Elkezdődött az idei Megyenap szervezése

Szeptember 5-én – amennyiben a járványügyi helyzet engedi – ismét lesz Megyenap Békéscsaba főterén.

20180724_001

A Békés Megyei Önkormányzat 2016 óta minden év szeptemberének első szombatján szervezi meg a megyei összetartozás napját, a Megyenapot. A visszajelzések és a rendezvény alatt tapasztaltak alapján elmondható, hogy sikeres, sok megyében élőt megmozgató esemény várta az előző években az érdeklődőket. Nem volt kérdés, hogy 2020-ban is lesz Megyenap – olvasható a Békés Megyei Önkormányzati Hivatal közleményében.

A koronavírus-járvány miatt sorra maradtak el a rendezvények, fesztiválok és falunapok, kezdetben úgy tűnt, mi sem tudjuk megszervezni az ötödik Megyenapot. A sikeres védekezésnek köszönhetően azonban enyhültek a megszorítások, ezért úgy döntöttünk a szervezőbizottsággal, hogy elkezdjük megtervezni a szeptember 5-ei rendezvényt. Természetesen, amennyiben a járványügyi-helyzet úgy alakul, módosíthatjuk a most született döntést, de bízunk abban, hogy erre nem kerül sor

– mondta Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke.

Hozzátette: a rendezvényre érkezők biztonsága érdekében meg kell hozni néhány szigorítást, az idei Megyenap kicsit más lesz, mint a korábban megszokottak, de igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a kilátogatók jólérezzék magukat, megtalálják az őket leginkább érdeklő programokat.

Már az előző években is kiemelt figyelmet fordítottunk a gyermekekre, hiszen ők a jövőnk, a legdrágább értékeink. Idén azonban még inkább központba helyezzük a legkisebbeket. A programok tervezését elkezdtük, még sok-sok egyeztetésre van szükség, hamarosan jelentkezünk a részletekkel

– zárta szavait Zalai Mihály.

Okos zebrával teszik biztonságosabbá Gyula egyik legforgalmasabb pontját

A legfrissebb adatok szerint évente közel 1000 gázolás történik gyalogos átkelőhelyeken, amely a napi átlagot tekintve 3 embert érint. Békés megyében az elmúlt évben minden hónapra jutott egy ilyen baleset, amelyből 3 súlyos sérüléssel végződött. E szám csökkentésére okoszebrát alakítanak ki Gyula egyik legforgalmasabb csomópontjában a Generali a Biztonságért Alapítvány támogatásával.

P2370120

Gyulán a legtöbb baleset a belvárosi utakon történik. A statisztikai mérések alapján a város egyik legforgalmasabb útszakasza a Béke sugárút és a Hétvezér utca kereszteződésénél található. Az okoszebra helyszínéül szolgáló rész vonzáskörzetében jelentős gyalogos forgalommal bíró oktatási intézmények – köztük a Gyulai Római Katolikus Gimnázium – és vendéglátó egységek helyezkednek el, amelyek napi gyalogos forgalma átlagosan meghaladja az 1500 főt és a több mint 2000 gépjárművet. A szakasz veszélyességi szempontból így kiemelt baleseti gócpontnak számít – olvasható a közleményben.

A korábbi években néhány baleset is előfordult a zebra környékén. Emellett sok lakossági megkeresést, panaszt, észrevételt kaptunk a területen található gyalogátkelő-hellyel kapcsolatban. Időközben szakemberekkel is egyeztettünk, és munkatársaink is felmérték a körülményeket. Mindezek eredményeket született meg a testületi határozat arról, hogy pályázunk az említett alapítványi kiírásra. A beruházás mind a gyalogosokat, mind az autósokat segíti majd, erősítve a közlekedésbiztonságot

 – mondta el dr. Görgényi Ernő polgármester.

P2370231

Az okoszebra egy intelligens közlekedésbiztonsági rendszer. Az útburkolatban elhelyezett aktív LED prizmák segítségével, villogó fénnyel hívja fel az autósok figyelmét a kijelölt gyalogátkelőn éppen áthaladó gyalogosokra. Az út két szélén szenzorral ellátott oszlopokat vagy kamerákat helyeznek ki, amelyek így érzékelik a gyalogosok áthaladását – és a jelzés csak addig tart, amíg a gyalogos áthalad az úttesten.

A rendszer kiemelkedő mértékben segíti a biztonságos látási viszonyok megteremtését – amelyet itt az út mentén nemcsak a parkoló autók, hanem a meglévő fák is befolyásolnak. Egy Debrecenben telepített okoszebránál a vizsgálatok szerint például  a rendszer telepítése előtt megállási hajlandóság az autósok részéről 55% volt, két hónap múlva viszont 76%-ra emelkedett.

DSCN3806

A Generali a Biztonságért Alapítvány egyik fő célkitűzése a baleset-megelőzés, a gyalogosok védelme. Az elmúlt másfél évben közel 1500 embert ütöttek el a zebrákon országszerte. Most, hogy részben újraindul az élet a karantén után, kiemelten fontos, hogy az ehhez hasonló forgalmas átkelőhelyeket egy okos zebrával tegyük még biztonságosabbá

– mondta el Olt Boglárka, az alapítvány képviselője.

Az alapítvány 2018-ban már 10 okoszebra kiépítésével kezdte, majd 1 évvel később 15 készült az országban, idén pedig 20-at terveznek. A kivitelezésre jelenleg is pályázhatnak települési és kerületi önkormányzatok.  A gyulai, mintegy 2,9 millió forintos beruházás 50%-os önkormányzati önrészét a Global Safe Kft. biztosította – írták.

“Rá kell ébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van!” – beszélgetés a vásárhelyi történésszel, Nagy Gyöngyivel

Nagy Gyöngyit mindenki ismeri, aki valaha is megfordult Hódmezővásárhelyen egy kulturális eseményen. A fiatal történész immáron öt éve az Emlékpont munkatársa, és büszke vásárhelyiként azon dolgozik még ellenszélben is, hogy mentse a menthetőt, továbbörökítse azokat az értékeket, amelyek egyedivé teszik szeretett városát. Emiatt hívta többek között életre hasonlóan gondolkodó társaival tavaly novemberben a Tormay Cécile Polgári Kört is. Nagy Gyöngyivel Tormay Cécile örökségéről, történelmünk tanulságairól és a Trianon okozta fájó sebekről beszélgettünk.

Gyöngyi3

Viharsarki Kanapé: Számodra mit jelent a vásárhelyiség fogalma?
Nagy Gyöngyi: Ezen még sohasem gondolkoztam, azon már viszont többet töprengtem, hogy mit jelent számomra Hódmezővásárhely. Vásárhely számomra a gyökereimet jelenti, ehhez a városhoz tartozom, és itt vagyok szabad. Ez a város szellemi szabadságot jelent számomra. Bár minden településnek megvan a maga történelme és kultúrája, Hódmezővásárhely mégis egy különleges színfolt Magyarországon. Rólam tudni kell, hogy nem értelmiségi családból származom, de ugyanakkor otthonról értékként a gyökerek, az eredet tiszteletét és a becsülettel végzett munka fontosságát hozom. Nem tudom megmagyarázni miért, de úgy érzem, nem tudnék máshol élni. Ehhez nyilván hozzájárul az, hogy mind az épületeknek, mind a nem túl nagy főterünknek, a városházának vagy a kaszinónak van egy szimbolikus jelentősége. Számomra egyébként az abszolút kedvenc vásárhelyi épület az a kaszinó, amelyet hajdanán úri kaszinóként is emlegettek, és ahol pezsgő szellemi és kulturális élet folyt. Többek között Tormay Cécile-t is itt fogadták azok a helyi asszonyok, akik a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ) a tagjai voltak.

VK: Mi hívta életre a Tormay Cécile Polgári Kört?
NGy:
A vásárhelyi ember büszke arra, hogy vásárhelyi, és büszke arra, hogy milyen kulturális élettel bír a városa. Vagyis lassan azt lehet mondani, hogy csak bírt, mert az elmúlt pár évben e téren beállt egy szünet, elindult, egy „szellemi leépülés”, és egyre inkább az érződik, hogy már nincs szükség a kultúrára. Pont ez volt az egyik motivációja egyébként annak, hogy tavaly november 13-án, egy hónappal a helyhatósági választás után életre hívtuk a Tormay Cécile Polgári Kört, amellyel januárban álltunk ki először a nyilvánosság elé. Az alakulás apropóját az is adta, hogy névadónk 1921-ben ekkor járt először Vásárhelyen. Tormay Cécile-re azért esett a választásunk, mert ő egy emblematikus figurája volt a két világháború közötti magyar kulturális életnek, hagyományos jobboldali értékeket vallott, és a neve összeforrt Trianonnal. Családjának több tagja is szorosan kötődik az 1848-49-es történésekhez. Ez már sokban befolyásolta a sorsát. Az első világháború előtt ő már Európa-szerte ismert író volt, és volt egy különleges képessége, élőszóban tudott mesélni. A történeteit az előadások helyszínén, a szalonokban ülve találta ki. Olyan irodalmárok figyeltek fel rá, mint Gabriele D’Annunzio vagy Anatole France. Utóbbi szerző még az otthonában is fogadta, és regényeit is a francia akadémikusok figyelmébe ajánlotta. 1918-ban, Tisza István meggyilkolása után, asszonytársaival szervezkedni kezdett, és hátteret igyekeztek nyújtani keresztény alapon a férfiaknak. Ekkoriban már elterjedt volt Magyarországon az a tény, hogy a Károlyi-féle kísérletben és a Tanácsköztársaságban is sok zsidó származású politikus vett részt. A Szegedről elindult katonai szervezkedést a Tormay Cécile által vezérelt asszonyszövetség kulturális vonalon támogatta meg azzal a céllal, hogy szembeszálljanak a bolsevizmussal. Ehhez minden keresztény felekezet asszonyai csatlakoztak, kiegészülve a Szociális Missziótársulattal, ez volt a MANSZ, amely 1919 januárjában jött létre, és igyekezett felvenni a harcot a romboló bolsevizmussal. Ezek az asszonyok Horthy kormányzóságának végéig ott álltak a polgári kormányok mögött, és sohasem voltak kaphatók szélsőséges cselekedetekre. Mindezek mellett Tormay Cécile az elsők között volt, aki feljegyezte az 1918-1919-es évek eseményeit, ebből született meg később a Bujdosó könyv, és ezzel nem kis kockázatot vállalt.

Gyöngyi4

Polgári körünk egyik célja az, hogy alternatívát nyújtsunk az embereknek a kulturális programok terén. A tagsággal tisztában vagyunk azzal, hogy egy esemény akkor fog igazán sokakat bevonzani, és maradandót nyújtani itt, hogyha Vásárhelyről is szól. Legyen az egy ’56-os megemlékezés, egy kiállítás vagy egy könyvbemutató. A könyvtár, a múzeum vagy az Emlékpont mind olyan ikonikus helyek, amelyek a kultúra fő helyszínei. De a mi fő küldetésünk az, hogy azokat az embereket, akik hasonló értékrendet vallanak, hasonlóan gondolkoznak, összetartsuk. Úgy láttuk, hogy az élére kell állni egy olyan feladatnak, amely a kulturális, jobboldali és konzervatív értékek megőrzését is a zászlajára tűzi, és egybentartja a közösségeinket. Rendezvényeink sorában elsőként épp ezért Grezsa István, 2019-ben önállóan induló polgármesterjelölt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos volt a vendégünk. Ezzel mi a szolidaritásunkat akartuk kifejezni irányába. De a terveink között szerepel, hogy Lázár Jánost, a térség országgyűlési képviselőjét is meghívjuk egy előadásra, beszélgetésre, és szeretnénk a városunk értékeit is minél szélesebb körrel megismertetni.

VK: Miért merült már-már feledésbe Tormay Cécile neve?
NGy:
Mert a Bujdosó könyvben leírta az igazságot. Emiatt sütötték rá, hogy antiszemita volt, pedig nem volt az. S mivel nem tudták ellehetetleníteni, ezért azzal is megvádolták, hogy egy barátnőjével szerelmi viszonyt folytatott. Tormay Cécile tehát a küzdelem szimbóluma, mert egész életében a trianoni békediktátum revíziójáért harcolt. Ez is oka annak, hogy mára sokan szeretnék elfeledtetni.

VK: Az év elején a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének felkérésére egy asszonysorsokat bemutató előadássorozatba is becsatlakoztál. Mit érdemes erről tudni?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 20 évvel ezelőtt alakult, és ennek alkalmából felkértek arra, hogy tartsak egy előadássorozatot Budapesten A XX. század magyar nagyasszonyai címen. Itt olyan asszonysorsokat tárok az érdeklődők elé, akik a nemzeti, keresztény Magyarország újjáépítésében és fenntartásában részt vettek, és a legtöbbjüket később a cselekedeteikért, tegyük hozzá, ártatlanul meghurcolták. Így járt többek között Andrássy Ilona grófnő, akit arisztokrata származása miatt kitelepítettek, de még az 1960-as években is illegális tevékenységgel vádolták meg, ezért négy évig börtönben volt, vagy Karády Katalin, akit nagyon sokan félreismernek, és csak a szeszélyes dívát látják benne, pedig a második világháború ideje alatt mentette zsidó barátait, és ezért a Gestapo mindennémű megaláztatását el kellett szenvednie. De az idén 125 éve született, és 40 éve elhunyt református nagyasszony, Zsindelyné Tüdős Klára is emberéleteket mentett a háború idején, és más területen is felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak.

