„Ha lovakról kellene műsort csinálnom, az nem lenne hiteles!” – interjú Gedzoval

Reggelente az ő hangjára is ébred a város, és esténként is vele pöröghetünk a meló után. Ő Gedzo, aki immáron öt esztendeje erősíti a Rádió88 csapatát. Most, hogy Szeged kedvenc rádiója 25 éves lett, kíváncsi voltam, hogy neki mit jelent többek között az a mondat, hogy az „életünk része” illetve hogy telik egy napja a szerkesztőségben. A Rádió88 Tisza parton álló kamionjában vele beszélgettem.

gedzo2

Viharsarki Kanapé: Mióta erősíted a Rádió88 csapatát?
Gedzo: 2010-ben kerültem a rádióhoz, amikor az a huszadik születésnapját ünnepelte. Nem tudom ki mennyire emlékszik, de akkor volt egy nagy bulink, mikor telepakoltunk egy konténert mindenféle ajándékokkal, és kulcsokat is lehetett keresni, amelyekkel értékes meglepetésekhez férhettek hozzá a szerencsések. Sőt akkor adott egy nagy bulit Dr. Alban a Sing Singben.
Jómagam a Sing Singből igazoltam át a rádióhoz, Kisházi Sanyinak pedig pont akkor született meg a kislánya, így kerestek valakit, aki szombat este is vinne műsorokat, és így találtak meg engem a Sing Sing kapcsán. Kérdezték, hogy van-e kedvem kimenni házibulikba, onnan telefonon bejelentkezni, nem olyan nagy ördöngösség, és én azt válaszoltam erre, hogy miért is ne! Így kezdődött el minden!
Lényegében én folyamatosan örököltem meg műsorokat, feladatokat. Ilyen többek között a közlekedési információk közlése reggel és a délutáni órákban. Ha valaki elment vagy más struktúrába került, akkor mindig valahogy én kerültem képbe. Hasonlóképp jött a Mega vagy a MoziZoom is. Így folyamatosan bővültek a teendőim az öt év alatt.

VK: Hogy bírod a pörgést? Reggelenként jelentesz az utakról és este is hozod a formád.
Gedzo: Muszáj, muszáj. De ahogy öregszik az ember kicsit nehezebb. Huszonévesen nagyon feküdt mindez, de mostanában beszélgetjük, hogy egy-egy erősebb szombati bulit sokszor keddig pihenünk. Régen meg három-négy napot is behúztunk egy héten.
Rádiózással ugyanez a helyzet. Csinálja az ember napközben, akár egy utazós műsort, akár egy mozis műsort. De az sosem baj, hogyha az ember olyan műsort csinál, ami érdekli is! Ha lovakról kellene műsort csinálnom, az nem lenne hiteles! Azt tudom róluk kb., hogy van egy elejük meg egy hátuljuk! 😀
Már a Club88-at sem én csinálom, hiszen hét közben is nagy a hajtás, a nyár pedig a strandpartik és fesztiválok ideje is. De vitaminokat is kell szedni, így még bírható a tempó! 😀

VK: Mit jelent Szegednek a Rádió88, és a Rádió88-nak Szeged?
Gedzo: Mindig próbáljuk mi is megfejteni az életet a stábértekezleteken, és mindig oda lyukadunk ki, hogy mi lokálban vagyunk jók. Ha a hallgatottsági adatokat nézzük az jön ki, hogy jól teljesít a rádió, mert a szegedieknek szól. Nyilván azért nem hallgat egy szegedi országos adókon közlekedési információkat, mert őt nem érinti, hogy épp mi történik a budai alsó rakparton, de azt nyilván figyelemmel követik, hogyha itt lezárják a Belvárosi hidat, mert így legalább tudják, hogy az új hídon gyorsabban beérnek a gyerekkel az iskolába. De egy eltűnt kutya, rendszám, kulcscsomó megtalálásában való közreműködés is hálás. Hány meg hány köszönő sms fut be néha egy órával a hirdetmény elhangzása után. Ettől is válik szegedivé a rádió.
Nyilván a híreinkkel és a témáinkkal is igyekszünk szegedi témákat megpendíteni, amely érdekelheti a hallgatókat.

VK: Neked mennyivel mond többet a szlogenetek, hogy „az életünk része!” Úgy, hogy mondhatni te is a rádió része vagy.
Gedzo: Tényleg az ember életének a része a rádió. Most egy negyven napos turnust nyomtunk strandpartikkal és hétköznapi, hétvégi műsorokkal együtt, és szinte ott élsz a rádióban. Reggel bemész, közben lemész kávézni, ott eszel. Az ember éppen hogy csak nem eszik és tusol bent!
Ezt csak úgy lehet csinálni – és szerintem az összes rádióban dolgozó meg tudja ezt erősíteni – hogy gyakorlatilag együtt élsz az egésszel. Azt nem tehetem meg, hogy két napig ne nézzek céges e-maileket, mert bármikor befuthat egy olyan információ, mondjuk egy rendőrségi közlemény, amelyet azonnal meg kell osztani. Az embernek folyamatosan figyelni kell ezekre is, akárcsak az adásra. Jövet-menet rádiót hallgatunk, ha valamit nem jól mondott be a másik kolléga, nem mondta el vagy rosszkor hangzott el, akkor tudunk egymásnak adáson és stúdión kívül is segíteni. Ez így megy oda-vissza, és így válik az életünk részéve a rádió kollégákkal, adásokkal, mindennel együtt!

VK: A SZIN életében milyen szerepet tölt be a Rádió88?
Gedzo: Ez a kamion, amiben most ülünk az utóbbi években rehab kamionként funkcionált. Korábban házibulis feelinget hoztunk a partfürdőre. Most egy belső rádiózás zajlik. Sok helyen helyeztek el hangszórókat, amelyeken napközben mi szólunk, többek között a sátortáborok körül is, ahová nem hallatszik el sokszor, hogy a különböző színpadokon mi zajlik vagy mi készül. Így mi a zenék mellett programajánlót is nyújtunk a fesztiválozóknak, és folyamatosan tájékoztatjuk őket arról, hogy az egyes programhelyszíneken éppen mi zajlik, mert talán senki sem a programfüzettel a feje alatt alszik. Kíváncsian várjuk majd ezzel kapcsolatban is a visszajelzéseket, hogy mennyire jött be a SZIN-ezőknek az ez évi kezdeményezésünk. Délelőtt 10-től este 6-ig szól a rádió belső hálózaton. Délelőtt ébresztheti is a fiatalságot, este pedig ráhangolja őket a bulikra!

gedzo1

VK: Divatosak manapság a kommunikációs képzések. Véleményed szerint mi tesz valakit jó újságíróvá, riporterré, rádióssá?
Gedzo: Elárulom neked, hogy nekem semmilyen kommunikációs végzettségem nincs. Eredetileg szakács a szakmám, gyakorlatilag bármikor tudok két tojásból halászlevet készíteni! 😛 Érettségi után elmentem egy vámügyintéző szakra, mai napig kérdés számomra, hogy hogy jött ez az ötlet nálam, de utána a sportmenedzser képzésbe is belevágtam.
Véleményem szerint az lesz jó újságíró, aki hiteles. Nekem ha sporttal kellene foglalkoznom, nem lennék az. Ellenben ott a Süli András kollegánk, aki teljesen képben van a hazai és a nemzetközi történésekkel, sőt azt is meg tudja mondani ki melyik meccsen hogy sérült meg. A másik fontos szempont, hogy legyen stílusunk. Valamilyennek mindig lennünk kell, és azt fel kell vállalnunk! Felesleges bárkit utánozni! Mi sem majmoljuk Szabó Danival Howard Stern-éeket. Aki ismer minket, tudja, hogy én is meg Dani is olyanok vagyunk, ahogy adás közben viselkedünk.
Az nem lenne hiteles, hogyha másnak próbálnék tűnni. Akarhatnék én egy karót nyelt szaki lenni, az nem én lennék!

Képek forrása: SZIN és Gedzo Facebook oldala

Mia

Bakelit Plusz – egy korszak zárása

Rendhagyó módon folytatódik interjúsorozatunk, amelyben Márton Imrével, a Nekem 80 Bakelit volt felelős szerkesztőjével beszélgetek. Mint arról korábban írtunk, március 7-én éjfélkor befejezte sugárzását a Radio Ice, így a Bakelit műsor is megszűnt. Talán sokak mögött űrt hagyva, igyekszünk ezt egy utolsó “adással” pótolni, amelyben a műsor 9 évfolyamos története terítékre kerül, és közben még zenét is hallgathatunk. Bővebben…

“Megújulás, szerintem ez a kulcs szó” – rádió akkor és most

A magyar rádiózás napján, december elsején mindenkinek, aki hallgatóként, műsorvezetőként, hírszerkesztőként vagy technikusként érintett ebben a “dobozba zárt” világban, érdemes elgondolkodni azon, hogy hol tart most a Puskás Tivadar által 1893-ban elindított folyamat, és a jövő mit tartogat számunkra az éterben. Erről kérdeztem többek között Nagy Ágnest is, a Rádió 7 főszerkesztőjét.

