A betyárok világába repít minket Rozsnyai János új kötete

A betyárok romantikus világába repíti olvasóit Rozsnyai János makói író, akinek legújabb kötetét, a Betyárkalandot az ünnepi könyvhéten ismerhette meg mind a makói, mind a szegedi és a pesti közönség. A szerzővel többek között az alkotás folyamatáról, eddigi munkáiról, a betyárok legendáiról és jövőbeli terveiről beszélgettem.

rozsnyai1

Viharsarki Kanapé: Honnan jött az ötlet, hogy új kötetedben a betyárok mindennapjaival foglalkozz?
Rozsnyai János: Már régen foglalkoztam levéltári kutatásokkal. Munkám során gyakran találkoztam olyan esetekkel, amelyek betyárok tetteit is érintették. Több, más irányú írásom során felötlöttek bennem ezek az esetek is.
Aztán elkezdtem írni ilyen irányú novellákat, amelyek kimondottan ezekre utaltak. Ezek ösztönöztek arra, hogy alkossak egy olyan kisebb regényt, amely a korabeli szegény parasztember és a betyárok közti kapcsolatra világít rá.

VK: Makón és környékén sok legenda maradt fent a betyárokkal kapcsolatban?
RJ: Makón és környékén maradtak fönn történetek, de ezeket a népi hagyomány csak nagyon szórványosan őrizte meg. Sikerült néhányat begyűjtenem. Elsősorban családi emlékek voltak ezek, de a regényben nem is ezek játszottak főszerepet.

VK: Milyen történelmi események hívták életre ezt a máig titokzatos világot?
RJ: 
Történelmi események nem játszottak jelentős szerepet a regény létrejöttében. Pusztán a múlt iránti rajongásom, a tájegység, bele értve Békés megyét, erős összefüggése Csanád vármegyével, volt az a tényező, ami a regény megírására késztetett.

betyarkaland

VK: Milyen eddig a kötet fogadtatása? A fiatalabb korosztály mennyire nyit az ilyen témájú munkáidra?
RJ: 
A kötet előzetes fogadtatása, úgy tűnik, hogy jónak mondható. Ennek sok oka lehet, én mindenképpen idesorolnám azt a sajnálatos tényt, hogy a mai olvasótábor elsősorban a középkort kapja meg történelmi regényekben. Látni kellene azonban, hogy a magyar történelem nem ér véget a mohácsi csatával! Igen, volt történelmünk azután is.
Az úgynevezett “nagytörténelem” nem nagyon foglalkozott a betyárok korával! Néhány romantikus mű kissé “robinhúdosra” formálta egy-két betyár alakját. Nem! Ők sem voltak angyalok, sőt!!!
A mai fiatalok egy része most ismerkedik ezzel a világgal. A vámpírfilmeken növekedett, a vizualitáshoz szokott ifjúságnak ez a könyv egy lépcsőfok lehet a valóság felé!

VK: Makó mellett Szegeden és Budapesten is képviseltetted magad. Egy nagyvárosi vagy fővárosi közönség mennyire érdeklődő a vidéki témák iránt?
RJ: 
Jómagam is megdöbbentem azon a tényen, hogy a közösségi oldalakon közölt adatok szerint, szinte megdöbbentő az érdeklődés a téma iránt. Bizonnyal benne lehet ebben a korábban már általam írt tény, miszerint roppant keveset tudnak e korszak valóságáról.
A romantika Rózsa Sándora, a róla készült filmsorozat, meghatározó volt az ország jelentős része számára. Az alföldi valóság, főleg Szabó Ferenc csodálatos munkája ellenére, nem igazán alkotott képet e vidékről, az itt történtekről az ország jelentős, főleg fővárosi lakossága számára!

VK: Napjainkban hogy lehet ismét könyvet adni a számítógéphez szokott tömegek kezébe?
RJ: 
Roppant nehéz erre válaszolni. Talán az a tény, hogy műveltebb, tanultabb fiatalság fokozatosan megunja a vizualitásból felé áramló horrort, vámpírfilmeket, és egyre inkább a könyvek felé fordul. Sok ilyen fiatalt ismerek, és bízom benne, hogy mások követik a példájukat!

VK: Hogy fest nálad az alkotás folyamata? Mennyi idő alatt születik meg egy regény?
RJ: 
No, ez megint egy roppant nehéz kérdés. Nem is tudom, hogyan kezdjem! Az alkotás tulajdonképpen gyűjtéssel kezdődött nálam. Maroslele történetét kezdtem el kutatni a makói levéltárban, ahol hatalmas segítséget kaptam Gilicze János barátomtól, aki ott dolgozott. Szakmai és módszertani útmutatásokat kaptam tőle.
A papírtömegek mázsáit átböngészve, rengeteg konkrétumot találtam, amelyek felkutatása során óhatatlanul emberi sorsok maradványaival találkoztam.
Először novellákká formálódtak ezek, majd kisregényekké, aztán országosan is szívesen fogadott regények kerültek ki a tollam alól. Így kezdtem el írni, ami azóta a legkedvesebb szórakozásommá vált.
Lassan írok, alaposan felkutatom a témát. Utána olvasok! Igyekszem saját levéltári kutatásokkal alátámasztani!

