Nem mar, csak kicsit harap! – Balkán kobra

Katkó Ferenc rendezésében került immáron a városházi szabadtéri színpadra Ivan Kusan Galóczájának  feldolgozása, amely a délszláv háborút követő néhol giccses, de ugyanakkor néha elszomorító balkáni valóságba kalauzolt el bennünket. Egy olyan vidékre, ahol a szereplők életútja és megnyilvánulásai csak ráerősítettek a Dél-Európa egyes országaival szemben élő sztereotípiákra.

balkan-kobra

A néző a Jókai Színház által nyáron is színre vitt darabot nézve úgy érezheti közel két órán keresztül, hogy egy Kustorica filmbe csöppent, ahol egyik abszurd helyzet követi a másikat. Adott egy unatkozó feleség, aki ráun a gyakran félre kacsintgató urára, és nem rest bérgyilkost felfogadni annak érdekében, hogy végre a maga ura lehessen, és igazi dámaként élhesse a mindennapjait nyámnyila szeretője oldalán, akinek szemrevaló, cseppet sem szívbajos húgával a ház ura szeret félremenni.

De a kis Tonkára szemet vett ám Juraj Ardonjak gazda kissé gyógyegér küllemű titkára is, no meg a korruptságáról ismert helyi közeg is, aki gyakran szemet huny a kis stílű bűnesetek felett, de a nagyobbakkal szembeni intézkedés során sem hatják meg túlzottan a törvények.
Ebbe a cseppet sem unalmas, stílusficamokkal, hamis énekhangokkal és félretáncolt koreográfiákkal színesített forgatagba csöppen be Joszip Zeljics, a kisemmizett paraszt, akinek az összes szereplő közül a leginkább helyén van a szíve és az esze. Joszip lesz az, aki Ankica, a feleség megbízásából felkeresi a levitézlett, látási problémákkal küzdő egykori háborús hőst, Kobrát, hogy tegyék el láb alól a feleslegessé vált Jurajt.

Jovo Sztaniszavljevics Kobra nem az a kimondottan vérszomjasa bérgyilkos. Szívesen henceg azzal, hogy róla még a nagy nyugati hírcsatornák is közöltek anyagot, azonban semelyik mesteri terve nem jön be, a jól menő vállalkozó saját ügyetlensége miatt sorra kicsúszik az együgyű, élvhajhász férj a kezeik közül.

Nem véletlen emeltem ki, hogy Ardonjak falja az életet. A közel kétórás, zenés-táncos betétekkel tarkított darabot a játékidő alatt áthatja a mélyről előtörő testiség, a szereplők jó párszor a legváratlanabb pillanatokban esnek egymásnak – a jó ízlés határáig természetesen – és nyíltan, tabuk nélkül beszélnek vágyaikról, a természet lágy ölén átélt erotikus élményeikről. A balkáni figurák teljes valójukkal a mának élnek, sokszor bele sem gondolva, hogy tetteik, kimondott szavaik milyen hatást váltanak ki környezetükből, velük szemben álló partnerükből.

Nem lenne teljes a történet amerikaiak nélkül, akik még csavarnak egyet az eleve összegabalyodott történet szálain, és nem kis erdei csinnadrattát rendeznek elég komoly gépfegyver arzenál bevetésével, amelyet a vakszerencsének köszönhetően a Kobra és az időközben kísérőjévé szegődött Joszip túlél!
A csörtét követően azonban a végkifejlet nem kerülhető el, az áldozatnak át kell kerülnie a túlvilágra. A nagy tettet végül a család otthonában hajtják végre, és Ardonjak távozik is az élők közül, de nem pont úgy, ahogy azt eredetileg hitvese, a megözvegyült Ankica kitervelte.
Azonban a fináléban mindenki boldog, mivel a Kobra pénztárcája kemény ezrekkel lett vastagabb, a vállalkozót eltették láb alól, és a Balkán is talpon maradt.