Image

Aki valaha is mikrofont ragadott magához, és szórakoztatta a hallgatóságot vagy csak simán elbűvölte ez a mai napig sokak számára megfoghatatlan miliő, december elsejére ünnepként tekint. 1925-ben e napon délután öt órakor kezdte el szórni műsorát a Budapest névre keresztelt adóállomás a Rákóczi út 22. szám alól. Kozma Miklós, a rádió és az MTI első elnöke a következő szavakat intézte a megjelentek és a hallgatóság felé az átadókor: “A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges. Mindenki tudja, mit jelent különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó (…) Én, a Magyar Távirati Iroda vezetője, munkatársaim és az igazgatóság nevében fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni (…).”

A szavain igazából nem kell meglepődni. A trianoni békeszerződés után éppen csak magához térő ország a Klebelsbergi szellemben a felemelkedést a kulturális folyamatok fejlesztésében és segítésében, és ahogy azt belénk plántálták, a kiművelt emberfők sokaságában látta. A rádió, mint egy új kultúraközvetítő, szórakoztató és nem utolsó sorban közösségteremtő eszköz ugyancsak ezt a célt szolgálta.
Az ünnepélyes megnyitót hangverseny követte. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta. Eleinte a műsorszórás nem volt egész napos. Kisebb-nagyobb szünetek választották el egymástól a műsorokat, és nem ritkán a megszólalásokat is. Egy-egy blokk végén a műsorvezető bemondta, hogy az adás hány perc múlva folytatódik. Az új médiaorgánum megjelenése a piacon pedig az évek múlásával életre hívott egy új szabályok és sémák szerint működő újságíró generációt, akik legjobb tudásuk szerint igyekeztek már a kezdetektől egyszerre szórakoztatni és értéket közvetíteni.

Miután egy képet kaptunk a kezdetekről nézzük meg a jelent, és tekintsünk kicsit a jövőbe. Nagy Ágnest, a Rádió 7 főszerkesztőjét kérdeztem arról, hogy számára mit jelent a rádiózás és hogy látja ennek a szakmának, jobban mondva hivatásnak a jövőjét.

Miként kerültél a rádiós pályára?

A rádiózás számomra egy nagy szerelem volt mindig is. Még általános iskolás koromban kezdődött. Akkor még hallgatóként az azóta már megszűnt Gyula Rádiót szerettem. Először csak hallgatóként forgott ott a nevem, majd személyes ismeretségre is szert tettem, és mivel jóba lettem az ott dolgozókkal, ezért elkezdtem bejárkálni hozzájuk a stúdióba, ők meg nem küldtek el. Annyira megtetszett a légkör a társaság az ottani munka, hogy el sem tudtam volna mást képzelni magamnak. Egyszer csak ez megszűnt, majd évekig nem is foglalkoztam vele, majd a főiskolán láttam meg egy hirdetést, hogy Szeged közeli rádióba keresnek hangokat. Jelentkeztem, beválogattak, megtanítottak az alapokra, és gyakorlatilag 2004 óta szerkesztő – műsorvezetőként dolgozom. Először öt évet dolgoztam a Rádió Majsánál, majd átigazoltam a Rádió 7-hez, ahol már szintén az ötödik évemet kezdem meg májusban.

Neked ez hivatás, munka vagy szórakozás?

Hivatás, munka vagy szórakozás? Szerencsés vagyok, mert az a munkám, amit szeretek csinálni és még szórakoztat is, de nem tudnék sorrendet felállítani.

Hogy látod a rádió jövőjét? Milyen módon tud az emberek életének szerves része maradni?

Megújulás, szerintem ez a kulcs szó. A technika, az emberek, a zenék, az igények folyamatosan változnak. Ezért elengedhetetlen a folyamatos monitoringozás, a fejlődés nyomon követése. Ma már a legtöbb háztartásban ott az internet, az emberek okostelefonokat használnak, ha egy rádió ezt nem használja ki, akkor előbb – utóbb nem tud lépést tartani a többiekkel, és a lemaradást nehéz bepótolni.

Ahogy a fentiekből is kitűnik a rádiós műsorfolyam a jövőben nem reked meg a fekete dobozoknál, hanem a sokszor még nálunk is okosabb telefonok és tabletek korában igyekszik meghódítani az Y és Z generáció tagjait is az internet és a wifi adta lehetőségek segítségével. Fontos hogy a fiatalokat is megérintse az éter, mert az onnan érkező tájékoztatás már olyan szűrt információkkal dolgozik, amelyek őket is érintik és nem tartalmaznak felesleges “morzsákat”. S nem utolsó sorban a következő rádiós generációt is meg kell szólítani, akik a nagy öregektől elleshetik majd a fortélyokat, és társai lehetnek a hallgatóknak a munkában vagy oda jövet-menet, és színt vihetnek a szürke hétköznapokba.

Mia