A szerelem mindennek az origója – beszélgetés Vészabó Noémivel

Vészabó Noéminek, akit festőművészként ismernek a legtöbben, pár hónapja jelent meg novelláskötete Szeretni egyszer bolondulásig címmel. Noémire ismert emberek, barátok bízták rá legféltettebb szerelmi titkaikat. A szerelem természetéről és korunk férfi-női kapcsolatairól beszélgettem a szerzővel.

Vészabó Noémi könyv

Viharsarki Kanapé: Mennyi munka előzte meg a novellás köteted megjelenését? Mióta tervezgetted a történetek megírását?
Vészabó Noémi:
A költő, az író vagy a festőművész mindig dolgozik. Folyton figyelem a körülöttem lévő arcokat, történéseket én is. Konkrét választ így nem tudok adni.
Elmentem Egyiptomba, hogy kiszakadjak kicsit ebből a világból, egyedüllétre volt szükségem. Ez nem szokatlan úgy gondolom, mert nagyon sok író tett/tesz így. A belső utazásokhoz szükséges, hogy elcsendesedjen körülöttünk a külvilág: ne hívjanak telefonon, ne kelljen randevúkra, kiállításokra járni. Mikor kiutaztam, voltak már a vázlataim, mindegyik igaz történetnek megírtam a gerincét. Az előszó pedig konkrétan Kairóban született egy jó kávé mellett. Miután hazajöttem, folytattam.
Elmondhatom, hogy szerencsém van a kiadómmal, mert nem sürgettek. Azután gyorsultak be az események, hogy Fári István igazgató úr jelezte, hogy elérkezett a kiadás ideje. Ekkor lépett be a képbe hatalmas segítséget nyújtva a főszerkesztő asszony, dr. Szarvasházi Judit. Ő volt a racionális szem, akivel közösen összerendezgettük a történeteket.

VK: Összesen hány novella került a kötetbe?
VN:
Huszonegy történet került bele végül, de gyakorlatilag végeláthatatlanul lehetne írni. Amióta megjelent a kötet, legalább öten felhívtak, hogy ők is elmondanák a különleges történetüket. Azért örülnének, hogyha megírnám – persze név és titulus nélkül – ,mert őrzik a titkot, amelytől szabadulni szeretnének, viszont senkiben nem bíznak meg. Ám velem kivételt tennének, és szívesen látnák vissza nyomtatott formában is mindezt, mert így megszabadulnának a lelki tehertől. Tulajdonképpen pont emiatt született a könyv.

VK: Ha jól értem, minden történet egy-egy titkos szerelmet dolgoz fel?
VN:
Így igaz! Ezekben a történetekben mindig hunyó valaki. A szerelem gyönyörű és szerteágazó, ha igazi szerelemről beszélünk. Van az alapséma, ami a legszebb, mikor két félből egész lesz. Mikor egy férfi és egy nő egymásra talál, kiteljesednek, és mindent bearanyoz a szerelmük. Ez lenne a legjobb, hogyha mindig így történne.
Viszont általában valamelyik fél félrelép. Vagy bekerül a képbe egy harmadik, felesleges szereplő. Így tulajdonképpen nem is olyan sok sémába illeszthetők a szerelmek.
Ezek mind-mind mai történetek hús-vér, ismert szereplőkkel, akiknek kínos lenne, hogyha a titkuk kiderülne. Viszont nálam ezek jó helyen vannak, bár hatalmas terheket ró rám mindez

VK: Hogy botlottál bele ezekbe a szereplőkbe?
VN:
Évekig a Patika Magazinnak dolgoztam, címlap interjúkat készítettem. Ott nagyon sok híres emberrel összehozott az élet, és valahogy mindig barátságok születtek az interjúkból. Én eredetileg festőművész vagyok, így eleve a baráti köröm ismert emberekből áll, akik mindig is bátran rám merték bízni a titkaikat kortól és nemtől függetlenül.

VK: Milyenek az eddigi visszajelzések?
VN:
Számos visszajelzést kaptam már. Szeretik a történeteket, volt, aki azt mondta, hogy már másodjára olvassa végig a történeteket, annyira magával ragadták, nem tud tőlük elszakadni. De van egy titok: a sztorik valamelyikében mindenki picit magára ismer, és itt már megfogtad az olvasót. Utána magáénak érzi az egész kötetet is.

Vészabó Noémi

VK: Rengeteg történetet ismerünk a régi idők szerelmeiről. Szerinted azok miért voltak másabbak, mint a mostani kapcsolatok?
VN:
Azt érdemes leszögezni, hogy mi már csak az illúzióját látjuk ezeknek a letűnt szerelmeknek. Ez azért kicsit színezi a képet. De ahogy Karinthy mondta: „Azért nem jön össze a férfi meg a nő, mert a férfi a nőt akarja, a nő meg a férfit. De úgy gondolom, hogy azért voltak azok másabbak, mint a mostaniak, mert korunk emberei nagyon félnek a felelősségtől. Nem divat manapság már a házasság. Én művészember létemre a házasság témájában konzervatív vagyok.
Szerencsés, hogyha találkozunk a másik felünkkel, nálam ez így történt. De az általam megírt történetek szereplőinél azt láttam, hogy kerestek. De valójában nem találták meg a másik felüket.  Ezért is kacsingatnak ki. Az elköteleződéshez bátorság kell. Ha megvan az igazi szerelem, ha nem kell gondolkodnod, ha tudod, hogy megtaláltad, akkor nem félsz, ennyire egyszerű lehet, ami egyébként borzasztóan bonyolult.

VK: A szereplők a történetek végén visszataláltak a társuk mellé?
VN:
Ezek a novellák nem hollywood-i rózsaszín mesék. Egyik történetet sem írtam úgy meg, hogy végül egy édes, vattacukor íz marad az olvasó szájában. A legtöbb történet csattanóval, de nem happy end-del végződik. Ez maga az élet. Ezek nem szomorú történetek, csak elgondolkodtatók. Egy orvos barátom mesélte, hogy napokig emésztgetett néha egy-egy novellát.
Van olyan szereplő is, aki nem tud dönteni több ember között: mindegyikkel másért jó, de így nem lehet, mert senki sem boldog. Ki kell mernünk mondani, hogy az a jó, hogyha két fél találkozik, és legyünk legalább annyira szabadelvűek, hogy azt mondjuk, mindegy, hogy férfi-e vagy nő.
Úgy gondolom e kényes téma kapcsán, hogy bizony az írók dolga is lenne ezzel foglalkozni, felszínre hozni ezeket az elfojtott gondolatokat, érzelmeket.
Meg kellene tanulni elengedni is a másikat. Az utóbbi időben ez egyre kevesebbeknek megy. De meg kell tanulni elfogadni is egymást, és meg kell tanulnunk bevállalósnak is lenni!
Kérdés, hogy be merem-e dobni magam egy-egy kapcsolatban, és majd eldönti a sors mi lesz a folytatás? Ezt csak akkor tudom meg, hogyha megpróbálom.

VK: Szerinted mi nők mit rontottunk el, hogy felbomlottak a klasszikus női-férfi szerepek?
VN:
Mi modern kori nők ugyanúgy élünk, dolgozunk, mint a férfiak. Már rég a múlt homályába veszett az a női szerepkör, amikor a feleség  gyermeket nevelt és a háztartást irányította. De a legfőbb baj az, hogy a nők át akarják venni az irányítást a férfiaktól, ők akarják viselni a nadrágot, és ez természetesen nem jó.
Én például szeretek felnézni a férjemre, szeretem, hogy férfi, és egy percig sem akarom viselni a nadrágot. Én akkor tudok nő lenni mellette, hogyha engedem, hogy ő férfi legyen.
Az édesanyám azt tanította, hogy legyek olyan, hogyha a férjem az utcán megy, akkor legyen egy ember, de ha bejön hozzám a szobába, akkor férfi legyen.
Kemények lettünk, uralkodni vágyunk, harcolunk. Ezzel szemben én szeretem, hogyha a nő lágy: attól szép és titokzatos. Szeretem, hogyha a nő nő mer lenni.
Semmi nem jó, ami erőszak, semmi nem jó, ami szélsőség. Sem a magánéletben, sem a szerelemben, sem a politikában. Nem olyan bonyolult a recept: a nő maradjon nő, és hagyja, hogy a férfi férfi legyen, és fordítva.

Vészabó Noémi: A tánc

VK: Ugyanakkor a szerelem, a szerelem iránti vágy jelen van.
VN:
Mi nők a nyomulással is feldöntöttük a régi egyensúlyt, azzal, hogy nem tudjuk méltósággal fogadni az udvarlást. De ezért is született ez a könyv, hiszen a szerelem mindennek az origója, mindent ez mozgat. Még a nagy történelmi megmozdulások mögött is egy-egy szerelem húzódott általában. Ennek ellenére még mindig tudunk a szerelemről beszélgetni, még mindig nem tudtuk megfejteni. Azért ülünk mi is itt, mert a szüleink szerették egymást. Ölelésből születtünk.
Ugyanakkor minden generáció átéli ugyanazt, mindig újratermeli magát ez a szerelem.

VK: Nem lehet, hogy a túlzott pszichológiai analizálgatással is rontunk napjainkban a helyzetünkön?
VN:
Az ókori jósdák bejárata fölött az állt: „Ismerd meg önmagad!”. Ez a világ egyik legbölcsebb mondása. Az emberek próbálják megfejteni a magasságokat, az óceánok mélyét, a folyók zuhanását, de önmagukat nem ismerik. Azt kérdezik van-e Isten, van-e élet a halál után? Pedig azt kellene megkérdezniük, hogy vagyok-e én, hol helyezkedem el ebben a történetben? Ami elgondolkodtató kérdés lehet sokaknak: van-e életem a halál előtt!
Mindez tehát leegyszerűsíthető, csak le kell róla hántani a felesleges túlagyalást.

VK: Várható a kötetnek még folytatása?
VN:
A téma az utcán a hever, és ez a témakör jóformán kimeríthetetlen. Megérne akár egy külön kötetet társkeresők világa, de lehetne egy külön novellagyűjteményben foglalkozni a negyvenes-ötvenes korosztállyal, ahol sok elvált férfi és nő a félelmei miatt már nem mer új kapcsolatba belevágni. A kiadóm is nyitott a folytatásra, akárcsak én.
Egy jó író, újságíró vagy filmrendező folyton figyel. A férjem, Dézsy Zoltán rendező sokszor a mindennapokban is snittekben gondolkozik, nem tud kilépni a filmezés légköréből.
Jómagam pedig vagy árnyékokat és fényeket látok vagy sztorikat az emberek mögött. A lényeg, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban.

Képek forrása: Vészabó Noémi Facebook-oldala

Mia

Reklámok

A tüzet nem lehet megfékezni: bemutatkozik a Feuer Frei Rammstein tribute band

A Rammstein mára idehaza is kultzenekarrá vált. A hajdanán industrial tanz metalként definiált zenekar immáron 2009 óta nem adott ki új korongot, és bár már jó pár éve nem járt felénk, a rajongóknak nem kell egy percig sem csüggedniük: a Feuer Frei tribute band fellépéseivel igyekszik ezt a hiányt pótolni. Erdős Viktorral, a zenekar énekesével beszélgettem.

FF_5

Viharsarki Kanapé: Mikor és milyen felállással jött létre a zenekar? Te hogy került a csapatba?
Erdős Viktor:
A zenekar első felállása 2014 tavaszán jött össze, akkor én még nem voltam a tagja. A Feuer Frei elődjét érdekes mód egy női énekes trombitálta össze. Ez azért számított kuriózumnak, mivel szerintem kevés maszkulinabb zenekar létezik, mint a Rammstein. Jeney Kristóf gitáros és Szendrei Zoltán dobos már ennél a felállásnál jelen voltak, igaz Kristóf akkor még szintetizátoron játszott, mivel a két gitárosa adott volt a csapatnak. Ez a felállás egy darabig működött, majd több tagcsere és technikai problémák miatt úgy döntöttek, hogy megpróbálják egy másik énekessel folytatni.
Nekem akkoriban volt egy saját szervezésű zenekarom, az Angelheart, de éreztem, hogy ez a projekt kezd kifutni, és érdekes mód, épp ez idő tájt szerettem meg igazán a Rammstein zenéjét is. Miután az Angelheart feloszlott, és már belevetettem magam abba, hogy egy saját Rammstein tribute band-et hozok létre, akkor talált meg a hirdetés, hogy egy Rammstein tribute énekest és ritmusgitárost keres.
Ekkor kicsit dilemmába estem, mert a saját tribute-om már majdnem megalakult, viszont adva volt egy teljes zenekar, majdnem kész tracklistával. Így végül elmentem egy próbájukra, elénekeltem az „Amerika-t” –  amit már az Angelheart-tal is játszottunk – , és papírról bevállaltam a „Keine Lust-ot”. Bár aznap egy másik srácot is meghallgattak, úgy tűnik, hogy én jobban tetszhettem, mert végül rám esett a választásuk.
Ezután történt meg a névválasztás. A Feuer Frei-t én dobtam be, nem akartam valami “Ramm-ilyen”, vagy “olyan-stein” nevet, a legtöbben úgyis ilyet választanak. Úgy gondoltam ennek kellően dögös a hangzása, no meg maga a nóta is, szinte mindenkinek beugrik róla a Rammstein, és a bandára jellemző tűz is megjelenik benne. A többiek rábólintottak, azóta pedig ezzel futunk.

VK: Zenei szempontból mik a legjellemzőbb ismérvei a Rammstein-nak? Mire kell legjobban odafigyelni egy tribute band létrehozásakor?
EV:
Alapvetően a két legjellegzetesebb poszt a Rammsteinban az ének és a szintetizátor. Ha ezek bármelyike jelentősen eltér az eredetitől, ha nem közelít ahhoz hangzásban, akkor úgy gondolom, zeneileg nehezen beszélhetünk hiteles tribute-ról. Az ének ezen belül külön egy kényes szempont, mert ugyan a Rammstein vokális részének körülbelül kétharmada nem annyira ének, mint inkább kvázi szövegmondás, de az nem elég, ha valaki ebben jó.
A nótákat ugyanis az teszi olyan különlegessé, olyan fogóssá, amikor bejönnek az énekdallamok, általában a refrénben, ezekhez pedig már kevés, ha valaki jól tud németül dörmögni, el is kell tudni énekelni őket! Szerintem a legtöbb Rammstein tribute itt vérzik el, ének szempontjából legalábbis. A gitárok és a dob a maguk egyszerűségével és letisztult karakterességével teremtik meg, és egészítik ki a szintetizátor keltette, zenekarra jellemző hangzásvilágot, de ugyanakkor ezek megszólaltatása nagyfokú pontosságot, precizitást és odafigyelést is igényel. Illetve a gitárokkal kapcsolatban azt is fontos tudni, hogy a hangolások sem egységesek, konkrétan három különbözőt használnak.

FF_2

VK: Milyen a Rammstein zenekar megítélése idehaza?
EV:
A Rammstein most már mondhatni kultzenekarnak számít, tekintve, hogy 2009 óta nem adtak ki stúdióalbumot. Összesen hat lemezzel rukkoltak elő, amikkel kultuszt teremtettek, de mivel kilenc éve nem jelentkeztek új koronggal, időközben kissé nosztalgiazenekarrá is váltak.
Azonban minden albumukon található volt legalább két-három olyan dal, amelyhez klipet is készítettek, és ezáltal ezek bekerültek a köztudatba. Épp ezért sokan ismerik őket, és sokan szeretik meghallgatni ezeket a dalokat manapság is, bárhol is csendüljenek fel.

VK: A tribute band-eket hogy fogadja a közönség?
EV:
Sokan kritizálják a tribute zenekarokat. Egyesek egyenesen úgy vélekednek, hogy nincs is rájuk szükség, hiszen ott vannak az eredetik. De az olyan nagy nevek, mint pl. a Red Hot Chili Peppers, a Guns ’n Roses vagy akár maga a Rammstein, jó esetben öt-hat évente ha fellép Magyarországon. A közönség viszont igényli, hogy olyan zenékre szórakozzon, amit ismer, szeret, és mindezek mellett bulis is.
Úgy gondolom, hogy nagy különbség van egy DJ szettje és egy tribute zenekar fellépése között: míg egy DJ csak lejátssza a mixét, addig egy tribute zenekar, mind hangzásban, mind megjelenésben megidézi az adott bandát, az élő fellépés hangulatáról nem is beszélve.
Amikor egyébként én a Feuer Frei-jel a színpadra állok, akkor csak kb. 20 százalékban adom saját magam, 80 százalékban viszont Till Lindemannt, a Rammstein énekesét próbálom, vagyis akit „megidézek”. Csak így tudunk a zenekar tagjaival együtt hitelesek lenni, mert ez a műfaj erről szól.
Nem mondom azt, hogy az ember abszolút ne vigye bele a saját személyiségét, – nem is nagyon lehet ettől elvonatkoztatni – de az arányokra érdemes figyelni. És ez nem is olyan könnyű, mert én, mint Erdős Viktor, egészen másmilyen frontember lennék egy más jellegű zenekarban. De itt a feladat adott, Rammstein tribute énekesként ezt várja tőlem a közönség és ennek kell megfelelnem.

VK: Említetted, hogy a Rammstein-nál az éneken és a szinti játékán túl nagy szerepet kap maga a show. Tőletek ezt május elején, a Crazy Mamában adott koncerteteken láthattam is. Hogy állt össze ez a produkció? Kik voltak az ötletgazdák?
EV: Sok koncertfelvételt kell megnézni ahhoz, hogy egy forgatókönyv megszülessen. A Rammstein előszeretettel „tüzeskedik” a színpadon, egy sor pirotechnikai eszközt vetnek be, hogy látványossá tegyék a showt. Pár ilyen felszereléssel mi is rendelkezünk, de óvatosan bánunk velük, mert például egyszer egy sátorban adott koncertünk közben a viszonylag biztonságosnak ható, tépőzárral a fejre rögzíthető, meggyújtható glória is majdnem balesetet okozott, amikor a gitárosunk, Ráduly „Jeordie Jaxx” Csabi felvette, én pedig meggyújtottam.
A jelmezekkel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a Rammstein szinte minden turnéjára más és más fellépőruhát visz. Mi pedig természetesen arra törekszünk, hogy a fellépések alkalmával hasonlítsunk arra, akit megformálunk. Így a koncertfelvételek alapján próbálunk összerakni valamit. Bohár Ádám, a basszusgitárosunk azért visel kapucnis felsőt, maszkot vagy napszemüveget, mert a Rammstein basszusgitárosa is hasonlóan jelent meg korábban a koncerteken. Kristóf a gitáros szettjét ölti magára: bőrkabátban vagy piros karszalagot viselve tépi a húrokat. Mivel Till, az énekes általában trikóban áll a színpadra, és hózentrógert húz hozzá, így az én jelmezem nagyjából adott. Hasonló igaz Jeordie-ra is. A dobosunk, Zoli a legvisszafogottabb a csapatban: nála az a maximum, hogy felvesz egy szaggatott fekete pólót egy piros nyakkendővel, de ez rendben is van így. Dr. Alpyano, a billentyűsünk pedig egy műtősruhában végzi a „beavatkozást”!

VK: Eddig milyen fesztiválokon és nagyobb rendezvényeken léptetek fel?
EV:
A beszállásomat követően fél évvel, pont mire koncertképesek lettünk, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy megkeresett bennünket a 101Klub egyik DJ-je, aki tematikus esteket szervezett. Az az ötlete támadt, hogy keres egy Rammstein tribute zenekart, akik a rockos szettje előtt egy élőzenés fellépéssel rá tudják hangolni a bulira a közönséget. Egy szerencsés véletlen folytán pedig pont minket talált meg. Így adtuk az első koncertünket az új felállásban a Showbarlangban, teltház előtt.
Ezt követően pedig neki köszönhetően még két alkalommal játszhattunk mintegy 400-500 fő előtt a Dürer Kert nagyszínpadán, illetve ugyanott az Akela vendégeként is volt szerencsénk fellépni a tavalyi Farkasfarsangon.
A fesztiválok közül mondhatni, hogy visszatérő fellépői vagyunk az UKK & Roll nevű fesztiválnak, amelynek a szervezője nekünk is szokott koncerteket intézni, de ugyanez igaz az OGT Fesztiválra is.

FF_1

VK: Hogy fest a nyaratok? Hol találkozhatunk majd veletek?
EV:
Június 21-én, csütörtökön a már említett UKK & Roll Fesztiválon lépünk fel. Ez egy „újraélesztett” fesztivál, a korábbi Megyer Camp utódja, ahol idén már olyan nagy nevek is koncertet adnak, mint a Road, a Pokolgép, vagy a Leander Kills. Mi egyébként közvetlenül utánuk fogunk játszani a nagyszínpadon. Sőt, már külföldi zenekarok is megjelentek a kínálatban. Mivel adott lesz a kellő hely, ezért ide egy látványos showval készülünk, sőt, annyi kulisszatitkot elárulok, hogy az új billentyűsünkkel, Dr. Alpyanoval ezen a koncerten már játszani fogjuk a „Mein Teil” című örökbecsűt is, a hozzá tartozó egyedi műsorral együtt. (A Doktor becenév egyébként onnan ered, hogy „Flake”-t, a Rammstein billentyűsét is szokták így emlegetni – szerk.)
De az augusztus 11-i Dürer Kerti Országos Gothic Találkozóra is meghívtak minket. Ez a rendezvény a dark/gót szubkultúra hazai csúcstalálkozója, ahol a koncertek mellett felvonul ennek a stílusnak minden irányzata. Kiállításokat lehet megtekinteni, és vásárosok sokszor kézzel készített portékáiba beruházni.

De szeptemberben is lesz még két fellépésünk: az egyik szeptember 1-jén a dunaújvárosi Kaptár Klubban, mely az egyik kedvenc koncerthelyszínünk, mivel mindig óriási a hangulat ott. Szeptember 22-én pedig a Vörös Lyukban játszunk, amely Budán található. De további koncertek is szervezés alatt állnak, az időpontokhoz érdemes gyakran nézegetni a Facebook oldalunkat!

FF_4

Terveink szerint ezeken a fellépéseken születnek majd olyan felvételek, amelyeket a későbbiek folyamán egy újabb videóhoz is fel tudunk majd használni.

Ezúton szeretném megköszönni a Feuer Frei tagjainak, hogy megtiszteltek azzal, hogy a legutóbbi fotózásukkor készült képek a Viharsarki Kanapé blogon debütáltak!

 Fotók: Kis Judit – Juditphoto

Mia

 

SzegedRocks: Keményen a húrok közé csaptak a rockzene szerelmesei

Első alkalommal szervezték meg április végén a SzegedRocks zenei fesztivált a napfény városában. Az egésznapos rendezvény csúcspontja a megjelent zenészek örömzenélése volt a Dóm téren, amelyet több videófelvételen is megörökítettek. A szervezőkkel, Gajda Ferenccel és Révész Zsolttal a fesztivál életrehívásáról, fogadtatásáról és jövőbeli terveikről beszélgettem.

SzegedRocks

Viharsarki Kanapé: Mióta dédelgettétek a SzegedRocks megvalósításának ötletét?
SzegedRocks: Az alapötlet az olasz Rockin 1000 után jött, még tavaly ősszel, hogy kellene egy magyar verziót csinálni.

VK: Mit érdemes tudni a szervezői csapatról?
SZR: 
Sokat próbált szegedi zenésztársaság, akik többször, több helyen is bizonyítottak már, összefogtak. Tulajdonképpen ez egy tíz-tizenöt fős baráti társaság, a lap aljáig sorolhatnám a zenekarneveket, hogy ki, hol játszott, de itt nem is ez volt a lényeg!

VK: Mik voltak a főbb céljaitok a zenei fesztivál megszervezésével?
SZR: Az olaszok Cesena-ban egy amerikai dalt játszottak el egy amerikai zenekartól, a Foo Fighters-től.
Mi úgy gondoltuk, hogy kishazánkban is vannak olyan magyar dalok, amelyek méltóak arra, hogy egy ilyen flashmobon eljátszuk őket. Be is váltották a hozzájuk fűzött reményeinket: jól működött a Tankcsapda és a Sun City dal is a téren.
A két világslágerrel (Billy Idol, Blur) kiegészülve – azok farvizén – reméljük, hogy minél több nemzetközi kattintást érnek el a felvételeink.

VK: Miként épült fel a program? Honnan érkeztek a fellépők?
SZR: Reggel héttől folyamatosan érkeztek a zenészeink az ország minden pontjából. De volt résztvevőnk a Kárpátaljáról, Ausztriából és a Vajdaságból is.
A délelőtt a hangbeállásokból, próbákból állt, kora délután pedig megközelítőleg négyezer érdeklődő előtt mutattuk meg Magyarország legnagyobb zenekarát.
A flashmobot követően koncertek következtek. Fellépett többek között Varga János ex EAST és barátai, a Gőzerő, The Garde, a Sabbath Szombat, a Gypo Circus és a Nyers zenekar is.

VK: Kik voltak a húzónevek?
SZR: 
A résztvevőink között akadtak jócskán profik, például a Beatrice, vagy a Mobilmánia tagjai, rengeteg amatőr zenész. De az igazi „húzónév” az a 400 fős zenekar volt: a flashmob igazán erről szólt!

VK: Milyen volt a fogadtatása a rendezvénynek?
SZR: Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy frenetikus, mi sem számítottunk ekkora sikerre. Jó volt a színpadon állni szervezőként, zenészként úgy, hogy szemben négyszázan húzzák a tust, a köszönetük jeléül.

VK: Pár hete jelentek meg azok a videók, amelyekben jól látszik, hogy a szegedi Dóm teret belaktátok. Mekkora munka előzte meg ezt az “örömzenélést”?
SZR: 
Számokban a fesztivál a következőképp néz ki:
5 hónap szervezőmunka
15 civil szervező
18 videosáv
40 hangsáv
50 önkéntes
200 újságcikk
400 ZENÉSZ egy helyen
4000 néző
210.000 video megtekintés (eddig)
245 000 találat a Google-keresőben
és EGY felejthetetlen nap!

VK: Jövőre is dübörög majd a feszitvál? Addig hogy és miként hallhatnak rólatok a keményebb dallamok kedvelői?
SZR: Igen, mindenképpen, Szegeden már majdnem biztos, de tárgyalunk más lehetséges helyszínekkel is. Jövőre pedig több napos táborunk is lesz.

Kép forrása: SzegedRock hivatalos Facebook-oldala

 

 

 

 

 

Közel százan versenyeztek a Continental Aerobik Kupán

5 egyesület közel 100 versenyzőjével telt meg november elején az Erdei János Városi Sportcsarnok az Aerobik Kupa alkalmából, melynek támogatója a ContiTech Fluid Automotive Hungária Kft. volt.

Erdei János Városi Sportcsarnok fényképe.

A résztvevő táncosokat, szüleiket és szurkolóikat Márton Imre, a Makó Budo Klub elnöke köszöntötte, míg a rendezvényt Cseh Zoltán, a névadó cég beszerzési vezetője nyitotta meg. A megmérettetésen ebben az évben már ovisok is indulhattak, de a hagyományokhoz híven a nagyobbak is kipróbálhatták magukat.

Erdei János Városi Sportcsarnok fényképe.

„A versenysorozatot három éve azzal a céllal hoztuk létre a szolnokiakkal, hogy azok, akik most kapcsolódnak be a versenyzésbe egy kis rutint, tapasztalatot szerezhessenek, illetve akik már régóta űzik ezt a sportágat, azok itt találkozhassanak, összemérhessék tudásukat, valamint új gyakorlatokat, koreográfiákat próbálhassanak ki” – tudtuk meg Pósa Mónikától, a makói lányok edzőjétől.

Erdei János Városi Sportcsarnok fényképe.

Idén a közönség 26 helyi aerobikosnak szurkolhatott, akik 18 gyakorlatot mutattak be, többen közülük helyezést is értek el. Rajtuk kívül érkeztek még versenyzők Orosházáról, Nádudvarról és Szolnokról is. Ez a verseny az edzőknek és a tanítványoknak is egyaránt fontos, hiszen az itt szerzett tapasztalatok alapján állítják össze a jövő évi diákolimpiára a csapatokat, és az is eldől, hogy valaki alkalmas-e az egyéni produkcióra.

Eredmények:

Ovis kategória

  1. helyezett: Lánc Bulcsú, Vígh Hanna, Tóth-Kása Nina, Kiss Emma, Uracs Kata, Dömötör Dalma, Papp Boglárka, Borbás Blanka, Katona Edina – Makó
  2. helyezett: Sőlősi Viktória, Pintér Dóra, Sándor Lia, Sándor Petra, Dancsó Lilla, Mihalik Rebeka, Mihalik Eszter, Mornok Mira, Vidonyovecz Alexa – Csiko-Boat SE

UP4 trió

  1. helyezett: Kishonti Hanna, Torda Laura, Hegedűs Réka – Csiko-Boat SE

Challenge

  1. helyezett: Paulik Lívia, Gulyás Tamara, Fűzi Emma – Csiko-Boat SE

UP3 egyéni

  1. helyezett: Debreczeni Anita – Makó

UP2 egyéni

  1. helyezett: Kovács Adél – Szolnok

Up3 trió

  1. helyezett: Filó Petra, Tóth Kamilla, Gál Fanni – Csiko-Boat SE

UP2 trio

  1. helyezett: Csapó Laura, Debreczeni Dalma, Pipicz Dorka – Makó

Challenge UP3

  1. helyezett: Szabados Zsófi, Fehér Fruzsina, Mihály Laura, Unyi Alíz, Móricz Anna – Szolnok

UP2

  1. helyezett: Dögei Laura, Szabados Petra, Fontos Dóra, Simon Jázmin, Kormos Kinga – Szolnok

UP1

  1. helyezett: Pinkóczi Lilla, Czakó Réka, Csontos Boglárka, Vass Dominika, Makai Aletta, Gajdos Viktória, Debreczeni Dominika – Szolnok

UP1 egyéni

  1. helyezett: Makai Aletta – Szolnok

Felnőtt egyéni

  1. helyezett: Nagy Szimonetta – Szolnok

Csoport UP4

  1. helyezett: Forrai Kamilla, Kőszegi Eszter, Bány Boglárka, Molnár Fruzsina – Makó

Csapat UP3

  1. helyezett: Deczki Csilla, Debreczeni Anita, Sipos Kata, Pintér Ronett, Faludi Andrea, Szabó Jázmin – Makó

Csapat UP2

  1. helyezett: Csapó Laura, Debreczeni Dalma, Szabó Kitti, Pál Hortenzia, Pipicz Dorka – Makó

Gratulálunk minden versenyzőnek!

Képek forrása: Erdei János Városi Sportcsarnok Facebook oldala

A patkó nemcsak szerencsét hoz!

A Jókai Színház új évadának első gyermekdarabja A bűvös patkó mind a szemnek, mind a léleknek felüdülést nyújt. A pazar díszletek között egy olyan történet elevenedik meg Juhász Róza rendezésében a színpadon, ahol a barátság és az összetartás mellett a környezet védelmének fontossága is kidomborodik.

Világfa születésnapjának megülésére készül a mesebeli erdő. A rengetegben béke honol, nem űzi egymást a róka és a nyúl, nem kardoskodnak egymással a nagyobb vadak sem. Ebbe az idilli környezetbe érkezik meg Bumburi, a bohóc a cirkuszból, aki festőpalettát és hangszereket is hoz magával, hogy méltó mód ünnepelhessék a jóságos és bölcs fa kerek születésnapját.
Azonban miközben az erdőlakók közös festményt alkotnak szebbnél szebb színekkel, és próbálják a másnapi mulatságra a közös táncot, befut Terribiusz, a gonosz varázsló gyíkszolgáival, és a legsötétebb mágiától sem riad vissza, hogy megfossza az erdőt és annak állatkáit színeiktől, illataiktól és csengő-bongó hangjuktól. De a végső célja az, hogy a Világfát elpusztítsa, és ezzel örökre megbontsa a természet rendjét.

Mikor már nyeregben érezhetné magát, akkor feltűnik a színen a varázslatos fa unokája, Jázmin tündér, aki bár járja a világot, nagyapja születésnapjára természetesen hazatér, és segítőivel borsot tör az öntelt varázsló orra alá.
Jázmin azonban nem tudná mentőakcióját véghez vinni Bumburival, hogyha nem lenne a segítségükre a fa gyökerei között megbújó bűvös patkó, amely képes többek között Terribiusz eszközeit, így mind a varázspálcáját, mind az erdőre veszélyt jelentő fűrészt a gaztevő ellen fordítani. Így a varázsló terve dugába dől, az erdő és lakói visszanyerik színüket és hangjukat, és a Világfa is tovább őrködik méltóságteljesen a rend fölött.

A csillogó és színes díszlet az első pillanattól kezdve magával ragadja a nézőt, és ezután csak tovább sodródunk a történettel a mesék világába, ahol bár jó darabig a gonosz áll nyerésre, de a furfangosság, a barátság, az összetartozás és a nemes célért való küzdelem felülkerekedik minden sötét varázslaton és ármánykodáson.
Az állatmesék klasszikus szereplőin és fordulatain túl a magyar népmesék karaktereit is felismerhetjük a cselekmény folyásában. A legkisebb vándorlegény és a jóságos tündér egyaránt központi szerepet kap Hedry Mária történetében, sőt ők lesznek azok, akik túljárnak a gonosz eszén! A Világfa a felcsendülő dallamok révén is pedig sokakban őseink legendáinak életfáját idézheti meg, amelynek ága magasan az égi szférákba nyúlik, míg gyökerei mélyen megbújnak a föld alatt, és nem mindennapi titkokat rejtegetnek. Olyan titkokat és bölcsességeket, amelyek általában csak végszükség esetén nyilatkoznak meg az arra érdemesek előtt.
A történetben pedig további plusz, hogy a környezet és értékeink védelme is fókuszba kerül, amelyet a legkisebbek, de még a nagyobbak is könnyedebben tudnak a tündérmese elemein keresztül a magukévá tenni.

Aki csak teheti nézze meg a békéscsabai színház mesejátékát, és engedje meg magának, hogy egy órára ismét gyermek lehessen, és kiszakadjon a hétköznapok mókuskerekéből!

Képek forrás: Jókai Színház hivatalos oldala

Mia

Így kerek a világ – interjú Kozma Rita plus size stylisttal

Egyre többször tekintenek ránk vissza a címlapokról vagy a kifutókról teltebb lányok, ők az úgy nevezett plus size modellek, akik nők százainak adják vissza az önmagukba vetett hitüket. Olyan szakértők is megjelentek, mint Kozma Rita, aki plus size stylist és önbizalomtréner. Vele beszélgettem többek között a plus size világról és a hamarosan elrajtoló plus size klubról is.

image1.JPG

Viharsarki Kanapé: Miként váltál plus size stylisttá? Hogyan sodródtál erre a speciálisabb divat területre?
Kozma Rita: Először 7-8 éve öltöztettem plus size nőt, Tóth Vera énekesnőt egy divatanyaghoz, majd egyre több molett ügyfelem lett. Akkor még nem döntöttem el, hogy szeretnék kifejezetten plus size nőkkel foglalkozni, ez a döntés kb. három éve születtet meg.
Azt nem mondanám, hogy ide sodródtam, ez tudatos döntés volt, hogy szeretnék segíteni azoknak a hölgyeknek, akiknek nagyon kevés divattanács, öltözködési fortély szól, akik valamiképp a perifériára kerültek. Az volt a célom, és ma is az, hogy ők is ugyanolyan csinos, vonzó nőnek tartsák magukat, és szerencsére ez egyre jobban megvalósul.

