“Számomra a tavasz az év legdinamikusabb időszaka” – interjú Simon Rózsa festőművésszel

Simon Rózsa Tavasz című tárlata március 28-án nyílt volna meg a mezőmegyeri Arany János Művelődési Házban, azonban a járványügyi helyzet átírta ezt az eseményt is. A művész a kiállítás Napraforgók című képét jótékonysági licitre ajánlotta fel. Simon Rózsával a festészetről, a tárlatról és a felajánlásáról is beszélgettem.

napraforgók

Viharsarki Kanapé: Mióta foglalkozol festészettel?
Simon Rózsa:
1996- ban kezdtem el festeni. Ez egy elhatározás volt, szerettem, szeretem a képzőművészetet. Folyamatos képtár, múzeum- és templomlátogató voltam, vagyok. A templomokat a szépségükért látogatom. Mit hordoznak?
Vettem pár alap ecsetet, olajfestéket. Szabattam farost. Így indult. Emlékszem, hogy leült velem szembe a pár éves lányom mikor a legelső táblát készítettem. ( mi mást? mint pusztában egy tanyát, mellete állt egy hosszú fa) Valahogy el kellett mennem egy pillanatra. Mire vissza érkeztem kész volt a kép. Nem volt mit hozzá tenni.
Könyvtáros voltam, így folyamatosan bújtam azokat a szakkönyveket, amiben a festészetet tanítják. A gyakorlati részeket. Vászon feszítés, alapozás. Hogyan készítsünk pigmentből olajfestékeket. Mindent könyvből tanultam. Akkor még nem lehetett így elérni az internetet.
Aztán jöttek az alkotó táborok. Több olyan volt, amikor a művésztanár közölte: neked nem tudok mit tanítani. Elkeserített egyrészt. Másrészt büszke voltam. Kaptam műhelyekbe is meghívást. Szerettem.

VK:  Mennyi idő alatt készült el a mostani kiállításod? Összesen hány képet tekinthetnek meg online az érdeklődők?
SR: Zalai Erika, az Arany János Művelődési Ház vezetője felhívott, hogy március utolsó szombatján kiállítané-e? Elmondta, hogy akkor lesz a Tavaszi Fesztivál, náluk pedig egy rendezvény. Ez körülbelül január elején, közepén volt. Ekkor már készültem egy bemutatkozó anyaggal, referenciával, hogy újból megmutassam magam, de helyem még nem volt.
Amikor fixáltunk, ki fogja megnyitni a kiállítást, hogy lesz kiállítható az anyag, hány darabból állna, akkor kérdezte a címét. A napraforgók akkor már kész volt. Így lett első gondolatból Tavasz, a tárlat pedig 14 képet foglal magába.
tavasz1
VK: Mi inspirált? Korábban a természetben látott jeleneteket vittél a vászonra?

SR:Figurális absztraktot festek általában. De olyan rég megszerettem volna festeni azt az érzést…látványt, amikor elhaladunk egy napraforgó tábla mellett. Ahogy szakaszai vannak a napraforgónak. Egy nap alatt más és más. Biztosan tapasztalták már sokan. Nem tudom miért, de olyan misztikus. Az illata…a pára…hajnalban ahogy leül a pára, ahogy kel fel a nap. A fények ahogy beszippantanak. Kevés így leírni, hogy csodálatos. 

Ehhez az érzéshez kapcsolódik a többi kép. A virágcsokrok, a virággal teli rét. A fű, ahogy életerősen jelen van. Ez számomra a tavasz, az év legdinamikusabb időszaka. Telis-tele erővel, energiával.
VK: A napraforgók című festményed árverésre bocsátottad. A befolyt összeget kiknek ajánlod fel? Hol áll most a licit?

SR: A napraforgók című képet jótékonysági licitre ajánlottam fel a békéscsabai kórház számára, a  befolyt összeg felét fogom átnyújtani. A licit egy hétig tart, április 15-én ér véget. Még egyelőre nem licitált senki, de bizakodó vagyok. Három napja érhető el az az online interjú a Csabagyöngye Facebook-oldalán, 901 megtekintésnél tart. Nekem ez nagyszerű.

VK: Ha az élet visszatér a régi kerékvágásba, hol találkozhatunk majd az alkotásaiddal?
SR: Nem tudom. Nem találtam még lehetőséget, ami ember közeli. A Facebook-on a Simonrozsaart oldalon folyamatosan teszek fel ízelítőt a készülő munkáimból. A régebbieket is megosztom. Árat nem szoktam írni, de bármikor fel tudják venni velem a kapcsolatot az érdeklődők.
tavasz2
VK: A karanténban született-e újabb festményed?
SR: Folyamatosan dolgozom ebben a mindannyiunkat megviselő helyzetben.
Grafikákat készítek inkább. Ami segít, megnyugtat.
VK: Mit üzensz erre az időszakra az olvasóknak?
SR:
Ha tudunk ne bosszankodjunk, ne dühöngjünk, ez a  helyzet van. Akkor miért ne éljünk boldogabban!? Figyeljünk oda magunkra, és a közvetlen környezetünkre. Most ez a bezártság lehetőséget ad arra, hogy együtt lehess azokkal akik ott vannak neked, veled. Használjuk ki! Sokat adhatunk egymásnak. 

Van idő tanulni, pihenni. Jókat beszélgetni. Jaaa! És aggódni azért, aki távol van tőled. 🙂

 

Rángassuk meg a farsang farkát!

A farsangi vigasságok vízkereszttől, január 6-tól a húsvétot megelőző 40. napig, hamvazószerdáig tartanak. A rémisztő maszkok, a jelmezes-zenés felvonulások, a képletes boszorkányégetések és a bálok mind-mind azt a célt szolgálják, hogy kiűzzék a telet, és felkészítsék az emberek testét és szellemét a kikeletre, és a húsvéti időszakra. Bővebben…