Online karácsonyi vásárt szervez a megyei önkormányzat

A Békés Megyei Önkormányzat úgy döntött, segíteni próbál a megyében élő és munkálkodó kistermelőknek és kézműveseknek azzal, hogy – ha már fizikailag nem lehet, legalább – online formában karácsonyi vásárt szervez.

A koronavírus-járvány miatt 2020-ban sokan kerültek nehéz helyzetbe: ideiglenesen be kellett zárniuk boltjukat, elvesztették munkahelyüket. A Békés megyében élők is megszenvedik a megszorításokat, azok, akik mindezek ellenére kitartanak, nehezebben találnak partnert, vásárlót, megrendelőt, vendéget. A járvány miatt – átmenetileg – semmilyen rendezvény, közösségi program nem tartható, a karácsonyi vásárokat sem rendezik meg – emlékeztettek a közleményben.

A Békés Megyei Önkormányzat úgy döntött, segíteni próbál a megyében élő és munkálkodó kistermelőknek és kézműveseknek azzal, hogy – ha már fizikailag nem lehet, legalább – online formában karácsonyi vásárt szervez.

A bekesmegye.hu oldalon egy aloldalt hoztak létre Békés megyei online kézműves karácsonyi vásár néven, ahol azoknak a partnereiknek a termékeit, szolgáltatásait mutatják be röviden, akik az eddigi Megyenap elnevezésű rendezvényeiken velük voltak, segítették a programot részvételükkel.

A termelők, kézművesek elérhetőségeit is megosztjuk, hogy megkönnyítsék azoknak a dolgát, akik vásárolni, rendelni szeretnének

– tudatta Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke. Hozzátette: várják további kézművesek jelentkezését is, akikről rövid ismertetőt és elérhetőséget osztanak meg a már említett oldalon.

Békés Megyei Önkormányzat

Bán Csaba: Most tapasztaljuk meg az esendőségünket

Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, immáron 15 éve szolgál a városban. Többek között arról kérdeztem, hogy miként élték meg a koronavírus-járvány első ás második hullámát a gyülekezetben és a hozzájuk tartozó intézményekben, illetve hogy ünneplik az adventet a korlátozások közepette.

Viharsarki Kanapé: Mit érdemes tudni a hódmezővásárhelyi református gyülekezet történetéről?
Bán Csaba:
1948-ig a városban csak egy református gyülekezet volt több templommal, sok pappal, sok kántortanítóval és kiterjedt intézményi hálózattal. Debrecen után Hódmezővásárhely a Tiszántúl második legnagyobb református városa. Míg 1948-ban 12 gyülekezet volt, most már csak 10 van. A legjobb helyzetben mi, az ótemplomi gyülekezet vagyunk, mi vagyunk a város szívében. Hozzánk járnak a legtöbben, annak ellenére, hogy nem mi fedjük le a legnagyobb területet. A főtér szomszédságában található templomunk 2012-ben megújult, korszerű fűtést kapott, így az alkalmakat rendezett körülmények között tudjuk tartani.
Azonban elszomorít az a pusztulás, amit magam körül tapasztalok. A háború idején 52 ezer fő körül mozgott a város lakossága, abból 21 ezer fő vallotta magát reformátusnak. A legutolsó népszámláláskor már csak 7 ezren vallották magukat reformátusnak. Azonban szerencsére stabilan 60 körüli évente a keresztelések száma, és a tanrendszerünknek köszönhetően pedig évente mintegy 35-40 fő tesz hitet Isten előtt. Azonban sajnos ez nem jelenik meg a gyülekezeti életünk aktivitásában. Jelenleg négyen vagyunk lelkészek két beosztott és két intézményi lelkész, és sok segítőnk akad.

VK: Miként élték meg a vírus első és második hullámát a gyülekezetben és a felekezeti intézményekben?
BCs:
A vírushelyzetnek egyaránt vannak kézzel fogható és tapasztalható testi és lelki hatásai. Egy olyan lelkésztől kért interjút, aki a gyülekezete mellett három intézményben is elkötelezett. A mi gyülekezetei közösségünkhöz tartozik ugyanis egy gimnázium, egy általános iskola és egy gyógypedagógiai intézmény is. Fenntartó képviselőként oda kellett figyelnünk több tényezőre is, időnként még jelentéseket is kellett adnunk. Az első hullám idején digitális távoktatás volt, így az intézményeket át kellett állítanunk az online oktatásra, ez pedig nem volt könnyű feladat. Az első két hétben az intézmények és a tanárok is komoly terheket hordoztak. A gimnázium két éve átesett egy géppark cserén, így problémamentesen folyt az online munka.
Most a második időszakban két intézményben is megjelent a háromból a fertőzés, és azzal, hogy mindezzel a tantestületek hogy birkóznak meg, arról tudnom kellett.
Jómagam lelkészként tanár is vagyok két intézményben, ahol áhítatokat, istentiszteleteket és bibliaórákat is tartunk rendszeresen. Ezeknek a menetrendjét is megváltoztatta a koronavírus.

VK: Hogy áll össze egy online istentisztelet vagy áhítat?
BCs:
Mivel utolsó vagyok abból a generációból, akiknek csak a gimnazista éveikben jelent meg a számítástechnika az életében, és bár ma már mindent számítógépen csinálok én is, mégis idegenkedtem az újdonságoktól. Eleinte azért is okozott nehézséget az átállás, mert akarva-akaratlanul másokhoz hasonlítottam a tevékenységem. De fokozatosan mentem bele ebbe az új helyzetbe, és a veszélyhelyzet második vagy harmadik hetében már mindent tartottunk: az intézmények egy-egy alkalmát és a vasárnapi istentiszteleteket mind feltettük a Youtube-csatornánkra, amit újonnan indítottunk. Mindehhez technikai háttér is kellett, nekünk ez annyiban volt könnyebb, hogy rendelkezünk intézményi háttérrel. De ettől függetlenül ki kellett választanunk mi a megfelelő metódus és megfelelő szakemberekre is szükség volt. Talán nagy szégyent nem vallottunk, bár bevallom, hogy amennyire koncentráltak voltunk az elején – hiszen még a díszletre, a virágokra, az úrasztali terítőre és a bibliára is figyeltünk – , annyira dekoncentráltakká váltunk mostanra. Pedig ez mérhetetlen energiabefektetés volt. Nekem még ahhoz is hozzá kellett szokjak, hogy a mikrofonba beszéljek és a kamerába nézzek, mert ha nem odanéztem, akkor szinte teljesen elveszett az igehirdetés lényege.
Amellett sem szabad elmenni, hogy képernyőn keresztül a hatás teljesen más, mint élőben. A képernyőn sokkal hamarabb észre lehet venni a hibákat. A képi megjelenés pedig azzal is járt, hogy a tartalomról a hangsúly a külcsínyre, a megjelenésre terelődött, ez nekünk, református lelkészeknek pedig nem jó, mert mi a tartalomra helyezzük a hangsúlyt.
Júniustól az újbóli korlátozásokig ismét tudtunk istentiszteleteket tartani, amelyeken a hívek maszkban foglalnak a helyet a padsorokban, egymástól kellő távolságra, ezeket külön jelöltük is. Figyeltünk a folyamatos szellőztetésre, és mindezek mellett helyeztünk ki kézfertőtlenítőt is.

VK: Sikerült-e az online megjelenéssel többeket megszólítaniuk, mint a vírus előtt?
BCs:
Az istentiszteleteken bár feleannyian vettek részt az első hullám után, azzal, hogy megjelentünk az interneten észrevehető volt, hogy a Youtube-csatornára feltöltött videókat egy határozott létszám követte figyelemmel hétről hétre. Nálunk pedig az a szokás mióta én itt szolgálok, 2005 óta, hogy a híveknek már a templombejáratnál odaadjuk az aznapi igehirdetés szövegét nyomtatott formában, illetve azt közzétesszük a gyülekezet honlapján is. Mostanra pedig kialakult egy szolgálat is, hiszen a gyülekezetben akadnak olyanok is, akiknek nincs számítógépe. Nekik az istentiszteletet követően vagy még aznap vagy egy-két nappal később elvisszük a prédikációt újságformájában. Ez mintegy 40 főt érint, ezt összevetve az online statisztikákkal kijelenthető, hogy mintegy 80-90 fő hallgatja, olvassa a prédikációt, és ezekről rendszeresen kapunk visszajelzéseket is. Így kijelenthető, hogy a közösségi lelki gondozás több és színesebb lett ebben az évben. Több feladattal is jár ez, de szerencsére lettek segítő munkatársak is, akik megkönnyítették a dolgunkat.
Érdekes jelenség volt egyébként az, hogy az idősebb korosztály tagjai nem igazán akarták elfogadni ezt a vírushelyzetet, mikor kipattant, mikor pedig az első hullám lecsengett, nem akartak visszaállni a járvány előtti állapotokra.

VK: Mi ennek a vírusnak az üzenete az emberiség számára?
BCs:
Magánemberként azt gondolom, hogy a baj hirtelen itt van. A 20. és 21. században élőként azt gondoltam, hogy ilyen helyzet előálljon, és tulajdonképpen arra sem figyeltünk, hogy az influenzában is sokan meghalnak, de az, hogy egy vírus is megjelenjen, arra senki sem számított.
Keresztény emberként mindenképp a teremtmény mivoltunkat, az esendőségünket tapasztaljuk most meg, valamint mindezzel együtt azt, hogy Istenre lennénk szorulva. Egy nagyobb hatalom, egy nagyobb erős segítségére. S az a fájdalom, hogy ezt a társadalom nem igazán értette meg.

VK: Többen fordultak most Isten felé?
BCs:
Inkább elfordulás, mint befelé fordulás van. Pedig mikor forduljak az Istenhez, hogyha nem éppen most? Mikor a közvetlen környezetünkben is azt tapasztaljuk, hogy jön egy új vírus, és életerős 50-60 éveseket is levesz a lábáról. Ez is azt mutatja, hogy mennyire törékenyek vagyunk, hiába élünk egy fejlett, modern, mindennel felszerelt társadalomban.

VK: Az elmúlt hónapokban több támadás is érte az európai keresztény közösségeket. Mi áll ennek a hátterében?
BCs:
Megváltozott a világban. Az elmúlt években jártam többek között Svájcban, Genfben, a reformáció bölcsőjében, de a fiam sportolói pályafutása miatt eljutottunk Hódmezővásárhely francia testvérvárosába is egy focitornára, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a városháza melletti épületben jóformán fehér, európai emberek nem is laknak. Sőt még a francia csapatok többségében is színes bőrű gyerekek sorakoztak fel. Véleményem szerint ez a fajta nyitottság Nyugaton további veszélyeket rejt magában, mint, amit eddig megtapasztaltunk.
A nizzai templomban, egyházi liturgia alatt történt merénylet pedig egyértelmű üzenet volt. Keresztényként nem mondhatjuk a történtekre, hogy nincs bocsánat, de azt személy szerint bátran ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok, hogy egy ilyen országban élhetek, mint a mai Magyarország, ahol mind a nemzeti, mind a keresztény értékek védettséget élveznek.
Az a fajta biztonság, ami itt uralkodik, sokak számára vonzó. Egyre több olyan történetet hallani, hogy Amerikából és Nyugat-Európából is települnek ide családok, sőt akadnak olyan magyarok is, akik évtizedek után döntenek úgy, hogy a tengerentúlról hazaköltöznek. A családi körömben is van egy ilyen család, Floridából térnek vissza, mert azt mondják, hogy még mindig jobb Budapesten vagy bárhol az országban, mint most az Államokban.

VK: Hódmezővásárhelyen más okokból kifolyólag harapóztak el a dolgok a közéletben. Mit lehet helyben ez ellen tenni?
BCs:
Csendben maradni. Az elején mikor engem is megszólítottak, akkor belementem én is a vitákba, de beláttam, hogy ennek nem sok eredménye van. Nem bántam meg ezeket a helyzeteket, de inkább egyszerűen csendben maradok. Akad néhány ember a városban, aki mondhat, amit akar rólam. De ha a gyülekezetről mondaná – ilyen még nem volt – , akkor lehet máshogy gondolkoznék. De amikor a személyemet vagy a munkásságomat éri támadás, arra már az utóbbi másfél-két évben nem vagyok hajlandó válaszolni.
Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a város vezetője megvezette a választókat. Alapvetően nem a bíróságon látnám az ő problémáinak a megoldását. S sajnos egy szomorú végkifejletet látok a lelki szemeim előtt a városi közéletet illetően.

VK: Ebben a rendkívüli helyzetben mi módon tudják megélni az adventi várakozás időszakát?
BCs:
Nálunk van egy rend, amelyet jómagam állítok össze január 2–ától pünkösdig, majd szeptember 1-jétől karácsonyig. Ezt a vírus most szétbombázta, és most nem készült ilyen. Két koncertet szerveztünk, de a szabályozások ezt is keresztülhúzták. Az istentiszteleteket pedig ismét online közvetítjük, így igyekszünk lelki elemózsiát nyújtani a híveknek.
Folytatva a hagyományt idén is szervezünk gyűjtést a rászorulóknak advent időszakában. Eddig voltak cipősdoboz akcióink, azonban az idén a járványügyi helyzetre való tekintettel azt kértük az adományozóktól, hogy ne tárgyi, hanem pénzbeli adományokat juttassanak el hozzánk. Az összegyűlt összegből tartós élelmiszereket vásárolunk majd. Ezekkel a csomagokkal főként a tanyán élő, hátrányos helyzetű sorsú családok karácsonyt kívánjuk szebbé tenni. Az idei akciónk jelmondata épp ezért az volt, hogy „Asztalt terítesz. A tervek szerint ezeket a csomagokat december 15-e és 20-a között juttatjuk majd el az érintettekhez.

Kép forrása: promenad.hu, Hódmezővásárhely – Ótemplomi Református Egyházközség hivatalos honlapja

Nagy Gyöngyi: Nem szabad elfelejteni mi történt november 4-én

Október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére emlékezünk, november 4-én pedig elgyászoljuk annak vérbe fojtását. Nagy Gyöngyi történésszel, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanárával 1956 ismert és kevésbé ismert nőalakjairól és a forradalmi történések viharsarki vonatkozásairól is beszélgettünk. De érintettük a Budavári Polgári szalon eseményét is, amelyen a vásárhelyi történész Wittner Máriával, egykori szabadságharcossal beszélget majd.

Fotó: Ács Helga/Vásárhely24.hu

Viharsarki Kanapé: Míg október 23-a a forradalom kitörésének ünnepe, addig november 4-e annak leveréséről szól. Utóbbi emlékezete mennyire van jelen a mindennapjainkban?
Nagy Gyöngyi:
Sokkal kevésbé tudják az emberek, hogy mi is történt ezen a napon, nem is kötik nagyon ’56-hoz, azt is mondhatnánk, hogy elsiklanak fölötte. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezen a napon foszlottak szerte a remények a szabadságot illetően, amiért október 23-a óta nagyon sokan harcoltak, a fővárosban, és a vidéki városokban egyaránt. Sok visszaemlékező elmondta, hogy november elején még szervezkedtek, még nemzetőrséget akartak felállítani, de amikor a szovjet tankok november 4-én hajnalban elözönlötték az országot, akkor mindenki tudta, hogy minden további próbálkozás hiábavaló. Nagy Imre is ezen a hajnalon mondta el híres rádióbeszédét, bár amit mondott, az korántsem fedte a valóságot.

VK: Mennyire ismeri korunk embere ezeknek a történéseknek a háttérembereit: a fegyvert ragadó nőket és gyermekeket?
NGy:
Ma már egyre jobban benne él a köztudatban, hogy az ’56-os forradalomban mindenki részt vett, akinek fontos volt a szabadság, és ez alól nem kivételek a nők és a fiatalkorúak sem. Ők pedig sokszor férfiakat meghazudtoló bátorsággal és eltökéltséggel csatlakoztak egy-egy csoporthoz, ragadtak fegyvert, szállították vagy mentették a sebesülteket. A fiatalkorúak közül szinte mindenki ismeri Mansfeld Péter történetét, de vajon ismerik-e Misley Emesét, aki a Debrecenben elsőként eldördülő lövések áldozata lett 14 évesen, vagy ismerik –e azokat a fiatal fiúkat, akikre olyan hatással voltak az ’56-os események, hogy még évek múlva is mély lelki sebként hurcolták magukban, és végül idegileg annyira összeroppantak, hogy önként vetettek véget az életüknek. Az erdélyi Moyses Mártonra gondolok, akiből feltaláló, költő lehetett volna, ha a román Securitate nem lehetetleníti el a tanulmányait, vagy Bauer Sándorra (1952-1969), aki amint Moyses Márton (1941-1970) Brassó főterén, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát.
A nők közül talán Tóth Ilona (1932-1957) története ismert a leginkább, aki szigorló orvosként, a Domonkos utcai kórház vezető orvosaként mentette a sebesülteket, ennek ellenére azzal vádolták meg, hogy fegyveres csoportot szervezett, és röplapok nyomtatását tette lehetővé, sőt társaival azon fáradozott, hogy megdöntse a rendszert!  Ő talán a forradalom egyik legtisztább és legártatlanabb szereplője volt, aki orvosként a hivatását teljesítette 1956 októberében-novemberében, és a kommunista rendszer fenntartói a legaljasabb bosszút ellene vitték véghez. Olyan koncepciós pert kreáltak az ő és néhány fiatal társa személye köré, amellyel az volt a céljuk, hogy a fiatalságot alázzák meg.

Gróf Andrássy Ilona (1917-1990) alakja is a múlt homályába vész, pedig ’56 kapcsán róla is lehetne beszélni. Ő ezekben a napokban a nemzetközi vöröskeresztes csomagok szétosztásában segédkezett (a második világháború alatt a Sziklakórház főápolónője volt, az ötvenes évek elején tért haza a Hortobágyról, ahová arisztokrata származása miatt telepítették ki), emiatt megjárta Kistarcsát, különböző börtönöket, végül több évet a kalocsai női börtönben raboskodott, egy időben éppen Wittner Máriával, aki mára az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ikonikus nőalakjává vált. Őt ma már elég sokan ismerik, de ez nem a történelemtanításunknak az eredménye. Wittner Mária évek óta járja az országot, számos csoportnak elmesélte már a történetét, nekem is többször volt alkalmam vele találkozni, sőt több alkalommal kérdezőpartnere lehettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma Ő az egyik leghitelesebb alakja a forradalomnak.

VK: Hol és mikor lesz a beszélgetőpartnered Wittner Mária?
NGy: A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével 2020 februárjában a XX. század magyar nagyasszonyai címmel előadás- sorozatot indítottunk. Egy-egy előadásomban olyan asszonyokra igyekeztem felhívni a figyelmet, akik a keresztény értékrendjük mentén valamilyen módon segítették a hazájukat, vagy embertársaikat. Amikor Szőnyi Kinga elnökasszonnyal januárban terveztük az előadásokat, ’56- kapcsán mindkettőnknek azonnal Wittner Mária jutott az eszünkbe, aki igent mondott a felkérésünkre, így 2020. november 4-én a Budavári Polgári Szalonban vele fogok beszélgetni.

VK: Az ’56-os események alakításába miként kapcsolódott be a Viharsarok, illetve a viharsarki szereplők?
NGy:
1956-ban a vidéki városokban is nagyon sok esemény történt, szerencsére ezek is egyre elterjedtebbek, de e térséget illetően is ugyanazt kell mondanom, mint amit Tóth Ilona vagy Wittner Mária esetében. Ezeket a szereplőket azért ismerjük, mert a még élő ’56-osok nagyon sokat tettek azért, hogy az emlékük ne vesszen el. Tóth Ilona rehabilitálásáért Wittner Mária is kiállt. Wittner Mária a saját történetét maga ismertette meg az országgal. És a Viharsaroknak is van egy ugyancsak hiteles és ikonikus ’56-os alakja: Fekete Pál, aki küldetésének érzi, hogy ne csak az ő saját, hanem mások történetével, sőt az egész magyar történelemmel is megismertesse a mai fiatalokat. A békéscsabai tanárt 1956-ban a város a forradalmi bizottság vezetőjévé választotta, majd amikor november 4-én a szovjet tankok Békéscsabát is elérték, ő parlamenterként ment a szovjetek elé – kiválóan tud ugyanis oroszul – akik ennek köszönhetően nem lőtték szét a várost. Aki Fekete Pállal egyszer is találkozott, az a hatása alá került, mert Ő egy polihisztor és emellett humanista. Ő is óriási munkát végez még ma is ’56 emlékének ébrentartásáért: Békéscsabán létrehozott egy múzeumot (Fekete Pál Gyűjtemény), előadásokat tart, könyveket ír, egyszóval ő is, ahogyan Wittner Mária is, a két lábon járó Történelem és Emlékezet.