Rozsnyai3

VK: Mik a jövőbeli terveid? Legközelebb milyen témában mélyülsz majd el?
RJ: 
Már van egy teljesen kész regényem, az Istenasszony sírja, amellyel három kiadót kínáltam meg, de ugyan azt a választ kaptam, miszerint nem ismerik az olvasók a neolitikum korát. (Szerintem így nem is fogják). Ezt egy csöppet átdolgozom, majd egy bevezetésben kissé körüljárom a kort.
Van egy kurta regénykezdeményem az: Ilona, ami a Pálos rend kialakulásának koráról szó! Írok egy regényt, ami a Bocskai szabadságharcig viszi a hőst. Távolabbi tervem a Táltos keresztje című regényem második részének megírására vonatkozik. Aztán pedig…”letészem a lantot”.

VK: További eredményes munkát kívánok!

Képek forrása: rozsnyai jános Facebook oldala, makohirado.hu

Mia

 

Reklámok

Modern boszorkány

Mit szólnátok, hogyha egy nap internetes vásárlás közepette egy különleges csevegőben találnátok magatok, ahol többen is arról igyekeznek meggyőzni bennetek, hogy boszorkányok vagytok, és nem kellene tovább pamlagon heverni hagyni a képességeitek? Laurennel, a chicagói ingatlanossal ez történik, és ez még csak a kezdet!

Debora_Geary_Modern_boszorkány

A boszorkányok világa szinte minden korban megmozgatta az emberek fantáziáját. Szerencsére már az üldözések és a pánikszerű félelmek ideje  lecsengett, így nem csoda, hogy a ’60-as évek óta egyre több információt tudhatunk meg a wicca kovenek világából, és egyre több olyan puzzledarab is a helyére kerül ezáltal, amely évszázadokkal korábban tragédiákhoz is vezetett…

Egy ilyen varázslatokkal és emberfeletti képességekkel teli világba csöppen bele a már említett Lauren is, aki jó darabig szkeptikusan áll az egész felhajtáshoz. De mindent alaposan felkavar Jamie érkezése Kaliforniából, aki azzal a céllal repül Chicagóba, hogy feltérképezze a lány milyen képességek birtokában van.
Bár az első találkozások nem végződnek fényes eredményekkel, a szakmájában brillírozó lány érdeklődését alaposan felkelti ez a számára teljesen új világ.
A barátnőjének, a kissé fafejű családból származó jógaoktatónak, Nat-nak pedig a boszorkányfiú és az ő előlátása  dobogtatja meg a szívét. Mert Nat semmire sem vágyik jobban, mint egy szerető családra, ahol úgy fogadják el amilyen, és ezt Jamie és népes családja, ahol majdnem minden generáció bővelkedik boszorkányokban, ezt meg tudná számára adni.

magic
Miután az első leckék a vártnál is jobb eredményeket hoznak Laurennél gondolatvarázslás tekintetében, a “boszorkánytanács” úgy dönt, hogy a lánynak sürgősen hozzájuk kell repülnie, hogy elsajátítson olyan fogásokat, amelyekkel meg tudja védeni magát a mindennapok során és maximálisan ki tudja hozni magából a legtöbbet.
Az otttartozkódása ideje alatt egy sor dolog átértékelődik benne, rádöbben arra, hogy milyen jó érzés egy ilyen összetartó és különleges közösséghez tartozni. Jamie nővérének, Nell-nek a nagycsaládja, ahol majdnem minden gyerkőc egy-egy boszorkánypalánta, egyformán elbűvöli a két chicagói lányt, akiket hamar befogadnak a meleg déli vidéken.
Nat és Jamie között pedig csak továbbforrósodik a helyzet, és olyan rejtett erők is a felszínre kerülnek a gyakorlatok során, amelyekre még az alaposan képzett boszik sem számítottak! Ugyanis egyre jobban úgy tűnik, hogy Nell négyéves kisfia mellett Laurent is az évszázad boszorkányyaként emlegethetik!

Bár némi hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban, mert sehol egy főgonosz vagy egy ármánykodó gonosz banya, ezt betudtam annak, hogy olyan történeteken nőttem fel, ahol a fehérek szemben álltak a feketékkel, és örökös harc zajlott közöttük.
De a cselekményszövésből kitűnt, hogy egy jó emberismerő a szerző, aki elmélyült a boszorkányvallás rejtelmeiben is.
A könyv könnyedén magával ragadja az olvasót, ahogy egyik fejezet követi a másikat együtt sírunk, együtt nevetünk a szereplőkkel. Üdítő kis regény az emberi kapcsolatokról és arról, hogy a gyerekmesék hősei köztünk is élhetnek! S talán ez utóbbi nem is áll olyan messze a valóságtól! 😉

Képek forrása: rukkola.hu

Mia