Malacfuttatás is várja a résztvevőket a Fotószínházban

Kádár Ferkó híres fotószínháza a Mokry-sátor színpada mellett várja a látogatókat.

csoportkep

Disznóvágáshoz, malacfuttatáshoz és malacvásárhoz kapcsolódó korabeli ruhákba bújhatnak a vállalkozó szelleműek az október 19-22. közötti, péntektől hétfőig tartó 22. Csabai Kolbászfesztiválon.

Korabeli népi ruhákba, fejkendőbe, kalapba, kucsmába, vállkendőbe, szoknyába öltöztetik be a jelentkezőket, akik kiválaszthatják, melyik jelenetben kívánnak a díszletek között szereplővé válni – hangsúlyozta Kádár Ferkó, aki már tíz éve van jelen a fesztiválon. A rendezvény szervezői az elkészült képeket ingyenesen a megadott email címre továbbítják a rendezvény után.

Kádár Ferkó hozzátette, a szolgáltatás mellett a Fotószínház szórakoztatás is, hiszen nemcsak a beöltözők, hanem a nézők is élvezik. Sokan pedig ezután kapnak kedvet ahhoz, hogy  beálljanak a díszletek valamelyikébe.

Reklámok

Csabai Kolbászfesztivál: A vidék esszenciája

Már csak néhány nap és Békéscsabán ismét minden a méltán híres kolbászról szól majd.

ATT05652

Mint azt Hégely Sándor fesztiváligazgató elmondta: a 22. Csabai Kolbászfesztivált, hazánk legnagyobb gasztrokulturális rendezvényét idén október 19-22-e között, péntektől hétfőig a békéscsabai sportcsarnokban és környékén rendezik meg.

Betekintés a vidéki életbe

A négynapos rendezvény lehetőséget ad rá, hogy a vendégek belekóstoljanak, milyen a vidéki élet, hogyan élnek az emberek, mit esznek, hogyan mulatnak, milyen zenészeik vannak. A kolbászfesztivál egyfajta eszenciája ennek a vidéki, csabai életérzésnek, amit a szervezők szeretnénk annak a közel 100 ezer látogatónak megmutatni, akiket a négy nap alatt Békéscsabára várnak, és akiknek mintegy 15 százaléka külföldről érkezik.

Budapest és Thaiföld is bemutatkozik

Hégely Sándor beszámolt arról is, hogy idén a kolbász fővárosának díszvendége az ország fővárosa, Budapest lesz, külföldről pedig Thaiföld mutatkozik be. A fesztiváligazgató emlékeztetett arra is, hogy a rendezvény egyik fontos küldetése a hagyományok és értékek átadása. Márpedig aki ezen a négy napon Békéscsabára látogat, az meggyőződhet róla, hogy ebben a városban még a gyerekek is tudnak kolbászt készíteni.

igy_7509

Budapest számít Békéscsabára

Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ ügyvezető igazgatója elmondta, hogy Budapest – az ország fővárosaként – a magyar kultúra és gasztronómia esszenciáját hivatott megjeleníteni a nagyvilág számára. Ebben a minőségében most és a jövőben is számít vendéglátójára, Békéscsabára — a városra, amely a magyar vidék értékeit őrizni és tovább építeni hivatott.

Békéscsaba városa saját kulturális értékeit és identitását gondosan ápolva, hagyományait újraértelmezve és az ország elé tárva szervezi meg ebben az évben is Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb gasztronómiai rendezvényét, a Csabai Kolbászfesztivált.

A rendezvény az évtizedek alatt népünnepéllyé vált, komoly mérföldkövet jelent a békési megyeszékhely identitásának újrafogalmazásában, amit Budapesten is jól értenek és értékelnek. Magyarország ma büszke lehet az alföldi gazdavárosra és a város hagyományait ápoló lokálpatriótákra: ezzel a büszkeséggel, egyszersmind nagy tisztelettel köszönti Budapest a 2018-as Csabai Kolbászfesztivál szervezőit és résztvevőit.

Bán Teodóra hozzátette: Budapesten tudják, hogy egy főváros sem tud igazán kiteljesedni a vidék támogatása és a nemzeti gyökerek nélkül. Bármi is történjen az ország különböző szegleteiben, a „vidéki Magyarország” jövőképe, életérzése elvitathatatlan hatást gyakorol a nemzet egységére, a magyar önazonosságra, és vele együtt az országmárkát is formálja, alakítja.

plakat_2018_korr4-001

Kedvezményekkel várják a látogatókat

A Békéscsabai Kolbászfesztivál vendégeit is igyekszik majd a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ a fővárosba csábítani, egyebek mellett a számtalan kedvezményt kínáló Budapest kártyával, mely az ingyenes közlekedés mellett, fürdő-, múzeum- és kiállítás belépőként is szolgálhat.

