A tüzet nem lehet megfékezni: bemutatkozik a Feuer Frei Rammstein tribute band

A Rammstein mára idehaza is kultzenekarrá vált. A hajdanán industrial tanz metalként definiált zenekar immáron 2009 óta nem adott ki új korongot, és bár már jó pár éve nem járt felénk, a rajongóknak nem kell egy percig sem csüggedniük: a Feuer Frei tribute band fellépéseivel igyekszik ezt a hiányt pótolni. Erdős Viktorral, a zenekar énekesével beszélgettem.

FF_5

Viharsarki Kanapé: Mikor és milyen felállással jött létre a zenekar? Te hogy került a csapatba?
Erdős Viktor:
A zenekar első felállása 2014 tavaszán jött össze, akkor én még nem voltam a tagja. A Feuer Frei elődjét érdekes mód egy női énekes trombitálta össze. Ez azért számított kuriózumnak, mivel szerintem kevés maszkulinabb zenekar létezik, mint a Rammstein. Jeney Kristóf gitáros és Szendrei Zoltán dobos már ennél a felállásnál jelen voltak, igaz Kristóf akkor még szintetizátoron játszott, mivel a két gitárosa adott volt a csapatnak. Ez a felállás egy darabig működött, majd több tagcsere és technikai problémák miatt úgy döntöttek, hogy megpróbálják egy másik énekessel folytatni.
Nekem akkoriban volt egy saját szervezésű zenekarom, az Angelheart, de éreztem, hogy ez a projekt kezd kifutni, és érdekes mód, épp ez idő tájt szerettem meg igazán a Rammstein zenéjét is. Miután az Angelheart feloszlott, és már belevetettem magam abba, hogy egy saját Rammstein tribute band-et hozok létre, akkor talált meg a hirdetés, hogy egy Rammstein tribute énekest és ritmusgitárost keres.
Ekkor kicsit dilemmába estem, mert a saját tribute-om már majdnem megalakult, viszont adva volt egy teljes zenekar, majdnem kész tracklistával. Így végül elmentem egy próbájukra, elénekeltem az „Amerika-t” –  amit már az Angelheart-tal is játszottunk – , és papírról bevállaltam a „Keine Lust-ot”. Bár aznap egy másik srácot is meghallgattak, úgy tűnik, hogy én jobban tetszhettem, mert végül rám esett a választásuk.
Ezután történt meg a névválasztás. A Feuer Frei-t én dobtam be, nem akartam valami “Ramm-ilyen”, vagy “olyan-stein” nevet, a legtöbben úgyis ilyet választanak. Úgy gondoltam ennek kellően dögös a hangzása, no meg maga a nóta is, szinte mindenkinek beugrik róla a Rammstein, és a bandára jellemző tűz is megjelenik benne. A többiek rábólintottak, azóta pedig ezzel futunk.

VK: Zenei szempontból mik a legjellemzőbb ismérvei a Rammstein-nak? Mire kell legjobban odafigyelni egy tribute band létrehozásakor?
EV:
Alapvetően a két legjellegzetesebb poszt a Rammsteinban az ének és a szintetizátor. Ha ezek bármelyike jelentősen eltér az eredetitől, ha nem közelít ahhoz hangzásban, akkor úgy gondolom, zeneileg nehezen beszélhetünk hiteles tribute-ról. Az ének ezen belül külön egy kényes szempont, mert ugyan a Rammstein vokális részének körülbelül kétharmada nem annyira ének, mint inkább kvázi szövegmondás, de az nem elég, ha valaki ebben jó.
A nótákat ugyanis az teszi olyan különlegessé, olyan fogóssá, amikor bejönnek az énekdallamok, általában a refrénben, ezekhez pedig már kevés, ha valaki jól tud németül dörmögni, el is kell tudni énekelni őket! Szerintem a legtöbb Rammstein tribute itt vérzik el, ének szempontjából legalábbis. A gitárok és a dob a maguk egyszerűségével és letisztult karakterességével teremtik meg, és egészítik ki a szintetizátor keltette, zenekarra jellemző hangzásvilágot, de ugyanakkor ezek megszólaltatása nagyfokú pontosságot, precizitást és odafigyelést is igényel. Illetve a gitárokkal kapcsolatban azt is fontos tudni, hogy a hangolások sem egységesek, konkrétan három különbözőt használnak.

FF_2

VK: Milyen a Rammstein zenekar megítélése idehaza?
EV:
A Rammstein most már mondhatni kultzenekarnak számít, tekintve, hogy 2009 óta nem adtak ki stúdióalbumot. Összesen hat lemezzel rukkoltak elő, amikkel kultuszt teremtettek, de mivel kilenc éve nem jelentkeztek új koronggal, időközben kissé nosztalgiazenekarrá is váltak.
Azonban minden albumukon található volt legalább két-három olyan dal, amelyhez klipet is készítettek, és ezáltal ezek bekerültek a köztudatba. Épp ezért sokan ismerik őket, és sokan szeretik meghallgatni ezeket a dalokat manapság is, bárhol is csendüljenek fel.

VK: A tribute band-eket hogy fogadja a közönség?
EV:
Sokan kritizálják a tribute zenekarokat. Egyesek egyenesen úgy vélekednek, hogy nincs is rájuk szükség, hiszen ott vannak az eredetik. De az olyan nagy nevek, mint pl. a Red Hot Chili Peppers, a Guns ’n Roses vagy akár maga a Rammstein, jó esetben öt-hat évente ha fellép Magyarországon. A közönség viszont igényli, hogy olyan zenékre szórakozzon, amit ismer, szeret, és mindezek mellett bulis is.
Úgy gondolom, hogy nagy különbség van egy DJ szettje és egy tribute zenekar fellépése között: míg egy DJ csak lejátssza a mixét, addig egy tribute zenekar, mind hangzásban, mind megjelenésben megidézi az adott bandát, az élő fellépés hangulatáról nem is beszélve.
Amikor egyébként én a Feuer Frei-jel a színpadra állok, akkor csak kb. 20 százalékban adom saját magam, 80 százalékban viszont Till Lindemannt, a Rammstein énekesét próbálom, vagyis akit „megidézek”. Csak így tudunk a zenekar tagjaival együtt hitelesek lenni, mert ez a műfaj erről szól.
Nem mondom azt, hogy az ember abszolút ne vigye bele a saját személyiségét, – nem is nagyon lehet ettől elvonatkoztatni – de az arányokra érdemes figyelni. És ez nem is olyan könnyű, mert én, mint Erdős Viktor, egészen másmilyen frontember lennék egy más jellegű zenekarban. De itt a feladat adott, Rammstein tribute énekesként ezt várja tőlem a közönség és ennek kell megfelelnem.

VK: Említetted, hogy a Rammstein-nál az éneken és a szinti játékán túl nagy szerepet kap maga a show. Tőletek ezt május elején, a Crazy Mamában adott koncerteteken láthattam is. Hogy állt össze ez a produkció? Kik voltak az ötletgazdák?
EV: Sok koncertfelvételt kell megnézni ahhoz, hogy egy forgatókönyv megszülessen. A Rammstein előszeretettel „tüzeskedik” a színpadon, egy sor pirotechnikai eszközt vetnek be, hogy látványossá tegyék a showt. Pár ilyen felszereléssel mi is rendelkezünk, de óvatosan bánunk velük, mert például egyszer egy sátorban adott koncertünk közben a viszonylag biztonságosnak ható, tépőzárral a fejre rögzíthető, meggyújtható glória is majdnem balesetet okozott, amikor a gitárosunk, Ráduly „Jeordie Jaxx” Csabi felvette, én pedig meggyújtottam.
A jelmezekkel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a Rammstein szinte minden turnéjára más és más fellépőruhát visz. Mi pedig természetesen arra törekszünk, hogy a fellépések alkalmával hasonlítsunk arra, akit megformálunk. Így a koncertfelvételek alapján próbálunk összerakni valamit. Bohár Ádám, a basszusgitárosunk azért visel kapucnis felsőt, maszkot vagy napszemüveget, mert a Rammstein basszusgitárosa is hasonlóan jelent meg korábban a koncerteken. Kristóf a gitáros szettjét ölti magára: bőrkabátban vagy piros karszalagot viselve tépi a húrokat. Mivel Till, az énekes általában trikóban áll a színpadra, és hózentrógert húz hozzá, így az én jelmezem nagyjából adott. Hasonló igaz Jeordie-ra is. A dobosunk, Zoli a legvisszafogottabb a csapatban: nála az a maximum, hogy felvesz egy szaggatott fekete pólót egy piros nyakkendővel, de ez rendben is van így. Dr. Alpyano, a billentyűsünk pedig egy műtősruhában végzi a „beavatkozást”!

VK: Eddig milyen fesztiválokon és nagyobb rendezvényeken léptetek fel?
EV:
A beszállásomat követően fél évvel, pont mire koncertképesek lettünk, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy megkeresett bennünket a 101Klub egyik DJ-je, aki tematikus esteket szervezett. Az az ötlete támadt, hogy keres egy Rammstein tribute zenekart, akik a rockos szettje előtt egy élőzenés fellépéssel rá tudják hangolni a bulira a közönséget. Egy szerencsés véletlen folytán pedig pont minket talált meg. Így adtuk az első koncertünket az új felállásban a Showbarlangban, teltház előtt.
Ezt követően pedig neki köszönhetően még két alkalommal játszhattunk mintegy 400-500 fő előtt a Dürer Kert nagyszínpadán, illetve ugyanott az Akela vendégeként is volt szerencsénk fellépni a tavalyi Farkasfarsangon.
A fesztiválok közül mondhatni, hogy visszatérő fellépői vagyunk az UKK & Roll nevű fesztiválnak, amelynek a szervezője nekünk is szokott koncerteket intézni, de ugyanez igaz az OGT Fesztiválra is.

FF_1

VK: Hogy fest a nyaratok? Hol találkozhatunk majd veletek?
EV:
Június 21-én, csütörtökön a már említett UKK & Roll Fesztiválon lépünk fel. Ez egy „újraélesztett” fesztivál, a korábbi Megyer Camp utódja, ahol idén már olyan nagy nevek is koncertet adnak, mint a Road, a Pokolgép, vagy a Leander Kills. Mi egyébként közvetlenül utánuk fogunk játszani a nagyszínpadon. Sőt, már külföldi zenekarok is megjelentek a kínálatban. Mivel adott lesz a kellő hely, ezért ide egy látványos showval készülünk, sőt, annyi kulisszatitkot elárulok, hogy az új billentyűsünkkel, Dr. Alpyanoval ezen a koncerten már játszani fogjuk a „Mein Teil” című örökbecsűt is, a hozzá tartozó egyedi műsorral együtt. (A Doktor becenév egyébként onnan ered, hogy „Flake”-t, a Rammstein billentyűsét is szokták így emlegetni – szerk.)
De az augusztus 11-i Dürer Kerti Országos Gothic Találkozóra is meghívtak minket. Ez a rendezvény a dark/gót szubkultúra hazai csúcstalálkozója, ahol a koncertek mellett felvonul ennek a stílusnak minden irányzata. Kiállításokat lehet megtekinteni, és vásárosok sokszor kézzel készített portékáiba beruházni.

De szeptemberben is lesz még két fellépésünk: az egyik szeptember 1-jén a dunaújvárosi Kaptár Klubban, mely az egyik kedvenc koncerthelyszínünk, mivel mindig óriási a hangulat ott. Szeptember 22-én pedig a Vörös Lyukban játszunk, amely Budán található. De további koncertek is szervezés alatt állnak, az időpontokhoz érdemes gyakran nézegetni a Facebook oldalunkat!

FF_4

Terveink szerint ezeken a fellépéseken születnek majd olyan felvételek, amelyeket a későbbiek folyamán egy újabb videóhoz is fel tudunk majd használni.

Ezúton szeretném megköszönni a Feuer Frei tagjainak, hogy megtiszteltek azzal, hogy a legutóbbi fotózásukkor készült képek a Viharsarki Kanapé blogon debütáltak!

 Fotók: Kis Judit – Juditphoto

Mia

 

Reklámok