A napfény íze

Június végén több ízben is megemlékeztek a környezetemben a vészkorszak borzalmairól, amikor is pár nap leforgása alatt Békéscsaba szinte teljes zsidó lakosságát deportálták. E szomorú évforduló kapcsán került terítékre Szabó István nagy sikerű filmje, A napfény íze, amely teljesen belopta magát a szívembe!

Képtalálat a következőre: „a napfény íze poszter”

A közel húszéves alkotás egy magyar zsidó család, Sonnenscheinék három generációjának történetét meséli el a 20. század zivataros évtizedeiben. A politika cseppet sem emberkímélő mozzanatai és a forrongó, önmagából is kiforduló világ a tiszteletreméltó családon is hatalmas sebeket ejt.
A történet egy kis hegyvidéki faluban veszi kezdetét, ahol a jóravaló kocsmáros életét veszti, miközben a cefre után jár. A legnagyobb gyermek, Manó kénytelen hát nyakába venni az országot, és felcsapni a fővárosban egy italkészítő mellett munkásnak. A talpraesett fiú szorgalommal és alázattal sajátítja el a mesterség fortélyait, és miután elleste az alapokat, belevág saját vállalkozásába, és a családi likőrreceptet alapul véve megalapozza családja későbbi vagyonát. Az italt a nevük után „napfény ízének” keresztelik el.

Manó alig 25 évesen családot alapít, két fia születik, és testvére halála után annak kislányát, Valit is sajátjaként neveli fel. Ignác fiából elismert jogász válik, Gusztáv orvosként praktizál, míg a művészi lelkű Valikából fotós válik. Ignác és Vali között, ahogy felcseperednek szerelem lobban, amelyet a család természetesen nem néz jó szemmel, mivel első unokatestvérek. Végül a szerelem győz, a fiatalok egymáséi lesznek, és immáron Sors családnévvel élik tovább életüket. A névváltoztatás nem véletlen, Ignácnak a jogi körökben megsúgják, hogy zsidó családnevével nem boldogulhat. S ekkor még csak a 19. és a 20. század fordulóján járunk.

Képtalálat a következőre: „a napfény íze”

A Monarchiához hű Ignácot, aki magas rangra emelkedik, alaposan megviselik az első világháború történései, és bele is rokkan a 20. század első évtizedének változásaiba. Nem sokkal szeretett császárjának és édesapjának halálát követően távozik a földi világból. Őt nem sokkal később édesanyja követi, így a családfő szerepe Valira száll, aki mint egy szálfa áll a viharok közepette, legyen szó világháborúról, családi csörtéről vagy véglegesen megromlott házasságról.

Ignác fiai a családi tragédiák után is szép karriert futnak be. A kisebbik fiú, Ádám előtt nagy sportkarrier áll, de a tiszti klubba csak úgy nyer felvételt, hogy elhagyja zsidó vallását, és kikeresztelkedik. A hittan órákon azonban nemcsak a kereszténységben merül el, hanem rajta felejti a szemét egy gyönyörű lányon, akit végül addig üldöz szerelmével, hogy az beadja a derekát, és a felesége lesz. Azonban az olimpia bajnok vívó nemcsak felesége, hanem sógornője szívét is elrabolja. Viszont még mielőtt ebből kipattanna a családi botrány, eljönnek a kegyetlen évek. A zsidótörvények és a deportálások a Sors családot is elérik, és olyan sebeket ejtenek rajtuk, amelyeket évtizedekig nem tudnak kiheverni.

A második világháborút csak Valika és a munkaszolgálatot megjárt, az apja halálát is végignéző Iván éli túl, aki megtört lelkű fiatalként először a nyilasokon és a nácikon áll bosszút a kommunisták kötelekében, majd átlátva a szitán beáll az ’56-os forradalmárok közzé. Azonban a szabadságharc leverése után ismét börtönbe kerül, majd szabadulása után, szomorú tapasztalatokkal telve a ’60-as évek Budapestjén gondol egy merészet, és visszatér a gyökereihez, visszaveszi a régi családnevet, ezzel is törlesztve egy régi tartozást, és talán eldobva egy rossz „Sorsot”!

