Sztojka Tibi: A saját műsorral egy régi álmom vált valóra

Nemrégiben jelent meg a dobozi származású énekes, Sztojka Tibi második nagylemeze Játszd még egyszer címmel, december 19-én, szombat este pedig saját műsorral debütál a Zenebutik csatornán. A műsor és a lemez kulisszatitkairól, valamint a közelgő ünnepekről is kérdeztem az énekest.

Viharsarki Kanapé: Felpörögtek nálad év végére az események. Augusztusban aranylemezes előadóvá váltál. Hamarosan pedig saját műsorral rukkolsz elő a Zenebutik csatornán. Mit érdemes erről a produkcióról tudni?
Sztojka Tibi:
Nagyon régi álmom vált valóra azzal, hogy saját műsort vezethetek és én lehetek a műsor házigazdája. Mindenképpen azt szerettem volna és az volt a célom, hogy változatos zenei produkciót hozzunk létre, ahol az ismert énekesek és zenekarok mellett új tehetségek is lehetőséget kaphatnak a bemutatkozásra, ez nagyon fontos volt számomra!

A műsor jellege egyébként az éjszakai bárok hangulatát idézi, ami igazából nem áll messze a valóságtól, hisz a helyszín Budapest egyik méltán híres és impozáns szórakozó helye a Sinatra – Mátyás Pálinkaház. A helyszínt egyébként Nyári Kálmán barátom biztosította.

Azt gondolom minden adott, hogy a kedves tévénézők egy kellemes műsort láthassanak a Zenebutik csatornáján!

VK: Mikorra várható a premiere?
SzT:
A premierfelvétel december 19-én, szombaton 18 órakor kerül adásba, majd ezt követően minden szombaton szintén 18órától találkozhatunk a Zenebutik csatornáján. Illetve aki lemaradt, viszont szeretné megtekinteni a műsort, az a vasárnap délelőtt 10 óra 30 perckor megteheti az ismétléskor.

VK: Ahogy arról több Békés megyei portálon is olvashattunk, a saját lemezed munkálatai is a finisbe érkeztek. Mikorra várható annak a megjelenése?
SzT: Igen, nagyon boldog vagyok és örömmel tölt el, hisz el készült második nagylemezem Játszd még egyszer címmel és 10 saját dallal. Most már hivatalosan is megjelent az album illetve az online és zenei áruházakban is megtalálható!

Az albummal kapcsolatosan annyit elmondanék, hogy a zenei producere Csicsák Norbert (Noresz) barátom, akinek a gyönyörű szép dallamokat köszönhetem. Az albumon egyébként több mint egy évet dolgoztunk, és óriási örömömre olyan vendég művészek is közreműködtek a dalainkban, mint Botos Tibor gitár, Dajka Krisztián gitár, Herold Peti szaxofon, illetve Járóka Zizi vokalistaként!

Szerintem egy színes, stílusban gazdag és mindenképp igényesen meghangszerelt dalokkal találkozhatnak mindazok, akik belehallgatnak a Játszd még egyszer című albumomba, amelyen a lírai szerelmes dallamok mellett helyet kapott több latin hangulatú dal is, illetve egy két bulizás muzsika!

VK: Ennyi izgalom közepette hogy tudsz ráhangolódni az ünnepekre?
SzT: Nagyon szeretem a karácsony ünnepét. Mondhatni a kedvenc ünnepem, számomra nagyon fontos. Attól függetlenül, hogy sajnos a vírushelyzet mindent maga alá seper, mi megpróbáljuk kihozni a legjobbat és a legszebbet a karácsonyi ünnepből!

VK: Sablonkérdés év végén, de egy ilyen felemás év után mik a terveid 2021-re? Nyárig mivel örvendezteted majd meg a rajongóid?
SzT:
Remélem és bízom benne, mint ahogy szerintem mindenki más, hogy a vírushelyzet valamikor odébbáll és visszatérhetünk a megszokott életünkhöz.

Viszont én mindenképpen szeretnék az új album dalaihoz néhány videoklipet forgatni és természetesen már el kezdtünk dolgozni a harmadik nagylemezemen. Nem szeretnék most leállni, hisz nagyon szépen haladunk előre a célunk eléréséhez!