Bár a darab alapvetően szórakoztatni kívánja mindazokat, akik jegyet váltanak rá, mégis elgondolkoztat. Mert a kacatok, a giccs és a már-már sötétszürke gazdaság, és mondjuk ki a korrupció mögött olyan emberi sorsok rajzolódnak ki, amelyek talán egy cseppet sem állnak ma sem messze a valóságtól.

Képek: jokaiszinhaz.hu

Mia

Reklámok

Az üvegcipő

A részben önéletrajzi ihletésű darabban Molnár Ferenc azt üzente meg olvasóinak és a színházba járóknak, hogy az álmok valóra válhatnak, és a koszos kis szolgálólány lábára is kerülhet finom cipellő, és a hercege is az övé lehet, még ha nem is szokványos módon!

Képtalálat a következőre: „üvegcipő békéscsaba”

Molnár Ferencet a legtöbben A Pál utcai fiúk című ifjúsági regény írójaként ismerjük, de az Amerikában is szép karriert befutó alkotó saját életét is színre vitte. Mert Az üvegcipőben bizony a második, Fedák Sári ünnepelt színésznővel kötött házassága elevenedett meg. Egy már-már olyan kérész életű frigyé, amelynek létrejöttekor Molnár gyengéd érzelmeket táplált a nála 24 évvel fiatalabb, feltörekvő csalogány, Darvas Lili iránt.
Fedák Sárinak Adél, a köztiszteletben álló, csekély vagyonú panzió tulajdonos alakja feleltethető meg. Irma, az árva, kissé dilis szolgálólány alakjában pedig Darvas Lilit ismerhetik fel a nézők. A 20. század első felének művészvilágában is szokatlan kapcsolat története a mai napig színes momentuma irodalomtörténtünknek, és reményt ad a kilátástalan románcokban vergődőknek és a hezitálóknak egyaránt.

A látszólag boldog békeidők Budapestjén járunk, Józsefvárosban, ahol Adél, a kerület jó hírű, elismert panzió tulajdonosa becsületét féltve kéreti meg kezét Sipos Lajossal, a középosztálybeli bútorkészítővel hogy ne tudódjon ki kalandja a nála majd húsz évvel fiatalabb selyemfiúval. Lajos némi hezitálást követően kötélnek áll, és kezdetét veszi a lázas készülődés a nagy napra, amelyből a ház apraja-nagyja is kiveszi a részét.

Irma, a bolondos szolgálólány, aki Adél távoli rokona azonban reménytelenül szerelmes Siposba, és több évnyi epekedés után pont akkor bukik ki belőle a vallomása, mikor Sipos Lajos kezére gyűrű kerül. A cserfes fiatal szépség a lagzi alatt bánatát alkoholba folytja, és őszinte kirohanásaival alaposan felbolygatja maga körül a szálakat. Kikiabálja az ara szerelmi háromszögének főbb mozzanatait, összeugrasztja a szereplőket, és minden kontrollját elvesztve eléri, hogy imádatának tárgya megcsókolja őt. Ez a félig-meddig ártatlan csókcsata azonban egy érzelmi lavinát indít el a morcos, az élet által alaposan megtiport Siposban. S bár a férfi szót fogad friss hitvesének, és eljárja vele a csárdást, a szíve mélyén talán már akkor is tudja, hogy hiába a hatalmas korkülönbség, a kis cselédet rendelte neki az ég!

Irma azonban felfokozott lelki állapotában nem bírja elviselni az események sodrását, és kihasználva a menyasszonytánc körüli felhajtást, megszökik a házból, és szerencsét próbál egy kétes hírű házban…
A harmadik felvonásban megjelenik a darab összes szereplője tanúként. A hivatali kihallgatás ürügye, hogy Irmát tetten érték egy másik fiatal kokot társaságában, miközben a tiltott kéjelgés útjára kívánt lépni. Leküzdve a bürokrácia akadályait, szerencsére hamar tisztázza magát a kétségbeesett szépség, és mindenki szabadon távozhat, és végül minden apró részlet a helyére kerül, és valamennyi zsák megtalálja a foltját!

Molnár Ferenc három felvonásos műve bár kissé vontatottan indult, de a második felvonásban alaposan felpörögtek az események, és már a lakodalom alatti történések és párbeszédek is előrevetítették, hogy mely szereplő fog elbukni, és ki emelkedik majd felül kilátástalan helyzetéből. Egyedül csak a főhős, bohó cselédlány, Irma sorsa volt kérdőjeles, de a tetőpontban, némi félvilági kitérőt követően helyre állt a rend.
Az 1924-ben színpadra vitt vígjáték vérbeli fricska a társadalomnak, amely a szerelmet és az érzéseket olyan korlátok közzé igyekszik szorítani, mint a rang, a kor vagy a küllem.
A Junkies zenekar évtizedekkel később énekelt meg egy hasonló, sok támadást és rosszallást megért szerelmet, ahol kába volt a herceg, és a királylány sem volt egy szépség, de bizony ott is felragyogott a szemétdomb fölött a szivárvány, akárcsak Molnár darabjában!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Angol prűdéria!? Ugyan, kérem!

A Jókai Színház nemrégiben színpadra állított komédiájában meggyőződhettünk pont ennek az ellenkezőjéről! Bizony a ködös Albion lakóiban is vér folyik, és az tűzpiros, mintsem kék!

Csak semmi szexet

Természetesen a híres angol tartás megmaradt, de a színfalak mögött történetünk hősei sem vetik azért meg az élvezeteket. Azonban a Merő Béla által színpadra vitt hetvenes évekbeli kasszasiker főbonyodalmait nem a felkorbácsolt vágyak adják. A rózsaszín, babaházas díszlet a megannyi ajtóval és konyhai redőnnyel már a darab elején sejteti, hogy nem kis csörtét láthat majd a közönség az előadás mintegy két órájában.

Adott egy fiatal házaspár, akik kényszerűségből a férj munkahelye feletti lakásban húzzák meg magukat. Így jóformán lőttek a magánéletüknek, mivel nap, mint megfordul a fél bankfiók a bájos kis fészekben. Aztán egy nap betoppan a kedves mama is, aki három nagy bőröndnyi holmival foglalja el a félemeleti kis szobát, és rövid időn belül elég otthonosan kezd mozogni a friss házasok otthonában a meny, Francis „legnagyobb” örömére.

Jókai Színház fényképe.

Az ifjú feleség az egyébként, aki miatt a csendes angol kisváros ha csak pár napra is, de kifordul alaposan a négy sarkából. Francis egy újsághirdetésre jelentkezik, amelyben skandináv kiegészítők forgalmazására keresnek munkatársakat. Hamarosan meg is érkezik a csomag, azonban evőeszközök, tányérok és egyéb apróságok helyett szaftos képeket rejt a doboz, amelyek rövid időn belül „pornóhullámként” sodródnak a Temzén. A rendőrség pedig kapva-kap azon a lehetőségen, hogy végre lebonyolítson egy izgalmas nyomozást. A fiatalokat pedig minden nesznél kiveri ezután a víz tettestársukkal, Brian-nel, a kissé béna, de annál precízebb bankárral együtt. Brian-re bármit rá lehet kenni, azonban szegény pára nem bírja a nyomást, de pont ezzel az esetlenségével lopja be magát a nézők szívébe.

Azonban alig hogy sikerül eltűntetni a fotókat, máris befut a következő küldemény, mivel a nagy jövés-menésben az első csomagért járó második részlet helyett a titokzatos cég egy egész munkacsoport heti fizetését kapja meg csekken.

Ismét Brain-re marad a feladat, hogy a kazettáktól megváljon, és legnagyobb örömére egy kamion platójára sikerül is rádobnia a felnőtt filmeket és egyéb pajzán tartalmakat, amelyek azonban pechjére nem a szeméttelepen, hanem egy keresztény jótékonysági rendezvényen kötnek ki!

Jókai Színház fényképe.

Eközben Peter, a férj lázasan azon töpreng, miként tudnák visszaszerezni a több ezer fontról szóló csekket, amelyen akár a munkahelye is múlhat. Eleve folytonos készenlétben kell állnia a kollégáival együtt, mivel a főnökük megköveteli tőlük a rendet és a pontosságot. A kedves édesanyjának köszönhetően azonban a főnökét már az otthonukban sem tudja kizárni az életéből, mivel az hevesen udvarolni kell az érett asszonynak, és randevú randevút követ.

De a rejtélyes csomagok és a lakásuk falai között kibontakozó szerelem mellé behuppan az otthonukba a rettegett, ultrakonzervatív revizor is, akivel szinte egy időben befut két ledér nőszemély is, akik pár perc leforgása alatt tetőtől-talpig latexba bújva megrontanak mindenkit, aki a lakásba merészkedik. A revizor az enyelgés és már-már előjátéknak is beillő kergetőzés során hangzik el a darab címe az elcsigázott úriember szájából: „Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!”

Jókai Színház fényképe.

A főhősök a kavalkádban megmutatják igazi arcukat, és a darab végére a nagy hahotázások közepette kiderül a legfedhetetlenebbnek hitt karakterről is, hogy bizony ő is emberből van, és legyen felügyelő vagy bankfiók vezető ő is ki-kikacsintgat, letér néha az élvezetek miatt az aranyközépútról.

A darab jó híre hamar szétszaladt a városban, és mind a sztori, mind a szereplőgárda hozzájárult ahhoz, hogy a Vigadóban bemutató előtt már minden előadásra elfogytak a jegyek!
Aki most elmaradt erről a pár előadásról, ne csüggedjen, a színház ősszel ismét műsorra tűzi ezt a két órás felüdítő, pikáns darabot!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Mesél az erdő

A legtöbb állat neve hallatán mindenki tud hozzájuk társítani egy-egy jelzőt, a róka ravaszdi, a bivaly erős, míg a nyulak gyávák. Azonban a Jókai Színház és a Balassi Táncegyüttes tagjai által színpadra vitt mesejátékban, az Állat(i) mesében mindezeknek az ellenkezőjéről is megbizonyosodhatunk!

állati 2

Adott egy békés erdő valahol az Óperencián túl, ahol az állatok boldogan élik a mindennapjaikat. Borz kisasszony szépségével időnként felborzolja ugyan a kedélyeket, és ha kell magát az agancsos polgármestert is felszarvazza, de ettől függetlenül az erdei polgárok mindennapjai nyugalomban telnek, már ha Sunyesz, a lompos farkú róka nem kavarja fel csínytevéseivel az állóvizet.
Egy nap azonban az állatsereg türelme is elfogy, így kerül a lompos farkú barátunk a törvény színe elé. A károgók pedig kimérik rá a súlyos ítéletet, el kell hagynia a rengeteget.

Sunyesz azonban egy percig sem esik kétségbe. Hamar feltalálja magát a derék, szorgos hangyák között is, akiknek az aranykészletét az erőszakos bikák mindig elorozzák. A dolgos, de könnyen félrevezethető Atom Antik a róka megjelenéséig azért estek el a búsás vagyontól, mert sosem végeztek a napi adagjukkal addigra mire a homokóra lepergett. Azonban a róka itt is cselhez folyamodott, ezzel pedig magára haragította az elvadult csordát, akiket spanyol temperamentummal áldott meg az ég.

A főbika egy kisebb csörtét követően, miután látta, hogy a ravaszdi hasznos tagja lehetne cseppet sem tisztességes közösségüknek, üzletet ajánlott a leleményes rezes bundájúnak. Ha három nap alatt az üregi nyulaktól megszerzi a káposztaszállítmányt, és ezáltal az ő földjüket is be tudják kebelezni, visszaadják neki a családi ereklyét, nagyapja zsebóráját.
Sunyesz természetesen áll elébe a feladatnak, és távoli rokonnak kiadva magát, már-már családtaggá válik a monoton hétköznapokat élő nyúlcsaládban. Személyisége és leleményessége színt csempész a reszkető tapsifülesek életébe.

A zenés darab tetőpontján a néző majdnem csalódik első blikkre a főhősben, hogy végig csak szerepet játszott, és személyes érdekeit nézte, amíg a szteppet kiválóan járó nyulak üregben húzta meg magát, de végül kiderül, hogy a tapsik mindennapjainak részét képező gombolyagos játék milyen kalamajkát tud okozni a bikák körben, főleg, hogyha a játék vörös színben pompázik!

Az igényes díszlet Lenkefi Zoltán munkáját dicséri, a koreográfiát ifj. Mlinár Pál állította össze, aki a bikák vezéreként szerepet is vállalt a mesejátékban. Míg a jelmezeket Mlinár Péter, Sunyesz megformálója álmodta meg azzal a szándékkal, hogy a ruhák színe és stílusa még inkább ráerősítsen a karakterekre.

Korábban is volt már arra példa, hogy a Balassi Táncegyüttes és a színház közös produkciót állított a színpadra, de talán ez az első olyan darab, amely már a legkisebbeket is megszólítja. A nézőtéren helyet foglaló apróságok a darab első percétől az utolsóig csendben ámuldozták végig az erdő és a mező valamennyi szeglett bejáró mesejátékot. Jókat derültek a szellemes poénokon, és a mese végre megállapították, hogy bár az állatokat sokszor beskatulyázzuk bizonyos jelzőkkel, de ők is, hozzánk emberekhez hasonlóan képesek abból kimászni, még akkor is, hogyha komoly erőfeszítéseket kell tenniük ehhez.

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

„Ha van még valami tiszta ezen az elveszett világon” – Ármány és szerelem

Schiller klasszikusa több évszázaddal keletkezése után is képes megszólítani a nézőket. Bár már a társadalmi osztályok közötti harcok lecsengtek, és szabad a szerelem, az intrikák továbbra is a mindennapjaink részei maradtak.

Képtalálat a következőre: „ármány és szerelem”

Az irodalomórákról bizonyára a legtöbben emlékszünk arra, hogy az 1794-ben papírra vetett tragédia alapját valós események adták. A szerző is megjárta a poklok poklát szerelme miatt, és a lelki válságát mondhatni úgy dolgozta fel, hogy megírta az öt felvonásos Ármány és szerelmet.

A darab alaptörténete, hogy a becsületes polgárlányba, Miller Lujzába beleszeret a kancellár fia, az őrnagyi rangot viselő Ferdinand von Walter. Azonban szerelmük már a kezdetektől halálra van ítélve, mivel nem megengedett korukban a társadalmi csoportok közötti átjárás házasság útján sem.
A kancellár, akinek kezéhez nem kevés vér tapad, hatalmát szeretné úgy megszilárdítani az udvarban, hogy egy szem fiát, a hősszerelmes Ferdinandot hozzá akarja kényszeríteni a herceg kegyencnőjéhez, a szabados életformájáról híres angol származású Lady Milfordhoz. Persze az ifjú ebbe a frigybe nem kíván belemenni, kitart az ő Lujzája mellett.

S ekkor lép be a történetbe a sötét titkok tudója, a főármánykodó, Wurm, a kancellár titkára, aki nagy játékos, és nem mellesleg szintén szemet vetett a muzsikus Miller ártatlan lányára. Így a pozíciója megtartása mellett a lánytól kapott kosarak miatti sérelme is vezényli gonosz cselszövéseinek végrehajtása során.
Wurm ördögi terve többek között annak a levélnek is a megíratása Lujzával, amelyben elárulja az ő szerető Ferdinándját, de ugyanakkor kiszabadítja a felségárulás vádjával tömlöcbe és dologházba vetett szüleit. A levél természetesen Ferdinánd kezébe kerül, aki végül fájdalmában drasztikus cselekedetre szánja el magát.

Lujza karaktere becsülendő, tisztaságával és őszinteségével alaposan felkavarja a nemesi udvar pocsolyáit. Éles elméjével átlát a nagyságok szitáján, és már-már önvizsgálatra, korábbi életük, hozzáállásuk átgondolására sarkallja őket.
Az angol Lady azután hagyja el az országot, és hagy fel kisded játékaival, miután Lujzával személyesen is találkozik. Bár eredetileg szerette volna az egyszerű lányt a földbe döngölni, és megalázni, végül Lujza lesz az, aki erkölcsi győzelmet arat sajgó lelkével is a nemes hölgyön.

Azonban hiába a tisztaság és az egyenesség, a tragikus végkifejlet elől senki sem tud menekülni. Ferdinándnál szó szerint betelik a méregpohár, amelyet végső elkeseredésében fel is hajt, azonban nem távozik egyedül az árnyékvilágból. A hamis levélről mindent bevalló Lujzát is magával rántja.
A szerelmesek azonban a túlvilágon sem nyugodhatnak békében, mivel testük nem a földé lesz, hanem a lángoké. Azonban az a tűz, amely felemészti a muzsikus valaha békés otthonát nem ér fel a tisztítótűzzel, csak épp egy újabb hazugságot gerjeszt egy szerelmi tragédiáról, amely bár egy időre megrázza az álmos kisvárost, de hamar feledésbe is merül.

Ahogy néztem a darabot engem nem is a szerelmesek harca gondolkoztatott el leginkább a társadalmi elvárásokkal szemben, hanem inkább az udvar tagjainak intrikái és egymás sakkban tartása fogott meg.
Félelmetes volt kicsit a színfalak mögül elősejlő hatalmi harcok forgatókönyvébe betekinteni. Egy olyan világ tárta fel a nézők előtt cseppet sem barátságos arcát, ahol minden szereplő függött a másiktól, ahol mindenkinek megvoltak a maga piszkos dolgai, amelyek ha napvilágra kerülnének, bizony széthullott volna a kártyavár.
Az érzelmek, az emberség, de talán az élvezetek is ismeretlen fogalmaknak számítottak köreikben. A pillanatnyi öröm sem volt valóság, ahhoz is valakinek az érdeke fűződött.
A titkár alakja némiképp hasonlóságot mutatott számomra a most futó Kártyavár című sorozatbelei kollégájával, aki ugyancsak tisztában van főnöke, Frank Underwood tetteivel, mégis kitart mellette, és ha kell eltakarítja a hatalmi harcok után maradt romokat.
S bár ma már egy szabad világban élünk, a fenti sorokat elolvasva, és átgondolva rádöbbenhetünk, hogy bizony nincs új a nap alatt, és a szerencsekerék most is csak pörög, és mindenki úgy kapaszkodik ahogy csak tud!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Kitörni az ördögi körből

A negyvenkettedik széken ülő nő című monodráma Tarsoly Krisztina főszereplésével görbe tükröt tart napjaink társadalma elé. A Jókai Színház a november 11-i premiert követően február 14-én és 15-én tűzte ismét műsorra a Tallér Edina írásából készült művet, amely a budapesti közönséget is magával ragadta már az év végén.

face_cover_a_42_szeken_ulo_no

A Stúdiószínházban elevenedett meg egy olyan történet, amely napjaink népbetegségeiből jócskán merít. A főhős, egy fiatal nő, aki sok kortársához hasonlóan keresi mind önmagát, mind a boldogságát. Egy évtizede napról-napra ugyanazt a monoton munkát végzi egy istállószerű irodában, jóformán alig van magánélete, és folyamatosan aggódik beteg édesapja állapota miatt.

A történet helyszíne a főhős munkahelye vasárnap délután, ahová lelkesen bejár takarítani. Bár nem vallja be magának, talán csak a lelke mélyén, de ez a túlbuzgóság is csak egy menekülési útvonal. Addig sem kell otthon a négy fal között ücsörögnie a kórosan elhízott édesapjával, aki már ki sem tud mozdulni a lakásból.
A másik ilyen egérút ingerszegény életében a futás, amely viszont bár egy időre kikapcsolja akárcsak a zenehallgatás vagy a fotózás, de ez is csak tüneti kezelésnek bizonyul. Mert hiába a rendszeres mozgás, hogyha a vágyait meg nemcsak képletesen, hanem a szó szoros értelmében lenyeli.
Amikor idegesen a gyomrához kap, és ostorozza önmagát, hogy megint mindent összeevett, és megkönnyebbülésként beszél arról, hogy a hányás/hánytatás ilyen esetben felér nála a „megtisztulással”, akkor már sejthető, hogy kezdődő bulimia elevenedik meg előttünk egy enyhébb formájában (falásroham helyett a beteg „csak” összeeszik mindenfélét).

img_9602_0

A bulimia és az anorexia az egyéb lelki eredetű evészavarokkal együtt napjainkban gyakori diagnózisok fiatal nők nagy százalékánál. Ez nem is csoda, mikor egy sor elvárás tornyosul a gyengébbik nem tagjai fölé.
A divatlapok és általuk a társadalom is elvárja, hogy egy nő legyen csinos, ápolt, szexi. Egyszerre legyen a topon mind a magánéletében, mind a munkahelyén, de mellette legyen összeszedett, és ha épp leszakadni készül rá az ég, akkor is fessen úgy, mintha a skatulyából húzták volna elő. Mindez azonban csak elérhetetlen álom marad, a tökéletességre lehet törekedni, de sosem mondhatjuk azt ki, hogy az életünk minden területe maga a megtestesült tündérmese. Aki ezt álltja, az hazudik!

Ugyan csak jól ismert jelenség, a csontig lerágott pozitív megerősítsek mantrázása úgy, hogy közben egy percig sem hisszük el azt a nemes gondolatot, amelyet mormogunk az orrunk alá. Így mit sem ér azonban a programozás, és az elmaradó változás csak továbberősítheti a gyengébb jellemekben a „lúzerség”, az örök vesztesség érzését.
A társas magány jelensége ugyancsak felkavaró a történet folyásában. A mondhatni antihősnőről végig süt, hogy nem mer kapcsolatokat építeni, pontosabban bagatell kritériumokhoz köti egy-egy barátság vagy ne adj isten ismerkedés kezdetét. A pszichológusok és a pszichiáterek órákat tudnának ezekről a mazohista, általában „majd akkor” kezdetű téveszmékről mesélni.

img_9824_0

A Gerner Csaba által színpadra állított mű hemzseg a túlzásoktól és a túlkapásoktól, de épp ezekkel igyekszik felhívni a nézők figyelmét arra, hogy milyen torz, skatulyázós világban élünk, ahol az számít kívül állónak, aki felvállalja az igazi arcát!
Szegény lánytól úgy veszünk búcsút, hogy tudjuk, másnap találkozni fog a főnökeivel, akik az utóbbi hetekben már megváltak a negyvenötödik, a negyvennegyedik és a negyvenharmadik széken egykor helyet foglaló kollegáktól. A főszereplőnk pedig a negyvenkettediken ücsörög, szinte tehetetlenül, miközben a címkéi és téves hiedelmei miatt elszalad mellette az élet és megannyi lehetőség!

Pedig csak egyszer kell felnyitni a szemünk, és megemberelve önmagunkat, kezünkbe venni a sorsunk irányítását!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia