A patkó nemcsak szerencsét hoz!

A Jókai Színház új évadának első gyermekdarabja A bűvös patkó mind a szemnek, mind a léleknek felüdülést nyújt. A pazar díszletek között egy olyan történet elevenedik meg Juhász Róza rendezésében a színpadon, ahol a barátság és az összetartás mellett a környezet védelmének fontossága is kidomborodik.

Világfa születésnapjának megülésére készül a mesebeli erdő. A rengetegben béke honol, nem űzi egymást a róka és a nyúl, nem kardoskodnak egymással a nagyobb vadak sem. Ebbe az idilli környezetbe érkezik meg Bumburi, a bohóc a cirkuszból, aki festőpalettát és hangszereket is hoz magával, hogy méltó mód ünnepelhessék a jóságos és bölcs fa kerek születésnapját.
Azonban miközben az erdőlakók közös festményt alkotnak szebbnél szebb színekkel, és próbálják a másnapi mulatságra a közös táncot, befut Terribiusz, a gonosz varázsló gyíkszolgáival, és a legsötétebb mágiától sem riad vissza, hogy megfossza az erdőt és annak állatkáit színeiktől, illataiktól és csengő-bongó hangjuktól. De a végső célja az, hogy a Világfát elpusztítsa, és ezzel örökre megbontsa a természet rendjét.

Mikor már nyeregben érezhetné magát, akkor feltűnik a színen a varázslatos fa unokája, Jázmin tündér, aki bár járja a világot, nagyapja születésnapjára természetesen hazatér, és segítőivel borsot tör az öntelt varázsló orra alá.
Jázmin azonban nem tudná mentőakcióját véghez vinni Bumburival, hogyha nem lenne a segítségükre a fa gyökerei között megbújó bűvös patkó, amely képes többek között Terribiusz eszközeit, így mind a varázspálcáját, mind az erdőre veszélyt jelentő fűrészt a gaztevő ellen fordítani. Így a varázsló terve dugába dől, az erdő és lakói visszanyerik színüket és hangjukat, és a Világfa is tovább őrködik méltóságteljesen a rend fölött.

A csillogó és színes díszlet az első pillanattól kezdve magával ragadja a nézőt, és ezután csak tovább sodródunk a történettel a mesék világába, ahol bár jó darabig a gonosz áll nyerésre, de a furfangosság, a barátság, az összetartozás és a nemes célért való küzdelem felülkerekedik minden sötét varázslaton és ármánykodáson.
Az állatmesék klasszikus szereplőin és fordulatain túl a magyar népmesék karaktereit is felismerhetjük a cselekmény folyásában. A legkisebb vándorlegény és a jóságos tündér egyaránt központi szerepet kap Hedry Mária történetében, sőt ők lesznek azok, akik túljárnak a gonosz eszén! A Világfa a felcsendülő dallamok révén is pedig sokakban őseink legendáinak életfáját idézheti meg, amelynek ága magasan az égi szférákba nyúlik, míg gyökerei mélyen megbújnak a föld alatt, és nem mindennapi titkokat rejtegetnek. Olyan titkokat és bölcsességeket, amelyek általában csak végszükség esetén nyilatkoznak meg az arra érdemesek előtt.
A történetben pedig további plusz, hogy a környezet és értékeink védelme is fókuszba kerül, amelyet a legkisebbek, de még a nagyobbak is könnyedebben tudnak a tündérmese elemein keresztül a magukévá tenni.

Aki csak teheti nézze meg a békéscsabai színház mesejátékát, és engedje meg magának, hogy egy órára ismét gyermek lehessen, és kiszakadjon a hétköznapok mókuskerekéből!

Képek forrás: Jókai Színház hivatalos oldala

Mia

Reklámok

Ősvigasztalás

Az Ősvigasztalás Tamási Áron már-már feledésbe merült műve, amelyet Amerikából küldött még a ’20-as évek elején haza egy versenyre, de akkor az alkotás nem aratott hangos sikert. Aztán egészen a ’70-es évek végéig kellett arra várni, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban fantáziát lássanak benne, és színre vigyék. A négy színben egy olyan történet bontakozik ki a szemünk előtt, ahol az ősi vallás és a modernkor időnként nyakatekert eszméi csapnak össze. A darabot pedig ízig-vérig átjárja a székely nép keserédes sorsa.

A darabot elejétől a végéig kettősség járja át. A régi vallás, eleink hagyományainak tisztelete és az újkori törvények betartása között hintáznak ide-oda a szereplők. A sámándobok, az álarcok és a felcsendülő dallamok egyaránt a keresztény vallás felvétele előtti időket amikor az ember arra törekedett, hogy harmóniában éljen a környezetével, és ne zsigerelje ki azt.
A székely nép szelleme és humora is kiemelt szerepet kap a történet folyásában. A góbéságok és a furfangos beszéd mellett olyan szokások elevenednek meg, amelyek lassacskán kikopnak a mi rohanó mindennapjainkból. A jókedv és a csípős nyelvezet mellett azonban megjelenik a hunok leszármazottjaiként is számon tartott nép mély igazságérzete is, amelyet ha valaki nem tart tiszteletben, az jobb, hogyha minél nagyobb távolságot tart a sértettől.

Csorja Ádám azzal, hogy teljesíti fivére, Ambrus utolsó kívánságát, és elégeti a holtestét, szemben találja magát a törvény helyi képviselőjével, a jegyzővel, aki egyenesen a bíróságig viszi az ügyet. A gyászoló testvért pedig nem röstelli még gyilkosággal is megvádolni, mivel egy véres kést is találnak a kaji A tárgyaláson a vádlott a testvére hamvait tartalmazó edénnyel a hóna alatt jelenik meg, és kitart az igaza mellet. A vád sorra szólítja a tanúkat, akiket az ügyész és a bíró sorra kiparodizál vagy a földig aláz. Kispál Jula, a szomszéd nevelt lánya megszólalni sem tud a törvény színe előtt, mivel a férfiak látva rémületét és egyszerűségét nevetség tárgyává teszik, akárcsak nevelőapját, akit nem röstellnek kigúnyolni azért, mert mint derék székely emberként emlegeti az elhunytat.
A jog képviselői, akik semmibe veszik az érintettek önérzetét és hagyománytiszteletét végül tíz hónapos fegyházi elzárásra ítélik Ádámot, aki mint egy kőszikla állja, hogy ártatlanul, csupán azért vonuljon börtönbe, mert testvérének elhamvasztása – amely a régi világban a mindennapok része volt – törvénybe ütköző cselekedet.

Mikor a néző azt hinné, hogy a börtönben a főhős az ugyancsak székely származású csendőrrel csendesen beletörődik a rámért sorscsapásba, akkor jön csak el az igazi katarzis: a két férfiből előbújik a virtus az elfogyasztott bor hatására, és a részben féltékenység szülte szóváltás tragédiába torkollik. Nem véletlen, hogy mind a négy szín egy hatalmas malomkőben játszódik. Metaforikus kép ez, mivel arra utal, hogy az élet felőröl apránként minket, a közöny és a megszokás és a ránk erőltetett jelmezek megfosztanak bennünket mind azoktól az értékektől, amelyek kiemelnek bennünket az európai népek tengeréből.

Kispál Jula meggyalázása a holttesten ugyancsak kettős üzenetet hordoz: az új kor vívmányai ugyan erővel legyűrhetnek minket, de kellő kitartással és megfelelő hozzáállással a leglehetetlenebb helyzetben is utat tud törni magának amolyan kis hajtásként a hagyomány, amely apáról fiúra, anyáról leányra öröklődik. A hit ereje pedig valóban hegyeket képes megmozgatni, és segít behegeszteni a múlt fájó sebeit is.

Béres László a Bernarda Alba háza után ismét nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy igencsak nehéz darabot vitt színre, amelynek mély és velős üzenete van. De a zene és a tánc megfelelő alkalmazásával és tapasztalt szereplőgárdával még közel száz év távlatából is meg tudta ragadni azt a fő irányvonalat, amelyre a szerző, az erdélyi gyökereire büszke Tamási Áron is felfűzte annak idején balladisztikus homályba burkolózó, tragikus kimenetelű történetét!

Fotók: jokaiszinhaz.hu

Mia

Nem mar, csak kicsit harap! – Balkán kobra

Katkó Ferenc rendezésében került immáron a városházi szabadtéri színpadra Ivan Kusan Galóczájának  feldolgozása, amely a délszláv háborút követő néhol giccses, de ugyanakkor néha elszomorító balkáni valóságba kalauzolt el bennünket. Egy olyan vidékre, ahol a szereplők életútja és megnyilvánulásai csak ráerősítettek a Dél-Európa egyes országaival szemben élő sztereotípiákra.

balkan-kobra

A néző a Jókai Színház által nyáron is színre vitt darabot nézve úgy érezheti közel két órán keresztül, hogy egy Kustorica filmbe csöppent, ahol egyik abszurd helyzet követi a másikat. Adott egy unatkozó feleség, aki ráun a gyakran félre kacsintgató urára, és nem rest bérgyilkost felfogadni annak érdekében, hogy végre a maga ura lehessen, és igazi dámaként élhesse a mindennapjait nyámnyila szeretője oldalán, akinek szemrevaló, cseppet sem szívbajos húgával a ház ura szeret félremenni.

De a kis Tonkára szemet vett ám Juraj Ardonjak gazda kissé gyógyegér küllemű titkára is, no meg a korruptságáról ismert helyi közeg is, aki gyakran szemet huny a kis stílű bűnesetek felett, de a nagyobbakkal szembeni intézkedés során sem hatják meg túlzottan a törvények.
Ebbe a cseppet sem unalmas, stílusficamokkal, hamis énekhangokkal és félretáncolt koreográfiákkal színesített forgatagba csöppen be Joszip Zeljics, a kisemmizett paraszt, akinek az összes szereplő közül a leginkább helyén van a szíve és az esze. Joszip lesz az, aki Ankica, a feleség megbízásából felkeresi a levitézlett, látási problémákkal küzdő egykori háborús hőst, Kobrát, hogy tegyék el láb alól a feleslegessé vált Jurajt.

Jovo Sztaniszavljevics Kobra nem az a kimondottan vérszomjasa bérgyilkos. Szívesen henceg azzal, hogy róla még a nagy nyugati hírcsatornák is közöltek anyagot, azonban semelyik mesteri terve nem jön be, a jól menő vállalkozó saját ügyetlensége miatt sorra kicsúszik az együgyű, élvhajhász férj a kezeik közül.

Nem véletlen emeltem ki, hogy Ardonjak falja az életet. A közel kétórás, zenés-táncos betétekkel tarkított darabot a játékidő alatt áthatja a mélyről előtörő testiség, a szereplők jó párszor a legváratlanabb pillanatokban esnek egymásnak – a jó ízlés határáig természetesen – és nyíltan, tabuk nélkül beszélnek vágyaikról, a természet lágy ölén átélt erotikus élményeikről. A balkáni figurák teljes valójukkal a mának élnek, sokszor bele sem gondolva, hogy tetteik, kimondott szavaik milyen hatást váltanak ki környezetükből, velük szemben álló partnerükből.

Nem lenne teljes a történet amerikaiak nélkül, akik még csavarnak egyet az eleve összegabalyodott történet szálain, és nem kis erdei csinnadrattát rendeznek elég komoly gépfegyver arzenál bevetésével, amelyet a vakszerencsének köszönhetően a Kobra és az időközben kísérőjévé szegődött Joszip túlél!
A csörtét követően azonban a végkifejlet nem kerülhető el, az áldozatnak át kell kerülnie a túlvilágra. A nagy tettet végül a család otthonában hajtják végre, és Ardonjak távozik is az élők közül, de nem pont úgy, ahogy azt eredetileg hitvese, a megözvegyült Ankica kitervelte.
Azonban a fináléban mindenki boldog, mivel a Kobra pénztárcája kemény ezrekkel lett vastagabb, a vállalkozót eltették láb alól, és a Balkán is talpon maradt.

Bár a darab alapvetően szórakoztatni kívánja mindazokat, akik jegyet váltanak rá, mégis elgondolkoztat. Mert a kacatok, a giccs és a már-már sötétszürke gazdaság, és mondjuk ki a korrupció mögött olyan emberi sorsok rajzolódnak ki, amelyek talán egy cseppet sem állnak ma sem messze a valóságtól.

Képek: jokaiszinhaz.hu

Mia

Az üvegcipő

A részben önéletrajzi ihletésű darabban Molnár Ferenc azt üzente meg olvasóinak és a színházba járóknak, hogy az álmok valóra válhatnak, és a koszos kis szolgálólány lábára is kerülhet finom cipellő, és a hercege is az övé lehet, még ha nem is szokványos módon!

Képtalálat a következőre: „üvegcipő békéscsaba”

Molnár Ferencet a legtöbben A Pál utcai fiúk című ifjúsági regény írójaként ismerjük, de az Amerikában is szép karriert befutó alkotó saját életét is színre vitte. Mert Az üvegcipőben bizony a második, Fedák Sári ünnepelt színésznővel kötött házassága elevenedett meg. Egy már-már olyan kérész életű frigyé, amelynek létrejöttekor Molnár gyengéd érzelmeket táplált a nála 24 évvel fiatalabb, feltörekvő csalogány, Darvas Lili iránt.
Fedák Sárinak Adél, a köztiszteletben álló, csekély vagyonú panzió tulajdonos alakja feleltethető meg. Irma, az árva, kissé dilis szolgálólány alakjában pedig Darvas Lilit ismerhetik fel a nézők. A 20. század első felének művészvilágában is szokatlan kapcsolat története a mai napig színes momentuma irodalomtörténtünknek, és reményt ad a kilátástalan románcokban vergődőknek és a hezitálóknak egyaránt.

A látszólag boldog békeidők Budapestjén járunk, Józsefvárosban, ahol Adél, a kerület jó hírű, elismert panzió tulajdonosa becsületét féltve kéreti meg kezét Sipos Lajossal, a középosztálybeli bútorkészítővel hogy ne tudódjon ki kalandja a nála majd húsz évvel fiatalabb selyemfiúval. Lajos némi hezitálást követően kötélnek áll, és kezdetét veszi a lázas készülődés a nagy napra, amelyből a ház apraja-nagyja is kiveszi a részét.

Irma, a bolondos szolgálólány, aki Adél távoli rokona azonban reménytelenül szerelmes Siposba, és több évnyi epekedés után pont akkor bukik ki belőle a vallomása, mikor Sipos Lajos kezére gyűrű kerül. A cserfes fiatal szépség a lagzi alatt bánatát alkoholba folytja, és őszinte kirohanásaival alaposan felbolygatja maga körül a szálakat. Kikiabálja az ara szerelmi háromszögének főbb mozzanatait, összeugrasztja a szereplőket, és minden kontrollját elvesztve eléri, hogy imádatának tárgya megcsókolja őt. Ez a félig-meddig ártatlan csókcsata azonban egy érzelmi lavinát indít el a morcos, az élet által alaposan megtiport Siposban. S bár a férfi szót fogad friss hitvesének, és eljárja vele a csárdást, a szíve mélyén talán már akkor is tudja, hogy hiába a hatalmas korkülönbség, a kis cselédet rendelte neki az ég!

Irma azonban felfokozott lelki állapotában nem bírja elviselni az események sodrását, és kihasználva a menyasszonytánc körüli felhajtást, megszökik a házból, és szerencsét próbál egy kétes hírű házban…
A harmadik felvonásban megjelenik a darab összes szereplője tanúként. A hivatali kihallgatás ürügye, hogy Irmát tetten érték egy másik fiatal kokot társaságában, miközben a tiltott kéjelgés útjára kívánt lépni. Leküzdve a bürokrácia akadályait, szerencsére hamar tisztázza magát a kétségbeesett szépség, és mindenki szabadon távozhat, és végül minden apró részlet a helyére kerül, és valamennyi zsák megtalálja a foltját!

Molnár Ferenc három felvonásos műve bár kissé vontatottan indult, de a második felvonásban alaposan felpörögtek az események, és már a lakodalom alatti történések és párbeszédek is előrevetítették, hogy mely szereplő fog elbukni, és ki emelkedik majd felül kilátástalan helyzetéből. Egyedül csak a főhős, bohó cselédlány, Irma sorsa volt kérdőjeles, de a tetőpontban, némi félvilági kitérőt követően helyre állt a rend.
Az 1924-ben színpadra vitt vígjáték vérbeli fricska a társadalomnak, amely a szerelmet és az érzéseket olyan korlátok közzé igyekszik szorítani, mint a rang, a kor vagy a küllem.
A Junkies zenekar évtizedekkel később énekelt meg egy hasonló, sok támadást és rosszallást megért szerelmet, ahol kába volt a herceg, és a királylány sem volt egy szépség, de bizony ott is felragyogott a szemétdomb fölött a szivárvány, akárcsak Molnár darabjában!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Angol prűdéria!? Ugyan, kérem!

A Jókai Színház nemrégiben színpadra állított komédiájában meggyőződhettünk pont ennek az ellenkezőjéről! Bizony a ködös Albion lakóiban is vér folyik, és az tűzpiros, mintsem kék!

Csak semmi szexet

Természetesen a híres angol tartás megmaradt, de a színfalak mögött történetünk hősei sem vetik azért meg az élvezeteket. Azonban a Merő Béla által színpadra vitt hetvenes évekbeli kasszasiker főbonyodalmait nem a felkorbácsolt vágyak adják. A rózsaszín, babaházas díszlet a megannyi ajtóval és konyhai redőnnyel már a darab elején sejteti, hogy nem kis csörtét láthat majd a közönség az előadás mintegy két órájában.

Adott egy fiatal házaspár, akik kényszerűségből a férj munkahelye feletti lakásban húzzák meg magukat. Így jóformán lőttek a magánéletüknek, mivel nap, mint megfordul a fél bankfiók a bájos kis fészekben. Aztán egy nap betoppan a kedves mama is, aki három nagy bőröndnyi holmival foglalja el a félemeleti kis szobát, és rövid időn belül elég otthonosan kezd mozogni a friss házasok otthonában a meny, Francis „legnagyobb” örömére.

Jókai Színház fényképe.

Az ifjú feleség az egyébként, aki miatt a csendes angol kisváros ha csak pár napra is, de kifordul alaposan a négy sarkából. Francis egy újsághirdetésre jelentkezik, amelyben skandináv kiegészítők forgalmazására keresnek munkatársakat. Hamarosan meg is érkezik a csomag, azonban evőeszközök, tányérok és egyéb apróságok helyett szaftos képeket rejt a doboz, amelyek rövid időn belül „pornóhullámként” sodródnak a Temzén. A rendőrség pedig kapva-kap azon a lehetőségen, hogy végre lebonyolítson egy izgalmas nyomozást. A fiatalokat pedig minden nesznél kiveri ezután a víz tettestársukkal, Brian-nel, a kissé béna, de annál precízebb bankárral együtt. Brian-re bármit rá lehet kenni, azonban szegény pára nem bírja a nyomást, de pont ezzel az esetlenségével lopja be magát a nézők szívébe.

Azonban alig hogy sikerül eltűntetni a fotókat, máris befut a következő küldemény, mivel a nagy jövés-menésben az első csomagért járó második részlet helyett a titokzatos cég egy egész munkacsoport heti fizetését kapja meg csekken.

Ismét Brain-re marad a feladat, hogy a kazettáktól megváljon, és legnagyobb örömére egy kamion platójára sikerül is rádobnia a felnőtt filmeket és egyéb pajzán tartalmakat, amelyek azonban pechjére nem a szeméttelepen, hanem egy keresztény jótékonysági rendezvényen kötnek ki!

Jókai Színház fényképe.

Eközben Peter, a férj lázasan azon töpreng, miként tudnák visszaszerezni a több ezer fontról szóló csekket, amelyen akár a munkahelye is múlhat. Eleve folytonos készenlétben kell állnia a kollégáival együtt, mivel a főnökük megköveteli tőlük a rendet és a pontosságot. A kedves édesanyjának köszönhetően azonban a főnökét már az otthonukban sem tudja kizárni az életéből, mivel az hevesen udvarolni kell az érett asszonynak, és randevú randevút követ.

De a rejtélyes csomagok és a lakásuk falai között kibontakozó szerelem mellé behuppan az otthonukba a rettegett, ultrakonzervatív revizor is, akivel szinte egy időben befut két ledér nőszemély is, akik pár perc leforgása alatt tetőtől-talpig latexba bújva megrontanak mindenkit, aki a lakásba merészkedik. A revizor az enyelgés és már-már előjátéknak is beillő kergetőzés során hangzik el a darab címe az elcsigázott úriember szájából: „Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!”

Jókai Színház fényképe.

A főhősök a kavalkádban megmutatják igazi arcukat, és a darab végére a nagy hahotázások közepette kiderül a legfedhetetlenebbnek hitt karakterről is, hogy bizony ő is emberből van, és legyen felügyelő vagy bankfiók vezető ő is ki-kikacsintgat, letér néha az élvezetek miatt az aranyközépútról.