Számomra a több díjat is bezsebelt alkotás központi szereplője a nagymama, Valika volt, aki végig derűs lélekkel, ismerve a napfény finom és keserű ízét egyaránt élte túl a 20. század első felének sorscsapásait.
Valika volt az, aki bár elmondta, hogy sodródott az árral, és nevet változtatott fivéreivel, és utoljára gyermekként imádkozott héberül, mégis büszke maradt a maga módján arra, hogy magyar zsidó. Bár tett néha megbocsáthatatlannak és önzőnek tűnő lépéseket, mint mikor elhagyta szeretője kedvéért egy rövid időre a családját vagy mikor csak a saját életét mentette meg, miközben rokonait a Dunába lőtték a nyilasok, mégis sok nézőt megérintett a sorsa, és nem tudtak rá haragudni, mert bár megbotlott, mégis egyben tartotta a családját így vagy úgy.

Kapcsolódó kép

Valika kicsit olyan, mint a zsidó nép maga. Felemás érzéseket tudott kiváltani a környezetéből, de leleményességének és ösztönösségének hála túlélte a legzivatarosabb évszázad első felét, és békében tudott távozni abban a korban, mikor az értékeket beborította egy időre a szocialista egyhangúság, és langyos lábvízzé vált az ország.

Számomra Szabó István filmjében a legelszomorítóbb azt volt látni, hogy már a 19. század végétől fokozatosan szabdalták a zsidóság öntudatát, és arra ösztönözték őket a jobb sors és a könnyebb boldogulás reményében, hogy tagadják meg hitüket, és ne ápolják tovább gyökereiket.
Azonban a történet végén Iván már-már a huszonnegyedik órában, mielőtt még feledésbe merülhetett volna családja egykori híre, egy tollvonással visszaszerezte mind a saját maga, mind felmenőinek a becsületét, és a gulyáskommunizmus világában is büszkén viselte a Sonnenschein családnevet!

Utóbbi gondolat napjainkban is aktuális, hiszen a színfalak mögött ismét leigázni készülnek az ezredéves bástyákat itt Európában. A forgatókönyvben most is fontos szerepet kapnak a vallások, egy beilleszkedni képtelen kisebbség igyekszik sakkban tartani minket, de ne adjuk meg nekik azt az örömet, hogy reszketve lépünk nap, mint nap az utcákra! Legyünk mi is olyanok, mint Iván, aki felismerte honnan jött, és a családjától kapott értékeket a szocializmus szürkeségében is felmerte vállalni, és igyekezett azokat átmenekíteni a túlpartra!

Képek forrása: port.hu

Mia

Reklámok

Velünk élő történelem – A Mi ’56-unk!

Munkámból adódóan is fontos szerepet kap manapság a mindennapjaimban 1956 szellemének ápolása, a helyi történések megismerése és megismertetése. Az utóbbi napokban jómagam is sokat tanultam, és nem kevésszer érzékenyültem el a megindító visszaemlékezéseket hallgatva. Bár ’56 és a megtorlás időszakának réme valahogy kimaradt a mi családi legendáriumunkból, mégis mélyen megérintett.

956

A Polgárok Békéscsabáért Egyesületének rendezvényét október 21-én, pénteken bonyolítottuk le pár hetes előkészületet követően. Az est célja a hatvan évvel ezelőtti forradalom történéseinek felidézése, valamint a hősök és mártírok előtti tisztelgés volt. Az eseménynek a Csabagyöngye Kulturális Központ Panoráma-terme adott otthont.

Dr. Kovács László elnök köszöntőszavait követően Nagy Erika, Tomanek Gábor és Vadász Gábor színművészek egy olyan zenés irodalmi összeállítást adtak elő a jelenlévőknek, amely sokaknak könnyeket csalt a szemébe. A magyar irodalom gyöngyszemei nem csak ’56 izzó őszéről szóltak, hanem a hazaszeretetről és magyar szabadságról is, amely fogalmak, érzések és értékek most a forradalom hatvanadik évfordulóján még inkább a középpontba kerülnek, és az emlékév rendezvényeinek köszönhetően a legfiatalabb generációt is megszólítják, megérintik.

polgarok11

Majd dr. Kerekes Attila képviselő mesélt arról, hogy gyermekfejjel miként élte meg ezeket az izgalmas napokat, amelyekről hosszú idő után végre lesöpörték gondos kezek a port, és egy sor részlet napvilágra került. A doktor úr előadását jómagam is időnként tátott szájjal hallgattam, mint egy kisgyerek, aki rácsodálkozik a körülötte lévő világra. Hátborzongató volt belegondolni, hogy azokban a félelemmel és izgatottsággal teli napokban mi játszódhatott le az emberekben.
A magyar történelemben zászlónk rengetegszer ázott vérben, és többször kényszerültünk járomba hajtani a fejünk, mégis eljött az a pont időről-időre, amikor a nép felkiáltott: „Elég volt!” Azután nem volt visszaút, mint a föltámadott tenger nem kímélte az elnyomót. A forradalmak tarthattak két évig vagy alig két hétig, olyan őrlángokká váltak az éjszakákban, amelyek örökké lobognak, példát mutatva a jelenkor és a jövő nemzedékének.

 Október 22-én, szombaton, a kerek évforduló előestéjén pedig a Jókai Színház előadására látogattam el, ahol abban a közel egy órában, amelyet a színház falai között töltöttem a nézőtéren, részt vehettem egy időutazáson. A zenés, fiktív elemekre és tényekre egyaránt építkező darabban egyaránt megelevenedett Bartus Gyula Életek árán és Sarusi Mihály Álompuszta című darabjának több jelenete. Majd zömében a helyi eseményeket idézték meg a színművészek és a színitanház növendékei a korabeli újságok beszámolóiból merítve. A kapocs mindvégig a színház volt, melynek munkatársai és színészei 1956 őszén aktív szerepet vállaltak a forradalmi bizottság munkájából.

Bevallom, engem a békéscsabai forradalmi események feldolgozása érintett meg a leginkább. Egy sor kérdés kavarog még most is bennem. Ezekről a korszakmegváltónak nevezhető eseményekről miért nem hallottunk!? Miért nem esett erről szó a történelemóráinkon!? Pedig tíz évvel ezelőtt, abban a gimnáziumban voltam végzős, amelynek falai között számos esemény lezajlott, mert korábban az épület laktanyaként funkcionált. Azt az épületet érte találat, a pincék falai pedig még talán ma is reszketnek az ott megbúvók vagy az ott bebörtönzöttek rettegésétől, amely egyenesen beleitta magát a téglákba.
Miért nem meséltek nekünk a hős Fekete Pál tanár úrról, aki megmentette a várost lélekjelenlétével egy vérontástól, aki mögött az öreg Rózsások álltak sorfalat mikor jöttek a szovjet tankok!? Mindezek a kérdések úgy merültek fel bennem, hogy egy olyan hölgy foglalt mellettem helyet, aki gimnazistaként maga is ott állt a tanár úr mögött, szinte gyerekfejjel élte meg ezeket az egyszerre felemelő, de ugyanakkor rettenetes eseményeket.

56

Az elbeszélések alapján szinte megelevenedtek lelki szemeim előtt azok a drámai pillanatok, amelyeket a város átélt azokban a napokban. Láttam a tankokat kővel dobáló csabaiakat a Jókai utcán vagy azt, ahogy a lánctalpasok végigvonultak a mai főutcán, az Andrássy úton. Aztán megjelentek előttem a főtéren lelőtt katonák és rendőrök. A félreröpült golyók nyomai is felidéződtek bennem, amelyeket már a két kezemmel megérintettem az ódon vaskapun a főtéren.

Az előadás végén nehéz volt bárkinek is megszólalni, sokan a könnyeiket törölgették, az idősebbek a folyosón és a lépcsőfordulókban mesélték egymásnak a maguk történeteit, de még most is szinte csak suttogva merték, mert beléjük még ezt plántálták.

