Nagy Gyöngyi: Nem szabad elfelejteni mi történt november 4-én

Október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére emlékezünk, november 4-én pedig elgyászoljuk annak vérbe fojtását. Nagy Gyöngyi történésszel, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanárával 1956 ismert és kevésbé ismert nőalakjairól és a forradalmi történések viharsarki vonatkozásairól is beszélgettünk. De érintettük a Budavári Polgári szalon eseményét is, amelyen a vásárhelyi történész Wittner Máriával, egykori szabadságharcossal beszélget majd.

Fotó: Ács Helga/Vásárhely24.hu

Viharsarki Kanapé: Míg október 23-a a forradalom kitörésének ünnepe, addig november 4-e annak leveréséről szól. Utóbbi emlékezete mennyire van jelen a mindennapjainkban?
Nagy Gyöngyi:
Sokkal kevésbé tudják az emberek, hogy mi is történt ezen a napon, nem is kötik nagyon ’56-hoz, azt is mondhatnánk, hogy elsiklanak fölötte. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezen a napon foszlottak szerte a remények a szabadságot illetően, amiért október 23-a óta nagyon sokan harcoltak, a fővárosban, és a vidéki városokban egyaránt. Sok visszaemlékező elmondta, hogy november elején még szervezkedtek, még nemzetőrséget akartak felállítani, de amikor a szovjet tankok november 4-én hajnalban elözönlötték az országot, akkor mindenki tudta, hogy minden további próbálkozás hiábavaló. Nagy Imre is ezen a hajnalon mondta el híres rádióbeszédét, bár amit mondott, az korántsem fedte a valóságot.

VK: Mennyire ismeri korunk embere ezeknek a történéseknek a háttérembereit: a fegyvert ragadó nőket és gyermekeket?
NGy:
Ma már egyre jobban benne él a köztudatban, hogy az ’56-os forradalomban mindenki részt vett, akinek fontos volt a szabadság, és ez alól nem kivételek a nők és a fiatalkorúak sem. Ők pedig sokszor férfiakat meghazudtoló bátorsággal és eltökéltséggel csatlakoztak egy-egy csoporthoz, ragadtak fegyvert, szállították vagy mentették a sebesülteket. A fiatalkorúak közül szinte mindenki ismeri Mansfeld Péter történetét, de vajon ismerik-e Misley Emesét, aki a Debrecenben elsőként eldördülő lövések áldozata lett 14 évesen, vagy ismerik –e azokat a fiatal fiúkat, akikre olyan hatással voltak az ’56-os események, hogy még évek múlva is mély lelki sebként hurcolták magukban, és végül idegileg annyira összeroppantak, hogy önként vetettek véget az életüknek. Az erdélyi Moyses Mártonra gondolok, akiből feltaláló, költő lehetett volna, ha a román Securitate nem lehetetleníti el a tanulmányait, vagy Bauer Sándorra (1952-1969), aki amint Moyses Márton (1941-1970) Brassó főterén, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát.
A nők közül talán Tóth Ilona (1932-1957) története ismert a leginkább, aki szigorló orvosként, a Domonkos utcai kórház vezető orvosaként mentette a sebesülteket, ennek ellenére azzal vádolták meg, hogy fegyveres csoportot szervezett, és röplapok nyomtatását tette lehetővé, sőt társaival azon fáradozott, hogy megdöntse a rendszert!  Ő talán a forradalom egyik legtisztább és legártatlanabb szereplője volt, aki orvosként a hivatását teljesítette 1956 októberében-novemberében, és a kommunista rendszer fenntartói a legaljasabb bosszút ellene vitték véghez. Olyan koncepciós pert kreáltak az ő és néhány fiatal társa személye köré, amellyel az volt a céljuk, hogy a fiatalságot alázzák meg.

Gróf Andrássy Ilona (1917-1990) alakja is a múlt homályába vész, pedig ’56 kapcsán róla is lehetne beszélni. Ő ezekben a napokban a nemzetközi vöröskeresztes csomagok szétosztásában segédkezett (a második világháború alatt a Sziklakórház főápolónője volt, az ötvenes évek elején tért haza a Hortobágyról, ahová arisztokrata származása miatt telepítették ki), emiatt megjárta Kistarcsát, különböző börtönöket, végül több évet a kalocsai női börtönben raboskodott, egy időben éppen Wittner Máriával, aki mára az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus nőalakjává vált. Őt ma már elég sokan ismerik, de ez nem a történelemtanításunknak az eredménye. Wittner Mária évek óta járja az országot, számos csoportnak elmesélte már a történetét, nekem is többször volt alkalmam vele találkozni, sőt több alkalommal kérdezőpartnere lehettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma Ő az egyik leghitelesebb alakja a forradalomnak.

VK: Hol és mikor lesz a beszélgetőpartnered Wittner Mária?
NGy: A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével 2020 februárjában a XX. század magyar nagyasszonyai címmel előadás- sorozatot indítottunk. Egy-egy előadásomban olyan asszonyokra igyekeztem felhívni a figyelmet, akik a keresztény értékrendjük mentén valamilyen módon segítették a hazájukat, vagy embertársaikat. Amikor Szőnyi Kinga elnökasszonnyal januárban terveztük az előadásokat, ’56- kapcsán mindkettőnknek azonnal Wittner Mária jutott az eszünkbe, aki igent mondott a felkérésünkre, így 2020. november 4-én a Budavári Polgári Szalonban vele fogok beszélgetni.

VK: Az ’56-os események alakításába miként kapcsolódott be a Viharsarok, illetve a viharsarki szereplők?
NGy:
1956-ban a vidéki városokban is nagyon sok esemény történt, szerencsére ezek is egyre elterjedtebbek, de e térséget illetően is ugyanazt kell mondanom, mint amit Tóth Ilona vagy Wittner Mária esetében. Ezeket a szereplőket azért ismerjük, mert a még élő ’56-osok nagyon sokat tettek azért, hogy az emlékük ne vesszen el. Tóth Ilona rehabilitálásáért Wittner Mária is kiállt. Wittner Mária a saját történetét maga ismertette meg az országgal. És a Viharsaroknak is van egy ugyancsak hiteles és ikonikus ’56-os alakja: Fekete Pál, aki küldetésének érzi, hogy ne csak az ő saját, hanem mások történetével, sőt az egész magyar történelemmel is megismertesse a mai fiatalokat. A békéscsabai tanárt 1956-ban a város a forradalmi bizottság vezetőjévé választotta, majd amikor november 4-én a szovjet tankok Békéscsabát is elérték, ő parlamenterként ment a szovjetek elé – kiválóan tud ugyanis oroszul – akik ennek köszönhetően nem lőtték szét a várost. Aki Fekete Pállal egyszer is találkozott, az a hatása alá került, mert Ő egy polihisztor és emellett humanista. Ő is óriási munkát végez még ma is ’56 emlékének ébrentartásáért: Békéscsabán létrehozott egy múzeumot (Fekete Pál Gyűjtemény), előadásokat tart, könyveket ír, egyszóval ő is, ahogyan Wittner Mária is, a két lábon járó Történelem és Emlékezet.

VK: Jövőre lesz a forradalom 65. évfordulója. Terveztek-e valami kiadványt vagy előadássorozatot erre a jeles alkalomra?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével közösen rendezett előadás-sorozat egy rendkívüli vállalkozás az Asszonyszövetség, és az én részemről is, hiszen egy húszéves jubileumot úgy ünnepelni, hogy havonta egy-egy elfeledett keresztény nagyasszonyt mutatunk be, nagyon mély elköteleződésről és szilárd értékrendről tanúskodik, amire véleményem szerint napjainkban óriási szükség van. Ezek az előadások pedig nem feminista előadások voltak, hanem mindig arra törekedtem, hogy az asszonyok lelkét, az embert mutassam meg a közönségnek. És szó szerint rendkívüli helyzeteket is megéltünk ebben az esztendőben, hiszen februárban még 40-50 embernek meséltem el gróf Andrássy Ilona történetét, de márciusban a koronavírus járvány miatt hozott intézkedéseknek köszönhetően már nem találkozhattam a közönséggel, így kisfilmek formájában juttattam el az előadásokat az Asszonyszövetségnek. Nagy áldásnak érzem, hogy szeptember óta ismét élőben tarthatom ezeket az előadásokat, és ha az Isten is engedi, jövőre az Asszonyszövetség ezeknek az asszonyoknak a történetét egy kiadványban is meg fogja örökíteni.

Bartóki-Gönczy Balázs: Nagy az érdeklődés a közszolgálati média-szerkesztő képzés iránt

Augusztus 12-ig jelentkezhettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) közszolgálati média- újságíró és szerkesztő szakirányú továbbképzésére az újságíró és médiaipari szakma iránt érdeklődő hallgatók. A képzés iránt nagy volt az érdeklődés, augusztus utolsó hetében pedig lezajlottak azok a motivációs beszélgetések is, ahol eldőlt, hogy a mintegy 70 jelentkező közül ki lesz az a két tucatnyi, aki szeptembertől az NKE és az MTVA  falain belül naprakész médiás ismeretekre tehet szert. A képzés felépítéséről, várható kimeneteléről és a felvételin szerzett benyomásairól kérdeztem Bartóki-Gönczy Balázs adjunktust, a szakirány felelősét.

balazs_headshot_fotok-3861_web_ff

Bartóki-Gönczy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa

Bartóki-Gönczy Balázs 2018 óta dolgozik adjunktusként az egyetemen. Miután leérettségizett a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban, jogot végzett idehaza, majd Párizsban ahol világűr- és távközlési jogra specializálódott. Miután hazatért a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál helyezkedett el, alapvetően hírközlési területen dolgozott, de a tudományos tevékenysége miatt sokat foglalkozott médiajoggal is, doktori disszertációja is az online szólásszabadság kérdéskörével foglalkozott.

Beszélgetésünk során elhangzott, hogy nem sokkal azután már megfogalmazódott a szakirány iránti igény, hogy adjunktusként az NKE-re került, a szakirány vezetésével pedig az egyetem Szenátusa bízta meg. Ehhez szinte rögtön csatlakozott partnerként az MTVA, aki a gyakorlati órák oktatásában vállal szerepet. A szakirány vezetése komplex feladat, hiszen magába foglalja a képzés szervezését, az oktatókkal való egyeztetést, a tematika összeállítását, valamint a felvételi beszélgetések lebonyolítását, azonban mindebben profi csapat van segítségére. A képzésre 70-en jelentkeztek, közülük 25 főt vesznek majd fel a szeptember 8-án induló képzésre. Pluszpontokat ért a diploma minősítése, a médiában szerzett tapasztalat, a területen végzett releváns kutatás vagy publikáció megléte, illetve a jelentkező motivációja, hogy ő valóban a médiában szeretne dolgozni – mondta el Bartóki-Gönczy Balázs.

Az adjunktus hangsúlyozta, hogy mivel a továbbképzés nevében is benne van, hogy közszolgálati, ebből is következik, hogy nem a bulvársajtónak szeretnének munkatársakat képezni, hanem komoly újságírói, média szerkesztői ismeretekkel szeretnék felvértezni a hallgatóikat. Reményeik szerint a náluk végzők nemcsak a közmédiában tudják majd megállni a helyüket, hanem olyan sajtó és média orgánumoknál is, amelyek nyitottak a képzésen megszerzett tudásra – húzta alá, majd hozzátette, hogy a képzést követően az MTVA gyakornoki programjába is bekerülhetnek a végzettek, a legjobbaknak pedig a közmédiában állást is ajánlanak majd.

Bartóki-Gönczy Balázs beszélt arról is, hogy az első év mindig egy „próba”, és nagyon bízik abban, hogy a járványügyi helyzet nem fog beleszólni a gyakorlati órák rendjébe, hiszen egy szakirányú továbbképzés esetén a gyakorlati oktatásra helyeződik a hangsúly. Az újságíró és szerkesztő képzés tantárgyainak is mintegy kétharmada is gyakorlati jellegű. Helyet kapott a tanmenetben a videó- és hangtechnika, az operatőri ismeretek, a műsorszerkesztés vagy a vágási és az adásrendezési ismeretek is. Ezek azok az ismeretek, amelyeket egy médiamunkásnak ismernie kell, hiszen, ha bekerül egy stúdióba, akkor tisztában kell azzal lennie, hogy ott ki mit csinál, mivel foglalkozik. A gyakorlati óráknak az MTVA stúdiói adnak majd otthont – emelte ki a szakirány felelőse.

Az adjunktus kitért arra is, hogy a gyakorlati ismereteket adó tárgyak mellett fontosnak gondolták a képzés tematikájának megalkotásakor a készségfejlesztést is, így helyet kapott a két félév kurzusai között többek között a személyiségfejlesztés, a beszédtechnika vagy az érvelés- és írástechnika, hiszen ezek is fontosak egy újságírónak. De a vezetői kommunikáció is helyet kapott a tárgyak sorában, mert bárkinél adódhat majd egy olyan helyzet, hogy egy kisebb csapatot kell koordinálnia, és ha egy vezető rossz, akkor az az egész munkakörnyezetre rányomhatja a bélyegét. De természetesen nem maradhatott ki a tematikából az elmélet sem, amelyben közszolgálati és kereskedelmi média alapjai mellett médiaetikát, médiajogot és szociálpszichológiai ismeretekre is szert tehetnek a hallgatók. Míg utóbbi tárgyakat az NKE munkatársai, addig a gyakorlati ismereteket az MTVA szakmai vezetői adják majd át, a készségfejlesztő órákat pedig vegyesen egyetemi, illetve külsős szakemberek tartják – hangzott el.

A beszélgetés során érintettük azt is, hogy bizonyos orgánumok egyáltalán nem szavaztak bizalmat a képzésnek. Mindezekre a szakirány felelőse azt reagálta, hogy azt kell bizonyítaniuk az első évben, hogy valóban egy szakmai képzést akarnak, és nem egy olyan képzést, amire több cikkben is következtettek. De szerencsére pozitív reakciók is akadtak, amelyek azt emelték ki, hogy ez egy hiánypótló képzés, amelyre van igény a médiapiacon. Bartóki-Gönczy Balázs bízik abban is, hogy a képzést követően a végzettek elhelyezkedése is ezt fogja alátámasztani, illetve egy magas színvonalú, szakmai képzést elindítani.

Mia

A keresztény feminista Slachta Margit

Száz éve választották meg Magyarország első képviselőnőjét, Slachta Margitot. A különleges életutat magáénak tudó embermentő asszonyról Nagy Gyöngyi történészt kérdeztem. 

1. Slachta Margit

Viharsarki Kanapé: Slachta Margitot valamennyien úgy ismerjük, mint a magyar parlament első megválasztott képviselőnőjét. Milyen út vezette el őt a politikához?Nagy Gyöngyi: Slachta Margit 1884-ben egy lengyel származású, felvidéki, nemesi családban született, ahol nem volt meghatározó a keresztény vallásos nevelés, sőt a szülők inkább igyekeztek visszafogni a Slachta-lányok, de különösen Margit vallásos buzgóságát. Margit 1903-ban szerezte meg tanítónői képesítését Kassán, és miután ekkor már közel egy évtizede a nők is járhattak egyetemre, ő is ezt tervezte. Apja azonban ezt nem engedélyezte, így a kalocsai Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek tanárképzőjében tanult tovább. Itt élte át élete talán legdöntőbb találkozását: 1906-ban részt vett Farkas Edith előadásán, aki az Országos Katolikus Nővédő Egyesület szociális munkájáról beszélt és célja az volt, hogy védőnőket/patronesszeket toborozzon. Slachta Margitra óriási hatással volt Farkas Edith szuggesztív egyénisége, aki remek szónok is volt, így azonnal bekapcsolódott a patronázs munkába. Ez a munka rendkívül összetett volt (segélyezés, hitoktatás, zene-, és énektanítás, munkaközvetítés stb.) amit Slachta Margit nem azért vállalt, mert úgy érezte, „önkénteskedni” akar, hanem azért, mert itt átélhette a szentírási értelemben vett embertestvériséget, amelynek a középpontjában a szeretettel történő segítségnyújtás és felemelés állt. Ő pedig ezt nagyon komolyan gondolta, amit az is bizonyít, hogy egész életét az Isten-és emberszolgálatnak szánta.

Nagyon hamar kiderült, hogy személyében egy rendkívül sokoldalú, és Farkas Edith-hez hasonlóan karizmatikus egyéniséget sikerült találni, aki a szociális érzékenysége mellett nagyon jó közösségszervező is volt, és műveltsége, mély gondolkodása arra is alkalmassá tették, hogy alkotó-teremtő munkát is végezzen: alapító tagja, szervezője és ügyvezetője lett az 1908-ban létrehozott Szociális Missziótársulatnak, és ő szerkesztette a Társulat lapját is. Rengeteg előadást tartott a dolgozó nők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogás szükségességéről, kiállt a kenyérkereső nők, a családok, és a női egyenjogúság, így pl. a női választójog mellett is. A Szociális Missziótársulat tagjai keresztény feministaként nevezték meg magukat, ami két dolgot jelentett: a keresztény jelzővel a liberális-radikális és szociáldemokrata feministáktól különböztették meg magukat, ugyanakkor nem gondolták azt, hogy a nőnek csakis egyedül a családban van a helye, ezért támogatták a női választójogot, valamint azt is, hogy a nők tanulhassanak. Ebben a tekintetben azonban nem minden, hanem csak a nők számára megfelelő pályák megnyitását követelték.

Slachta Margit alkatának éppen megfelelt ez a Társulat, amely egy apostoli életre egyesült fogadalmas nővérközösség volt, de a szociális munka révén a tagok a közéletben is részt vehettek. Slachta Margit pedig pont ezt szerette volna: közel lenni Istenhez, de mégis szabadon élni, és olyan ügynek szentelni az életét, amelyben tudja érvényesíteni a szentírás parancsait, gondolatait.

1918 őszén a magyar nőknek is megadták a választójogot, de mint tudjuk, egyre nagyobb erőkkel léptek fel a szociáldemokrata-liberális-radikális, egyszersmind nemzetellenes és keresztényellenes politikusok. Mindez Slachta Margitot arra ösztönözte, hogy a Keresztényszociális Párton belül megalapítsa a Keresztény Női Tábort (KNT). 1918-1919-ben a KNT tagjai felkeresték a Budapest kerületeiben lakó nőket: felvilágosították őket az aktuális politikai helyzetről, aki nem tudott írni-olvasni, azt megtanították, hogy minél több nő szavazhasson a majdani választáson. Az 1919 őszén Budapestre érkező amerikai misszió vezetője elé Slachta Margit vezetésével mintegy 35 ezer nő vonult fel! Az is gyorsan kiderült, hogy Slachta Margit remek szónok, több keresztényszociális jelölt mellett mondott kortesbeszédet 1919-ben.

Az 1920-as nemzetgyűlési választásokon női jelölt nem indult, viszont sor került pótválasztásra. A Budapest I. kerületi mandátumért a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Slachta Margitot indította, de rajta kívül még öten küzdöttek ezért a helyért. 1920. március 25-én azonban Slachta Margit nyert, és ezzel ő lett Magyarország első képviselőnője.

VK: Ennek már száz esztendeje. Hogyan fogadta a közvélemény 100 évvel ezelőtt Slachta Margit színre lépését?
NGy:
Már a kampány alatt kapott hideget-meleget, sokan támadták, de a számok önmagukért beszéltek: 10187 szavazatból 5471 szavazatot kapott! Voltak olyan képviselőtársai, akik – miután már többször hallották beszélni – tisztelték, de voltak olyanok is, akik gúnyolódtak rajtuk, be-bekiabáltak, amikor éppen beszélt. Farkas Edith azzal a gondolattal engedte el a politika világába, hogy „A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politika, hanem véres, szent munka…” Slachta Margit saját politikai hitvallása szerint a kereszténység nem jelszó, és nem csak a nemzetellenes erők – a Károlyi vezetésével feltűnt liberális-radikális-szociáldemokrata, valamint a kommunista politikusok ellen tűzték a zászlóra, hanem azt szerették volna elérni, hogy ez a mindennapokban megélt jelenség legyen mindenki számára, és Slachta Margit azt vallotta, hogy ennek minél többször kifejezést is kell adni, mert ezzel is lehet hatni az egyes emberre, és így a társadalom egészére is. Számára a parlament tehát a szolgálat színtere volt, nem pedig önös érdekeinek fóruma.

VK: Mit érdemes tudni a munkásságáról? Mi valósult meg Slachta Margit ígéreteiből?
NGy:
1920-ban képviselői programját a magyar nők nevében mondta el, és ebben olyan dolgokat nevezett meg, amelyekben valóban változásra volt szükség: a népbiztosítás kiterjesztését, a munkaalkalmak teremtését, a jobb adózási rendszer bevezetését, az árdrágítás és az élelmiszerhamisítás elleni küzdelmet, az élelmezési nehézségek megszüntetését, a lakáskérdés megoldását, az iskolai-, s benne a hitoktatás megreformálását, a család-, az anya- és gyermekvédelmet. Ígéreteiből több minden is megvalósult. 1921-ben a fővárosban az ő ösztönzésére vezették be az iskolanővéri intézményt. Ez a mai iskolaorvosi szolgálat elődje. Sikerült elérnie, hogy a totalizatőr-bukkméker (lóverseny) adót fél %-kal emeljék szociális-karitatív célokra: 1945-ig sok szociális intézmény fenntartásához járult hozzá ez a fél %. Követelte a luxuslakások megadóztatását, azt, hogy a nők kerüljenek be az iskolaszékbe, és a női börtönökben női felügyelőket alkalmazzanak. Ezek is mind megvalósultak. A Nagyatádi-féle földbirtokreform kapcsán sikerült elérnie, hogy ne csak hadiözvegyek, hanem általában minden nő igényelhessen földet. Ígéretei megtartásához külföldről is szerzett segítséget, amit a rászorulóknak, leginkább a gyerekeknek segély formájában osztott ki. Nagyon fontosnak tartotta a női választójogot, és mielőtt 1922-ben életbe lépett az új választójogi rendelet, amely jelentősen csorbította a magyar lakosság választójogát, többször felszólalt ebben a témában is.

Gyöngyi4

VK: Embermentőként is ismerjük. Mit tudunk az 1944-45-ös tevékenységéről?
NGy:
Azt kell mondani, hogy Slachta Margit még az embermentő tevékenységét illetően is kivételt képezett, mert kérlelhetetlen volt és nem volt hajlandó megalkuvásra. Ezt a kemény kiállását az általa szerkesztett Lélek szavában is tetten érhetjük, amelyben már 1942-től igyekezett felhívni a figyelmet, hogy cselekedni kell. Ahogyan egy helyütt mondta:

„Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a gyűlöletet, – merd bent, szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét… És merj tenni. Merd kérni, kívánni, sürgetni olyan hozzátartozódtól, ki munkatáborparancsnok, hogy olyan fölöttese legyen a szolgálatosoknak, amilyen fölöttest az ő fiának kíván a fronton, vagy az ellenség fogságában. Hangoztasd előtte Krisztus örökérvényű igéit: amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak nektek viszont mérni.”

Slachta Margit mindenkivel hajlandó volt együtt dolgozni ebben az időszakban, akinek hozzá hasonlóan az emberéletek voltak a legfontosabbak. Így munkatársai között ott találjuk a szociáldemokrata embermentőt, Karig Sárát is. A Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága a vészkorszakban mintegy 1000 zsidót mentett meg, köztük Heltai Jenő írót és Márkus Emília színésznőt, és ennek az embermentő tevékenységnek a részükről is volt áldozata: Salkaházi Sára szociális testvért a nyilasok a Dunába lőtték.

VK: Milyen volt a megítélése a második világháborút követően?
NGy:
Slachta Margitot nem a becsvágya, hanem a kötelesség- és felelősségtudata hajtotta, amikor 1945 után is politikai szerepet vállalt. Úgy gondolta, a közélet, a politika továbbra is az egyik legfőbb színtér ahhoz, hogy többet tudjon tenni az elesettekért. 1945-ben még pártonkívüli jelöltként jutott be a parlamentbe, de 1947-ben már a saját pártja, a Keresztény Női Tábor színeiben. És ekkor rajta kívül még 4-en jutottak be ebből a pártból! Gondoljunk bele, mekkora eredmény volt ez, amikor közben a kommunisták a kékcédulákkal csalással jutottak hatalomra! 1945 és 1948 között számtalan jogellenes dolog ellen felszólalt: tiltakozott a magyarországi németek kitelepítése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény ellen. 1947. április 16-án mondta el a parlamentben nagy beszédét a vallásos nevelés értékéről, amellyel próbálta útját állni a tervezett fakultatív, azaz nem kötelező hitoktatás bevezetésének. Ekkor jellemezte Parragi György képviselő úgy, hogy „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.” Azzal az antikommunista, szovjetellenes magatartással azonban, ami őt jellemezte, 1945 és 1948 között már nem sokat tudott elérni. Inkább azt mondhatjuk, hogy egyfajta jelzésértéke volt annak, hogy Slachta Margit, a régi rend egyik szilárd alapokon álló oszlopa ekkor bent ült a parlamentben, és mint egy felkiáltójel, őrködött a többiek lelkiismerete fölött, de törvényszerű volt, hogy keresztény ellenzéki magatartásával előbb-utóbb kihívja maga ellen a sorsot. Ez akkor következet be, amikor a kötelező hitoktatás eltörlése ellen szólalt fel. 1949-ben már nem engedték indulni, és végül ő is belátta, hogy „keresztény ellenzékiként” nem szolgálhat tovább, ezért elhagyta az országot, de nem azzal, hogy végleg disszidál! Visszatérésre azonban már nem volt lehetősége. A Szociális Testvérek Társasága tengerentúli rendházait irányította, míg Amerikában, 90 évesen, 1974-ben meghalt.

VK: Mit tanulhat tőle a 21. század embere?
NGy:
Slachta Margit egy rendkívül sokoldalú, színes egyéniség volt, akitől elsősorban Isten- és emberszeretetet tanulhatunk még ma is. És emellett munka- és ügyszeretetet. Az 1920-ban elmondott kampánybeszédeiben vannak olyan gondolatok, amelyek ma is aktuálisak. Pl. az, hogy „Minket egyszerűen az foglalkoztat, hogy mivel tudunk mi gyakorlatilag hozzájárulni az újjáépítés munkájához.” vagy: „Ma ne azok álljanak elő, akik elsősorban követelnek, hanem azok, akik elsősorban ajánlanak…” Slachta Margit mindig jó példával járt elől, bármiről is legyen szó: istenhitről, emberszeretetről, munkabírásról, segítségnyújtásról. Érdekelte a női egyenjogúság, a női sors jobbá tétele, és hitt abban, hogy a család a legfontosabb egysége a társadalomnak, ami csak egy férfi és csak egy nő között jöhet létre, és minden időben támogatni kell. Nagyon kivételes és nagyformátumú alakja volt a 20. századnak, aki egész életét az embereknek, az Istennek és természetesen Magyarországnak szentelte. A legfontosabb, amit meg kellene tőle tanulnunk, azt gondolom, az, hogy a kereszténységünk nekünk, 21. századi magyaroknak se csak jelszó legyen, hanem megélt valóság.

Mia

Elkezdődött az idei Megyenap szervezése

Szeptember 5-én – amennyiben a járványügyi helyzet engedi – ismét lesz Megyenap Békéscsaba főterén.

20180724_001

A Békés Megyei Önkormányzat 2016 óta minden év szeptemberének első szombatján szervezi meg a megyei összetartozás napját, a Megyenapot. A visszajelzések és a rendezvény alatt tapasztaltak alapján elmondható, hogy sikeres, sok megyében élőt megmozgató esemény várta az előző években az érdeklődőket. Nem volt kérdés, hogy 2020-ban is lesz Megyenap – olvasható a Békés Megyei Önkormányzati Hivatal közleményében.

A koronavírus-járvány miatt sorra maradtak el a rendezvények, fesztiválok és falunapok, kezdetben úgy tűnt, mi sem tudjuk megszervezni az ötödik Megyenapot. A sikeres védekezésnek köszönhetően azonban enyhültek a megszorítások, ezért úgy döntöttünk a szervezőbizottsággal, hogy elkezdjük megtervezni a szeptember 5-ei rendezvényt. Természetesen, amennyiben a járványügyi-helyzet úgy alakul, módosíthatjuk a most született döntést, de bízunk abban, hogy erre nem kerül sor

– mondta Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke.

Hozzátette: a rendezvényre érkezők biztonsága érdekében meg kell hozni néhány szigorítást, az idei Megyenap kicsit más lesz, mint a korábban megszokottak, de igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a kilátogatók jólérezzék magukat, megtalálják az őket leginkább érdeklő programokat.

Már az előző években is kiemelt figyelmet fordítottunk a gyermekekre, hiszen ők a jövőnk, a legdrágább értékeink. Idén azonban még inkább központba helyezzük a legkisebbeket. A programok tervezését elkezdtük, még sok-sok egyeztetésre van szükség, hamarosan jelentkezünk a részletekkel

– zárta szavait Zalai Mihály.

Okos zebrával teszik biztonságosabbá Gyula egyik legforgalmasabb pontját

A legfrissebb adatok szerint évente közel 1000 gázolás történik gyalogos átkelőhelyeken, amely a napi átlagot tekintve 3 embert érint. Békés megyében az elmúlt évben minden hónapra jutott egy ilyen baleset, amelyből 3 súlyos sérüléssel végződött. E szám csökkentésére okoszebrát alakítanak ki Gyula egyik legforgalmasabb csomópontjában a Generali a Biztonságért Alapítvány támogatásával.

P2370120

Gyulán a legtöbb baleset a belvárosi utakon történik. A statisztikai mérések alapján a város egyik legforgalmasabb útszakasza a Béke sugárút és a Hétvezér utca kereszteződésénél található. Az okoszebra helyszínéül szolgáló rész vonzáskörzetében jelentős gyalogos forgalommal bíró oktatási intézmények – köztük a Gyulai Római Katolikus Gimnázium – és vendéglátó egységek helyezkednek el, amelyek napi gyalogos forgalma átlagosan meghaladja az 1500 főt és a több mint 2000 gépjárművet. A szakasz veszélyességi szempontból így kiemelt baleseti gócpontnak számít – olvasható a közleményben.

A korábbi években néhány baleset is előfordult a zebra környékén. Emellett sok lakossági megkeresést, panaszt, észrevételt kaptunk a területen található gyalogátkelő-hellyel kapcsolatban. Időközben szakemberekkel is egyeztettünk, és munkatársaink is felmérték a körülményeket. Mindezek eredményeket született meg a testületi határozat arról, hogy pályázunk az említett alapítványi kiírásra. A beruházás mind a gyalogosokat, mind az autósokat segíti majd, erősítve a közlekedésbiztonságot

 – mondta el dr. Görgényi Ernő polgármester.

P2370231

Az okoszebra egy intelligens közlekedésbiztonsági rendszer. Az útburkolatban elhelyezett aktív LED prizmák segítségével, villogó fénnyel hívja fel az autósok figyelmét a kijelölt gyalogátkelőn éppen áthaladó gyalogosokra. Az út két szélén szenzorral ellátott oszlopokat vagy kamerákat helyeznek ki, amelyek így érzékelik a gyalogosok áthaladását – és a jelzés csak addig tart, amíg a gyalogos áthalad az úttesten.

A rendszer kiemelkedő mértékben segíti a biztonságos látási viszonyok megteremtését – amelyet itt az út mentén nemcsak a parkoló autók, hanem a meglévő fák is befolyásolnak. Egy Debrecenben telepített okoszebránál a vizsgálatok szerint például  a rendszer telepítése előtt megállási hajlandóság az autósok részéről 55% volt, két hónap múlva viszont 76%-ra emelkedett.

DSCN3806

A Generali a Biztonságért Alapítvány egyik fő célkitűzése a baleset-megelőzés, a gyalogosok védelme. Az elmúlt másfél évben közel 1500 embert ütöttek el a zebrákon országszerte. Most, hogy részben újraindul az élet a karantén után, kiemelten fontos, hogy az ehhez hasonló forgalmas átkelőhelyeket egy okos zebrával tegyük még biztonságosabbá

– mondta el Olt Boglárka, az alapítvány képviselője.

Az alapítvány 2018-ban már 10 okoszebra kiépítésével kezdte, majd 1 évvel később 15 készült az országban, idén pedig 20-at terveznek. A kivitelezésre jelenleg is pályázhatnak települési és kerületi önkormányzatok.  A gyulai, mintegy 2,9 millió forintos beruházás 50%-os önkormányzati önrészét a Global Safe Kft. biztosította – írták.

“Rá kell ébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van!” – beszélgetés a vásárhelyi történésszel, Nagy Gyöngyivel

Nagy Gyöngyit mindenki ismeri, aki valaha is megfordult Hódmezővásárhelyen egy kulturális eseményen. A fiatal történész immáron öt éve az Emlékpont munkatársa, és büszke vásárhelyiként azon dolgozik még ellenszélben is, hogy mentse a menthetőt, továbbörökítse azokat az értékeket, amelyek egyedivé teszik szeretett városát. Emiatt hívta többek között életre hasonlóan gondolkodó társaival tavaly novemberben a Tormay Cécile Polgári Kört is. Nagy Gyöngyivel Tormay Cécile örökségéről, történelmünk tanulságairól és a Trianon okozta fájó sebekről beszélgettünk.

Gyöngyi3

Viharsarki Kanapé: Számodra mit jelent a vásárhelyiség fogalma?
Nagy Gyöngyi: Ezen még sohasem gondolkoztam, azon már viszont többet töprengtem, hogy mit jelent számomra Hódmezővásárhely. Vásárhely számomra a gyökereimet jelenti, ehhez a városhoz tartozom, és itt vagyok szabad. Ez a város szellemi szabadságot jelent számomra. Bár minden településnek megvan a maga történelme és kultúrája, Hódmezővásárhely mégis egy különleges színfolt Magyarországon. Rólam tudni kell, hogy nem értelmiségi családból származom, de ugyanakkor otthonról értékként a gyökerek, az eredet tiszteletét és a becsülettel végzett munka fontosságát hozom. Nem tudom megmagyarázni miért, de úgy érzem, nem tudnék máshol élni. Ehhez nyilván hozzájárul az, hogy mind az épületeknek, mind a nem túl nagy főterünknek, a városházának vagy a kaszinónak van egy szimbolikus jelentősége. Számomra egyébként az abszolút kedvenc vásárhelyi épület az a kaszinó, amelyet hajdanán úri kaszinóként is emlegettek, és ahol pezsgő szellemi és kulturális élet folyt. Többek között Tormay Cécile-t is itt fogadták azok a helyi asszonyok, akik a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ) a tagjai voltak.

VK: Mi hívta életre a Tormay Cécile Polgári Kört?
NGy:
A vásárhelyi ember büszke arra, hogy vásárhelyi, és büszke arra, hogy milyen kulturális élettel bír a városa. Vagyis lassan azt lehet mondani, hogy csak bírt, mert az elmúlt pár évben e téren beállt egy szünet, elindult, egy „szellemi leépülés”, és egyre inkább az érződik, hogy már nincs szükség a kultúrára. Pont ez volt az egyik motivációja egyébként annak, hogy tavaly november 13-án, egy hónappal a helyhatósági választás után életre hívtuk a Tormay Cécile Polgári Kört, amellyel januárban álltunk ki először a nyilvánosság elé. Az alakulás apropóját az is adta, hogy névadónk 1921-ben ekkor járt először Vásárhelyen. Tormay Cécile-re azért esett a választásunk, mert ő egy emblematikus figurája volt a két világháború közötti magyar kulturális életnek, hagyományos jobboldali értékeket vallott, és a neve összeforrt Trianonnal. Családjának több tagja is szorosan kötődik az 1848-49-es történésekhez. Ez már sokban befolyásolta a sorsát. Az első világháború előtt ő már Európa-szerte ismert író volt, és volt egy különleges képessége, élőszóban tudott mesélni. A történeteit az előadások helyszínén, a szalonokban ülve találta ki. Olyan irodalmárok figyeltek fel rá, mint Gabriele D’Annunzio vagy Anatole France. Utóbbi szerző még az otthonában is fogadta, és regényeit is a francia akadémikusok figyelmébe ajánlotta. 1918-ban, Tisza István meggyilkolása után, asszonytársaival szervezkedni kezdett, és hátteret igyekeztek nyújtani keresztény alapon a férfiaknak. Ekkoriban már elterjedt volt Magyarországon az a tény, hogy a Károlyi-féle kísérletben és a Tanácsköztársaságban is sok zsidó származású politikus vett részt. A Szegedről elindult katonai szervezkedést a Tormay Cécile által vezérelt asszonyszövetség kulturális vonalon támogatta meg azzal a céllal, hogy szembeszálljanak a bolsevizmussal. Ehhez minden keresztény felekezet asszonyai csatlakoztak, kiegészülve a Szociális Missziótársulattal, ez volt a MANSZ, amely 1919 januárjában jött létre, és igyekezett felvenni a harcot a romboló bolsevizmussal. Ezek az asszonyok Horthy kormányzóságának végéig ott álltak a polgári kormányok mögött, és sohasem voltak kaphatók szélsőséges cselekedetekre. Mindezek mellett Tormay Cécile az elsők között volt, aki feljegyezte az 1918-1919-es évek eseményeit, ebből született meg később a Bujdosó könyv, és ezzel nem kis kockázatot vállalt.

Gyöngyi4

Polgári körünk egyik célja az, hogy alternatívát nyújtsunk az embereknek a kulturális programok terén. A tagsággal tisztában vagyunk azzal, hogy egy esemény akkor fog igazán sokakat bevonzani, és maradandót nyújtani itt, hogyha Vásárhelyről is szól. Legyen az egy ’56-os megemlékezés, egy kiállítás vagy egy könyvbemutató. A könyvtár, a múzeum vagy az Emlékpont mind olyan ikonikus helyek, amelyek a kultúra fő helyszínei. De a mi fő küldetésünk az, hogy azokat az embereket, akik hasonló értékrendet vallanak, hasonlóan gondolkoznak, összetartsuk. Úgy láttuk, hogy az élére kell állni egy olyan feladatnak, amely a kulturális, jobboldali és konzervatív értékek megőrzését is a zászlajára tűzi, és egybentartja a közösségeinket. Rendezvényeink sorában elsőként épp ezért Grezsa István, 2019-ben önállóan induló polgármesterjelölt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos volt a vendégünk. Ezzel mi a szolidaritásunkat akartuk kifejezni irányába. De a terveink között szerepel, hogy Lázár Jánost, a térség országgyűlési képviselőjét is meghívjuk egy előadásra, beszélgetésre, és szeretnénk a városunk értékeit is minél szélesebb körrel megismertetni.

VK: Miért merült már-már feledésbe Tormay Cécile neve?
NGy:
Mert a Bujdosó könyvben leírta az igazságot. Emiatt sütötték rá, hogy antiszemita volt, pedig nem volt az. S mivel nem tudták ellehetetleníteni, ezért azzal is megvádolták, hogy egy barátnőjével szerelmi viszonyt folytatott. Tormay Cécile tehát a küzdelem szimbóluma, mert egész életében a trianoni békediktátum revíziójáért harcolt. Ez is oka annak, hogy mára sokan szeretnék elfeledtetni.

VK: Az év elején a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének felkérésére egy asszonysorsokat bemutató előadássorozatba is becsatlakoztál. Mit érdemes erről tudni?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 20 évvel ezelőtt alakult, és ennek alkalmából felkértek arra, hogy tartsak egy előadássorozatot Budapesten A XX. század magyar nagyasszonyai címen. Itt olyan asszonysorsokat tárok az érdeklődők elé, akik a nemzeti, keresztény Magyarország újjáépítésében és fenntartásában részt vettek, és a legtöbbjüket később a cselekedeteikért, tegyük hozzá, ártatlanul meghurcolták. Így járt többek között Andrássy Ilona grófnő, akit arisztokrata származása miatt kitelepítettek, de még az 1960-as években is illegális tevékenységgel vádolták meg, ezért négy évig börtönben volt, vagy Karády Katalin, akit nagyon sokan félreismernek, és csak a szeszélyes dívát látják benne, pedig a második világháború ideje alatt mentette zsidó barátait, és ezért a Gestapo mindennémű megaláztatását el kellett szenvednie. De az idén 125 éve született, és 40 éve elhunyt református nagyasszony, Zsindelyné Tüdős Klára is emberéleteket mentett a háború idején, és más területen is felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak.

Gyöngyi2

VK: Mi áll annak a hátterében, hogy 2019 ősze óta egyre erőteljesebben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos körök ki akarják forgatni a történelmi tényeket? Legyen szó Horthy Miklós vagy a már említett Tormay Cécile munkásságáról.
NGy: Tömören és röviden, a történelem ismétli önmagát. A magyar történelemben, hogyha valaki nemzeti, konzervatív vonalat akart képviselni, akkor nacionalistának bélyegezték, és így tesznek ma is, ha valaki nemzeti értékrendet valló példaképeket talál magának a 20. századból. De hogy „ezek ugyanazok” (a kommunizmus nem vész el – szerk.), azt nemcsak Tormay Cécile könyvéből tudhatjuk, hanem Révay Mór Jánosné naplójából is, aki ugyancsak 1918-ban kezdte el írni a feljegyzéseit. Csak míg Tormay Bujdosó könyve 1920-ban jelent meg, addig Révayné naplója csak 1936-ban. S mindaz, amit Révayné leírt a naplójában, az igazolta Tormay Cécile igazságát, és ennek azért van még nagyobb jelentősége, mert mind Révay Mór János, mind a neje nagypolgári zsidó családból származtak. Az probléma volt, hogy a két világháború között a zsidóságot hibáztatták a Tanácsköztársaság alatt történtekért, holott azt csak egy maréknyi zsidó követte el, de jogosan féltek attól, hogy a vörös terror szörnyűségei megismétlődhetnek.
S ezeknek az embereknek a szellemi örökösei ma is köztünk élnek, és azért mondható el róluk, hogy „ezek ugyanazok”, mert most is a nemzet érdekei ellen dolgoznak. Azt vallom, hogyha valaki bizalmat és lehetőséget kap arra, hogy egy várost vagy egy országot szolgáljon, abból nem szabad hasznot húznia, ennek egy szolgálatnak kellene lennie. Ha valaki nem tud élni azzal a felhatalmazással, amit kapott, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy ő jó helyen van-e ott, ahol van. Nem elfogadható, hogy egy főpolgármester lenácizza a békés megemlékezőket, és az sem, hogy egy megyei jogú város vezetője országos politikai babérokra törjön úgy, hogy közben a rábízott város romokban hever.

VK: Június 4-én lesz 100 éve, hogy szétszakadt az ország. Mint történész hogy látod, Trianon mit üzen a ma emberének?
NGy: Azt sajnos látni kell, hogy Trianon nagyon sokaknak nem fáj. Nagyon sokaknak nem jelent semmit, vagy azt a „bűnös” nacionalizmust látják benne, amelyről már korábban szó volt. Viszont nekünk, akiknek fáj, és mély tartalommal bír, meg kell tanítanunk azt a gyerekeinknek, hogy miért élnek Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában vagy Szerbiában magyarok. Wass Albert mondta hajdanán, hogy „Az irány nem más, mint ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk. S ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.” Mindig a magyarok voltak azok, akik bár Keletről érkeztek a Kárpát-medencébe, többször is a Nyugat védőbástyái lettek. S minő érdekes, a legnagyobb nemzeti tragédiákat is akkor szenvedtük el, mikor másokat igyekeztünk megsegíteni. Az esetek többségében mostohán bántak velünk, pedig az európai civilizáció nagyon sokat köszönhet Magyarországnak. Az ország miniszterelnöke, Orbán Viktor napjainkban is heroikus küzdelmet folytat azért, hogy hazánk szuverén állam maradhasson, és nemzeti sajátosságaink révén ne oldódjunk fel egy értéktelen masszában. A nemzetállamoknak és olyan értékeknek, mint a kultúra, megtartó ereje van. Elég csak Klebelsberg Kuno munkásságára gondolni, aki a Trianon-szindrómában szenvedő országot kulturálisan felemelte. Meggyőződésem, hogy ma azért létezünk, mert az 1920-ban kapott ütés nem tudott minket teljesen a padlóra vinni. Lehet azt mondani, hogy kultúrára nincs szükség, de kultúra nélkül nincs Magyarország. Nagyon fontos az, hogy alkalmazkodjunk a 21. századi kihívásokhoz, és biztosítva legyen mind helyben, mind országosan a megélhetés, de ha mindennek nincs meg a lelki alapja, a kulturális húzóereje, akkor lehet itt bármekkora gyár, csak egy lélektelen nagy massza leszünk.

Gyöngyi1

VK: A koronavírus-járványt alaposan megsínylették a szolgáltató és a kulturális szektor szereplői. Hódmezővásárhely az országos médiába is bekerült azzal, hogy alaposan megvágták az önkormányzati dolgozók bérét. Most a második szakaszban milyen kilátásaitok vannak?
NGy:
Hódmezővásárhely 2018 februárja óta egy mélyrepülésben van. Eldurvult a közbeszéd, mindennapossá vált a gyűlölködés, családok, baráti társaságok, párkapcsolatok szakadtak ketté. A kultúrát pedig a városvezetés semmibe veszi, a járványhelyzet alatt egyenesen azt állították, hogy a múzeumi dolgozók nem dolgoznak. Pedig 2018-ig Hódmezővásárhely történetét az évfordulókhoz és az aktualitásokhoz igazodva igyekeztünk minél több oldalról bemutatni, sokszor olyan szemszögből, amivel korábban még senki nem foglalkozott. Erre jó példa az első világháborúban harcoló zsidó katonák történetének a felgöngyölítése. Én a kollégáimat elhivatott szakemberként ismertem meg, mindannyiuk szívében van egy szelet Vásárhelyből. És ez azt jelenti, hogy mi mind képesek vagyunk építő munkát folytatni, és a hivatásunkkal a városunk hírnevét öregbíteni. Bár az Emlékpont az 1945 utáni történések bemutatásáért jött létre, de 2014 óta egy sor olyan évforduló követte egymást, amelyekkel „nemzeti kötelességünk” volt foglalkoznunk. Aki tehát az elmúlt években szerette volna jobban megismerni a 20. századot, az programok sokaságán keresztül megtehette ezt Hódmezővásárhelyen, középiskolástól a legidősebb korosztályig. Ha valaki akart, tudott tanulni és kulturálódni is, viszont most úgy tűnik, hogy ezt a lehetőséget is el akarják venni, és ezzel csak súlyosbítják azt az erkölcsi romlást, amely az elmúlt két évben felütötte a fejét a városunkban.

Fotók: Hegyi Endre