Gyöngyi2

VK: Mi áll annak a hátterében, hogy 2019 ősze óta egyre erőteljesebben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos körök ki akarják forgatni a történelmi tényeket? Legyen szó Horthy Miklós vagy a már említett Tormay Cécile munkásságáról.
NGy: Tömören és röviden, a történelem ismétli önmagát. A magyar történelemben, hogyha valaki nemzeti, konzervatív vonalat akart képviselni, akkor nacionalistának bélyegezték, és így tesznek ma is, ha valaki nemzeti értékrendet valló példaképeket talál magának a 20. századból. De hogy „ezek ugyanazok” (a kommunizmus nem vész el – szerk.), azt nemcsak Tormay Cécile könyvéből tudhatjuk, hanem Révay Mór Jánosné naplójából is, aki ugyancsak 1918-ban kezdte el írni a feljegyzéseit. Csak míg Tormay Bujdosó könyve 1920-ban jelent meg, addig Révayné naplója csak 1936-ban. S mindaz, amit Révayné leírt a naplójában, az igazolta Tormay Cécile igazságát, és ennek azért van még nagyobb jelentősége, mert mind Révay Mór János, mind a neje nagypolgári zsidó családból származtak. Az probléma volt, hogy a két világháború között a zsidóságot hibáztatták a Tanácsköztársaság alatt történtekért, holott azt csak egy maréknyi zsidó követte el, de jogosan féltek attól, hogy a vörös terror szörnyűségei megismétlődhetnek.
S ezeknek az embereknek a szellemi örökösei ma is köztünk élnek, és azért mondható el róluk, hogy „ezek ugyanazok”, mert most is a nemzet érdekei ellen dolgoznak. Azt vallom, hogyha valaki bizalmat és lehetőséget kap arra, hogy egy várost vagy egy országot szolgáljon, abból nem szabad hasznot húznia, ennek egy szolgálatnak kellene lennie. Ha valaki nem tud élni azzal a felhatalmazással, amit kapott, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy ő jó helyen van-e ott, ahol van. Nem elfogadható, hogy egy főpolgármester lenácizza a békés megemlékezőket, és az sem, hogy egy megyei jogú város vezetője országos politikai babérokra törjön úgy, hogy közben a rábízott város romokban hever.

VK: Június 4-én lesz 100 éve, hogy szétszakadt az ország. Mint történész hogy látod, Trianon mit üzen a ma emberének?
NGy: Azt sajnos látni kell, hogy Trianon nagyon sokaknak nem fáj. Nagyon sokaknak nem jelent semmit, vagy azt a „bűnös” nacionalizmust látják benne, amelyről már korábban szó volt. Viszont nekünk, akiknek fáj, és mély tartalommal bír, meg kell tanítanunk azt a gyerekeinknek, hogy miért élnek Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában vagy Szerbiában magyarok. Wass Albert mondta hajdanán, hogy „Az irány nem más, mint ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk. S ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.” Mindig a magyarok voltak azok, akik bár Keletről érkeztek a Kárpát-medencébe, többször is a Nyugat védőbástyái lettek. S minő érdekes, a legnagyobb nemzeti tragédiákat is akkor szenvedtük el, mikor másokat igyekeztünk megsegíteni. Az esetek többségében mostohán bántak velünk, pedig az európai civilizáció nagyon sokat köszönhet Magyarországnak. Az ország miniszterelnöke, Orbán Viktor napjainkban is heroikus küzdelmet folytat azért, hogy hazánk szuverén állam maradhasson, és nemzeti sajátosságaink révén ne oldódjunk fel egy értéktelen masszában. A nemzetállamoknak és olyan értékeknek, mint a kultúra, megtartó ereje van. Elég csak Klebelsberg Kuno munkásságára gondolni, aki a Trianon-szindrómában szenvedő országot kulturálisan felemelte. Meggyőződésem, hogy ma azért létezünk, mert az 1920-ban kapott ütés nem tudott minket teljesen a padlóra vinni. Lehet azt mondani, hogy kultúrára nincs szükség, de kultúra nélkül nincs Magyarország. Nagyon fontos az, hogy alkalmazkodjunk a 21. századi kihívásokhoz, és biztosítva legyen mind helyben, mind országosan a megélhetés, de ha mindennek nincs meg a lelki alapja, a kulturális húzóereje, akkor lehet itt bármekkora gyár, csak egy lélektelen nagy massza leszünk.

Gyöngyi1

VK: A koronavírus-járványt alaposan megsínylették a szolgáltató és a kulturális szektor szereplői. Hódmezővásárhely az országos médiába is bekerült azzal, hogy alaposan megvágták az önkormányzati dolgozók bérét. Most a második szakaszban milyen kilátásaitok vannak?
NGy:
Hódmezővásárhely 2018 februárja óta egy mélyrepülésben van. Eldurvult a közbeszéd, mindennapossá vált a gyűlölködés, családok, baráti társaságok, párkapcsolatok szakadtak ketté. A kultúrát pedig a városvezetés semmibe veszi, a járványhelyzet alatt egyenesen azt állították, hogy a múzeumi dolgozók nem dolgoznak. Pedig 2018-ig Hódmezővásárhely történetét az évfordulókhoz és az aktualitásokhoz igazodva igyekeztünk minél több oldalról bemutatni, sokszor olyan szemszögből, amivel korábban még senki nem foglalkozott. Erre jó példa az első világháborúban harcoló zsidó katonák történetének a felgöngyölítése. Én a kollégáimat elhivatott szakemberként ismertem meg, mindannyiuk szívében van egy szelet Vásárhelyből. És ez azt jelenti, hogy mi mind képesek vagyunk építő munkát folytatni, és a hivatásunkkal a városunk hírnevét öregbíteni. Bár az Emlékpont az 1945 utáni történések bemutatásáért jött létre, de 2014 óta egy sor olyan évforduló követte egymást, amelyekkel „nemzeti kötelességünk” volt foglalkoznunk. Aki tehát az elmúlt években szerette volna jobban megismerni a 20. századot, az programok sokaságán keresztül megtehette ezt Hódmezővásárhelyen, középiskolástól a legidősebb korosztályig. Ha valaki akart, tudott tanulni és kulturálódni is, viszont most úgy tűnik, hogy ezt a lehetőséget is el akarják venni, és ezzel csak súlyosbítják azt az erkölcsi romlást, amely az elmúlt két évben felütötte a fejét a városunkban.

Fotók: Hegyi Endre

Békés megye összefog!

Új weboldalt hozott létre a Békés Megyei Önkormányzat „bekesmegyeosszefog.hu” címmel, melynek célja az, hogy a koronavírus-járvány idején összekapcsolja a segítségre szorulókat a segítséget felajánlókkal. A kezdeményezésről Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke adott tájékoztatást.

fekvo_A4

A Békés Megyei Védelmi Bizottság legutóbbi ülésén szó esett arról, hogy a veszélyhelyzet súlyát a Békés megyei lakosok és a vállalkozók, vállalkozások is érzik, így sok adomány, önkéntes, civil felajánlás érkezik a leginkább rászorulóknak. Fertőtlenítő szert, arcmaszkokat, számítógépet ajánlanak fel, segítenek bevásárolni, ügyeket intézni azoknak, akik nem tudnak vagy számukra nem tanácsos kimozdulni otthonról, sőt, több esetben pénz felajánlásával kívánnak segíteni. Önkéntes segítségnyújtás szerte a megyéből érkezik, ahogyan segítségkérést is számos településről jeleznek. Azért, hogy ne alakuljanak ki egyenlőtlenségek, koordinálni kell a felajánlásokat és a kéréseket. A Békés Megyei Önkormányzat vállalta fel azt a munkát, hogy összekapcsolja a segíteni szándékozókat a segítséget kérőkkel, segíti a beérkező felajánlások, adományok célba juttatását, összehangolását, koordinálását.

– A kezdeményezés ötletgazdája Herceg Tamás országgyűlési képviselő úr volt, a Békés Megyei Önkormányzat pedig létrehozta a „bekesmegyeosszefog.hu” elnevezésű honlapot. Köszönjük az A-Team Reklámügynökség közreműködését, akik ingyenesen készítették el ezt az oldalt – mondta a megyei önkormányzat elnöke.

Hozzátette: egy egyszerű honlapról van szó két funkcióval: segítséget lehet kérni, és segítséget lehet felajánlani a felületen. A jelentkezők a bevásárlásban, postai csekkek befizetésében, recept, gyógyszer kiváltásában, személyszállításban, tanításban, távoktatási eszköz igénylésében és bármilyen más egyéb igény kiszolgálásában kérhetnek segítséget. A segítők pedig önkéntes munkájukat, anyagi támogatásukat, oktatást, eszközöket, ingatlanokat, szállítást, szolgáltatásnyújtást, informatikai segítséget, véradást és bármi mást ajánlhatnak fel.

– Az anyagi felajánlások a Békés Megyei Önkormányzat hivatalos alszámlájára kerülnek, ezeket az összegeket a Békés Megyei Védelmi Bizottsággal egyeztetve használjuk fel. A Megyeházán munkacsoportot hoztunk létre, amely a bejövő igényeket és felajánlásokat koordinálja. A jelentkező segítőkről és segítségre szorulókról napi szinten tájékoztatjuk az adott település polgármesterét és civil szervezeteit, hogy a helyi szempontokat figyelembe véve a legoptimálisabban köthessük össze a támogatást nyújtó és kérő embereket – tudatta Zalai Mihály.

– Az elmúlt évszázadokban a Békés megyei emberek mindig összefogtak a nehéz időkben. Ennek a megyei összefogásnak újra itt van az ideje!

Célunk az, hogy az önkéntes felajánlások számát növeljük, valamint szeretnénk elérni azt, hogy aki segítségre szorul, annak a Békés megyei emberek összefogásával segíteni tudjunk. Már azzal is sokat segíthetnek, ha ellátogatnak a https://bekesmegyeosszefog.hu/ honlapra, és az oldal tetején rákattintanak a megosztás gombra. Kérem, mindenki segítsen azzal, hogy egy megosztással eljuttatja ezt az információt azokhoz, akik segítségre szorulnak vagy segíteni szándékoznak – zárta szavait a megyei önkormányzat elnöke.

Grezsa Ferenc: A segítő hivatások értékrendje minta lehet az egész társadalomnak

Napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt az agresszivitás a hétköznapokban és az online terekben is. Ez a fajta viselkedés pedig mind az egyének, mind a társadalom életében komoly károkat tud okozni. Dr. Grezsa Ferenccel, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezetőjével erről a jelenségről, a segítő foglalkozások fontosságáról, valamint a nemrégiben Hódmezővásárhelyen útjára indított Léleképítő Műhelyről beszélgettem.

grezsaf

Viharsarki Kanapé: Mit takar pontosan a mentálhigiéné fogalma?
Grezsa Ferenc: Nincs egészen pontos magyar fordítás, kifejezés erre a szóra. Legáltalánosabban lelki egészségnek lehetne fordítani. Illetve minden olyan tevékenységet mentálhigiénés tevékenységnek lehet tekinteni, amely a lelki egészséget szolgálja. De hangsúlyoznám, hogy itt nem az orvosi értelemben vett lelki egészségről van szó. Talán jobban kifejezi a lényegét, hogyha azt mondjuk, lelki kultúra, kapcsolati kultúra, pszichológiai kultúra. Tehát egy bizonyos magatartásmód, amelyben a személyek vagy a közösségek magukat lelkileg egészségesnek, teljesítőképesnek tudják átélni.

VK: A Károli-egyetemen kétfajta képzés is várja a hallgatókat: mentálhigiénés segítő és online mentálhigiénés segítő. Az itt végzett szakemberek mivel foglalkoznak a hétköznapokban?
GF: A lelki egészség ügyét nagyon sokféle módon, eszközzel, módszerrel és sokféle léptékben lehet szolgálni. Többek között lehet konkrét személyek segítése által vagy lehet olyan módon is, hogy közösségeknek tervezünk és szervezünk olyan programokat, ami által ők előre lépnek. A közösség önazonossága, kapcsolatrendszere, kapcsolati kultúrája vagy problémamegoldó képessége fejlődik. A „mentálhigiénés segítő” szakon   közvetlen segítési módszert tanulnak a hallgatók, tehát, hogy az élő, személyes kapcsolatban, egy beszélgetésben, egy csoporthelyzetben miként lehet segíteni annak, aki ezt igényli. Az „online mentálhigiénés segítő” szakon pedig ennek az interneten megvalósuló módjait sajátíthatják el.

Képtalálatok a következőre: lelki egészség

VK: Kiknek ajánlják ezeket a képzéseket?
GF: Mind a két képzés szakirányú továbbképzés, tehát csak az jelentkezhet, akinek már van egy alapvégzettsége, BA vagy MA szintű diplomája, ez a bemeneti feltétel. Elsősorban azoknak ajánlható a mentálhigiéné szak, akik valamilyen segítő hivatást gyakorolnak. Segítő hivatásoknak nevezzük azokat a hivatásokat, ahol a munka során emberekkel foglalkozunk, például ilyen a tanár, az orvos, a nővér, a lelkész, a hitoktató vagy a szociális munkás. A képzés során olyan ismereteket és olyan készségeket tudnak elsajátítani, ami nagymértékben segítheti, hogy a hivatásukat, az eredeti foglalkozásukat még színvonalasabban, még hatékonyabban végezzék.

VK: Napjainkra nagyon eldurvult a közbeszéd. Mi ennek az oka, miben gyökeredzik ez a fajta agresszió?
GF: Ennek a folyamatnak a gyökerei nagyon mélyek, több évtizedre nyúlnak vissza. A szorongás és az agresszió szintje az, ami úgy tűnik, hogy jóval nagyobb, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Nem nagyon lehet megmondani, hogy pontosan mivel függ össze. Mindenesetre a három évtizeddel ezelőtt elkezdődött rendszerváltozási folyamat elég gyorsan előre is haladt, ami nagyon sok alkalmazkodási terhet és nehézséget teremtett az emberek számára. Egyszerre nyújtotta a felszabadulás érzését, de ugyanakkor új kihívások tömegét is teremtette, melyek hatékony kezeléséhez a polgárok és közösségeik csak kevés segítséget, támogatást kaptak. Így csak részlegesen tudtak megbirkózni az új kihívásokkal.
A ’90-es évekre visszatekintve ebben az értelemben is utalhatunk például a munkanélküliségre, amelynek aránya abban az időben nagyon megugrott. Vagy utalhatunk a magyarországi drogkultúrára, (az alkoholfogyasztást is beleértve) amelynek gyökerei mintegy 100-150 évre nyúlnak vissza. Sokan a problémáikat alkoholfogyasztással, nyugtató és altatószedéssel kendőzik el.
A tömegkommunikáció robbanásszerű terjedésének is lehet kedvezőtlen hatása. Például az  interneten teljesen csorbítatlanul, bárki bármilyen közlendőjét beírhatja, melyek sok esetben nagyon  agresszív tartalmúak , melyekhez bárki hozzáférhet. Az agresszió rengeteg mintája alapvetően hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a beállítódás, magatartás erősen terjed.
Másfelől fellazultak az élet hagyományos keretei. Ma már nem nagyon vannak együtt élő generációk, sokan élnek szülőhelyüktől távoli városokban, vagy külföldön. Ezek az új tendenciák pedig a hagyományos önazonosság fellazulásával, megrendülésével párosulhatnak. Úgy tűnik, mintha sok ember, közösség számára hiányoznának a kapaszkodók, és ez is összefügghet azzal, hogy  oly nyilvánvalók az agresszió jelei a mai magyar társadalomban.

Képtalálatok a következőre: lelki egészség

VK: A segítő szakmákban és a média világában dolgozók hogy tudják tompítani ennek a közbeszédnek a hatásait? Tudunk-e „villámhárítók” lenni?
GF: Örülök, hogy szóba kerültek ezek a hivatások, mivel mind a kettő nagyon fontos. Például a szociális gondozói munka is segítő hivatás, az országban több százezer segítő hivatású ember van. A szociális szférában, a hitéletben, az egészségügyben vagy a köznevelésben dolgozók olyan őriznek, értékrendszert, melyben fontos szerepe van a rászoruló emberek segítésének, a másik ember megértésének, annak, hogy a másik embert próbáljuk megérteni, elfogadni. Próbáljuk segíteni őt abban, amiben tudjuk, – mindez hallatlanul fontos. Tehát az az értékrendszer és magatartáskultúra, amelyet ezek a foglalkozások képviselnek, az egész társadalom számára minta lehet, ezért is nagyon fontos ezeknek a szakembereknek a továbbképzése.
Az újságírói hivatás pedig más szempontból sajátos, hiszen a média világában megjelenik egy sor olyan tartalom, amelynek direkt összefüggése van a közösség szorongási szintjével, hangulati állapotával. Tehát e szakterületen is óriási lehetőségek rejlenek, hogyha a tartalmat előállító újságírók, szerkesztők a szakmai eszköztárukba bevonnák a lelki egészséggel kapcsolatos ismereteket is. Így ráébrednének arra, hogy milyen nagy a felelősségük van, mert egy közlés vagy beszámoló stílusa nagyon sokaknak befolyásolhatja például az aktuális szorongásszintjét. De a médiatartalmakban el lehet helyezni olyan üzeneteket is, amelyek kapaszkodóul szolgálhatnak a befogadóknak, mégpedig mindezt úgy, hogy a tényszerűség sem csorbul. Egy ideje foglalkozom újságírókkal, akikkel közösen elemezzük a különböző közléseket. Minap konkrét példaként vizsgáltunk egy bűnügyi tudósítást, amelyben az is benne volt, hogy a bántalmazó hányszor rúgott bele áldozatába. Az ilyen (részletező, jelenetszerű) információ kihathat az olvasó szorongási szintjére. Bőven  elég lett volna csak annyit leírni, hogy súlyosan bántalmazta. Egyfelől ez a hír többet közölt, mint kellett volna, másfelől pedig kevesebbet, mert nem kapott helyet az anyag végén, hogy a családon belüli erőszak elszenvedői ezen és ezen a zöldszámon jelentkezhetnek, és kérhetnek segítséget. Ezek egyszerű dolgok, de ha csak erre odafigyelnének a médiamunkatársak, rengeteget tudnának tenni a társadalomért. Sok esetben tesznek is, de még lenne hova fejlődni.

VK: Ez az agresszivitás a közéletet, a politikát is átszővi. Ön Hódmezővásárhelyen elindított nemrég egy Léleképítő Műhelyt. Mit érdemes erről tudni, mi történik ezeken a foglalkozásokon?
GF: Ez a program abból nőtt ki, hogy az elmúlt egy-két évben tudatosabban is figyeltem a vásárhelyi eseményeket. Odavalósi vagyok, ott élek most is, és sok szempontból el vagyok köteleződve a város, illetve a város lakói, közössége iránt. Nagyon szomorúan tapasztaltam azt, hogy teljesen megoszlott a közösség. Nem is azt látom problémának, hogy eltérők a vélemények, hanem azt, ahogy ezt kommunikálják: nagyon sok durvaságot, agressziót tapasztalok, érzületi, indulati alapon szinte teljesen meghasadt szülővárosom közössége. Ez nemcsak a nagy közösségre érvényes. Baráti kapcsolatok, párkapcsolatok bomlottak fel, mert egy adott kérdésben eltérő szemléletűek voltak a felek. De mindez a családokon belül is komoly feszültségeket szít.
Amikor az indulatok eluralkodnak egy városban, akkor önmagunkról, a másikról, a közösségről, a városról szóló döntésekben nem tudunk józanul mérlegelni. Nem tudjuk felmérni, hogy tulajdonképpen mi szolgálná valóban a közösség érdekeit. Szerintem az őszi választásokon sem a megfontolt mérlegelés, hanem egy indulati reakció alapján zajlottak az események. Mindezeken  gondolkozva jutottam arra a következtetésre, hogyha egy közösség, vagy konkrét személyek önazonossága, értékrendszeres biztos talajon áll, akkor sokkal inkább képesek felelős, autonóm döntéseket hozni mind önmagukról, mind a közösségről. Azért indítottam el a Léleképítő Műhely, hogy akik oda eljárnak, azoknak az önazonossága, a jövőképe biztosabbá váljon, és így képesek legyenek tudatosítani önmagukban azokat az alapértékeket, legfontosabb szerepeket, amik személyiségüket, életvitelüket meghatározzák.
Minden egyes ilyen, a felelősséget vállalni tudó közösség elősegíti, hogy egy városban az egész közélet fejlődjön, kibontakozzon. Ez a foglalkozássorozat januárban kezdődött. Eredetileg úgy gondoltam, hogy kéthavonta tartjuk, de már látom, hogy havonta szükség lesz a találkozásokra. Az első alkalmon több mit nyolcvan fő jelent meg. A programot szándékosan az Ótemplomba hirdettem meg, mert az sok szempontból fontos hely városunk életében. Nagyon kedvezők voltak a visszajelzések és a tapasztalatok az első alkalommal kapcsolatban. Bízom abban, hogy öntudatos, autonóm, felelősségteljes közösség tud formálódni az évek alatt. Az első év témája az önazonosság lesz, hogy kik is vagyunk mi, és mit jelent nekünk az, hogy férfiak, vagy nők, keresztyének, magyarok, vásárhelyiek stb. vagyunk. Többek között ezekről beszélgetnek a résztvevők.

Kép forrása: radio7.hu

Ízelítőt kaptak a vásárhelyi bűnügyekből az olvasók

Mondhatni hatalmas érdeklődés övezte Herczeg Sándor magánkiadásban megjelent, Az öt halott a vásárhelyi paplakban című kötetének a bemutatóját a Németh László Városi Könyvtárban Hódmezővásárhelyen. Ezen az estén engem ért a megtiszteltetés, hogy beszélgethettem a szerzővel.Sada2

Többek között arra voltam kíváncsi, hogy mi motiválta Herczeg Sándort a kötet megírására.
“Gyerekkoromban is rengeteg bűnügyi könyv volt otthon, már akkor érdekelt ez a téma. Nem azzal akartam kezdeni, hogy hódmezővásárhelyi bűncselekményekről írok, hanem először olyan magyarországi bűnözőkkel foglalkoztam, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek. Utána elkezdtem felkutatni ezeket a haláleseteket, ami nem minden esetben volt egyszerű, hiszen általában monogramokat kaptam csak, illetve a sírhelyeket is nehéz volt megtalálni” – mondta el Herczeg Sándor.

A beszélgetés során elhangzott, hogy a könyvben olvasható 15 történetet mintegy másfél éves kutatás előzte meg. A címadó, máig kicsit ködös históriát, Nagy Bélának és családjának a halálát eddig ilyen részletességgel még senki sem írta le. De a legkegyetlenebb hódmezővásárhelyiként számontartott, Recsken egykor rettegett táborvezető története sem került elő az utóbbi harminc évben.

Azonban a könyvbemutató során arra is fény derült, hogy a méregkeverő bába, Jáger Mari esete volt az, ami az országos sajtó érdeklődésére a leginkább számontartott a 20. században.

Sándorral arra is igyekeztünk választ találni kisebb-nagyobb sikerrel, hogy ezeknek a gyilkosságoknak milyen lelki vagy társadalmi folyamatok álltak a hátterében. Abban mindketten egyetértettünk, hogy hazánk legismertebb kriminálpszichológusának, Végh Józsefnek a szavai megkérdőjelezhetetlenek a témában. A szakértő korábban ugyanis azt nyilatkozta az emberi ésszel sokszor felfoghatatlan gyilkosságok mögött mérgező szülők, gyermekkorban elszenvedett szexuális zaklatás, testi és lelki terror, kiközösítés és a fiatalkorban szerzett mély lelki sebek húzódnak meg. A vásárhelyi esetek mindegyikénél fennállt a fenti tényezők közül egy vagy több, de hangsúlyos volt az anyagi haszonszerzés is – hangzott el.

Sada1

Az esemény végén arra is kíváncsi voltam, hogy a szerző tervez-e második kötetet a témában. A válasz egyértelmű igen volt. Sándor a hallgatóságot arra is biztatta, hogyha szívesen veszi, hogyha megosztanak vele hasonlóan véres és megrázó eseteket, amelyeknek ő a nyomába ered.

Az eseményt az érdeklődők Facebookon is nyomon követhették. A felvétel a kötet Facebook-oldalán is visszanézhető.

Aki szeretné alaposabban megismerni Vásárhely múltjának sötét fejezeteit, megvásárolhatja a könyvet a Líra könyvesboltban (Andrássy út), illetve a H-Forma Kereskedőházban.

A nagy érdeklődésre való tekintettel december 14-én, szombaton 10 és 12 óra között Herczeg Sándor várja mindazokat a könyvtárban, akik szeretnék megvásárolni és dedikáltatni a könyvet.

Fotó: Vásár24.hu