“Én csak kérdezek!” – interjú Dézsy Zoltán rendezővel

Dézsy Zoltán oknyomozó újságíró, rendező nevét napjainkban a legtöbben a Seuso-kincsek vagy a 2013-as “Gyurcsány-filmként” is emlegetett abszurd dráma kapcsán ismerik. Eddigi munkáinak témája és feldolgozása sokakat megszólított, elgondolkodtatott. A lentebb olvasható villáminterjúban arra voltam többek között kíváncsi, hogy a majdnem négy évtizedes újságírói pályafutását maga mögött tudó alkotót mi terelte ebbe az irányba, miként találkozott az emberéletet is követelő ókori ezüstlelet rejtélyével és a magyar film jelenére és jövője is érdekelt az ő szemszögéből.

Dészy

Viharsarki Kanapé: Miként esett a választásod az újságírói hivatásra?
Dézsy Zoltán: Író szerettem volna lenni, s úgy éreztem, az újságírói pálya közel áll ehhez, s segít az íróvá válásban.

VK: Miket tartasz a munkád mérföldköveinek?
DZ: Az MTV Új Reflektor Magazinjának forgattam első tényfeltáró riportjaimat, ez mérföldkő volt  munkámban.

VK: Mi fordított az oknyomozás irányába? Idehaza mennyire veszélyes egy-egy küldetés?
DZ: A nyolcvanas évek nagyon unalmasak voltak az újságírók számára,  untam a termelési és egyéb hétköznapi riportokat. Az oknyomozó riporterség elsősorban egzisztenciálisan volt veszélyes – s az ma is.

VK:  A Seuso-kincsek rejtélyéről mikor és kitől hallottál először? Hogy fogtál neki a munkának?
DZ: Édesanyám hívta fel először a Seuso-témára a figyelmemet, majd 1994-ben kezdtem el gyűjteni az anyagokat a hozzá.

Dézsy2

VK: Az első és a második filmed elkészítése között eltelt húsz év. Ebben a két évtizedben is folyamatosan gyűjtögetted az anyagot?
DZ: Húsz éven keresztül folyamatosan  figyeltem az ezzel kapcsolatos eseményeket.

VK: Mennyiben járult hozzá a folytatáshoz az, hogy 2014-ben a magyar állam visszavásárolt hét darabot a felbecsülhetetlen értékű ezüstleletből?
DZ: A kincs hazahozatala érdekében én is lobbiztam, dramaturgiai fordulatot és lökést jelentett.

VK: Megneveztél bő hónappal ezelőtt egy gazdag üzletembert, akinek tudomása lehet arról, hogy több tucat kincs hol rejtőzhet. Hogy áll most az ügy? Történt-e azóta mind belföldi, mind külföldi viszonylatban előrelépés?
DZ: Történtek lépések, de ezek egyelőre nem publikusak.

VK: A Seuso mellett sokan úgy ismerkedtek meg a neveddel, mint az a rendező, aki filmjében dutyiba küldte Gyurcsány Ferencet, Magyarország volt miniszterelnökét. Az Elment az öszödben lassan tízéves történéseket dolgoztál fel, és szőttél tovább. Most a jubileumhoz közeledve hogy látod, milyen hatást gyakoroltak 2006 őszének véres momentumai a társadalomra, a magyar politikára?
DZ: A 2006-os év és az őszödi beszéd sorsdöntő volt Magyarországra nézve.Szerencsére a polgárok felismerték, hogy el kell távolítani a hatalomból  a gátlástalan szélsőségesen liberális és baloldali politikusokat.

VK: Zárásként: miként látod a magyar filmezés jövőjét, és ebben te milyen szerepet tudsz vállalni társaiddal?
DZ: A magyar film egyre jobb irányba tart, én is tervezek még több filmet, játékfilmet is.

Képek forrása: Dézsy Zoltán és a Seuso II. Facebook oldala

Mia

 

 

Voltron újratöltve

A nyolcvanas évek nagy kedvencét kelti életre a Netflix júniusban! Az öt harcos újból szembeszáll a gonosszal az Univerzum védelmében!

voltron3

Igazi kuriózumnak számított a maga idejében is a japán rajzfilm, amelyben megtalálhatóak voltak az anime elemei is, de maga a történet a jó és a rossz harcáról szólt. A főhős a galaxis egy ismeretlen szegletéből származó robot, Voltron volt, akit szerettek a jók, és rettegtek a gonoszak. Ha az univerzumot veszély fenyegette, az öt robotoroszlán előbújt barlangjából, és újból egyesülve ismét megszületett belőlük Voltron, aki szembeszállt a sötét lényekkel, és helyreállította a békét.

