A napfény íze

Június végén több ízben is megemlékeztek a környezetemben a vészkorszak borzalmairól, amikor is pár nap leforgása alatt Békéscsaba szinte teljes zsidó lakosságát deportálták. E szomorú évforduló kapcsán került terítékre Szabó István nagy sikerű filmje, A napfény íze, amely teljesen belopta magát a szívembe!

Képtalálat a következőre: „a napfény íze poszter”

A közel húszéves alkotás egy magyar zsidó család, Sonnenscheinék három generációjának történetét meséli el a 20. század zivataros évtizedeiben. A politika cseppet sem emberkímélő mozzanatai és a forrongó, önmagából is kiforduló világ a tiszteletreméltó családon is hatalmas sebeket ejt.
A történet egy kis hegyvidéki faluban veszi kezdetét, ahol a jóravaló kocsmáros életét veszti, miközben a cefre után jár. A legnagyobb gyermek, Manó kénytelen hát nyakába venni az országot, és felcsapni a fővárosban egy italkészítő mellett munkásnak. A talpraesett fiú szorgalommal és alázattal sajátítja el a mesterség fortélyait, és miután elleste az alapokat, belevág saját vállalkozásába, és a családi likőrreceptet alapul véve megalapozza családja későbbi vagyonát. Az italt a nevük után „napfény ízének” keresztelik el.

Manó alig 25 évesen családot alapít, két fia születik, és testvére halála után annak kislányát, Valit is sajátjaként neveli fel. Ignác fiából elismert jogász válik, Gusztáv orvosként praktizál, míg a művészi lelkű Valikából fotós válik. Ignác és Vali között, ahogy felcseperednek szerelem lobban, amelyet a család természetesen nem néz jó szemmel, mivel első unokatestvérek. Végül a szerelem győz, a fiatalok egymáséi lesznek, és immáron Sors családnévvel élik tovább életüket. A névváltoztatás nem véletlen, Ignácnak a jogi körökben megsúgják, hogy zsidó családnevével nem boldogulhat. S ekkor még csak a 19. és a 20. század fordulóján járunk.

Képtalálat a következőre: „a napfény íze”

A Monarchiához hű Ignácot, aki magas rangra emelkedik, alaposan megviselik az első világháború történései, és bele is rokkan a 20. század első évtizedének változásaiba. Nem sokkal szeretett császárjának és édesapjának halálát követően távozik a földi világból. Őt nem sokkal később édesanyja követi, így a családfő szerepe Valira száll, aki mint egy szálfa áll a viharok közepette, legyen szó világháborúról, családi csörtéről vagy véglegesen megromlott házasságról.

Ignác fiai a családi tragédiák után is szép karriert futnak be. A kisebbik fiú, Ádám előtt nagy sportkarrier áll, de a tiszti klubba csak úgy nyer felvételt, hogy elhagyja zsidó vallását, és kikeresztelkedik. A hittan órákon azonban nemcsak a kereszténységben merül el, hanem rajta felejti a szemét egy gyönyörű lányon, akit végül addig üldöz szerelmével, hogy az beadja a derekát, és a felesége lesz. Azonban az olimpia bajnok vívó nemcsak felesége, hanem sógornője szívét is elrabolja. Viszont még mielőtt ebből kipattanna a családi botrány, eljönnek a kegyetlen évek. A zsidótörvények és a deportálások a Sors családot is elérik, és olyan sebeket ejtenek rajtuk, amelyeket évtizedekig nem tudnak kiheverni.

A második világháborút csak Valika és a munkaszolgálatot megjárt, az apja halálát is végignéző Iván éli túl, aki megtört lelkű fiatalként először a nyilasokon és a nácikon áll bosszút a kommunisták kötelekében, majd átlátva a szitán beáll az ’56-os forradalmárok közzé. Azonban a szabadságharc leverése után ismét börtönbe kerül, majd szabadulása után, szomorú tapasztalatokkal telve a ’60-as évek Budapestjén gondol egy merészet, és visszatér a gyökereihez, visszaveszi a régi családnevet, ezzel is törlesztve egy régi tartozást, és talán eldobva egy rossz „Sorsot”!

Számomra a több díjat is bezsebelt alkotás központi szereplője a nagymama, Valika volt, aki végig derűs lélekkel, ismerve a napfény finom és keserű ízét egyaránt élte túl a 20. század első felének sorscsapásait.
Valika volt az, aki bár elmondta, hogy sodródott az árral, és nevet változtatott fivéreivel, és utoljára gyermekként imádkozott héberül, mégis büszke maradt a maga módján arra, hogy magyar zsidó. Bár tett néha megbocsáthatatlannak és önzőnek tűnő lépéseket, mint mikor elhagyta szeretője kedvéért egy rövid időre a családját vagy mikor csak a saját életét mentette meg, miközben rokonait a Dunába lőtték a nyilasok, mégis sok nézőt megérintett a sorsa, és nem tudtak rá haragudni, mert bár megbotlott, mégis egyben tartotta a családját így vagy úgy.

Kapcsolódó kép

Valika kicsit olyan, mint a zsidó nép maga. Felemás érzéseket tudott kiváltani a környezetéből, de leleményességének és ösztönösségének hála túlélte a legzivatarosabb évszázad első felét, és békében tudott távozni abban a korban, mikor az értékeket beborította egy időre a szocialista egyhangúság, és langyos lábvízzé vált az ország.

Számomra Szabó István filmjében a legelszomorítóbb azt volt látni, hogy már a 19. század végétől fokozatosan szabdalták a zsidóság öntudatát, és arra ösztönözték őket a jobb sors és a könnyebb boldogulás reményében, hogy tagadják meg hitüket, és ne ápolják tovább gyökereiket.
Azonban a történet végén Iván már-már a huszonnegyedik órában, mielőtt még feledésbe merülhetett volna családja egykori híre, egy tollvonással visszaszerezte mind a saját maga, mind felmenőinek a becsületét, és a gulyáskommunizmus világában is büszkén viselte a Sonnenschein családnevet!

Utóbbi gondolat napjainkban is aktuális, hiszen a színfalak mögött ismét leigázni készülnek az ezredéves bástyákat itt Európában. A forgatókönyvben most is fontos szerepet kapnak a vallások, egy beilleszkedni képtelen kisebbség igyekszik sakkban tartani minket, de ne adjuk meg nekik azt az örömet, hogy reszketve lépünk nap, mint nap az utcákra! Legyünk mi is olyanok, mint Iván, aki felismerte honnan jött, és a családjától kapott értékeket a szocializmus szürkeségében is felmerte vállalni, és igyekezett azokat átmenekíteni a túlpartra!

Képek forrása: port.hu

Mia

Reklámok

Nem mar, csak kicsit harap! – Balkán kobra

Katkó Ferenc rendezésében került immáron a városházi szabadtéri színpadra Ivan Kusan Galóczájának  feldolgozása, amely a délszláv háborút követő néhol giccses, de ugyanakkor néha elszomorító balkáni valóságba kalauzolt el bennünket. Egy olyan vidékre, ahol a szereplők életútja és megnyilvánulásai csak ráerősítettek a Dél-Európa egyes országaival szemben élő sztereotípiákra.

balkan-kobra

A néző a Jókai Színház által nyáron is színre vitt darabot nézve úgy érezheti közel két órán keresztül, hogy egy Kustorica filmbe csöppent, ahol egyik abszurd helyzet követi a másikat. Adott egy unatkozó feleség, aki ráun a gyakran félre kacsintgató urára, és nem rest bérgyilkost felfogadni annak érdekében, hogy végre a maga ura lehessen, és igazi dámaként élhesse a mindennapjait nyámnyila szeretője oldalán, akinek szemrevaló, cseppet sem szívbajos húgával a ház ura szeret félremenni.

De a kis Tonkára szemet vett ám Juraj Ardonjak gazda kissé gyógyegér küllemű titkára is, no meg a korruptságáról ismert helyi közeg is, aki gyakran szemet huny a kis stílű bűnesetek felett, de a nagyobbakkal szembeni intézkedés során sem hatják meg túlzottan a törvények.
Ebbe a cseppet sem unalmas, stílusficamokkal, hamis énekhangokkal és félretáncolt koreográfiákkal színesített forgatagba csöppen be Joszip Zeljics, a kisemmizett paraszt, akinek az összes szereplő közül a leginkább helyén van a szíve és az esze. Joszip lesz az, aki Ankica, a feleség megbízásából felkeresi a levitézlett, látási problémákkal küzdő egykori háborús hőst, Kobrát, hogy tegyék el láb alól a feleslegessé vált Jurajt.

Jovo Sztaniszavljevics Kobra nem az a kimondottan vérszomjasa bérgyilkos. Szívesen henceg azzal, hogy róla még a nagy nyugati hírcsatornák is közöltek anyagot, azonban semelyik mesteri terve nem jön be, a jól menő vállalkozó saját ügyetlensége miatt sorra kicsúszik az együgyű, élvhajhász férj a kezeik közül.

Nem véletlen emeltem ki, hogy Ardonjak falja az életet. A közel kétórás, zenés-táncos betétekkel tarkított darabot a játékidő alatt áthatja a mélyről előtörő testiség, a szereplők jó párszor a legváratlanabb pillanatokban esnek egymásnak – a jó ízlés határáig természetesen – és nyíltan, tabuk nélkül beszélnek vágyaikról, a természet lágy ölén átélt erotikus élményeikről. A balkáni figurák teljes valójukkal a mának élnek, sokszor bele sem gondolva, hogy tetteik, kimondott szavaik milyen hatást váltanak ki környezetükből, velük szemben álló partnerükből.

Nem lenne teljes a történet amerikaiak nélkül, akik még csavarnak egyet az eleve összegabalyodott történet szálain, és nem kis erdei csinnadrattát rendeznek elég komoly gépfegyver arzenál bevetésével, amelyet a vakszerencsének köszönhetően a Kobra és az időközben kísérőjévé szegődött Joszip túlél!
A csörtét követően azonban a végkifejlet nem kerülhető el, az áldozatnak át kell kerülnie a túlvilágra. A nagy tettet végül a család otthonában hajtják végre, és Ardonjak távozik is az élők közül, de nem pont úgy, ahogy azt eredetileg hitvese, a megözvegyült Ankica kitervelte.
Azonban a fináléban mindenki boldog, mivel a Kobra pénztárcája kemény ezrekkel lett vastagabb, a vállalkozót eltették láb alól, és a Balkán is talpon maradt.

Bár a darab alapvetően szórakoztatni kívánja mindazokat, akik jegyet váltanak rá, mégis elgondolkoztat. Mert a kacatok, a giccs és a már-már sötétszürke gazdaság, és mondjuk ki a korrupció mögött olyan emberi sorsok rajzolódnak ki, amelyek talán egy cseppet sem állnak ma sem messze a valóságtól.

Képek: jokaiszinhaz.hu

Mia

2016 – a Mars és a Majom éve

Az év utolsó napján a legtöbben már a jövőbe tekintenek. Tervezgetnek, fogadalmakat tesznek, összegzik a hátuk mögött hagyott évet.
Vannak, akik kicsit továbbmennek, játékos praktikákhoz folyamodnak, hogy betekintést nyerjenek az előttük álló év történéseibe. Nekik kívánok kis tájékoztatót adni a következő összeállítással.

happy 2016

Minden évnek megvan a maga uralkodó bolygója. A 2015-ös esztendőt a Jupiter, a nagy szerencse planétája uralta, most pedig a Mars veszi át a helyét.
A Mars bolygó a tetterő, a haladás, a cselekvés, de ugyanakkor a háború égiteste is. Így az előttünk álló évben nem kevés kihívás és feladat vár ránk, de akik elő tudják hívni magukból az eddig rejtett erőtartalékokat és ösztönösen cselekszenek, azok a legtöbb csatából győztesen kerülnek majd ki!
A 2016-os év előreláthatólag sokakat megtanít majd arra, hogy ki tudjanak állni érdekeik, céljaik mellett, eredményesen tudják képviselni mind a saját vagy egy csoport érdekeit.
A Mars erejét azok tudják a legjobban a hasznukra fordítani majd, akik mernek lépni, akik el merik hagyni a komfortzónáikat. Mivel 2016-ban egyben a társasági és kommunikatív Majom éve is, számos vitát és veszekedést fel lehet majd oldani elmés megnyilvánulásokkal, odaillő viccekkel, szófordulatokkal.

mars

Mars

2016 a lezárások éve is, mivel 9-es év. Érdemes mindenkinek mérlegelnie, hogy jelenleg hol áll most az útján. Aki eddig tétovázott vagy bizonytalan volt a lépéseit illetően most kaphat annyi bátorságot, támogatást hogy kiszakadjon a régi környezetéből, és rátalálhasson valódi önmagára. A céltudatosabb “hegymászók” pedig szert tesznek annyi lendületre, hogy akár a csúcsra is felérjenek.

A kínai asztrológia szerint 2016. február 8-án beköszönt a Majom éve. A Majom természetéből fakadóan társasági lény, a kommunikációja szellemes, ugyanakkor ravasz, szeleburdi és képes nagy felfordulást is véghez vinni. Ezért ebben az esztendőben nem kell azon meglepődni, hogyha bizonyos dolgok a feje tetejére állnak. Semmit sem szabad készpénznek venni a mindennapokban.
Viszont érdemes a kreativitásunkra hagyatkozni. Számos eredeti ötleten alapuló vállalkozás, projekt fel fog pörögni. Hagyatkozhatunk az ötleteinkre, de azokat senkinek nem szabad elárulnunk!
Ebben az évben mindenki a saját szakállára dolgozhat, és aki mások segítségével vagy mások hátán akar felkapaszkodni, az komolyan csalódhat!

majom

A fenti sorok után Shakespeare szavaival kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog újévet! Merjetek nagyot álmodni, a Mars és a Majom évében megvan rá az esély, hogy beteljesüljön!

“Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a Földön élni.”

Képek forrása: Pinterest

Mia