Elhangzott, hogy azok, akik a kolbászfesztiválon 12 és 13 óra között vásárolnak egy Budapest kártyát, egy másikat ajándékba kapnak, ráadásként pedig még Zwack Unicumot is kortyolhatnak mellé.

Apáról fiúra száll a csabai kolbász hagyománya

Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár egy múlt századi kolbásztöltő eszközzel érkezett a sajtótájékoztatóra, ami a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származott. Ezzel is a múlt értékeink fontosságára, a hagyományok őrzésére kívánta ráirányítani a figyelmet.

Az államtitkár elmondta, hogy nyolc évig élt Békéscsabán színházigazgatóként, így volt alkalma megtapasztalni, hogy ebben a városban bizony minden második ember készít kolbászt a családjával együtt. Mint mondta a kolbászfesztivál nem csupán a kulináris értékeket mutatja be jól, de azt, milyen viszony fűzi az itt élő embereket az állatokhoz, melynek húsát feldolgozzák, milyen a viszonyuk az adalékanyag (paprika, fokhagyma) előállításához, miként viszonyulnak a kolbász készítéséhez, tárolásához, megszegéséhez, főzésben való felhasználásához. Mindezek bemutatására remek alkalom a kolbászfesztivál.

A Családok évében, hogy a kolbászfesztivál egyik napja kimondottan a családok számára nyújt szórakozási lehetőséget, többgenerációs programokkal és jelentős árkedvezményekkel – emelte ki Fekete Péter.

 

 

 

Kiderült ki 2018 kolbászkirálya

A szárazkolbászok nemzetközi megmérettetésére több mint száz húskészítményt küldtek be, amelyeket negyven zsűritag – köztük közszereplők, sajtómunkatársak, séfek és húsipari szakemberek – bíráltak.

IMG_7819-1_resize

A szakmai és médiazsűri döntése alapján a Csabai Kolbászfesztivál kolbászkirálya, vagyis a csütörtöki nemzetközi szárazkolbászverseny első helyezettje Vincze Gábor békéscsabai pszichiáter főorvos lett. A második helyen Hrabovszky Zoltán (Békéscsaba), a harmadikon Kovács Árpád(Mezőberény) végzett – olvasható a Csabai Kolbászfesztivál szervezőinek közleményében.

Csabai lett a legjobb vastagkolbász

A Krajcsó Pál Emlékverseny vastagkolbász-megmérettetésén az első a békéscsabai Alberti Pál csapata lett. Az ezüstérmet a szintén csabai Benke-féle Kolbászművek együttese nyerte Benke László vezetésével. A bronzérme pedig a Restály György irányította Orosházi Kolbászklubhoz került.

Csapatmunkában készült a nyertes szárazkolbász

Vincze Gábor elmondta, igazi csapatmunkában készült a nyertes kolbász. Kellett hozzáKocziha Mihály szakmai irányítása, valamint a főorvos két fiának, az ortopéd sebész Gábornak és a mezőgazdász Dávidnak a gyúrása, töltésben segédkezése.

Magát a húsösszetételt, a fűszerezést Vincze Gábor vállalta magára. Tavaly harmadik helyen végzett kulárés vastagkolbászával. Most pedig nagy öröm számára, hogy a zsűri az ő termékét találta a legjobbnak.

igy_7509

A Krajcsó-emlékverseny díjait október 4-én átadták. Azonban a szárazkolbászverseny legjobbjainak a kolbászfesztivál október 19-i, pénteki nyitónapjáig várniuk kell, hogy átvegyék ünnepélyes keretek között elismeréseiket.

Kép: Csabai Kolbászfesztivál

 

 

A szerelem mindennek az origója – beszélgetés Vészabó Noémivel

Vészabó Noéminek, akit festőművészként ismernek a legtöbben, pár hónapja jelent meg novelláskötete Szeretni egyszer bolondulásig címmel. Noémire ismert emberek, barátok bízták rá legféltettebb szerelmi titkaikat. A szerelem természetéről és korunk férfi-női kapcsolatairól beszélgettem a szerzővel.

Vészabó Noémi könyv

Viharsarki Kanapé: Mennyi munka előzte meg a novellás köteted megjelenését? Mióta tervezgetted a történetek megírását?
Vészabó Noémi:
A költő, az író vagy a festőművész mindig dolgozik. Folyton figyelem a körülöttem lévő arcokat, történéseket én is. Konkrét választ így nem tudok adni.
Elmentem Egyiptomba, hogy kiszakadjak kicsit ebből a világból, egyedüllétre volt szükségem. Ez nem szokatlan úgy gondolom, mert nagyon sok író tett/tesz így. A belső utazásokhoz szükséges, hogy elcsendesedjen körülöttünk a külvilág: ne hívjanak telefonon, ne kelljen randevúkra, kiállításokra járni. Mikor kiutaztam, voltak már a vázlataim, mindegyik igaz történetnek megírtam a gerincét. Az előszó pedig konkrétan Kairóban született egy jó kávé mellett. Miután hazajöttem, folytattam.
Elmondhatom, hogy szerencsém van a kiadómmal, mert nem sürgettek. Azután gyorsultak be az események, hogy Fári István igazgató úr jelezte, hogy elérkezett a kiadás ideje. Ekkor lépett be a képbe hatalmas segítséget nyújtva a főszerkesztő asszony, dr. Szarvasházi Judit. Ő volt a racionális szem, akivel közösen összerendezgettük a történeteket.

VK: Összesen hány novella került a kötetbe?
VN:
Huszonegy történet került bele végül, de gyakorlatilag végeláthatatlanul lehetne írni. Amióta megjelent a kötet, legalább öten felhívtak, hogy ők is elmondanák a különleges történetüket. Azért örülnének, hogyha megírnám – persze név és titulus nélkül – ,mert őrzik a titkot, amelytől szabadulni szeretnének, viszont senkiben nem bíznak meg. Ám velem kivételt tennének, és szívesen látnák vissza nyomtatott formában is mindezt, mert így megszabadulnának a lelki tehertől. Tulajdonképpen pont emiatt született a könyv.

VK: Ha jól értem, minden történet egy-egy titkos szerelmet dolgoz fel?
VN:
Így igaz! Ezekben a történetekben mindig hunyó valaki. A szerelem gyönyörű és szerteágazó, ha igazi szerelemről beszélünk. Van az alapséma, ami a legszebb, mikor két félből egész lesz. Mikor egy férfi és egy nő egymásra talál, kiteljesednek, és mindent bearanyoz a szerelmük. Ez lenne a legjobb, hogyha mindig így történne.
Viszont általában valamelyik fél félrelép. Vagy bekerül a képbe egy harmadik, felesleges szereplő. Így tulajdonképpen nem is olyan sok sémába illeszthetők a szerelmek.
Ezek mind-mind mai történetek hús-vér, ismert szereplőkkel, akiknek kínos lenne, hogyha a titkuk kiderülne. Viszont nálam ezek jó helyen vannak, bár hatalmas terheket ró rám mindez

VK: Hogy botlottál bele ezekbe a szereplőkbe?
VN:
Évekig a Patika Magazinnak dolgoztam, címlap interjúkat készítettem. Ott nagyon sok híres emberrel összehozott az élet, és valahogy mindig barátságok születtek az interjúkból. Én eredetileg festőművész vagyok, így eleve a baráti köröm ismert emberekből áll, akik mindig is bátran rám merték bízni a titkaikat kortól és nemtől függetlenül.

VK: Milyenek az eddigi visszajelzések?
VN:
Számos visszajelzést kaptam már. Szeretik a történeteket, volt, aki azt mondta, hogy már másodjára olvassa végig a történeteket, annyira magával ragadták, nem tud tőlük elszakadni. De van egy titok: a sztorik valamelyikében mindenki picit magára ismer, és itt már megfogtad az olvasót. Utána magáénak érzi az egész kötetet is.

Vészabó Noémi

VK: Rengeteg történetet ismerünk a régi idők szerelmeiről. Szerinted azok miért voltak másabbak, mint a mostani kapcsolatok?
VN:
Azt érdemes leszögezni, hogy mi már csak az illúzióját látjuk ezeknek a letűnt szerelmeknek. Ez azért kicsit színezi a képet. De ahogy Karinthy mondta: „Azért nem jön össze a férfi meg a nő, mert a férfi a nőt akarja, a nő meg a férfit. De úgy gondolom, hogy azért voltak azok másabbak, mint a mostaniak, mert korunk emberei nagyon félnek a felelősségtől. Nem divat manapság már a házasság. Én művészember létemre a házasság témájában konzervatív vagyok.
Szerencsés, hogyha találkozunk a másik felünkkel, nálam ez így történt. De az általam megírt történetek szereplőinél azt láttam, hogy kerestek. De valójában nem találták meg a másik felüket.  Ezért is kacsingatnak ki. Az elköteleződéshez bátorság kell. Ha megvan az igazi szerelem, ha nem kell gondolkodnod, ha tudod, hogy megtaláltad, akkor nem félsz, ennyire egyszerű lehet, ami egyébként borzasztóan bonyolult.

VK: A szereplők a történetek végén visszataláltak a társuk mellé?
VN:
Ezek a novellák nem hollywood-i rózsaszín mesék. Egyik történetet sem írtam úgy meg, hogy végül egy édes, vattacukor íz marad az olvasó szájában. A legtöbb történet csattanóval, de nem happy end-del végződik. Ez maga az élet. Ezek nem szomorú történetek, csak elgondolkodtatók. Egy orvos barátom mesélte, hogy napokig emésztgetett néha egy-egy novellát.
Van olyan szereplő is, aki nem tud dönteni több ember között: mindegyikkel másért jó, de így nem lehet, mert senki sem boldog. Ki kell mernünk mondani, hogy az a jó, hogyha két fél találkozik, és legyünk legalább annyira szabadelvűek, hogy azt mondjuk, mindegy, hogy férfi-e vagy nő.
Úgy gondolom e kényes téma kapcsán, hogy bizony az írók dolga is lenne ezzel foglalkozni, felszínre hozni ezeket az elfojtott gondolatokat, érzelmeket.
Meg kellene tanulni elengedni is a másikat. Az utóbbi időben ez egyre kevesebbeknek megy. De meg kell tanulni elfogadni is egymást, és meg kell tanulnunk bevállalósnak is lenni!
Kérdés, hogy be merem-e dobni magam egy-egy kapcsolatban, és majd eldönti a sors mi lesz a folytatás? Ezt csak akkor tudom meg, hogyha megpróbálom.

VK: Szerinted mi nők mit rontottunk el, hogy felbomlottak a klasszikus női-férfi szerepek?
VN:
Mi modern kori nők ugyanúgy élünk, dolgozunk, mint a férfiak. Már rég a múlt homályába veszett az a női szerepkör, amikor a feleség  gyermeket nevelt és a háztartást irányította. De a legfőbb baj az, hogy a nők át akarják venni az irányítást a férfiaktól, ők akarják viselni a nadrágot, és ez természetesen nem jó.
Én például szeretek felnézni a férjemre, szeretem, hogy férfi, és egy percig sem akarom viselni a nadrágot. Én akkor tudok nő lenni mellette, hogyha engedem, hogy ő férfi legyen.
Az édesanyám azt tanította, hogy legyek olyan, hogyha a férjem az utcán megy, akkor legyen egy ember, de ha bejön hozzám a szobába, akkor férfi legyen.
Kemények lettünk, uralkodni vágyunk, harcolunk. Ezzel szemben én szeretem, hogyha a nő lágy: attól szép és titokzatos. Szeretem, hogyha a nő nő mer lenni.
Semmi nem jó, ami erőszak, semmi nem jó, ami szélsőség. Sem a magánéletben, sem a szerelemben, sem a politikában. Nem olyan bonyolult a recept: a nő maradjon nő, és hagyja, hogy a férfi férfi legyen, és fordítva.

Vészabó Noémi: A tánc

VK: Ugyanakkor a szerelem, a szerelem iránti vágy jelen van.
VN:
Mi nők a nyomulással is feldöntöttük a régi egyensúlyt, azzal, hogy nem tudjuk méltósággal fogadni az udvarlást. De ezért is született ez a könyv, hiszen a szerelem mindennek az origója, mindent ez mozgat. Még a nagy történelmi megmozdulások mögött is egy-egy szerelem húzódott általában. Ennek ellenére még mindig tudunk a szerelemről beszélgetni, még mindig nem tudtuk megfejteni. Azért ülünk mi is itt, mert a szüleink szerették egymást. Ölelésből születtünk.
Ugyanakkor minden generáció átéli ugyanazt, mindig újratermeli magát ez a szerelem.

VK: Nem lehet, hogy a túlzott pszichológiai analizálgatással is rontunk napjainkban a helyzetünkön?
VN:
Az ókori jósdák bejárata fölött az állt: „Ismerd meg önmagad!”. Ez a világ egyik legbölcsebb mondása. Az emberek próbálják megfejteni a magasságokat, az óceánok mélyét, a folyók zuhanását, de önmagukat nem ismerik. Azt kérdezik van-e Isten, van-e élet a halál után? Pedig azt kellene megkérdezniük, hogy vagyok-e én, hol helyezkedem el ebben a történetben? Ami elgondolkodtató kérdés lehet sokaknak: van-e életem a halál előtt!
Mindez tehát leegyszerűsíthető, csak le kell róla hántani a felesleges túlagyalást.

VK: Várható a kötetnek még folytatása?
VN:
A téma az utcán a hever, és ez a témakör jóformán kimeríthetetlen. Megérne akár egy külön kötetet társkeresők világa, de lehetne egy külön novellagyűjteményben foglalkozni a negyvenes-ötvenes korosztállyal, ahol sok elvált férfi és nő a félelmei miatt már nem mer új kapcsolatba belevágni. A kiadóm is nyitott a folytatásra, akárcsak én.
Egy jó író, újságíró vagy filmrendező folyton figyel. A férjem, Dézsy Zoltán rendező sokszor a mindennapokban is snittekben gondolkozik, nem tud kilépni a filmezés légköréből.
Jómagam pedig vagy árnyékokat és fényeket látok vagy sztorikat az emberek mögött. A lényeg, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban.

Képek forrása: Vészabó Noémi Facebook-oldala

Mia

A tüzet nem lehet megfékezni: bemutatkozik a Feuer Frei Rammstein tribute band

A Rammstein mára idehaza is kultzenekarrá vált. A hajdanán industrial tanz metalként definiált zenekar immáron 2009 óta nem adott ki új korongot, és bár már jó pár éve nem járt felénk, a rajongóknak nem kell egy percig sem csüggedniük: a Feuer Frei tribute band fellépéseivel igyekszik ezt a hiányt pótolni. Erdős Viktorral, a zenekar énekesével beszélgettem.

FF_5

Viharsarki Kanapé: Mikor és milyen felállással jött létre a zenekar? Te hogy került a csapatba?
Erdős Viktor:
A zenekar első felállása 2014 tavaszán jött össze, akkor én még nem voltam a tagja. A Feuer Frei elődjét érdekes mód egy női énekes trombitálta össze. Ez azért számított kuriózumnak, mivel szerintem kevés maszkulinabb zenekar létezik, mint a Rammstein. Jeney Kristóf gitáros és Szendrei Zoltán dobos már ennél a felállásnál jelen voltak, igaz Kristóf akkor még szintetizátoron játszott, mivel a két gitárosa adott volt a csapatnak. Ez a felállás egy darabig működött, majd több tagcsere és technikai problémák miatt úgy döntöttek, hogy megpróbálják egy másik énekessel folytatni.
Nekem akkoriban volt egy saját szervezésű zenekarom, az Angelheart, de éreztem, hogy ez a projekt kezd kifutni, és érdekes mód, épp ez idő tájt szerettem meg igazán a Rammstein zenéjét is. Miután az Angelheart feloszlott, és már belevetettem magam abba, hogy egy saját Rammstein tribute band-et hozok létre, akkor talált meg a hirdetés, hogy egy Rammstein tribute énekest és ritmusgitárost keres.
Ekkor kicsit dilemmába estem, mert a saját tribute-om már majdnem megalakult, viszont adva volt egy teljes zenekar, majdnem kész tracklistával. Így végül elmentem egy próbájukra, elénekeltem az „Amerika-t” –  amit már az Angelheart-tal is játszottunk – , és papírról bevállaltam a „Keine Lust-ot”. Bár aznap egy másik srácot is meghallgattak, úgy tűnik, hogy én jobban tetszhettem, mert végül rám esett a választásuk.
Ezután történt meg a névválasztás. A Feuer Frei-t én dobtam be, nem akartam valami “Ramm-ilyen”, vagy “olyan-stein” nevet, a legtöbben úgyis ilyet választanak. Úgy gondoltam ennek kellően dögös a hangzása, no meg maga a nóta is, szinte mindenkinek beugrik róla a Rammstein, és a bandára jellemző tűz is megjelenik benne. A többiek rábólintottak, azóta pedig ezzel futunk.

VK: Zenei szempontból mik a legjellemzőbb ismérvei a Rammstein-nak? Mire kell legjobban odafigyelni egy tribute band létrehozásakor?
EV:
Alapvetően a két legjellegzetesebb poszt a Rammsteinban az ének és a szintetizátor. Ha ezek bármelyike jelentősen eltér az eredetitől, ha nem közelít ahhoz hangzásban, akkor úgy gondolom, zeneileg nehezen beszélhetünk hiteles tribute-ról. Az ének ezen belül külön egy kényes szempont, mert ugyan a Rammstein vokális részének körülbelül kétharmada nem annyira ének, mint inkább kvázi szövegmondás, de az nem elég, ha valaki ebben jó.
A nótákat ugyanis az teszi olyan különlegessé, olyan fogóssá, amikor bejönnek az énekdallamok, általában a refrénben, ezekhez pedig már kevés, ha valaki jól tud németül dörmögni, el is kell tudni énekelni őket! Szerintem a legtöbb Rammstein tribute itt vérzik el, ének szempontjából legalábbis. A gitárok és a dob a maguk egyszerűségével és letisztult karakterességével teremtik meg, és egészítik ki a szintetizátor keltette, zenekarra jellemző hangzásvilágot, de ugyanakkor ezek megszólaltatása nagyfokú pontosságot, precizitást és odafigyelést is igényel. Illetve a gitárokkal kapcsolatban azt is fontos tudni, hogy a hangolások sem egységesek, konkrétan három különbözőt használnak.

FF_2

VK: Milyen a Rammstein zenekar megítélése idehaza?
EV:
A Rammstein most már mondhatni kultzenekarnak számít, tekintve, hogy 2009 óta nem adtak ki stúdióalbumot. Összesen hat lemezzel rukkoltak elő, amikkel kultuszt teremtettek, de mivel kilenc éve nem jelentkeztek új koronggal, időközben kissé nosztalgiazenekarrá is váltak.
Azonban minden albumukon található volt legalább két-három olyan dal, amelyhez klipet is készítettek, és ezáltal ezek bekerültek a köztudatba. Épp ezért sokan ismerik őket, és sokan szeretik meghallgatni ezeket a dalokat manapság is, bárhol is csendüljenek fel.

VK: A tribute band-eket hogy fogadja a közönség?
EV:
Sokan kritizálják a tribute zenekarokat. Egyesek egyenesen úgy vélekednek, hogy nincs is rájuk szükség, hiszen ott vannak az eredetik. De az olyan nagy nevek, mint pl. a Red Hot Chili Peppers, a Guns ’n Roses vagy akár maga a Rammstein, jó esetben öt-hat évente ha fellép Magyarországon. A közönség viszont igényli, hogy olyan zenékre szórakozzon, amit ismer, szeret, és mindezek mellett bulis is.
Úgy gondolom, hogy nagy különbség van egy DJ szettje és egy tribute zenekar fellépése között: míg egy DJ csak lejátssza a mixét, addig egy tribute zenekar, mind hangzásban, mind megjelenésben megidézi az adott bandát, az élő fellépés hangulatáról nem is beszélve.
Amikor egyébként én a Feuer Frei-jel a színpadra állok, akkor csak kb. 20 százalékban adom saját magam, 80 százalékban viszont Till Lindemannt, a Rammstein énekesét próbálom, vagyis akit „megidézek”. Csak így tudunk a zenekar tagjaival együtt hitelesek lenni, mert ez a műfaj erről szól.
Nem mondom azt, hogy az ember abszolút ne vigye bele a saját személyiségét, – nem is nagyon lehet ettől elvonatkoztatni – de az arányokra érdemes figyelni. És ez nem is olyan könnyű, mert én, mint Erdős Viktor, egészen másmilyen frontember lennék egy más jellegű zenekarban. De itt a feladat adott, Rammstein tribute énekesként ezt várja tőlem a közönség és ennek kell megfelelnem.

VK: Említetted, hogy a Rammstein-nál az éneken és a szinti játékán túl nagy szerepet kap maga a show. Tőletek ezt május elején, a Crazy Mamában adott koncerteteken láthattam is. Hogy állt össze ez a produkció? Kik voltak az ötletgazdák?
EV: Sok koncertfelvételt kell megnézni ahhoz, hogy egy forgatókönyv megszülessen. A Rammstein előszeretettel „tüzeskedik” a színpadon, egy sor pirotechnikai eszközt vetnek be, hogy látványossá tegyék a showt. Pár ilyen felszereléssel mi is rendelkezünk, de óvatosan bánunk velük, mert például egyszer egy sátorban adott koncertünk közben a viszonylag biztonságosnak ható, tépőzárral a fejre rögzíthető, meggyújtható glória is majdnem balesetet okozott, amikor a gitárosunk, Ráduly „Jeordie Jaxx” Csabi felvette, én pedig meggyújtottam.
A jelmezekkel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a Rammstein szinte minden turnéjára más és más fellépőruhát visz. Mi pedig természetesen arra törekszünk, hogy a fellépések alkalmával hasonlítsunk arra, akit megformálunk. Így a koncertfelvételek alapján próbálunk összerakni valamit. Bohár Ádám, a basszusgitárosunk azért visel kapucnis felsőt, maszkot vagy napszemüveget, mert a Rammstein basszusgitárosa is hasonlóan jelent meg korábban a koncerteken. Kristóf a gitáros szettjét ölti magára: bőrkabátban vagy piros karszalagot viselve tépi a húrokat. Mivel Till, az énekes általában trikóban áll a színpadra, és hózentrógert húz hozzá, így az én jelmezem nagyjából adott. Hasonló igaz Jeordie-ra is. A dobosunk, Zoli a legvisszafogottabb a csapatban: nála az a maximum, hogy felvesz egy szaggatott fekete pólót egy piros nyakkendővel, de ez rendben is van így. Dr. Alpyano, a billentyűsünk pedig egy műtősruhában végzi a „beavatkozást”!

VK: Eddig milyen fesztiválokon és nagyobb rendezvényeken léptetek fel?
EV:
A beszállásomat követően fél évvel, pont mire koncertképesek lettünk, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy megkeresett bennünket a 101Klub egyik DJ-je, aki tematikus esteket szervezett. Az az ötlete támadt, hogy keres egy Rammstein tribute zenekart, akik a rockos szettje előtt egy élőzenés fellépéssel rá tudják hangolni a bulira a közönséget. Egy szerencsés véletlen folytán pedig pont minket talált meg. Így adtuk az első koncertünket az új felállásban a Showbarlangban, teltház előtt.
Ezt követően pedig neki köszönhetően még két alkalommal játszhattunk mintegy 400-500 fő előtt a Dürer Kert nagyszínpadán, illetve ugyanott az Akela vendégeként is volt szerencsénk fellépni a tavalyi Farkasfarsangon.
A fesztiválok közül mondhatni, hogy visszatérő fellépői vagyunk az UKK & Roll nevű fesztiválnak, amelynek a szervezője nekünk is szokott koncerteket intézni, de ugyanez igaz az OGT Fesztiválra is.

FF_1

VK: Hogy fest a nyaratok? Hol találkozhatunk majd veletek?
EV:
Június 21-én, csütörtökön a már említett UKK & Roll Fesztiválon lépünk fel. Ez egy „újraélesztett” fesztivál, a korábbi Megyer Camp utódja, ahol idén már olyan nagy nevek is koncertet adnak, mint a Road, a Pokolgép, vagy a Leander Kills. Mi egyébként közvetlenül utánuk fogunk játszani a nagyszínpadon. Sőt, már külföldi zenekarok is megjelentek a kínálatban. Mivel adott lesz a kellő hely, ezért ide egy látványos showval készülünk, sőt, annyi kulisszatitkot elárulok, hogy az új billentyűsünkkel, Dr. Alpyanoval ezen a koncerten már játszani fogjuk a „Mein Teil” című örökbecsűt is, a hozzá tartozó egyedi műsorral együtt. (A Doktor becenév egyébként onnan ered, hogy „Flake”-t, a Rammstein billentyűsét is szokták így emlegetni – szerk.)
De az augusztus 11-i Dürer Kerti Országos Gothic Találkozóra is meghívtak minket. Ez a rendezvény a dark/gót szubkultúra hazai csúcstalálkozója, ahol a koncertek mellett felvonul ennek a stílusnak minden irányzata. Kiállításokat lehet megtekinteni, és vásárosok sokszor kézzel készített portékáiba beruházni.

De szeptemberben is lesz még két fellépésünk: az egyik szeptember 1-jén a dunaújvárosi Kaptár Klubban, mely az egyik kedvenc koncerthelyszínünk, mivel mindig óriási a hangulat ott. Szeptember 22-én pedig a Vörös Lyukban játszunk, amely Budán található. De további koncertek is szervezés alatt állnak, az időpontokhoz érdemes gyakran nézegetni a Facebook oldalunkat!

FF_4

Terveink szerint ezeken a fellépéseken születnek majd olyan felvételek, amelyeket a későbbiek folyamán egy újabb videóhoz is fel tudunk majd használni.

Ezúton szeretném megköszönni a Feuer Frei tagjainak, hogy megtiszteltek azzal, hogy a legutóbbi fotózásukkor készült képek a Viharsarki Kanapé blogon debütáltak!

 Fotók: Kis Judit – Juditphoto

Mia

 

SzegedRocks: Keményen a húrok közé csaptak a rockzene szerelmesei

Első alkalommal szervezték meg április végén a SzegedRocks zenei fesztivált a napfény városában. Az egésznapos rendezvény csúcspontja a megjelent zenészek örömzenélése volt a Dóm téren, amelyet több videófelvételen is megörökítettek. A szervezőkkel, Gajda Ferenccel és Révész Zsolttal a fesztivál életrehívásáról, fogadtatásáról és jövőbeli terveikről beszélgettem.

SzegedRocks

Viharsarki Kanapé: Mióta dédelgettétek a SzegedRocks megvalósításának ötletét?
SzegedRocks: Az alapötlet az olasz Rockin 1000 után jött, még tavaly ősszel, hogy kellene egy magyar verziót csinálni.

VK: Mit érdemes tudni a szervezői csapatról?
SZR: 
Sokat próbált szegedi zenésztársaság, akik többször, több helyen is bizonyítottak már, összefogtak. Tulajdonképpen ez egy tíz-tizenöt fős baráti társaság, a lap aljáig sorolhatnám a zenekarneveket, hogy ki, hol játszott, de itt nem is ez volt a lényeg!

VK: Mik voltak a főbb céljaitok a zenei fesztivál megszervezésével?
SZR: Az olaszok Cesena-ban egy amerikai dalt játszottak el egy amerikai zenekartól, a Foo Fighters-től.
Mi úgy gondoltuk, hogy kishazánkban is vannak olyan magyar dalok, amelyek méltóak arra, hogy egy ilyen flashmobon eljátszuk őket. Be is váltották a hozzájuk fűzött reményeinket: jól működött a Tankcsapda és a Sun City dal is a téren.
A két világslágerrel (Billy Idol, Blur) kiegészülve – azok farvizén – reméljük, hogy minél több nemzetközi kattintást érnek el a felvételeink.

VK: Miként épült fel a program? Honnan érkeztek a fellépők?
SZR: Reggel héttől folyamatosan érkeztek a zenészeink az ország minden pontjából. De volt résztvevőnk a Kárpátaljáról, Ausztriából és a Vajdaságból is.
A délelőtt a hangbeállásokból, próbákból állt, kora délután pedig megközelítőleg négyezer érdeklődő előtt mutattuk meg Magyarország legnagyobb zenekarát.
A flashmobot követően koncertek következtek. Fellépett többek között Varga János ex EAST és barátai, a Gőzerő, The Garde, a Sabbath Szombat, a Gypo Circus és a Nyers zenekar is.

VK: Kik voltak a húzónevek?
SZR: 
A résztvevőink között akadtak jócskán profik, például a Beatrice, vagy a Mobilmánia tagjai, rengeteg amatőr zenész. De az igazi „húzónév” az a 400 fős zenekar volt: a flashmob igazán erről szólt!

VK: Milyen volt a fogadtatása a rendezvénynek?
SZR: Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy frenetikus, mi sem számítottunk ekkora sikerre. Jó volt a színpadon állni szervezőként, zenészként úgy, hogy szemben négyszázan húzzák a tust, a köszönetük jeléül.

VK: Pár hete jelentek meg azok a videók, amelyekben jól látszik, hogy a szegedi Dóm teret belaktátok. Mekkora munka előzte meg ezt az “örömzenélést”?
SZR: 
Számokban a fesztivál a következőképp néz ki:
5 hónap szervezőmunka
15 civil szervező
18 videosáv
40 hangsáv
50 önkéntes
200 újságcikk
400 ZENÉSZ egy helyen
4000 néző
210.000 video megtekintés (eddig)
245 000 találat a Google-keresőben
és EGY felejthetetlen nap!

VK: Jövőre is dübörög majd a feszitvál? Addig hogy és miként hallhatnak rólatok a keményebb dallamok kedvelői?
SZR: Igen, mindenképpen, Szegeden már majdnem biztos, de tárgyalunk más lehetséges helyszínekkel is. Jövőre pedig több napos táborunk is lesz.

Kép forrása: SzegedRock hivatalos Facebook-oldala