A betyárok világába repít minket Rozsnyai János új kötete

A betyárok romantikus világába repíti olvasóit Rozsnyai János makói író, akinek legújabb kötetét, a Betyárkalandot az ünnepi könyvhéten ismerhette meg mind a makói, mind a szegedi és a pesti közönség. A szerzővel többek között az alkotás folyamatáról, eddigi munkáiról, a betyárok legendáiról és jövőbeli terveiről beszélgettem.

rozsnyai1

Viharsarki Kanapé: Honnan jött az ötlet, hogy új kötetedben a betyárok mindennapjaival foglalkozz?
Rozsnyai János: Már régen foglalkoztam levéltári kutatásokkal. Munkám során gyakran találkoztam olyan esetekkel, amelyek betyárok tetteit is érintették. Több, más irányú írásom során felötlöttek bennem ezek az esetek is.
Aztán elkezdtem írni ilyen irányú novellákat, amelyek kimondottan ezekre utaltak. Ezek ösztönöztek arra, hogy alkossak egy olyan kisebb regényt, amely a korabeli szegény parasztember és a betyárok közti kapcsolatra világít rá.

VK: Makón és környékén sok legenda maradt fent a betyárokkal kapcsolatban?
RJ: Makón és környékén maradtak fönn történetek, de ezeket a népi hagyomány csak nagyon szórványosan őrizte meg. Sikerült néhányat begyűjtenem. Elsősorban családi emlékek voltak ezek, de a regényben nem is ezek játszottak főszerepet.

VK: Milyen történelmi események hívták életre ezt a máig titokzatos világot?
RJ: 
Történelmi események nem játszottak jelentős szerepet a regény létrejöttében. Pusztán a múlt iránti rajongásom, a tájegység, bele értve Békés megyét, erős összefüggése Csanád vármegyével, volt az a tényező, ami a regény megírására késztetett.

betyarkaland

VK: Milyen eddig a kötet fogadtatása? A fiatalabb korosztály mennyire nyit az ilyen témájú munkáidra?
RJ: 
A kötet előzetes fogadtatása, úgy tűnik, hogy jónak mondható. Ennek sok oka lehet, én mindenképpen idesorolnám azt a sajnálatos tényt, hogy a mai olvasótábor elsősorban a középkort kapja meg történelmi regényekben. Látni kellene azonban, hogy a magyar történelem nem ér véget a mohácsi csatával! Igen, volt történelmünk azután is.
Az úgynevezett “nagytörténelem” nem nagyon foglalkozott a betyárok korával! Néhány romantikus mű kissé “robinhúdosra” formálta egy-két betyár alakját. Nem! Ők sem voltak angyalok, sőt!!!
A mai fiatalok egy része most ismerkedik ezzel a világgal. A vámpírfilmeken növekedett, a vizualitáshoz szokott ifjúságnak ez a könyv egy lépcsőfok lehet a valóság felé!

VK: Makó mellett Szegeden és Budapesten is képviseltetted magad. Egy nagyvárosi vagy fővárosi közönség mennyire érdeklődő a vidéki témák iránt?
RJ: 
Jómagam is megdöbbentem azon a tényen, hogy a közösségi oldalakon közölt adatok szerint, szinte megdöbbentő az érdeklődés a téma iránt. Bizonnyal benne lehet ebben a korábban már általam írt tény, miszerint roppant keveset tudnak e korszak valóságáról.
A romantika Rózsa Sándora, a róla készült filmsorozat, meghatározó volt az ország jelentős része számára. Az alföldi valóság, főleg Szabó Ferenc csodálatos munkája ellenére, nem igazán alkotott képet e vidékről, az itt történtekről az ország jelentős, főleg fővárosi lakossága számára!

VK: Napjainkban hogy lehet ismét könyvet adni a számítógéphez szokott tömegek kezébe?
RJ: 
Roppant nehéz erre válaszolni. Talán az a tény, hogy műveltebb, tanultabb fiatalság fokozatosan megunja a vizualitásból felé áramló horrort, vámpírfilmeket, és egyre inkább a könyvek felé fordul. Sok ilyen fiatalt ismerek, és bízom benne, hogy mások követik a példájukat!

VK: Hogy fest nálad az alkotás folyamata? Mennyi idő alatt születik meg egy regény?
RJ: 
No, ez megint egy roppant nehéz kérdés. Nem is tudom, hogyan kezdjem! Az alkotás tulajdonképpen gyűjtéssel kezdődött nálam. Maroslele történetét kezdtem el kutatni a makói levéltárban, ahol hatalmas segítséget kaptam Gilicze János barátomtól, aki ott dolgozott. Szakmai és módszertani útmutatásokat kaptam tőle.
A papírtömegek mázsáit átböngészve, rengeteg konkrétumot találtam, amelyek felkutatása során óhatatlanul emberi sorsok maradványaival találkoztam.
Először novellákká formálódtak ezek, majd kisregényekké, aztán országosan is szívesen fogadott regények kerültek ki a tollam alól. Így kezdtem el írni, ami azóta a legkedvesebb szórakozásommá vált.
Lassan írok, alaposan felkutatom a témát. Utána olvasok! Igyekszem saját levéltári kutatásokkal alátámasztani!

Rozsnyai3

VK: Mik a jövőbeli terveid? Legközelebb milyen témában mélyülsz majd el?
RJ: 
Már van egy teljesen kész regényem, az Istenasszony sírja, amellyel három kiadót kínáltam meg, de ugyan azt a választ kaptam, miszerint nem ismerik az olvasók a neolitikum korát. (Szerintem így nem is fogják). Ezt egy csöppet átdolgozom, majd egy bevezetésben kissé körüljárom a kort.
Van egy kurta regénykezdeményem az: Ilona, ami a Pálos rend kialakulásának koráról szó! Írok egy regényt, ami a Bocskai szabadságharcig viszi a hőst. Távolabbi tervem a Táltos keresztje című regényem második részének megírására vonatkozik. Aztán pedig…”letészem a lantot”.

VK: További eredményes munkát kívánok!

Képek forrása: rozsnyai jános Facebook oldala, makohirado.hu

Mia

 

Reklámok

Karcos szövegek és odamondogatós hangszerelés – interjú Tarján Zsófival

A legnagyobb hős” című dallal robbant be igazán a Honeybeast zenekar a magyar könnyűzenei életbe. Azóta a menetelésük pedig töretlen, számos díjat bezsebeltek már, és újabb szerzeményeikre is vevő valamennyi korosztály. Hogy mi a titkuk és hogy milyen terveket dédelgetnek a jövőre nézve? Erről is kérdeztem Tarján Zsófit, az énekes-frontemberüket.

Honey2

Viharsarki Kanapé: Milyen hatást gyakorolt az érkezésed a zenekar életére?
Tarján Zsófi: Egy zenekar életében a frontember váltás egy komoly lépcsőfok. Frontember az, aki a zenekarról az első benyomást adja, a frontember a zenekar arca. Amikor „arcváltás” történik, az kockázatokkal jár.
A zenekar előtte egy angolszászabb kultúrát képviselt. Előttem Czuczor Anett volt az énekesnő, aki nagyon jól tudott angolul, gyakorlatilag Ausztráliában nőtt fel. Így az angol nyelvű dalok voltak előtérben. Amikor én megérkeztem, rögtön átváltottunk magyar nyelvű dalokra, mert az én karakteremhez az illett jobban, és ezt követően az utunk arra kezdett tendálni amerre a Portugál című dal megszabta az irányt.

VK: Részben köztudott, hogy Hernádi Judit lánya vagy. Otthon milyen hatások értek? Édesanyád mennyire befolyásolta, hogy milyen zenei vonalon mozogj?
TZS: Nem terelgetett semerre, az én zenei ízlésem úgy fejlődött, hogy én magam választottam meg mit hallgatok. Nem volt rám erőltetve semmi.
Amiben befolyásolt, hogy rengeteg próbafolyamatot néztem végig, láthattam azt, hogy miként alakul egy színdarab: hogy lesz egy olvasópróbából egy kész színdarab. Hogy készülnek a jelmezek, hogy készülnek a karakterek, mit csinál a rendező.
Ezt a folyamatot láttam továbbá egy-egy lemez esetében is: hogy lesz egy versből, egy dalszövegből egy kész kompozíció, egy kész dal, egy kész lemez. Mindezek a folyamatok befolyásoltak.
A mi családunk nagyon szereti a blues és a jazz zenét, ebben nőttem fel. Édesanyám sokat dolgozott és dolgozik együtt Heimlich Gáborral, így a blues-os, kicsit country-s vonal talán így jött.

honey3

VK: Ezt a folyamatszemléletet mennyire tudod belecsempészni a saját munkádba? A legnagyobb hős szamaráról sokan tudják például, hogy a te alkotásod.
TJ: Alkalmazott grafikusi diplomával és ének diplomával is rendelkezem. Készítettem egy storyboard-ot, a történet maga ahhoz az animációhoz készült, amelyet vetítettek mögöttünk a Dal című műsorban. Mivel elég kerekre sikerült, ezért úgy döntöttük, hogy videót készítünk belőle. A videót kiegészítettük pár dologgal és így született meg A legnagyobb hős klipje.