A történet középpontjában azonban az az öt különlegesen kiképzett űrfelderítő áll, akik feladatul kapták egy vesztes csata után, hogy kutassák fel a szétszéledt oroszlánokat, és ébresszék fel őket régóta tartó álmukból, mert Zarkon seregei végső pusztulásba taszíthatják a Galaxis Szövetség bolygóit.

Júniustól ez a kaland folytatódik a Netflix jóvoltából! Már korábban is felröppentek hírek arról, hogy akár élő szereplőkkel forgatnák le a szuper űrrobot legendáját, azonban ezek eddig csak tervek maradtak. Viszont most a csatorna és a Dreamworks jóvoltából egy az alapsztorit egy percig sem elhanyagoló, de mégis kibővített, frissített és nem utolsó sorban modern 10 részes animációs filmsorozatot tűznek június 10-étől műsorra!

Remélhetőleg röviddel az amerikai premiert követően idehaza is ráharapnak a műsorszerkesztők, és Voltron legendáját minél szélesebb réteggel ismertetik meg!

Voltron

Az 1984-es film is több portálon elérhető jelen pillanatban is! Aki a sorozat előtt szeretne kicsit jobban elmerülni a szuperrobot legendájában vagy kicsit nosztalgiázni, mindenképp keressen rá!

Képek forrása: cominsoon.net

“A vidék él, és élni fog! Ezt akarjuk megmutatni!”

Mi visz rá több tévés szakembert, hogy az egész embert kívánó munkájuk mellett belevágjanak egy közösségi médium megvalósításába is? Mi lehet a céljuk? Merült fel bennem a kérdés mikor rábukkantam ismerősöm, Nagy Szabolcs és társai új projektjére, az “Él a vidékre!”, amellyel olyan Csongrád megyei településeket is belekapcsolnak a vérkeringésbe, amelyekről úgynevezett mínuszos hírekben ha olvashatunk a lapok hasábjain.
A videóportál indulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről kérdeztem Nagy Szabolcs riportert.

alaplogo

Viharsarki Kanapé: Hogy jött az ötlet, hogy elindítsátok ezt az oldalt?
Nagy Szabolcs: Maga az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett, de ahhoz, hogy valóság legyen, nagyon sok mindennek optimálisan kellett alakulnia. Bármilyen jó is egy terv, komoly előkészületek, célkitűzés, és partnerek nélkül nem fog működni, így sokáig csak érlelődött.
Három évvel ezelőtt kerültem egy olyan csapatba, ahol azt láttam, megfelelőek az alapok, van mire építeni. Akkor még nyoma sem volt névnek, stílusnak, tematikának. Csak a cél volt, hogy létre kell hoznunk valami jót, valami maradandót. Hasznosat. A többi az elmúlt másfél évben alakult ki. Tavaly tavasszal adtuk be az „Él a vidék!” megvalósítását a gyakorlatban is előremozdító NEA pályázatot. Október elejére lett kész minden, azóta teszteltünk, és fejlesztettünk. Fokozatosan toljuk ki a határainkat.

VK: Mi a fő célkitűzésetek?
NSZ: Hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk idáig, de én azt gondolom, ez nem véletlen. Persze, a megvalósítást az is hátráltatta, hogy országos televíziós munkáink mellett vágtunk bele, ami már önmagában is egész embert kíván. Viszont pont ez adta meg számunkra azt a hátteret, hogy tudjuk, mit, és hogyan akarunk csinálni. Az „Él a vidék!” vezető operatőrével, Révész Zsolttal nagyon jól kiegészítjük egymást, mindketten munkamániások vagyunk, nem csak ülünk, és várjuk, hogy történjen valami. Együtt határoztuk meg az alapvető célokat, az alapján, hogy hol láttunk „piaci rést”. Ez nagyon fontos.
Bár nem vállalkozásként hoztuk létre az oldalt, hanem a ZsupArt Egyesületen keresztül, a piaci folyamatokat hiba lett volna nem figyelembe venni, ha fenntartható, működő dolgot akar létrehozni az ember. Márpedig mi azt akarunk. Elsősorban kistelepülésekkel fogunk foglalkozni, mert bárki, bármit mond, ezeken a helyeken nincs jelen a média. A megjelenő anyagok nagy része videó, mert az interneten csak ez a forma nem fejlődött még ki teljesen szakmailag, és mert a saját tudásunk alapjai is ebben a műfajban a legmagasabbak.
Pozitív példákat, és eredményeket akarunk megmutatni, mert botrányt, balesetet, állatkertben született állatot lehet látni máshol is. Ezek mind tudatosan, és szakmailag megalapozottan hozott döntések, nem cseréljük le a járt utat, csak kiszélesítjük.

