Halló(k), itt vagyunk!

Nem mindennapi színházi élményben lehetett része annak, aki június 26-án, vasárnap este a TeÁtriumban megtekintette a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Békés Megyei Szervezetének tagjai által színre vitt Rómeó és Júlia történetet.

halló3

Mielőtt Shakespeare örökbecsű darabjának rövidített verzióját megtekinthette volna a közönség, egy színes, versekből és dalokból álló csokrot nyújtottak át a Színi tanház növendékei, amelyben olyan művek kaptak helyet, amelyet a tavasz folyamán kiírt pályázatra érkeztek. A pályázat célja az volt, hogy a hallássérült embertársainkat is alkotásra, érzelmei kifejezésére késztesse.
Igazán szívhez szóló pályaműveket válogattak össze a szervezők, de talán a legérzékenyítőbb momentuma az első etapnak az volt, mikor az egyik korábbi Angyalok szárnyalása estről ismert, kifejezetten a siketekről és nagyothallókról szóló dalt adta elő a Jókai Színház egyik művésze.

halló2

Majd ezt követően mutatták be a lelkes színjátszók a romantikus történetet, amelynek színre vitelében közreműködött Komáromi Anett és Tege Antal, a színház színművészei, utóbbi rendezőként is bábáskodott a darab felett. Azonban ahhoz, hogy az akadályokat legyőzhesse az elszánt csapat, szükség volt egy jeltolmácsra. A szegedi Vörös Zsolt oroszlánrészt vállalt a munkában. Ő közvetített a hallók és a hallássérültek között. Így született meg az a kicsivel több, mint félórás varázslat, amelyhez hasonlót talán sokan még nem is láttak.

Tege Antal rendező még az első jelenet előtt pár mondatban elmesélte, hogy jött létre a darab, mi volt a főkoncepció. A nézők megtudhatták, hogy a rendező a Montague-kat és a Capulet-éket úgy osztotta fel, hogy az egyik család tagjait nagyothallók, míg a másik családét siketek alakították. Rómeó és Júlia esetében is megjelent ez a kettősség, ezért két Rómeó és két Júlia is színre lépett. Továbbá az is érdekesség volt, hogy Komáromi Anett és Illés Adrián kölcsönözték hangjukat a nagyothalló szereplőknek, míg a dialógusokat és a történetet a jeltolmács jelelte a közönségnek és a színészeknek.

halló1

Számomra felemelő élmény volt megtekinteni ezt az összeállítást, amely mögött komoly, összehangolt munka, nem kevés kitartás és lelkesedés állt. Minden tiszteletem a közreműködőké, de külön kiemelném Vörös Zsolt jeltolmács munkáját, aki mondhatni, hogy Atlaszként tartotta és vitte előre a cselekményt és a darabot egyaránt.
Remélem a jövőben is több olyan kezdeményezést valósítanak majd meg a Jókai Színház művészei, amelyekkel országos szinten is élenjárnak, és amelyekkel minél szélesebb körnek tudják megmutatni a színházi világ varázsát!

Az est házigazdája Bíró Csaba képviselő, a Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sport bizottság elnöke volt.

Fotók: Jókai Színház hivatalos Facebook oldala

Mia

 

Reklámok

Vesztegzár alatt – Rejtő-krimi csöppet sem dögrováson

Könnyed darabbal indított a békéscsabai Jókai Színház. Rejtő klasszikusát a csabai származású Szente Vajk ragadta meg bravúrosan rendezőként. A színművészek játéka és a történet sodrása maradandó kétórás kikapcsolódást nyújtott a színházbarátoknak.

vsztgz2957

Rögtön két vallomással is tartozom. Az egyik, hogy bár nem vagyok annyira elveszett a magyar Gutenberg-galaxisban, valahogy eddig a repertoárból Rejtő Jenő kimaradt, így nem voltam teljesen tisztában történetfonásaival, humorával, stílusával. Sőt azt is be kell vallanom, hogy most kivételesen úgy látogattam el a színházba, hogy éppen csak pár mondatot olvastam el a darabról, de talán ez tovább fokozta a két felvonás nyújtotta élményeket.

Már a színház ajtaján belépve egyfajta kettősség kerített hatalmába. A jegykezelők mind kórházi maszkban és fehér köpenyben fogadták a látogatókat, és irányították őket útba. Majd bő negyedórával a kezdés előtt Tomanek Gábor, Tege Antal és Vadász Gábor színművészek tűntek fel a nézősorok között, és elegyedtek csevejbe a közönség tagjaival. Majd kezdetét vette a közel kétórás, izgalmakban, fordulatokban és humorban jócskán bővelkedő darab.

vsztgz4173

Az alaptörténet, hogy a monszun beköszönte előtt több fura alak a világ különböző pontjairól összeverődik a luxus szolgáltatásokat nyújtó jávai Grand Hotelban. A díszes társaság tagjai között köszönthetünk spirituális útkeresésen lévő aggszüzet, bohókás holland nyugdíjast, egykor ünnepelt olasz primadonnát és nem utolsó sorban már-már államtitkot őrző tudóst és asszisztensét. No meg egy frigy elől menekülő elöljáró fiát, akiről eleinte azt hiszik, hogy szökésben lévő gyilkos, és előszeretettel húzza meg magát női szekrényekben. A történet ott kezd bonyolódni, kiderül, hogy az egyik vendégnek csak órái vannak hátra, mivel megfertőzte a rettegett bubópestis. Emiatt kihirdetik a vesztegzárat, amelynek értelmében senki nem hagyhatja el három hétig a hotelt, de külsős személy be sem teheti a lábát annak ajtaján.
A vendégek a hír hallatán természetesen bepánikolnak, de a riadalom csak akkor kezd elharapózni köztük igazán mikor az egyik szobában holtan találnak egy szerzetest, majd eltűnik egy milliókat érő füzet és a hotel komplett bevételét is meglovasítják. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrség is jelen van a lakat alatt lévő hotelben, mivel a híres jávai rém is meghúzhatta a magát – talán pizsamában – a „luxusbörtön” falai között. A gyilkosság hírének hallatán mindenki gyanússá válik a másik szemében, és bár a nyomozás kezdetét veszi, majdnem újabb emberveszteséggel.

Bár a cselekmény mondhatni több szálon fut, a karakterek kalandjai és viccei révén könnyen eligazodik a néző a látottak és hallottak tömkelegében. Viszont azon nincs nagyon idő gondolkozni, hogy vajon ki lehet a titokzatos elkövető, és miért ölti magára majdnem minden fontos szereplő a szerzetesi ruhát vagy a csíkos pizsamát.
A helyzetek abszurditását sok esetben nem is a felderítetlen halálesetek vagy magának a gyilkos kórnak az elterjedésétől való félelem adja, hanem a szereplők egymás között szövődő kapcsolatai. A hősszerelmes pincér (Csomós Lajos) rajongása a hotel igazgatójának neje és a Grand Hotel sztárja iránt (Szorcsik Viktória) valamint az aggszűz és a pedáns doktor évődése egyaránt komikus jelenetek tömkelegét szövi, amely eltereli a komoly bűntényekről a figyelmet egy rövid időre. Ugyanakkor a szálak mégis úgy fonódnak össze és bomlanak szét a két felvonásban, hogy egyfajta feszültség meghúzódik a háttérben, akárcsak az a szereplő, aki bár nem kerül mindig a reflektorfénybe, de mindig a legváratlanabb helyzeteket tudja produkálni, és ő nem más, mint a rendőrfelügyelő (Tege Antal), aki szabályosan újjászületik, miután tévedésből lehúz egy pohár ciánnal teli pezsgőt… Kissé esetlen figurának tűnik, mégis a katarzis pillanataiban kiderül, hogy vág az esze, mint a borotva, és az apró puzzle darabokat mesterien tudja összerakni, hogy végül egy tiszta képet kaphasson valamennyi hotelben rekedt és néző egyaránt. A szálak pedig egy naiv asszisztenshez, egy őrült tudóshoz, a nótorius hazudozó hoteligazgatóhoz és a titokzatos banánoxidhoz, valamint az annak az összetételét tartalmazó füzethez vezetnek.

vsztgz9281

Bár a detektívregények sajátossága, a visszafelé haladás, gondolkodás itt sem maradt el, annak zsenialitásán túl több üzenetet is hordozott ez a darab számomra. Az egyik, hogy használjuk ki életünk minden percét, mert azokba a hetekbe, hónapokba már vegyül keserűség, amik biztosra tudjuk, hogy a halál hamarosan táncba hív bennünket. Valamennyi vendég őrült hajszába kezd a Grand Hotelban is, hogy kipipálja képzeletbeli bakancslistájának valamennyi pontját, mikor az orvosok közlik velük, hogy lehet valamennyien fertőzöttek, és napjaik meg vannak számlálva.
A másik, hogy merjünk szeretni, merjünk őrültek lenni. Egy kis vakmerőséggel és nem kevés humorral a legnehezebb élethelyzetek is átvészelhetőek.

S lehet, hogy néha csak egy kis „vesztegség” kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk merre is tartunk, mit is akarunk igazán az élettől. Mert a Grand Hotel lehet akár a nagy társasjáték megtestesítője is, amely néha a legfurább módját tudja választani annak, hogy kimozdítson bennünket komfortzónánkból, ha csak egy kis időre is!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia