Hiánypótló kiadvány jelenik meg a kolbászfesztiválra

A CSABAI táj, ember, munka, szokás, kolbász, fesztivál – írásban és képben. Hiánypótló kiadvány jelenik meg a jubileumi, 20. Csabai Kolbászfesztiválra. Ambrus Zoltán szerkesztő és Hégely Sándor gondolatait közöljük.

coverfrontback

– Úgy gondoltuk, akkor tudunk méltó módon ünnepelni, ha azt a várost, ahol családi, közösségi termékként megjelent a kolbász, alapot biztosítva a fesztiválhoz, egy könyvben is megmutatjuk azoknak, akik ellátogatnak hozzánk – hangsúlyozták.

– Ez egy összefoglaló körkép, sok nézőpontból, sokféle stílusban vall a városról. A könyv szerzői egyben biztosan megegyeznek, ugyanolyan tisztelettel gondolnak elődeinkre, akik megalapították, újraalapították és megőrizték nekünk évszázadokon keresztül Csabát, csabainak. Ahhoz, hogy eligazodjunk a város múltjában, szokásaiban, szükség van a táj, az ember munkája, ételei, épületei, kapcsolatai bemutatására is. Erre tettünk kísérletet abban a reményben, hogy aki visszajár hozzánk, annak kiteljesedik a kötődése. Aki még nem járt nálunk, annak pedig kedve lesz megismerni mindazt, ami CSABAI.

Igazi csabaikum, hogy a paraszti túlsúly és mentalitás megmaradt a városban, de ez nem fékezője, hanem megalapozója volt mindannak, ami Békéscsabán végbe ment. Olyan szerves fejlődés figyelhető meg, amiben a parasztok utódai iparosok, kereskedők lettek, majd később értelmiségi pályára kerültek, hogy papok, tanítók, orvosok vagy ügyvédek legyenek. Akik ismerik a várost, beszélnek szlovákul, képviselni tudják az érdekeket és védeni tudják az értékeket.

andrassy_eleje

– A város mai arculata, hangulata az elmúlt 150 évnek, a kereskedelem, az ipar, a közlekedés fejlődésének és a legutolsó időkig a mezőgazdaság meghatározó szerepének a lenyomata. Csaba ekkor már méltán híres malomiparral, egyre dominánsabb feldolgozóiparral hívta fel magára a térség, az ország és Európa figyelmét, és ebben a folyamatban vált a csabai kolbász a város emblematikus termékévé, egyedi helyi termékké és generációk büszkeségévé.

– Megváltozott körülmények között, de még él, sőt, újjáéled mindaz, amit kolbászos hagyománynak gondolunk és tudunk: családok vágnak disznót és készítenek kolbászt. Kistermelők látják el a fővárost, csomagban küldik termékeiket mindenfelé, idegenből érkeznek sokan azért, hogy megízleljék a Csabai kolbászt – mondta Ambrus Zoltán és Hégely Sándor. – Aki a Csabai Kolbászfesztiválra látogat, belekóstolhat mindabba, ami egy város történelmét írta, hangulatát, ízét, szeretetét adta, ami családokat, közösséget kovácsolt, és tett ragaszkodóvá, büszkévé.

kolbi

A könyvben számos légi felvétel látható, nem hiányoznak a város emblematikus épületei, meghatározó személyiségei sem.
A kiadványt Barabás Ferenc tervezte, a szerzők között többek között megtalálható Ando György múzeumigazgató, Banner Zoltán művészettörténész, Köteles Lajos történész, Grecsó Krisztián író, Erdész Ádám levéltár-igazgató, Boldog Gusztáv természetvédelmi szakember, Sicz György kertészmérnök. Lipták Pálnak, a város nagy ismerőjének írásait, rajzait is tartalmazza a könyv, melyet az október 28­–31. közötti Csabai Kolbászfesztiválon vásárolhatnak meg.

Képek forrása: Csabai Kolbászfesztivál hivatalos oldala, csabaikepek.hu

A betyárok világába repít minket Rozsnyai János új kötete

A betyárok romantikus világába repíti olvasóit Rozsnyai János makói író, akinek legújabb kötetét, a Betyárkalandot az ünnepi könyvhéten ismerhette meg mind a makói, mind a szegedi és a pesti közönség. A szerzővel többek között az alkotás folyamatáról, eddigi munkáiról, a betyárok legendáiról és jövőbeli terveiről beszélgettem.

rozsnyai1

Viharsarki Kanapé: Honnan jött az ötlet, hogy új kötetedben a betyárok mindennapjaival foglalkozz?
Rozsnyai János: Már régen foglalkoztam levéltári kutatásokkal. Munkám során gyakran találkoztam olyan esetekkel, amelyek betyárok tetteit is érintették. Több, más irányú írásom során felötlöttek bennem ezek az esetek is.
Aztán elkezdtem írni ilyen irányú novellákat, amelyek kimondottan ezekre utaltak. Ezek ösztönöztek arra, hogy alkossak egy olyan kisebb regényt, amely a korabeli szegény parasztember és a betyárok közti kapcsolatra világít rá.

VK: Makón és környékén sok legenda maradt fent a betyárokkal kapcsolatban?
RJ: Makón és környékén maradtak fönn történetek, de ezeket a népi hagyomány csak nagyon szórványosan őrizte meg. Sikerült néhányat begyűjtenem. Elsősorban családi emlékek voltak ezek, de a regényben nem is ezek játszottak főszerepet.

VK: Milyen történelmi események hívták életre ezt a máig titokzatos világot?
RJ: 
Történelmi események nem játszottak jelentős szerepet a regény létrejöttében. Pusztán a múlt iránti rajongásom, a tájegység, bele értve Békés megyét, erős összefüggése Csanád vármegyével, volt az a tényező, ami a regény megírására késztetett.

betyarkaland

VK: Milyen eddig a kötet fogadtatása? A fiatalabb korosztály mennyire nyit az ilyen témájú munkáidra?
RJ: 
A kötet előzetes fogadtatása, úgy tűnik, hogy jónak mondható. Ennek sok oka lehet, én mindenképpen idesorolnám azt a sajnálatos tényt, hogy a mai olvasótábor elsősorban a középkort kapja meg történelmi regényekben. Látni kellene azonban, hogy a magyar történelem nem ér véget a mohácsi csatával! Igen, volt történelmünk azután is.
Az úgynevezett “nagytörténelem” nem nagyon foglalkozott a betyárok korával! Néhány romantikus mű kissé “robinhúdosra” formálta egy-két betyár alakját. Nem! Ők sem voltak angyalok, sőt!!!
A mai fiatalok egy része most ismerkedik ezzel a világgal. A vámpírfilmeken növekedett, a vizualitáshoz szokott ifjúságnak ez a könyv egy lépcsőfok lehet a valóság felé!

VK: Makó mellett Szegeden és Budapesten is képviseltetted magad. Egy nagyvárosi vagy fővárosi közönség mennyire érdeklődő a vidéki témák iránt?
RJ: 
Jómagam is megdöbbentem azon a tényen, hogy a közösségi oldalakon közölt adatok szerint, szinte megdöbbentő az érdeklődés a téma iránt. Bizonnyal benne lehet ebben a korábban már általam írt tény, miszerint roppant keveset tudnak e korszak valóságáról.
A romantika Rózsa Sándora, a róla készült filmsorozat, meghatározó volt az ország jelentős része számára. Az alföldi valóság, főleg Szabó Ferenc csodálatos munkája ellenére, nem igazán alkotott képet e vidékről, az itt történtekről az ország jelentős, főleg fővárosi lakossága számára!

VK: Napjainkban hogy lehet ismét könyvet adni a számítógéphez szokott tömegek kezébe?
RJ: 
Roppant nehéz erre válaszolni. Talán az a tény, hogy műveltebb, tanultabb fiatalság fokozatosan megunja a vizualitásból felé áramló horrort, vámpírfilmeket, és egyre inkább a könyvek felé fordul. Sok ilyen fiatalt ismerek, és bízom benne, hogy mások követik a példájukat!

VK: Hogy fest nálad az alkotás folyamata? Mennyi idő alatt születik meg egy regény?
RJ: 
No, ez megint egy roppant nehéz kérdés. Nem is tudom, hogyan kezdjem! Az alkotás tulajdonképpen gyűjtéssel kezdődött nálam. Maroslele történetét kezdtem el kutatni a makói levéltárban, ahol hatalmas segítséget kaptam Gilicze János barátomtól, aki ott dolgozott. Szakmai és módszertani útmutatásokat kaptam tőle.
A papírtömegek mázsáit átböngészve, rengeteg konkrétumot találtam, amelyek felkutatása során óhatatlanul emberi sorsok maradványaival találkoztam.
Először novellákká formálódtak ezek, majd kisregényekké, aztán országosan is szívesen fogadott regények kerültek ki a tollam alól. Így kezdtem el írni, ami azóta a legkedvesebb szórakozásommá vált.
Lassan írok, alaposan felkutatom a témát. Utána olvasok! Igyekszem saját levéltári kutatásokkal alátámasztani!

Rozsnyai3

VK: Mik a jövőbeli terveid? Legközelebb milyen témában mélyülsz majd el?
RJ: 
Már van egy teljesen kész regényem, az Istenasszony sírja, amellyel három kiadót kínáltam meg, de ugyan azt a választ kaptam, miszerint nem ismerik az olvasók a neolitikum korát. (Szerintem így nem is fogják). Ezt egy csöppet átdolgozom, majd egy bevezetésben kissé körüljárom a kort.
Van egy kurta regénykezdeményem az: Ilona, ami a Pálos rend kialakulásának koráról szó! Írok egy regényt, ami a Bocskai szabadságharcig viszi a hőst. Távolabbi tervem a Táltos keresztje című regényem második részének megírására vonatkozik. Aztán pedig…”letészem a lantot”.

VK: További eredményes munkát kívánok!

Képek forrása: rozsnyai jános Facebook oldala, makohirado.hu

Mia