VK: Ez hobbi vagy munka számba megy?
NSZ: A hobbijára általában pénzt költ az ember, míg a munkájából bevételt remél. Nekem magánemberként nagyon sok hobbim van, de ha elmegyek riporterként bármilyen eseményre, az nagyon nem tartozik ebbe a körbe. Vannak, akik azt mondják, „válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod”. Szerintem ez nem igaz.
Ha szereted a munkádat, akkor jobb lesz az eredmény, és reggel nem mogorván, hanem mosolyogva indulsz reggel dolgozni, de még csak ez sem lehet egy életen keresztül minden napra igaz. A munka, az munka.
Ha a mostani időszakot nézzük, egyelőre több a befektetett energia és pénz, mint a bevétel, de mindegy mibe vágsz bele az életben, minden kezdet ilyen. Révész Zsolttal azonban folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez megforduljon. Ha nem lennék meggyőződve a sikerről, nem vágtam volna bele. Sokszor láttam már én is olyat, hogy gyere, ezt most csináld meg ingyen, aztán majd lesz bevétel. Ez nem így nem fenntartható.
Ne értsd félre, mindannyian szeretjük, amit csinálunk, de abban egyetértünk, hogy nem azért hoztuk létre az „Él a vidék!”-et, mert nem volt jobb dolgunk. Van egy alapvetően ingyenes, társadalmilag hasznos szolgáltatásunk, a sajtómegjelenés biztosítása közösségeknek, civil szervezeteknek, kistelepüléseknek, akik hasznos, és eredményes munkát végeznek, de nem kapnak nyilvánosságot. Mindenki tudja, hogy erre nagy szükség van, azért nem jött eddig létre, mert a rengeteg munka miatt, ami mögötte van, senki nem mert belevágni. Mi megtettük, de nekünk is ugyanúgy meg kell oldani ennek a finanszírozását, mint bármelyik másik médiumnak. Amit mi létre akarunk hozni, az gazdaságosan fenntartható, közhasznú, magas szintű újságírás, ami rendszeresen eljut a legkisebb településekre is. Nem látok erre példát ma Magyarországon. A cél hasznos, kell lennie mögötte annyi forrásnak, hogy a költségeket kitermelje. Az eddigi tapasztalatok alapján van is, bár az igaz, hogy sokat kell érte dolgozni.

VK: Hogy verbuválódott össze a csapatotok?
NSZ: Jelenleg hárman vagyunk, de egyikünk sem ezzel foglalkozik főállásban, és van néhány külső munkatárs. Évek óta ismerjük egymást, és mindenki dolgozott már több-kevesebb alkalommal országos sajtónak, bár ez nem feltétel. Mivel az induláshoz szükséges szakembereket össze tudtuk szedni „házon belülről”, egyelőre inkább azzal foglalkoztunk, hogy stabil háttér legyen.

szabi_avatar

VK: Hogy látjátok, a vidéki emberek mennyiben különböznek a fővárosiaktól, illetve a fővárosiak miként vélekednek a vidékről?
NSZ: Én mindössze pár hónapig éltem Budapesten, abból nem vonnék le messzemenő következtetést. Emberileg azt gondolom nyitottabbak, kitartóbbak, segítőkészebbek a vidékiek, és talán pozitívabban látják az életet. Legalábbis mi többnyire ezzel találkozunk. Amit a legnehezebben viselek, ha azt látom, hogy valaki úgy tesz, mintha azért lennénk, hogy kiszolgáljuk a fővárost. Sajnos van erre példa.
Szakmai szempontból vidéken lassabban lehet előre haladni, de cserébe valamivel nyugodtabb a környezet. Szóval szerintem itt optimálisabb legalábbis az alapokat megszerezni. Az országos médiában is mindent Budapest irányít, a helyi tudósítóknak maximum alkalomszerűen, vagy közvetve van befolyása arra, hogy végül mi kerül a hírekbe. Ajánlunk valamit, aztán vagy kérik, vagy nem. Vagy kérnek teljesen mást. Szelektálás van, mert behatárolt a műsoridő, vagy az oldalszám, vagy a működésre fordítható pénz. Ez is az egyik oka, hogy meg akartuk csinálni az „Él a vidék!”-et. Kevesebb jó dologról maradunk így le, olyan hírek is kaphatnak nagyobb nyilvánosságot, amelyek első körben nem kerülnek be az országos hírekbe. De ha már látják, akkor akár oda is bekérhetik.

VK: Hogy látod, a blogok és videosite-ok mennyire elterjedtek, kedveltek idehaza?
NSZ: Közönség az van. Mostanra már nagyobb is, mint bármilyen más helyen. Az internet hátránya és előnye számomra ugyanaz: mindenki számára elérhető. Bárki hozzá tud, és általában hozzá is akar szólni bármihez. A nyilvánosság jó, ahogyan a vélemények ütköztetése is, de az interneten ez sok esetben nem „civilizált módon” zajlik. Ez a probléma.
Az a fajta szakmai professzionalitás, ami a hitelességet biztosítja, a televíziónak, és a nyomtatott sajtónak régóta sajátja, az interneten még csak pár helyen lelhető fel. Rohamosan nőni fog, de ez nem jelenti azt, hogy az ostobaságok, és értékek aránya megfordulna. Mindkettőből több lesz.
A blogok, és a videó oldalak tekintetében ugyanezt a szakmai és erkölcsi felelősségvállalást hiányolom. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mindig sokkal többen lesznek azok, akik úgy tesznek szert milliós nézettségre, hogy hülyét csinálnak magukból, és miközben szentül meg vannak róla győződve, hogy amit csinálnak, az jó. Sőt, nem csak jó, még értékes is.
Ami engem illet, én nem így szeretnék közönséget szerezni, de elfogadom, hogy van ilyen, és lesz is.

VK: Kiknek ajánlod leginkább a figyelmébe az oldalt?
Annak, aki széleskörűen akar tájékozódni, és nem csak a botrány, baleset, bulvárhírek érdeklik, hanem az is, hogy mik azok az eredmények, és értékek, amikre tényleg büszkék lehetünk. Mindennel szeretnénk foglalkozni, ami érinti, és foglalkoztatja az embereket, legyen szó közéletről, kultúráról, vallásról, vidékfejlesztésről, vagy bármiről.
A vidék él, és élni is fog! Ezt akarjuk megmutatni!

VK: A dél-alföldi régiót hova helyeznéd az ország térképén kultúra és közösségi élet szempontjából?
NSZ: Az utóbbi egy évben volt szerencsém az ország nagy részét bejárni, így azt mondhatom nem látok lemaradást. Minden térségnek megvannak a maga hagyományai, szokásai, a mi régiónk talán egy kicsivel kevesebb figyelmet kap. Bár ez az utóbbi néhány évben azért sokat nőtt.
Alapvető érdekünk az, hogy megmutassuk az értékeinket, mert ma az emberek csak azt veszik észre, ami kiszúrja a szemüket. A dél-alföldi régió szerintem nem rosszabb, és nem jobb a többinél. Komoly kulturális múltja van, erős közösségekkel a legkisebb településeken is. Csak láttatni kell. Bőven van mire büszkének lennünk, de ugyanúgy minden magyarországi régiónak is.

VK: Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
NSZ: Csak pozitívat, persze ezt elmondani el lehet egy olyan konferenciáról is, amin ketten vettek részt. Mi már a kezdetekkor tudtuk, hogy nem vetődhetünk árnyékra, mert hasznos, és hiánypótló lesz, amit csinálunk. Így engem nem lep meg, hogy sokan támogatnak, amivel tudnak. Olyan helyekre, eseményekre is eljutunk, ahová más médiumok csak elvétve, nem csoda, hogy mindenhol szívesen fogadnak. Biztosak vagyunk benne, hogy az irány jó, csak tartani kell.

VK: Terveztek-e együttműködést más médiumokkal?
NSZ: Az „Él a vidék!” alapjának egyfajta cserekereskedelemre épülő rendszert képzeltünk el, most ennek van folyamatban a kidolgozása. Azok az anyagok, amiket elkészítünk, elérhetőek lesznek a partnereink számára, és mi is fogadunk anyagokat. Sőt, azt szeretnénk, hogy egy általunk, ingyenesen fenntartott rendszerben rajtunk keresztül a médiumok egymás anyagait is elérhessék, természetesen forrásmegjelöléssel.
A helyi televíziók nézettsége például, hiába fontosak egy közösség számára, alig pár százalék. Ennek nyilván több oka van, de az egyik, amin mi tudunk segíteni, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt még Csongrád megyén belül sem tudnak sok helyre eljutni.
Az embereknek akarják tudni, hogy mi történik a saját településük környékén, de emellett azt is, hogy mi zajlik a világban. Ha pedig a kettő között dönteni kell, akkor az utóbbit fogják választani. Azzal a rendszerrel, amit mi megálmodtunk, a helyi médiumok úgy tudják növelni a nézettséget, és a műsoridőt, hogy mindez nem kerül nekik több pénzbe.
Persze nem kell azt gondolni, hogy akkor egyszer csak átvesszük az országos televíziók összes nézőjét, de növelni lehet a mostani számot. Ez egy példa nélküli, úttörő modell lehet a vidéki tájékoztatásban, aminek a jelentősége túlmutat a frontvonalba helyezett honlapunkon.

