Küldetésük az értékek megőrzése – bemutatkozik a Szeretem Vásárhelyt Egyesület

A Szeretem Vásárhelyt Egyesület 2018 augusztusában jött létre. Tagjai között olyan lokálpatrióták találhatók 19-től 60 éves korig, akiknek az a célja, hogy változatos programjaikkal minél többekkel megismertessék Hódmezővásárhely értékeit, és minél tartalmasabbá tegyék a közösségi életet az egykor „Paraszt Párizsként” emlegetett megyei jogú városban.

Szeretem Vásárhelyt logó

Az egyesület életre hívóival, Rapcsák Katalinnal, Juhász Tündével és Walterné Böngyik Teréziával a Fekete Sasban találkoztam. A jelenlévők elmondták, hogy korábban még nem volt hasonló kezdeményezés Hódmezővásárhelyen, olyan egyesületet szerettek volna életre hívni, amely valóban tud tenni városukért. Elhangzott, több tagjuk eddig is Hódmezővásárhelyért dolgozott – ki az oktatás, ki a művészet, ki a közigazgatás területén -, de programjaikkal még inkább közvetíteni tudják, hogy miért szeretik Vásárhelyet, miért szeretnek ott élni.

„Paraszt Párizs” fényei nem hunyhatnak ki

Vásárhely a múlt század során előkelő szerepet vívott ki magának a képzőművészek körében. Olyan neves alkotók fordultak meg, alkottak és állították ki műveiket a városban, mint Tornyai János (akinek a nevét a múzeum is viseli – szerk.), Rudnay Gyula vagy Pásztor János – hangsúlyozták.

Az egyesület képviselői leszögezték, hogy Hódmezővásárhely egy sajátos légkörrel rendelkező város. A 20. század elején Bródy Sándor nevezte először „Paraszt Párizsnak” a századfordulón országos visszhangot kiváltó méregkeverő asszonyok pere kapcsán. Ez a kifejezés azóta egybeforrt a megyei jogú várossal, és a mai napig hűen tükrözi lakóinak mentalitását, amely egyszerre egyszerű, gyakorlatias, de hordoz egyfajta pikantériát is. A vásárhelyi ember büszke, és jártában-keltében hirdeti városának értékeit.
Erre jó példa a jelenleg kávéházként működő Fekete Sas is, amely a vásárhelyiek igényei alapján készült el. A lakosok téglajegyekkel járultak hozzá a megépüléséhez. Mind a bálterme, mind a födémrendszere egyedülálló nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában – jegyezték meg. Ez is azt mutatja, hogy az itt élők még épületeikkel is igyekeztek egyediségüket kifejezni.

„Küzdelem” az értékekért

Az elmúlt egy évben a megromlott közhangulat és közbeszéd átcsapott értékvesztésbe. A gyűlölködés és az egymásnak feszülés pedig még a gyermekközösségekbe is beette magát. Az egyesület tagjai azonban éppen ezzel igyekeznek felvenni a harcot, és programjaikon megmutatni: Vásárhely értékei nem vesztek el. Programjaik színességét az is adja, hogy az egyesület mind a tizenkét tagja tizenkét különböző egyéniség, aki szívét és lelkét egyaránt beleteszi a közös munkába mind az előkészítés, mind a lebonyolítás során.

Hmvhely

(Fotó: Facebook)

A Szeretem Vásárhelyt Egyesület alig fél éves működése során szinte valamennyi korosztályt megszólított. Iskolakezdéskor például gondoskodtak a gyermekek biztonságáról az oktatási intézmények környékén, végig sétálták az épülő traim train útvonalát, és ismertették a beruházás szint minden mozzanatát, karácsonykor pedig felállították a szeretet fáját, amelyre bárki felaggathatta szívből jövő jókívánságát, üzenetét. De a szeretet ünnepe nem telhetett el jótékonykodás nélkül: az egyesület jóvoltából tíz rászoruló család otthonában illatozott fenyőfa.

Ötvözik a hagyományokat a modernitással

Ebben a pár hónapban is számos pozitív visszajelzést kaptak már, hiszen amellett, hogy értékes és tartalmas programokkal gazdagítják a város lakóinak életét, fontos társadalmi kérdésekre is felhívják a figyelmet. Ilyen többek között az elesettek és a rászorulók megsegítése. Jótékonysági akciói során széles réteget értek/érnek el.

Téli madárvendégeink

Gyermekrajzversenyükre mintegy négyszáz pályamunka érkezett (Fotó: Facebook)

A legutóbbi gyermekrajzversenyük – amely a Téli madárvendégeink Hódmezővásárhelyen címet kapta – nagyon összetett volt, és mintegy négyszáz gyermeket mozgatott meg. Egy környezetvédelmi témát sikerült szó szerint művészi szintre emelni. A természet és a kultúra találkozott ezeken a rajzokon – hangsúlyozták. A beérkezett pályamunkákat szakmai, elismert művészekből álló zsűri értékelte, az eredményhirdetésről pedig senki nem távozott üres kézzel. Sőt, azokat az iskolákat, amelyek diákjai részt vette a rajzversenyen, az egyesület egy-egy madáretetővel is megajándékozta, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a gyerekek minél közelebbről és minél alaposabban megismerhessék az őket körülvevő világot – tették hozzá.

Császár Angéla

Császár Angéla színművésznő előadására sokan voltak kíváncsiak (Fotó: Facebook)

A Hagyomány és modernitás – Női szerepek a 21. században című előadássorozatukban olyan hölgyek mutatkoznak be, akik amellett, hogy példás családanyák és feleségek, a munka világában vagy egy közösség élén is méltó módon megállják a helyüket. Legutóbbi vendégük Császár Angéla, hódmezővásárhelyi kötődésű színművész volt, akinek előadásán csordultig megtelt az Emlékpont konferenciaterme. Történeteivel és hangjával kellemes perceket szerzett az előadáson résztvevőknek.

További meglepetéseket ígérnek

A szervezők elmondták, hogy már felkészültek a tavaszi időszakra is: akad a tarsolyukban pár programterv, de ezekről egyelőre nem kívántak beszélni, mivel szeretnének a városlakóknak ezekkel meglepetést szerezni.

Ha valaki nem szeretne lemaradni a fontos eseményekről, akkor érdemes naponta felkeresnie a Szeretem Vásárhelyt Facebook-oldalát – amely immár több mint háromezer követővel bír -, ahol a szervezők mindamellett, hogy beszámolnak a már megvalósult programokról, tájékoztatást nyújtanak a közelgő rendezvényekről is, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Reklámok

Makón fontos a fiatalok véleménye

Számít a makói fiatalok véleménye, ezért az önkormányzat konzultációra hívja őket – derült ki szerdán a városházán. A város honlapjára felkerült egy kérdőív, melyet kitöltve mondhatják el elképzeléseiket. Az idei esztendő Makón a fiatalok éve, így többek között egy új ösztöndíjat is bevezetnek, hogy ezzel is segítsék őket – olvasható a makohirado.hu-n.

15978976_1398133336871726_717959092_n

Ifjúságügyi konzultációt hirdetett meg a makói önkormányzat – erről tartottak sajtótájékoztatót szerdán a városházán. Farkas Éva Erzsébet polgármester elmondta: a 2017-es esztendő nem csupán a fejlesztések, hanem a fiatalok éve is a városban. – Az új városvezetés támogatási rendszerén látszik, hogy minden korosztály fontos, hiszen az újszülöttektől kezdve egészen az idősekig minden generációnak segítünk – sorolta a város első embere.

– A már meglévő Bursa Hungarica mellett egy új ösztöndíjat is bevezetünk, a Makó számít rád! program keretében elsősorban a szakgimnáziumok utolsó éves diákjait szeretnénk segíteni – folytatta Farkas Éva Erzsébet. Ezen új rendszer szerint – két tanéven keresztül – havi 30 ezer forintot kapnának a sikeresen pályázó makói diákok. A februári testületi ülésen tárgyalják meg a képviselők, hogyan is nézne ki pontosan ez az új városi ösztöndíj.

mako

– A négy makói középiskolában számos továbbtanulási lehetőséget kínálunk a fiataloknak, elsőként azzal a céllal, hogy itt maradjanak a városban – vette át a szót Kincses Tímea. A közoktatási szakértő, szaktanácsadó kiemelte: az ifjúság számára nem csupán a megfelelő tanulmányi hátterret kell biztosítani, hanem szórakozási és aktív kikapcsolódási lehetőségeket is. Amennyiben ezek is megvannak egy adott településen, ami mellé még megfelelő munkalehetőség is párosul, akkor nem költöznek el a fiatalok.

Elsősorban a fiataloktól kell megkérdezni, mik is azok a dolgok, fejlesztések, programok, melyeket szívesen látnának Makón. – Ennek érdekében egy konzultációra hívjuk őket, a város honlapján, vagyis a http://www.mako.hu-n találnak egy kérdőívet, melyet kitölthetnek – tudtuk meg Nagy Dánieltől, a MA-TÉR Ifjúsági Egyesület projekt koordinátorától. Az elektronikus kérdőíven nem csupán a tanulási, hanem az érdeklődési, szórakozási és sportolási szokásaikra is kíváncsi az önkormányzat, hiszen ezekből tudható meg, mire is van szüksége a makói fiataloknak.

dani

A kérdőív az alábbi linken érhető el: http://mako.hu/makoi-ifjusagi-konzultacio-2017/

Velünk élő történelem – A Mi ’56-unk!

Munkámból adódóan is fontos szerepet kap manapság a mindennapjaimban 1956 szellemének ápolása, a helyi történések megismerése és megismertetése. Az utóbbi napokban jómagam is sokat tanultam, és nem kevésszer érzékenyültem el a megindító visszaemlékezéseket hallgatva. Bár ’56 és a megtorlás időszakának réme valahogy kimaradt a mi családi legendáriumunkból, mégis mélyen megérintett.

956

A Polgárok Békéscsabáért Egyesületének rendezvényét október 21-én, pénteken bonyolítottuk le pár hetes előkészületet követően. Az est célja a hatvan évvel ezelőtti forradalom történéseinek felidézése, valamint a hősök és mártírok előtti tisztelgés volt. Az eseménynek a Csabagyöngye Kulturális Központ Panoráma-terme adott otthont.

Dr. Kovács László elnök köszöntőszavait követően Nagy Erika, Tomanek Gábor és Vadász Gábor színművészek egy olyan zenés irodalmi összeállítást adtak elő a jelenlévőknek, amely sokaknak könnyeket csalt a szemébe. A magyar irodalom gyöngyszemei nem csak ’56 izzó őszéről szóltak, hanem a hazaszeretetről és magyar szabadságról is, amely fogalmak, érzések és értékek most a forradalom hatvanadik évfordulóján még inkább a középpontba kerülnek, és az emlékév rendezvényeinek köszönhetően a legfiatalabb generációt is megszólítják, megérintik.

polgarok11

Majd dr. Kerekes Attila képviselő mesélt arról, hogy gyermekfejjel miként élte meg ezeket az izgalmas napokat, amelyekről hosszú idő után végre lesöpörték gondos kezek a port, és egy sor részlet napvilágra került. A doktor úr előadását jómagam is időnként tátott szájjal hallgattam, mint egy kisgyerek, aki rácsodálkozik a körülötte lévő világra. Hátborzongató volt belegondolni, hogy azokban a félelemmel és izgatottsággal teli napokban mi játszódhatott le az emberekben.
A magyar történelemben zászlónk rengetegszer ázott vérben, és többször kényszerültünk járomba hajtani a fejünk, mégis eljött az a pont időről-időre, amikor a nép felkiáltott: „Elég volt!” Azután nem volt visszaút, mint a föltámadott tenger nem kímélte az elnyomót. A forradalmak tarthattak két évig vagy alig két hétig, olyan őrlángokká váltak az éjszakákban, amelyek örökké lobognak, példát mutatva a jelenkor és a jövő nemzedékének.

 Október 22-én, szombaton, a kerek évforduló előestéjén pedig a Jókai Színház előadására látogattam el, ahol abban a közel egy órában, amelyet a színház falai között töltöttem a nézőtéren, részt vehettem egy időutazáson. A zenés, fiktív elemekre és tényekre egyaránt építkező darabban egyaránt megelevenedett Bartus Gyula Életek árán és Sarusi Mihály Álompuszta című darabjának több jelenete. Majd zömében a helyi eseményeket idézték meg a színművészek és a színitanház növendékei a korabeli újságok beszámolóiból merítve. A kapocs mindvégig a színház volt, melynek munkatársai és színészei 1956 őszén aktív szerepet vállaltak a forradalmi bizottság munkájából.

Bevallom, engem a békéscsabai forradalmi események feldolgozása érintett meg a leginkább. Egy sor kérdés kavarog még most is bennem. Ezekről a korszakmegváltónak nevezhető eseményekről miért nem hallottunk!? Miért nem esett erről szó a történelemóráinkon!? Pedig tíz évvel ezelőtt, abban a gimnáziumban voltam végzős, amelynek falai között számos esemény lezajlott, mert korábban az épület laktanyaként funkcionált. Azt az épületet érte találat, a pincék falai pedig még talán ma is reszketnek az ott megbúvók vagy az ott bebörtönzöttek rettegésétől, amely egyenesen beleitta magát a téglákba.
Miért nem meséltek nekünk a hős Fekete Pál tanár úrról, aki megmentette a várost lélekjelenlétével egy vérontástól, aki mögött az öreg Rózsások álltak sorfalat mikor jöttek a szovjet tankok!? Mindezek a kérdések úgy merültek fel bennem, hogy egy olyan hölgy foglalt mellettem helyet, aki gimnazistaként maga is ott állt a tanár úr mögött, szinte gyerekfejjel élte meg ezeket az egyszerre felemelő, de ugyanakkor rettenetes eseményeket.

56

Az elbeszélések alapján szinte megelevenedtek lelki szemeim előtt azok a drámai pillanatok, amelyeket a város átélt azokban a napokban. Láttam a tankokat kővel dobáló csabaiakat a Jókai utcán vagy azt, ahogy a lánctalpasok végigvonultak a mai főutcán, az Andrássy úton. Aztán megjelentek előttem a főtéren lelőtt katonák és rendőrök. A félreröpült golyók nyomai is felidéződtek bennem, amelyeket már a két kezemmel megérintettem az ódon vaskapun a főtéren.

Az előadás végén nehéz volt bárkinek is megszólalni, sokan a könnyeiket törölgették, az idősebbek a folyosón és a lépcsőfordulókban mesélték egymásnak a maguk történeteit, de még most is szinte csak suttogva merték, mert beléjük még ezt plántálták.

Mi, akik már a rendszerváltás után születtünk, egy szabad országban láttuk meg a napvilágot. Viszont azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy 1989 eseményei egy hosszú vajúdás után kerülhettek csak tető alá, és az a folyamat 1956 tizenkét dicsőséges napján vette kezdetét. Akkor még csak álom volt a szabad magyar köztársaság, de 27 éve ez az álom végre valósággá vált!
Köszönjük ’56 hőseinek, hogy egy ilyen országot hagytak nekünk örökül! S igaz a mondás, ahol a hősöket nem feledik, ott mindig születnek újak!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos oldala, behir.hu

Mia