Mi, akik már a rendszerváltás után születtünk, egy szabad országban láttuk meg a napvilágot. Viszont azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy 1989 eseményei egy hosszú vajúdás után kerülhettek csak tető alá, és az a folyamat 1956 tizenkét dicsőséges napján vette kezdetét. Akkor még csak álom volt a szabad magyar köztársaság, de 27 éve ez az álom végre valósággá vált!
Köszönjük ’56 hőseinek, hogy egy ilyen országot hagytak nekünk örökül! S igaz a mondás, ahol a hősöket nem feledik, ott mindig születnek újak!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos oldala, behir.hu

Mia

Bánk bán, az ember

Minden nagy mű évszázadokkal a keletkezése után is megszólítja a nagyérdeműt, akármilyen formában is kerüljön feldolgozásra. Nincs ez másképp Katona József Bánk bánjával sem, amelyet március idusa előtt már színpadra állított alapos előkészületek után a békéscsabai Jókai Színház.

Bánk fő

A magyar történelem tele van hányatott sorsokkal, tragédiákkal és talán máig nem gyógyuló sebekkel. Európa szívében, a kereszténység őrzőjeként hazánkon végiggyalogolt már annyi náció nehéz bakancsában, hogy dolog lenne összeszámolni. De mégis, minden világégést vagy „sáskajárást” követően „él nemzet e hazán”, ahogy a költő írta.
Katona József drámája, a Bánk bán egy ugyancsak viszontagságos időszakba röpíti a nézőt. Endre király távollétében hitvese, a merániai származású Gertrudis magyar földön hazájának fiaival és leányaival lezülleszti a királyi udvart. Azonban ezt egyre rosszabb szemmel nézi pár nagyúr, többek között Petúr bán, hogy miként bomlasztják az idegenek szeretett szülőföldjét. Minden bizalmuk Melindában, Bánk bán feleségében van, akinek spanyol felmenőihez hasonlóan van tartása. Hiába is ostromolja őt a királyné testvére, Ottó szerelmével, a jóravaló asszonytól kosarat kap.
Titokban Petúr hazahívja az ugyancsak távollévő Bánk bánt, akiben kételyek ébrednek felesége hűségével kapcsolatban, mikor a titkos szövetkezés megbeszélésére a „Melinda” jelszóval léphet csak be. Mindezt a gyanút csak továbbárnyalja Biberach cselszövése, amellyel Ottót kívánja a csábításban segíteni, úgy, hogy annak nénjének altatóport, míg Melindának ajzószert ad.

Bánk1

Innen már valamennyien ismerjük a történetet. Bánk bán, aki titokban tér haza, hamarjában két sebet is kap: megsértik férfiúi hiúságát, felébred benne a féltékenység zöld szemű szörnyetege, és bosszúra szomjazik, de ott robog ereiben a hazafiság vére is, amely nem engedi járomba hajtani országa népét. Ennek a kettőnek az ötvözete, és mellé a királyné vele szemben tanúsított pökhendisége egyenes utat mutatott ahhoz a tragédiához, amely a 13. században is nemzetközi üggyé tudta kinőni magát.
De a Szabó K. István rendező által most színpadra állított drámában a történelmi tények már-már másodlagos szerepet kapnak. Nyilván ahhoz, hogy a cselekményt megértsük, képben kell lennünk a történettel, de az igazi hangsúly a szereplők jellemére helyeződik. Arra, hogy ki kinek a táborába tartozik, ki hogy kíván a másiknak alávágni, és ha kell, nem riad vissza erkölcstelen eszközöktől sem.

Bánk2

Miközben Melindából az udvar gúnyt űz, férje úgy megmarja, hogy a szívós nő összeroppan a terhek alatt. Anyai szíve nem tudja elviselni, hogy gyermeküket Bánk megátkozza, de nőként nem tud szembenézni azzal a szégyennel sem, amelyet ártatlanul a nyakába varrnak.
Biberarch alakja az örök haszonleső karaktere. Számára semmi sem szent, ha kell a gyáva és piperkőc Otto talpát nyalja, de ugyanakkor próbálja jó arcát mutatni a magyar oldal felé is. Kétes tanácsai okozzák az ő vesztét, saját eszközét fordítják ellene fizikálisan is.
Petúr bán és csatlósai a dölyfös, mély nemzeti tudattal bírók megtestesítői, akiket saját keservük hajt előre, és se nem látnak, se nem hallanak. Erőből cselekednek, forró fejjel, hiába kéri őket Bánk és sógora, Mikhál az átgondoltságra. Az ő ellenpontozásuk valahol Tiborc, aki a nép egyszerű gyermeke, tudja, hogy panaszra hiába nyitja is ajkát, nem hallgatja meg jóformán senki. Ezért beletörődik a saját sanyarú sorsába, de a nyomorúságai ellenére is megmarad tisztaszívű, derék embernek, aki a szívére hallgatva igyekszik a jó ügyet szolgálni.
Gertrudis a háttérben részben meghúzódó, de azért lesből támadó negatív karakter, aki hatalmát kihasználva képes egy-egy húzással mások életét sárba tiporni. Bár kineveti Ottó öccse szerelmi álmodozását, mégis mikor látja, hogy Melindával máshogy nem bír el, addig tapossa annak becsületét mások éles nyelvével, hogy abba a feleség, anya, nő beleőrül.

Bánk3

A darab végén Endre király helyében sem sokan lennének. Uralkodóként ránehezedik az a feladat, hogy igazságot tegyen, miközben a könnyeit el kell rejtenie, pedig majd szétszakítja a bánat elhunyt hitvese ravatala mellett. Fájdalmában majdnem halálos ítéletet mér Bánk bánra és a kicsi fiára, Somára, mikor befut Tiborc, és közli, hogy Melinda meghalt, mikor Bánk házát felgyújtották. Ekkor a király úgy dönt, hogy hagyja menni a bánt, hisz’ a sors már rendezte nála a számlát.

Katona remekművét a rendező bár újraértelmezte, a díszletek és a jelmezek tekintetében is, és bár megtartotta az eredeti eseményszálat, a hangsúly Bánkra, mint emberre helyeződik. Nyomon követhetjük az ő lelki vívódásait, és némiképp azonosulni is tudunk vele. Korának szereplői, a szélkakasok, a ficsúrok, a hajthatatlanok vagy a hatalmukkal visszaélők ma is köztünk élnek, és bár nehéz néha beismerni, de nem mindig diadalmaskodik a jó, viszont, mint jól tudjuk a sors nem felejt, és akkor sújt le, mikor a legkevésbé várnánk!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos Facebook oldala

Mia

„Egy jó játék összehozza a társaságot!” – új társasjáték született Békés megyében

Egyre többen fedezik fel maguknak ismét a társasjátékok világát. Egyre több család és baráti társaság tölti el úgy együtt, tartalmasan a szabadidejét, hogy leülnek és jókat szórakoznak órákon át egy jó játék felett, legyen az a klasszikus „Gazdálkodj okosan!” vagy a Monopoly.
De akadnak, akik a stratégiai játékokra esküsznek. A következőkben nekik ajánlok egy teljesen új, békéscsabaiak által létrehozott játékot, a A birodalom bajnokát.
A társasjátékról Molnár Pál Mártont, az egyik készítőt kérdeztem.

birodalom1

Viharsarki Kanapé: Milyen kapcsolat fűzött eddig a társasjátékokhoz?
Molnár Pál Márton: Gyermekkoromban én is azokkal a játékokkal játszottam, mint mindenki: Gazdálkodj okosan!, Ezüst-tó kincse vagy a Monopoly. Ezek egyszerű társasjátékok voltak, de én imádtam velük játszani és tegyük hozzá, ekkor Magyarországon nem is volt más típusú játék.
Aztán a kedvesem édesanyjától kaptunk újabb és újabb darabokat Németországból a 2000-es évek elején, ahol ő több éven át élt. Ott a társasjátékoknak kiforrottabb kultúrája van. Ezek már kicsit összetettebbek voltak, és szórakoztatóbbak is. Idővel ezek közül több bejött magyarul is.
Egyre jobban belemélyültem a témába. Amerikából és Angliából is rendeltünk társasjátékokat. Mára már eljutottunk oda, hogy a magyar boltok is behozzák ezeket a játékokat.

VK: Magyarországon kezd kialakulni egy társasjáték kultúra? A Csabagyöngye Kulturális Központban is szerveztek már társasjáték napokat.
MPM: Szerintem most még az út elején járunk. Ha valakinek azt mondod, hogy társasjáték, akkor azt vágja rá, hogy „Gazdálkodj okosan!” vagy Monopoly. Tulajdonképpen mi is ezt szeretnénk kicsit megváltoztatni, átstrukturálni. Az acélunk, hogy kicsit a gondolkodtatóbb, taktikázósabb játékokhoz is leüljenek az emberek. Ezért is találtuk ki A birodalom bajnokát.

VK: Honnan ered a barátság az alkotótársaddal?
MPM:
Szél Adrián gyerekkori barátom és a kisfiam keresztapja. A legjobb jó barátom, ahogy Forrest Gump mondaná. ˘ Vele kezdtük el tervezni ezt az egészet két éve. Forrásunk azonban nem volt arra, hogy ezt az ötletet megvalósítsuk.
Aztán találtunk egy uniós pályázatot, amely a fiatalokat segítette vállalkozóvá válni és jó háromnegyed éve ennek keretén belül lehetett igényelni bizonyos összeget. Adrián pedig felvetette, hogy miért ne csináljunk ebből társasjátékot és egy kiadót. Végül úgy döntöttünk, belevágunk. Nehezítette a dolgunkat, hogy miután kijött a pályázat, a projektet féléven belül le kellett zárni. Meg kellett pörgetnünk a dolgokat.

birodalom2

VK: Miért stratégiai játékot álmodtatok meg?
MPM: Ebben én voltam az erőszakos! ˘ Történelemtanárként végeztem, nagyon szerettem az ókort, abból is írtam a szakdolgozatom és abból is képeztem magamat. Ezt a szerelmet kicsit ráerőszakoltam Adriánra.

VK: Kiknek valók leginkább a stratégiai játékok?
MPM: A stratégiai játékok során nem az van, hogy dobsz a dobókockával és lépsz előre. Te is tudod befolyásolni a cselekményt egy bizonyos irányba, illetve menedzselned kell az erőforrásaidat. Itt jelesül magadat, hiszen egy ókori hős bőrébe bújhatsz bele és őt kell úgy irányítgatnod, hogy a végén megtalálhassa a szörnyet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy 11-12 éves korosztálytól jól játszható a játékunk. Sőt, tízéves is játszott már vele és nagyon élvezte!

VK: A mitológiát mossátok össze a történelemmel A birodalom bajnokában?
MPM: Igen, ez kicsit egy fantasy jellegű dolog, de elsősorban mitológia és történelem. Van egy történelmi környezet és ebbe helyeztük bele a mitológiai lényeket. Ez mossa össze játékosabbá a dolgot. Mert ha csak a történelem adja az egész játékot, akkor az nagyon száraz lett volna. S ha csak mitológia, akkor nem biztos, hogy kézzelfogható lenne maga a cselekmény. Meg kellett teremtenünk egy alapot, egy fogódzót a játékosnak.

VK: Mennyit dolgoztatok A birodalom bajnokán összességében?
MPM: Kitaláltunk egy alaprendszert, egy szabályrendszert, ami működött. Utána azt kell kicsit színesíteni és ez volt a melósabb része. Mikor már van egy prototípusod, azt tesztelned kell, hosszabb játékalkalmakkal. Két-háromra le kell ilyenkor ülni, ha valami nem működik, azt kidobni, újat alkotni. Ezért is volt nehéz ez a féléves idő, pörgetnünk kellett az egészet. Abban az időben a családom nem sokat látott, folyamatosan teszteltünk, játszottunk.

birodalom3

VK: Hogy néz ki egy „tesztelés”?
MPM: Kialakítasz egy szabályrendszert, majd leülsz a barátaiddal és játék közben kipróbáljátok, hogy ez működik-e. Ha nem működik, akkor valamit át kell szabni. S pont ez a lelke, egy működőképes játéknak kell lennie. Mondok egy példát, a játékunkban döntési helyzetek vannak, és meg kell nézni, hogy az egyik döntési helyzet nem erősebb-e a másiknál, ki kell egyensúlyozni a dolgot. A legfőbb tesztelők egy budapesti csapat és az én baráti köröm voltak.

VK: Mik a tapasztalatok a környezetedben? A családok életében mennyire vannak jelen a társasjátékok?
MPM: A játékkal korlátozott darabszámban karácsony előtt jöttünk ki. Sokan küldtek képeket, hogy karácsonykor leültek és ezzel játszottak. Ez nagyon jól esett, mert pont az éreztem, amit te, hogy kevesen ülnek le családilag játszani. Viszont látszik, hogy egyre többen, mert ha az újdonságok megjelennek a piacon, amivel el tudják tölteni az idejüket, akkor fogékonyak a játékokra.
Én is azt szorgalmazom, hogy ne egymás mellett éljünk, hanem egymással foglalkozzunk. Valahol családi élet építő jellege is van a társasjátékoknak, mert közben beszélgettek, olvastok, nevetgéltek és nem az megy, hogy mindenki a tablet-jét, az okostelefonját bújja. Egy jó játék összehozza a társaságot, legyen szó családi vagy baráti társaságról.

VK: A történelem tanulásában segít a játék?
MPM: Történelmi alapokra építkeztünk, de a mesésebb rész jobban dominál, mivel színes kalandok esnek meg a karakterekkel. Úgy kellett ezt kialakítanunk, hogy a térképnél ne legyen specifikus helyszín. Tehát egy kőomlás mindenhol megeshessen, ahol a hősök kalandoznak így akár Macedóniában vagy Pannóniában. A játék fejleszti az olvasást, a képzelőerőt, de történelmi szálak is helyet kaptak benne.

birodalom4

VK: Miként fest a játék menete?
MPM: A karakter kalandozása során különböző helyszíneket jár be. Az adott helyszínen van egy ikon, egy jel és egy olyan történetkártyát kell kihúznod. A kártyán az szerepel, hogy mi történt veled és akkor kerülsz döntési helyzet elé, mit szeretnél, merre mész.
Elsőre bonyolultnak hangzik, de könnyű vele játszani.
Öt fajta karakterrel kalandozhatsz és van nyolcvanöt féle történetkártya. A térkép a Kr. utáni 115. évi Római Birodalmat ábrázolja és olyan sztorikat kellett szőnöm, amelyek megeshettek ebben az időben a provinciákban.
Görög, germán, római, szarmata és egyiptomi hősökre és a hozzájuk kapcsolódó mitológia lényekre építettünk Adriánnal. Mindegyiknek van egy saját lénye, amelyekkel megküzdenek. Így találkozhatunk griffel, főnixszel, jégóriással vagy medúzával egyaránt a kalandok során.
A későbbiekben tervben van, hogy bővíteni fogjuk a repertoárt. Mindez függ a fogadtatástól is. Az első visszajelzések pozitívak, de nagy munka megismertetni a közönséget ezekkel az újdonságokkal.

VK: Békéscsabán bemutatkoztatok már?
MPM: A Várjátékosokkal most folynak az egyeztetések, hogy bemutassuk idehaza a játékot. Alapíthattunk volna Pesten is céget, de mi szerettük volna, hogy Békés megyei legyen. A saját hazámban még nem lettem próféta, de mindenféleképp szeretnénk Békéscsabán is minél szélesebb kört megszólítani.

VK: Ahogy így mesélsz a játékról, előttem egyre inkább el tudom képzelni, hogy akár online is játszani lehessen.
MPM: Ejtettünk már erről szót, de én személy szerint ódzkodok ettől a lépéstől, mert akkor pont azt a sajátos varázsát veszítené el, amelyre építkeztünk. Természetesen, ha lesz rá igény, akkor erről is szó lehet, de egyelőre ebben még nem gondolkozunk.

VK: Hol lehet a játékkal találkozni?
MPM: A Facebook oldalunkon az aktualitásokat nyomon tudja bárki követni. Több nagyobb budapesti üzletben már jelen vagyunk, de ahogy említettem a békéscsabai Várjátékkal is folynak a megbeszélések, és szeretnénk felvenni a kapcsolatot különböző nagykerekkel, hogy minél többfelé tudjuk A birodalom bajnokát megismertetni, értékesíteni.
További terv, hogy a bevételeink nagy részét vissza szeretnénk forgatni, és a lehetőségekhez mérten más társasjáték készítőkkel együttműködve minden évben kiadni egy-egy játékot.

Képek forrása: A birodalom bajnoka Facebook oldala

Mia

Háromszáz év Békés megyében

A Békés Megyei Önkormányzat, mint a megyei szintű választott testület méltóképpen kíván megemlékezni a politikai közigazgatás újraszervezésének 300. évfordulójáról, ezért rendezvénysorozatot indít, amely több eseményből áll. 

20151029003

A programsorozat legfontosabb rendezvénye egy ünnepi testületi ülés, amelyet a Békés Megyei Önkormányzat a Békés Megyei Kormányhivatallal közösen szervez november 20-án. Ezt megelőzően azonban még két esemény zajlik, az egyik Békéscsabán: a 300. évforduló tiszteletére a megyeháza falán emléktáblát avatnak a megjelentek, a táblát a három történelmi egyház képviselője is megáldja. Ezután a Munkácsy Mihály Múzeum tárlatának megnyitójára kerül sor. A Szent Koronába visszakebeleztetett Békés megye török utáni helyreállításának háromszázadik évfordulója alkalmából összeállított tárlatot Mucsi András, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Társadalmi kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke nyitja meg a békési Kecskeméti Gábor Kulturális Központ előterében.

Az ünnepi közgyűlés 14 órakor kezdődik Békésen, hiszen 1715-ben itt szerveződött újra Békés megye. A rendezvényen ünnepi beszédet mond prof. dr. Patyi András, a Nemzeti Szolgálati Egyetem rektora, valamint Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke itt adja át első alkalommal a Polgárokért elismerést.

20151029016

A 300. évforduló tiszteletére Téli utazás címmel barokk zenei koncertet ad a Budapest Saxofon Quartet, a Szepesi Bence, Puskás Levente, Tószegi Bernát és Horváth Marcell alkotta zenekar kiegészül Bányai Júlia énekessel és Kanyó Dáviddal, aki fuvolán játszik. Az ingyenes program november 30-án 19 órakor kezdődik a Békéscsabai Evangélikus Kistemplomban.

A megyei önkormányzat nem csak azokhoz kíván szólni, akik egyébként is jól ismerik ezt a korszakot, a megye történelmét, a gyerekeket is megcélozza programokkal, így ösztönözve őket a megye történelmének megismerésére.

A Békés Megyei Önkormányzat a Munkácsy Mihály Múzeummal karöltve rajzpályázatot hirdetett a 300. évforduló kapcsán óvodás és alsó tagozatos általános iskolás gyerekek számára. A verseny témája Békés megye, az otthonunk, épített és természeti környezetünk, mindaz, ami kifejezi, miért szeretünk itt élni. A pályázaton valamennyi óvodás és alsó tagozatos kisgyermek részt vehet egy-egy pályaművel, a feltétel az, hogy az alkotások mérete kizárólag A/4-es vagy A/3-as lehet. Bármilyen technika alkalmazható, színes ceruza, grafit, zsírkréta, tus, tempera, vízfesték, lino, olaj, diópác. A pályaműveket legkésőbb 2015. november 20-ig kell megküldeni a Békés Megyei Önkormányzathoz, az eredményhirdetés november 27-én lesz.

A Békéscsabai Jókai Színház és a megyei önkormányzat versmondó versenyre invitálja a fiatalokat. A Békés megyei vagy a megye bármely településén tanuló fiatalok két korcsoportban vetélkedhetnek: az általános iskolák felső tagozatosai, illetve a középiskolák diákjai jelentkezhetnek. Egy megkötés van csupán, kizárólag Békés megyei vagy a megyéhez kötődő írók műveiből választhatnak verset.

A Békés Megyei Önkormányzat és a Békés Megyei Könyvtár Békés megye újraszervezésének 300. évfordulója alkalmából műveltségi vetélkedőt szervez. A versenyen három fős csapatok vesznek részt két fordulóban. Az első fordulóban online kérdőívet töltöttek ki, a továbbjutó 10 csapat szóban méri össze tudását. A cél az, hogy Békés megye történetét széles körben megismertessük a fiatalabb korosztállyal.