VK: Hogyan tovább?
Ezt az évet úgy kezdtük meg, hogy nagy előrelépést várunk. A hosszabb előkészítésnek köszönhetően minden előttünk álló feladatra megvan a terv, sőt mindenre optimista, és pesszimista verzió is.
A technikai háttér tekintetében eddig sem álltunk rosszul, de azok a fejlesztések, amiket erre az évre beterveztünk, nagyságrendekkel szélesíthetik a lehetőségeinket. Nem könnyű, összességében több milliós beszerzésekről beszélünk, hiszen a videó készítés a legdrágább műfaj, és csak pályázati úton tudunk fejleszteni.
Mivel az „Él a vidék!”-el már most is Csongrád megye lefedését tűztük ki célul, a munkatársaink létszámát is bővíteni kell. Fiatalokkal akarunk dolgozni, a tervek szerint ebben az évben tíz gyakornokot fogadunk majd. Próbaidő után én 3-4 fős bővítést tartok reális célnak, mivel ezt azért ki is kell tudni gazdálkodni. Azt viszont nagyon fontos leszögezni, hogy fizetés akkor van, ha valakit egyedül, megbízhatóan ki lehet küldeni elkészíteni egy anyagot.
Nincsenek előfeltételek, de a markunkat akkor tartsuk, ha megvan az alapja. Cserébe technikai, és szakmai kapcsolati háttér van mögöttünk, amivel országos szintre lehet emelkedni, ha valaki kitartó.

Képek forrása: Nagy Szabolcs, elavidek.hu

Mia

Felébredt az erő!

Komoly várakozás előzte meg a Csillagok háborúja hetedik részét, az Ébredő erőt. Már közel három éve ment a találgatás, hogy a történet hogy folytatódik harminc évvel a Jedi visszatér után. Erre a legtöbben december 18-án kaptak választ.

SW7

Eddig nem tartottam magam nagy Star Wars-fannak. Végignéztem mind a hat eddigi részt, tetszett a történet szövése, a szereplők között kifejezetten akadtak szimpatikus karakterek, de ezzel a kör be is zárult. De ebben az évben valami megváltozott!
Köszönhetően pár élelmes, a várakozás lázát ügyesen meglovagoló kereskedelmi csatornának, ahol mind a hat részt műsorra tűzték, alaposabban megértettem a koncepciót, és a jedik világát is. Így magam is nagy izgalommal vártam, hogy a Disney mit kezd az évtizedek alatt kultikussá vált történettel, miként szövi tovább Lucas űrvilágát.

Bevallom sok rajongóhoz és filmes világban jártas pennaforgatóhoz hasonlóan szkeptikusan fogadtam évekkel ezelőtt a hírt, hogy a Disney folytatja a galaktikus kalandozást. Már lelki szemiem előtt kezdett megjelenni, ahogy egy Donald kacsára hajazó főgonosz jár-kel egy futurisztikus űrbeli Disneylandben, de szerencsére az első komolyabb trailerek lerombolták ezt az feltételezést bennem.
A látványvilág is csábítónak ígérkezett, de a legnagyobb hatással mégis azok a képsorok voltam rám, amikor Han Solo és Chewbacca az Ezeréves Sólyom fedélzetén megjelent. De az a jelenet meg már hónapokkal ezelőtt könnyeket csalt egyenesen a szemembe, ahogy Han magához öleli Leia-t!

Han

Aztán elérkezett a várva-várt decemberi nap, amelyet egyesek talán a karácsonyi ajándékbontogatásnál is jobban vártak: végre a mozikba került az új rész, amely nagyon szépen hoz a kasszára. Az eddigi bevételek lassan megközelítik, és talán év végére meg is haladják az eddigi csúcstartó Avatar hasznát.
Bár a történetet sokan a negyedik részhez hasonlítják, mégiscsak hozott be J. J. Abrams új fordulatokat a legfrissebb trilógiába, nem beszélve egy sor olyan kérdésről, amelyekre remélhetőleg a következő részekben kapunk majd egyértelmű választ.

A történet szerint 30 év telt el a sorsdöntő endori csata után. De a galaxisban továbbra sincs béke. Bár szemlátomást az új Galaktikus Köztársaság stabil lábakon áll, amelyért Leia Organa tábornok is kezeskedik az ellenállók élén, ezzel párhuzamosan létezik egy erős ellenfél, az Első Rend, amely egy szerencsétlenség folytán átcsábította magához Han és Leila fiát, akit Kylo Ren néven ismernek. Luke Skywalker, az utolsó élő jedi eltűnt. Az ellenállók a harcok mellett igyekeznek az ő nyomára is akadni.
A Jakku bolygó egyik falujában Poe Dameron, az ellenállók pilótája épp forró nyomra bukkan, mikor lecsapnak Kylo Ren csapatai és kiirtják a falu teljes lakosságát, a pilóta pedig fogságba esik. De szerencsére a BB-8 névre hallgató kis droidnak sikerül kereket oldania, memóriájában azzal a térképpel, amely Luke tartózkodási helyét mutatja.

Kylo Ren

A kis robot Rey-hez kerül, aki azzal tengeti mindennapjait a Jakkun, hogy roncsokat fosztogat, és várja vissza a családját.
A történetbe egy újabb csavart hoz be Finn, a dezertáló rohamosztagos, aki megszökteti Poe-t is, és ezzel elárulja a sötét oldalt. A cselekmény ezt követően felpörög, és összesodorja azokat a szereplőket, akiknek a sorsa ezentúl összekovácsolódik, és az ellenállás oldalán kénytelenek lesznek majd szembenézni a Renddel, és a Halálcsillagnál is nagyobb fenyegetéssel.

Abrams és csapata ügyesen csemegézett az eddigi hat epizód történeteiből, és remek párosokat hozott össze az új trilógia nyitányában. Rey (Daisy Ridley) és a belevaló Finn (John Boyega) tökéletesen kiegészítik egymást Leia (Carrie Fisher) és Han (Harrison Ford) duójával. Finn karaktere eleve viszi magával előre a történetet. A fiatal fekete színész lazaságával, belevalóságával és tisztaszívűségével könnyedén szimpatikussá válik a nézők számára.
Rey körül pedig még számos titok kavarog. Nem tudni ki is pontosan ez a lány, aki fogékonyságot mutat az erőre, remekül bütyköli a gépeket és nem utolsó sorban feltűnően jól megérteti magát Han Solo-val. De a zárójelenetben Luke-kal is érdekesen méregetik egymást. Így elképzelhető, hogy újabb családi, rokoni szálakra derülhet fény a következő két részben…
Az pedig mondani sem kell, hogy Han és Leia most is végig csipkedik egymást, de összekacsintásaikból látszik, hogy szerelmük évtizedek múltán összetartó szeretetté nemesült, amelyre szükségük is volt az őket ért sorscsapások okán.

A Disney-féle trilógia első része bár egy-két apróbb hibát ugyan vétett a rajongók szerint, mégis tudta hozni a Lucas-féle régi látványvilágot, és a cselekményt is ügyesen fel tudta dobni ütős poénokkal, így az nem laposodott el.
A nyolcadik részről egyelőre annyi infót tettek közzé, hogy már folyik a forgatás, és 2017. május 26-án kerül majd a mozikba. Nemrégiben pedig kezdetét vette az új szereplők toborzása is, és a felhívásból kiderült, hogy egy új, központi alakot is a történetbe kívánnak helyezni.

Úgy tűnik hát a következő évek is tartogatnak csemegéket a Csillagok háborúja filmek kedvelőinek! Az erő újból felébredt, de kérdés merre hömpölyög tovább!? 2017 tavaszán legkésőbb megtudjuk!

Képek forrása: Disney Production

Mia

 

 

A velejéig romlottak!? – Utódok

Nagy divat manapság Disney klasszikusainak élőszereplős felelevenítése. Elég csak Demóna sztorijára vagy Csipkerózsika új köntösbe öltöztetésére gondolni. De néha érdemes kicsit továbblépni, és eljátszani a gondolattal, hogy vajon a mesevilágban mi történthetett kedvenceinkkel miután elhangzott az a bizonyos “boldogan éltek” mondat. A Disney Chanel most ezt ragadta meg, és megszületett az Utódok, amely nekem belopta magát a szívembe.

utódok1

A történet ott kezdődik, hogy a Szépség és a sármos férfivá változott Szörnyeteg immáron húsz esztendeje uralkodnak a birodalomban, amikor is eljön fiúk, Ben herceg 16. születésnapja, így az ifjú hivatalosan is a trónra léphet. A királyi pár az esküvőjüket követően hamar meghozta azt a döntést, hogy a főgonoszokat, mint Szörnyellát, a Gonosz Királynőt, Jafar varázslót vagy a legromlottabbnak tartott Demónát hű csatlósaikkal az Elveszettek szigetére száműzték, és a Tündérkeresztanya segítségével olyan bűbájt bocsátottak a sziget köré, amely lehetetlenné tette az ott élők számára azt, hogy szökni próbáljanak.

Ben herceg azonban gyermekkora óta szomorú szemekkel tekintett a távoli szigetre, ahol vele párhuzamosan felcseperedett a négy főgonosz gyermeke is, akik a felnőtté válás küszöbén válaszút elé érkeztek: folytatják szüleik csínytevéseit és gonosz tettekkel sanyargatják a környezetüket vagy igyekeznek magukra találni a sok viszontagság közepette. Mal, Evie, Carlos és Jay a herceg jóvoltából jólelkű hercegek és hercegnők között folytathat tanulmányokat, de mivel nem esik messze az alma a fájától, és ég bennük a szüleiknek való megfelelési vágy, ezért ördögi tervet eszelnek ki Demónával az élen a hatalom újbóli megszerzésére.

utódok2

A kezdeti beilleszkedési problémákat követően azonban a furcsa négyes, akikkel szemben többen is bizalmatlanok, kezdenek rádöbbeni igazi valójukra, és lassan, de biztosan kikristályosodoik számukra, hogy az ő sorsuk nem egyezeik a szüleikével. Malt, Demóna lányát szerelmi bűbáj nélkül is eltalálja Ámor nyila, Jay, Jafar fia a gimnáziumi csapat ünnepelt játékosa lesz, Evie rádöbben, hogy a tükrön túl is van világ, Carlos, Szörnyella fia pedig egy hű barátra tesz szert Haver személyben, aki az iskola kabalakutyája!

utódok3

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom bárkinek az Utódokat! Amellett, hogy jó móka felismerni kedvenc meséink szereplőit és gyermekeiket, valamint újra dudorászni az ismerős dallamokat, több üzenetet is közvetít a nézőknek.
Megjelenik a történetben a kamaszkori útkeresés és az előítéletektől való szabadulás utáni vágy is. A közel két órás film jó példa annak bemutatására, hogy a szerencsés sorsfordulatok és egy új, építő közösség miképp tudja átformálni a megbélyegzettek személyiségét és későbbi életútját egyaránt.
Így a happy end esetükben sem marad el! Senkinek sem kőbe vésett hát a sorsa, és lehet a szüleink más utat szánnak néha számunkra, az utat nekünk magunknak kell néha kacskaringókkal együtt bejárnunk!

Képek forrása: Disney Chanel Facebook oldala

Mia

„Ha lovakról kellene műsort csinálnom, az nem lenne hiteles!” – interjú Gedzoval

Reggelente az ő hangjára is ébred a város, és esténként is vele pöröghetünk a meló után. Ő Gedzo, aki immáron öt esztendeje erősíti a Rádió88 csapatát. Most, hogy Szeged kedvenc rádiója 25 éves lett, kíváncsi voltam, hogy neki mit jelent többek között az a mondat, hogy az „életünk része” illetve hogy telik egy napja a szerkesztőségben. A Rádió88 Tisza parton álló kamionjában vele beszélgettem.

gedzo2

Viharsarki Kanapé: Mióta erősíted a Rádió88 csapatát?
Gedzo: 2010-ben kerültem a rádióhoz, amikor az a huszadik születésnapját ünnepelte. Nem tudom ki mennyire emlékszik, de akkor volt egy nagy bulink, mikor telepakoltunk egy konténert mindenféle ajándékokkal, és kulcsokat is lehetett keresni, amelyekkel értékes meglepetésekhez férhettek hozzá a szerencsések. Sőt akkor adott egy nagy bulit Dr. Alban a Sing Singben.
Jómagam a Sing Singből igazoltam át a rádióhoz, Kisházi Sanyinak pedig pont akkor született meg a kislánya, így kerestek valakit, aki szombat este is vinne műsorokat, és így találtak meg engem a Sing Sing kapcsán. Kérdezték, hogy van-e kedvem kimenni házibulikba, onnan telefonon bejelentkezni, nem olyan nagy ördöngösség, és én azt válaszoltam erre, hogy miért is ne! Így kezdődött el minden!
Lényegében én folyamatosan örököltem meg műsorokat, feladatokat. Ilyen többek között a közlekedési információk közlése reggel és a délutáni órákban. Ha valaki elment vagy más struktúrába került, akkor mindig valahogy én kerültem képbe. Hasonlóképp jött a Mega vagy a MoziZoom is. Így folyamatosan bővültek a teendőim az öt év alatt.

VK: Hogy bírod a pörgést? Reggelenként jelentesz az utakról és este is hozod a formád.
Gedzo: Muszáj, muszáj. De ahogy öregszik az ember kicsit nehezebb. Huszonévesen nagyon feküdt mindez, de mostanában beszélgetjük, hogy egy-egy erősebb szombati bulit sokszor keddig pihenünk. Régen meg három-négy napot is behúztunk egy héten.
Rádiózással ugyanez a helyzet. Csinálja az ember napközben, akár egy utazós műsort, akár egy mozis műsort. De az sosem baj, hogyha az ember olyan műsort csinál, ami érdekli is! Ha lovakról kellene műsort csinálnom, az nem lenne hiteles! Azt tudom róluk kb., hogy van egy elejük meg egy hátuljuk! 😀
Már a Club88-at sem én csinálom, hiszen hét közben is nagy a hajtás, a nyár pedig a strandpartik és fesztiválok ideje is. De vitaminokat is kell szedni, így még bírható a tempó! 😀