VK: Mint stylist hogy látod, a divat világában hol helyezkedik el a plus size kategória?
KR:
A divat világa összességében egy zárt világ. Ahogy tapasztalom, látom egy-egy magazinszámban feltűnik a plus size, vagy épp egy-egy dizájner már tervez nagyobb méretben is, de még mindig van hova fejlődni.
A Glamour magazin interjút készített velem a munkásságomról és azt a címet adták az anyagnak, hogy: A kerekded formák felkerültek a divattérképre. Szerintem ez jó jövőképnek bizonyul, ha így lesz, ha így van.

image4.JPG

VK: A nagyközönség mennyire nyitott e vonulat felé? Hogy fogadják a teltebb lányokat a kifutókon, a címlapokon?
KR:
A teltebb hölgyek kifejezetten örülnek neki, a Plus Size magazin olvasói mindig örömmel konstatálják, ha erről cikkezünk. Illetve sokszor kapok vékonyabb nőktől is elismerést, hogy milyen szuper ez a törekvés.

VK: Erdős Juci plus size fotóssal mióta dolgoztok együtt?
KR: Olyan, mintha száz éve, de csak három. 🙂

image3

VK: Mi egy plus size modellügynökség révén kerültünk kapcsolatba. Milyen felkérések futottak be az elmúlt hónapokba hozzátok?
KR: Lassan egy éves lesz a Plus Models Agency, de már több magazinos és TV-s felkérést is kaptunk.

VK: Mit érdemes tudni a novemberben rajtoló Plus Size Klubról? Kiknek szól és mi módon lehet csatlakozni?
KR: A PLUS SIZE KLUB lényege, hogy legyen egy olyan zárt, intim plus size közösség, ahol minden kérdésre választ kap a klubtag, legyen szó öltözködésről, önbizalomról, párkapcsolatról, munkáról, mozgásról.
Szakembergárda (pszichológus, stylist, edző, sminkes…) segíti majd a klubtagokat, akiknek nincs más dolguk, csak előkapni a telefonjukat vagy a számítógépük elé ülni és kérdezni, beszélgetni.
Ez egy online klub lesz, hogy a vidékiek és a határon túliak is megkapják a törődést, szó szerint napi szinten. Egyedülálló, segítő program, amelytől napról-napra érezhtejük, van egy biztos hely, egy szuper hely, ahol segítenek. Megfér benne öröm és kacagás és sírás is. És bár a Facebookon lesz a klub, az ismerősök, kollégák, rokonok nem láthatják, így bátran, bármit lehet kérdezni.
Mivel egy nagyon különleges, zárt klubról van szó, ezért idén csak november 10-17 között lehet jelentkezni rá. A rita.kozma@plus-size.hu e-mail címen lehet jelentkezni a megadott időszakban, de addig is várom a kérdéseket, ha még több részletre kíváncsiak a hölgyek.

image2

VK: Milyen tartalmakkal készülsz majd a klubtagoknak?
KR: Kérdezz-felelek videókkal, amelyre várom, várjuk majd a kérdéseket a kollégákkal öltözködés, önbizalom, szexualitás, mozgás és minden élethez köthető témával kapcsolatban.
Ezen kívül havonta egyszer engem is felhívhatnak, kettesben beszélgethetünk. Akár egy pszichológusnál, csak kötetlenebbül. 🙂
Minden hónapban lesznek kedvezmények plus size üzletekhez, értékes kozmetikai nyereményjátékok, kedvezmények a PlusSize Stúdiómhoz, stílusprogramjaimhoz. Mindenhez.
Egy igazi kánaán lesz ez a klub a telt nőknek. 😀

VK: Zárásként: mit üzensz azoknak a lányoknak, akik a filigrán szépségideálok világában gátlásokkal küzdenek? Miként tudnak ebből a már-már börtönből kitörni?
KR: Egyik napról a másikra nem lehet megváltozni, nem lehet elfogadni magunkat. Ilyen nincs. Ez egy hosszas folyamat, amin érdemes elindulni segítő emberek mellett, segítő közösségben.
Mindenképpen javaslom, hogy csatlakozzanak olyan csoportokhoz, klubbokhoz, ami nekik szól, ami nekik segít. Így sokkal, de sokkal jobban megy az önbizalom-építés, az önszeretet növelése. Csak így megy. Tapasztalat.
Tegyetek magatokért, itt vagyunk, segítünk!

Képek forrása: Kozma Rita plus size stylist és önbizalomtréner Facebook oldala

Mia