Apáról fiúra száll a kobászgyúrás hagyománya

A csabai kolbász több mint százéves hagyományait immár két évtizede ápoló Csabai Kolbászklub Egyesület egyik küldetése a kolbászkészítő utánpótlás megteremtése. A fiatalok bevonása a csabai kolbász hagyományainak őrzésébe, továbbvitelébe és a klub életébe. Ez is szükséges ugyanis ahhoz, hogy a következő száz évben legyen csabai kolbász!

Képtalálat a következőre: „csabai kolbászfesztivál”

A kolbászklub ennek megfelelően az elmúlt húsz évben minden lehetőséget megragadva hirdette, hogy az önellátó családi gazdálkodás sok hagyományát érdemes megőrizni, a mai korhoz igazítani. Bemutatók és tanfolyamok tucatjai erősítették ezt a nézetet a városban, az országban és határon túl egyaránt. Most a városi önkormányzat támogatásával indítottak akciót, melynek célja, hogy valamennyi csabai iskolás legalább egy alkalommal készíthesse el és kóstolhassa meg a saját csabai kolbászát. Ennek érdekében az Uhrin Zoltán Klubházban rendszeresen gyakorlati bemutatókkal fűszerezve népszerűsítik a kolbászkészítést, valamint előadásokon avatják be a gyermekeket a hagyományokba, a sertéstartás békéscsabai elterjedésébe, egy-egy disznótor, disznóvágás menetébe.

Általános és középiskolás diákok is nagy lelkesedéssel gyúrták, gyúrják rendszeresen a kolbászt a klub szakavatott tagjainak segítségével, és ez jó felkészülést jelent számukra a Csabai Kolbászfesztivál ifjúsági töltőversenyére is. A város számos iskolája élt már a lehetőséggel, töltöttek a megyei gyermekvédelmi központ Degré utcai ellátottjai vagy a Békéscsaba Diák Kézilabda Sportjáért Egyesület (DKSE) fiatal sportolói is. A legnagyobb élményt mindenki számára az jelentette, amikor sütve megkóstolták terméküket.

Csabai Kolbászfesztivál fényképe.

A Csabai Kolbászklub 1998-ban alakult, első elnöke Uhrin Zoltán volt, akiről elnevezték a klubházat. A 200 tagot számláló civil szervezet élén dr. Ambrus Zoltán követte – az ő utódja Hégely Sándor –, aki a gyúrások előtt előadása révén megismertette a fiatalokkal a sertéstartást, a hagyományos disznótorokat, a szükséges eszközöket.

Dr. Ambrus Zoltán elmondta, az ilyen közösségerősítő összetartásokra nagy szükség van. Jó látni, hogy a fiatalok milyen nyitottak az értelmes és eredményes munkára, néhányuk milyen komoly gyakorlattal érkezik. Az látszik, hogy a nagyszülők szerepe ebben az átadásban milyen fontos. A gyerekek tudják, hogy a csabai kolbász a város emblematikus terméke, egyedi, helyi élelmiszer, generációk büszkesége.

Képtalálat a következőre: „csabai kolbászfesztivál”

– Megváltozott körülmények között, de még él, sőt, újjáéled mindaz, amit kolbászos hagyománynak hívunk: családok vágnak disznót és készítenek kolbászt – hangsúlyozta dr. Ambrus Zoltán. – Messzi távolból is sokan jönnek, hogy a fesztiválon megízleljék a csabai kolbászt, belekóstoljanak mindabba, átéljék, ami egy város történelmét alakította, hangulatát, ízét, szeretetét adta, ami közösséget kovácsolt.

Képek forrása: csabaikolbaszfesztival.hu

Reklámok

„Egy jó játék összehozza a társaságot!” – új társasjáték született Békés megyében

Egyre többen fedezik fel maguknak ismét a társasjátékok világát. Egyre több család és baráti társaság tölti el úgy együtt, tartalmasan a szabadidejét, hogy leülnek és jókat szórakoznak órákon át egy jó játék felett, legyen az a klasszikus „Gazdálkodj okosan!” vagy a Monopoly.
De akadnak, akik a stratégiai játékokra esküsznek. A következőkben nekik ajánlok egy teljesen új, békéscsabaiak által létrehozott játékot, a A birodalom bajnokát.
A társasjátékról Molnár Pál Mártont, az egyik készítőt kérdeztem.

birodalom1

Viharsarki Kanapé: Milyen kapcsolat fűzött eddig a társasjátékokhoz?
Molnár Pál Márton: Gyermekkoromban én is azokkal a játékokkal játszottam, mint mindenki: Gazdálkodj okosan!, Ezüst-tó kincse vagy a Monopoly. Ezek egyszerű társasjátékok voltak, de én imádtam velük játszani és tegyük hozzá, ekkor Magyarországon nem is volt más típusú játék.
Aztán a kedvesem édesanyjától kaptunk újabb és újabb darabokat Németországból a 2000-es évek elején, ahol ő több éven át élt. Ott a társasjátékoknak kiforrottabb kultúrája van. Ezek már kicsit összetettebbek voltak, és szórakoztatóbbak is. Idővel ezek közül több bejött magyarul is.
Egyre jobban belemélyültem a témába. Amerikából és Angliából is rendeltünk társasjátékokat. Mára már eljutottunk oda, hogy a magyar boltok is behozzák ezeket a játékokat.

VK: Magyarországon kezd kialakulni egy társasjáték kultúra? A Csabagyöngye Kulturális Központban is szerveztek már társasjáték napokat.
MPM: Szerintem most még az út elején járunk. Ha valakinek azt mondod, hogy társasjáték, akkor azt vágja rá, hogy „Gazdálkodj okosan!” vagy Monopoly. Tulajdonképpen mi is ezt szeretnénk kicsit megváltoztatni, átstrukturálni. Az acélunk, hogy kicsit a gondolkodtatóbb, taktikázósabb játékokhoz is leüljenek az emberek. Ezért is találtuk ki A birodalom bajnokát.

VK: Honnan ered a barátság az alkotótársaddal?
MPM:
Szél Adrián gyerekkori barátom és a kisfiam keresztapja. A legjobb jó barátom, ahogy Forrest Gump mondaná. ˘ Vele kezdtük el tervezni ezt az egészet két éve. Forrásunk azonban nem volt arra, hogy ezt az ötletet megvalósítsuk.
Aztán találtunk egy uniós pályázatot, amely a fiatalokat segítette vállalkozóvá válni és jó háromnegyed éve ennek keretén belül lehetett igényelni bizonyos összeget. Adrián pedig felvetette, hogy miért ne csináljunk ebből társasjátékot és egy kiadót. Végül úgy döntöttünk, belevágunk. Nehezítette a dolgunkat, hogy miután kijött a pályázat, a projektet féléven belül le kellett zárni. Meg kellett pörgetnünk a dolgokat.

birodalom2

VK: Miért stratégiai játékot álmodtatok meg?
MPM: Ebben én voltam az erőszakos! ˘ Történelemtanárként végeztem, nagyon szerettem az ókort, abból is írtam a szakdolgozatom és abból is képeztem magamat. Ezt a szerelmet kicsit ráerőszakoltam Adriánra.

VK: Kiknek valók leginkább a stratégiai játékok?
MPM: A stratégiai játékok során nem az van, hogy dobsz a dobókockával és lépsz előre. Te is tudod befolyásolni a cselekményt egy bizonyos irányba, illetve menedzselned kell az erőforrásaidat. Itt jelesül magadat, hiszen egy ókori hős bőrébe bújhatsz bele és őt kell úgy irányítgatnod, hogy a végén megtalálhassa a szörnyet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy 11-12 éves korosztálytól jól játszható a játékunk. Sőt, tízéves is játszott már vele és nagyon élvezte!

VK: A mitológiát mossátok össze a történelemmel A birodalom bajnokában?
MPM: Igen, ez kicsit egy fantasy jellegű dolog, de elsősorban mitológia és történelem. Van egy történelmi környezet és ebbe helyeztük bele a mitológiai lényeket. Ez mossa össze játékosabbá a dolgot. Mert ha csak a történelem adja az egész játékot, akkor az nagyon száraz lett volna. S ha csak mitológia, akkor nem biztos, hogy kézzelfogható lenne maga a cselekmény. Meg kellett teremtenünk egy alapot, egy fogódzót a játékosnak.

VK: Mennyit dolgoztatok A birodalom bajnokán összességében?
MPM: Kitaláltunk egy alaprendszert, egy szabályrendszert, ami működött. Utána azt kell kicsit színesíteni és ez volt a melósabb része. Mikor már van egy prototípusod, azt tesztelned kell, hosszabb játékalkalmakkal. Két-háromra le kell ilyenkor ülni, ha valami nem működik, azt kidobni, újat alkotni. Ezért is volt nehéz ez a féléves idő, pörgetnünk kellett az egészet. Abban az időben a családom nem sokat látott, folyamatosan teszteltünk, játszottunk.

birodalom3

VK: Hogy néz ki egy „tesztelés”?
MPM: Kialakítasz egy szabályrendszert, majd leülsz a barátaiddal és játék közben kipróbáljátok, hogy ez működik-e. Ha nem működik, akkor valamit át kell szabni. S pont ez a lelke, egy működőképes játéknak kell lennie. Mondok egy példát, a játékunkban döntési helyzetek vannak, és meg kell nézni, hogy az egyik döntési helyzet nem erősebb-e a másiknál, ki kell egyensúlyozni a dolgot. A legfőbb tesztelők egy budapesti csapat és az én baráti köröm voltak.

VK: Mik a tapasztalatok a környezetedben? A családok életében mennyire vannak jelen a társasjátékok?
MPM: A játékkal korlátozott darabszámban karácsony előtt jöttünk ki. Sokan küldtek képeket, hogy karácsonykor leültek és ezzel játszottak. Ez nagyon jól esett, mert pont az éreztem, amit te, hogy kevesen ülnek le családilag játszani. Viszont látszik, hogy egyre többen, mert ha az újdonságok megjelennek a piacon, amivel el tudják tölteni az idejüket, akkor fogékonyak a játékokra.
Én is azt szorgalmazom, hogy ne egymás mellett éljünk, hanem egymással foglalkozzunk. Valahol családi élet építő jellege is van a társasjátékoknak, mert közben beszélgettek, olvastok, nevetgéltek és nem az megy, hogy mindenki a tablet-jét, az okostelefonját bújja. Egy jó játék összehozza a társaságot, legyen szó családi vagy baráti társaságról.

VK: A történelem tanulásában segít a játék?
MPM: Történelmi alapokra építkeztünk, de a mesésebb rész jobban dominál, mivel színes kalandok esnek meg a karakterekkel. Úgy kellett ezt kialakítanunk, hogy a térképnél ne legyen specifikus helyszín. Tehát egy kőomlás mindenhol megeshessen, ahol a hősök kalandoznak így akár Macedóniában vagy Pannóniában. A játék fejleszti az olvasást, a képzelőerőt, de történelmi szálak is helyet kaptak benne.

birodalom4

VK: Miként fest a játék menete?
MPM: A karakter kalandozása során különböző helyszíneket jár be. Az adott helyszínen van egy ikon, egy jel és egy olyan történetkártyát kell kihúznod. A kártyán az szerepel, hogy mi történt veled és akkor kerülsz döntési helyzet elé, mit szeretnél, merre mész.
Elsőre bonyolultnak hangzik, de könnyű vele játszani.
Öt fajta karakterrel kalandozhatsz és van nyolcvanöt féle történetkártya. A térkép a Kr. utáni 115. évi Római Birodalmat ábrázolja és olyan sztorikat kellett szőnöm, amelyek megeshettek ebben az időben a provinciákban.
Görög, germán, római, szarmata és egyiptomi hősökre és a hozzájuk kapcsolódó mitológia lényekre építettünk Adriánnal. Mindegyiknek van egy saját lénye, amelyekkel megküzdenek. Így találkozhatunk griffel, főnixszel, jégóriással vagy medúzával egyaránt a kalandok során.
A későbbiekben tervben van, hogy bővíteni fogjuk a repertoárt. Mindez függ a fogadtatástól is. Az első visszajelzések pozitívak, de nagy munka megismertetni a közönséget ezekkel az újdonságokkal.

VK: Békéscsabán bemutatkoztatok már?
MPM: A Várjátékosokkal most folynak az egyeztetések, hogy bemutassuk idehaza a játékot. Alapíthattunk volna Pesten is céget, de mi szerettük volna, hogy Békés megyei legyen. A saját hazámban még nem lettem próféta, de mindenféleképp szeretnénk Békéscsabán is minél szélesebb kört megszólítani.

VK: Ahogy így mesélsz a játékról, előttem egyre inkább el tudom képzelni, hogy akár online is játszani lehessen.
MPM: Ejtettünk már erről szót, de én személy szerint ódzkodok ettől a lépéstől, mert akkor pont azt a sajátos varázsát veszítené el, amelyre építkeztünk. Természetesen, ha lesz rá igény, akkor erről is szó lehet, de egyelőre ebben még nem gondolkozunk.

VK: Hol lehet a játékkal találkozni?
MPM: A Facebook oldalunkon az aktualitásokat nyomon tudja bárki követni. Több nagyobb budapesti üzletben már jelen vagyunk, de ahogy említettem a békéscsabai Várjátékkal is folynak a megbeszélések, és szeretnénk felvenni a kapcsolatot különböző nagykerekkel, hogy minél többfelé tudjuk A birodalom bajnokát megismertetni, értékesíteni.
További terv, hogy a bevételeink nagy részét vissza szeretnénk forgatni, és a lehetőségekhez mérten más társasjáték készítőkkel együttműködve minden évben kiadni egy-egy játékot.

Képek forrása: A birodalom bajnoka Facebook oldala

Mia

“A vidék él, és élni fog! Ezt akarjuk megmutatni!”

Mi visz rá több tévés szakembert, hogy az egész embert kívánó munkájuk mellett belevágjanak egy közösségi médium megvalósításába is? Mi lehet a céljuk? Merült fel bennem a kérdés mikor rábukkantam ismerősöm, Nagy Szabolcs és társai új projektjére, az “Él a vidékre!”, amellyel olyan Csongrád megyei településeket is belekapcsolnak a vérkeringésbe, amelyekről úgynevezett mínuszos hírekben ha olvashatunk a lapok hasábjain.
A videóportál indulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről kérdeztem Nagy Szabolcs riportert.

alaplogo

Viharsarki Kanapé: Hogy jött az ötlet, hogy elindítsátok ezt az oldalt?
Nagy Szabolcs: Maga az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett, de ahhoz, hogy valóság legyen, nagyon sok mindennek optimálisan kellett alakulnia. Bármilyen jó is egy terv, komoly előkészületek, célkitűzés, és partnerek nélkül nem fog működni, így sokáig csak érlelődött.
Három évvel ezelőtt kerültem egy olyan csapatba, ahol azt láttam, megfelelőek az alapok, van mire építeni. Akkor még nyoma sem volt névnek, stílusnak, tematikának. Csak a cél volt, hogy létre kell hoznunk valami jót, valami maradandót. Hasznosat. A többi az elmúlt másfél évben alakult ki. Tavaly tavasszal adtuk be az „Él a vidék!” megvalósítását a gyakorlatban is előremozdító NEA pályázatot. Október elejére lett kész minden, azóta teszteltünk, és fejlesztettünk. Fokozatosan toljuk ki a határainkat.

VK: Mi a fő célkitűzésetek?
NSZ: Hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk idáig, de én azt gondolom, ez nem véletlen. Persze, a megvalósítást az is hátráltatta, hogy országos televíziós munkáink mellett vágtunk bele, ami már önmagában is egész embert kíván. Viszont pont ez adta meg számunkra azt a hátteret, hogy tudjuk, mit, és hogyan akarunk csinálni. Az „Él a vidék!” vezető operatőrével, Révész Zsolttal nagyon jól kiegészítjük egymást, mindketten munkamániások vagyunk, nem csak ülünk, és várjuk, hogy történjen valami. Együtt határoztuk meg az alapvető célokat, az alapján, hogy hol láttunk „piaci rést”. Ez nagyon fontos.
Bár nem vállalkozásként hoztuk létre az oldalt, hanem a ZsupArt Egyesületen keresztül, a piaci folyamatokat hiba lett volna nem figyelembe venni, ha fenntartható, működő dolgot akar létrehozni az ember. Márpedig mi azt akarunk. Elsősorban kistelepülésekkel fogunk foglalkozni, mert bárki, bármit mond, ezeken a helyeken nincs jelen a média. A megjelenő anyagok nagy része videó, mert az interneten csak ez a forma nem fejlődött még ki teljesen szakmailag, és mert a saját tudásunk alapjai is ebben a műfajban a legmagasabbak.
Pozitív példákat, és eredményeket akarunk megmutatni, mert botrányt, balesetet, állatkertben született állatot lehet látni máshol is. Ezek mind tudatosan, és szakmailag megalapozottan hozott döntések, nem cseréljük le a járt utat, csak kiszélesítjük.

VK: Ez hobbi vagy munka számba megy?
NSZ: A hobbijára általában pénzt költ az ember, míg a munkájából bevételt remél. Nekem magánemberként nagyon sok hobbim van, de ha elmegyek riporterként bármilyen eseményre, az nagyon nem tartozik ebbe a körbe. Vannak, akik azt mondják, „válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod”. Szerintem ez nem igaz.
Ha szereted a munkádat, akkor jobb lesz az eredmény, és reggel nem mogorván, hanem mosolyogva indulsz reggel dolgozni, de még csak ez sem lehet egy életen keresztül minden napra igaz. A munka, az munka.
Ha a mostani időszakot nézzük, egyelőre több a befektetett energia és pénz, mint a bevétel, de mindegy mibe vágsz bele az életben, minden kezdet ilyen. Révész Zsolttal azonban folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez megforduljon. Ha nem lennék meggyőződve a sikerről, nem vágtam volna bele. Sokszor láttam már én is olyat, hogy gyere, ezt most csináld meg ingyen, aztán majd lesz bevétel. Ez nem így nem fenntartható.
Ne értsd félre, mindannyian szeretjük, amit csinálunk, de abban egyetértünk, hogy nem azért hoztuk létre az „Él a vidék!”-et, mert nem volt jobb dolgunk. Van egy alapvetően ingyenes, társadalmilag hasznos szolgáltatásunk, a sajtómegjelenés biztosítása közösségeknek, civil szervezeteknek, kistelepüléseknek, akik hasznos, és eredményes munkát végeznek, de nem kapnak nyilvánosságot. Mindenki tudja, hogy erre nagy szükség van, azért nem jött eddig létre, mert a rengeteg munka miatt, ami mögötte van, senki nem mert belevágni. Mi megtettük, de nekünk is ugyanúgy meg kell oldani ennek a finanszírozását, mint bármelyik másik médiumnak. Amit mi létre akarunk hozni, az gazdaságosan fenntartható, közhasznú, magas szintű újságírás, ami rendszeresen eljut a legkisebb településekre is. Nem látok erre példát ma Magyarországon. A cél hasznos, kell lennie mögötte annyi forrásnak, hogy a költségeket kitermelje. Az eddigi tapasztalatok alapján van is, bár az igaz, hogy sokat kell érte dolgozni.

VK: Hogy verbuválódott össze a csapatotok?
NSZ: Jelenleg hárman vagyunk, de egyikünk sem ezzel foglalkozik főállásban, és van néhány külső munkatárs. Évek óta ismerjük egymást, és mindenki dolgozott már több-kevesebb alkalommal országos sajtónak, bár ez nem feltétel. Mivel az induláshoz szükséges szakembereket össze tudtuk szedni „házon belülről”, egyelőre inkább azzal foglalkoztunk, hogy stabil háttér legyen.

szabi_avatar

VK: Hogy látjátok, a vidéki emberek mennyiben különböznek a fővárosiaktól, illetve a fővárosiak miként vélekednek a vidékről?
NSZ: Én mindössze pár hónapig éltem Budapesten, abból nem vonnék le messzemenő következtetést. Emberileg azt gondolom nyitottabbak, kitartóbbak, segítőkészebbek a vidékiek, és talán pozitívabban látják az életet. Legalábbis mi többnyire ezzel találkozunk. Amit a legnehezebben viselek, ha azt látom, hogy valaki úgy tesz, mintha azért lennénk, hogy kiszolgáljuk a fővárost. Sajnos van erre példa.
Szakmai szempontból vidéken lassabban lehet előre haladni, de cserébe valamivel nyugodtabb a környezet. Szóval szerintem itt optimálisabb legalábbis az alapokat megszerezni. Az országos médiában is mindent Budapest irányít, a helyi tudósítóknak maximum alkalomszerűen, vagy közvetve van befolyása arra, hogy végül mi kerül a hírekbe. Ajánlunk valamit, aztán vagy kérik, vagy nem. Vagy kérnek teljesen mást. Szelektálás van, mert behatárolt a műsoridő, vagy az oldalszám, vagy a működésre fordítható pénz. Ez is az egyik oka, hogy meg akartuk csinálni az „Él a vidék!”-et. Kevesebb jó dologról maradunk így le, olyan hírek is kaphatnak nagyobb nyilvánosságot, amelyek első körben nem kerülnek be az országos hírekbe. De ha már látják, akkor akár oda is bekérhetik.

VK: Hogy látod, a blogok és videosite-ok mennyire elterjedtek, kedveltek idehaza?
NSZ: Közönség az van. Mostanra már nagyobb is, mint bármilyen más helyen. Az internet hátránya és előnye számomra ugyanaz: mindenki számára elérhető. Bárki hozzá tud, és általában hozzá is akar szólni bármihez. A nyilvánosság jó, ahogyan a vélemények ütköztetése is, de az interneten ez sok esetben nem „civilizált módon” zajlik. Ez a probléma.
Az a fajta szakmai professzionalitás, ami a hitelességet biztosítja, a televíziónak, és a nyomtatott sajtónak régóta sajátja, az interneten még csak pár helyen lelhető fel. Rohamosan nőni fog, de ez nem jelenti azt, hogy az ostobaságok, és értékek aránya megfordulna. Mindkettőből több lesz.
A blogok, és a videó oldalak tekintetében ugyanezt a szakmai és erkölcsi felelősségvállalást hiányolom. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mindig sokkal többen lesznek azok, akik úgy tesznek szert milliós nézettségre, hogy hülyét csinálnak magukból, és miközben szentül meg vannak róla győződve, hogy amit csinálnak, az jó. Sőt, nem csak jó, még értékes is.
Ami engem illet, én nem így szeretnék közönséget szerezni, de elfogadom, hogy van ilyen, és lesz is.

VK: Kiknek ajánlod leginkább a figyelmébe az oldalt?
Annak, aki széleskörűen akar tájékozódni, és nem csak a botrány, baleset, bulvárhírek érdeklik, hanem az is, hogy mik azok az eredmények, és értékek, amikre tényleg büszkék lehetünk. Mindennel szeretnénk foglalkozni, ami érinti, és foglalkoztatja az embereket, legyen szó közéletről, kultúráról, vallásról, vidékfejlesztésről, vagy bármiről.
A vidék él, és élni is fog! Ezt akarjuk megmutatni!

VK: A dél-alföldi régiót hova helyeznéd az ország térképén kultúra és közösségi élet szempontjából?
NSZ: Az utóbbi egy évben volt szerencsém az ország nagy részét bejárni, így azt mondhatom nem látok lemaradást. Minden térségnek megvannak a maga hagyományai, szokásai, a mi régiónk talán egy kicsivel kevesebb figyelmet kap. Bár ez az utóbbi néhány évben azért sokat nőtt.
Alapvető érdekünk az, hogy megmutassuk az értékeinket, mert ma az emberek csak azt veszik észre, ami kiszúrja a szemüket. A dél-alföldi régió szerintem nem rosszabb, és nem jobb a többinél. Komoly kulturális múltja van, erős közösségekkel a legkisebb településeken is. Csak láttatni kell. Bőven van mire büszkének lennünk, de ugyanúgy minden magyarországi régiónak is.

VK: Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
NSZ: Csak pozitívat, persze ezt elmondani el lehet egy olyan konferenciáról is, amin ketten vettek részt. Mi már a kezdetekkor tudtuk, hogy nem vetődhetünk árnyékra, mert hasznos, és hiánypótló lesz, amit csinálunk. Így engem nem lep meg, hogy sokan támogatnak, amivel tudnak. Olyan helyekre, eseményekre is eljutunk, ahová más médiumok csak elvétve, nem csoda, hogy mindenhol szívesen fogadnak. Biztosak vagyunk benne, hogy az irány jó, csak tartani kell.

VK: Terveztek-e együttműködést más médiumokkal?
NSZ: Az „Él a vidék!” alapjának egyfajta cserekereskedelemre épülő rendszert képzeltünk el, most ennek van folyamatban a kidolgozása. Azok az anyagok, amiket elkészítünk, elérhetőek lesznek a partnereink számára, és mi is fogadunk anyagokat. Sőt, azt szeretnénk, hogy egy általunk, ingyenesen fenntartott rendszerben rajtunk keresztül a médiumok egymás anyagait is elérhessék, természetesen forrásmegjelöléssel.
A helyi televíziók nézettsége például, hiába fontosak egy közösség számára, alig pár százalék. Ennek nyilván több oka van, de az egyik, amin mi tudunk segíteni, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt még Csongrád megyén belül sem tudnak sok helyre eljutni.
Az embereknek akarják tudni, hogy mi történik a saját településük környékén, de emellett azt is, hogy mi zajlik a világban. Ha pedig a kettő között dönteni kell, akkor az utóbbit fogják választani. Azzal a rendszerrel, amit mi megálmodtunk, a helyi médiumok úgy tudják növelni a nézettséget, és a műsoridőt, hogy mindez nem kerül nekik több pénzbe.
Persze nem kell azt gondolni, hogy akkor egyszer csak átvesszük az országos televíziók összes nézőjét, de növelni lehet a mostani számot. Ez egy példa nélküli, úttörő modell lehet a vidéki tájékoztatásban, aminek a jelentősége túlmutat a frontvonalba helyezett honlapunkon.

VK: Hogyan tovább?
Ezt az évet úgy kezdtük meg, hogy nagy előrelépést várunk. A hosszabb előkészítésnek köszönhetően minden előttünk álló feladatra megvan a terv, sőt mindenre optimista, és pesszimista verzió is.
A technikai háttér tekintetében eddig sem álltunk rosszul, de azok a fejlesztések, amiket erre az évre beterveztünk, nagyságrendekkel szélesíthetik a lehetőségeinket. Nem könnyű, összességében több milliós beszerzésekről beszélünk, hiszen a videó készítés a legdrágább műfaj, és csak pályázati úton tudunk fejleszteni.
Mivel az „Él a vidék!”-el már most is Csongrád megye lefedését tűztük ki célul, a munkatársaink létszámát is bővíteni kell. Fiatalokkal akarunk dolgozni, a tervek szerint ebben az évben tíz gyakornokot fogadunk majd. Próbaidő után én 3-4 fős bővítést tartok reális célnak, mivel ezt azért ki is kell tudni gazdálkodni. Azt viszont nagyon fontos leszögezni, hogy fizetés akkor van, ha valakit egyedül, megbízhatóan ki lehet küldeni elkészíteni egy anyagot.
Nincsenek előfeltételek, de a markunkat akkor tartsuk, ha megvan az alapja. Cserébe technikai, és szakmai kapcsolati háttér van mögöttünk, amivel országos szintre lehet emelkedni, ha valaki kitartó.

Képek forrása: Nagy Szabolcs, elavidek.hu

Mia

Modern boszorkány

Mit szólnátok, hogyha egy nap internetes vásárlás közepette egy különleges csevegőben találnátok magatok, ahol többen is arról igyekeznek meggyőzni bennetek, hogy boszorkányok vagytok, és nem kellene tovább pamlagon heverni hagyni a képességeitek? Laurennel, a chicagói ingatlanossal ez történik, és ez még csak a kezdet!

Debora_Geary_Modern_boszorkány

A boszorkányok világa szinte minden korban megmozgatta az emberek fantáziáját. Szerencsére már az üldözések és a pánikszerű félelmek ideje  lecsengett, így nem csoda, hogy a ’60-as évek óta egyre több információt tudhatunk meg a wicca kovenek világából, és egyre több olyan puzzledarab is a helyére kerül ezáltal, amely évszázadokkal korábban tragédiákhoz is vezetett…

Egy ilyen varázslatokkal és emberfeletti képességekkel teli világba csöppen bele a már említett Lauren is, aki jó darabig szkeptikusan áll az egész felhajtáshoz. De mindent alaposan felkavar Jamie érkezése Kaliforniából, aki azzal a céllal repül Chicagóba, hogy feltérképezze a lány milyen képességek birtokában van.
Bár az első találkozások nem végződnek fényes eredményekkel, a szakmájában brillírozó lány érdeklődését alaposan felkelti ez a számára teljesen új világ.
A barátnőjének, a kissé fafejű családból származó jógaoktatónak, Nat-nak pedig a boszorkányfiú és az ő előlátása  dobogtatja meg a szívét. Mert Nat semmire sem vágyik jobban, mint egy szerető családra, ahol úgy fogadják el amilyen, és ezt Jamie és népes családja, ahol majdnem minden generáció bővelkedik boszorkányokban, ezt meg tudná számára adni.

magic
Miután az első leckék a vártnál is jobb eredményeket hoznak Laurennél gondolatvarázslás tekintetében, a “boszorkánytanács” úgy dönt, hogy a lánynak sürgősen hozzájuk kell repülnie, hogy elsajátítson olyan fogásokat, amelyekkel meg tudja védeni magát a mindennapok során és maximálisan ki tudja hozni magából a legtöbbet.
Az otttartozkódása ideje alatt egy sor dolog átértékelődik benne, rádöbben arra, hogy milyen jó érzés egy ilyen összetartó és különleges közösséghez tartozni. Jamie nővérének, Nell-nek a nagycsaládja, ahol majdnem minden gyerkőc egy-egy boszorkánypalánta, egyformán elbűvöli a két chicagói lányt, akiket hamar befogadnak a meleg déli vidéken.
Nat és Jamie között pedig csak továbbforrósodik a helyzet, és olyan rejtett erők is a felszínre kerülnek a gyakorlatok során, amelyekre még az alaposan képzett boszik sem számítottak! Ugyanis egyre jobban úgy tűnik, hogy Nell négyéves kisfia mellett Laurent is az évszázad boszorkányyaként emlegethetik!

Bár némi hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban, mert sehol egy főgonosz vagy egy ármánykodó gonosz banya, ezt betudtam annak, hogy olyan történeteken nőttem fel, ahol a fehérek szemben álltak a feketékkel, és örökös harc zajlott közöttük.
De a cselekményszövésből kitűnt, hogy egy jó emberismerő a szerző, aki elmélyült a boszorkányvallás rejtelmeiben is.
A könyv könnyedén magával ragadja az olvasót, ahogy egyik fejezet követi a másikat együtt sírunk, együtt nevetünk a szereplőkkel. Üdítő kis regény az emberi kapcsolatokról és arról, hogy a gyerekmesék hősei köztünk is élhetnek! S talán ez utóbbi nem is áll olyan messze a valóságtól! 😉

Képek forrása: rukkola.hu

Mia

 

 

SZINes élmények a CsodaFaluban

A Szegedi Ifjúsági Napok negyedik napján a szervezők a sajtó munkatársait is beavatták a CsodaFalu rejtelmeibe. A sajtótájékoztatót követően mi is elkísérhettük a gyerekeket a backstage-be, sétálhattunk velük kicsit a CivilFaluban és láthattuk, hogy mennyi élménnyel gazdagodnak a vidámparkban is.

mátrix2

Elsőként Kurucsai János, a Marketing Store Kft. sajtókapcsolatokért felelős munkatársa köszöntette a megjelenteket, és átadta a szót a CivilFalu, a Szegedi Ifjúsági Napok és a Mátrix Közhasznú Alapítvány képviselőinek, akik ismertették az ötnapos programot.
A nyárzáró fesztivál főszervezője elmondta, hogy 2014-ben elhatározta mind családapaként, mind szervezőként, hogy élményt fog nyújtani azoknak a gyerekeknek a SZIN ideje alatt a partfürdő területén, akiknek nem biztos, hogy lehetősége nyílna rá, hogy részt vegyenek egy kézműves foglalkozáson, ellátogassanak egy vidámparkba vagy kötöttségek nélkül jól érezzék magukat a társaikkal.

Az idén hat naposra duzzadt rendezvényből ötön összesen ötszáz rászoruló gyermek barangolhatta be társaival, és zömében felnőtt önkéntesek társaságában a fesztivál valamennyi helyszínét. A hátrányos helyzetű, mozgáskorlátozott, értelmi fogyatékos valamint Down-szindrómás fiatalok számára nagy élményt jelentett, hogy kifestették az arcukat, lufit hajtogattak nekik, ugrálóvárazhattak vagy betekintést nyerhettek a színpadok kulisszái mögé, sőt ha szerencséjük volt még egy-egy ismertebb zenésszel is összefuthattak útjuk során!

mátrix1

A gyermekeknek a CsodaFalu minden napján több száz túrórudival kedveskedett a rendezvény egyik főtámogatója, a Mizo. De a szervezők a bőséges, napi háromszori étkezést és a hőségben a megfelelő folyadékbevitelt is biztosították számukra.
A legkisebbek és a kiskamaszok egyaránt élvezték azt, mikor napközben végigjárhatták a CivilFaluba kitelepülő szervezetek sátrait is, amelyek zöméből apró ajándékokkal tértek haza.

Dudás Zsanett, a Mátrix Közhasznú Alapítvány elnöke elmondta, hogy több családsegítő és szociális gondozó központtal vették fel a kapcsolatot a fesztivál előtt, és onnan toborozták össze a résztvevőket. Az alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy ezek a többszörös értelemben is SZINes programok amellett, hogy élményekkel gazdagítják a gyerekeket, lehetővé teszik, hogy olyan közösségi készségeket is elsajátítsanak a tartalmas időtöltés ideje alatt, amely kedvező hatást gyakorol fejlődésükre.

Remélhetőleg jövőre is belebotlunk majd az újszegedi Partfürdőn napközben mosolygós gyermekarcokba, akik csak tovább tudják jelenlétükkel fokozni a SZIN fesztelenségét és családiasságát.

Képek forrása: Mátrix Közhasznú Alapítvány Facebook oldala

Mia

Kalandozás a tengerentúlon

Szerte a világon élnek immáron magyar honfitársaink, illetve egykori emigránsok és leszármazottaik. Valamennyiükben egy a közös: így vagy úgy, kötődnek a gyökereikhez, fontosnak tartják, hogy ajkukat magyar szó hagyja el és tisztában legyenek népük kultúrájával és történelmével. 
A Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj keretén belül a fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy úgy szerezzenek életre szóló tapasztalatokat, hogy közben megőrzik és továbbörökítik a magyar kultúrát és annak hagyományait. Huszár Vivien is élt ezzel a lehetőséggel. Közel fél évet töltött egy magyar közösségben Kanadában. A kinti magyarok mindennapjairól, ottani élményeiről és elképzeléseiről kérdeztem többek között. Bővebben…