VK: Jövőre lesz a forradalom 65. évfordulója. Terveztek-e valami kiadványt vagy előadássorozatot erre a jeles alkalomra?
NGy:
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségével közösen rendezett előadás-sorozat egy rendkívüli vállalkozás az Asszonyszövetség, és az én részemről is, hiszen egy húszéves jubileumot úgy ünnepelni, hogy havonta egy-egy elfeledett keresztény nagyasszonyt mutatunk be, nagyon mély elköteleződésről és szilárd értékrendről tanúskodik, amire véleményem szerint napjainkban óriási szükség van. Ezek az előadások pedig nem feminista előadások voltak, hanem mindig arra törekedtem, hogy az asszonyok lelkét, az embert mutassam meg a közönségnek. És szó szerint rendkívüli helyzeteket is megéltünk ebben az esztendőben, hiszen februárban még 40-50 embernek meséltem el gróf Andrássy Ilona történetét, de márciusban a koronavírus járvány miatt hozott intézkedéseknek köszönhetően már nem találkozhattam a közönséggel, így kisfilmek formájában juttattam el az előadásokat az Asszonyszövetségnek. Nagy áldásnak érzem, hogy szeptember óta ismét élőben tarthatom ezeket az előadásokat, és ha az Isten is engedi, jövőre az Asszonyszövetség ezeknek az asszonyoknak a történetét egy kiadványban is meg fogja örökíteni.

Cityrocks újratöltve – a Linkin Park dalát dolgozza fel Magyarország legnagyobb rockzenekara

Közép-Európa legnagyobb rockzenekara ismét több száz zenésszel közösen készít egy különleges videóklipet. A 2020 tavaszi Queen – The Show Must Go On dal után most a Linkin Park – New Divide című dalát tervezik közösen eljátszani. 

A home flashmobhoz bárki csatlakozhat, olyanok is, akik eddig nem vettek rész a CityRocks eddigi produkcióiban (szegedi, kecskeméti óriáskoncerteken), vagy a korábbi videós flashmobokban, és még nem tagjai a zenekarnak. Énekesek, gitárosok, basszusgitárosok, dobosok és zongoristák is jelentkezhetnek a kezdeményezéshez – olvasható a közleményben.

A részletes felhívás ITT érhető el.

Kedvcsinálóként pedig az alábbi videóban megtekinthető a nagy sikert aratott Queen-feldolgozás.

“A minél hitelesebb előadásmód megvalósítására törekszünk” – bemutatkozik a Tillemann tribute zenekar

Október elején érkezett a hír, hogy megalakult Magyarország első Lindemann tribute zenekara, a Tillemann, amelynek néhány tagját a Viharsarki Kanapé blog olvasói ismerhetik, hiszen a Feuer Frei zenekar oszlopos tagjai is egyben. Erdős Viktor énekest és Jeney Kristóf gitárost többek között arról kérdeztem, hogy miként jött az újabb tribute band megalakításának az ötlete, hogy sikerült az első koncertjük, illetve arról is beszélgettünk, hogy készülnek a fővárosi debütálásra.

Viharsarki Kanapé: Kiben merült fel először az ötlet, hogy egy Lindemann tribute-öt is létrehozzatok? A rajongók jelezték, hogy lenne erre igény?
Jeney Kristóf (gitár): Tisztán emlékszem, hogy épp Ógyallára, Szlovákiába tartottunk koncertre, amikor a buszban feldobtam az ötletet: miért nem csinálunk egy Lindmann tribute-ot? Viktor és Gábor (Talabér Gábor, dobos) egyből lelkesen rábólintottak, így a hátralévő út során lényegében már a terveket szőttük. A koncertet követően nem sokkal el is kezdtünk próbálni.
Kifejezett rajongói igény nem mutatkozott, azonban arra gondoltunk, hogy aki a Rammsteint szereti, attól jól eséllyel Lindemann szólóprojektje sem áll távol. Ezt az elképzelésünket már korábban megerősítette az a tény, hogy több Feuer Frei-bulin is a közönség soraiból történő bekiabálással kérték a Praise Abort című Lindemann nótát, amit akkor még – Rammstein tribute lévén – csak a beállás során játszogattunk.
Erdős Viktor (ének): Én egyébként kaptam olyan rajongói megkereséseket, hogy ezt, vagy azt a Lindemann nótát szívesen meghallgatnák a mi előadásunkban. Nekik reméljük okoztunk egy jó napot, amikor bejelentettük a Tillemann zenekar megalakulását.

VK: Miben tér el a Lindemann formáció a Rammsteintól? 
EV: Magát a Lindemann zenekart Till, a Rammstein énekese és Peter Tägtgren (Pain, Hypocrisy) multihangszeres alkotják, élőben a Pain kísérőzenészeivel lépnek fel. Stílusát tekintve pedig gyakorlatilag olyan, mintha a Pain ipari metalját Till énekelné, szóval egyikük sem lépett ki túlságosan a komfortzónájából, de ez nem is baj, hiszen így született eddig két nagyszerű album, az első angol, a második német nyelven.
A Rammstein egy nagyszabású gépezet, ahol hat embernek kell megtalálnia a közös nevezőt, biztos, hogy Tillnek rengeteg ideje és olyan ötlete van, amit ott nem tud, vagy akar felhasználni. A Lindemannban viszont ki tudja élni azt a fajta exhibicionizmusát, ami itt-ott talán még a Rammsteinnak is sok lenne!
JK: Az élő formáció tekintetében a fő különbség a billentyűs hiánya. Ahogy a Lindemann koncerteken, úgy az elektronika nálunk is központi egységről szólal meg. Talán még a különbségek közé sorolható, hogy a gitáros posztokon belül nem különül el egymástól a ritmusgitáros-szólógitáros pozíció. A zenekar így koncerten öt tagból áll: két gitárosból, basszusgitárosból, dobosból és az énekesből.

 VK: Mit ad ez az új formáció Nektek? Mit vártok tőle?  
JK: Még több kihívást és még több élményt, a próbateremben és a színpadon egyaránt. Konkrét elvárásaink nincsenek, legfeljebb magunkkal szemben: akárcsak a Feuer Frei-nál, úgy a Tillemannal is törekszünk a minél hitelesebb előadásmód megvalósítására, mind zeneiség, mind a színpadkép tekintetében.

VK: Páran a Feuer Frei – Rammstein tribute-ben is zenéltek. Viszont a Tillemannban új arcok is feltűntek. Mit érdemes róluk tudni?
EV: Egy jó tribute zenekar célja, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez, maximálisan erre törekszünk természetesen mi is. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy míg a Lindemannt ugyebár két ember alkotja, addig a Tillemann egy teljes zenekar, ahol minden tag ugyannyira fontos!
A dobokon a Feuer Frei-béli társunk, a már említett Talabér Gábor játszik, ő felel egyébként az elektronikáért is. Az új arcok egyike pedig basszusgitárosunk, Tóth Gyula István, akit hirdetés útján találtuk, de hatalmas mázlink volt vele, mert ő akkor még nem is tudta pontosan, mire jelentkezik, ám szerencsére imádja a Lindemannt, így hamar felvette a fonalat, ráadásul lelkesedés és elkötelezettség terén verhetetlen!
A másik gitáron pedig Kristóf régi barátja és egyben egykori tanára, Horváth Imre játszik, aki a Pennhurstből, illetve a korábbi Rubicon zenekarokból sokaknak már ismerős lehet, nekik pedig nem kell bemutatni Imi profizmusát és hozzáállását, hiszen ahogy említettem, gitártanárként is tevékenykedik.

VK: Október 17-én Dunaújvárosban, a Kaptár Klubban debütáltatok. Hogy sikerült? Milyen volt a fogadtatás?
JK: Meglepően jó fogadatásban részesültünk, még ha a közönség létszáma a Feuer Frei koncertre lett csak teljes. A fellépés után csupa pozitív visszajelzést kaptunk, melyek megerősítettek minket abban, hogy a Rammstein tribute-on felül van létjogosultsága és értelme egy Lindemannak is.

VK: Ha netán a jövőben a Feuer Freit és a Tillemant is elhívják fellépni, miként tudtok majd színpadra állni?
EV: Ahogy ezt megoldottuk a Kaptárban is: Tillemann után irány a backstage, villámgyorsan levakarjuk magunkról az egyik makeupot, meg a fellépőruhát és mehet fel a másik. Technikai szempontból viszont szerencsés, hogy a két zenekar hangzása és felállása nagyon hasonló, tehát nincs feltétlenül szükség két külön hangbeállásra.
JK: Igen, az egyik kihívást a két fellépés közötti „teljes átalakulás” jelenti, hiszen a két formáció színpadképe teljesen eltér egymástól. A másik, és talán legnagyobb kihívás az egymást követő koncertek „túlélése”, hiszen a két formáció összesített számlistája megközelíti a harminc dalt. Kezdetben aggódtunk amiatt, hogy bírni fogunk-e egymás után két koncertet, de a Kaptár Klubban lezajlott, Feuer Frei-jal közös fellépésünk során megbizonyosodtunk róla, hogy fáradtságnak a színpadon nincs helye. Természetesen a koncertek után az összeesés határára sodródtunk, de maradéktalanul megérte!

