Karanténvideóban csapnak a húrok közzé a Cityrocks zenészei

Vasárnap este a hétköznapi hősökért zeng a dal. Több mint 200 lelkes zenész és amatőr csatlakozott a Cityrocks Hungary karantén flashmob felhívásához, és énekelte vagy játszotta el a Queen örökzöldjét, a Show must go on-t.

cityrocksdóm

Azokért csaptak a húrok közzé vagy álltak mikrofon elé a muzsikus lelkek, akik ezekben a nem mindennapi időkben időt azért dolgoznak akár hétből hét napot, hogy mi ép bőrrel megússzuk a világjárványt.

A felhívásra mintegy 200-an jelentkeztek, az eredmény pedig egy 4-5 perces videó lett, amelynek premierje április 19-én, este 8 órakor lesz a Cityrock Hungary hivatalos Youtube-oldalán.

Ez a videó számomra pedig azért is különleges, és azért is várom a premierjét, mert az egyik szervezőnek, Révész Zsolt barátomnak a jóvoltából én is csatlakoztam a kezdeményezéshez, és alkalmi zenészként én is feltűnök majd a videó képsorain!

Vészabó Noémi: A festmények ünneppé tehetik a hétköznapokat

A napokban Vészabó Noémi festőművész alkotásai között is barangolhattak a művészetbarátok online a Maradj otthon! Fesztivál egyik programjaként – olvasható a HírTV oldalán.

veszabon

Bár most nélkülöznünk kell a kiállítótereket és múzeumokat, a Maradj otthon! Fesztivál programjainak köszönhetően a kulturális élet eseményei  jönnek el hozzánk a világháló segítségével. Nemrégiben az érdeklődők Vészabó Noémi színes, lüktető és nőies alkotásait ismerhették meg.

Mielőtt a kiállítás képei egyesével feltűntek volna a videóban, a művész  tárlat vezetőként kiemelte, hogy ezekben

a nehéz időkben még nagyobb szükség van a művészetre, a festmények ünneppé tehetik a hétköznapokat.

Majd hozzátette, hogy a veszedelmek idején a lelkünkkel is védekezünk.

A nyolcperces klipben  Pálinkás Gergő zenéje csendül fel és Micheller Myrtill énekel. Az operatőr-vágó Pánovics Rajmund volt, művészeti vezető Farkas Viktória, a rendhagyó kiállítást  pedig Dézsy Zoltán rendezte – írta a portál.

Vészabó Noémi írói munkásságával már a Viharsarki Kanapé blog olvasói is megismerkedhettek. A Szereni egyszer bolondukásig és a Titok, nem titok című novellásköteteiről interjúban vallott a szerző.

De Dézsy Zoltán rendező neve sem lehet ismeretlen a követők között, mivel ő az a dokumentumfilmes, akit már évtizedek óta lázban tart a Seuso-kincsek rejtélye, és a titokzatos leletek történetét nem hagyta feledésbe veszni.

Hír TV/Facebook

“Számomra a tavasz az év legdinamikusabb időszaka” – interjú Simon Rózsa festőművésszel

Simon Rózsa Tavasz című tárlata március 28-án nyílt volna meg a mezőmegyeri Arany János Művelődési Házban, azonban a járványügyi helyzet átírta ezt az eseményt is. A művész a kiállítás Napraforgók című képét jótékonysági licitre ajánlotta fel. Simon Rózsával a festészetről, a tárlatról és a felajánlásáról is beszélgettem.

napraforgók

Viharsarki Kanapé: Mióta foglalkozol festészettel?
Simon Rózsa:
1996- ban kezdtem el festeni. Ez egy elhatározás volt, szerettem, szeretem a képzőművészetet. Folyamatos képtár, múzeum- és templomlátogató voltam, vagyok. A templomokat a szépségükért látogatom. Mit hordoznak?
Vettem pár alap ecsetet, olajfestéket. Szabattam farost. Így indult. Emlékszem, hogy leült velem szembe a pár éves lányom mikor a legelső táblát készítettem. ( mi mást? mint pusztában egy tanyát, mellete állt egy hosszú fa) Valahogy el kellett mennem egy pillanatra. Mire vissza érkeztem kész volt a kép. Nem volt mit hozzá tenni.
Könyvtáros voltam, így folyamatosan bújtam azokat a szakkönyveket, amiben a festészetet tanítják. A gyakorlati részeket. Vászon feszítés, alapozás. Hogyan készítsünk pigmentből olajfestékeket. Mindent könyvből tanultam. Akkor még nem lehetett így elérni az internetet.
Aztán jöttek az alkotó táborok. Több olyan volt, amikor a művésztanár közölte: neked nem tudok mit tanítani. Elkeserített egyrészt. Másrészt büszke voltam. Kaptam műhelyekbe is meghívást. Szerettem.

VK:  Mennyi idő alatt készült el a mostani kiállításod? Összesen hány képet tekinthetnek meg online az érdeklődők?
SR: Zalai Erika, az Arany János Művelődési Ház vezetője felhívott, hogy március utolsó szombatján kiállítané-e? Elmondta, hogy akkor lesz a Tavaszi Fesztivál, náluk pedig egy rendezvény. Ez körülbelül január elején, közepén volt. Ekkor már készültem egy bemutatkozó anyaggal, referenciával, hogy újból megmutassam magam, de helyem még nem volt.
Amikor fixáltunk, ki fogja megnyitni a kiállítást, hogy lesz kiállítható az anyag, hány darabból állna, akkor kérdezte a címét. A napraforgók akkor már kész volt. Így lett első gondolatból Tavasz, a tárlat pedig 14 képet foglal magába.
tavasz1
VK: Mi inspirált? Korábban a természetben látott jeleneteket vittél a vászonra?

SR:Figurális absztraktot festek általában. De olyan rég megszerettem volna festeni azt az érzést…látványt, amikor elhaladunk egy napraforgó tábla mellett. Ahogy szakaszai vannak a napraforgónak. Egy nap alatt más és más. Biztosan tapasztalták már sokan. Nem tudom miért, de olyan misztikus. Az illata…a pára…hajnalban ahogy leül a pára, ahogy kel fel a nap. A fények ahogy beszippantanak. Kevés így leírni, hogy csodálatos. 

Ehhez az érzéshez kapcsolódik a többi kép. A virágcsokrok, a virággal teli rét. A fű, ahogy életerősen jelen van. Ez számomra a tavasz, az év legdinamikusabb időszaka. Telis-tele erővel, energiával.
VK: A napraforgók című festményed árverésre bocsátottad. A befolyt összeget kiknek ajánlod fel? Hol áll most a licit?

SR: A napraforgók című képet jótékonysági licitre ajánlottam fel a békéscsabai kórház számára, a  befolyt összeg felét fogom átnyújtani. A licit egy hétig tart, április 15-én ér véget. Még egyelőre nem licitált senki, de bizakodó vagyok. Három napja érhető el az az online interjú a Csabagyöngye Facebook-oldalán, 901 megtekintésnél tart. Nekem ez nagyszerű.

VK: Ha az élet visszatér a régi kerékvágásba, hol találkozhatunk majd az alkotásaiddal?
SR: Nem tudom. Nem találtam még lehetőséget, ami ember közeli. A Facebook-on a Simonrozsaart oldalon folyamatosan teszek fel ízelítőt a készülő munkáimból. A régebbieket is megosztom. Árat nem szoktam írni, de bármikor fel tudják venni velem a kapcsolatot az érdeklődők.
tavasz2
VK: A karanténban született-e újabb festményed?
SR: Folyamatosan dolgozom ebben a mindannyiunkat megviselő helyzetben.
Grafikákat készítek inkább. Ami segít, megnyugtat.
VK: Mit üzensz erre az időszakra az olvasóknak?
SR:
Ha tudunk ne bosszankodjunk, ne dühöngjünk, ez a  helyzet van. Akkor miért ne éljünk boldogabban!? Figyeljünk oda magunkra, és a közvetlen környezetünkre. Most ez a bezártság lehetőséget ad arra, hogy együtt lehess azokkal akik ott vannak neked, veled. Használjuk ki! Sokat adhatunk egymásnak. 

Van idő tanulni, pihenni. Jókat beszélgetni. Jaaa! És aggódni azért, aki távol van tőled. 🙂

 

A vásárhelyi majomlány nyomába eredt D. Szűcs Csaba

Minden pénteken újabb és újabb részletet ismerhetünk meg Hódmezővásárhely talán legrejtélyesebb egykori lakójáról, Szilágyi Eszter életéről, aki számos titkával együtt szállt a sírba még 1909-ben. A majomlány története már-már épp feledésbe merült volna, de D. Szűcs Csaba jó időben leporolta. A szerzővel kisregényének keletkezéséről, a mű fogadtatásáról és jövőbeli terveiről is beszélgettem.

rémsztori1

Viharsarki Kanapé: Hogy akadtál rá Szilágyi Eszter történetére?
D. Szűcs Csaba: 
Szilágyi Eszter, a hódmezővásárhelyi majomlány történetét 2008 márciusában egy 1909-es helyi hírlap hasábjain olvastam. A Délmagyarország munkatársaként egy készülő cikkem miatt lapozgattam a megsárgult újságot a városi könyvtárban. Nem mindennapi, tragikus és rejtélyes élettörténete azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, hogy megírom a lapba. A róla szóló kisregény gondolata is ekkor született meg bennem.

VK: Hódmezővásárhelyen mennyire ismerték ezt a már-már rémtörténetet?
DSzCs:
Eszter neve mára teljesen feledésbe merült. Életében viszont beszédtéma volt a városban, hiszen többször cikkeztek róla a helyi újságok. Eleink különféle elméleteket gyártottak a származásáról, többen pedig személyesen is felkeresték Újvároson, ahol Lugosi Józsefnénél volt gondozásban.

VK: Mennyire színezted ki ezt a históriát?
DSzCs:
A történet cselekménye kitalált, amibe beleszőttem Eszter nehéz életének egyes eseményeit. A valóságban például szőrös volt, nem beszélt, csak makogott és négykézláb járt. A kisregényben „javítottam” ezeken a tulajdonságain. Rajta kívül több szereplő valóban élt, többet pedig egykor élők ihlettek. Azt akartam, hogy a történet fontos helyszíne legyen a még épülő városháza, ezért a cselekményt 1893-ba helyeztem.

dszucscsaba

Kép a szerzőről

VK: A Facebookon osztod meg hétről hétre a kisregényed részleteit. Milyen eddig a fogadtatása?
DSzCs:
A részletek péntekenként jelennek meg a Hódmezővásárhelyi rémtörténet Facebook-oldalamon, aminek több mint kétszáz követője van, számuk pedig naponta bővül. Kaptam visszajelzéseket az olvasóktól, hogy tetszik nekik a kisregény és izgatottan várják a folytatásokat. Ennek nagyon örülök!

VK: Tervezed-e, hogy esetleg nyomtatásban is közöld?
DSzCs:
Egyelőre nincs szándékomban, bár többen jelezték, hogy szívesen olvasnák nyomtatott formában is. Azért döntöttem a Facebookon való publikálás mellett, mert a mai világban sajnos egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe, az interneten viszont rengeteg időt töltünk, így a kisregény a közösségi oldalon sokkal több emberhez eljuthat. Természetesen ingyenesen.

VK: Dolgozol-e esetleg hasonló, szintén helyi kötődésű legenda feldolgozásán?
DSzCs:
Mindig is érdekelt a helytörténet, az íróasztalom fiókjában több olyan régi, megdöbbentő és vérfagyasztó hódmezővásárhelyi történet is lapul, amiket szeretnék majd a szépírás eszközeivel feldolgozni. Úgyhogy a Facebook-oldalam követői a jövőben is számíthatnak A majomlányhoz hasonló, hosszabb-rövidebb írásokra.

A majomlány történetének újabb része mától elérhető a Hódmezővásárhelyi rémtörténet Facebook-oldalán.

 

Békés megye összefog!

Új weboldalt hozott létre a Békés Megyei Önkormányzat „bekesmegyeosszefog.hu” címmel, melynek célja az, hogy a koronavírus-járvány idején összekapcsolja a segítségre szorulókat a segítséget felajánlókkal. A kezdeményezésről Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke adott tájékoztatást.

fekvo_A4

A Békés Megyei Védelmi Bizottság legutóbbi ülésén szó esett arról, hogy a veszélyhelyzet súlyát a Békés megyei lakosok és a vállalkozók, vállalkozások is érzik, így sok adomány, önkéntes, civil felajánlás érkezik a leginkább rászorulóknak. Fertőtlenítő szert, arcmaszkokat, számítógépet ajánlanak fel, segítenek bevásárolni, ügyeket intézni azoknak, akik nem tudnak vagy számukra nem tanácsos kimozdulni otthonról, sőt, több esetben pénz felajánlásával kívánnak segíteni. Önkéntes segítségnyújtás szerte a megyéből érkezik, ahogyan segítségkérést is számos településről jeleznek. Azért, hogy ne alakuljanak ki egyenlőtlenségek, koordinálni kell a felajánlásokat és a kéréseket. A Békés Megyei Önkormányzat vállalta fel azt a munkát, hogy összekapcsolja a segíteni szándékozókat a segítséget kérőkkel, segíti a beérkező felajánlások, adományok célba juttatását, összehangolását, koordinálását.

– A kezdeményezés ötletgazdája Herceg Tamás országgyűlési képviselő úr volt, a Békés Megyei Önkormányzat pedig létrehozta a „bekesmegyeosszefog.hu” elnevezésű honlapot. Köszönjük az A-Team Reklámügynökség közreműködését, akik ingyenesen készítették el ezt az oldalt – mondta a megyei önkormányzat elnöke.

Hozzátette: egy egyszerű honlapról van szó két funkcióval: segítséget lehet kérni, és segítséget lehet felajánlani a felületen. A jelentkezők a bevásárlásban, postai csekkek befizetésében, recept, gyógyszer kiváltásában, személyszállításban, tanításban, távoktatási eszköz igénylésében és bármilyen más egyéb igény kiszolgálásában kérhetnek segítséget. A segítők pedig önkéntes munkájukat, anyagi támogatásukat, oktatást, eszközöket, ingatlanokat, szállítást, szolgáltatásnyújtást, informatikai segítséget, véradást és bármi mást ajánlhatnak fel.

– Az anyagi felajánlások a Békés Megyei Önkormányzat hivatalos alszámlájára kerülnek, ezeket az összegeket a Békés Megyei Védelmi Bizottsággal egyeztetve használjuk fel. A Megyeházán munkacsoportot hoztunk létre, amely a bejövő igényeket és felajánlásokat koordinálja. A jelentkező segítőkről és segítségre szorulókról napi szinten tájékoztatjuk az adott település polgármesterét és civil szervezeteit, hogy a helyi szempontokat figyelembe véve a legoptimálisabban köthessük össze a támogatást nyújtó és kérő embereket – tudatta Zalai Mihály.

– Az elmúlt évszázadokban a Békés megyei emberek mindig összefogtak a nehéz időkben. Ennek a megyei összefogásnak újra itt van az ideje!

Célunk az, hogy az önkéntes felajánlások számát növeljük, valamint szeretnénk elérni azt, hogy aki segítségre szorul, annak a Békés megyei emberek összefogásával segíteni tudjunk. Már azzal is sokat segíthetnek, ha ellátogatnak a https://bekesmegyeosszefog.hu/ honlapra, és az oldal tetején rákattintanak a megosztás gombra. Kérem, mindenki segítsen azzal, hogy egy megosztással eljuttatja ezt az információt azokhoz, akik segítségre szorulnak vagy segíteni szándékoznak – zárta szavait a megyei önkormányzat elnöke.

Grezsa Ferenc: A segítő hivatások értékrendje minta lehet az egész társadalomnak

Napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt az agresszivitás a hétköznapokban és az online terekben is. Ez a fajta viselkedés pedig mind az egyének, mind a társadalom életében komoly károkat tud okozni. Dr. Grezsa Ferenccel, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezetőjével erről a jelenségről, a segítő foglalkozások fontosságáról, valamint a nemrégiben Hódmezővásárhelyen útjára indított Léleképítő Műhelyről beszélgettem.

grezsaf

Viharsarki Kanapé: Mit takar pontosan a mentálhigiéné fogalma?
Grezsa Ferenc: Nincs egészen pontos magyar fordítás, kifejezés erre a szóra. Legáltalánosabban lelki egészségnek lehetne fordítani. Illetve minden olyan tevékenységet mentálhigiénés tevékenységnek lehet tekinteni, amely a lelki egészséget szolgálja. De hangsúlyoznám, hogy itt nem az orvosi értelemben vett lelki egészségről van szó. Talán jobban kifejezi a lényegét, hogyha azt mondjuk, lelki kultúra, kapcsolati kultúra, pszichológiai kultúra. Tehát egy bizonyos magatartásmód, amelyben a személyek vagy a közösségek magukat lelkileg egészségesnek, teljesítőképesnek tudják átélni.

VK: A Károli-egyetemen kétfajta képzés is várja a hallgatókat: mentálhigiénés segítő és online mentálhigiénés segítő. Az itt végzett szakemberek mivel foglalkoznak a hétköznapokban?
GF: A lelki egészség ügyét nagyon sokféle módon, eszközzel, módszerrel és sokféle léptékben lehet szolgálni. Többek között lehet konkrét személyek segítése által vagy lehet olyan módon is, hogy közösségeknek tervezünk és szervezünk olyan programokat, ami által ők előre lépnek. A közösség önazonossága, kapcsolatrendszere, kapcsolati kultúrája vagy problémamegoldó képessége fejlődik. A „mentálhigiénés segítő” szakon   közvetlen segítési módszert tanulnak a hallgatók, tehát, hogy az élő, személyes kapcsolatban, egy beszélgetésben, egy csoporthelyzetben miként lehet segíteni annak, aki ezt igényli. Az „online mentálhigiénés segítő” szakon pedig ennek az interneten megvalósuló módjait sajátíthatják el.

Képtalálatok a következőre: lelki egészség

VK: Kiknek ajánlják ezeket a képzéseket?
GF: Mind a két képzés szakirányú továbbképzés, tehát csak az jelentkezhet, akinek már van egy alapvégzettsége, BA vagy MA szintű diplomája, ez a bemeneti feltétel. Elsősorban azoknak ajánlható a mentálhigiéné szak, akik valamilyen segítő hivatást gyakorolnak. Segítő hivatásoknak nevezzük azokat a hivatásokat, ahol a munka során emberekkel foglalkozunk, például ilyen a tanár, az orvos, a nővér, a lelkész, a hitoktató vagy a szociális munkás. A képzés során olyan ismereteket és olyan készségeket tudnak elsajátítani, ami nagymértékben segítheti, hogy a hivatásukat, az eredeti foglalkozásukat még színvonalasabban, még hatékonyabban végezzék.

VK: Napjainkra nagyon eldurvult a közbeszéd. Mi ennek az oka, miben gyökeredzik ez a fajta agresszió?
GF: Ennek a folyamatnak a gyökerei nagyon mélyek, több évtizedre nyúlnak vissza. A szorongás és az agresszió szintje az, ami úgy tűnik, hogy jóval nagyobb, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Nem nagyon lehet megmondani, hogy pontosan mivel függ össze. Mindenesetre a három évtizeddel ezelőtt elkezdődött rendszerváltozási folyamat elég gyorsan előre is haladt, ami nagyon sok alkalmazkodási terhet és nehézséget teremtett az emberek számára. Egyszerre nyújtotta a felszabadulás érzését, de ugyanakkor új kihívások tömegét is teremtette, melyek hatékony kezeléséhez a polgárok és közösségeik csak kevés segítséget, támogatást kaptak. Így csak részlegesen tudtak megbirkózni az új kihívásokkal.
A ’90-es évekre visszatekintve ebben az értelemben is utalhatunk például a munkanélküliségre, amelynek aránya abban az időben nagyon megugrott. Vagy utalhatunk a magyarországi drogkultúrára, (az alkoholfogyasztást is beleértve) amelynek gyökerei mintegy 100-150 évre nyúlnak vissza. Sokan a problémáikat alkoholfogyasztással, nyugtató és altatószedéssel kendőzik el.
A tömegkommunikáció robbanásszerű terjedésének is lehet kedvezőtlen hatása. Például az  interneten teljesen csorbítatlanul, bárki bármilyen közlendőjét beírhatja, melyek sok esetben nagyon  agresszív tartalmúak , melyekhez bárki hozzáférhet. Az agresszió rengeteg mintája alapvetően hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a beállítódás, magatartás erősen terjed.
Másfelől fellazultak az élet hagyományos keretei. Ma már nem nagyon vannak együtt élő generációk, sokan élnek szülőhelyüktől távoli városokban, vagy külföldön. Ezek az új tendenciák pedig a hagyományos önazonosság fellazulásával, megrendülésével párosulhatnak. Úgy tűnik, mintha sok ember, közösség számára hiányoznának a kapaszkodók, és ez is összefügghet azzal, hogy  oly nyilvánvalók az agresszió jelei a mai magyar társadalomban.

Képtalálatok a következőre: lelki egészség

VK: A segítő szakmákban és a média világában dolgozók hogy tudják tompítani ennek a közbeszédnek a hatásait? Tudunk-e „villámhárítók” lenni?
GF: Örülök, hogy szóba kerültek ezek a hivatások, mivel mind a kettő nagyon fontos. Például a szociális gondozói munka is segítő hivatás, az országban több százezer segítő hivatású ember van. A szociális szférában, a hitéletben, az egészségügyben vagy a köznevelésben dolgozók olyan őriznek, értékrendszert, melyben fontos szerepe van a rászoruló emberek segítésének, a másik ember megértésének, annak, hogy a másik embert próbáljuk megérteni, elfogadni. Próbáljuk segíteni őt abban, amiben tudjuk, – mindez hallatlanul fontos. Tehát az az értékrendszer és magatartáskultúra, amelyet ezek a foglalkozások képviselnek, az egész társadalom számára minta lehet, ezért is nagyon fontos ezeknek a szakembereknek a továbbképzése.
Az újságírói hivatás pedig más szempontból sajátos, hiszen a média világában megjelenik egy sor olyan tartalom, amelynek direkt összefüggése van a közösség szorongási szintjével, hangulati állapotával. Tehát e szakterületen is óriási lehetőségek rejlenek, hogyha a tartalmat előállító újságírók, szerkesztők a szakmai eszköztárukba bevonnák a lelki egészséggel kapcsolatos ismereteket is. Így ráébrednének arra, hogy milyen nagy a felelősségük van, mert egy közlés vagy beszámoló stílusa nagyon sokaknak befolyásolhatja például az aktuális szorongásszintjét. De a médiatartalmakban el lehet helyezni olyan üzeneteket is, amelyek kapaszkodóul szolgálhatnak a befogadóknak, mégpedig mindezt úgy, hogy a tényszerűség sem csorbul. Egy ideje foglalkozom újságírókkal, akikkel közösen elemezzük a különböző közléseket. Minap konkrét példaként vizsgáltunk egy bűnügyi tudósítást, amelyben az is benne volt, hogy a bántalmazó hányszor rúgott bele áldozatába. Az ilyen (részletező, jelenetszerű) információ kihathat az olvasó szorongási szintjére. Bőven  elég lett volna csak annyit leírni, hogy súlyosan bántalmazta. Egyfelől ez a hír többet közölt, mint kellett volna, másfelől pedig kevesebbet, mert nem kapott helyet az anyag végén, hogy a családon belüli erőszak elszenvedői ezen és ezen a zöldszámon jelentkezhetnek, és kérhetnek segítséget. Ezek egyszerű dolgok, de ha csak erre odafigyelnének a médiamunkatársak, rengeteget tudnának tenni a társadalomért. Sok esetben tesznek is, de még lenne hova fejlődni.

VK: Ez az agresszivitás a közéletet, a politikát is átszővi. Ön Hódmezővásárhelyen elindított nemrég egy Léleképítő Műhelyt. Mit érdemes erről tudni, mi történik ezeken a foglalkozásokon?
GF: Ez a program abból nőtt ki, hogy az elmúlt egy-két évben tudatosabban is figyeltem a vásárhelyi eseményeket. Odavalósi vagyok, ott élek most is, és sok szempontból el vagyok köteleződve a város, illetve a város lakói, közössége iránt. Nagyon szomorúan tapasztaltam azt, hogy teljesen megoszlott a közösség. Nem is azt látom problémának, hogy eltérők a vélemények, hanem azt, ahogy ezt kommunikálják: nagyon sok durvaságot, agressziót tapasztalok, érzületi, indulati alapon szinte teljesen meghasadt szülővárosom közössége. Ez nemcsak a nagy közösségre érvényes. Baráti kapcsolatok, párkapcsolatok bomlottak fel, mert egy adott kérdésben eltérő szemléletűek voltak a felek. De mindez a családokon belül is komoly feszültségeket szít.
Amikor az indulatok eluralkodnak egy városban, akkor önmagunkról, a másikról, a közösségről, a városról szóló döntésekben nem tudunk józanul mérlegelni. Nem tudjuk felmérni, hogy tulajdonképpen mi szolgálná valóban a közösség érdekeit. Szerintem az őszi választásokon sem a megfontolt mérlegelés, hanem egy indulati reakció alapján zajlottak az események. Mindezeken  gondolkozva jutottam arra a következtetésre, hogyha egy közösség, vagy konkrét személyek önazonossága, értékrendszeres biztos talajon áll, akkor sokkal inkább képesek felelős, autonóm döntéseket hozni mind önmagukról, mind a közösségről. Azért indítottam el a Léleképítő Műhely, hogy akik oda eljárnak, azoknak az önazonossága, a jövőképe biztosabbá váljon, és így képesek legyenek tudatosítani önmagukban azokat az alapértékeket, legfontosabb szerepeket, amik személyiségüket, életvitelüket meghatározzák.
Minden egyes ilyen, a felelősséget vállalni tudó közösség elősegíti, hogy egy városban az egész közélet fejlődjön, kibontakozzon. Ez a foglalkozássorozat januárban kezdődött. Eredetileg úgy gondoltam, hogy kéthavonta tartjuk, de már látom, hogy havonta szükség lesz a találkozásokra. Az első alkalmon több mit nyolcvan fő jelent meg. A programot szándékosan az Ótemplomba hirdettem meg, mert az sok szempontból fontos hely városunk életében. Nagyon kedvezők voltak a visszajelzések és a tapasztalatok az első alkalommal kapcsolatban. Bízom abban, hogy öntudatos, autonóm, felelősségteljes közösség tud formálódni az évek alatt. Az első év témája az önazonosság lesz, hogy kik is vagyunk mi, és mit jelent nekünk az, hogy férfiak, vagy nők, keresztyének, magyarok, vásárhelyiek stb. vagyunk. Többek között ezekről beszélgetnek a résztvevők.

Kép forrása: radio7.hu