Kitörni az ördögi körből

A negyvenkettedik széken ülő nő című monodráma Tarsoly Krisztina főszereplésével görbe tükröt tart napjaink társadalma elé. A Jókai Színház a november 11-i premiert követően február 14-én és 15-én tűzte ismét műsorra a Tallér Edina írásából készült művet, amely a budapesti közönséget is magával ragadta már az év végén.

face_cover_a_42_szeken_ulo_no

A Stúdiószínházban elevenedett meg egy olyan történet, amely napjaink népbetegségeiből jócskán merít. A főhős, egy fiatal nő, aki sok kortársához hasonlóan keresi mind önmagát, mind a boldogságát. Egy évtizede napról-napra ugyanazt a monoton munkát végzi egy istállószerű irodában, jóformán alig van magánélete, és folyamatosan aggódik beteg édesapja állapota miatt.

A történet helyszíne a főhős munkahelye vasárnap délután, ahová lelkesen bejár takarítani. Bár nem vallja be magának, talán csak a lelke mélyén, de ez a túlbuzgóság is csak egy menekülési útvonal. Addig sem kell otthon a négy fal között ücsörögnie a kórosan elhízott édesapjával, aki már ki sem tud mozdulni a lakásból.
A másik ilyen egérút ingerszegény életében a futás, amely viszont bár egy időre kikapcsolja akárcsak a zenehallgatás vagy a fotózás, de ez is csak tüneti kezelésnek bizonyul. Mert hiába a rendszeres mozgás, hogyha a vágyait meg nemcsak képletesen, hanem a szó szoros értelmében lenyeli.
Amikor idegesen a gyomrához kap, és ostorozza önmagát, hogy megint mindent összeevett, és megkönnyebbülésként beszél arról, hogy a hányás/hánytatás ilyen esetben felér nála a „megtisztulással”, akkor már sejthető, hogy kezdődő bulimia elevenedik meg előttünk egy enyhébb formájában (falásroham helyett a beteg „csak” összeeszik mindenfélét).

img_9602_0

A bulimia és az anorexia az egyéb lelki eredetű evészavarokkal együtt napjainkban gyakori diagnózisok fiatal nők nagy százalékánál. Ez nem is csoda, mikor egy sor elvárás tornyosul a gyengébbik nem tagjai fölé.
A divatlapok és általuk a társadalom is elvárja, hogy egy nő legyen csinos, ápolt, szexi. Egyszerre legyen a topon mind a magánéletében, mind a munkahelyén, de mellette legyen összeszedett, és ha épp leszakadni készül rá az ég, akkor is fessen úgy, mintha a skatulyából húzták volna elő. Mindez azonban csak elérhetetlen álom marad, a tökéletességre lehet törekedni, de sosem mondhatjuk azt ki, hogy az életünk minden területe maga a megtestesült tündérmese. Aki ezt álltja, az hazudik!

Ugyan csak jól ismert jelenség, a csontig lerágott pozitív megerősítsek mantrázása úgy, hogy közben egy percig sem hisszük el azt a nemes gondolatot, amelyet mormogunk az orrunk alá. Így mit sem ér azonban a programozás, és az elmaradó változás csak továbberősítheti a gyengébb jellemekben a „lúzerség”, az örök vesztesség érzését.
A társas magány jelensége ugyancsak felkavaró a történet folyásában. A mondhatni antihősnőről végig süt, hogy nem mer kapcsolatokat építeni, pontosabban bagatell kritériumokhoz köti egy-egy barátság vagy ne adj isten ismerkedés kezdetét. A pszichológusok és a pszichiáterek órákat tudnának ezekről a mazohista, általában „majd akkor” kezdetű téveszmékről mesélni.

img_9824_0

A Gerner Csaba által színpadra állított mű hemzseg a túlzásoktól és a túlkapásoktól, de épp ezekkel igyekszik felhívni a nézők figyelmét arra, hogy milyen torz, skatulyázós világban élünk, ahol az számít kívül állónak, aki felvállalja az igazi arcát!
Szegény lánytól úgy veszünk búcsút, hogy tudjuk, másnap találkozni fog a főnökeivel, akik az utóbbi hetekben már megváltak a negyvenötödik, a negyvennegyedik és a negyvenharmadik széken egykor helyet foglaló kollegáktól. A főszereplőnk pedig a negyvenkettediken ücsörög, szinte tehetetlenül, miközben a címkéi és téves hiedelmei miatt elszalad mellette az élet és megannyi lehetőség!

Pedig csak egyszer kell felnyitni a szemünk, és megemberelve önmagunkat, kezünkbe venni a sorsunk irányítását!

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Reklámok

Hiánypótló kiadvány jelenik meg a kolbászfesztiválra

A CSABAI táj, ember, munka, szokás, kolbász, fesztivál – írásban és képben. Hiánypótló kiadvány jelenik meg a jubileumi, 20. Csabai Kolbászfesztiválra. Ambrus Zoltán szerkesztő és Hégely Sándor gondolatait közöljük.

coverfrontback

– Úgy gondoltuk, akkor tudunk méltó módon ünnepelni, ha azt a várost, ahol családi, közösségi termékként megjelent a kolbász, alapot biztosítva a fesztiválhoz, egy könyvben is megmutatjuk azoknak, akik ellátogatnak hozzánk – hangsúlyozták.

– Ez egy összefoglaló körkép, sok nézőpontból, sokféle stílusban vall a városról. A könyv szerzői egyben biztosan megegyeznek, ugyanolyan tisztelettel gondolnak elődeinkre, akik megalapították, újraalapították és megőrizték nekünk évszázadokon keresztül Csabát, csabainak. Ahhoz, hogy eligazodjunk a város múltjában, szokásaiban, szükség van a táj, az ember munkája, ételei, épületei, kapcsolatai bemutatására is. Erre tettünk kísérletet abban a reményben, hogy aki visszajár hozzánk, annak kiteljesedik a kötődése. Aki még nem járt nálunk, annak pedig kedve lesz megismerni mindazt, ami CSABAI.

Igazi csabaikum, hogy a paraszti túlsúly és mentalitás megmaradt a városban, de ez nem fékezője, hanem megalapozója volt mindannak, ami Békéscsabán végbe ment. Olyan szerves fejlődés figyelhető meg, amiben a parasztok utódai iparosok, kereskedők lettek, majd később értelmiségi pályára kerültek, hogy papok, tanítók, orvosok vagy ügyvédek legyenek. Akik ismerik a várost, beszélnek szlovákul, képviselni tudják az érdekeket és védeni tudják az értékeket.

andrassy_eleje

– A város mai arculata, hangulata az elmúlt 150 évnek, a kereskedelem, az ipar, a közlekedés fejlődésének és a legutolsó időkig a mezőgazdaság meghatározó szerepének a lenyomata. Csaba ekkor már méltán híres malomiparral, egyre dominánsabb feldolgozóiparral hívta fel magára a térség, az ország és Európa figyelmét, és ebben a folyamatban vált a csabai kolbász a város emblematikus termékévé, egyedi helyi termékké és generációk büszkeségévé.

– Megváltozott körülmények között, de még él, sőt, újjáéled mindaz, amit kolbászos hagyománynak gondolunk és tudunk: családok vágnak disznót és készítenek kolbászt. Kistermelők látják el a fővárost, csomagban küldik termékeiket mindenfelé, idegenből érkeznek sokan azért, hogy megízleljék a Csabai kolbászt – mondta Ambrus Zoltán és Hégely Sándor. – Aki a Csabai Kolbászfesztiválra látogat, belekóstolhat mindabba, ami egy város történelmét írta, hangulatát, ízét, szeretetét adta, ami családokat, közösséget kovácsolt, és tett ragaszkodóvá, büszkévé.

kolbi

A könyvben számos légi felvétel látható, nem hiányoznak a város emblematikus épületei, meghatározó személyiségei sem.
A kiadványt Barabás Ferenc tervezte, a szerzők között többek között megtalálható Ando György múzeumigazgató, Banner Zoltán művészettörténész, Köteles Lajos történész, Grecsó Krisztián író, Erdész Ádám levéltár-igazgató, Boldog Gusztáv természetvédelmi szakember, Sicz György kertészmérnök. Lipták Pálnak, a város nagy ismerőjének írásait, rajzait is tartalmazza a könyv, melyet az október 28­–31. közötti Csabai Kolbászfesztiválon vásárolhatnak meg.

Képek forrása: Csabai Kolbászfesztivál hivatalos oldala, csabaikepek.hu

Halló(k), itt vagyunk!

Nem mindennapi színházi élményben lehetett része annak, aki június 26-án, vasárnap este a TeÁtriumban megtekintette a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Békés Megyei Szervezetének tagjai által színre vitt Rómeó és Júlia történetet.

halló3

Mielőtt Shakespeare örökbecsű darabjának rövidített verzióját megtekinthette volna a közönség, egy színes, versekből és dalokból álló csokrot nyújtottak át a Színi tanház növendékei, amelyben olyan művek kaptak helyet, amelyet a tavasz folyamán kiírt pályázatra érkeztek. A pályázat célja az volt, hogy a hallássérült embertársainkat is alkotásra, érzelmei kifejezésére késztesse.
Igazán szívhez szóló pályaműveket válogattak össze a szervezők, de talán a legérzékenyítőbb momentuma az első etapnak az volt, mikor az egyik korábbi Angyalok szárnyalása estről ismert, kifejezetten a siketekről és nagyothallókról szóló dalt adta elő a Jókai Színház egyik művésze.

halló2

Majd ezt követően mutatták be a lelkes színjátszók a romantikus történetet, amelynek színre vitelében közreműködött Komáromi Anett és Tege Antal, a színház színművészei, utóbbi rendezőként is bábáskodott a darab felett. Azonban ahhoz, hogy az akadályokat legyőzhesse az elszánt csapat, szükség volt egy jeltolmácsra. A szegedi Vörös Zsolt oroszlánrészt vállalt a munkában. Ő közvetített a hallók és a hallássérültek között. Így született meg az a kicsivel több, mint félórás varázslat, amelyhez hasonlót talán sokan még nem is láttak.

Tege Antal rendező még az első jelenet előtt pár mondatban elmesélte, hogy jött létre a darab, mi volt a főkoncepció. A nézők megtudhatták, hogy a rendező a Montague-kat és a Capulet-éket úgy osztotta fel, hogy az egyik család tagjait nagyothallók, míg a másik családét siketek alakították. Rómeó és Júlia esetében is megjelent ez a kettősség, ezért két Rómeó és két Júlia is színre lépett. Továbbá az is érdekesség volt, hogy Komáromi Anett és Illés Adrián kölcsönözték hangjukat a nagyothalló szereplőknek, míg a dialógusokat és a történetet a jeltolmács jelelte a közönségnek és a színészeknek.

halló1

Számomra felemelő élmény volt megtekinteni ezt az összeállítást, amely mögött komoly, összehangolt munka, nem kevés kitartás és lelkesedés állt. Minden tiszteletem a közreműködőké, de külön kiemelném Vörös Zsolt jeltolmács munkáját, aki mondhatni, hogy Atlaszként tartotta és vitte előre a cselekményt és a darabot egyaránt.
Remélem a jövőben is több olyan kezdeményezést valósítanak majd meg a Jókai Színház művészei, amelyekkel országos szinten is élenjárnak, és amelyekkel minél szélesebb körnek tudják megmutatni a színházi világ varázsát!

Az est házigazdája Bíró Csaba képviselő, a Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sport bizottság elnöke volt.

Fotók: Jókai Színház hivatalos Facebook oldala

Mia

 

A betyárok világába repít minket Rozsnyai János új kötete

A betyárok romantikus világába repíti olvasóit Rozsnyai János makói író, akinek legújabb kötetét, a Betyárkalandot az ünnepi könyvhéten ismerhette meg mind a makói, mind a szegedi és a pesti közönség. A szerzővel többek között az alkotás folyamatáról, eddigi munkáiról, a betyárok legendáiról és jövőbeli terveiről beszélgettem.

rozsnyai1

Viharsarki Kanapé: Honnan jött az ötlet, hogy új kötetedben a betyárok mindennapjaival foglalkozz?
Rozsnyai János: Már régen foglalkoztam levéltári kutatásokkal. Munkám során gyakran találkoztam olyan esetekkel, amelyek betyárok tetteit is érintették. Több, más irányú írásom során felötlöttek bennem ezek az esetek is.
Aztán elkezdtem írni ilyen irányú novellákat, amelyek kimondottan ezekre utaltak. Ezek ösztönöztek arra, hogy alkossak egy olyan kisebb regényt, amely a korabeli szegény parasztember és a betyárok közti kapcsolatra világít rá.

VK: Makón és környékén sok legenda maradt fent a betyárokkal kapcsolatban?
RJ: Makón és környékén maradtak fönn történetek, de ezeket a népi hagyomány csak nagyon szórványosan őrizte meg. Sikerült néhányat begyűjtenem. Elsősorban családi emlékek voltak ezek, de a regényben nem is ezek játszottak főszerepet.

VK: Milyen történelmi események hívták életre ezt a máig titokzatos világot?
RJ: 
Történelmi események nem játszottak jelentős szerepet a regény létrejöttében. Pusztán a múlt iránti rajongásom, a tájegység, bele értve Békés megyét, erős összefüggése Csanád vármegyével, volt az a tényező, ami a regény megírására késztetett.

betyarkaland

VK: Milyen eddig a kötet fogadtatása? A fiatalabb korosztály mennyire nyit az ilyen témájú munkáidra?
RJ: 
A kötet előzetes fogadtatása, úgy tűnik, hogy jónak mondható. Ennek sok oka lehet, én mindenképpen idesorolnám azt a sajnálatos tényt, hogy a mai olvasótábor elsősorban a középkort kapja meg történelmi regényekben. Látni kellene azonban, hogy a magyar történelem nem ér véget a mohácsi csatával! Igen, volt történelmünk azután is.
Az úgynevezett “nagytörténelem” nem nagyon foglalkozott a betyárok korával! Néhány romantikus mű kissé “robinhúdosra” formálta egy-két betyár alakját. Nem! Ők sem voltak angyalok, sőt!!!
A mai fiatalok egy része most ismerkedik ezzel a világgal. A vámpírfilmeken növekedett, a vizualitáshoz szokott ifjúságnak ez a könyv egy lépcsőfok lehet a valóság felé!

VK: Makó mellett Szegeden és Budapesten is képviseltetted magad. Egy nagyvárosi vagy fővárosi közönség mennyire érdeklődő a vidéki témák iránt?
RJ: 
Jómagam is megdöbbentem azon a tényen, hogy a közösségi oldalakon közölt adatok szerint, szinte megdöbbentő az érdeklődés a téma iránt. Bizonnyal benne lehet ebben a korábban már általam írt tény, miszerint roppant keveset tudnak e korszak valóságáról.
A romantika Rózsa Sándora, a róla készült filmsorozat, meghatározó volt az ország jelentős része számára. Az alföldi valóság, főleg Szabó Ferenc csodálatos munkája ellenére, nem igazán alkotott képet e vidékről, az itt történtekről az ország jelentős, főleg fővárosi lakossága számára!

VK: Napjainkban hogy lehet ismét könyvet adni a számítógéphez szokott tömegek kezébe?
RJ: 
Roppant nehéz erre válaszolni. Talán az a tény, hogy műveltebb, tanultabb fiatalság fokozatosan megunja a vizualitásból felé áramló horrort, vámpírfilmeket, és egyre inkább a könyvek felé fordul. Sok ilyen fiatalt ismerek, és bízom benne, hogy mások követik a példájukat!

VK: Hogy fest nálad az alkotás folyamata? Mennyi idő alatt születik meg egy regény?
RJ: 
No, ez megint egy roppant nehéz kérdés. Nem is tudom, hogyan kezdjem! Az alkotás tulajdonképpen gyűjtéssel kezdődött nálam. Maroslele történetét kezdtem el kutatni a makói levéltárban, ahol hatalmas segítséget kaptam Gilicze János barátomtól, aki ott dolgozott. Szakmai és módszertani útmutatásokat kaptam tőle.
A papírtömegek mázsáit átböngészve, rengeteg konkrétumot találtam, amelyek felkutatása során óhatatlanul emberi sorsok maradványaival találkoztam.
Először novellákká formálódtak ezek, majd kisregényekké, aztán országosan is szívesen fogadott regények kerültek ki a tollam alól. Így kezdtem el írni, ami azóta a legkedvesebb szórakozásommá vált.
Lassan írok, alaposan felkutatom a témát. Utána olvasok! Igyekszem saját levéltári kutatásokkal alátámasztani!

Rozsnyai3

VK: Mik a jövőbeli terveid? Legközelebb milyen témában mélyülsz majd el?
RJ: 
Már van egy teljesen kész regényem, az Istenasszony sírja, amellyel három kiadót kínáltam meg, de ugyan azt a választ kaptam, miszerint nem ismerik az olvasók a neolitikum korát. (Szerintem így nem is fogják). Ezt egy csöppet átdolgozom, majd egy bevezetésben kissé körüljárom a kort.
Van egy kurta regénykezdeményem az: Ilona, ami a Pálos rend kialakulásának koráról szó! Írok egy regényt, ami a Bocskai szabadságharcig viszi a hőst. Távolabbi tervem a Táltos keresztje című regényem második részének megírására vonatkozik. Aztán pedig…”letészem a lantot”.

VK: További eredményes munkát kívánok!

Képek forrása: rozsnyai jános Facebook oldala, makohirado.hu

Mia

 

Bánk bán, az ember

Minden nagy mű évszázadokkal a keletkezése után is megszólítja a nagyérdeműt, akármilyen formában is kerüljön feldolgozásra. Nincs ez másképp Katona József Bánk bánjával sem, amelyet március idusa előtt már színpadra állított alapos előkészületek után a békéscsabai Jókai Színház.

Bánk fő

A magyar történelem tele van hányatott sorsokkal, tragédiákkal és talán máig nem gyógyuló sebekkel. Európa szívében, a kereszténység őrzőjeként hazánkon végiggyalogolt már annyi náció nehéz bakancsában, hogy dolog lenne összeszámolni. De mégis, minden világégést vagy „sáskajárást” követően „él nemzet e hazán”, ahogy a költő írta.
Katona József drámája, a Bánk bán egy ugyancsak viszontagságos időszakba röpíti a nézőt. Endre király távollétében hitvese, a merániai származású Gertrudis magyar földön hazájának fiaival és leányaival lezülleszti a királyi udvart. Azonban ezt egyre rosszabb szemmel nézi pár nagyúr, többek között Petúr bán, hogy miként bomlasztják az idegenek szeretett szülőföldjét. Minden bizalmuk Melindában, Bánk bán feleségében van, akinek spanyol felmenőihez hasonlóan van tartása. Hiába is ostromolja őt a királyné testvére, Ottó szerelmével, a jóravaló asszonytól kosarat kap.
Titokban Petúr hazahívja az ugyancsak távollévő Bánk bánt, akiben kételyek ébrednek felesége hűségével kapcsolatban, mikor a titkos szövetkezés megbeszélésére a „Melinda” jelszóval léphet csak be. Mindezt a gyanút csak továbbárnyalja Biberach cselszövése, amellyel Ottót kívánja a csábításban segíteni, úgy, hogy annak nénjének altatóport, míg Melindának ajzószert ad.

Bánk1

Innen már valamennyien ismerjük a történetet. Bánk bán, aki titokban tér haza, hamarjában két sebet is kap: megsértik férfiúi hiúságát, felébred benne a féltékenység zöld szemű szörnyetege, és bosszúra szomjazik, de ott robog ereiben a hazafiság vére is, amely nem engedi járomba hajtani országa népét. Ennek a kettőnek az ötvözete, és mellé a királyné vele szemben tanúsított pökhendisége egyenes utat mutatott ahhoz a tragédiához, amely a 13. században is nemzetközi üggyé tudta kinőni magát.
De a Szabó K. István rendező által most színpadra állított drámában a történelmi tények már-már másodlagos szerepet kapnak. Nyilván ahhoz, hogy a cselekményt megértsük, képben kell lennünk a történettel, de az igazi hangsúly a szereplők jellemére helyeződik. Arra, hogy ki kinek a táborába tartozik, ki hogy kíván a másiknak alávágni, és ha kell, nem riad vissza erkölcstelen eszközöktől sem.

Bánk2

Miközben Melindából az udvar gúnyt űz, férje úgy megmarja, hogy a szívós nő összeroppan a terhek alatt. Anyai szíve nem tudja elviselni, hogy gyermeküket Bánk megátkozza, de nőként nem tud szembenézni azzal a szégyennel sem, amelyet ártatlanul a nyakába varrnak.
Biberarch alakja az örök haszonleső karaktere. Számára semmi sem szent, ha kell a gyáva és piperkőc Otto talpát nyalja, de ugyanakkor próbálja jó arcát mutatni a magyar oldal felé is. Kétes tanácsai okozzák az ő vesztét, saját eszközét fordítják ellene fizikálisan is.
Petúr bán és csatlósai a dölyfös, mély nemzeti tudattal bírók megtestesítői, akiket saját keservük hajt előre, és se nem látnak, se nem hallanak. Erőből cselekednek, forró fejjel, hiába kéri őket Bánk és sógora, Mikhál az átgondoltságra. Az ő ellenpontozásuk valahol Tiborc, aki a nép egyszerű gyermeke, tudja, hogy panaszra hiába nyitja is ajkát, nem hallgatja meg jóformán senki. Ezért beletörődik a saját sanyarú sorsába, de a nyomorúságai ellenére is megmarad tisztaszívű, derék embernek, aki a szívére hallgatva igyekszik a jó ügyet szolgálni.
Gertrudis a háttérben részben meghúzódó, de azért lesből támadó negatív karakter, aki hatalmát kihasználva képes egy-egy húzással mások életét sárba tiporni. Bár kineveti Ottó öccse szerelmi álmodozását, mégis mikor látja, hogy Melindával máshogy nem bír el, addig tapossa annak becsületét mások éles nyelvével, hogy abba a feleség, anya, nő beleőrül.

Bánk3

A darab végén Endre király helyében sem sokan lennének. Uralkodóként ránehezedik az a feladat, hogy igazságot tegyen, miközben a könnyeit el kell rejtenie, pedig majd szétszakítja a bánat elhunyt hitvese ravatala mellett. Fájdalmában majdnem halálos ítéletet mér Bánk bánra és a kicsi fiára, Somára, mikor befut Tiborc, és közli, hogy Melinda meghalt, mikor Bánk házát felgyújtották. Ekkor a király úgy dönt, hogy hagyja menni a bánt, hisz’ a sors már rendezte nála a számlát.

Katona remekművét a rendező bár újraértelmezte, a díszletek és a jelmezek tekintetében is, és bár megtartotta az eredeti eseményszálat, a hangsúly Bánkra, mint emberre helyeződik. Nyomon követhetjük az ő lelki vívódásait, és némiképp azonosulni is tudunk vele. Korának szereplői, a szélkakasok, a ficsúrok, a hajthatatlanok vagy a hatalmukkal visszaélők ma is köztünk élnek, és bár nehéz néha beismerni, de nem mindig diadalmaskodik a jó, viszont, mint jól tudjuk a sors nem felejt, és akkor sújt le, mikor a legkevésbé várnánk!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos Facebook oldala

Mia

Mindannyian voltunk már Nyilas Misik

Ahogy azt hallani, a Békéscsabai Jókai Színház mostani évadában főként gondolkodásra késztető, komoly darabok kerülnek a színpadra, amelyek egyben a szívünket is megérintik. 2016-ban ehhez nyújtott remek bemelegítést Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének színpadi változata, amelyet 24 év után Seregi Zoltán, a színház direktora állított a színpadra.

légyjó2

Hosszas válogatás és kemény munka előzte meg Békés megyében az általános iskolások számára kötelező olvasmányból készült színpadi darabot, amelynek gyermekszereplőit több helyszínen hallgatták meg a szakemberek. A szerepekre 144 fiú pályázott, közülük kerültek ki azok a zömében kamaszkoruk előtt álló fiúk, akik egy életre szóló élménnyel gazdagodhattak a színház világában és ártatlanságukkal, eleven játékukkal elvarázsolhatták estéről-estére a megyeszékhely közönségét.

Majdnem két és félévtizeddel ezelőtt már nagy népszerűséggel játszották a Viharsarok szívében a musicalt, amelyben akkor ma már olyan nagy nevek tűntek fel, mint Sánta László vagy Szente Vajk. A tanárurat pedig akkoriban a mostani szereposztásban Pósalaky úrként megjelenő Vikidál Gyula alakította, akinek megjelenése és erőteljes hangja akkor is uralta a színpadot.
De a fókusz természetesen ki máson is lenne, mint Nyilas Misin, akit felváltva Bolla Márton és Kozák Ádám formált meg.

