“Rá kell ébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van!” – beszélgetés a vásárhelyi történésszel, Nagy Gyöngyivel

Nagy Gyöngyit mindenki ismeri, aki valaha is megfordult Hódmezővásárhelyen egy kulturális eseményen. A fiatal történész immáron öt éve az Emlékpont munkatársa, és büszke vásárhelyiként azon dolgozik még ellenszélben is, hogy mentse a menthetőt, továbbörökítse azokat az értékeket, amelyek egyedivé teszik szeretett városát. Emiatt hívta többek között életre hasonlóan gondolkodó társaival tavaly novemberben a Tormay Cécile Polgári Kört is. Nagy Gyöngyivel Tormay Cécile örökségéről, történelmünk tanulságairól és a Trianon okozta fájó sebekről beszélgettünk.

Gyöngyi3

Viharsarki Kanapé: Számodra mit jelent a vásárhelyiség fogalma?
Nagy Gyöngyi: Ezen még sohasem gondolkoztam, azon már viszont többet töprengtem, hogy mit jelent számomra Hódmezővásárhely. Vásárhely számomra a gyökereimet jelenti, ehhez a városhoz tartozom, és itt vagyok szabad. Ez a város szellemi szabadságot jelent számomra. Bár minden településnek megvan a maga történelme és kultúrája, Hódmezővásárhely mégis egy különleges színfolt Magyarországon. Rólam tudni kell, hogy nem értelmiségi családból származom, de ugyanakkor otthonról értékként a gyökerek, az eredet tiszteletét és a becsülettel végzett munka fontosságát hozom. Nem tudom megmagyarázni miért, de úgy érzem, nem tudnék máshol élni. Ehhez nyilván hozzájárul az, hogy mind az épületeknek, mind a nem túl nagy főterünknek, a városházának vagy a kaszinónak van egy szimbolikus jelentősége. Számomra egyébként az abszolút kedvenc vásárhelyi épület az a kaszinó, amelyet hajdanán úri kaszinóként is emlegettek, és ahol pezsgő szellemi és kulturális élet folyt. Többek között Tormay Cécile-t is itt fogadták azok a helyi asszonyok, akik a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ) a tagjai voltak.

VK: Mi hívta életre a Tormay Cécile Polgári Kört?
NGy:
A vásárhelyi ember büszke arra, hogy vásárhelyi, és büszke arra, hogy milyen kulturális élettel bír a városa. Vagyis lassan azt lehet mondani, hogy csak bírt, mert az elmúlt pár évben e téren beállt egy szünet, elindult, egy „szellemi leépülés”, és egyre inkább az érződik, hogy már nincs szükség a kultúrára. Pont ez volt az egyik motivációja egyébként annak, hogy tavaly november 13-án, egy hónappal a helyhatósági választás után életre hívtuk a Tormay Cécile Polgári Kört, amellyel januárban álltunk ki először a nyilvánosság elé. Az alakulás apropóját az is adta, hogy névadónk 1921-ben ekkor járt először Vásárhelyen. Tormay Cécile-re azért esett a választásunk, mert ő egy emblematikus figurája volt a két világháború közötti magyar kulturális életnek, hagyományos jobboldali értékeket vallott, és a neve összeforrt Trianonnal. Családjának több tagja is szorosan kötődik az 1848-49-es történésekhez. Ez már sokban befolyásolta a sorsát. Az első világháború előtt ő már Európa-szerte ismert író volt, és volt egy különleges képessége, élőszóban tudott mesélni. A történeteit az előadások helyszínén, a szalonokban ülve találta ki. Olyan irodalmárok figyeltek fel rá, mint Gabriele D’Annunzio vagy Anatole France. Utóbbi szerző még az otthonában is fogadta, és regényeit is a francia akadémikusok figyelmébe ajánlotta. 1918-ban, Tisza István meggyilkolása után, asszonytársaival szervezkedni kezdett, és hátteret igyekeztek nyújtani keresztény alapon a férfiaknak. Ekkoriban már elterjedt volt Magyarországon az a tény, hogy a Károlyi-féle kísérletben és a Tanácsköztársaságban is sok zsidó származású politikus vett részt. A Szegedről elindult katonai szervezkedést a Tormay Cécile által vezérelt asszonyszövetség kulturális vonalon támogatta meg azzal a céllal, hogy szembeszálljanak a bolsevizmussal. Ehhez minden keresztény felekezet asszonyai csatlakoztak, kiegészülve a Szociális Missziótársulattal, ez volt a MANSZ, amely 1919 januárjában jött létre, és igyekezett felvenni a harcot a romboló bolsevizmussal. Ezek az asszonyok Horthy kormányzóságának végéig ott álltak a polgári kormányok mögött, és sohasem voltak kaphatók szélsőséges cselekedetekre. Mindezek mellett Tormay Cécile az elsők között volt, aki feljegyezte az 1918-1919-es évek eseményeit, ebből született meg később a Bujdosó könyv, és ezzel nem kis kockázatot vállalt.

