„Ha van még valami tiszta ezen az elveszett világon” – Ármány és szerelem

Schiller klasszikusa több évszázaddal keletkezése után is képes megszólítani a nézőket. Bár már a társadalmi osztályok közötti harcok lecsengtek, és szabad a szerelem, az intrikák továbbra is a mindennapjaink részei maradtak.

Képtalálat a következőre: „ármány és szerelem”

Az irodalomórákról bizonyára a legtöbben emlékszünk arra, hogy az 1794-ben papírra vetett tragédia alapját valós események adták. A szerző is megjárta a poklok poklát szerelme miatt, és a lelki válságát mondhatni úgy dolgozta fel, hogy megírta az öt felvonásos Ármány és szerelmet.

A darab alaptörténete, hogy a becsületes polgárlányba, Miller Lujzába beleszeret a kancellár fia, az őrnagyi rangot viselő Ferdinand von Walter. Azonban szerelmük már a kezdetektől halálra van ítélve, mivel nem megengedett korukban a társadalmi csoportok közötti átjárás házasság útján sem.
A kancellár, akinek kezéhez nem kevés vér tapad, hatalmát szeretné úgy megszilárdítani az udvarban, hogy egy szem fiát, a hősszerelmes Ferdinandot hozzá akarja kényszeríteni a herceg kegyencnőjéhez, a szabados életformájáról híres angol származású Lady Milfordhoz. Persze az ifjú ebbe a frigybe nem kíván belemenni, kitart az ő Lujzája mellett.

S ekkor lép be a történetbe a sötét titkok tudója, a főármánykodó, Wurm, a kancellár titkára, aki nagy játékos, és nem mellesleg szintén szemet vetett a muzsikus Miller ártatlan lányára. Így a pozíciója megtartása mellett a lánytól kapott kosarak miatti sérelme is vezényli gonosz cselszövéseinek végrehajtása során.
Wurm ördögi terve többek között annak a levélnek is a megíratása Lujzával, amelyben elárulja az ő szerető Ferdinándját, de ugyanakkor kiszabadítja a felségárulás vádjával tömlöcbe és dologházba vetett szüleit. A levél természetesen Ferdinánd kezébe kerül, aki végül fájdalmában drasztikus cselekedetre szánja el magát.

Lujza karaktere becsülendő, tisztaságával és őszinteségével alaposan felkavarja a nemesi udvar pocsolyáit. Éles elméjével átlát a nagyságok szitáján, és már-már önvizsgálatra, korábbi életük, hozzáállásuk átgondolására sarkallja őket.
Az angol Lady azután hagyja el az országot, és hagy fel kisded játékaival, miután Lujzával személyesen is találkozik. Bár eredetileg szerette volna az egyszerű lányt a földbe döngölni, és megalázni, végül Lujza lesz az, aki erkölcsi győzelmet arat sajgó lelkével is a nemes hölgyön.

Azonban hiába a tisztaság és az egyenesség, a tragikus végkifejlet elől senki sem tud menekülni. Ferdinándnál szó szerint betelik a méregpohár, amelyet végső elkeseredésében fel is hajt, azonban nem távozik egyedül az árnyékvilágból. A hamis levélről mindent bevalló Lujzát is magával rántja.
A szerelmesek azonban a túlvilágon sem nyugodhatnak békében, mivel testük nem a földé lesz, hanem a lángoké. Azonban az a tűz, amely felemészti a muzsikus valaha békés otthonát nem ér fel a tisztítótűzzel, csak épp egy újabb hazugságot gerjeszt egy szerelmi tragédiáról, amely bár egy időre megrázza az álmos kisvárost, de hamar feledésbe is merül.

Ahogy néztem a darabot engem nem is a szerelmesek harca gondolkoztatott el leginkább a társadalmi elvárásokkal szemben, hanem inkább az udvar tagjainak intrikái és egymás sakkban tartása fogott meg.
Félelmetes volt kicsit a színfalak mögül elősejlő hatalmi harcok forgatókönyvébe betekinteni. Egy olyan világ tárta fel a nézők előtt cseppet sem barátságos arcát, ahol minden szereplő függött a másiktól, ahol mindenkinek megvoltak a maga piszkos dolgai, amelyek ha napvilágra kerülnének, bizony széthullott volna a kártyavár.
Az érzelmek, az emberség, de talán az élvezetek is ismeretlen fogalmaknak számítottak köreikben. A pillanatnyi öröm sem volt valóság, ahhoz is valakinek az érdeke fűződött.
A titkár alakja némiképp hasonlóságot mutatott számomra a most futó Kártyavár című sorozatbelei kollégájával, aki ugyancsak tisztában van főnöke, Frank Underwood tetteivel, mégis kitart mellette, és ha kell eltakarítja a hatalmi harcok után maradt romokat.
S bár ma már egy szabad világban élünk, a fenti sorokat elolvasva, és átgondolva rádöbbenhetünk, hogy bizony nincs új a nap alatt, és a szerencsekerék most is csak pörög, és mindenki úgy kapaszkodik ahogy csak tud!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Aki újragondolta a magyar filmet – elment Jancsó Miklós

Lesújtotta ma a magyar kulturális és filmes világot Jancsó Miklós halála. A Kossuth-díjas filmrendező életműve számos újítást hozott a szakmába. Legkiemelkedőbb művei a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, de sokak kedvelték meg munkásságát a Kapa-Pepe filmek által is. A következő bekezdésekben élete főbb állomásait idézzük meg. Nyugodjon békében!

A váci születésű Jancsó eredetileg jogi diplomát szerzett Kolozsváron, majd hazatérése után egy hirtelen ötlettől vezérelve beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol rendezőként szerzett újabb felsőfokú végzettséget. Már harminchat éves volt, mikor első nagyjátékfilmje 1958-ban elindult hódító útjára. “A harangok Rómába mentek” azonban csak az első lépcsőfok volt az ismertség és az elismertség felé.

Image

A filmkritikusok és esztéták még ma is úgy vallanak Jancsó munkásságáról, hogy az ő filmjeiben, főként a hatvanas években készültekben minden másképp működik. A színész és a közönség között fokozatosan felszámolták azt a hatást, hogy a néző azonosulni tudjon a vásznon megjelenő karakterrel. Mind a magyar puszta (Szegénylegények), mind az orosz sztyeppe (Csillagosok, katonák) a történelem olyan színterei, olyan díszletek, ahol a kameramozgása nem követi a cselekményt, hanem előéállítja azt. De ha szokatlanul hosszú beállításba botlunk, miközben váltogatjuk a csatornákat a készülékünkön, főként késő este, gyanakodni kezdhetünk, hogy Jancsó egyik alkotásába futottunk bele.

Sokaknak nehéz megérteni egy-egy Jancsó-filmet, hogyha nincsenek tisztában a visszatérő elemek pontos jelentésével. Nála a ló a hatalom, a víz a káosz, míg a mezítelenség az ártatlanság szimbóluma. Azonban a jelképtára ennyivel nem merül ki.
Főbb sikereit Cannes-ban érte el. Munkáját olyan alkotótársak segítették, mint Hernádi Gyula író, akivel nagyon szoros barátság és munkakapcsolat alakult ki közöttük vagy Somló Tamás és Kende János operatőrök.
Szeretettel boncolgatta az olyan kettőségeket, mint az egyén és a hatalom vagy a szabadság és a zsarnokság közötti viszonyt.

1999-ben mutatták be a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmát szatirikusan megjelenítő Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét, az elsőt, amelyben Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) figurája áll a középpontban. Ezt további, részben improvizatív jellegű Kapa-Pepe-filmek követték, köztük az Anyád! A szúnyogok és az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél. Utolsó játékfilmjét, az Oda az igazságot, amely Hunyadi Mátyásról szólt 2010-ben készítette. 2011-ben még közreműködött a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben.

Hosszan tartó betegség után 2014. január 31-én hunyt el. A köztévé csatornái több filmjével és személyével foglalkozó műsorral tisztelegnek emléke előtt. Ezeket igyekszünk majd a figyelmetekbe ajánlani.

Mia