Komoly lehetőségek rejlenek a Dél-alföldi régióban

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter február 3-án, pénteken a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján beszélt a Viharsarokban és a keleti országrész eddig feltáratlan részeiben rejlő, eddig még kiaknázatlan lehetőségekről.

lazar

A miniszter, aki hódmezővásárhelyiként is jó rálátással bír az ország ezen pontjára, a gazdasági évnyitón elmondta, hogy Békés megye mellett Csongrád megye északi része, valamint Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye is bővelkedik olyan térségekben, amelyek elérhetetlenek, és nem utolsó sorban eddig még feltáratlanok voltak, és ez negatív hatást gyakorolt rájuk mind gazdaságilag, mind társadalmilag az utóbbi időben.
Pedig aki kicsit is jártas a történelemben, az tudhatja, hogy pár évtizeddel ezelőttig ezek a megyék mezőgazdasági termelésben és élelmiszeriparban élen jártak, és mind az infrastruktúrájuk, mind az oktatásuk összhangban állt erőségeikkel.
Most eljött az idő, hogy újra feltérképezzk ezeket a részeket, nem kisebb figyelmet szentelve a munkaerő tartalékokra is.

A 2007 és 2013 közötti uniós ciklus során a mezőgazdasági szektor mintegy 3400 milliárd forintnyi forráshoz jutott, azonban ezeket az összegeket a kedvezményezettek nem fejlesztésekre, hanem jövedelemkompenzációra fordították leginkább, így a robbanásszerű fejlődés nem tudott beindulni.
A 2020-ig előttünk álló időszakban 9200 milliárdnyi forintra lehet majd pályázni. A rendelkezésre álló összeg 60 százaléka a gazdaság élénkítését, fejlesztését célozza meg. A kormány a tervek szerint március 31-éig közzé kívánja tenni az összes pályázatot, és 2018 március végig le is kíván szerződni a nyertes felekkel a teljes összegre.

Lázár János miniszter említst tett az infrastrukturális fejlesztésekről is. Elmondta, hogy a régió és a keleti országrész szempontjából is törtnelmi jelentősségű előrelépés egy évtizedes küzdelem után, hogy végre megépül az M44-es gyorsforgalmi út, amely ezt aaz országrészt is bekapcsolja a magyar gazdaság vérkeringésébe, és hosszútávon remélhetőleg jövedelmező gazdasági eseményeket is produkál, amey kedvezően érinti majd a munkaerő-piaci tendenciákat is.
Mindemellett elmondta a jelenlévőknek, hogy január 31-én, hétfőn a Modern Városok Program keretén belül Szegeden Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentette, hogy a következő években a 47-es főútat Szeged – Debrecen – Miskolc vonalon négysávúsítják. A mintegy 400 milliárdos, vélhetően tisztán hazai forrásból megvalósuló beruházás nyertese lehet Békés megye is.

Beszédében a miniszter kiemelte, hogy milyen komoly stratgiai partnerként tekint a vállalkozásokra a magyar kormány. Az eredményesen működő cégeket, szervezeteket a gazdaság motorjainak nevezte.
A hátrányosabb helyzetű térségekben a szakértők meglátása is az, hpgy mind a mostani időszakban, mind az előttünk álló években a vállalkozói szektor fejlődjön, megerősödjön.
Mozgalmas időszaknak néznk elébe gazdasági szempontból, amelynek a legnagyobb nyertesei azok lesznek, akik vállalva a kockázatot, mernek nagyot álmodni!

Forrás: MTI
Kép forrása: behir.hu

Reklámok

Makón fontos a fiatalok véleménye

Számít a makói fiatalok véleménye, ezért az önkormányzat konzultációra hívja őket – derült ki szerdán a városházán. A város honlapjára felkerült egy kérdőív, melyet kitöltve mondhatják el elképzeléseiket. Az idei esztendő Makón a fiatalok éve, így többek között egy új ösztöndíjat is bevezetnek, hogy ezzel is segítsék őket – olvasható a makohirado.hu-n.

15978976_1398133336871726_717959092_n

Ifjúságügyi konzultációt hirdetett meg a makói önkormányzat – erről tartottak sajtótájékoztatót szerdán a városházán. Farkas Éva Erzsébet polgármester elmondta: a 2017-es esztendő nem csupán a fejlesztések, hanem a fiatalok éve is a városban. – Az új városvezetés támogatási rendszerén látszik, hogy minden korosztály fontos, hiszen az újszülöttektől kezdve egészen az idősekig minden generációnak segítünk – sorolta a város első embere.

– A már meglévő Bursa Hungarica mellett egy új ösztöndíjat is bevezetünk, a Makó számít rád! program keretében elsősorban a szakgimnáziumok utolsó éves diákjait szeretnénk segíteni – folytatta Farkas Éva Erzsébet. Ezen új rendszer szerint – két tanéven keresztül – havi 30 ezer forintot kapnának a sikeresen pályázó makói diákok. A februári testületi ülésen tárgyalják meg a képviselők, hogyan is nézne ki pontosan ez az új városi ösztöndíj.

mako

– A négy makói középiskolában számos továbbtanulási lehetőséget kínálunk a fiataloknak, elsőként azzal a céllal, hogy itt maradjanak a városban – vette át a szót Kincses Tímea. A közoktatási szakértő, szaktanácsadó kiemelte: az ifjúság számára nem csupán a megfelelő tanulmányi hátterret kell biztosítani, hanem szórakozási és aktív kikapcsolódási lehetőségeket is. Amennyiben ezek is megvannak egy adott településen, ami mellé még megfelelő munkalehetőség is párosul, akkor nem költöznek el a fiatalok.

Elsősorban a fiataloktól kell megkérdezni, mik is azok a dolgok, fejlesztések, programok, melyeket szívesen látnának Makón. – Ennek érdekében egy konzultációra hívjuk őket, a város honlapján, vagyis a http://www.mako.hu-n találnak egy kérdőívet, melyet kitölthetnek – tudtuk meg Nagy Dánieltől, a MA-TÉR Ifjúsági Egyesület projekt koordinátorától. Az elektronikus kérdőíven nem csupán a tanulási, hanem az érdeklődési, szórakozási és sportolási szokásaikra is kíváncsi az önkormányzat, hiszen ezekből tudható meg, mire is van szüksége a makói fiataloknak.

dani

A kérdőív az alábbi linken érhető el: http://mako.hu/makoi-ifjusagi-konzultacio-2017/

“Én csak kérdezek!” – interjú Dézsy Zoltán rendezővel

Dézsy Zoltán oknyomozó újságíró, rendező nevét napjainkban a legtöbben a Seuso-kincsek vagy a 2013-as “Gyurcsány-filmként” is emlegetett abszurd dráma kapcsán ismerik. Eddigi munkáinak témája és feldolgozása sokakat megszólított, elgondolkodtatott. A lentebb olvasható villáminterjúban arra voltam többek között kíváncsi, hogy a majdnem négy évtizedes újságírói pályafutását maga mögött tudó alkotót mi terelte ebbe az irányba, miként találkozott az emberéletet is követelő ókori ezüstlelet rejtélyével és a magyar film jelenére és jövője is érdekelt az ő szemszögéből.

Dészy

Viharsarki Kanapé: Miként esett a választásod az újságírói hivatásra?
Dézsy Zoltán: Író szerettem volna lenni, s úgy éreztem, az újságírói pálya közel áll ehhez, s segít az íróvá válásban.

VK: Miket tartasz a munkád mérföldköveinek?
DZ: Az MTV Új Reflektor Magazinjának forgattam első tényfeltáró riportjaimat, ez mérföldkő volt  munkámban.

VK: Mi fordított az oknyomozás irányába? Idehaza mennyire veszélyes egy-egy küldetés?
DZ: A nyolcvanas évek nagyon unalmasak voltak az újságírók számára,  untam a termelési és egyéb hétköznapi riportokat. Az oknyomozó riporterség elsősorban egzisztenciálisan volt veszélyes – s az ma is.

VK:  A Seuso-kincsek rejtélyéről mikor és kitől hallottál először? Hogy fogtál neki a munkának?
DZ: Édesanyám hívta fel először a Seuso-témára a figyelmemet, majd 1994-ben kezdtem el gyűjteni az anyagokat a hozzá.

Dézsy2

VK: Az első és a második filmed elkészítése között eltelt húsz év. Ebben a két évtizedben is folyamatosan gyűjtögetted az anyagot?
DZ: Húsz éven keresztül folyamatosan  figyeltem az ezzel kapcsolatos eseményeket.

VK: Mennyiben járult hozzá a folytatáshoz az, hogy 2014-ben a magyar állam visszavásárolt hét darabot a felbecsülhetetlen értékű ezüstleletből?
DZ: A kincs hazahozatala érdekében én is lobbiztam, dramaturgiai fordulatot és lökést jelentett.

VK: Megneveztél bő hónappal ezelőtt egy gazdag üzletembert, akinek tudomása lehet arról, hogy több tucat kincs hol rejtőzhet. Hogy áll most az ügy? Történt-e azóta mind belföldi, mind külföldi viszonylatban előrelépés?
DZ: Történtek lépések, de ezek egyelőre nem publikusak.

VK: A Seuso mellett sokan úgy ismerkedtek meg a neveddel, mint az a rendező, aki filmjében dutyiba küldte Gyurcsány Ferencet, Magyarország volt miniszterelnökét. Az Elment az öszödben lassan tízéves történéseket dolgoztál fel, és szőttél tovább. Most a jubileumhoz közeledve hogy látod, milyen hatást gyakoroltak 2006 őszének véres momentumai a társadalomra, a magyar politikára?
DZ: A 2006-os év és az őszödi beszéd sorsdöntő volt Magyarországra nézve.Szerencsére a polgárok felismerték, hogy el kell távolítani a hatalomból  a gátlástalan szélsőségesen liberális és baloldali politikusokat.

VK: Zárásként: miként látod a magyar filmezés jövőjét, és ebben te milyen szerepet tudsz vállalni társaiddal?
DZ: A magyar film egyre jobb irányba tart, én is tervezek még több filmet, játékfilmet is.

Képek forrása: Dézsy Zoltán és a Seuso II. Facebook oldala

Mia

 

 

Seuso – hazakerülhet végre a nemzet ezüstje?

Seuso-kincsek. Egy morzsányi információval talán mindenki rendelkezik a témában. A kalandfilmbe is beillő történet puzzle darabjai immár több évtizede várják azt, hogy valaki összerakja őket. Dézsy Zoltán rendező, újságíró már két évtizede kutatja, hogy a magyarok ezüstjének is nevezett dísztárgy együttes hol és kiknél rejtőzhet. 1996-ban és 1997-ben már leforgatták a témában az első dokumentumfilmet. Most két évtizeddel később pedig eljött az ideje annak, hogy a történet és a film folytatódjon.

seuso

Az olyan történelmi leletek, amelyeknek mind eredetét, mind megtalálásának körülményeit homály fedi, mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. A ’70-es évek végén Kőszárhegyen Sümegh József által fellelt Seuso-készlettel sincs ez másképp.
Bár a rendszerváltásig komor hallgatás jellemezte az ügyet, az ezredforduló tájékára ez oldódni látszott, de mind a mai napig fals információk keringenek több mozzanattal kapcsolatban is.
Egyre jobban bizonyított tény az, hogy a kincs több darabja is nem tiszta úton cserélt gazdát, akár többször, is az évek alatt. Sőt ami „kulturális krimivé” teszi a történetet – ahogy Dézsy Zoltán fogalmazott a témában – az az, hogy embervér is tapad a még mindig igencsak hiányos ezüstkészlethez.

Két évvel ezelőtt nagy szenzáció számba ment, hogy a magyar állam visszavásárolt összesen hét darabot a gyűjteményből, amelyeket három hónapon keresztül bárki ingyen megtekinthetett a Parlamentben. Most 2016-ban pedig a Nemzeti Múzeumban állítják majd ki ezt a páratlan kollekciót. De ezzel még a történet koránt sem ér véget! Mert egy angol lord birtokában van még mindig jó pár darab, amelyekért ugyancsak évtizedek óta megy a huzavona, és ki tudja még hány ezüsttál vagy kancsó hever parlagon egy-egy raktár legeldugottabb sarkában akár a világ másik felén!?

Az, hogy a téma még ma is egyesek érdekeit sértheti, mi sem bizonyítja jobban, hogy az utómunkálatok során valaki vagy valakik meg próbáltak támadást intézni az ellen a számítógép ellen, amelyen a már majdnem kész anyag várta azt, hogy végső formájában a mozikba, a vetítőtermekbe kerüljön, minél többekkel megismertetve a kincs kalandos, tragédiáktól és ármányoktól sem mentes útját.
A rendező ráadásul birtokában van annak az információnak, hogy idehaza ki az a dúsgazdag gyűjtő, akinél akár több tucatnyi ezüsttárgy is rejtőzhet!

Seuso plakát

Május 12-én, csütörtökön 17 órától a Csabagyöngye Kulturális Központban ismerheti meg a közönség a kincs kalandos útját egy közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítésen.

A belépés díjtalan!

Képek forrása: Seuso II. Facebook oldala

Mia

“A kijelölt úton haladunk tovább!” – interjú Zalai Mihállyal, a Békés Megyei Közgyűlés elnökével

Tavaly ünnepeltük Békés megye újraszervezésének 300. évfordulóját, most pedig egy pályázatokban bővelkedő év elé nézünk, amely jó esetben növekvő pályára állíthat térségünket. Elnök úrral a jeles évforduló eseményeiről, a fejlesztési pályázatokról és a fiatalok lehetőségeiről is beszélgettünk.

BM címer

Viharsarki Kanapé: 2015-ben ünnepeltük a megye újraszervezésének 300. évfordulóját. Hogy látta a különböző rendezvényeken, a lakosság, a résztvevők mennyire ismerik Békés megye múltját? Mennyire fontos az itt élőknek a lokálpatriotizmus?
Zalai Mihály: A legtöbb településen tanítanak helytörténetet, de az iskolán felül ezzel a témakörrel közművelődési intézmények és múzeumok, gyűjtemények is foglalkoznak. Úgy látom, hogy a helytörténet tekintetében nagyon sok fiatalnak vannak pontos ismeretei.
Viszont a megye történetével jóformán csak a Békés Megyei Levéltár vagy a nagyobb múzeumok foglalkoznak. De a megyenap szervezése kapcsán még én is, akinek fontos a helytörténet, sok új ismeretet szereztem.
Nagyon kevesen tudják, hogy a török kiűzését követően szinte lakatlanná vélt Békés megye. Azok a lakók, akik először visszaszivárogtak Békés városba vagy a város közelébe, ők a török hódoltság ideje alatt hol beköltöztek a városba, hol bujdokolni kényszerültek. Nagyon számkivett sorban, de éltek itt emberek.
A 300. évforduló kapcsán az volt a célunk, hogy a megyével, a megye történelmével kapcsolatos információkat minél szélesebb körben megismertessük, azokat a szálakat erősíteni tudjuk, amely a szülőföldhöz fűzi az itt élőket, köztük a fiatalokat is.
Nyilván ez nem elégséges ahhoz, hogy valaki úgy értékelje, hogy itt kell leélnie az életét. De nagyon sokszor segít olyan döntési helyzetben, mikor az itt maradás vagy az elindulás között kell dönteni. Ha valakit ismeretek, érzelmi szálak fűznek nemcsak az itt élő emberekhez, a tájhoz, a környezethez, a helynek a történelméhez, az egy sokkal erősebb kötődés, mintha azok nélkül tengetné mindennapjait a lakókörnyezetében, ahová született.
Szerettük volna ezeket az ismereteket bővíteni, az érzelmi szálakat megerősíteni az évforduló megünneplésével, épp ezért figyelmet fordítottunk arra is, hogy gyerekek, fiatalok számára is szervezzünk olyan versenyeket, rendezvényeket, amelyek a megye történetével foglalkoznak. Ezek sikeresnek bizonyultak, közel 500 főt tudtunk bevonni ezeknek az eseményeknek a szervezésébe.
Ez az eseménysorozat arra is indított bennünket szervezőket, hogy ebből egy állandó rendezvényt hívjunk életre évről-évre. Ebben az évben is szeretnénk egy megyenapot szervezni – igaz már nem az évfordulóhoz köthetően és nem ünnepségszerűen – ahol ugyanezeket a felsorolt célokat tűzzük ki magunk elé.

VK: Nemrég került egy sor pályázat kiírásra. Ezek mely területek fejlesztését érintik leginkább?
ZM: Nagyon vegyes a kép. Egyrészt ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, hogy ott élje le az életét vagy annak közelében, ahol született, az is kell, hogy megfelelő lehetőségek, alternatívák legyenek előtte a munkahelyek tekintetében is, mivel azok nagyban befolyásolják az életminőséget. Ezért a magyar fejlesztéspolitikának az a legfontosabb célkitűzése, hogy az ide érkező uniós források 60 százalékát gazdasági fejlesztésekre fordítsa. Ez részben munkahelyteremtést is jelent, mert lényegében a gazdaság fejlesztésével ez is együtt jár, de azt is jelenti, hogy azokat a lemaradásokat be kell hoznunk, amelyek a gazdaságot érintik, és a versenyképességet is befolyásolják. Továbbá tenni kell a már meglévő munkahelyek fenntarthatóságáért is. Gondolok itt például az élelmiszeriparra, ahol láthatóan nem prosperál sok esetben egy-egy olyan cég, hogy fejlődni tudjon, és idővel a technikai lemaradás nőni fog, és ez idővel odáig vezethet, hogy a cég piacot veszt, és akár hosszú- vagy rövidtávon az általa teremtett munkahelyek is veszélybe kerülhetnek.
Az uniós forrásokon belül a munkahelyek megvédését, bővítését és teremtését három program is szolgálja: az egyik programot a Békés Megyei Önkormányzat dolgozta ki és koordinálja, ez a Területfejlesztési Operatív Program (TOP). Itt elsősorban önkormányzatok, de civil szervezetek és egyházak is pályázhatnak. Olyan fejlesztések megvalósítását támogatja ez a program, amely az infrastrukturális hátterét tudja megadni vagy megerősíteni azoknak a terveknek, amelyet a többi programból, a Vidékfejlesztési Programból vagy a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP) tudnak majd megvalósítani.
A TOP-on belül vannak olyan pályázati elemek, amelyek a közvetlen gazdaságfejlesztést szolgálják, így bértámogatást nyújtanak vagy hozzájárulnak a munkaerő fejlesztéséhez. De a többségük közvetetten szolgálja a fejlesztéseket: inkubátorházak létrehozását vagy a munkába való eljutás megkönnyítését célozzák. Míg más elemek a munkavállalás megkönnyítését segítik, mint például bölcsőde- és óvoda felújítások, fejlesztések. Ezáltal azok a kismamák is könnyebben is el tudnak helyezkedni, akik kisebb településeken élnek.

ZM 2

VK: Békés megye rendelkezik-e ifjúsági koncepcióval? Arra vonatkozóan vannak-e kezdeményezések, hogy minél több fiatalt helyben tartsanak?
ZM:
Tudomásom szerint Békés megyének nincs jelenleg ifjúsági koncepciója. Egyre inkább érezzük ennek a hiányát, mert a fiatalok bevonásával véleményem szerint el kell készülnie egy olyan munkaanyagnak, amely kijelöli azokat a stratégiai pontokat, ahol érdemes az ifjúság érdekében beavatkozni. Azok a programok, amelyek a 2020-as időszakig valósulnak meg, főként a munkaerő-piacon lévőket célozzák meg. Ebben úgy gondolom, hogy a fiatalok egy része már érintett lesz, főként a tanulmányaik befejezése után.
Nyilvánvalóan külön kell foglalkozni a közoktatás és a felsőoktatás helyzetével, azokkal az ösztöndíj rendszerekkel, amelyek rendelkezésre állnak. E téren nagy hiányosságokat látok. A megyei önkormányzat az állami bevételeinek a 3 százalékát fordítja ösztöndíjra.
A jövőben érdemes lesz a megyei közgyűlésnek az ösztöndíjak dolgát is tárgyalnia, mert a Bursa Hungarica-ösztöndíjpályázat nagy segítséget nyújthat a különböző területeken tanulóknak, de nem ösztönöz a hazatérésre, nincs ilyen elem a rendszerben. Abban az esetben, ha a megyei önkormányzat támogatásra talál a helyi vállalkozók és a felsőoktatási intézmények körében is, személy szerint nyitott lennék egy olyan ösztöndíj kidolgozására, amely hozzájárulna ahhoz, hogy a fiatalokat a tanulmányaik elvégzése után helyi cégeknél munkához segítsük, hogy ezzel is ösztönözzük őket a hazatérésre, illetve arra, hogy legalább az első években itt szerezzenek szakmai tapasztalatokat.

VK: Gyakornokokat szokott fogadni a Békés Megyei Önkormányzat?
ZM: Egy kormányhivatali program keretén belül egy hónapig voltak nálunk egyetemisták és főiskolások, akik különböző adminisztratív feladatokat láttak el. Mind a tizenhárom fő jól képzett és szimpatikus fiatal volt, akik egy vagy több nyelvvizsgával is rendelkeztek. Úgy gondolom, hogy a nálunk szerzett tapasztalatok hasznosnak fognak bizonyulni a számukra, beleláttak a megyei önkormányzat területfejlesztési feladataiba az itt töltött időszak alatt.

VK: Az M44 megépülése mennyire lendítheti fel a megye gazdasági életét?
ZM:
Ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel. A magyar kormánynak határozott célja, hogy valamennyi megyeszékhelyet gyorsforgalmi út érjen el a ciklus végére, így Békéscsabát is.
Békés megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy ez egy jól előkészített projekt. A kormányzati szándék pedig abban is megvalósul, hogy a múlt évben és ebben az évben is mintegy 30 milliárd forint a rendelkezésre állt a költségvetésben az M44-esnek a tervezésére és ehhez kapcsolódó feladatokra.
A következő évben az építkezés egy magasabb fordulatszámra fog kapcsolni a terveink szerint. Viszont azt is tudni kell, hogy ezt az utat nem uniós forrásból építi a kormány, és a központi forrásból is több milliárd forintot igényel ez az elképesztően nagy beruházás. De nagyon örülök annak, hogy a kormány az M44 építése mellé állt.
Az itt élőknek mindenféleképpen megnöveli majd a mozgásterét, gyorsabban el tudunk majd jutni mind a fővárosba, mind az ország nyugati felébe. Továbbá bízom benne hogy a cégvezetők, tulajdonosok is megtelepszenek majd itt, hiszen ezáltal az ő kényelmi feltételeiket is jobban ki tudjuk majd elégíteni. Illetve a már meglévő nagyobb vállalkozások, cégek vezetői is bővíteni tudják majd ezáltal a kereteiket.
A turizmusnak is nagy lökést adhat a gyorsforgalmi út megépülése. A megyébe sok turista érkezik, nagyon jók az adottságaink, de mikor pár éve végigmentem a Békéscsaba – Kecskemét szakaszon, csodálkoztam, hogy ide turisták visszajárnak, mert nagyon rossz útviszonyokat tapasztaltam. Ha ez a hátrány megszűnik, akkor az még több látogatót, még több, az idegenforgalomból származó bevételt jelenthet.

VK: Mely területeken látja, hogy kiugrási lehetősége van a megyének?
ZM:
A mostani uniós ciklus a gazdaság irányába egy jó értelemben vett „letámadást” fog jelenteni. Egy olyan injekció lehet ez, amely minden területen növekedést idézhet elő. Ennek sikeresség azon múlik, hogy az adott részterületek szereplői mennyire fognak sikeresen pályázni, és hogy azok a fejlesztések mennyire átgondoltak és mennyire fenntarthatóak.
Nem lesz elég a TOP-ban az önkormányzatoknak lehívni azt az 58 milliárd forintos keretet, amely rendelkezésre áll. Ez egy jó alapot teremthet. Én azért dolgozok, hogy ez az alap meglegyen!
De a cégeinknek, a gazdáknak és az önkormányzatoknak minden lehetőséget meg kell ragadniuk ahhoz, hogy ezeket a fejlesztéseket létrehozzák. Ez így együttesen, hogyha mindannyian sikeresek vagyunk, akkor növekedésre állíthatja Békés megyét.

Képek forrása: Békés megye és Zalai Mihály Facebook oldala

Krupincza Mariann

 

“A vidék él, és élni fog! Ezt akarjuk megmutatni!”

Mi visz rá több tévés szakembert, hogy az egész embert kívánó munkájuk mellett belevágjanak egy közösségi médium megvalósításába is? Mi lehet a céljuk? Merült fel bennem a kérdés mikor rábukkantam ismerősöm, Nagy Szabolcs és társai új projektjére, az “Él a vidékre!”, amellyel olyan Csongrád megyei településeket is belekapcsolnak a vérkeringésbe, amelyekről úgynevezett mínuszos hírekben ha olvashatunk a lapok hasábjain.
A videóportál indulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről kérdeztem Nagy Szabolcs riportert.

alaplogo

Viharsarki Kanapé: Hogy jött az ötlet, hogy elindítsátok ezt az oldalt?
Nagy Szabolcs: Maga az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett, de ahhoz, hogy valóság legyen, nagyon sok mindennek optimálisan kellett alakulnia. Bármilyen jó is egy terv, komoly előkészületek, célkitűzés, és partnerek nélkül nem fog működni, így sokáig csak érlelődött.
Három évvel ezelőtt kerültem egy olyan csapatba, ahol azt láttam, megfelelőek az alapok, van mire építeni. Akkor még nyoma sem volt névnek, stílusnak, tematikának. Csak a cél volt, hogy létre kell hoznunk valami jót, valami maradandót. Hasznosat. A többi az elmúlt másfél évben alakult ki. Tavaly tavasszal adtuk be az „Él a vidék!” megvalósítását a gyakorlatban is előremozdító NEA pályázatot. Október elejére lett kész minden, azóta teszteltünk, és fejlesztettünk. Fokozatosan toljuk ki a határainkat.

VK: Mi a fő célkitűzésetek?
NSZ: Hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk idáig, de én azt gondolom, ez nem véletlen. Persze, a megvalósítást az is hátráltatta, hogy országos televíziós munkáink mellett vágtunk bele, ami már önmagában is egész embert kíván. Viszont pont ez adta meg számunkra azt a hátteret, hogy tudjuk, mit, és hogyan akarunk csinálni. Az „Él a vidék!” vezető operatőrével, Révész Zsolttal nagyon jól kiegészítjük egymást, mindketten munkamániások vagyunk, nem csak ülünk, és várjuk, hogy történjen valami. Együtt határoztuk meg az alapvető célokat, az alapján, hogy hol láttunk „piaci rést”. Ez nagyon fontos.
Bár nem vállalkozásként hoztuk létre az oldalt, hanem a ZsupArt Egyesületen keresztül, a piaci folyamatokat hiba lett volna nem figyelembe venni, ha fenntartható, működő dolgot akar létrehozni az ember. Márpedig mi azt akarunk. Elsősorban kistelepülésekkel fogunk foglalkozni, mert bárki, bármit mond, ezeken a helyeken nincs jelen a média. A megjelenő anyagok nagy része videó, mert az interneten csak ez a forma nem fejlődött még ki teljesen szakmailag, és mert a saját tudásunk alapjai is ebben a műfajban a legmagasabbak.
Pozitív példákat, és eredményeket akarunk megmutatni, mert botrányt, balesetet, állatkertben született állatot lehet látni máshol is. Ezek mind tudatosan, és szakmailag megalapozottan hozott döntések, nem cseréljük le a járt utat, csak kiszélesítjük.

VK: Ez hobbi vagy munka számba megy?
NSZ: A hobbijára általában pénzt költ az ember, míg a munkájából bevételt remél. Nekem magánemberként nagyon sok hobbim van, de ha elmegyek riporterként bármilyen eseményre, az nagyon nem tartozik ebbe a körbe. Vannak, akik azt mondják, „válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod”. Szerintem ez nem igaz.
Ha szereted a munkádat, akkor jobb lesz az eredmény, és reggel nem mogorván, hanem mosolyogva indulsz reggel dolgozni, de még csak ez sem lehet egy életen keresztül minden napra igaz. A munka, az munka.
Ha a mostani időszakot nézzük, egyelőre több a befektetett energia és pénz, mint a bevétel, de mindegy mibe vágsz bele az életben, minden kezdet ilyen. Révész Zsolttal azonban folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez megforduljon. Ha nem lennék meggyőződve a sikerről, nem vágtam volna bele. Sokszor láttam már én is olyat, hogy gyere, ezt most csináld meg ingyen, aztán majd lesz bevétel. Ez nem így nem fenntartható.
Ne értsd félre, mindannyian szeretjük, amit csinálunk, de abban egyetértünk, hogy nem azért hoztuk létre az „Él a vidék!”-et, mert nem volt jobb dolgunk. Van egy alapvetően ingyenes, társadalmilag hasznos szolgáltatásunk, a sajtómegjelenés biztosítása közösségeknek, civil szervezeteknek, kistelepüléseknek, akik hasznos, és eredményes munkát végeznek, de nem kapnak nyilvánosságot. Mindenki tudja, hogy erre nagy szükség van, azért nem jött eddig létre, mert a rengeteg munka miatt, ami mögötte van, senki nem mert belevágni. Mi megtettük, de nekünk is ugyanúgy meg kell oldani ennek a finanszírozását, mint bármelyik másik médiumnak. Amit mi létre akarunk hozni, az gazdaságosan fenntartható, közhasznú, magas szintű újságírás, ami rendszeresen eljut a legkisebb településekre is. Nem látok erre példát ma Magyarországon. A cél hasznos, kell lennie mögötte annyi forrásnak, hogy a költségeket kitermelje. Az eddigi tapasztalatok alapján van is, bár az igaz, hogy sokat kell érte dolgozni.

VK: Hogy verbuválódott össze a csapatotok?
NSZ: Jelenleg hárman vagyunk, de egyikünk sem ezzel foglalkozik főállásban, és van néhány külső munkatárs. Évek óta ismerjük egymást, és mindenki dolgozott már több-kevesebb alkalommal országos sajtónak, bár ez nem feltétel. Mivel az induláshoz szükséges szakembereket össze tudtuk szedni „házon belülről”, egyelőre inkább azzal foglalkoztunk, hogy stabil háttér legyen.

szabi_avatar

VK: Hogy látjátok, a vidéki emberek mennyiben különböznek a fővárosiaktól, illetve a fővárosiak miként vélekednek a vidékről?
NSZ: Én mindössze pár hónapig éltem Budapesten, abból nem vonnék le messzemenő következtetést. Emberileg azt gondolom nyitottabbak, kitartóbbak, segítőkészebbek a vidékiek, és talán pozitívabban látják az életet. Legalábbis mi többnyire ezzel találkozunk. Amit a legnehezebben viselek, ha azt látom, hogy valaki úgy tesz, mintha azért lennénk, hogy kiszolgáljuk a fővárost. Sajnos van erre példa.
Szakmai szempontból vidéken lassabban lehet előre haladni, de cserébe valamivel nyugodtabb a környezet. Szóval szerintem itt optimálisabb legalábbis az alapokat megszerezni. Az országos médiában is mindent Budapest irányít, a helyi tudósítóknak maximum alkalomszerűen, vagy közvetve van befolyása arra, hogy végül mi kerül a hírekbe. Ajánlunk valamit, aztán vagy kérik, vagy nem. Vagy kérnek teljesen mást. Szelektálás van, mert behatárolt a műsoridő, vagy az oldalszám, vagy a működésre fordítható pénz. Ez is az egyik oka, hogy meg akartuk csinálni az „Él a vidék!”-et. Kevesebb jó dologról maradunk így le, olyan hírek is kaphatnak nagyobb nyilvánosságot, amelyek első körben nem kerülnek be az országos hírekbe. De ha már látják, akkor akár oda is bekérhetik.

VK: Hogy látod, a blogok és videosite-ok mennyire elterjedtek, kedveltek idehaza?
NSZ: Közönség az van. Mostanra már nagyobb is, mint bármilyen más helyen. Az internet hátránya és előnye számomra ugyanaz: mindenki számára elérhető. Bárki hozzá tud, és általában hozzá is akar szólni bármihez. A nyilvánosság jó, ahogyan a vélemények ütköztetése is, de az interneten ez sok esetben nem „civilizált módon” zajlik. Ez a probléma.
Az a fajta szakmai professzionalitás, ami a hitelességet biztosítja, a televíziónak, és a nyomtatott sajtónak régóta sajátja, az interneten még csak pár helyen lelhető fel. Rohamosan nőni fog, de ez nem jelenti azt, hogy az ostobaságok, és értékek aránya megfordulna. Mindkettőből több lesz.
A blogok, és a videó oldalak tekintetében ugyanezt a szakmai és erkölcsi felelősségvállalást hiányolom. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mindig sokkal többen lesznek azok, akik úgy tesznek szert milliós nézettségre, hogy hülyét csinálnak magukból, és miközben szentül meg vannak róla győződve, hogy amit csinálnak, az jó. Sőt, nem csak jó, még értékes is.
Ami engem illet, én nem így szeretnék közönséget szerezni, de elfogadom, hogy van ilyen, és lesz is.

VK: Kiknek ajánlod leginkább a figyelmébe az oldalt?
Annak, aki széleskörűen akar tájékozódni, és nem csak a botrány, baleset, bulvárhírek érdeklik, hanem az is, hogy mik azok az eredmények, és értékek, amikre tényleg büszkék lehetünk. Mindennel szeretnénk foglalkozni, ami érinti, és foglalkoztatja az embereket, legyen szó közéletről, kultúráról, vallásról, vidékfejlesztésről, vagy bármiről.
A vidék él, és élni is fog! Ezt akarjuk megmutatni!

VK: A dél-alföldi régiót hova helyeznéd az ország térképén kultúra és közösségi élet szempontjából?
NSZ: Az utóbbi egy évben volt szerencsém az ország nagy részét bejárni, így azt mondhatom nem látok lemaradást. Minden térségnek megvannak a maga hagyományai, szokásai, a mi régiónk talán egy kicsivel kevesebb figyelmet kap. Bár ez az utóbbi néhány évben azért sokat nőtt.
Alapvető érdekünk az, hogy megmutassuk az értékeinket, mert ma az emberek csak azt veszik észre, ami kiszúrja a szemüket. A dél-alföldi régió szerintem nem rosszabb, és nem jobb a többinél. Komoly kulturális múltja van, erős közösségekkel a legkisebb településeken is. Csak láttatni kell. Bőven van mire büszkének lennünk, de ugyanúgy minden magyarországi régiónak is.

VK: Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
NSZ: Csak pozitívat, persze ezt elmondani el lehet egy olyan konferenciáról is, amin ketten vettek részt. Mi már a kezdetekkor tudtuk, hogy nem vetődhetünk árnyékra, mert hasznos, és hiánypótló lesz, amit csinálunk. Így engem nem lep meg, hogy sokan támogatnak, amivel tudnak. Olyan helyekre, eseményekre is eljutunk, ahová más médiumok csak elvétve, nem csoda, hogy mindenhol szívesen fogadnak. Biztosak vagyunk benne, hogy az irány jó, csak tartani kell.

VK: Terveztek-e együttműködést más médiumokkal?
NSZ: Az „Él a vidék!” alapjának egyfajta cserekereskedelemre épülő rendszert képzeltünk el, most ennek van folyamatban a kidolgozása. Azok az anyagok, amiket elkészítünk, elérhetőek lesznek a partnereink számára, és mi is fogadunk anyagokat. Sőt, azt szeretnénk, hogy egy általunk, ingyenesen fenntartott rendszerben rajtunk keresztül a médiumok egymás anyagait is elérhessék, természetesen forrásmegjelöléssel.
A helyi televíziók nézettsége például, hiába fontosak egy közösség számára, alig pár százalék. Ennek nyilván több oka van, de az egyik, amin mi tudunk segíteni, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt még Csongrád megyén belül sem tudnak sok helyre eljutni.
Az embereknek akarják tudni, hogy mi történik a saját településük környékén, de emellett azt is, hogy mi zajlik a világban. Ha pedig a kettő között dönteni kell, akkor az utóbbit fogják választani. Azzal a rendszerrel, amit mi megálmodtunk, a helyi médiumok úgy tudják növelni a nézettséget, és a műsoridőt, hogy mindez nem kerül nekik több pénzbe.
Persze nem kell azt gondolni, hogy akkor egyszer csak átvesszük az országos televíziók összes nézőjét, de növelni lehet a mostani számot. Ez egy példa nélküli, úttörő modell lehet a vidéki tájékoztatásban, aminek a jelentősége túlmutat a frontvonalba helyezett honlapunkon.

VK: Hogyan tovább?
Ezt az évet úgy kezdtük meg, hogy nagy előrelépést várunk. A hosszabb előkészítésnek köszönhetően minden előttünk álló feladatra megvan a terv, sőt mindenre optimista, és pesszimista verzió is.
A technikai háttér tekintetében eddig sem álltunk rosszul, de azok a fejlesztések, amiket erre az évre beterveztünk, nagyságrendekkel szélesíthetik a lehetőségeinket. Nem könnyű, összességében több milliós beszerzésekről beszélünk, hiszen a videó készítés a legdrágább műfaj, és csak pályázati úton tudunk fejleszteni.
Mivel az „Él a vidék!”-el már most is Csongrád megye lefedését tűztük ki célul, a munkatársaink létszámát is bővíteni kell. Fiatalokkal akarunk dolgozni, a tervek szerint ebben az évben tíz gyakornokot fogadunk majd. Próbaidő után én 3-4 fős bővítést tartok reális célnak, mivel ezt azért ki is kell tudni gazdálkodni. Azt viszont nagyon fontos leszögezni, hogy fizetés akkor van, ha valakit egyedül, megbízhatóan ki lehet küldeni elkészíteni egy anyagot.
Nincsenek előfeltételek, de a markunkat akkor tartsuk, ha megvan az alapja. Cserébe technikai, és szakmai kapcsolati háttér van mögöttünk, amivel országos szintre lehet emelkedni, ha valaki kitartó.

Képek forrása: Nagy Szabolcs, elavidek.hu

Mia