Gyöngyi4

Polgári körünk egyik célja az, hogy alternatívát nyújtsunk az embereknek a kulturális programok terén. A tagsággal tisztában vagyunk azzal, hogy egy esemény akkor fog igazán sokakat bevonzani, és maradandót nyújtani itt, hogyha Vásárhelyről is szól. Legyen az egy ’56-os megemlékezés, egy kiállítás vagy egy könyvbemutató. A könyvtár, a múzeum vagy az Emlékpont mind olyan ikonikus helyek, amelyek a kultúra fő helyszínei. De a mi fő küldetésünk az, hogy azokat az embereket, akik hasonló értékrendet vallanak, hasonlóan gondolkoznak, összetartsuk. Úgy láttuk, hogy az élére kell állni egy olyan feladatnak, amely a kulturális, jobboldali és konzervatív értékek megőrzését is a zászlajára tűzi, és egybentartja a közösségeinket. Rendezvényeink sorában elsőként épp ezért Grezsa István, 2019-ben önállóan induló polgármesterjelölt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos volt a vendégünk. Ezzel mi a szolidaritásunkat akartuk kifejezni irányába. De a terveink között szerepel, hogy Lázár Jánost, a térség országgyűlési képviselőjét is meghívjuk egy előadásra, beszélgetésre, és szeretnénk a városunk értékeit is minél szélesebb körrel megismertetni.

VK: Miért merült már-már feledésbe Tormay Cécile neve?
NGy:
Mert a Bujdosó könyvben leírta az igazságot. Emiatt sütötték rá, hogy antiszemita volt, pedig nem volt az. S mivel nem tudták ellehetetleníteni, ezért azzal is megvádolták, hogy egy barátnőjével szerelmi viszonyt folytatott. Tormay Cécile tehát a küzdelem szimbóluma, mert egész életében a trianoni békediktátum revíziójáért harcolt. Ez is oka annak, hogy mára sokan szeretnék elfeledtetni.

VK: Az év elején a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének felkérésére egy asszonysorsokat bemutató előadássorozatba is becsatlakoztál. Mit érdemes erről tudni?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 20 évvel ezelőtt alakult, és ennek alkalmából felkértek arra, hogy tartsak egy előadássorozatot Budapesten A XX. század magyar nagyasszonyai címen. Itt olyan asszonysorsokat tárok az érdeklődők elé, akik a nemzeti, keresztény Magyarország újjáépítésében és fenntartásában részt vettek, és a legtöbbjüket később a cselekedeteikért, tegyük hozzá, ártatlanul meghurcolták. Így járt többek között Andrássy Ilona grófnő, akit arisztokrata származása miatt kitelepítettek, de még az 1960-as években is illegális tevékenységgel vádolták meg, ezért négy évig börtönben volt, vagy Karády Katalin, akit nagyon sokan félreismernek, és csak a szeszélyes dívát látják benne, pedig a második világháború ideje alatt mentette zsidó barátait, és ezért a Gestapo mindennémű megaláztatását el kellett szenvednie. De az idén 125 éve született, és 40 éve elhunyt református nagyasszony, Zsindelyné Tüdős Klára is emberéleteket mentett a háború idején, és más területen is felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak.

Gyöngyi2

VK: Mi áll annak a hátterében, hogy 2019 ősze óta egyre erőteljesebben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos körök ki akarják forgatni a történelmi tényeket? Legyen szó Horthy Miklós vagy a már említett Tormay Cécile munkásságáról.
NGy: Tömören és röviden, a történelem ismétli önmagát. A magyar történelemben, hogyha valaki nemzeti, konzervatív vonalat akart képviselni, akkor nacionalistának bélyegezték, és így tesznek ma is, ha valaki nemzeti értékrendet valló példaképeket talál magának a 20. századból. De hogy „ezek ugyanazok” (a kommunizmus nem vész el – szerk.), azt nemcsak Tormay Cécile könyvéből tudhatjuk, hanem Révay Mór Jánosné naplójából is, aki ugyancsak 1918-ban kezdte el írni a feljegyzéseit. Csak míg Tormay Bujdosó könyve 1920-ban jelent meg, addig Révayné naplója csak 1936-ban. S mindaz, amit Révayné leírt a naplójában, az igazolta Tormay Cécile igazságát, és ennek azért van még nagyobb jelentősége, mert mind Révay Mór János, mind a neje nagypolgári zsidó családból származtak. Az probléma volt, hogy a két világháború között a zsidóságot hibáztatták a Tanácsköztársaság alatt történtekért, holott azt csak egy maréknyi zsidó követte el, de jogosan féltek attól, hogy a vörös terror szörnyűségei megismétlődhetnek.
S ezeknek az embereknek a szellemi örökösei ma is köztünk élnek, és azért mondható el róluk, hogy „ezek ugyanazok”, mert most is a nemzet érdekei ellen dolgoznak. Azt vallom, hogyha valaki bizalmat és lehetőséget kap arra, hogy egy várost vagy egy országot szolgáljon, abból nem szabad hasznot húznia, ennek egy szolgálatnak kellene lennie. Ha valaki nem tud élni azzal a felhatalmazással, amit kapott, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy ő jó helyen van-e ott, ahol van. Nem elfogadható, hogy egy főpolgármester lenácizza a békés megemlékezőket, és az sem, hogy egy megyei jogú város vezetője országos politikai babérokra törjön úgy, hogy közben a rábízott város romokban hever.

VK: Június 4-én lesz 100 éve, hogy szétszakadt az ország. Mint történész hogy látod, Trianon mit üzen a ma emberének?
NGy: Azt sajnos látni kell, hogy Trianon nagyon sokaknak nem fáj. Nagyon sokaknak nem jelent semmit, vagy azt a „bűnös” nacionalizmust látják benne, amelyről már korábban szó volt. Viszont nekünk, akiknek fáj, és mély tartalommal bír, meg kell tanítanunk azt a gyerekeinknek, hogy miért élnek Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában vagy Szerbiában magyarok. Wass Albert mondta hajdanán, hogy „Az irány nem más, mint ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk. S ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.” Mindig a magyarok voltak azok, akik bár Keletről érkeztek a Kárpát-medencébe, többször is a Nyugat védőbástyái lettek. S minő érdekes, a legnagyobb nemzeti tragédiákat is akkor szenvedtük el, mikor másokat igyekeztünk megsegíteni. Az esetek többségében mostohán bántak velünk, pedig az európai civilizáció nagyon sokat köszönhet Magyarországnak. Az ország miniszterelnöke, Orbán Viktor napjainkban is heroikus küzdelmet folytat azért, hogy hazánk szuverén állam maradhasson, és nemzeti sajátosságaink révén ne oldódjunk fel egy értéktelen masszában. A nemzetállamoknak és olyan értékeknek, mint a kultúra, megtartó ereje van. Elég csak Klebelsberg Kuno munkásságára gondolni, aki a Trianon-szindrómában szenvedő országot kulturálisan felemelte. Meggyőződésem, hogy ma azért létezünk, mert az 1920-ban kapott ütés nem tudott minket teljesen a padlóra vinni. Lehet azt mondani, hogy kultúrára nincs szükség, de kultúra nélkül nincs Magyarország. Nagyon fontos az, hogy alkalmazkodjunk a 21. századi kihívásokhoz, és biztosítva legyen mind helyben, mind országosan a megélhetés, de ha mindennek nincs meg a lelki alapja, a kulturális húzóereje, akkor lehet itt bármekkora gyár, csak egy lélektelen nagy massza leszünk.

Gyöngyi1

VK: A koronavírus-járványt alaposan megsínylették a szolgáltató és a kulturális szektor szereplői. Hódmezővásárhely az országos médiába is bekerült azzal, hogy alaposan megvágták az önkormányzati dolgozók bérét. Most a második szakaszban milyen kilátásaitok vannak?
NGy:
Hódmezővásárhely 2018 februárja óta egy mélyrepülésben van. Eldurvult a közbeszéd, mindennapossá vált a gyűlölködés, családok, baráti társaságok, párkapcsolatok szakadtak ketté. A kultúrát pedig a városvezetés semmibe veszi, a járványhelyzet alatt egyenesen azt állították, hogy a múzeumi dolgozók nem dolgoznak. Pedig 2018-ig Hódmezővásárhely történetét az évfordulókhoz és az aktualitásokhoz igazodva igyekeztünk minél több oldalról bemutatni, sokszor olyan szemszögből, amivel korábban még senki nem foglalkozott. Erre jó példa az első világháborúban harcoló zsidó katonák történetének a felgöngyölítése. Én a kollégáimat elhivatott szakemberként ismertem meg, mindannyiuk szívében van egy szelet Vásárhelyből. És ez azt jelenti, hogy mi mind képesek vagyunk építő munkát folytatni, és a hivatásunkkal a városunk hírnevét öregbíteni. Bár az Emlékpont az 1945 utáni történések bemutatásáért jött létre, de 2014 óta egy sor olyan évforduló követte egymást, amelyekkel „nemzeti kötelességünk” volt foglalkoznunk. Aki tehát az elmúlt években szerette volna jobban megismerni a 20. századot, az programok sokaságán keresztül megtehette ezt Hódmezővásárhelyen, középiskolástól a legidősebb korosztályig. Ha valaki akart, tudott tanulni és kulturálódni is, viszont most úgy tűnik, hogy ezt a lehetőséget is el akarják venni, és ezzel csak súlyosbítják azt az erkölcsi romlást, amely az elmúlt két évben felütötte a fejét a városunkban.

Fotók: Hegyi Endre

Újra várja vendégeit a történelmi fürdőváros

A koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések további enyhítésével egyértelművé vált, hogy újra elindulhat a hazai turizmus. Gyula, a belföldi utazók egyik legkedveltebb úti céljaként pedig újra megmutathatja magát és értékeit a vendégeknek.

A képen a következők lehetnek: felhő, égbolt, túra/szabadtéri, természet és víz

Nagyon vártuk már ezt a pillanatot, és a kényszerű leállás időszakában is mindent megtettünk azért, hogy előrelépjünk: a Várfürdőben, a kiállítóhelyeinken és a város számtalan szálláshelyén is felújításokkal, előrehozott karbantartási munkálatokkal készültünk arra, hogy a  lehető legjobb formánkban térhessünk vissza a pályára. Intenzív párbeszédet folytattunk a turisztikai szektor szereplőivel, ezzel az összeállítással pedig szeretnénk minél teljesebb képet adni arról, mivel várjuk a hozzánk érkezőket

– olvasható az önkormányzat által kiadott közleményben.

A pünkösdi hétvégén nyit a Várfürdő

A város legnagyobb turisztikai attrakciója, a Gyulai Várfürdő 2020. május 30-tól újból várja vendégeit! Hosszú idő telt el, a fürdő kényszerű leállása óta, ez az időszak azonban hasznosan telt. A fürdőben számos felújítást, karbantartást végeztek el, és felkészültek arra is, hogy a kikapcsolódni vágyó vendégeket a megfelelő biztonsági intézkedések mellett fogadhassák. Az óvintézkedések mellett fokozatosan bővítik szolgáltatásaik kínálatát is. A fürdő dolgozói arra kérik vendégeiket, hogy tartsák be azokat az óvintézkedéseket, amelyeket a látogatók és az ottdolgozók egészségének megóvása érdekében írtak elő.

A medencék létszámkorlát biztosítása mellett üzemelhetnek. A vendégterek fertőtlenítése folyamatos, a közösségi terekben a kézfertőtlenítők a kijelölt helyeken a vendégek és a dolgozók számára folyamatosan rendelkezésre állnak.

A Gyulai  Várfürdő a  szükséges  korlátozások  mellett,  minden  nap 9:00–18:00-ig tart nyitva.

Belépőjegy 990,- Ft egységáron vásárolható, 6 éves kor alatt ingyenes. Belépés a Kőhídon és a Nyári pénztárnál lehetséges – írták.

A képen a következők lehetnek: asztal és étel

Egyelőre zárva maradnak a múzeumok

Az érvényben lévő szabályozás miatt a gyulai múzeumok nyitási időpontja még bizonytalan.

A város szimbólumának számító téglavár a Gyulai Várszínház új várszínpadának és nézőterének előre tervezett beépítése okán május 18–22. között zárva tart, május 23-tól azonban – az egyre nagyobb számban érkező szállásfoglalások miatt is – a várudvar látogatását már folyamatosan lehetővé teszik.

A vár szabadtéri részeire a belépést, valamint az óránkénti vártörténeti ismertetőt a szokásos belépő feléért biztosítják.

Életre kel a belváros is

A Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont kávézója május 6. óta újra várja a vendégeket. A vár mellett találtható Rondella Terasz tervezett nyitási időpontja május 26-a.

A gyulai éttermek, cukrászdák és kávézók döntő többsége – köztük a város legismertebb cukrászdája a Százéves is – kihasználja a bejelentett enyhítés adta lehetőséget, és a terasz mellett jövő héten megnyitja a beltéri részeit is – olvasható a közleményben.

A tervek szerint hamarosan egy átfogó turisztikai anyaggal jelentkezem a város látnivalóiról és tervezett rendezvényeiről.

Addig pedig, aki egy kicsit jobban megismerné a város nevezetességeit és felfedezné a vendéglátóhelyeit vagy épp szállást keresne, látogasson el a visitgyula.com oldalra! De érdemes felkeresni a Gyulai Turisztikai NKft. – szakmai oldalát is a Facebookon.

Képek:
Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont
Gyulai Turisztikai NKft. – szakmai oldal

 

 

Házhoz ment a színház Békéscsabán

A színház házhoz megy címmel zenés sorozatot indított a Békéscsabai Jókai Színház. A szórakoztató műsort május 7-én, csütörtökön délután vitték el a művészek a város lakótelepeire. Az előadást otthonról, az ablakokból, az erkélyekről tekinthette meg a közönség – olvasható a Békéscsabai Jókai Színház honlapján.

jokaisz

A koronavírusjárvány miatt elrendelt kényszerszünetben a színházak nem játszhatnak, a színészek otthon tanulnak, online próbákat tartanak és a díszletek, jelmezek is készülnek az új bemutatókra. A közönség azonban a vészhelyzet óta sem maradt kultúra nélkül, a repertoár átköltözött az online felületekre, ahol folyamatosan láthatók régi előadások felvételei és otthoni karanténvideók.

Új kezdeményezés a kínálat bővítésére a lakótelepekre utazó produkció, ahol elsőként Gulyás Attila, Csonka Dóra és Nagy Róbert énekelt. A 30 perces összeállításban dalok és duettek, musical- és operettrészletek, rajzfilmzenék, pop- és táncdalok csendültek fel a békési megyeszékhely lakótelepein.

A közönséget arra kérték, hogy az óvintézkedéseket betartva, maradjanak otthon, ne menjenek közel a guruló színpadhoz, az erkélyekről, az ablakokból nézzék az előadást.

A színház dolgozói bizakodók, a teátrum honlapján ugyanis már arról írnak, hogy a korlátozások feloldása után több premierrel is készülnek. Többek között színpadra állítják Wass Albert Tizenhárom almafáját és A Megfeszített című rockoperát.

Békéscsabai Jókai Színház/Hír TV

Unorthodox: Mindig van másik út

A Netflix egyik legújabb sorozata, az Unorthodox, amely Deborah Feldman önéletrajzi regénye alapján készült, egy haszid közösségből származó zsidó nő megpróbáltatásait és szabadulását követi végig. A négyrészes mini széria bár kapott hideget-meleget, sokakat megérintett. Többek között engem is.

unorthodox

Aki ismer, tudja, hogy élénk érdeklődést mutatok a különböző kultúrák iránt, így van ez a zsidó kultúrkörrel is. A sokszor zárt diaszpórákon belül is különös helyet foglalnak a szatmári haszidok, akik a tengerentúlon, New York Williamsburgben élnek még ma is szép számmal. Az ultraortodox közösség szabályai szinte kőbe vannak késve, a nők feladata az, hogy mihamarabb férjhez menjenek, és gyermekeket szüljenek, lehetőség szerint minél többet. Ennek oka a sorozatban többször is elhangzik, a nagycsaládok célja, hogy „visszapótolják” azt a hatmillió zsidót, akik a vészkorszakban odavesztek.

Ebben a közegben nő fel Esty, aki családi háttere miatt már szinte születésétől kezdve kilóg a sorból. Édesapja részeges, az édesanyja pedig a családi legendárium szerint őt hátrahagyva babakorában elmenekült Williamsburg-ből, és német felmenői révén Berlinben kezdett új életet. Esty 19 éves, mikor kiválasztják számára a jövendőbelijét, Yankit. Az esküvőig mondhatni minden rendben is megy, azonban a nászéjszaka elhálása sehogy sem sikerül. Ezen a néző már meg sem lepődik azután, hogy a házasságot megelőző oktatáson kiderül, Esty azt sem tudja, hogy van hüvelye, azt pedig végképp nem, hogy az mire való. Így a fiatal lány a testi és lelki kínokkal átszőtt házasélettől és a merev szabályoktól becsömörve egy nap úgy dönt, hogy kihasználja német származásából adódó jogait, és a zongoratanárnőjének közreműködésével Berlinbe szökik.

A modern európai közegben a lányt először bár csodabogárnak titulálják, azonban hamar kiderül, hogy jócskán van zenei érzéke, és egy konzervatóriumi ösztöndíjat is megkaphatna kis szerencsével, amellyel valóban megnyílhatna előtte egy új élet kapuja. Azonban az idő szorít, és a férje is a nyomára bukkan kuzinjával, és csak Esty erején múlik, melyik utat választja.

Bár a berlini szín sokszor vontatott, és egyes jelenetek elég depresszívre sikerültek, a minisorozat mindazoknak igazi csemege lehet, akik szeretnek titokzatos fátyolok mögé belesni, és a sok fikció mellett néha életszagú történetre vágynak. A széria már-már dokumentarista részletességgel mutatja be a szatmári haszidok világát. Ez leginkább Esty és Yanki esküvőjén csúcsosodik ki, amely már-már olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. A film autentikusságát pedig tovább emeli, hogy a zsidó szereplők jiddisül beszélnek. Ezt a nyelvet napjainkban ma már csak alig kétmillión használják.

Az Unorthodox mindössze négy rész, könnyedén magával tudja ragadni a befogadót, így rövid idő alatt „ledarálható”. S mivel központi témája a másság, az önelfogadás, az útkeresés a küzdeni akarás, duplán jól jöhet ezekben a karanténos időkben.

Fotó: port.hu

A hétköznapi hősökért csaptak a húrok közzé a Cityrocks Hungary zenészei

Több mint 200 lelkes zenész és amatőr csatlakozott a Cityrocks Hungary karantén flashmob felhívásához, és énekelte vagy játszotta el a Queen örökzöldjét, a Show must go on-t.

Azok előtt tisztelgünk ezzel a filmmel, akik – bárhol is éljenek a világban – soha nem látott áldozatot hoznak értünk ezekben a nehéz időkben. Zenészek vagyunk, a hangszer és a mikrofon az eszközünk, a közösség és az együttlét a lételemünk. Köszönjük az olasz Rockin’ 1000 csapatának, hogy megálmodták a rock flashmob műfaját, ezzel megmutatták, hogy van olyan út, amelyen bármifajta különbségtétel nélkül mindenki együtt járhat. Ez lesz a dolgunk a járvány után is, és nem kell hozzá se hangszer, se mikrofon, bárhol és bármikor meg tudjuk csinálni! Mert a legnagyobb show-nak – a normális életünknek – folytatódnia kell 

– írták a szervezők Facebook-oldalukon a vasárnapi premier előtt.

A márciusban közzétett felhívásra mintegy 200-an jelentkeztek, az eredmény pedig egy 4-5 perces videó lett, amelynek premierje április 19-én, este 8 órakor volt a Cityrocks Hungary hivatalos Youtube-oldalán.

Az összefogást emelte, hogy a felvétel elején orvosok, ápolók, mentősök és rendőrök üzentek a hallgatóságnak, és kérték, hogy maradjunk otthon, mert csak így tudunk mihamarabb véget vetni ennek az embert próbáló időszaknak, és így tudjuk folytatni a karantén után a hétköznapi életünket.

A felvételt azóta több mint 40 ezren látták. A világ több pontjáról érkeztek eddig pozitív visszajelzések, a legtöbben a magyar zenészek zeneszeretét és összefogását méltatták.

A rendezvény 2018-ban Szegeden, míg 2019-ben Kecskeméten hódította meg a közönséget. A többnapos zenei esemény csúcspontja azonban az az örömzenélés, amikor egyszerre 500 énekes, dobos és gitáros játszik rock klasszikusokat. A kezdeményezés sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy tavaly már a népszerű külföldi zenecsatorna, az MTV is élőben közvetítette a flashmobot, és a White wedding átdolgozását maga Billy Idol is megosztotta saját közösségi oldalán.

Hír TV

Karanténvideóban csapnak a húrok közzé a Cityrocks zenészei

Vasárnap este a hétköznapi hősökért zeng a dal. Több mint 200 lelkes zenész és amatőr csatlakozott a Cityrocks Hungary karantén flashmob felhívásához, és énekelte vagy játszotta el a Queen örökzöldjét, a Show must go on-t.

cityrocksdóm

Azokért csaptak a húrok közzé vagy álltak mikrofon elé a muzsikus lelkek, akik ezekben a nem mindennapi időkben időt azért dolgoznak akár hétből hét napot, hogy mi ép bőrrel megússzuk a világjárványt.

A felhívásra mintegy 200-an jelentkeztek, az eredmény pedig egy 4-5 perces videó lett, amelynek premierje április 19-én, este 8 órakor lesz a Cityrock Hungary hivatalos Youtube-oldalán.

Ez a videó számomra pedig azért is különleges, és azért is várom a premierjét, mert az egyik szervezőnek, Révész Zsolt barátomnak a jóvoltából én is csatlakoztam a kezdeményezéshez, és alkalmi zenészként én is feltűnök majd a videó képsorain!