VK: Budapesten hol és mikor álltok majd a közönség elé?
EV: Ha a Covid is úgy akarja, mielőtt a fővárosban is bemutatkozunk, lesz még egy közös Rammstein-Lindemann tribute estünk november 7-én a győri Dongóban. A Feuer Frei pedig november 14-én tartja őszi budapesti nagykoncertjét a belvárosban található Metro Clubban, az est egyik különlegessége, hogy az elhangzó Rammstein dalokról ezúttal a közönség szavazata fog dönteni!
A másik pedig természetesen a Tillemann fővárosi debütálása lesz, melyre egy kibővített setlisttel készülünk, aki tehát szereti akár a Rammstein, akár a Lindemann munkásságát, érdemes lesz ellátogatni a bulira!

Fotók: Tillemann Lindemann Tribute Facebook-oldala

Mia

Húsz diploma után sem állt meg a magyar diplomarekorder

Kapus Krisztiánnal mintegy két éve készítettem utoljára interjút, akkor a magyar diplomarekorder a tizenhetedik diplomáját vehette a kezébe. Akkor azt nyilatkozta, hogy húsz diplomáig meg sem áll, a szavát pedig betartotta: 2020-ban már valóban a huszadik oklevelét kapta meg. Jövőbeli terveiről és a járványügyi helyzet okozta kihívásokról is kérdeztem.

Fotó: mandiner.hu

Kapus Krisztián nős, 3 lány édesapja, a munka Budapesthez köti, míg a család Jászszentlászlóhoz. Arra a kérdésre, hogy a család – munka – iskola hármasát miként tudja összehangolni, nemes egyszerűséggel mindig csak annyit felel, hogy jól kell gazdálkodni az idővel.

Krisztián korábban arról is beszámolt a Viharsarki Kanapé blognak, hogy a szerteágazó tanulmányait a jegyzetek és az órák személyes látogatása nagyban megkönnyítette. Azonban 2020 tavaszán a koronavírus-járvány miatt egy ország ismerkedett meg olyan új fogalmakkal, mint a digitális távoktatás vagy az online meeting. Ez a metódus számára is kicsit kényelmetlen volt -hiszen a személyes kontaktust sokkal jobban szereti-, de a tanulmányi előmenetele miatt alkalmazkodnia kellett a körülményekhez.

Szívesen átadná a tapasztalatait

Legutóbbi oklevelét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, közszolgálati kompetenciafejlesztő tréner szakirányon vehette át, de rendelkezik orosz nyelv és irodalom tanár szakos diplomával, jelenleg pedig Szegedre jár a Gál Ferenc Egyetemre, ahol mentálhigiénés szakvizsgázott pedagógusnak tanul, s emellett a Pécsi Tudományegyetemen klinikai idegtudományok területen végez tudományos kutatást, mint doktorandusz hallgató. Mindezek mellett igyekszik elsajátítani a jelnyelvet, amely egy régi vágya volt. Nemrégiben pedig horgászvizsgát is szerzett. Beszélgetésünk során elhangzott, hogy eddigi már több mint 5 millió forintba kerültek a tanulmányai, a tandíjakat pedig mindig kigazdálkodta.

Arra a kérdésre, hogy hogyan tovább, szemez-e jelenleg egy újabb képzéssel, egyelőre nem tudott konkrét választ adni a magyar rekorder. De ez bármikor megváltozhat, mert megszólíthatja egy újabb tárgy vagy terület, amiben esetleg szívesen elmerülne, ám jelenleg a megkezdett képzéseire koncentrál.

Kapus Krisztián kitért arra is a beszélgetés során, hogy a több mint 28 év alatt megszerzett felsőoktatási és mondhatni életvezetési tapasztalatát szívesen megosztaná a fiatalokkal, hogyha kapna erre felkérést.

Diplomái:

Magyar szakos tanár – könyvtáros szak

Katolikus hittanár

Művelődésszervező (-média szakirány)

Egészségfejlesztő-mentálhigiénikus

Közoktatási vezető

Könyvtár (könyvtári informatikus) szakos bölcsész

Orosz nyelv és irodalom

Társadalom- és állampolgári ismeretek

Művelődésszervező MA

Ifjúsági szakértő

Pedagógus szakvizsga

Politikai tanácsadó

Jogi szakokleveles közoktatási szakember

Okleveles kisebbségpolitikai szakember MA

Okleveles stíluskommunikátor

Közszolgálati protokoll tanácsadó

Hittanár-Nevelőtanár MA

Integritás tanácsadó

Katolikus teológus szak

Közszolgálati kompetenciafejlesztő tréner