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, illetve ezúton szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket és Boldog újévet kívánni!

“Bármi egyedivé tesz egy zenekart, ha abban szívvel-lélekkel benne van mindenki” – bemutatkozik a Thomassy Party Band

A Thomassy Party Band 2013-ban alakult, Tomázy László hívta életre. Főleg esküvőkön, rendezvényeken lépnek fel partyzenekarként. Mára már a nevüket országszerte megismerték, egyre több fellépésük van Békés megye határain kívül is. Bár a koronavírus-járvány negatív hatásait ők is megérezték a saját bőrükön, mégis bizakodva tekintenek a jövőbe. Az énekesnőjükkel, Szabó Anitával beszélgettem.

Viharsarki Kanapé: Mit érdemes tudni a zenekarról?
Szabó Anita: Az alapzenekar 2013-ban alakult Tomázy Laci indíttatásából. Főleg esküvőkön, rendezvényeken lépünk fel partyzenekar titulusban. Az alakuláskor még teljesen más zenészek játszottak a zenekarban, a jelenlegi formációról viszont elmondható, hogy egy stabil, jól együttműködő csapat. Maximálisan családtagként tekintünk egymásra ez megkönnyíti a közös munkát is, van négy fogadott Papám és egy Öcsim. Szeretem őket.
Körülbelül 500 dalos folyamatos bővítés alatt álló repertoárral rendelkezünk,  követjük a mai slágereket és igyekszünk Thomassy stílusban előadni. Volt rá példa, hogy egy bizonyos dalt kért az ifjú pár, nálunk nem szerepelt műsorban, de a színpad mögött az akkordokat lelesve összeraktuk a vacsora utánra és hatalmas bulit csináltunk. Életem egyik legmerészebb pillanata volt. Megérte látni azt a közel 200 embert ugrálni egy pár legszebb napján. Számunkra az emberek hangulata a legnagyobb kritika.

VK: Miként kerültél velük kapcsolatba?
SzA: Egy ideje már a zeneszakmában tevékenykedek, voltam már tehetségkutató műsorban szereplő vagy vidéki versenyen zsűritag, viszont a kislányom születése után az éneklés főleg a babaszobában maradt a maga varázslatával. Miután Zoé óvodába ment, én is vágytam a ritmusra, azokra a jó élőzenés próbákra.

Aki benne van vagy volt, sose fogja tudni elengedni ezt a világot, és ez így van rendben.

Szerencsére a párom egy támogató típus, kétség sem fért hozzá, hogy újra belevágok a zenélésbe.
Egy nyáron több formációban is kipróbáltam magam, míg egy nap Laciék ajánlata annyira tetszett, hogy nem tudtam nemet mondani annak ellenére, hogy soha nem volt közöm a partyzene fogalmához. Részükről a megkeresés egy vicces történet, de egy nagyszínpados koncert előtt két héttel találtunk egymásra. Aztán kiadtak hirtelen 80 dalt megtanulni. Komolyan. Végül Laci felesége egy próbára házi pizzát hozott nekünk kávéval, üdítővel.
Máskor Romániában jöttünk össze mert pár tag a csapatból kint él. Képzeld el, ahogy ott ülünk a teremben, fáradtan sok-sok óra gyakorlás után és jön egy ilyen kedves meglepetés. Ott azt éreztem a helyemen vagyok, és ebben fontos szerepet játszott az a pizza vagy egy aradi grill party. Családot kaptam picit máshogy.

VK: Mi tesz egyedivé egy partizenekart?
SzA:
Bármi egyedivé tesz egy zenekart, ha abban szívvel-lélekkel benne van mindenki. Nyilván az egyik legfontosabb az egyedi hangzás, az előadásmód, a hangulat amit biztosítunk. Viszont ha elmegyünk egy lakodalmat csinálni, tudom azt, hogy nem szolgáltatóként tekintenek ránk, hanem a legjobb szolgáltatóra és barátra, akik életük legszebb éjszakájáért felelősek, és ez a felelősség kihatással van a profi munkára is.
Saját hang, fény és füsttechnikai felszerelésünk van, saját próbaterem, kisbusz és még sorolhatnám. Ez a zenekar nem csak hobbi, ebben a srácok felől 30 év tapasztalata van.

VK: A koronavírus a zenészek és előadóművészek mindennapjait alaposan átszabta. Ti milyen évet tudhattok a hátatok mögött?
SzA: Az év elején még hatalmas reményekkel indultunk, a naptár tele volt, nem volt az évre szabad hétvégénk. Aztán hirtelen betört ez az élethelyzet és az egész szakmát rántotta magával egy ismeretlen szituációba.
Vettük az akadályt, egyeztettünk, pihentünk, online próbát tartottunk. Ahogy újra lehetett rendezvényeket és lakodalmat tartani, teli lett a naptár, másokkal ellentétben mi nagyon szerencsések voltunk és szép idényt zártunk. Látjuk ,hogy a következő években mire lesz igény, tudtunk gondolkodni és lépni.

VK: Milyennek ígérkezik a 2021-es évetek?
SzA:
Egy szóval fogalmazva ; Izgalmasnak. Az esküvői szolgáltatók között kivívtunk egy ismertséget, a Békés megyei zónából erősen kilépve már országosan keresnek és foglalnak Minket, szolgáltatásaink is bővülnek mint a repertoárunk,  illetve jómagam is egy kreatív részébe harapok a szakmának, de ez utóbbi a jövő zenéje.

VK: Hogy tudják veletek felvenni a kapcsolatot?
SzA:
Bármilyen social media felületen a Thomassy Party Band zenekarra keresve, ahol rengeteg naprakész információt osztunk meg természetesen az elérhetőségek mellett. 

Fotók: Thomassy Party Band Facebook-oldala

Online karácsonyi vásárt szervez a megyei önkormányzat

A Békés Megyei Önkormányzat úgy döntött, segíteni próbál a megyében élő és munkálkodó kistermelőknek és kézműveseknek azzal, hogy – ha már fizikailag nem lehet, legalább – online formában karácsonyi vásárt szervez.

A koronavírus-járvány miatt 2020-ban sokan kerültek nehéz helyzetbe: ideiglenesen be kellett zárniuk boltjukat, elvesztették munkahelyüket. A Békés megyében élők is megszenvedik a megszorításokat, azok, akik mindezek ellenére kitartanak, nehezebben találnak partnert, vásárlót, megrendelőt, vendéget. A járvány miatt – átmenetileg – semmilyen rendezvény, közösségi program nem tartható, a karácsonyi vásárokat sem rendezik meg – emlékeztettek a közleményben.

A Békés Megyei Önkormányzat úgy döntött, segíteni próbál a megyében élő és munkálkodó kistermelőknek és kézműveseknek azzal, hogy – ha már fizikailag nem lehet, legalább – online formában karácsonyi vásárt szervez.

A bekesmegye.hu oldalon egy aloldalt hoztak létre Békés megyei online kézműves karácsonyi vásár néven, ahol azoknak a partnereiknek a termékeit, szolgáltatásait mutatják be röviden, akik az eddigi Megyenap elnevezésű rendezvényeiken velük voltak, segítették a programot részvételükkel.

A termelők, kézművesek elérhetőségeit is megosztjuk, hogy megkönnyítsék azoknak a dolgát, akik vásárolni, rendelni szeretnének

– tudatta Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke. Hozzátette: várják további kézművesek jelentkezését is, akikről rövid ismertetőt és elérhetőséget osztanak meg a már említett oldalon.

Békés Megyei Önkormányzat

Bán Csaba: Most tapasztaljuk meg az esendőségünket

Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, immáron 15 éve szolgál a városban. Többek között arról kérdeztem, hogy miként élték meg a koronavírus-járvány első ás második hullámát a gyülekezetben és a hozzájuk tartozó intézményekben, illetve hogy ünneplik az adventet a korlátozások közepette.