A darab jó híre hamar szétszaladt a városban, és mind a sztori, mind a szereplőgárda hozzájárult ahhoz, hogy a Vigadóban bemutató előtt már minden előadásra elfogytak a jegyek!
Aki most elmaradt erről a pár előadásról, ne csüggedjen, a színház ősszel ismét műsorra tűzi ezt a két órás felüdítő, pikáns darabot!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Mesél az erdő

A legtöbb állat neve hallatán mindenki tud hozzájuk társítani egy-egy jelzőt, a róka ravaszdi, a bivaly erős, míg a nyulak gyávák. Azonban a Jókai Színház és a Balassi Táncegyüttes tagjai által színpadra vitt mesejátékban, az Állat(i) mesében mindezeknek az ellenkezőjéről is megbizonyosodhatunk!

állati 2

Adott egy békés erdő valahol az Óperencián túl, ahol az állatok boldogan élik a mindennapjaikat. Borz kisasszony szépségével időnként felborzolja ugyan a kedélyeket, és ha kell magát az agancsos polgármestert is felszarvazza, de ettől függetlenül az erdei polgárok mindennapjai nyugalomban telnek, már ha Sunyesz, a lompos farkú róka nem kavarja fel csínytevéseivel az állóvizet.
Egy nap azonban az állatsereg türelme is elfogy, így kerül a lompos farkú barátunk a törvény színe elé. A károgók pedig kimérik rá a súlyos ítéletet, el kell hagynia a rengeteget.

Sunyesz azonban egy percig sem esik kétségbe. Hamar feltalálja magát a derék, szorgos hangyák között is, akiknek az aranykészletét az erőszakos bikák mindig elorozzák. A dolgos, de könnyen félrevezethető Atom Antik a róka megjelenéséig azért estek el a búsás vagyontól, mert sosem végeztek a napi adagjukkal addigra mire a homokóra lepergett. Azonban a róka itt is cselhez folyamodott, ezzel pedig magára haragította az elvadult csordát, akiket spanyol temperamentummal áldott meg az ég.

A főbika egy kisebb csörtét követően, miután látta, hogy a ravaszdi hasznos tagja lehetne cseppet sem tisztességes közösségüknek, üzletet ajánlott a leleményes rezes bundájúnak. Ha három nap alatt az üregi nyulaktól megszerzi a káposztaszállítmányt, és ezáltal az ő földjüket is be tudják kebelezni, visszaadják neki a családi ereklyét, nagyapja zsebóráját.
Sunyesz természetesen áll elébe a feladatnak, és távoli rokonnak kiadva magát, már-már családtaggá válik a monoton hétköznapokat élő nyúlcsaládban. Személyisége és leleményessége színt csempész a reszkető tapsifülesek életébe.

A zenés darab tetőpontján a néző majdnem csalódik első blikkre a főhősben, hogy végig csak szerepet játszott, és személyes érdekeit nézte, amíg a szteppet kiválóan járó nyulak üregben húzta meg magát, de végül kiderül, hogy a tapsik mindennapjainak részét képező gombolyagos játék milyen kalamajkát tud okozni a bikák körben, főleg, hogyha a játék vörös színben pompázik!

Az igényes díszlet Lenkefi Zoltán munkáját dicséri, a koreográfiát ifj. Mlinár Pál állította össze, aki a bikák vezéreként szerepet is vállalt a mesejátékban. Míg a jelmezeket Mlinár Péter, Sunyesz megformálója álmodta meg azzal a szándékkal, hogy a ruhák színe és stílusa még inkább ráerősítsen a karakterekre.

Korábban is volt már arra példa, hogy a Balassi Táncegyüttes és a színház közös produkciót állított a színpadra, de talán ez az első olyan darab, amely már a legkisebbeket is megszólítja. A nézőtéren helyet foglaló apróságok a darab első percétől az utolsóig csendben ámuldozták végig az erdő és a mező valamennyi szeglett bejáró mesejátékot. Jókat derültek a szellemes poénokon, és a mese végre megállapították, hogy bár az állatokat sokszor beskatulyázzuk bizonyos jelzőkkel, de ők is, hozzánk emberekhez hasonlóan képesek abból kimászni, még akkor is, hogyha komoly erőfeszítéseket kell tenniük ehhez.

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia