Nagy Gyöngyi: Nem szabad elfelejteni mi történt november 4-én

Október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére emlékezünk, november 4-én pedig elgyászoljuk annak vérbe fojtását. Nagy Gyöngyi történésszel, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanárával 1956 ismert és kevésbé ismert nőalakjairól és a forradalmi történések viharsarki vonatkozásairól is beszélgettünk. De érintettük a Budavári Polgári szalon eseményét is, amelyen a vásárhelyi történész Wittner Máriával, egykori szabadságharcossal beszélget majd.

Fotó: Ács Helga/Vásárhely24.hu

Viharsarki Kanapé: Míg október 23-a a forradalom kitörésének ünnepe, addig november 4-e annak leveréséről szól. Utóbbi emlékezete mennyire van jelen a mindennapjainkban?
Nagy Gyöngyi:
Sokkal kevésbé tudják az emberek, hogy mi is történt ezen a napon, nem is kötik nagyon ’56-hoz, azt is mondhatnánk, hogy elsiklanak fölötte. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezen a napon foszlottak szerte a remények a szabadságot illetően, amiért október 23-a óta nagyon sokan harcoltak, a fővárosban, és a vidéki városokban egyaránt. Sok visszaemlékező elmondta, hogy november elején még szervezkedtek, még nemzetőrséget akartak felállítani, de amikor a szovjet tankok november 4-én hajnalban elözönlötték az országot, akkor mindenki tudta, hogy minden további próbálkozás hiábavaló. Nagy Imre is ezen a hajnalon mondta el híres rádióbeszédét, bár amit mondott, az korántsem fedte a valóságot.

VK: Mennyire ismeri korunk embere ezeknek a történéseknek a háttérembereit: a fegyvert ragadó nőket és gyermekeket?
NGy:
Ma már egyre jobban benne él a köztudatban, hogy az ’56-os forradalomban mindenki részt vett, akinek fontos volt a szabadság, és ez alól nem kivételek a nők és a fiatalkorúak sem. Ők pedig sokszor férfiakat meghazudtoló bátorsággal és eltökéltséggel csatlakoztak egy-egy csoporthoz, ragadtak fegyvert, szállították vagy mentették a sebesülteket. A fiatalkorúak közül szinte mindenki ismeri Mansfeld Péter történetét, de vajon ismerik-e Misley Emesét, aki a Debrecenben elsőként eldördülő lövések áldozata lett 14 évesen, vagy ismerik –e azokat a fiatal fiúkat, akikre olyan hatással voltak az ’56-os események, hogy még évek múlva is mély lelki sebként hurcolták magukban, és végül idegileg annyira összeroppantak, hogy önként vetettek véget az életüknek. Az erdélyi Moyses Mártonra gondolok, akiből feltaláló, költő lehetett volna, ha a román Securitate nem lehetetleníti el a tanulmányait, vagy Bauer Sándorra (1952-1969), aki amint Moyses Márton (1941-1970) Brassó főterén, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát.
A nők közül talán Tóth Ilona (1932-1957) története ismert a leginkább, aki szigorló orvosként, a Domonkos utcai kórház vezető orvosaként mentette a sebesülteket, ennek ellenére azzal vádolták meg, hogy fegyveres csoportot szervezett, és röplapok nyomtatását tette lehetővé, sőt társaival azon fáradozott, hogy megdöntse a rendszert!  Ő talán a forradalom egyik legtisztább és legártatlanabb szereplője volt, aki orvosként a hivatását teljesítette 1956 októberében-novemberében, és a kommunista rendszer fenntartói a legaljasabb bosszút ellene vitték véghez. Olyan koncepciós pert kreáltak az ő és néhány fiatal társa személye köré, amellyel az volt a céljuk, hogy a fiatalságot alázzák meg.

Gróf Andrássy Ilona (1917-1990) alakja is a múlt homályába vész, pedig ’56 kapcsán róla is lehetne beszélni. Ő ezekben a napokban a nemzetközi vöröskeresztes csomagok szétosztásában segédkezett (a második világháború alatt a Sziklakórház főápolónője volt, az ötvenes évek elején tért haza a Hortobágyról, ahová arisztokrata származása miatt telepítették ki), emiatt megjárta Kistarcsát, különböző börtönöket, végül több évet a kalocsai női börtönben raboskodott, egy időben éppen Wittner Máriával, aki mára az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus nőalakjává vált. Őt ma már elég sokan ismerik, de ez nem a történelemtanításunknak az eredménye. Wittner Mária évek óta járja az országot, számos csoportnak elmesélte már a történetét, nekem is többször volt alkalmam vele találkozni, sőt több alkalommal kérdezőpartnere lehettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma Ő az egyik leghitelesebb alakja a forradalomnak.

VK: Hol és mikor lesz a beszélgetőpartnered Wittner Mária?
NGy: A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével 2020 februárjában a XX. század magyar nagyasszonyai címmel előadás- sorozatot indítottunk. Egy-egy előadásomban olyan asszonyokra igyekeztem felhívni a figyelmet, akik a keresztény értékrendjük mentén valamilyen módon segítették a hazájukat, vagy embertársaikat. Amikor Szőnyi Kinga elnökasszonnyal januárban terveztük az előadásokat, ’56- kapcsán mindkettőnknek azonnal Wittner Mária jutott az eszünkbe, aki igent mondott a felkérésünkre, így 2020. november 4-én a Budavári Polgári Szalonban vele fogok beszélgetni.

VK: Az ’56-os események alakításába miként kapcsolódott be a Viharsarok, illetve a viharsarki szereplők?
NGy:
1956-ban a vidéki városokban is nagyon sok esemény történt, szerencsére ezek is egyre elterjedtebbek, de e térséget illetően is ugyanazt kell mondanom, mint amit Tóth Ilona vagy Wittner Mária esetében. Ezeket a szereplőket azért ismerjük, mert a még élő ’56-osok nagyon sokat tettek azért, hogy az emlékük ne vesszen el. Tóth Ilona rehabilitálásáért Wittner Mária is kiállt. Wittner Mária a saját történetét maga ismertette meg az országgal. És a Viharsaroknak is van egy ugyancsak hiteles és ikonikus ’56-os alakja: Fekete Pál, aki küldetésének érzi, hogy ne csak az ő saját, hanem mások történetével, sőt az egész magyar történelemmel is megismertesse a mai fiatalokat. A békéscsabai tanárt 1956-ban a város a forradalmi bizottság vezetőjévé választotta, majd amikor november 4-én a szovjet tankok Békéscsabát is elérték, ő parlamenterként ment a szovjetek elé – kiválóan tud ugyanis oroszul – akik ennek köszönhetően nem lőtték szét a várost. Aki Fekete Pállal egyszer is találkozott, az a hatása alá került, mert Ő egy polihisztor és emellett humanista. Ő is óriási munkát végez még ma is ’56 emlékének ébrentartásáért: Békéscsabán létrehozott egy múzeumot (Fekete Pál Gyűjtemény), előadásokat tart, könyveket ír, egyszóval ő is, ahogyan Wittner Mária is, a két lábon járó Történelem és Emlékezet.

VK: Jövőre lesz a forradalom 65. évfordulója. Terveztek-e valami kiadványt vagy előadássorozatot erre a jeles alkalomra?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével közösen rendezett előadás-sorozat egy rendkívüli vállalkozás az Asszonyszövetség, és az én részemről is, hiszen egy húszéves jubileumot úgy ünnepelni, hogy havonta egy-egy elfeledett keresztény nagyasszonyt mutatunk be, nagyon mély elköteleződésről és szilárd értékrendről tanúskodik, amire véleményem szerint napjainkban óriási szükség van. Ezek az előadások pedig nem feminista előadások voltak, hanem mindig arra törekedtem, hogy az asszonyok lelkét, az embert mutassam meg a közönségnek. És szó szerint rendkívüli helyzeteket is megéltünk ebben az esztendőben, hiszen februárban még 40-50 embernek meséltem el gróf Andrássy Ilona történetét, de márciusban a koronavírus járvány miatt hozott intézkedéseknek köszönhetően már nem találkozhattam a közönséggel, így kisfilmek formájában juttattam el az előadásokat az Asszonyszövetségnek. Nagy áldásnak érzem, hogy szeptember óta ismét élőben tarthatom ezeket az előadásokat, és ha az Isten is engedi, jövőre az Asszonyszövetség ezeknek az asszonyoknak a történetét egy kiadványban is meg fogja örökíteni.

“A minél hitelesebb előadásmód megvalósítására törekszünk” – bemutatkozik a Tillemann tribute zenekar

Október elején érkezett a hír, hogy megalakult Magyarország első Lindemann tribute zenekara, a Tillemann, amelynek néhány tagját a Viharsarki Kanapé blog olvasói ismerhetik, hiszen a Feuer Frei zenekar oszlopos tagjai is egyben. Erdős Viktor énekest és Jeney Kristóf gitárost többek között arról kérdeztem, hogy miként jött az újabb tribute band megalakításának az ötlete, hogy sikerült az első koncertjük, illetve arról is beszélgettünk, hogy készülnek a fővárosi debütálásra.

Viharsarki Kanapé: Kiben merült fel először az ötlet, hogy egy Lindemann tribute-öt is létrehozzatok? A rajongók jelezték, hogy lenne erre igény?
Jeney Kristóf (gitár): Tisztán emlékszem, hogy épp Ógyallára, Szlovákiába tartottunk koncertre, amikor a buszban feldobtam az ötletet: miért nem csinálunk egy Lindmann tribute-ot? Viktor és Gábor (Talabér Gábor, dobos) egyből lelkesen rábólintottak, így a hátralévő út során lényegében már a terveket szőttük. A koncertet követően nem sokkal el is kezdtünk próbálni.
Kifejezett rajongói igény nem mutatkozott, azonban arra gondoltunk, hogy aki a Rammsteint szereti, attól jól eséllyel Lindemann szólóprojektje sem áll távol. Ezt az elképzelésünket már korábban megerősítette az a tény, hogy több Feuer Frei-bulin is a közönség soraiból történő bekiabálással kérték a Praise Abort című Lindemann nótát, amit akkor még – Rammstein tribute lévén – csak a beállás során játszogattunk.
Erdős Viktor (ének): Én egyébként kaptam olyan rajongói megkereséseket, hogy ezt, vagy azt a Lindemann nótát szívesen meghallgatnák a mi előadásunkban. Nekik reméljük okoztunk egy jó napot, amikor bejelentettük a Tillemann zenekar megalakulását.

VK: Miben tér el a Lindemann formáció a Rammsteintól? 
EV: Magát a Lindemann zenekart Till, a Rammstein énekese és Peter Tägtgren (Pain, Hypocrisy) multihangszeres alkotják, élőben a Pain kísérőzenészeivel lépnek fel. Stílusát tekintve pedig gyakorlatilag olyan, mintha a Pain ipari metalját Till énekelné, szóval egyikük sem lépett ki túlságosan a komfortzónájából, de ez nem is baj, hiszen így született eddig két nagyszerű album, az első angol, a második német nyelven.
A Rammstein egy nagyszabású gépezet, ahol hat embernek kell megtalálnia a közös nevezőt, biztos, hogy Tillnek rengeteg ideje és olyan ötlete van, amit ott nem tud, vagy akar felhasználni. A Lindemannban viszont ki tudja élni azt a fajta exhibicionizmusát, ami itt-ott talán még a Rammsteinnak is sok lenne!
JK: Az élő formáció tekintetében a fő különbség a billentyűs hiánya. Ahogy a Lindemann koncerteken, úgy az elektronika nálunk is központi egységről szólal meg. Talán még a különbségek közé sorolható, hogy a gitáros posztokon belül nem különül el egymástól a ritmusgitáros-szólógitáros pozíció. A zenekar így koncerten öt tagból áll: két gitárosból, basszusgitárosból, dobosból és az énekesből.

 VK: Mit ad ez az új formáció Nektek? Mit vártok tőle?  
JK: Még több kihívást és még több élményt, a próbateremben és a színpadon egyaránt. Konkrét elvárásaink nincsenek, legfeljebb magunkkal szemben: akárcsak a Feuer Frei-nál, úgy a Tillemannal is törekszünk a minél hitelesebb előadásmód megvalósítására, mind zeneiség, mind a színpadkép tekintetében.

VK: Páran a Feuer Frei – Rammstein tribute-ben is zenéltek. Viszont a Tillemannban új arcok is feltűntek. Mit érdemes róluk tudni?
EV: Egy jó tribute zenekar célja, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez, maximálisan erre törekszünk természetesen mi is. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy míg a Lindemannt ugyebár két ember alkotja, addig a Tillemann egy teljes zenekar, ahol minden tag ugyannyira fontos!
A dobokon a Feuer Frei-béli társunk, a már említett Talabér Gábor játszik, ő felel egyébként az elektronikáért is. Az új arcok egyike pedig basszusgitárosunk, Tóth Gyula István, akit hirdetés útján találtuk, de hatalmas mázlink volt vele, mert ő akkor még nem is tudta pontosan, mire jelentkezik, ám szerencsére imádja a Lindemannt, így hamar felvette a fonalat, ráadásul lelkesedés és elkötelezettség terén verhetetlen!
A másik gitáron pedig Kristóf régi barátja és egyben egykori tanára, Horváth Imre játszik, aki a Pennhurstből, illetve a korábbi Rubicon zenekarokból sokaknak már ismerős lehet, nekik pedig nem kell bemutatni Imi profizmusát és hozzáállását, hiszen ahogy említettem, gitártanárként is tevékenykedik.

VK: Október 17-én Dunaújvárosban, a Kaptár Klubban debütáltatok. Hogy sikerült? Milyen volt a fogadtatás?
JK: Meglepően jó fogadatásban részesültünk, még ha a közönség létszáma a Feuer Frei koncertre lett csak teljes. A fellépés után csupa pozitív visszajelzést kaptunk, melyek megerősítettek minket abban, hogy a Rammstein tribute-on felül van létjogosultsága és értelme egy Lindemannak is.

VK: Ha netán a jövőben a Feuer Freit és a Tillemant is elhívják fellépni, miként tudtok majd színpadra állni?
EV: Ahogy ezt megoldottuk a Kaptárban is: Tillemann után irány a backstage, villámgyorsan levakarjuk magunkról az egyik makeupot, meg a fellépőruhát és mehet fel a másik. Technikai szempontból viszont szerencsés, hogy a két zenekar hangzása és felállása nagyon hasonló, tehát nincs feltétlenül szükség két külön hangbeállásra.
JK: Igen, az egyik kihívást a két fellépés közötti „teljes átalakulás” jelenti, hiszen a két formáció színpadképe teljesen eltér egymástól. A másik, és talán legnagyobb kihívás az egymást követő koncertek „túlélése”, hiszen a két formáció összesített számlistája megközelíti a harminc dalt. Kezdetben aggódtunk amiatt, hogy bírni fogunk-e egymás után két koncertet, de a Kaptár Klubban lezajlott, Feuer Frei-jal közös fellépésünk során megbizonyosodtunk róla, hogy fáradtságnak a színpadon nincs helye. Természetesen a koncertek után az összeesés határára sodródtunk, de maradéktalanul megérte!