Viharsarki Kanapé: Mit érdemes tudni a hódmezővásárhelyi református gyülekezet történetéről?
Bán Csaba:
1948-ig a városban csak egy református gyülekezet volt több templommal, sok pappal, sok kántortanítóval és kiterjedt intézményi hálózattal. Debrecen után Hódmezővásárhely a Tiszántúl második legnagyobb református városa. Míg 1948-ban 12 gyülekezet volt, most már csak 10 van. A legjobb helyzetben mi, az ótemplomi gyülekezet vagyunk, mi vagyunk a város szívében. Hozzánk járnak a legtöbben, annak ellenére, hogy nem mi fedjük le a legnagyobb területet. A főtér szomszédságában található templomunk 2012-ben megújult, korszerű fűtést kapott, így az alkalmakat rendezett körülmények között tudjuk tartani.
Azonban elszomorít az a pusztulás, amit magam körül tapasztalok. A háború idején 52 ezer fő körül mozgott a város lakossága, abból 21 ezer fő vallotta magát reformátusnak. A legutolsó népszámláláskor már csak 7 ezren vallották magukat reformátusnak. Azonban szerencsére stabilan 60 körüli évente a keresztelések száma, és a tanrendszerünknek köszönhetően pedig évente mintegy 35-40 fő tesz hitet Isten előtt. Azonban sajnos ez nem jelenik meg a gyülekezeti életünk aktivitásában. Jelenleg négyen vagyunk lelkészek két beosztott és két intézményi lelkész, és sok segítőnk akad.

VK: Miként élték meg a vírus első és második hullámát a gyülekezetben és a felekezeti intézményekben?
BCs:
A vírushelyzetnek egyaránt vannak kézzel fogható és tapasztalható testi és lelki hatásai. Egy olyan lelkésztől kért interjút, aki a gyülekezete mellett három intézményben is elkötelezett. A mi gyülekezetei közösségünkhöz tartozik ugyanis egy gimnázium, egy általános iskola és egy gyógypedagógiai intézmény is. Fenntartó képviselőként oda kellett figyelnünk több tényezőre is, időnként még jelentéseket is kellett adnunk. Az első hullám idején digitális távoktatás volt, így az intézményeket át kellett állítanunk az online oktatásra, ez pedig nem volt könnyű feladat. Az első két hétben az intézmények és a tanárok is komoly terheket hordoztak. A gimnázium két éve átesett egy géppark cserén, így problémamentesen folyt az online munka.
Most a második időszakban két intézményben is megjelent a háromból a fertőzés, és azzal, hogy mindezzel a tantestületek hogy birkóznak meg, arról tudnom kellett.
Jómagam lelkészként tanár is vagyok két intézményben, ahol áhítatokat, istentiszteleteket és bibliaórákat is tartunk rendszeresen. Ezeknek a menetrendjét is megváltoztatta a koronavírus.

VK: Hogy áll össze egy online istentisztelet vagy áhítat?
BCs:
Mivel utolsó vagyok abból a generációból, akiknek csak a gimnazista éveikben jelent meg a számítástechnika az életében, és bár ma már mindent számítógépen csinálok én is, mégis idegenkedtem az újdonságoktól. Eleinte azért is okozott nehézséget az átállás, mert akarva-akaratlanul másokhoz hasonlítottam a tevékenységem. De fokozatosan mentem bele ebbe az új helyzetbe, és a veszélyhelyzet második vagy harmadik hetében már mindent tartottunk: az intézmények egy-egy alkalmát és a vasárnapi istentiszteleteket mind feltettük a Youtube-csatornánkra, amit újonnan indítottunk. Mindehhez technikai háttér is kellett, nekünk ez annyiban volt könnyebb, hogy rendelkezünk intézményi háttérrel. De ettől függetlenül ki kellett választanunk mi a megfelelő metódus és megfelelő szakemberekre is szükség volt. Talán nagy szégyent nem vallottunk, bár bevallom, hogy amennyire koncentráltak voltunk az elején – hiszen még a díszletre, a virágokra, az úrasztali terítőre és a bibliára is figyeltünk – , annyira dekoncentráltakká váltunk mostanra. Pedig ez mérhetetlen energiabefektetés volt. Nekem még ahhoz is hozzá kellett szokjak, hogy a mikrofonba beszéljek és a kamerába nézzek, mert ha nem odanéztem, akkor szinte teljesen elveszett az igehirdetés lényege.
Amellett sem szabad elmenni, hogy képernyőn keresztül a hatás teljesen más, mint élőben. A képernyőn sokkal hamarabb észre lehet venni a hibákat. A képi megjelenés pedig azzal is járt, hogy a tartalomról a hangsúly a külcsínyre, a megjelenésre terelődött, ez nekünk, református lelkészeknek pedig nem jó, mert mi a tartalomra helyezzük a hangsúlyt.
Júniustól az újbóli korlátozásokig ismét tudtunk istentiszteleteket tartani, amelyeken a hívek maszkban foglalnak a helyet a padsorokban, egymástól kellő távolságra, ezeket külön jelöltük is. Figyeltünk a folyamatos szellőztetésre, és mindezek mellett helyeztünk ki kézfertőtlenítőt is.

VK: Sikerült-e az online megjelenéssel többeket megszólítaniuk, mint a vírus előtt?
BCs:
Az istentiszteleteken bár feleannyian vettek részt az első hullám után, azzal, hogy megjelentünk az interneten észrevehető volt, hogy a Youtube-csatornára feltöltött videókat egy határozott létszám követte figyelemmel hétről hétre. Nálunk pedig az a szokás mióta én itt szolgálok, 2005 óta, hogy a híveknek már a templombejáratnál odaadjuk az aznapi igehirdetés szövegét nyomtatott formában, illetve azt közzétesszük a gyülekezet honlapján is. Mostanra pedig kialakult egy szolgálat is, hiszen a gyülekezetben akadnak olyanok is, akiknek nincs számítógépe. Nekik az istentiszteletet követően vagy még aznap vagy egy-két nappal később elvisszük a prédikációt újságformájában. Ez mintegy 40 főt érint, ezt összevetve az online statisztikákkal kijelenthető, hogy mintegy 80-90 fő hallgatja, olvassa a prédikációt, és ezekről rendszeresen kapunk visszajelzéseket is. Így kijelenthető, hogy a közösségi lelki gondozás több és színesebb lett ebben az évben. Több feladattal is jár ez, de szerencsére lettek segítő munkatársak is, akik megkönnyítették a dolgunkat.
Érdekes jelenség volt egyébként az, hogy az idősebb korosztály tagjai nem igazán akarták elfogadni ezt a vírushelyzetet, mikor kipattant, mikor pedig az első hullám lecsengett, nem akartak visszaállni a járvány előtti állapotokra.

VK: Mi ennek a vírusnak az üzenete az emberiség számára?
BCs:
Magánemberként azt gondolom, hogy a baj hirtelen itt van. A 20. és 21. században élőként azt gondoltam, hogy ilyen helyzet előálljon, és tulajdonképpen arra sem figyeltünk, hogy az influenzában is sokan meghalnak, de az, hogy egy vírus is megjelenjen, arra senki sem számított.
Keresztény emberként mindenképp a teremtmény mivoltunkat, az esendőségünket tapasztaljuk most meg, valamint mindezzel együtt azt, hogy Istenre lennénk szorulva. Egy nagyobb hatalom, egy nagyobb erős segítségére. S az a fájdalom, hogy ezt a társadalom nem igazán értette meg.

VK: Többen fordultak most Isten felé?
BCs:
Inkább elfordulás, mint befelé fordulás van. Pedig mikor forduljak az Istenhez, hogyha nem éppen most? Mikor a közvetlen környezetünkben is azt tapasztaljuk, hogy jön egy új vírus, és életerős 50-60 éveseket is levesz a lábáról. Ez is azt mutatja, hogy mennyire törékenyek vagyunk, hiába élünk egy fejlett, modern, mindennel felszerelt társadalomban.

VK: Az elmúlt hónapokban több támadás is érte az európai keresztény közösségeket. Mi áll ennek a hátterében?
BCs:
Megváltozott a világban. Az elmúlt években jártam többek között Svájcban, Genfben, a reformáció bölcsőjében, de a fiam sportolói pályafutása miatt eljutottunk Hódmezővásárhely francia testvérvárosába is egy focitornára, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a városháza melletti épületben jóformán fehér, európai emberek nem is laknak. Sőt még a francia csapatok többségében is színes bőrű gyerekek sorakoztak fel. Véleményem szerint ez a fajta nyitottság Nyugaton további veszélyeket rejt magában, mint, amit eddig megtapasztaltunk.
A nizzai templomban, egyházi liturgia alatt történt merénylet pedig egyértelmű üzenet volt. Keresztényként nem mondhatjuk a történtekre, hogy nincs bocsánat, de azt személy szerint bátran ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok, hogy egy ilyen országban élhetek, mint a mai Magyarország, ahol mind a nemzeti, mind a keresztény értékek védettséget élveznek.
Az a fajta biztonság, ami itt uralkodik, sokak számára vonzó. Egyre több olyan történetet hallani, hogy Amerikából és Nyugat-Európából is települnek ide családok, sőt akadnak olyan magyarok is, akik évtizedek után döntenek úgy, hogy a tengerentúlról hazaköltöznek. A családi körömben is van egy ilyen család, Floridából térnek vissza, mert azt mondják, hogy még mindig jobb Budapesten vagy bárhol az országban, mint most az Államokban.

VK: Hódmezővásárhelyen más okokból kifolyólag harapóztak el a dolgok a közéletben. Mit lehet helyben ez ellen tenni?
BCs:
Csendben maradni. Az elején mikor engem is megszólítottak, akkor belementem én is a vitákba, de beláttam, hogy ennek nem sok eredménye van. Nem bántam meg ezeket a helyzeteket, de inkább egyszerűen csendben maradok. Akad néhány ember a városban, aki mondhat, amit akar rólam. De ha a gyülekezetről mondaná – ilyen még nem volt – , akkor lehet máshogy gondolkoznék. De amikor a személyemet vagy a munkásságomat éri támadás, arra már az utóbbi másfél-két évben nem vagyok hajlandó válaszolni.
Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a város vezetője megvezette a választókat. Alapvetően nem a bíróságon látnám az ő problémáinak a megoldását. S sajnos egy szomorú végkifejletet látok a lelki szemeim előtt a városi közéletet illetően.

VK: Ebben a rendkívüli helyzetben mi módon tudják megélni az adventi várakozás időszakát?
BCs:
Nálunk van egy rend, amelyet jómagam állítok össze január 2–ától pünkösdig, majd szeptember 1-jétől karácsonyig. Ezt a vírus most szétbombázta, és most nem készült ilyen. Két koncertet szerveztünk, de a szabályozások ezt is keresztülhúzták. Az istentiszteleteket pedig ismét online közvetítjük, így igyekszünk lelki elemózsiát nyújtani a híveknek.
Folytatva a hagyományt idén is szervezünk gyűjtést a rászorulóknak advent időszakában. Eddig voltak cipősdoboz akcióink, azonban az idén a járványügyi helyzetre való tekintettel azt kértük az adományozóktól, hogy ne tárgyi, hanem pénzbeli adományokat juttassanak el hozzánk. Az összegyűlt összegből tartós élelmiszereket vásárolunk majd. Ezekkel a csomagokkal főként a tanyán élő, hátrányos helyzetű sorsú családok karácsonyt kívánjuk szebbé tenni. Az idei akciónk jelmondata épp ezért az volt, hogy „Asztalt terítesz. A tervek szerint ezeket a csomagokat december 15-e és 20-a között juttatjuk majd el az érintettekhez.

Kép forrása: promenad.hu, Hódmezővásárhely – Ótemplomi Református Egyházközség hivatalos honlapja

Nagy Gyöngyi: Nem szabad elfelejteni mi történt november 4-én

Október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére emlékezünk, november 4-én pedig elgyászoljuk annak vérbe fojtását. Nagy Gyöngyi történésszel, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanárával 1956 ismert és kevésbé ismert nőalakjairól és a forradalmi történések viharsarki vonatkozásairól is beszélgettünk. De érintettük a Budavári Polgári szalon eseményét is, amelyen a vásárhelyi történész Wittner Máriával, egykori szabadságharcossal beszélget majd.

Fotó: Ács Helga/Vásárhely24.hu

Viharsarki Kanapé: Míg október 23-a a forradalom kitörésének ünnepe, addig november 4-e annak leveréséről szól. Utóbbi emlékezete mennyire van jelen a mindennapjainkban?
Nagy Gyöngyi:
Sokkal kevésbé tudják az emberek, hogy mi is történt ezen a napon, nem is kötik nagyon ’56-hoz, azt is mondhatnánk, hogy elsiklanak fölötte. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezen a napon foszlottak szerte a remények a szabadságot illetően, amiért október 23-a óta nagyon sokan harcoltak, a fővárosban, és a vidéki városokban egyaránt. Sok visszaemlékező elmondta, hogy november elején még szervezkedtek, még nemzetőrséget akartak felállítani, de amikor a szovjet tankok november 4-én hajnalban elözönlötték az országot, akkor mindenki tudta, hogy minden további próbálkozás hiábavaló. Nagy Imre is ezen a hajnalon mondta el híres rádióbeszédét, bár amit mondott, az korántsem fedte a valóságot.

