Nagy Gyöngyi: Nem szabad elfelejteni mi történt november 4-én

Október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére emlékezünk, november 4-én pedig elgyászoljuk annak vérbe fojtását. Nagy Gyöngyi történésszel, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanárával 1956 ismert és kevésbé ismert nőalakjairól és a forradalmi történések viharsarki vonatkozásairól is beszélgettünk. De érintettük a Budavári Polgári szalon eseményét is, amelyen a vásárhelyi történész Wittner Máriával, egykori szabadságharcossal beszélget majd.

Fotó: Ács Helga/Vásárhely24.hu

Viharsarki Kanapé: Míg október 23-a a forradalom kitörésének ünnepe, addig november 4-e annak leveréséről szól. Utóbbi emlékezete mennyire van jelen a mindennapjainkban?
Nagy Gyöngyi:
Sokkal kevésbé tudják az emberek, hogy mi is történt ezen a napon, nem is kötik nagyon ’56-hoz, azt is mondhatnánk, hogy elsiklanak fölötte. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezen a napon foszlottak szerte a remények a szabadságot illetően, amiért október 23-a óta nagyon sokan harcoltak, a fővárosban, és a vidéki városokban egyaránt. Sok visszaemlékező elmondta, hogy november elején még szervezkedtek, még nemzetőrséget akartak felállítani, de amikor a szovjet tankok november 4-én hajnalban elözönlötték az országot, akkor mindenki tudta, hogy minden további próbálkozás hiábavaló. Nagy Imre is ezen a hajnalon mondta el híres rádióbeszédét, bár amit mondott, az korántsem fedte a valóságot.

VK: Mennyire ismeri korunk embere ezeknek a történéseknek a háttérembereit: a fegyvert ragadó nőket és gyermekeket?
NGy:
Ma már egyre jobban benne él a köztudatban, hogy az ’56-os forradalomban mindenki részt vett, akinek fontos volt a szabadság, és ez alól nem kivételek a nők és a fiatalkorúak sem. Ők pedig sokszor férfiakat meghazudtoló bátorsággal és eltökéltséggel csatlakoztak egy-egy csoporthoz, ragadtak fegyvert, szállították vagy mentették a sebesülteket. A fiatalkorúak közül szinte mindenki ismeri Mansfeld Péter történetét, de vajon ismerik-e Misley Emesét, aki a Debrecenben elsőként eldördülő lövések áldozata lett 14 évesen, vagy ismerik –e azokat a fiatal fiúkat, akikre olyan hatással voltak az ’56-os események, hogy még évek múlva is mély lelki sebként hurcolták magukban, és végül idegileg annyira összeroppantak, hogy önként vetettek véget az életüknek. Az erdélyi Moyses Mártonra gondolok, akiből feltaláló, költő lehetett volna, ha a román Securitate nem lehetetleníti el a tanulmányait, vagy Bauer Sándorra (1952-1969), aki amint Moyses Márton (1941-1970) Brassó főterén, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát.
A nők közül talán Tóth Ilona (1932-1957) története ismert a leginkább, aki szigorló orvosként, a Domonkos utcai kórház vezető orvosaként mentette a sebesülteket, ennek ellenére azzal vádolták meg, hogy fegyveres csoportot szervezett, és röplapok nyomtatását tette lehetővé, sőt társaival azon fáradozott, hogy megdöntse a rendszert!  Ő talán a forradalom egyik legtisztább és legártatlanabb szereplője volt, aki orvosként a hivatását teljesítette 1956 októberében-novemberében, és a kommunista rendszer fenntartói a legaljasabb bosszút ellene vitték véghez. Olyan koncepciós pert kreáltak az ő és néhány fiatal társa személye köré, amellyel az volt a céljuk, hogy a fiatalságot alázzák meg.

Gróf Andrássy Ilona (1917-1990) alakja is a múlt homályába vész, pedig ’56 kapcsán róla is lehetne beszélni. Ő ezekben a napokban a nemzetközi vöröskeresztes csomagok szétosztásában segédkezett (a második világháború alatt a Sziklakórház főápolónője volt, az ötvenes évek elején tért haza a Hortobágyról, ahová arisztokrata származása miatt telepítették ki), emiatt megjárta Kistarcsát, különböző börtönöket, végül több évet a kalocsai női börtönben raboskodott, egy időben éppen Wittner Máriával, aki mára az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus nőalakjává vált. Őt ma már elég sokan ismerik, de ez nem a történelemtanításunknak az eredménye. Wittner Mária évek óta járja az országot, számos csoportnak elmesélte már a történetét, nekem is többször volt alkalmam vele találkozni, sőt több alkalommal kérdezőpartnere lehettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma Ő az egyik leghitelesebb alakja a forradalomnak.

VK: Hol és mikor lesz a beszélgetőpartnered Wittner Mária?
NGy: A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével 2020 februárjában a XX. század magyar nagyasszonyai címmel előadás- sorozatot indítottunk. Egy-egy előadásomban olyan asszonyokra igyekeztem felhívni a figyelmet, akik a keresztény értékrendjük mentén valamilyen módon segítették a hazájukat, vagy embertársaikat. Amikor Szőnyi Kinga elnökasszonnyal januárban terveztük az előadásokat, ’56- kapcsán mindkettőnknek azonnal Wittner Mária jutott az eszünkbe, aki igent mondott a felkérésünkre, így 2020. november 4-én a Budavári Polgári Szalonban vele fogok beszélgetni.

VK: Az ’56-os események alakításába miként kapcsolódott be a Viharsarok, illetve a viharsarki szereplők?
NGy:
1956-ban a vidéki városokban is nagyon sok esemény történt, szerencsére ezek is egyre elterjedtebbek, de e térséget illetően is ugyanazt kell mondanom, mint amit Tóth Ilona vagy Wittner Mária esetében. Ezeket a szereplőket azért ismerjük, mert a még élő ’56-osok nagyon sokat tettek azért, hogy az emlékük ne vesszen el. Tóth Ilona rehabilitálásáért Wittner Mária is kiállt. Wittner Mária a saját történetét maga ismertette meg az országgal. És a Viharsaroknak is van egy ugyancsak hiteles és ikonikus ’56-os alakja: Fekete Pál, aki küldetésének érzi, hogy ne csak az ő saját, hanem mások történetével, sőt az egész magyar történelemmel is megismertesse a mai fiatalokat. A békéscsabai tanárt 1956-ban a város a forradalmi bizottság vezetőjévé választotta, majd amikor november 4-én a szovjet tankok Békéscsabát is elérték, ő parlamenterként ment a szovjetek elé – kiválóan tud ugyanis oroszul – akik ennek köszönhetően nem lőtték szét a várost. Aki Fekete Pállal egyszer is találkozott, az a hatása alá került, mert Ő egy polihisztor és emellett humanista. Ő is óriási munkát végez még ma is ’56 emlékének ébrentartásáért: Békéscsabán létrehozott egy múzeumot (Fekete Pál Gyűjtemény), előadásokat tart, könyveket ír, egyszóval ő is, ahogyan Wittner Mária is, a két lábon járó Történelem és Emlékezet.

VK: Jövőre lesz a forradalom 65. évfordulója. Terveztek-e valami kiadványt vagy előadássorozatot erre a jeles alkalomra?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével közösen rendezett előadás-sorozat egy rendkívüli vállalkozás az Asszonyszövetség, és az én részemről is, hiszen egy húszéves jubileumot úgy ünnepelni, hogy havonta egy-egy elfeledett keresztény nagyasszonyt mutatunk be, nagyon mély elköteleződésről és szilárd értékrendről tanúskodik, amire véleményem szerint napjainkban óriási szükség van. Ezek az előadások pedig nem feminista előadások voltak, hanem mindig arra törekedtem, hogy az asszonyok lelkét, az embert mutassam meg a közönségnek. És szó szerint rendkívüli helyzeteket is megéltünk ebben az esztendőben, hiszen februárban még 40-50 embernek meséltem el gróf Andrássy Ilona történetét, de márciusban a koronavírus járvány miatt hozott intézkedéseknek köszönhetően már nem találkozhattam a közönséggel, így kisfilmek formájában juttattam el az előadásokat az Asszonyszövetségnek. Nagy áldásnak érzem, hogy szeptember óta ismét élőben tarthatom ezeket az előadásokat, és ha az Isten is engedi, jövőre az Asszonyszövetség ezeknek az asszonyoknak a történetét egy kiadványban is meg fogja örökíteni.

Cityrocks újratöltve – a Linkin Park dalát dolgozza fel Magyarország legnagyobb rockzenekara

Közép-Európa legnagyobb rockzenekara ismét több száz zenésszel közösen készít egy különleges videóklipet. A 2020 tavaszi Queen – The Show Must Go On dal után most a Linkin Park – New Divide című dalát tervezik közösen eljátszani. 

A home flashmobhoz bárki csatlakozhat, olyanok is, akik eddig nem vettek rész a CityRocks eddigi produkcióiban (szegedi, kecskeméti óriáskoncerteken), vagy a korábbi videós flashmobokban, és még nem tagjai a zenekarnak. Énekesek, gitárosok, basszusgitárosok, dobosok és zongoristák is jelentkezhetnek a kezdeményezéshez – olvasható a közleményben.

A részletes felhívás ITT érhető el.

Kedvcsinálóként pedig az alábbi videóban megtekinthető a nagy sikert aratott Queen-feldolgozás.

Húsz diploma után sem állt meg a magyar diplomarekorder

Kapus Krisztiánnal mintegy két éve készítettem utoljára interjút, akkor a magyar diplomarekorder a tizenhetedik diplomáját vehette a kezébe. Akkor azt nyilatkozta, hogy húsz diplomáig meg sem áll, a szavát pedig betartotta: 2020-ban már valóban a huszadik oklevelét kapta meg. Jövőbeli terveiről és a járványügyi helyzet okozta kihívásokról is kérdeztem.

Fotó: mandiner.hu

Kapus Krisztián nős, 3 lány édesapja, a munka Budapesthez köti, míg a család Jászszentlászlóhoz. Arra a kérdésre, hogy a család – munka – iskola hármasát miként tudja összehangolni, nemes egyszerűséggel mindig csak annyit felel, hogy jól kell gazdálkodni az idővel.

Krisztián korábban arról is beszámolt a Viharsarki Kanapé blognak, hogy a szerteágazó tanulmányait a jegyzetek és az órák személyes látogatása nagyban megkönnyítette. Azonban 2020 tavaszán a koronavírus-járvány miatt egy ország ismerkedett meg olyan új fogalmakkal, mint a digitális távoktatás vagy az online meeting. Ez a metódus számára is kicsit kényelmetlen volt -hiszen a személyes kontaktust sokkal jobban szereti-, de a tanulmányi előmenetele miatt alkalmazkodnia kellett a körülményekhez.

Szívesen átadná a tapasztalatait

Legutóbbi oklevelét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, közszolgálati kompetenciafejlesztő tréner szakirányon vehette át, de rendelkezik orosz nyelv és irodalom tanár szakos diplomával, jelenleg pedig Szegedre jár a Gál Ferenc Egyetemre, ahol mentálhigiénés szakvizsgázott pedagógusnak tanul, s emellett a Pécsi Tudományegyetemen klinikai idegtudományok területen végez tudományos kutatást, mint doktorandusz hallgató. Mindezek mellett igyekszik elsajátítani a jelnyelvet, amely egy régi vágya volt. Nemrégiben pedig horgászvizsgát is szerzett. Beszélgetésünk során elhangzott, hogy eddigi már több mint 5 millió forintba kerültek a tanulmányai, a tandíjakat pedig mindig kigazdálkodta.

Arra a kérdésre, hogy hogyan tovább, szemez-e jelenleg egy újabb képzéssel, egyelőre nem tudott konkrét választ adni a magyar rekorder. De ez bármikor megváltozhat, mert megszólíthatja egy újabb tárgy vagy terület, amiben esetleg szívesen elmerülne, ám jelenleg a megkezdett képzéseire koncentrál.

Kapus Krisztián kitért arra is a beszélgetés során, hogy a több mint 28 év alatt megszerzett felsőoktatási és mondhatni életvezetési tapasztalatát szívesen megosztaná a fiatalokkal, hogyha kapna erre felkérést.

Diplomái:

Magyar szakos tanár – könyvtáros szak

Katolikus hittanár

Művelődésszervező (-média szakirány)

Egészségfejlesztő-mentálhigiénikus

Közoktatási vezető

Könyvtár (könyvtári informatikus) szakos bölcsész

Orosz nyelv és irodalom

Társadalom- és állampolgári ismeretek

Művelődésszervező MA

Ifjúsági szakértő

Pedagógus szakvizsga

Politikai tanácsadó

Jogi szakokleveles közoktatási szakember

Okleveles kisebbségpolitikai szakember MA

Okleveles stíluskommunikátor

Közszolgálati protokoll tanácsadó

Hittanár-Nevelőtanár MA

Integritás tanácsadó

Katolikus teológus szak

Közszolgálati kompetenciafejlesztő tréner

Sztojka Tibi: Szeretném, hogyha országszerte ismernék a dalaimat

Sztojka Tibi nevét országszerte akkor ismerhette meg a közönség, amikor Mohamad Fatimával elkészítette az Engedd a szíved! című dalt, amelyet azóta egy romantikus duett követett. A dobozi származású zenész jelenleg gőzerővel dolgozik második albumán és egyre többször tűnik fel a különböző zenei csatornák műsoraiban is. Sztojka Tibit eddigi zenei pályafutásáról, fellépéseiről és a készülő új lemezéről is kérdeztem.

Viharsarki Kanapé: Mikor és hol indult a zenei pályafutásod? Hajdanán milyen célt tűztél ki magad elé ezen a területen?
Sztojka Tibi: Igazából az egész életemet végigkísérte a zene mindezidáig, hisz zenészcsaládból származom, így már kisgyermekként a zene szeretetében éltem. 15-16- éves koromtól kezdtem fellépésekre járni, mint vendéglátós zenész édesapámmal és a családommal.
A célom csak később rajzolódott ki bennem, ami most már teljesen egyértelmű, saját dalokat szeretnék énekelni, illetve azt, hogy hogy a dalaimat megismerhessék az ország bármely pontján.

VK: A közönség akkor ismerte meg a neved, mikor Fatimával duetteztél. Hogy kerültetek kapcsolatba?
SZT: Így van! Az első nagylemezemen helyet kapott egy populárisabb duettdal, amely az album címadó dala lett. Ez az Engedd a szíved című szerzemény, ekkor dolgoztam először Mohamed Fatimával. Mondanom sem kell, hogy óriási öröm és megtiszteltetés volt együttdolgozni, videoklipet forgatni Fatival, hisz gyerekként számomra is nagyon nagy kedvenc volt a Fekete Vonat együttese!
Az Engedd a szíved című dalunk után nem volt megállás, hisz jött még egy szerelmes duett is a Maradj velem címmel, amit újra Fatimával együtt énekelhettem el, ezt az újabb közös munkát ezúton is köszönöm neki!

VK: Nemrégiben bearanyozódott egy válogatásalbum, amelyen a te dalaid is helyet kaptak. Ehhez a szép sikerhez ezúton is gratulálok. Mit adott ez Neked?
SZT: Nagyon szépen köszönjük! Természetesen óriási öröm és nagyon jó érzés, és valahol egy visszaigazolás, hogy jó úton járok, ami a zenei karrierem építését illeti! Köszönöm a Trimedo Csoportnak, hogy én is részese lehettem!

VK: Jelenleg is egy új albumon dolgozol. Milyen dalok kerülnek majd fel erre a korongra?
SZT: Igen, jelenleg a második albumomon dolgozunk zenei produceremmel Csicsák Norbival.
Ami a dalokat illeti mindenképpen maradunk a szövegcentrikus szerzeményeknél és az érzéki dallamvilágnál. Ám a romantikus balladák mellett ezúttal bulizósabb dalok is a lemezre kerülnek. Reméljük, és bízunk benne, hogy a kedves közönségnek is tetszeni fog ez majd!

VK: A járvány alaposan átrajzolta a zenei világ mindennapjait idehaza is. Te hogy vészelted át ezt az időszakot?
SZT: Igen sajnos ez a helyzet mindannyiunknak nagyon nehéz!
Sokkal lassabb, illetve körülményesebb ezen időszak alatt a munka, viszont a stúdiómunkálatokat még csak-csak meg tudjuk oldani, viszont ami fellépéseket illeti azzal sajnos nem tudunk mit kezdeni, hisz szinte minden rendezvényünk elmaradt.

VK: Békés megyében élsz a családoddal, de a fellépések sokszor a fővárosba szólítanak. Hogy tudod ennek a kettőnek az egyensúlyát megteremteni?
SZT: Természetesen a távolság olykor-olykor számomra is gondot okoz, viszont mivel már a gyermekeim nagyok és önállóak, így azért könnyebb megoldanom, ha esetleg több napot is távol kell maradnom az otthonomtól.

VK: Legközelebb hol és mikor találkozhatunk veled? Kivel dolgozol majd együtt a jövőben? 
SZT: Mint az előzőekben említettem sajnos a nyilvános fellépéseket a járványhelyzet miatt szinte mind elhalasztották. Viszont a tévéképernyőjén egyre többet találkozhatunk!
Jelenleg a Muzsika TV és a Zenebutik TV csatornáján vagyok jelen és ott folynak a forgatások, amit a kedves közönség is hamarosan láthat.
A jövő sok mindent hozhat még, gondolok itt a duettdalokra vagy bármi újdonságra, viszont ami biztosan várható az új album megjelenése október végén, amelynek dalaihoz szeretnénk videóklipeket is készíteni.

Fotók: Sztojka Tibi Facebook-oldala

Zséka: Valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni

Zsombok Rékát (Zsékát) a Békés megyeiek már korábbról is ismerhették. Több tehetségkutatón és több formációban is feltűnt, ezeken pedig maradéktalanul belopta magát a közönség szívébe. Országos ismerettséget a Dal című műsor hozott számára. S bár azóta különváltak útjaik az Acoustic Planet zenekarral, az élet nem állt meg. A zene szeretetéről, a karantén okozta nehézségekről, az utcazene fesztiválokról és a jövőbeli terveiről is kérdeztem a fiatal énekesnőt.

Viharsarki Kanapé: Mikor döntötted el, hogy a zenének akarod szentelni az életed?
Zséka: Egészen gyerekkorom óta a zenének élek, mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Már óvodás koromban nagyon szerettem szerepelni, édesapukám meg jobbnál jobb zenékkel oltott be már akkoriban. 6 évesen kezdtem el hegedülni, táncolni, ezt követték a színitanodák, népdaléneklés, majd a könnyűzenei irány. 

VK: A közmédia tehetségkutató műsorában, a Dalban tettél szert nagyobb ismertségre. Milyen út vezetett idáig?
Zséka:
Hogy őszinte legyek, elég rögös! 😀 Aki ezt a pályát választja, az tudja, hogy a látszat ellenére ez a tevékenység sok nehézséggel is jár. Viszont nem panaszkodom, rengeteg zenei élményben volt részem az évek alatt, sok-sok élő koncert, tehetségkutatók, fesztiválok stb., ahol sokat tanultam, új embereket ismertem meg, tapasztalatokat szereztem.
A Dalba az akkori zenekarommal az Acoustic Planettel jutottunk be Nyári zápor című dalunkkal, ami azóta is hallható a Petőfi Rádión.

VK: Azóta az Acoustic Planettel különváltak útjaitok. Miként alakult az életed azután, hogy távoztál a zenekarból?
Zséka:
Azóta hogy szétváltunk a csapattal, szólóban és egyéb más formációkban tevékenykedem, saját dalokat, és klipeket adtam ki. Több hazai utcazenefesztiválon megmérettettem magam, ahonnan rangos elismeréseket hozhattam haza. Ezekért nagyon hálás vagyok!

VK: A koronavírus-járvány érzékenyen érintette a zenésztársadalmat. is Te miként vészelted át ezt az időszakot?
Zséka:
Nem volt egy egyszerű időszak, főleg az elején, a karanténőrület alatt. Én akkor költöztem fel Budapestre, és derült égből villámcsapásként ért az egész. Sorra mondták le a koncerteket és rendezvényeket. Viszont nálam nem nagyon volt kényszerpihenő, elég sokat dolgoztam itt-ott, hogy egyenesbe jöjjek, amikor pedig volt egy kis időm, akkor otthon gyakoroltam, tanulgattam, és éneklős videókat töltöttem fel.
Elég lélekölő időszak volt, viszont jó kis önismereti-tréning is egyben, és hasznos felismerésekkel lettem gazdagabb. Azóta szerencsére beindultak a dolgok, bár nem olyan mint előtte, de azért nem panaszkodom, sokat zenéltem mindenfelé a nyáron. 🙂

VK: A Veszprémi Utcazene Fesztiválon elnyerted a szakmai zsűri első díját. Hogy jött a nevezés ötlete? Ez az elismerés milyen díjjal, illetve további lehetőségekkel jár?
Zséka:
Tavaly kezdődött nálam ez az utcazene őrület, akkor indultam el először szólóban Egerben és Szegeden. Előtte már az Acoustic Planettel is belekóstoltunk ebbe, velük is több helyen megfordultunk. Idén úgy voltam vele megpróbálom Veszprémet, ami a legnagyobb szelet az utcazeneversenyek tortájában. 🙂
Már amikor bejutottam nagyon boldog voltam, hát még amikor kimondták a nevem a legvégén… Végig azon imádkoztam, hogy ne maradjon el a rendezvény. Szerencsére jól alakult minden. Megosztott első helyezést értem el a Kellene Kis Kert formációval, így 1-1 millió forinttal lettünk gazdagabbak.

VK: Jelenleg hol találkozhatunk Veled? Milyen terveket dédelgetsz erre az évre?
Zséka:
Most hétvégén indul a Tokaji Utcazene Fesztivál, ahol 2 napon keresztül fogok muzsikálni Tokaj utcáin, és jövő hét szerdán Budapesten, a Citadellove nevet viselő hely előtt, szintén utcazene jelleggel fogok egy rövid szólókoncertet adni 17 órától.
Sajnos a jelenlegi helyzet miatt nehezen lehet tervezni a jövőre nézve, mivel napról napra változnak a dolgok, kormányrendeletek. Viszont én pozitív vagyok, és bizakodó, és mindig a legjobbat várom, ami általában be is szokott jönni! 😀

VK: Mit üzensz azoknak, akik kacérkodnak ezzel a hivatással?
Zséka:
Azt, hogy ne tegyék! 😀

 Viccelek! Mindent összevetve, ez egy gyönyörű hivatás, és valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni. Szóval aki szenvedélyesen szeret(ne) ezzel foglalkozni, az sose adja fel, és ami a legfontosabb, hogy mindig önazonosan, és szívből csinálja! 

Képek: Zséka Facebook-oldala

Ütős videóval emlékezik a 2019-es bulira a CityRocks

Ütős videóval emlékezett meg a pontosan egy évvel ezelőtti kecskeméti második nagy rendezvényére a CityRocks. A videóban az a dal csendül fel, amelyet a résztvevők a szervezőknek játszottak a koncert végén.

“Azóta is jó érzéssel tölt el mindannyiónkat, ha visszaemlékszünk azokra a percekre. Hálásak vagyunk Nektek, hogy vagytok és hogy együtt – egyre többen – teszünk azért, hogy az élőzene, a rockzene minél több emberhez jusson el.
Személyesen 2021-ben találkozunk, várhatóan többször is “

– írták a közleményben.