VK: Mit jelent Szegednek a Rádió88, és a Rádió88-nak Szeged?
Gedzo: Mindig próbáljuk mi is megfejteni az életet a stábértekezleteken, és mindig oda lyukadunk ki, hogy mi lokálban vagyunk jók. Ha a hallgatottsági adatokat nézzük az jön ki, hogy jól teljesít a rádió, mert a szegedieknek szól. Nyilván azért nem hallgat egy szegedi országos adókon közlekedési információkat, mert őt nem érinti, hogy épp mi történik a budai alsó rakparton, de azt nyilván figyelemmel követik, hogyha itt lezárják a Belvárosi hidat, mert így legalább tudják, hogy az új hídon gyorsabban beérnek a gyerekkel az iskolába. De egy eltűnt kutya, rendszám, kulcscsomó megtalálásában való közreműködés is hálás. Hány meg hány köszönő sms fut be néha egy órával a hirdetmény elhangzása után. Ettől is válik szegedivé a rádió.
Nyilván a híreinkkel és a témáinkkal is igyekszünk szegedi témákat megpendíteni, amely érdekelheti a hallgatókat.

VK: Neked mennyivel mond többet a szlogenetek, hogy „az életünk része!” Úgy, hogy mondhatni te is a rádió része vagy.
Gedzo: Tényleg az ember életének a része a rádió. Most egy negyven napos turnust nyomtunk strandpartikkal és hétköznapi, hétvégi műsorokkal együtt, és szinte ott élsz a rádióban. Reggel bemész, közben lemész kávézni, ott eszel. Az ember éppen hogy csak nem eszik és tusol bent!
Ezt csak úgy lehet csinálni – és szerintem az összes rádióban dolgozó meg tudja ezt erősíteni – hogy gyakorlatilag együtt élsz az egésszel. Azt nem tehetem meg, hogy két napig ne nézzek céges e-maileket, mert bármikor befuthat egy olyan információ, mondjuk egy rendőrségi közlemény, amelyet azonnal meg kell osztani. Az embernek folyamatosan figyelni kell ezekre is, akárcsak az adásra. Jövet-menet rádiót hallgatunk, ha valamit nem jól mondott be a másik kolléga, nem mondta el vagy rosszkor hangzott el, akkor tudunk egymásnak adáson és stúdión kívül is segíteni. Ez így megy oda-vissza, és így válik az életünk részéve a rádió kollégákkal, adásokkal, mindennel együtt!

VK: A SZIN életében milyen szerepet tölt be a Rádió88?
Gedzo: Ez a kamion, amiben most ülünk az utóbbi években rehab kamionként funkcionált. Korábban házibulis feelinget hoztunk a partfürdőre. Most egy belső rádiózás zajlik. Sok helyen helyeztek el hangszórókat, amelyeken napközben mi szólunk, többek között a sátortáborok körül is, ahová nem hallatszik el sokszor, hogy a különböző színpadokon mi zajlik vagy mi készül. Így mi a zenék mellett programajánlót is nyújtunk a fesztiválozóknak, és folyamatosan tájékoztatjuk őket arról, hogy az egyes programhelyszíneken éppen mi zajlik, mert talán senki sem a programfüzettel a feje alatt alszik. Kíváncsian várjuk majd ezzel kapcsolatban is a visszajelzéseket, hogy mennyire jött be a SZIN-ezőknek az ez évi kezdeményezésünk. Délelőtt 10-től este 6-ig szól a rádió belső hálózaton. Délelőtt ébresztheti is a fiatalságot, este pedig ráhangolja őket a bulikra!

gedzo1

VK: Divatosak manapság a kommunikációs képzések. Véleményed szerint mi tesz valakit jó újságíróvá, riporterré, rádióssá?
Gedzo: Elárulom neked, hogy nekem semmilyen kommunikációs végzettségem nincs. Eredetileg szakács a szakmám, gyakorlatilag bármikor tudok két tojásból halászlevet készíteni! 😛 Érettségi után elmentem egy vámügyintéző szakra, mai napig kérdés számomra, hogy hogy jött ez az ötlet nálam, de utána a sportmenedzser képzésbe is belevágtam.
Véleményem szerint az lesz jó újságíró, aki hiteles. Nekem ha sporttal kellene foglalkoznom, nem lennék az. Ellenben ott a Süli András kollegánk, aki teljesen képben van a hazai és a nemzetközi történésekkel, sőt azt is meg tudja mondani ki melyik meccsen hogy sérült meg. A másik fontos szempont, hogy legyen stílusunk. Valamilyennek mindig lennünk kell, és azt fel kell vállalnunk! Felesleges bárkit utánozni! Mi sem majmoljuk Szabó Danival Howard Stern-éeket. Aki ismer minket, tudja, hogy én is meg Dani is olyanok vagyunk, ahogy adás közben viselkedünk.
Az nem lenne hiteles, hogyha másnak próbálnék tűnni. Akarhatnék én egy karót nyelt szaki lenni, az nem én lennék!

Képek forrása: SZIN és Gedzo Facebook oldala

Mia