VK: Budapesten hol és mikor álltok majd a közönség elé?
EV: Ha a Covid is úgy akarja, mielőtt a fővárosban is bemutatkozunk, lesz még egy közös Rammstein-Lindemann tribute estünk november 7-én a győri Dongóban. A Feuer Frei pedig november 14-én tartja őszi budapesti nagykoncertjét a belvárosban található Metro Clubban, az est egyik különlegessége, hogy az elhangzó Rammstein dalokról ezúttal a közönség szavazata fog dönteni!
A másik pedig természetesen a Tillemann fővárosi debütálása lesz, melyre egy kibővített setlisttel készülünk, aki tehát szereti akár a Rammstein, akár a Lindemann munkásságát, érdemes lesz ellátogatni a bulira!

Fotók: Tillemann Lindemann Tribute Facebook-oldala

Mia

Sztojka Tibi: Szeretném, hogyha országszerte ismernék a dalaimat

Sztojka Tibi nevét országszerte akkor ismerhette meg a közönség, amikor Mohamad Fatimával elkészítette az Engedd a szíved! című dalt, amelyet azóta egy romantikus duett követett. A dobozi származású zenész jelenleg gőzerővel dolgozik második albumán és egyre többször tűnik fel a különböző zenei csatornák műsoraiban is. Sztojka Tibit eddigi zenei pályafutásáról, fellépéseiről és a készülő új lemezéről is kérdeztem.

Viharsarki Kanapé: Mikor és hol indult a zenei pályafutásod? Hajdanán milyen célt tűztél ki magad elé ezen a területen?
Sztojka Tibi: Igazából az egész életemet végigkísérte a zene mindezidáig, hisz zenészcsaládból származom, így már kisgyermekként a zene szeretetében éltem. 15-16- éves koromtól kezdtem fellépésekre járni, mint vendéglátós zenész édesapámmal és a családommal.
A célom csak később rajzolódott ki bennem, ami most már teljesen egyértelmű, saját dalokat szeretnék énekelni, illetve azt, hogy hogy a dalaimat megismerhessék az ország bármely pontján.

VK: A közönség akkor ismerte meg a neved, mikor Fatimával duetteztél. Hogy kerültetek kapcsolatba?
SZT: Így van! Az első nagylemezemen helyet kapott egy populárisabb duettdal, amely az album címadó dala lett. Ez az Engedd a szíved című szerzemény, ekkor dolgoztam először Mohamed Fatimával. Mondanom sem kell, hogy óriási öröm és megtiszteltetés volt együttdolgozni, videoklipet forgatni Fatival, hisz gyerekként számomra is nagyon nagy kedvenc volt a Fekete Vonat együttese!
Az Engedd a szíved című dalunk után nem volt megállás, hisz jött még egy szerelmes duett is a Maradj velem címmel, amit újra Fatimával együtt énekelhettem el, ezt az újabb közös munkát ezúton is köszönöm neki!

VK: Nemrégiben bearanyozódott egy válogatásalbum, amelyen a te dalaid is helyet kaptak. Ehhez a szép sikerhez ezúton is gratulálok. Mit adott ez Neked?
SZT: Nagyon szépen köszönjük! Természetesen óriási öröm és nagyon jó érzés, és valahol egy visszaigazolás, hogy jó úton járok, ami a zenei karrierem építését illeti! Köszönöm a Trimedo Csoportnak, hogy én is részese lehettem!

VK: Jelenleg is egy új albumon dolgozol. Milyen dalok kerülnek majd fel erre a korongra?
SZT: Igen, jelenleg a második albumomon dolgozunk zenei produceremmel Csicsák Norbival.
Ami a dalokat illeti mindenképpen maradunk a szövegcentrikus szerzeményeknél és az érzéki dallamvilágnál. Ám a romantikus balladák mellett ezúttal bulizósabb dalok is a lemezre kerülnek. Reméljük, és bízunk benne, hogy a kedves közönségnek is tetszeni fog ez majd!

VK: A járvány alaposan átrajzolta a zenei világ mindennapjait idehaza is. Te hogy vészelted át ezt az időszakot?
SZT: Igen sajnos ez a helyzet mindannyiunknak nagyon nehéz!
Sokkal lassabb, illetve körülményesebb ezen időszak alatt a munka, viszont a stúdiómunkálatokat még csak-csak meg tudjuk oldani, viszont ami fellépéseket illeti azzal sajnos nem tudunk mit kezdeni, hisz szinte minden rendezvényünk elmaradt.

VK: Békés megyében élsz a családoddal, de a fellépések sokszor a fővárosba szólítanak. Hogy tudod ennek a kettőnek az egyensúlyát megteremteni?
SZT: Természetesen a távolság olykor-olykor számomra is gondot okoz, viszont mivel már a gyermekeim nagyok és önállóak, így azért könnyebb megoldanom, ha esetleg több napot is távol kell maradnom az otthonomtól.

VK: Legközelebb hol és mikor találkozhatunk veled? Kivel dolgozol majd együtt a jövőben? 
SZT: Mint az előzőekben említettem sajnos a nyilvános fellépéseket a járványhelyzet miatt szinte mind elhalasztották. Viszont a tévéképernyőjén egyre többet találkozhatunk!
Jelenleg a Muzsika TV és a Zenebutik TV csatornáján vagyok jelen és ott folynak a forgatások, amit a kedves közönség is hamarosan láthat.
A jövő sok mindent hozhat még, gondolok itt a duettdalokra vagy bármi újdonságra, viszont ami biztosan várható az új album megjelenése október végén, amelynek dalaihoz szeretnénk videóklipeket is készíteni.

Fotók: Sztojka Tibi Facebook-oldala

Zséka: Valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni

Zsombok Rékát (Zsékát) a Békés megyeiek már korábbról is ismerhették. Több tehetségkutatón és több formációban is feltűnt, ezeken pedig maradéktalanul belopta magát a közönség szívébe. Országos ismerettséget a Dal című műsor hozott számára. S bár azóta különváltak útjaik az Acoustic Planet zenekarral, az élet nem állt meg. A zene szeretetéről, a karantén okozta nehézségekről, az utcazene fesztiválokról és a jövőbeli terveiről is kérdeztem a fiatal énekesnőt.

Viharsarki Kanapé: Mikor döntötted el, hogy a zenének akarod szentelni az életed?
Zséka: Egészen gyerekkorom óta a zenének élek, mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Már óvodás koromban nagyon szerettem szerepelni, édesapukám meg jobbnál jobb zenékkel oltott be már akkoriban. 6 évesen kezdtem el hegedülni, táncolni, ezt követték a színitanodák, népdaléneklés, majd a könnyűzenei irány. 

VK: A közmédia tehetségkutató műsorában, a Dalban tettél szert nagyobb ismertségre. Milyen út vezetett idáig?
Zséka:
Hogy őszinte legyek, elég rögös! 😀 Aki ezt a pályát választja, az tudja, hogy a látszat ellenére ez a tevékenység sok nehézséggel is jár. Viszont nem panaszkodom, rengeteg zenei élményben volt részem az évek alatt, sok-sok élő koncert, tehetségkutatók, fesztiválok stb., ahol sokat tanultam, új embereket ismertem meg, tapasztalatokat szereztem.
A Dalba az akkori zenekarommal az Acoustic Planettel jutottunk be Nyári zápor című dalunkkal, ami azóta is hallható a Petőfi Rádión.

VK: Azóta az Acoustic Planettel különváltak útjaitok. Miként alakult az életed azután, hogy távoztál a zenekarból?
Zséka:
Azóta hogy szétváltunk a csapattal, szólóban és egyéb más formációkban tevékenykedem, saját dalokat, és klipeket adtam ki. Több hazai utcazenefesztiválon megmérettettem magam, ahonnan rangos elismeréseket hozhattam haza. Ezekért nagyon hálás vagyok!

VK: A koronavírus-járvány érzékenyen érintette a zenésztársadalmat. is Te miként vészelted át ezt az időszakot?
Zséka:
Nem volt egy egyszerű időszak, főleg az elején, a karanténőrület alatt. Én akkor költöztem fel Budapestre, és derült égből villámcsapásként ért az egész. Sorra mondták le a koncerteket és rendezvényeket. Viszont nálam nem nagyon volt kényszerpihenő, elég sokat dolgoztam itt-ott, hogy egyenesbe jöjjek, amikor pedig volt egy kis időm, akkor otthon gyakoroltam, tanulgattam, és éneklős videókat töltöttem fel.
Elég lélekölő időszak volt, viszont jó kis önismereti-tréning is egyben, és hasznos felismerésekkel lettem gazdagabb. Azóta szerencsére beindultak a dolgok, bár nem olyan mint előtte, de azért nem panaszkodom, sokat zenéltem mindenfelé a nyáron. 🙂

VK: A Veszprémi Utcazene Fesztiválon elnyerted a szakmai zsűri első díját. Hogy jött a nevezés ötlete? Ez az elismerés milyen díjjal, illetve további lehetőségekkel jár?
Zséka:
Tavaly kezdődött nálam ez az utcazene őrület, akkor indultam el először szólóban Egerben és Szegeden. Előtte már az Acoustic Planettel is belekóstoltunk ebbe, velük is több helyen megfordultunk. Idén úgy voltam vele megpróbálom Veszprémet, ami a legnagyobb szelet az utcazeneversenyek tortájában. 🙂
Már amikor bejutottam nagyon boldog voltam, hát még amikor kimondták a nevem a legvégén… Végig azon imádkoztam, hogy ne maradjon el a rendezvény. Szerencsére jól alakult minden. Megosztott első helyezést értem el a Kellene Kis Kert formációval, így 1-1 millió forinttal lettünk gazdagabbak.

VK: Jelenleg hol találkozhatunk Veled? Milyen terveket dédelgetsz erre az évre?
Zséka:
Most hétvégén indul a Tokaji Utcazene Fesztivál, ahol 2 napon keresztül fogok muzsikálni Tokaj utcáin, és jövő hét szerdán Budapesten, a Citadellove nevet viselő hely előtt, szintén utcazene jelleggel fogok egy rövid szólókoncertet adni 17 órától.
Sajnos a jelenlegi helyzet miatt nehezen lehet tervezni a jövőre nézve, mivel napról napra változnak a dolgok, kormányrendeletek. Viszont én pozitív vagyok, és bizakodó, és mindig a legjobbat várom, ami általában be is szokott jönni! 😀

VK: Mit üzensz azoknak, akik kacérkodnak ezzel a hivatással?
Zséka:
Azt, hogy ne tegyék! 😀

 Viccelek! Mindent összevetve, ez egy gyönyörű hivatás, és valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni. Szóval aki szenvedélyesen szeret(ne) ezzel foglalkozni, az sose adja fel, és ami a legfontosabb, hogy mindig önazonosan, és szívből csinálja! 

Képek: Zséka Facebook-oldala

Ütős videóval emlékezik a 2019-es bulira a CityRocks

Ütős videóval emlékezett meg a pontosan egy évvel ezelőtti kecskeméti második nagy rendezvényére a CityRocks. A videóban az a dal csendül fel, amelyet a résztvevők a szervezőknek játszottak a koncert végén.

“Azóta is jó érzéssel tölt el mindannyiónkat, ha visszaemlékszünk azokra a percekre. Hálásak vagyunk Nektek, hogy vagytok és hogy együtt – egyre többen – teszünk azért, hogy az élőzene, a rockzene minél több emberhez jusson el.
Személyesen 2021-ben találkozunk, várhatóan többször is “

– írták a közleményben.

A keresztény feminista Slachta Margit

Száz éve választották meg Magyarország első képviselőnőjét, Slachta Margitot. A különleges életutat magáénak tudó embermentő asszonyról Nagy Gyöngyi történészt kérdeztem. 

1. Slachta Margit

Viharsarki Kanapé: Slachta Margitot valamennyien úgy ismerjük, mint a magyar parlament első megválasztott képviselőnőjét. Milyen út vezette el őt a politikához?Nagy Gyöngyi: Slachta Margit 1884-ben egy lengyel származású, felvidéki, nemesi családban született, ahol nem volt meghatározó a keresztény vallásos nevelés, sőt a szülők inkább igyekeztek visszafogni a Slachta-lányok, de különösen Margit vallásos buzgóságát. Margit 1903-ban szerezte meg tanítónői képesítését Kassán, és miután ekkor már közel egy évtizede a nők is járhattak egyetemre, ő is ezt tervezte. Apja azonban ezt nem engedélyezte, így a kalocsai Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek tanárképzőjében tanult tovább. Itt élte át élete talán legdöntőbb találkozását: 1906-ban részt vett Farkas Edith előadásán, aki az Országos Katolikus Nővédő Egyesület szociális munkájáról beszélt és célja az volt, hogy védőnőket/patronesszeket toborozzon. Slachta Margitra óriási hatással volt Farkas Edith szuggesztív egyénisége, aki remek szónok is volt, így azonnal bekapcsolódott a patronázs munkába. Ez a munka rendkívül összetett volt (segélyezés, hitoktatás, zene-, és énektanítás, munkaközvetítés stb.) amit Slachta Margit nem azért vállalt, mert úgy érezte, „önkénteskedni” akar, hanem azért, mert itt átélhette a szentírási értelemben vett embertestvériséget, amelynek a középpontjában a szeretettel történő segítségnyújtás és felemelés állt. Ő pedig ezt nagyon komolyan gondolta, amit az is bizonyít, hogy egész életét az Isten-és emberszolgálatnak szánta.

Nagyon hamar kiderült, hogy személyében egy rendkívül sokoldalú, és Farkas Edith-hez hasonlóan karizmatikus egyéniséget sikerült találni, aki a szociális érzékenysége mellett nagyon jó közösségszervező is volt, és műveltsége, mély gondolkodása arra is alkalmassá tették, hogy alkotó-teremtő munkát is végezzen: alapító tagja, szervezője és ügyvezetője lett az 1908-ban létrehozott Szociális Missziótársulatnak, és ő szerkesztette a Társulat lapját is. Rengeteg előadást tartott a dolgozó nők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogás szükségességéről, kiállt a kenyérkereső nők, a családok, és a női egyenjogúság, így pl. a női választójog mellett is. A Szociális Missziótársulat tagjai keresztény feministaként nevezték meg magukat, ami két dolgot jelentett: a keresztény jelzővel a liberális-radikális és szociáldemokrata feministáktól különböztették meg magukat, ugyanakkor nem gondolták azt, hogy a nőnek csakis egyedül a családban van a helye, ezért támogatták a női választójogot, valamint azt is, hogy a nők tanulhassanak. Ebben a tekintetben azonban nem minden, hanem csak a nők számára megfelelő pályák megnyitását követelték.

Slachta Margit alkatának éppen megfelelt ez a Társulat, amely egy apostoli életre egyesült fogadalmas nővérközösség volt, de a szociális munka révén a tagok a közéletben is részt vehettek. Slachta Margit pedig pont ezt szerette volna: közel lenni Istenhez, de mégis szabadon élni, és olyan ügynek szentelni az életét, amelyben tudja érvényesíteni a szentírás parancsait, gondolatait.

1918 őszén a magyar nőknek is megadták a választójogot, de mint tudjuk, egyre nagyobb erőkkel léptek fel a szociáldemokrata-liberális-radikális, egyszersmind nemzetellenes és keresztényellenes politikusok. Mindez Slachta Margitot arra ösztönözte, hogy a Keresztényszociális Párton belül megalapítsa a Keresztény Női Tábort (KNT). 1918-1919-ben a KNT tagjai felkeresték a Budapest kerületeiben lakó nőket: felvilágosították őket az aktuális politikai helyzetről, aki nem tudott írni-olvasni, azt megtanították, hogy minél több nő szavazhasson a majdani választáson. Az 1919 őszén Budapestre érkező amerikai misszió vezetője elé Slachta Margit vezetésével mintegy 35 ezer nő vonult fel! Az is gyorsan kiderült, hogy Slachta Margit remek szónok, több keresztényszociális jelölt mellett mondott kortesbeszédet 1919-ben.

Az 1920-as nemzetgyűlési választásokon női jelölt nem indult, viszont sor került pótválasztásra. A Budapest I. kerületi mandátumért a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Slachta Margitot indította, de rajta kívül még öten küzdöttek ezért a helyért. 1920. március 25-én azonban Slachta Margit nyert, és ezzel ő lett Magyarország első képviselőnője.

VK: Ennek már száz esztendeje. Hogyan fogadta a közvélemény 100 évvel ezelőtt Slachta Margit színre lépését?
NGy:
Már a kampány alatt kapott hideget-meleget, sokan támadták, de a számok önmagukért beszéltek: 10187 szavazatból 5471 szavazatot kapott! Voltak olyan képviselőtársai, akik – miután már többször hallották beszélni – tisztelték, de voltak olyanok is, akik gúnyolódtak rajtuk, be-bekiabáltak, amikor éppen beszélt. Farkas Edith azzal a gondolattal engedte el a politika világába, hogy „A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politika, hanem véres, szent munka…” Slachta Margit saját politikai hitvallása szerint a kereszténység nem jelszó, és nem csak a nemzetellenes erők – a Károlyi vezetésével feltűnt liberális-radikális-szociáldemokrata, valamint a kommunista politikusok ellen tűzték a zászlóra, hanem azt szerették volna elérni, hogy ez a mindennapokban megélt jelenség legyen mindenki számára, és Slachta Margit azt vallotta, hogy ennek minél többször kifejezést is kell adni, mert ezzel is lehet hatni az egyes emberre, és így a társadalom egészére is. Számára a parlament tehát a szolgálat színtere volt, nem pedig önös érdekeinek fóruma.

VK: Mit érdemes tudni a munkásságáról? Mi valósult meg Slachta Margit ígéreteiből?
NGy:
1920-ban képviselői programját a magyar nők nevében mondta el, és ebben olyan dolgokat nevezett meg, amelyekben valóban változásra volt szükség: a népbiztosítás kiterjesztését, a munkaalkalmak teremtését, a jobb adózási rendszer bevezetését, az árdrágítás és az élelmiszerhamisítás elleni küzdelmet, az élelmezési nehézségek megszüntetését, a lakáskérdés megoldását, az iskolai-, s benne a hitoktatás megreformálását, a család-, az anya- és gyermekvédelmet. Ígéreteiből több minden is megvalósult. 1921-ben a fővárosban az ő ösztönzésére vezették be az iskolanővéri intézményt. Ez a mai iskolaorvosi szolgálat elődje. Sikerült elérnie, hogy a totalizatőr-bukkméker (lóverseny) adót fél %-kal emeljék szociális-karitatív célokra: 1945-ig sok szociális intézmény fenntartásához járult hozzá ez a fél %. Követelte a luxuslakások megadóztatását, azt, hogy a nők kerüljenek be az iskolaszékbe, és a női börtönökben női felügyelőket alkalmazzanak. Ezek is mind megvalósultak. A Nagyatádi-féle földbirtokreform kapcsán sikerült elérnie, hogy ne csak hadiözvegyek, hanem általában minden nő igényelhessen földet. Ígéretei megtartásához külföldről is szerzett segítséget, amit a rászorulóknak, leginkább a gyerekeknek segély formájában osztott ki. Nagyon fontosnak tartotta a női választójogot, és mielőtt 1922-ben életbe lépett az új választójogi rendelet, amely jelentősen csorbította a magyar lakosság választójogát, többször felszólalt ebben a témában is.

Gyöngyi4

VK: Embermentőként is ismerjük. Mit tudunk az 1944-45-ös tevékenységéről?
NGy:
Azt kell mondani, hogy Slachta Margit még az embermentő tevékenységét illetően is kivételt képezett, mert kérlelhetetlen volt és nem volt hajlandó megalkuvásra. Ezt a kemény kiállását az általa szerkesztett Lélek szavában is tetten érhetjük, amelyben már 1942-től igyekezett felhívni a figyelmet, hogy cselekedni kell. Ahogyan egy helyütt mondta:

„Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a gyűlöletet, – merd bent, szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét… És merj tenni. Merd kérni, kívánni, sürgetni olyan hozzátartozódtól, ki munkatáborparancsnok, hogy olyan fölöttese legyen a szolgálatosoknak, amilyen fölöttest az ő fiának kíván a fronton, vagy az ellenség fogságában. Hangoztasd előtte Krisztus örökérvényű igéit: amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak nektek viszont mérni.”

Slachta Margit mindenkivel hajlandó volt együtt dolgozni ebben az időszakban, akinek hozzá hasonlóan az emberéletek voltak a legfontosabbak. Így munkatársai között ott találjuk a szociáldemokrata embermentőt, Karig Sárát is. A Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága a vészkorszakban mintegy 1000 zsidót mentett meg, köztük Heltai Jenő írót és Márkus Emília színésznőt, és ennek az embermentő tevékenységnek a részükről is volt áldozata: Salkaházi Sára szociális testvért a nyilasok a Dunába lőtték.

VK: Milyen volt a megítélése a második világháborút követően?
NGy:
Slachta Margitot nem a becsvágya, hanem a kötelesség- és felelősségtudata hajtotta, amikor 1945 után is politikai szerepet vállalt. Úgy gondolta, a közélet, a politika továbbra is az egyik legfőbb színtér ahhoz, hogy többet tudjon tenni az elesettekért. 1945-ben még pártonkívüli jelöltként jutott be a parlamentbe, de 1947-ben már a saját pártja, a Keresztény Női Tábor színeiben. És ekkor rajta kívül még 4-en jutottak be ebből a pártból! Gondoljunk bele, mekkora eredmény volt ez, amikor közben a kommunisták a kékcédulákkal csalással jutottak hatalomra! 1945 és 1948 között számtalan jogellenes dolog ellen felszólalt: tiltakozott a magyarországi németek kitelepítése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény ellen. 1947. április 16-án mondta el a parlamentben nagy beszédét a vallásos nevelés értékéről, amellyel próbálta útját állni a tervezett fakultatív, azaz nem kötelező hitoktatás bevezetésének. Ekkor jellemezte Parragi György képviselő úgy, hogy „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.” Azzal az antikommunista, szovjetellenes magatartással azonban, ami őt jellemezte, 1945 és 1948 között már nem sokat tudott elérni. Inkább azt mondhatjuk, hogy egyfajta jelzésértéke volt annak, hogy Slachta Margit, a régi rend egyik szilárd alapokon álló oszlopa ekkor bent ült a parlamentben, és mint egy felkiáltójel, őrködött a többiek lelkiismerete fölött, de törvényszerű volt, hogy keresztény ellenzéki magatartásával előbb-utóbb kihívja maga ellen a sorsot. Ez akkor következet be, amikor a kötelező hitoktatás eltörlése ellen szólalt fel. 1949-ben már nem engedték indulni, és végül ő is belátta, hogy „keresztény ellenzékiként” nem szolgálhat tovább, ezért elhagyta az országot, de nem azzal, hogy végleg disszidál! Visszatérésre azonban már nem volt lehetősége. A Szociális Testvérek Társasága tengerentúli rendházait irányította, míg Amerikában, 90 évesen, 1974-ben meghalt.

VK: Mit tanulhat tőle a 21. század embere?
NGy:
Slachta Margit egy rendkívül sokoldalú, színes egyéniség volt, akitől elsősorban Isten- és emberszeretetet tanulhatunk még ma is. És emellett munka- és ügyszeretetet. Az 1920-ban elmondott kampánybeszédeiben vannak olyan gondolatok, amelyek ma is aktuálisak. Pl. az, hogy „Minket egyszerűen az foglalkoztat, hogy mivel tudunk mi gyakorlatilag hozzájárulni az újjáépítés munkájához.” vagy: „Ma ne azok álljanak elő, akik elsősorban követelnek, hanem azok, akik elsősorban ajánlanak…” Slachta Margit mindig jó példával járt elől, bármiről is legyen szó: istenhitről, emberszeretetről, munkabírásról, segítségnyújtásról. Érdekelte a női egyenjogúság, a női sors jobbá tétele, és hitt abban, hogy a család a legfontosabb egysége a társadalomnak, ami csak egy férfi és csak egy nő között jöhet létre, és minden időben támogatni kell. Nagyon kivételes és nagyformátumú alakja volt a 20. századnak, aki egész életét az embereknek, az Istennek és természetesen Magyarországnak szentelte. A legfontosabb, amit meg kellene tőle tanulnunk, azt gondolom, az, hogy a kereszténységünk nekünk, 21. századi magyaroknak se csak jelszó legyen, hanem megélt valóság.

Mia