Angol prűdéria!? Ugyan, kérem!

A Jókai Színház nemrégiben színpadra állított komédiájában meggyőződhettünk pont ennek az ellenkezőjéről! Bizony a ködös Albion lakóiban is vér folyik, és az tűzpiros, mintsem kék!

Csak semmi szexet

Természetesen a híres angol tartás megmaradt, de a színfalak mögött történetünk hősei sem vetik azért meg az élvezeteket. Azonban a Merő Béla által színpadra vitt hetvenes évekbeli kasszasiker főbonyodalmait nem a felkorbácsolt vágyak adják. A rózsaszín, babaházas díszlet a megannyi ajtóval és konyhai redőnnyel már a darab elején sejteti, hogy nem kis csörtét láthat majd a közönség az előadás mintegy két órájában.

Adott egy fiatal házaspár, akik kényszerűségből a férj munkahelye feletti lakásban húzzák meg magukat. Így jóformán lőttek a magánéletüknek, mivel nap, mint megfordul a fél bankfiók a bájos kis fészekben. Aztán egy nap betoppan a kedves mama is, aki három nagy bőröndnyi holmival foglalja el a félemeleti kis szobát, és rövid időn belül elég otthonosan kezd mozogni a friss házasok otthonában a meny, Francis „legnagyobb” örömére.

Jókai Színház fényképe.

Az ifjú feleség az egyébként, aki miatt a csendes angol kisváros ha csak pár napra is, de kifordul alaposan a négy sarkából. Francis egy újsághirdetésre jelentkezik, amelyben skandináv kiegészítők forgalmazására keresnek munkatársakat. Hamarosan meg is érkezik a csomag, azonban evőeszközök, tányérok és egyéb apróságok helyett szaftos képeket rejt a doboz, amelyek rövid időn belül „pornóhullámként” sodródnak a Temzén. A rendőrség pedig kapva-kap azon a lehetőségen, hogy végre lebonyolítson egy izgalmas nyomozást. A fiatalokat pedig minden nesznél kiveri ezután a víz tettestársukkal, Brian-nel, a kissé béna, de annál precízebb bankárral együtt. Brian-re bármit rá lehet kenni, azonban szegény pára nem bírja a nyomást, de pont ezzel az esetlenségével lopja be magát a nézők szívébe.

Azonban alig hogy sikerül eltűntetni a fotókat, máris befut a következő küldemény, mivel a nagy jövés-menésben az első csomagért járó második részlet helyett a titokzatos cég egy egész munkacsoport heti fizetését kapja meg csekken.

Ismét Brain-re marad a feladat, hogy a kazettáktól megváljon, és legnagyobb örömére egy kamion platójára sikerül is rádobnia a felnőtt filmeket és egyéb pajzán tartalmakat, amelyek azonban pechjére nem a szeméttelepen, hanem egy keresztény jótékonysági rendezvényen kötnek ki!

Jókai Színház fényképe.

Eközben Peter, a férj lázasan azon töpreng, miként tudnák visszaszerezni a több ezer fontról szóló csekket, amelyen akár a munkahelye is múlhat. Eleve folytonos készenlétben kell állnia a kollégáival együtt, mivel a főnökük megköveteli tőlük a rendet és a pontosságot. A kedves édesanyjának köszönhetően azonban a főnökét már az otthonukban sem tudja kizárni az életéből, mivel az hevesen udvarolni kell az érett asszonynak, és randevú randevút követ.

De a rejtélyes csomagok és a lakásuk falai között kibontakozó szerelem mellé behuppan az otthonukba a rettegett, ultrakonzervatív revizor is, akivel szinte egy időben befut két ledér nőszemély is, akik pár perc leforgása alatt tetőtől-talpig latexba bújva megrontanak mindenkit, aki a lakásba merészkedik. A revizor az enyelgés és már-már előjátéknak is beillő kergetőzés során hangzik el a darab címe az elcsigázott úriember szájából: „Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!”

Jókai Színház fényképe.

A főhősök a kavalkádban megmutatják igazi arcukat, és a darab végére a nagy hahotázások közepette kiderül a legfedhetetlenebbnek hitt karakterről is, hogy bizony ő is emberből van, és legyen felügyelő vagy bankfiók vezető ő is ki-kikacsintgat, letér néha az élvezetek miatt az aranyközépútról.

A darab jó híre hamar szétszaladt a városban, és mind a sztori, mind a szereplőgárda hozzájárult ahhoz, hogy a Vigadóban bemutató előtt már minden előadásra elfogytak a jegyek!
Aki most elmaradt erről a pár előadásról, ne csüggedjen, a színház ősszel ismét műsorra tűzi ezt a két órás felüdítő, pikáns darabot!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Reklámok