VK: Mennyire ismeri korunk embere ezeknek a történéseknek a háttérembereit: a fegyvert ragadó nőket és gyermekeket?
NGy:
Ma már egyre jobban benne él a köztudatban, hogy az ’56-os forradalomban mindenki részt vett, akinek fontos volt a szabadság, és ez alól nem kivételek a nők és a fiatalkorúak sem. Ők pedig sokszor férfiakat meghazudtoló bátorsággal és eltökéltséggel csatlakoztak egy-egy csoporthoz, ragadtak fegyvert, szállították vagy mentették a sebesülteket. A fiatalkorúak közül szinte mindenki ismeri Mansfeld Péter történetét, de vajon ismerik-e Misley Emesét, aki a Debrecenben elsőként eldördülő lövések áldozata lett 14 évesen, vagy ismerik –e azokat a fiatal fiúkat, akikre olyan hatással voltak az ’56-os események, hogy még évek múlva is mély lelki sebként hurcolták magukban, és végül idegileg annyira összeroppantak, hogy önként vetettek véget az életüknek. Az erdélyi Moyses Mártonra gondolok, akiből feltaláló, költő lehetett volna, ha a román Securitate nem lehetetleníti el a tanulmányait, vagy Bauer Sándorra (1952-1969), aki amint Moyses Márton (1941-1970) Brassó főterén, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát.
A nők közül talán Tóth Ilona (1932-1957) története ismert a leginkább, aki szigorló orvosként, a Domonkos utcai kórház vezető orvosaként mentette a sebesülteket, ennek ellenére azzal vádolták meg, hogy fegyveres csoportot szervezett, és röplapok nyomtatását tette lehetővé, sőt társaival azon fáradozott, hogy megdöntse a rendszert!  Ő talán a forradalom egyik legtisztább és legártatlanabb szereplője volt, aki orvosként a hivatását teljesítette 1956 októberében-novemberében, és a kommunista rendszer fenntartói a legaljasabb bosszút ellene vitték véghez. Olyan koncepciós pert kreáltak az ő és néhány fiatal társa személye köré, amellyel az volt a céljuk, hogy a fiatalságot alázzák meg.

Gróf Andrássy Ilona (1917-1990) alakja is a múlt homályába vész, pedig ’56 kapcsán róla is lehetne beszélni. Ő ezekben a napokban a nemzetközi vöröskeresztes csomagok szétosztásában segédkezett (a második világháború alatt a Sziklakórház főápolónője volt, az ötvenes évek elején tért haza a Hortobágyról, ahová arisztokrata származása miatt telepítették ki), emiatt megjárta Kistarcsát, különböző börtönöket, végül több évet a kalocsai női börtönben raboskodott, egy időben éppen Wittner Máriával, aki mára az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus nőalakjává vált. Őt ma már elég sokan ismerik, de ez nem a történelemtanításunknak az eredménye. Wittner Mária évek óta járja az országot, számos csoportnak elmesélte már a történetét, nekem is többször volt alkalmam vele találkozni, sőt több alkalommal kérdezőpartnere lehettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma Ő az egyik leghitelesebb alakja a forradalomnak.

VK: Hol és mikor lesz a beszélgetőpartnered Wittner Mária?
NGy: A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével 2020 februárjában a XX. század magyar nagyasszonyai címmel előadás- sorozatot indítottunk. Egy-egy előadásomban olyan asszonyokra igyekeztem felhívni a figyelmet, akik a keresztény értékrendjük mentén valamilyen módon segítették a hazájukat, vagy embertársaikat. Amikor Szőnyi Kinga elnökasszonnyal januárban terveztük az előadásokat, ’56- kapcsán mindkettőnknek azonnal Wittner Mária jutott az eszünkbe, aki igent mondott a felkérésünkre, így 2020. november 4-én a Budavári Polgári Szalonban vele fogok beszélgetni.

VK: Az ’56-os események alakításába miként kapcsolódott be a Viharsarok, illetve a viharsarki szereplők?
NGy:
1956-ban a vidéki városokban is nagyon sok esemény történt, szerencsére ezek is egyre elterjedtebbek, de e térséget illetően is ugyanazt kell mondanom, mint amit Tóth Ilona vagy Wittner Mária esetében. Ezeket a szereplőket azért ismerjük, mert a még élő ’56-osok nagyon sokat tettek azért, hogy az emlékük ne vesszen el. Tóth Ilona rehabilitálásáért Wittner Mária is kiállt. Wittner Mária a saját történetét maga ismertette meg az országgal. És a Viharsaroknak is van egy ugyancsak hiteles és ikonikus ’56-os alakja: Fekete Pál, aki küldetésének érzi, hogy ne csak az ő saját, hanem mások történetével, sőt az egész magyar történelemmel is megismertesse a mai fiatalokat. A békéscsabai tanárt 1956-ban a város a forradalmi bizottság vezetőjévé választotta, majd amikor november 4-én a szovjet tankok Békéscsabát is elérték, ő parlamenterként ment a szovjetek elé – kiválóan tud ugyanis oroszul – akik ennek köszönhetően nem lőtték szét a várost. Aki Fekete Pállal egyszer is találkozott, az a hatása alá került, mert Ő egy polihisztor és emellett humanista. Ő is óriási munkát végez még ma is ’56 emlékének ébrentartásáért: Békéscsabán létrehozott egy múzeumot (Fekete Pál Gyűjtemény), előadásokat tart, könyveket ír, egyszóval ő is, ahogyan Wittner Mária is, a két lábon járó Történelem és Emlékezet.

VK: Jövőre lesz a forradalom 65. évfordulója. Terveztek-e valami kiadványt vagy előadássorozatot erre a jeles alkalomra?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével közösen rendezett előadás-sorozat egy rendkívüli vállalkozás az Asszonyszövetség, és az én részemről is, hiszen egy húszéves jubileumot úgy ünnepelni, hogy havonta egy-egy elfeledett keresztény nagyasszonyt mutatunk be, nagyon mély elköteleződésről és szilárd értékrendről tanúskodik, amire véleményem szerint napjainkban óriási szükség van. Ezek az előadások pedig nem feminista előadások voltak, hanem mindig arra törekedtem, hogy az asszonyok lelkét, az embert mutassam meg a közönségnek. És szó szerint rendkívüli helyzeteket is megéltünk ebben az esztendőben, hiszen februárban még 40-50 embernek meséltem el gróf Andrássy Ilona történetét, de márciusban a koronavírus járvány miatt hozott intézkedéseknek köszönhetően már nem találkozhattam a közönséggel, így kisfilmek formájában juttattam el az előadásokat az Asszonyszövetségnek. Nagy áldásnak érzem, hogy szeptember óta ismét élőben tarthatom ezeket az előadásokat, és ha az Isten is engedi, jövőre az Asszonyszövetség ezeknek az asszonyoknak a történetét egy kiadványban is meg fogja örökíteni.

Cityrocks újratöltve – a Linkin Park dalát dolgozza fel Magyarország legnagyobb rockzenekara

Közép-Európa legnagyobb rockzenekara ismét több száz zenésszel közösen készít egy különleges videóklipet. A 2020 tavaszi Queen – The Show Must Go On dal után most a Linkin Park – New Divide című dalát tervezik közösen eljátszani. 

A home flashmobhoz bárki csatlakozhat, olyanok is, akik eddig nem vettek rész a CityRocks eddigi produkcióiban (szegedi, kecskeméti óriáskoncerteken), vagy a korábbi videós flashmobokban, és még nem tagjai a zenekarnak. Énekesek, gitárosok, basszusgitárosok, dobosok és zongoristák is jelentkezhetnek a kezdeményezéshez – olvasható a közleményben.

A részletes felhívás ITT érhető el.

Kedvcsinálóként pedig az alábbi videóban megtekinthető a nagy sikert aratott Queen-feldolgozás.