légyjó3

A történet mindenki számára ismert. A századfordulón járunk a cívis városban, Debrecenben, ahol a református kollégium falai között a tanítók embert igyekeznek faragni a nebulókból. A fiúk közül kiemelkedik a szegény sorból való, tehetséges és jellemes tanuló, Nyilas Misi, aki nagyon szeret debreceni diák lenni, de egyre több pofon éri még abból a világból is, amelybe vágyik: a felnőttekéből.
Az eleinte kissé naiv fiúcska szemében a felnőttek bölcsek, tudnak viselkedni és nem ártanak egymásnak. Azonban ahogy a történet halad előre, egyre inkább világossá válik számára, hogy bár bizonyos gyermeki dolgokat elhagynak az általa bálványozott idősebbek, a játékaik talán még kegyetlenebbé válnak a családokon, hivatalokon és a munkahelyek falain belül. Épp ezért is nevezik Móricz regényét társadalmi regénynek. Hiszen felvonultatta a kiegyezést követő évtizedek Magyarországának valamennyi társadalmi rétegét, a jómodú polgári családtól kezdve a szerencsejátékokon minden vagyonát  elherdált dzsentriken át egészen a legegyszerűbb parasztemberekig. Valamennyi réteget összekovácsolt a regényben és a musicalben egyaránt egy közös kitörési lehetőség: a gyermek. A gyermek, akibe megéri belefektetni az energiát és a pénzt, aki kiművelt emberfővé válva segít majd felvirágoztatni családját, és a közösség megbecsült tagjaként öregbíteni legfőként a família hírnevét.

légyjó4

Bár az iskolai jelenetekben megjelentek a gyermekjátékok, egymás ugragátása, a hangsúly az emberi kapcsolatokra és a becsületre helyeződött. Láthattuk, hogy a még szinte romlatlan fiúk hogy szakadnak két vagy három táborra egy-egy társuk vagy egy-egy helyzet kezelése érdekében, miképp dolgoznak vagy zárnak össze bizonyos szituációkban. A gyermeki hevesség mögött már a kiforróban lévő értékrendszerek kialakulását is nyomon követhettük.
De az iskola csak egy kis szelet a nagybetűsből. Sokszor inkább töltött be burok szerepet, az igazán kemény kalandok és pofonok Misit is a falakon túl várták. A gazdag családban találkozott a telhetetlenséggel, a hedonizmussal, amelyet Törökék fia (Vadász Gábor) képviselt. Ezzel szemben látta, hogy Doroghyék milyen hatalmasat zuhantak a felelőtlenség és a játékszenvedély miatt. Lányuk Bella (Köböl Lilla), akibe a kis főhős bele is szerelmesedett, ebből a lehetetlen közegből próbál kitörni, és a katarzísban meghoz egy olyan döntést, amely erkölcsileg nem helyes. Tovább árnyalja ezt a képet Pósalaky (Vikidál Gyula), a város egykori tanácsnokának alakja, aki megtanítja Misit arra, hogy ebben a hazug világban is helye van az igazmondásnak, az tesz különbbé, és oldja fel a feszült helyzeteket.

légyjó1

Mikor Misit a megfújt lutri miatt meghurcolják, és felcsendült mind az ő, mind a Valkay tanár úr (Katkó Ferenc) éneke, szem nem igen maradt szárazon a nézőtéren. Szinte mindenki beleélte magát egy percig a véletlenek kegyetlen összjátékának áldozatául esett fiú szerepébe.
Hiszen kit nem vádoltak már meg ártatlanul, kit nem használtak ki vagy próbáltak befeketíteni!? Az élet iskolájában ezen mindenki átesik, néha többször is. Az erőtlen ilyenkor padlót fog, és erejét vesztve arrébb kúszik, de az erős, ha nem is rögtön, de összekapja magát, feláll, és újult erővel kivonul a csatamezőre. Mert bár a szerzett sebek még évek múltán is fájhatnak, de ez a sajgás arra emlékezteti a “tulajdonost”, hogy minden túlélhető! S bár néha az isteni igazságszolgáltatás késik, a jó Öreg ott fent, nem felejt, és a vádlóból, a kártevőből könnyen lehet rövid időn belül áldozat.
Misi számára is van újrakezdés, tanulmányait Sárospatakon folytathatja, és évekkel később kiforrott, erős egyéniségként a katedrán állva adhatja át tudását, és nevelheti a jövő generációját.

A farkas törvények világában is megéri jónak, igaznak maradni. Mert lehet, hogy néha lerongyolódunk, a megszerzett tapasztalatoknak “hála” óvatosságunk és meggondoltságunk előrébb tud minket vinni, és emberek tudunk maradni az őrült zajban is, mindhalálig!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos oldala

Mia