Angol prűdéria!? Ugyan, kérem!

A Jókai Színház nemrégiben színpadra állított komédiájában meggyőződhettünk pont ennek az ellenkezőjéről! Bizony a ködös Albion lakóiban is vér folyik, és az tűzpiros, mintsem kék!

Csak semmi szexet

Természetesen a híres angol tartás megmaradt, de a színfalak mögött történetünk hősei sem vetik azért meg az élvezeteket. Azonban a Merő Béla által színpadra vitt hetvenes évekbeli kasszasiker főbonyodalmait nem a felkorbácsolt vágyak adják. A rózsaszín, babaházas díszlet a megannyi ajtóval és konyhai redőnnyel már a darab elején sejteti, hogy nem kis csörtét láthat majd a közönség az előadás mintegy két órájában.

Adott egy fiatal házaspár, akik kényszerűségből a férj munkahelye feletti lakásban húzzák meg magukat. Így jóformán lőttek a magánéletüknek, mivel nap, mint megfordul a fél bankfiók a bájos kis fészekben. Aztán egy nap betoppan a kedves mama is, aki három nagy bőröndnyi holmival foglalja el a félemeleti kis szobát, és rövid időn belül elég otthonosan kezd mozogni a friss házasok otthonában a meny, Francis „legnagyobb” örömére.

Jókai Színház fényképe.

Az ifjú feleség az egyébként, aki miatt a csendes angol kisváros ha csak pár napra is, de kifordul alaposan a négy sarkából. Francis egy újsághirdetésre jelentkezik, amelyben skandináv kiegészítők forgalmazására keresnek munkatársakat. Hamarosan meg is érkezik a csomag, azonban evőeszközök, tányérok és egyéb apróságok helyett szaftos képeket rejt a doboz, amelyek rövid időn belül „pornóhullámként” sodródnak a Temzén. A rendőrség pedig kapva-kap azon a lehetőségen, hogy végre lebonyolítson egy izgalmas nyomozást. A fiatalokat pedig minden nesznél kiveri ezután a víz tettestársukkal, Brian-nel, a kissé béna, de annál precízebb bankárral együtt. Brian-re bármit rá lehet kenni, azonban szegény pára nem bírja a nyomást, de pont ezzel az esetlenségével lopja be magát a nézők szívébe.

Azonban alig hogy sikerül eltűntetni a fotókat, máris befut a következő küldemény, mivel a nagy jövés-menésben az első csomagért járó második részlet helyett a titokzatos cég egy egész munkacsoport heti fizetését kapja meg csekken.

Ismét Brain-re marad a feladat, hogy a kazettáktól megváljon, és legnagyobb örömére egy kamion platójára sikerül is rádobnia a felnőtt filmeket és egyéb pajzán tartalmakat, amelyek azonban pechjére nem a szeméttelepen, hanem egy keresztény jótékonysági rendezvényen kötnek ki!

Jókai Színház fényképe.

Eközben Peter, a férj lázasan azon töpreng, miként tudnák visszaszerezni a több ezer fontról szóló csekket, amelyen akár a munkahelye is múlhat. Eleve folytonos készenlétben kell állnia a kollégáival együtt, mivel a főnökük megköveteli tőlük a rendet és a pontosságot. A kedves édesanyjának köszönhetően azonban a főnökét már az otthonukban sem tudja kizárni az életéből, mivel az hevesen udvarolni kell az érett asszonynak, és randevú randevút követ.

De a rejtélyes csomagok és a lakásuk falai között kibontakozó szerelem mellé behuppan az otthonukba a rettegett, ultrakonzervatív revizor is, akivel szinte egy időben befut két ledér nőszemély is, akik pár perc leforgása alatt tetőtől-talpig latexba bújva megrontanak mindenkit, aki a lakásba merészkedik. A revizor az enyelgés és már-már előjátéknak is beillő kergetőzés során hangzik el a darab címe az elcsigázott úriember szájából: „Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!”

Jókai Színház fényképe.

A főhősök a kavalkádban megmutatják igazi arcukat, és a darab végére a nagy hahotázások közepette kiderül a legfedhetetlenebbnek hitt karakterről is, hogy bizony ő is emberből van, és legyen felügyelő vagy bankfiók vezető ő is ki-kikacsintgat, letér néha az élvezetek miatt az aranyközépútról.

A darab jó híre hamar szétszaladt a városban, és mind a sztori, mind a szereplőgárda hozzájárult ahhoz, hogy a Vigadóban bemutató előtt már minden előadásra elfogytak a jegyek!
Aki most elmaradt erről a pár előadásról, ne csüggedjen, a színház ősszel ismét műsorra tűzi ezt a két órás felüdítő, pikáns darabot!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Vesztegzár alatt – Rejtő-krimi csöppet sem dögrováson

Könnyed darabbal indított a békéscsabai Jókai Színház. Rejtő klasszikusát a csabai származású Szente Vajk ragadta meg bravúrosan rendezőként. A színművészek játéka és a történet sodrása maradandó kétórás kikapcsolódást nyújtott a színházbarátoknak.

vsztgz2957

Rögtön két vallomással is tartozom. Az egyik, hogy bár nem vagyok annyira elveszett a magyar Gutenberg-galaxisban, valahogy eddig a repertoárból Rejtő Jenő kimaradt, így nem voltam teljesen tisztában történetfonásaival, humorával, stílusával. Sőt azt is be kell vallanom, hogy most kivételesen úgy látogattam el a színházba, hogy éppen csak pár mondatot olvastam el a darabról, de talán ez tovább fokozta a két felvonás nyújtotta élményeket.

Már a színház ajtaján belépve egyfajta kettősség kerített hatalmába. A jegykezelők mind kórházi maszkban és fehér köpenyben fogadták a látogatókat, és irányították őket útba. Majd bő negyedórával a kezdés előtt Tomanek Gábor, Tege Antal és Vadász Gábor színművészek tűntek fel a nézősorok között, és elegyedtek csevejbe a közönség tagjaival. Majd kezdetét vette a közel kétórás, izgalmakban, fordulatokban és humorban jócskán bővelkedő darab.

vsztgz4173

Az alaptörténet, hogy a monszun beköszönte előtt több fura alak a világ különböző pontjairól összeverődik a luxus szolgáltatásokat nyújtó jávai Grand Hotelban. A díszes társaság tagjai között köszönthetünk spirituális útkeresésen lévő aggszüzet, bohókás holland nyugdíjast, egykor ünnepelt olasz primadonnát és nem utolsó sorban már-már államtitkot őrző tudóst és asszisztensét. No meg egy frigy elől menekülő elöljáró fiát, akiről eleinte azt hiszik, hogy szökésben lévő gyilkos, és előszeretettel húzza meg magát női szekrényekben. A történet ott kezd bonyolódni, kiderül, hogy az egyik vendégnek csak órái vannak hátra, mivel megfertőzte a rettegett bubópestis. Emiatt kihirdetik a vesztegzárat, amelynek értelmében senki nem hagyhatja el három hétig a hotelt, de külsős személy be sem teheti a lábát annak ajtaján.
A vendégek a hír hallatán természetesen bepánikolnak, de a riadalom csak akkor kezd elharapózni köztük igazán mikor az egyik szobában holtan találnak egy szerzetest, majd eltűnik egy milliókat érő füzet és a hotel komplett bevételét is meglovasítják. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrség is jelen van a lakat alatt lévő hotelben, mivel a híres jávai rém is meghúzhatta a magát – talán pizsamában – a „luxusbörtön” falai között. A gyilkosság hírének hallatán mindenki gyanússá válik a másik szemében, és bár a nyomozás kezdetét veszi, majdnem újabb emberveszteséggel.

Bár a cselekmény mondhatni több szálon fut, a karakterek kalandjai és viccei révén könnyen eligazodik a néző a látottak és hallottak tömkelegében. Viszont azon nincs nagyon idő gondolkozni, hogy vajon ki lehet a titokzatos elkövető, és miért ölti magára majdnem minden fontos szereplő a szerzetesi ruhát vagy a csíkos pizsamát.
A helyzetek abszurditását sok esetben nem is a felderítetlen halálesetek vagy magának a gyilkos kórnak az elterjedésétől való félelem adja, hanem a szereplők egymás között szövődő kapcsolatai. A hősszerelmes pincér (Csomós Lajos) rajongása a hotel igazgatójának neje és a Grand Hotel sztárja iránt (Szorcsik Viktória) valamint az aggszűz és a pedáns doktor évődése egyaránt komikus jelenetek tömkelegét szövi, amely eltereli a komoly bűntényekről a figyelmet egy rövid időre. Ugyanakkor a szálak mégis úgy fonódnak össze és bomlanak szét a két felvonásban, hogy egyfajta feszültség meghúzódik a háttérben, akárcsak az a szereplő, aki bár nem kerül mindig a reflektorfénybe, de mindig a legváratlanabb helyzeteket tudja produkálni, és ő nem más, mint a rendőrfelügyelő (Tege Antal), aki szabályosan újjászületik, miután tévedésből lehúz egy pohár ciánnal teli pezsgőt… Kissé esetlen figurának tűnik, mégis a katarzis pillanataiban kiderül, hogy vág az esze, mint a borotva, és az apró puzzle darabokat mesterien tudja összerakni, hogy végül egy tiszta képet kaphasson valamennyi hotelben rekedt és néző egyaránt. A szálak pedig egy naiv asszisztenshez, egy őrült tudóshoz, a nótorius hazudozó hoteligazgatóhoz és a titokzatos banánoxidhoz, valamint az annak az összetételét tartalmazó füzethez vezetnek.

vsztgz9281

Bár a detektívregények sajátossága, a visszafelé haladás, gondolkodás itt sem maradt el, annak zsenialitásán túl több üzenetet is hordozott ez a darab számomra. Az egyik, hogy használjuk ki életünk minden percét, mert azokba a hetekbe, hónapokba már vegyül keserűség, amik biztosra tudjuk, hogy a halál hamarosan táncba hív bennünket. Valamennyi vendég őrült hajszába kezd a Grand Hotelban is, hogy kipipálja képzeletbeli bakancslistájának valamennyi pontját, mikor az orvosok közlik velük, hogy lehet valamennyien fertőzöttek, és napjaik meg vannak számlálva.
A másik, hogy merjünk szeretni, merjünk őrültek lenni. Egy kis vakmerőséggel és nem kevés humorral a legnehezebb élethelyzetek is átvészelhetőek.

S lehet, hogy néha csak egy kis „vesztegség” kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk merre is tartunk, mit is akarunk igazán az élettől. Mert a Grand Hotel lehet akár a nagy társasjáték megtestesítője is, amely néha a legfurább módját tudja választani annak, hogy kimozdítson bennünket komfortzónánkból, ha csak egy kis időre is!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia