Nem mar, csak kicsit harap! – Balkán kobra

Katkó Ferenc rendezésében került immáron a városházi szabadtéri színpadra Ivan Kusan Galóczájának  feldolgozása, amely a délszláv háborút követő néhol giccses, de ugyanakkor néha elszomorító balkáni valóságba kalauzolt el bennünket. Egy olyan vidékre, ahol a szereplők életútja és megnyilvánulásai csak ráerősítettek a Dél-Európa egyes országaival szemben élő sztereotípiákra.

balkan-kobra

A néző a Jókai Színház által nyáron is színre vitt darabot nézve úgy érezheti közel két órán keresztül, hogy egy Kustorica filmbe csöppent, ahol egyik abszurd helyzet követi a másikat. Adott egy unatkozó feleség, aki ráun a gyakran félre kacsintgató urára, és nem rest bérgyilkost felfogadni annak érdekében, hogy végre a maga ura lehessen, és igazi dámaként élhesse a mindennapjait nyámnyila szeretője oldalán, akinek szemrevaló, cseppet sem szívbajos húgával a ház ura szeret félremenni.

De a kis Tonkára szemet vett ám Juraj Ardonjak gazda kissé gyógyegér küllemű titkára is, no meg a korruptságáról ismert helyi közeg is, aki gyakran szemet huny a kis stílű bűnesetek felett, de a nagyobbakkal szembeni intézkedés során sem hatják meg túlzottan a törvények.
Ebbe a cseppet sem unalmas, stílusficamokkal, hamis énekhangokkal és félretáncolt koreográfiákkal színesített forgatagba csöppen be Joszip Zeljics, a kisemmizett paraszt, akinek az összes szereplő közül a leginkább helyén van a szíve és az esze. Joszip lesz az, aki Ankica, a feleség megbízásából felkeresi a levitézlett, látási problémákkal küzdő egykori háborús hőst, Kobrát, hogy tegyék el láb alól a feleslegessé vált Jurajt.

Jovo Sztaniszavljevics Kobra nem az a kimondottan vérszomjasa bérgyilkos. Szívesen henceg azzal, hogy róla még a nagy nyugati hírcsatornák is közöltek anyagot, azonban semelyik mesteri terve nem jön be, a jól menő vállalkozó saját ügyetlensége miatt sorra kicsúszik az együgyű, élvhajhász férj a kezeik közül.

Nem véletlen emeltem ki, hogy Ardonjak falja az életet. A közel kétórás, zenés-táncos betétekkel tarkított darabot a játékidő alatt áthatja a mélyről előtörő testiség, a szereplők jó párszor a legváratlanabb pillanatokban esnek egymásnak – a jó ízlés határáig természetesen – és nyíltan, tabuk nélkül beszélnek vágyaikról, a természet lágy ölén átélt erotikus élményeikről. A balkáni figurák teljes valójukkal a mának élnek, sokszor bele sem gondolva, hogy tetteik, kimondott szavaik milyen hatást váltanak ki környezetükből, velük szemben álló partnerükből.

Nem lenne teljes a történet amerikaiak nélkül, akik még csavarnak egyet az eleve összegabalyodott történet szálain, és nem kis erdei csinnadrattát rendeznek elég komoly gépfegyver arzenál bevetésével, amelyet a vakszerencsének köszönhetően a Kobra és az időközben kísérőjévé szegődött Joszip túlél!
A csörtét követően azonban a végkifejlet nem kerülhető el, az áldozatnak át kell kerülnie a túlvilágra. A nagy tettet végül a család otthonában hajtják végre, és Ardonjak távozik is az élők közül, de nem pont úgy, ahogy azt eredetileg hitvese, a megözvegyült Ankica kitervelte.
Azonban a fináléban mindenki boldog, mivel a Kobra pénztárcája kemény ezrekkel lett vastagabb, a vállalkozót eltették láb alól, és a Balkán is talpon maradt.

Bár a darab alapvetően szórakoztatni kívánja mindazokat, akik jegyet váltanak rá, mégis elgondolkoztat. Mert a kacatok, a giccs és a már-már sötétszürke gazdaság, és mondjuk ki a korrupció mögött olyan emberi sorsok rajzolódnak ki, amelyek talán egy cseppet sem állnak ma sem messze a valóságtól.

Képek: jokaiszinhaz.hu

Mia

Reklámok

Mesél az erdő

A legtöbb állat neve hallatán mindenki tud hozzájuk társítani egy-egy jelzőt, a róka ravaszdi, a bivaly erős, míg a nyulak gyávák. Azonban a Jókai Színház és a Balassi Táncegyüttes tagjai által színpadra vitt mesejátékban, az Állat(i) mesében mindezeknek az ellenkezőjéről is megbizonyosodhatunk!

állati 2

Adott egy békés erdő valahol az Óperencián túl, ahol az állatok boldogan élik a mindennapjaikat. Borz kisasszony szépségével időnként felborzolja ugyan a kedélyeket, és ha kell magát az agancsos polgármestert is felszarvazza, de ettől függetlenül az erdei polgárok mindennapjai nyugalomban telnek, már ha Sunyesz, a lompos farkú róka nem kavarja fel csínytevéseivel az állóvizet.
Egy nap azonban az állatsereg türelme is elfogy, így kerül a lompos farkú barátunk a törvény színe elé. A károgók pedig kimérik rá a súlyos ítéletet, el kell hagynia a rengeteget.

Sunyesz azonban egy percig sem esik kétségbe. Hamar feltalálja magát a derék, szorgos hangyák között is, akiknek az aranykészletét az erőszakos bikák mindig elorozzák. A dolgos, de könnyen félrevezethető Atom Antik a róka megjelenéséig azért estek el a búsás vagyontól, mert sosem végeztek a napi adagjukkal addigra mire a homokóra lepergett. Azonban a róka itt is cselhez folyamodott, ezzel pedig magára haragította az elvadult csordát, akiket spanyol temperamentummal áldott meg az ég.

A főbika egy kisebb csörtét követően, miután látta, hogy a ravaszdi hasznos tagja lehetne cseppet sem tisztességes közösségüknek, üzletet ajánlott a leleményes rezes bundájúnak. Ha három nap alatt az üregi nyulaktól megszerzi a káposztaszállítmányt, és ezáltal az ő földjüket is be tudják kebelezni, visszaadják neki a családi ereklyét, nagyapja zsebóráját.
Sunyesz természetesen áll elébe a feladatnak, és távoli rokonnak kiadva magát, már-már családtaggá válik a monoton hétköznapokat élő nyúlcsaládban. Személyisége és leleményessége színt csempész a reszkető tapsifülesek életébe.

A zenés darab tetőpontján a néző majdnem csalódik első blikkre a főhősben, hogy végig csak szerepet játszott, és személyes érdekeit nézte, amíg a szteppet kiválóan járó nyulak üregben húzta meg magát, de végül kiderül, hogy a tapsik mindennapjainak részét képező gombolyagos játék milyen kalamajkát tud okozni a bikák körben, főleg, hogyha a játék vörös színben pompázik!

Az igényes díszlet Lenkefi Zoltán munkáját dicséri, a koreográfiát ifj. Mlinár Pál állította össze, aki a bikák vezéreként szerepet is vállalt a mesejátékban. Míg a jelmezeket Mlinár Péter, Sunyesz megformálója álmodta meg azzal a szándékkal, hogy a ruhák színe és stílusa még inkább ráerősítsen a karakterekre.

Korábban is volt már arra példa, hogy a Balassi Táncegyüttes és a színház közös produkciót állított a színpadra, de talán ez az első olyan darab, amely már a legkisebbeket is megszólítja. A nézőtéren helyet foglaló apróságok a darab első percétől az utolsóig csendben ámuldozták végig az erdő és a mező valamennyi szeglett bejáró mesejátékot. Jókat derültek a szellemes poénokon, és a mese végre megállapították, hogy bár az állatokat sokszor beskatulyázzuk bizonyos jelzőkkel, de ők is, hozzánk emberekhez hasonlóan képesek abból kimászni, még akkor is, hogyha komoly erőfeszítéseket kell tenniük ehhez.

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Nostradamus Békéscsabán kalandozott

A hónap elején a Városháza díszudvarába az ExperiDance Produkció ez egy olyan világkörüli utazásra csábította el a közönséget, amelyet még jó darabig emlegetni fognak, akik helyet foglaltak a nézőtéren.

Experi

Nostradamus neve leginkább többségében már valóra vált, sötét jóslatai kapcsán maradt fent, pedig a francia látnok egy sor, az emberiséget előremozdító történést és találmányt is előrelátott. A történet szerint a jós csalfa felesége és két bűvésze társaságában indul neki téren és időn átívelő utazásának, amelynek során valamennyi földrészt bejárva megcsodálhatják az emberi kultúra gyöngyszemeit és sokszínűségét.

A szereplők nem mindennapi kalandozása során a jelenlévők megismerhetik az adott ország viseletét, zenéjét, táncait, kiemelkedő történelmi eseményeit vagy azon momentumait, amelyek akár a világ egészének menetére kihatással voltak.
Az Experidance társulata nagy fába vágta a fejszéjét, mikor színpadra álmodta ezt a színes produkciót, de tehetségüknek, kreativitásuknak és rutinjuknak köszönhetően egy olyan komplex, kétórás műsort állítottak össze, merítve eddigi munkáik legjavából is, amely igazi kulturális csemegének minősül.

Nostra2

A két felvonásos show alatt megelevenedik előttünk a távoli Japán zárt világa, ahol gésák és sógunok bűvölik el hőseinket. Indiában már-már úgy érezhetjük, hogy egy bollywoodi film forgatásán járunk. Argentínában a pásztorok köteles produkciója, míg Oroszországban a vodkavedelő kozák fergeteges előadása ragadja magával a nézőt. De nem maradhat ki a Moulin Rouge erotikával átitatott milliője sem Párizsban, és természetesen belesünk Drakula kastélyába is az erdélyi hegyekben.
Igazi aktualitásként pedig focis és olimpiai lángos jelenet is színesíti az előadást.

Az időutazást profi fényjáték, bűvészmutatványok és gólyalábas akrobaták is egyedivé teszik. A zene és a tánc magával ragadja a közönséget, a csabai előadáson a tribünökről sokfelől lehetett hallani suttogást, hogy de szívesen becsatlakoznának egy vérbő spanyol táncba vagy lejtenének egyet a vad vikingekkel. A focis résznél pedig érződött, hogy sokak szájára odakívánkozva EB kiesés ide vagy oda, a „Ria, Ria, Hungária!”

Nostra3

A művészek utazása természetesen Magyarországon, Békéscsabán ért véget, ahol olyan csodák is megestek a színpadon, hogy az addig néma, de ugyanakkor kulcsszerepet játszó bűvész nyelve is megeredt! A táncvarázst pedig mi mással is zárták volna, mint egy friss csárdással!

Jövő hét hétfőtől a Csabai Nyár a főtéren és a Csabagyöngye stégnél is folytatódik hasonlóan színvonalas és emlékezetes programokkal!

Képek forrása: ExperiDance Produkció Facebook oldala

Mia

Tabán 20! – Két évtized a Körösök mentén

A Tabán Táncegyüttes 1993-ban alakult Békéscsabán. A több mint húsz esztendő alatt a táncosok egy nagycsaláddá kovácsolódtak, és egy sor olyan kiválóan minősített koreográfiát állítottak a színpadra ország határon innen és túl, amelyekből jócskán tudtak csemegézni a mostani jubileumi műsor alatt. A jeles eseménynek a lassan egyéves fennállását ünneplő Csabagyöngye Kulturális Központ adott otthont január 11-én, szombaton.

A néptáncosok számára eleink hagyományának továbbvitele és átörökítése apáról-fiúra nemcsak egy tartalmas időtöltési lehetőség, hanem életforma, sőt egyenesen hivatás. A népi műveltséget terjesztők előszeretettel merítenek a magyarokkal együtt élő nemzetiségek hagyományaiból és táncaiból. Céljuk, hogy a tánclépésekben, a tarka ruhákban és a változatos koreográfiákban megbújó varázslatot minél szélesebb körben megismertessék és színpadra állítsák.
Békés megye az ország azon szöglete, ahol hat különböző náció éli békében, egymás hagyományait tiszteletben tartva mindennapjait. Békéscsabán ez a sokszínűség a sok helyen összefonódó szlovák és magyar emlékekből, és még napjainkban is velünk élő szokásokból tűnik ki.
Ez a multikulturális közeg valamennyi hagyományőrző csoport munkáját elősegíti, folyamatos kutatási terepet biztosít. Az eredmények pedig újabb és újabb produkciókat generálnak.

Image

Művészeti vezetőjük, Kurtucz Borbála, és az együttest vezető koreográfus, “Örök arany sarkantyús táncos”, Farkas Tamás, aki az ugyancsak megtisztelő „Népművészet Ifjú Mestere” címet is magáénak tudhatja, a fentebb már említett tanulási folyamat részesei a tagokkal együtt. Ismereteiket folyamatosan bővítik, igyekeznek minél több tájegység táncait elsajátítani, és a magukévá tenni, ezzel is színesítve eleve nem egyhangú repertoárjukat. Az est folyamán színpadra lépett Kistabán Táncegyüttes és a Tabán Táncegyüttes egykori és jelenlegi táncosai és szólistái, megjelenítették a közönség előtt a Körösök mentén élő népek mindennapjait. A nézők a több mint másfél óra alatt betekintést nyerhettek a vándorló cigányság néhol vidám, néhol kesergős hétköznapjaiba. De az egyik blokkban megelevenedett a szemünk előtt egy szerb keresztelő és egy román lakodalom is. Míg a dévaványai gyűjtésben olyan életesemények kaptak főszerepet a színpadon, mint a vásározás, a párválasztás és a dolgos hétköznapok. Az életút végén pedig kitárult a sír, és a koporsó a mélybe ereszkedett.  A zenei kíséretet a Juhász zenekar szolgáltatta.

Ha valakinek a műsort követően kedve támadt arra, hogy a megkopott tánctudását kicsit felfrissítse vagy lelkes kezdőként elsajátítsa a lépéseket, akkor érdemes figyelni, hogy a táncegyüttes hol és mikor tart táncházakat. A jó hangulatú foglalkozások során a becsatlakozók főként a magyar és erdélyi tájegységek táncaival ismerkedhetnek meg. Egy-egy ilyen alkalomra mintegy 150-200 fő is összegyűlik, egy ilyen forgatagban pedig bárki elfelejtheti búját-bánatát, és ha csak pár óra erejéig is, de átadhatja magát egy olyan elfoglaltságnak, amely egyaránt gyógyír lehet a rohanó hétköznapokban testnek és léleknek.

Image

Jómagam művelődésszervező vagyok, és pár hónapja lehetőségem nyílt arra, hogy a kollégáim irányítása mellett betekinthessek egy több ezres látogatószámot magáénak tudó rendezvény, a Körösvölgyi Sokadalom kulisszatitkaiba. Miközben a fellépőket kísérgettem, bevallom csendben figyeltem is őket. Nem sűrűn találkoztam eddig olyan fegyelemmel és egymás iránt tanúsított tisztelettel, mint a csoportokon belül. Az pedig kifejezetten tetszett náluk, hogy az apró nézeteltéréseket félre tudták tenni annak érdekében, hogy amíg a színpadon vannak a maximumot nyújtsák. Összességében tehát elmondható, hogy minden közösségi művelődési forma az új ismeretek elsajátítása mellett emberileg is többé teszi művelőjét. S ékesen bizonyítja, hogy az “offline” közösségi terekben is van élet. Ha nyitott szemmel járunk, mi is könnyedén rábukkanhatunk arra a közegre, ahol kiteljesedhetünk.

Kép forrása: Tabán Táncegyüttes oldala

Mia