VK: A Dal című műsort mennyire tartod mérföldkőnek a zenekar életében?
TZS: Nagyon-nagy mérföldkőnek tartom. Tulajdonképpen ebben a műsorban való szereplésünk indította el a zenekart a mostani útján. A Dalnak köszönhetően ismertek meg bennünket országszerte. Azóta kapunk meghívásokat városi rendezvényekre, falunapok és fesztiválokra egyaránt, többen ismernek meg bennünket ezek által is.

VK: A dalszövegeitek néha kicsit keserédesek, néha kritikusak. Hogy születnek, honnan merítetek ihletet?
TZS: A dalszövegeket Bencsik-Kovács Zoltán írja, akit úgy szoktam emlegetni, hogy a „zenekar” lelke. Az idén munkáját Artisjus-díjjal ismerték el, mint könnyűzenei zeneszerzőt. De számos más szakmai elismerésben részesült már, és mi is nagyon büszkék vagyunk rá.
Zoli a közéletből meríti a dalszövegeket. Mindenhol impressziókat gyűjt, akár az utcáról vagy emberi kapcsolatokból. Mindezeket összegyúrja stilizált történetekké. A legnagyobb hős az önként vállalt párkapcsolatról szól, míg ennek a folytatása az Egyedül pedig az önként vállalt magányról, a szinglilétről.

Honey1

VK: Milyen érzés volt számotokra, hogy A legnagyobb hőst tavaly az év dalának kiáltotta ki több rádiós is?
TJ: Nagyon-nagyon jó érzés volt! Legelőször a Facebookon bukkantam rá arra cikkre, amely ezzel foglalkozott, rákattintottam, és néztük, hogy tény és való szép sikereket ért el több listán is a dalunk.

VK: Mi a különbség szerinted a vidéki és a budapesti zenei élet között?
TZS: Nagyon nehéz kérdés, nagyon komplikált rá a válasz. A vidék kicsit olyan, mintha buborékban lenne. Van amit elfogadnak az emberek, van amit szeretnek, de akad olyan, ami nem jut el vidékre. A tévében futó zenék, zenés műsorok eljutnak vidékre, mint például a tehetségkutatók vagy különböző zenei csatornák „kínálmányai”.
Természetesen ez nem igaz ez a fiatalabb korosztályra. Ők felmennek az internetre, és olyan zenét hallgatnak, amit szeretnének. Ők éljenek bárhol, tudják használni az internetet, és bármit be tudnak gyakorlatilag rántani a hálószobájukba.
Szemben velük pedig sokan vannak olyanok, akik nem tudnak lépést tartani a korral, nem is érdekli őket a modern technika, de nézik a tévét, és az formálja az ízlésüket, amit ott látnak.

VK: Melyik korosztály harap a legjobban rá a ti zenétekre?
TZS: Ez is egy érdekes kérdés, de nem tudom rá a választ. Azt látom, hogy elég széles rétegnek tetszik a Honeybeast. Vannak kisgyerek rajongóink is, de a koncerteken derül ki, hogy a gyermekközönség mellett komoly fiatal közönségünk is van. A fiatalokat vonzza a karcos szöveg világ, az odamondogatós hangszerelés. De ugyanakkor az eggyel idősebb korosztály is dúdolja a dalainkat. Úgy gondolom elég jól meg tudjuk fogni az embereket magunknak.

VK: Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
TZS: Most készül a zenekar harmadik nagylemeze. Folyamatosan koncertezünk, alakul a klubturnénk is a nyári szezont követően. Dolgozunk, én dalszövegeket tanulok, kaptam Zolitól egy csomó új dalt. Demózgatni kezdünk hamarosan, illetve én készítem az új lemez grafikáját.

Képek forrása: Honeybeast zenekar Facebook oldala

Mia