Seuso – hazakerülhet végre a nemzet ezüstje?

Seuso-kincsek. Egy morzsányi információval talán mindenki rendelkezik a témában. A kalandfilmbe is beillő történet puzzle darabjai immár több évtizede várják azt, hogy valaki összerakja őket. Dézsy Zoltán rendező, újságíró már két évtizede kutatja, hogy a magyarok ezüstjének is nevezett dísztárgy együttes hol és kiknél rejtőzhet. 1996-ban és 1997-ben már leforgatták a témában az első dokumentumfilmet. Most két évtizeddel később pedig eljött az ideje annak, hogy a történet és a film folytatódjon.

seuso

Az olyan történelmi leletek, amelyeknek mind eredetét, mind megtalálásának körülményeit homály fedi, mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. A ’70-es évek végén Kőszárhegyen Sümegh József által fellelt Seuso-készlettel sincs ez másképp.
Bár a rendszerváltásig komor hallgatás jellemezte az ügyet, az ezredforduló tájékára ez oldódni látszott, de mind a mai napig fals információk keringenek több mozzanattal kapcsolatban is.
Egyre jobban bizonyított tény az, hogy a kincs több darabja is nem tiszta úton cserélt gazdát, akár többször, is az évek alatt. Sőt ami „kulturális krimivé” teszi a történetet – ahogy Dézsy Zoltán fogalmazott a témában – az az, hogy embervér is tapad a még mindig igencsak hiányos ezüstkészlethez.

Két évvel ezelőtt nagy szenzáció számba ment, hogy a magyar állam visszavásárolt összesen hét darabot a gyűjteményből, amelyeket három hónapon keresztül bárki ingyen megtekinthetett a Parlamentben. Most 2016-ban pedig a Nemzeti Múzeumban állítják majd ki ezt a páratlan kollekciót. De ezzel még a történet koránt sem ér véget! Mert egy angol lord birtokában van még mindig jó pár darab, amelyekért ugyancsak évtizedek óta megy a huzavona, és ki tudja még hány ezüsttál vagy kancsó hever parlagon egy-egy raktár legeldugottabb sarkában akár a világ másik felén!?

Az, hogy a téma még ma is egyesek érdekeit sértheti, mi sem bizonyítja jobban, hogy az utómunkálatok során valaki vagy valakik meg próbáltak támadást intézni az ellen a számítógép ellen, amelyen a már majdnem kész anyag várta azt, hogy végső formájában a mozikba, a vetítőtermekbe kerüljön, minél többekkel megismertetve a kincs kalandos, tragédiáktól és ármányoktól sem mentes útját.
A rendező ráadásul birtokában van annak az információnak, hogy idehaza ki az a dúsgazdag gyűjtő, akinél akár több tucatnyi ezüsttárgy is rejtőzhet!

Seuso plakát

Május 12-én, csütörtökön 17 órától a Csabagyöngye Kulturális Központban ismerheti meg a közönség a kincs kalandos útját egy közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítésen.

A belépés díjtalan!

Képek forrása: Seuso II. Facebook oldala

Mia

Reklámok

Emlékezzünk az „elevenen elégő áldozatokra”!

Az Országgyűlés 2000. évi döntésének értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. Szinte hihetetlen, de már 70 éve annak, hogy elkezdődött a magyar zsidók gettóba zárása. Bővebben…

Torkoskodjunk együtt 2014-ben is!

Lassan évtizedes hagyománya van annak, hogy a Magyar Turizmus Zrt. felhívására az ország valamennyi pontján az éttermek és vendéglátóhelyek csatlakoznak a Torkos Csütörtök programhoz. Az idén, március 6-án akinek kedve tartja féláron ehet és ihat. A következőkben ismerkedjünk meg kicsit ezzel a népszerű kezdeményezéssel. Bővebben…

Aki újragondolta a magyar filmet – elment Jancsó Miklós

Lesújtotta ma a magyar kulturális és filmes világot Jancsó Miklós halála. A Kossuth-díjas filmrendező életműve számos újítást hozott a szakmába. Legkiemelkedőbb művei a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, de sokak kedvelték meg munkásságát a Kapa-Pepe filmek által is. A következő bekezdésekben élete főbb állomásait idézzük meg. Nyugodjon békében!

A váci születésű Jancsó eredetileg jogi diplomát szerzett Kolozsváron, majd hazatérése után egy hirtelen ötlettől vezérelve beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol rendezőként szerzett újabb felsőfokú végzettséget. Már harminchat éves volt, mikor első nagyjátékfilmje 1958-ban elindult hódító útjára. “A harangok Rómába mentek” azonban csak az első lépcsőfok volt az ismertség és az elismertség felé.

Image

A filmkritikusok és esztéták még ma is úgy vallanak Jancsó munkásságáról, hogy az ő filmjeiben, főként a hatvanas években készültekben minden másképp működik. A színész és a közönség között fokozatosan felszámolták azt a hatást, hogy a néző azonosulni tudjon a vásznon megjelenő karakterrel. Mind a magyar puszta (Szegénylegények), mind az orosz sztyeppe (Csillagosok, katonák) a történelem olyan színterei, olyan díszletek, ahol a kameramozgása nem követi a cselekményt, hanem előéállítja azt. De ha szokatlanul hosszú beállításba botlunk, miközben váltogatjuk a csatornákat a készülékünkön, főként késő este, gyanakodni kezdhetünk, hogy Jancsó egyik alkotásába futottunk bele.

Sokaknak nehéz megérteni egy-egy Jancsó-filmet, hogyha nincsenek tisztában a visszatérő elemek pontos jelentésével. Nála a ló a hatalom, a víz a káosz, míg a mezítelenség az ártatlanság szimbóluma. Azonban a jelképtára ennyivel nem merül ki.
Főbb sikereit Cannes-ban érte el. Munkáját olyan alkotótársak segítették, mint Hernádi Gyula író, akivel nagyon szoros barátság és munkakapcsolat alakult ki közöttük vagy Somló Tamás és Kende János operatőrök.
Szeretettel boncolgatta az olyan kettőségeket, mint az egyén és a hatalom vagy a szabadság és a zsarnokság közötti viszonyt.

1999-ben mutatták be a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmát szatirikusan megjelenítő Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét, az elsőt, amelyben Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) figurája áll a középpontban. Ezt további, részben improvizatív jellegű Kapa-Pepe-filmek követték, köztük az Anyád! A szúnyogok és az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél. Utolsó játékfilmjét, az Oda az igazságot, amely Hunyadi Mátyásról szólt 2010-ben készítette. 2011-ben még közreműködött a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben.

Hosszan tartó betegség után 2014. január 31-én hunyt el. A köztévé csatornái több filmjével és személyével foglalkozó műsorral tisztelegnek emléke előtt. Ezeket igyekszünk majd a figyelmetekbe ajánlani.

Mia

“A kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése”

Mondta egyszer Hankiss Elemér szociológus, filozófusunk. Mai rohanó világunkban, mikor minden olyan sebességgel változik, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket, fokozott figyelmet kell fordítani a nemzeti és helyi értékekre egyaránt. Ha szükséges, képletesen még a föld alól is elő kell kotorni azokat a gyökereket, amelyek erősítik bennük a valahová tartozás érzését.

Ha jobban belegondolunk, napjaink az életünk már két színtéren zajlik: egy online és egy offline világban. Viszont e kettő között a harmónia az utóbbi időben alaposan megbomlott. Az online, színtelen, szagtalan, de annál inkább tarkább tér világméretű hódítást folytat. Főként a fiatalok és a stabil értékrendszerrel nem rendelkezők társas kapcsolatait, és nem egy esetben a személyiségüket is alaposan átformálja, legrosszabb esetben rombolja. A közösségi oldalak vagy a reklámoktól hemzsegő site-ok egy olyan alternatívát kínálnak a félelmetes való világgal szemben az „útkeresőknek”, amely idővel nem biztos, hogy kifizetődő. Már nem ismeretlen a szakorvosok előtt az internetfüggőség fogalma sem, amely ugyanolyan pszichés és fizikai tüneteket képes produkálni az érintetteknél, mint például a dohányosoknál.

kultura

Meghökkentő és meglepő adatokkal találkozunk nap mint nap ezzel a jelenséggel kapcsolatban, pedig egy sor elkötelezett és elhivatott „szaki” dolgozik azért közösségi házak, kultúrotthonokban, agórák, művészeti iskolák és civil szervezetek épületei megteljenek élettel.
A közművelődésben dolgozók napjai azzal telnek, hogy a magyar kultúra tárházának különböző szeleteit minél szélesebb körrel ismertessék meg. Legyen szó a népi kultúra kincseiről, kézműves foglalkozásokról vagy olyan kreatív, önkifejező művészeti ágakról, mint a festészet, a zene, a tánc vagy a szobrászat.

Számomra a magyar kultúra napja azt jelenti, hogy az eleink által ránk hagyott örökséget a modern kor vívmányainak segítségével is igyekezzünk terjeszteni, örökíteni. A technika nem az ellenségünk, csak meg kell tanulnunk tudatosan és minél hatékonyabban használni. Azonban gyorsan fel kell vennünk a fonalat, mert ha most nem tartjuk a lépést a web 2.0-val és társaival, akkor az értéktelenség nyer, és olyan hátrányba kerülhetnek a tartalmas kikapcsolódási formák, klubok és szakkörök, amelyet nehéz lesz behozni.

A tények: A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

hymn1

A kultúra ünnepén este 18 órától gálaműsor lesz a Békéscsabai Jókai Színházban. A gálán ünnepi köszöntőt mond Vantara Gyula polgármester.

A „Békéscsaba Kultúrájáért” kitüntetés átadását követően a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek ajándékműsora következik az elmúlt évek sikereiből, jelentősebb pillanataiból.

Az eseményről blogunkon mi is beszámolunk.

Mia