Seuso – hazakerülhet végre a nemzet ezüstje?

Seuso-kincsek. Egy morzsányi információval talán mindenki rendelkezik a témában. A kalandfilmbe is beillő történet puzzle darabjai immár több évtizede várják azt, hogy valaki összerakja őket. Dézsy Zoltán rendező, újságíró már két évtizede kutatja, hogy a magyarok ezüstjének is nevezett dísztárgy együttes hol és kiknél rejtőzhet. 1996-ban és 1997-ben már leforgatták a témában az első dokumentumfilmet. Most két évtizeddel később pedig eljött az ideje annak, hogy a történet és a film folytatódjon.

seuso

Az olyan történelmi leletek, amelyeknek mind eredetét, mind megtalálásának körülményeit homály fedi, mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. A ’70-es évek végén Kőszárhegyen Sümegh József által fellelt Seuso-készlettel sincs ez másképp.
Bár a rendszerváltásig komor hallgatás jellemezte az ügyet, az ezredforduló tájékára ez oldódni látszott, de mind a mai napig fals információk keringenek több mozzanattal kapcsolatban is.
Egyre jobban bizonyított tény az, hogy a kincs több darabja is nem tiszta úton cserélt gazdát, akár többször, is az évek alatt. Sőt ami „kulturális krimivé” teszi a történetet – ahogy Dézsy Zoltán fogalmazott a témában – az az, hogy embervér is tapad a még mindig igencsak hiányos ezüstkészlethez.

Két évvel ezelőtt nagy szenzáció számba ment, hogy a magyar állam visszavásárolt összesen hét darabot a gyűjteményből, amelyeket három hónapon keresztül bárki ingyen megtekinthetett a Parlamentben. Most 2016-ban pedig a Nemzeti Múzeumban állítják majd ki ezt a páratlan kollekciót. De ezzel még a történet koránt sem ér véget! Mert egy angol lord birtokában van még mindig jó pár darab, amelyekért ugyancsak évtizedek óta megy a huzavona, és ki tudja még hány ezüsttál vagy kancsó hever parlagon egy-egy raktár legeldugottabb sarkában akár a világ másik felén!?

Az, hogy a téma még ma is egyesek érdekeit sértheti, mi sem bizonyítja jobban, hogy az utómunkálatok során valaki vagy valakik meg próbáltak támadást intézni az ellen a számítógép ellen, amelyen a már majdnem kész anyag várta azt, hogy végső formájában a mozikba, a vetítőtermekbe kerüljön, minél többekkel megismertetve a kincs kalandos, tragédiáktól és ármányoktól sem mentes útját.
A rendező ráadásul birtokában van annak az információnak, hogy idehaza ki az a dúsgazdag gyűjtő, akinél akár több tucatnyi ezüsttárgy is rejtőzhet!

Seuso plakát

Május 12-én, csütörtökön 17 órától a Csabagyöngye Kulturális Központban ismerheti meg a közönség a kincs kalandos útját egy közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítésen.

A belépés díjtalan!

Képek forrása: Seuso II. Facebook oldala

Mia

Vesztegzár alatt – Rejtő-krimi csöppet sem dögrováson

Könnyed darabbal indított a békéscsabai Jókai Színház. Rejtő klasszikusát a csabai származású Szente Vajk ragadta meg bravúrosan rendezőként. A színművészek játéka és a történet sodrása maradandó kétórás kikapcsolódást nyújtott a színházbarátoknak.

vsztgz2957

Rögtön két vallomással is tartozom. Az egyik, hogy bár nem vagyok annyira elveszett a magyar Gutenberg-galaxisban, valahogy eddig a repertoárból Rejtő Jenő kimaradt, így nem voltam teljesen tisztában történetfonásaival, humorával, stílusával. Sőt azt is be kell vallanom, hogy most kivételesen úgy látogattam el a színházba, hogy éppen csak pár mondatot olvastam el a darabról, de talán ez tovább fokozta a két felvonás nyújtotta élményeket.

Már a színház ajtaján belépve egyfajta kettősség kerített hatalmába. A jegykezelők mind kórházi maszkban és fehér köpenyben fogadták a látogatókat, és irányították őket útba. Majd bő negyedórával a kezdés előtt Tomanek Gábor, Tege Antal és Vadász Gábor színművészek tűntek fel a nézősorok között, és elegyedtek csevejbe a közönség tagjaival. Majd kezdetét vette a közel kétórás, izgalmakban, fordulatokban és humorban jócskán bővelkedő darab.

vsztgz4173

Az alaptörténet, hogy a monszun beköszönte előtt több fura alak a világ különböző pontjairól összeverődik a luxus szolgáltatásokat nyújtó jávai Grand Hotelban. A díszes társaság tagjai között köszönthetünk spirituális útkeresésen lévő aggszüzet, bohókás holland nyugdíjast, egykor ünnepelt olasz primadonnát és nem utolsó sorban már-már államtitkot őrző tudóst és asszisztensét. No meg egy frigy elől menekülő elöljáró fiát, akiről eleinte azt hiszik, hogy szökésben lévő gyilkos, és előszeretettel húzza meg magát női szekrényekben. A történet ott kezd bonyolódni, kiderül, hogy az egyik vendégnek csak órái vannak hátra, mivel megfertőzte a rettegett bubópestis. Emiatt kihirdetik a vesztegzárat, amelynek értelmében senki nem hagyhatja el három hétig a hotelt, de külsős személy be sem teheti a lábát annak ajtaján.
A vendégek a hír hallatán természetesen bepánikolnak, de a riadalom csak akkor kezd elharapózni köztük igazán mikor az egyik szobában holtan találnak egy szerzetest, majd eltűnik egy milliókat érő füzet és a hotel komplett bevételét is meglovasítják. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrség is jelen van a lakat alatt lévő hotelben, mivel a híres jávai rém is meghúzhatta a magát – talán pizsamában – a „luxusbörtön” falai között. A gyilkosság hírének hallatán mindenki gyanússá válik a másik szemében, és bár a nyomozás kezdetét veszi, majdnem újabb emberveszteséggel.

Bár a cselekmény mondhatni több szálon fut, a karakterek kalandjai és viccei révén könnyen eligazodik a néző a látottak és hallottak tömkelegében. Viszont azon nincs nagyon idő gondolkozni, hogy vajon ki lehet a titokzatos elkövető, és miért ölti magára majdnem minden fontos szereplő a szerzetesi ruhát vagy a csíkos pizsamát.
A helyzetek abszurditását sok esetben nem is a felderítetlen halálesetek vagy magának a gyilkos kórnak az elterjedésétől való félelem adja, hanem a szereplők egymás között szövődő kapcsolatai. A hősszerelmes pincér (Csomós Lajos) rajongása a hotel igazgatójának neje és a Grand Hotel sztárja iránt (Szorcsik Viktória) valamint az aggszűz és a pedáns doktor évődése egyaránt komikus jelenetek tömkelegét szövi, amely eltereli a komoly bűntényekről a figyelmet egy rövid időre. Ugyanakkor a szálak mégis úgy fonódnak össze és bomlanak szét a két felvonásban, hogy egyfajta feszültség meghúzódik a háttérben, akárcsak az a szereplő, aki bár nem kerül mindig a reflektorfénybe, de mindig a legváratlanabb helyzeteket tudja produkálni, és ő nem más, mint a rendőrfelügyelő (Tege Antal), aki szabályosan újjászületik, miután tévedésből lehúz egy pohár ciánnal teli pezsgőt… Kissé esetlen figurának tűnik, mégis a katarzis pillanataiban kiderül, hogy vág az esze, mint a borotva, és az apró puzzle darabokat mesterien tudja összerakni, hogy végül egy tiszta képet kaphasson valamennyi hotelben rekedt és néző egyaránt. A szálak pedig egy naiv asszisztenshez, egy őrült tudóshoz, a nótorius hazudozó hoteligazgatóhoz és a titokzatos banánoxidhoz, valamint az annak az összetételét tartalmazó füzethez vezetnek.

vsztgz9281

Bár a detektívregények sajátossága, a visszafelé haladás, gondolkodás itt sem maradt el, annak zsenialitásán túl több üzenetet is hordozott ez a darab számomra. Az egyik, hogy használjuk ki életünk minden percét, mert azokba a hetekbe, hónapokba már vegyül keserűség, amik biztosra tudjuk, hogy a halál hamarosan táncba hív bennünket. Valamennyi vendég őrült hajszába kezd a Grand Hotelban is, hogy kipipálja képzeletbeli bakancslistájának valamennyi pontját, mikor az orvosok közlik velük, hogy lehet valamennyien fertőzöttek, és napjaik meg vannak számlálva.
A másik, hogy merjünk szeretni, merjünk őrültek lenni. Egy kis vakmerőséggel és nem kevés humorral a legnehezebb élethelyzetek is átvészelhetőek.

S lehet, hogy néha csak egy kis „vesztegség” kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk merre is tartunk, mit is akarunk igazán az élettől. Mert a Grand Hotel lehet akár a nagy társasjáték megtestesítője is, amely néha a legfurább módját tudja választani annak, hogy kimozdítson bennünket komfortzónánkból, ha csak egy kis időre is!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia