“Életünk legjobb döntése volt elindulni” – interjú az Útilapu blog szerkesztőivel

Dézsi Tamás és Sztahovics Anett egy fiatal, békéscsabai pár, akik egyszer elindultak nyaralni, és ez a szenvedélyükké vált. Aztán idővel azon kapták magukat, hogy utazási iroda helyett már maguk szervezik kisebb-nagyobb kiruccanásaikat.
Azt vallják, hogy számukra nem az a fontos, hogy minden kötelezőt kipipáljanak, hanem az, hogy jól érezzék magukat utazásaik során. Emlékezetes útjaikról, a blog indításáról és eddigi tapasztalataikról kérdeztem őket.

Thaiföld2

Viharsarki Kanapé: Mióta járjátok a világot?
Útilapu: Világjárásnak azért nem neveznénk, de igyekszünk minél több helyet felfedezni együtt. Először 2015. augusztusában utaztunk külföldre, akkor Bulgáriát látogattuk meg. Egy évvel később Egyiptomban jártunk, és talán valahol ott kezdődött el ez az utazási mánia. 2017-ben már Róma, Korfu és Fuerteventura – a Kanári-szigetek egyik tagja – is helyet kapott a listánkon, valamint előre meg volt szervezve a következő évi utunk Thaiföldre. Onnan hazatérve azonnal foglaltuk Lisszabont, majd azt követően rögtön Athént és Marrakecht is.

VK: Mely országok, úti célok voltak a legemlékezetesebbek számotokra? Mi volt bennük a leginkább megkapó?
ÚL: Bármennyire is sablonosan hangzik, minden eddigi utazásunk örök emlék számunkra, gyakran emlegetjük őket, és jó érzés mindenre visszaemlékezni. Vagy azért, mert pozitívan csalódtunk egy országban, vagy azért, mert tényleg teljesen elbűvölt minket a hely, az emberek, az ételek, a látnivalók.
Ha mégis ki kellene párat emelni, akkor Thaiföld áll az első helyen, ami mindkettőnk bakancslistáján szerepelt. Meseszép ország, kedves emberek, nagyszerű ételek és alapvetően egy teljesen más világ, kultúra és mentalitás.
Egyiptom szintén meghatározó volt, egy befizetett fakultatív programnak és a szállodánknak köszönhetően fantasztikusan éreztük magunkat, csak pozitívan tudunk nyilatkozni az országról (minden előzetes riogatás ellenére).
Végül azt hiszem, Lisszabont említeném, ahol annyira otthonosan éreztük magunkat, hogy akár hosszabb ideig is maradnánk, ha az élet úgy hozná.

Egyiptom

Egyiptom

VK: Mikor fogalmazódott meg benneteket a blog elindítása? Mi vele a célotok?
ÚL: Körülbelül két hónapja merült fel az ötlet. Lisszaboni és thaiföldi utazásunkról írtunk egy-egy rövidebb beszámolót egy utazós facebook csoportban, és a visszajelzések hatására kezdtük el részletesebben leírni élményeinket.
Azt szeretnénk, ha az emberek látnák, hogy bárki tud egyénileg szervezetten utazni, nem kell profinak lenni hozzá. Igen, néha becsúsznak bakik – ahogyan nálunk is -, de ez benne van a pakliban.
Tapasztalatainkkal szeretnénk segíteni, hogy az olvasóink már ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amiket mi.
Végül, de nem utolsó sorban próbálunk őszinte véleményeket írni országokról, városokról, éttermekről, szállásokról, és hasznos információkkal szolgálni például a tömegközlekedésről, az árakról és mindenről, ami fontos lehet egy út során.

Fuerteventura

Fuerteventura

VK: Utazási tanácsot kértek már tőletek?
ÚL: Igen, mostanában egyre többen keresnek meg minket. Ha valaki konkrét kérdéssel fordul hozzánk, vagy véleményt szeretne olyan országgal kapcsolatban, ahol mi már jártunk, akkor nagyon szívesen állunk rendelkezésre. Utazásszervezéssel azonban nem foglalkozunk, egyelőre csak a saját útjainkra koncentrálunk.

VK: Milyen lépésekből áll egy utazás megszervezése?
ÚL: A legnehezebb az úti cél kiválasztása. Mivel én nagyon fázós vagyok, az évszak-hőmérséklet kérdés egy sarkalatos pont mindig. Próbálunk jó időben vagy jó időbe utazni, valamint fontos, hogy az éves szinten nagyon kevés szabadságunkba minél több pihenés beleférjen.
Ezekhez igazodva igyekszünk ár-érték arányban jó repülőjegyet találni. Ha ez megvan, akkor jöhet a szállás, aminél a legfontosabb szempont, hogy jó helyen – mindig ahhoz közel, ami minket leginkább érdekel – legyen, valamint jó értékelést kapjon a korábbi vendégektől,   ugyancsak ár-érték arányon a lehető legjobb legyen.
Az utolsó lépés, hogy pontosan megtervezzük, miket akarunk látni, mit akarunk csinálni, mik azok, amiket semmiképp se akarunk kihagyni utazásunk során. Fontos, hogy napi szinten már nem tervezünk, az aznapi kedvünk és többnyire az ottani időjárás határozza meg a továbbiakat.

Lisszabon

Lisszabon

VK: Mi a következő úticélotok?
ÚL: A napokban érkeztünk haza Marokkóból, Marrakechben töltöttünk pár napot. Egyelőre ezt az élményt emésztjük, de biztosan lesz folytatás. Mivel – sajnos – kezdődik a hosszú és hideg tél, örülnénk valami melegebb helynek, de majd látjuk, mit hoz a jövő.

VK: Tervezitek-e az El Camino-t?
ÚL: Erre egy határozott nem a válaszunk. 😀 Bár sétálni kifejezetten szeretünk, egy ekkora kihívásra nem érezzük késznek magunkat, és nem is a mi stílusunk, ennél mi azért kényelmesebbek vagyunk.

Korfu

Korfu

VK: Mit tanácsoltok annak, aki teketóriázik, hogy útnak induljon-e bármerre is?
ÚL: Aki teheti, mindenképpen menjen. Az utazással nyílik ki a világ, olyan élményeket és tapasztalatokat szerezhet az ember, amikre máshogy nincs lehetőség. Úgy érezzük, életünk legjobb döntése volt elindulni: pénz vagy tárgyak helyett élményeket gyűjteni.

Útibeszámolókért és utazási tanácsokért látogassátok meg az Útilapu blog Facebook oldalát!

Képek: Útilapu blog

Reklámok

Lássuk a medvét!

Adós vagyok Nektek egy izgalmas beszámolóval. Mielőtt még részletesebben kitérnék a tusványosi élményeimre, szeretném megosztani Veletek a medvekalandom.

maci2

Mint azt többen is hallottátok már Tusnádfürdő Székelyföld azon része, ahol gyakori vendégek a medvék, és népes kis populációt tudhatnak magukénak. Valamennyi utazó figyelmét felhívják indulás előtt arra a székely mondásra, hogy „A medve nem játék!” Tusványoson ez hatványozottan érvényes! Ugyanis az utóbbi években a szabadegyetem idején és azon túl is, rájöttek ezek a „csöpp” négylábúak arra, hogy könnyebben jutnak eleséghez a panziók környezetében fellelhető kukából, mint sima vadászattal.

Egy népes, fiatalokból álló csoporttal utaztam ki életemben először (de nem utoljára) a festői környezetben fekvő Hargita megyei településre. Az utolsó három este közösen bográcsoztunk. Nem sokkal a szombati nap záró koncertje előtt szobatársammal átmentünk abba a panzióba, ahol a barátnői aludtak, és ahol előtte elfogyasztottuk az ízletes pincepörköltöt.

Épp indulóban voltunk, mikor zajt hallottunk a panzió alatti garázs felől. A korlátnak támaszkodva kikémleltem, bár a női megérzéseim azt súgták, hogy társaságot kaptunk, és mivel csövesek nincsenek a faluban, egy barna, szőrös kukázóra gyanakodtam. S láss csodát, alig másfél perccel azután, hogy ráeszméltünk a látogatóra, a két panziót összekötő úton méltóságteljesen cammogott lefelé egy medve, feltehetően egy fiatal nőstény.

Ijedtünkben visszaszaladtunk a házba, és csak percekkel később hangos nótaszóval és üvegekkel felszerelkezve merészkedtünk lefelé a fesztiválhoz vezető útra. Azonban pár perccel később kiderült, hogy barátunk nem jutott messzire, ugyanis az utca végén lévő panzió melletti parkolóba vetette be magát, ahol a kukát felborítva mint egy nagy óvodás a játékai között, ücsörgött, és mikor elhaladtunk mellette felnézett, és összetalálkozott a tekintetünk! A látszatra aranyos nagylány alig négy méterre tőlünk keresett magának valami harapnivalót!

maci1

A lehető legrosszabb megoldást választva sikítások közepette felhúztuk a nyúlcipőt, és bevetettük magunkat a csapat másik felének szálláshelyére, ahol a fiúk a kiabálásra egy perc alatt lent termettek az emeletről is, és zseblámpák segítségével próbálták a bestiát kivenni a sötétben!

A kisebb sokk és reszketés elmúlta után mintegy tízen indultunk neki az éjszakának, azonban a közös Facebook csoportunkban az est folyamán több poszt is megjelent arról, hogy a mackó még mindig a szállásaink körül ólálkodik.

Szerencsére mire hazatértünk a buliból, addigra vagy jól lakott vagy elfáradt, így mi is nyugodtan, egy életre szóló élménnyel gazdagodva, és a testi épségünkért hálát adva hajthattuk álomra a fejünk!

Képek: Ary Tamás, Kroó Zita

Mia

Mesék a pocakból

A békéscsabai Napsugár Bábszínház egy olyan darabbal kedveskedett kicsiknek és nagyoknak, amely mindenkit megérint. A születés csodáját és az azt megelőző kilenc hónapot járták körbe nem kevés humorral és szívhez szóló üzenettel. Az esti félhomály csak továbbfokozta a Pocakmese hangulatát, és kellemes élményekkel gazdagította a közönséget az Ibsen-ház Teátrumában. Bővebben…