Zséka: Valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni

Zsombok Rékát (Zsékát) a Békés megyeiek már korábbról is ismerhették. Több tehetségkutatón és több formációban is feltűnt, ezeken pedig maradéktalanul belopta magát a közönség szívébe. Országos ismerettséget a Dal című műsor hozott számára. S bár azóta különváltak útjaik az Acoustic Planet zenekarral, az élet nem állt meg. A zene szeretetéről, a karantén okozta nehézségekről, az utcazene fesztiválokról és a jövőbeli terveiről is kérdeztem a fiatal énekesnőt.

Viharsarki Kanapé: Mikor döntötted el, hogy a zenének akarod szentelni az életed?
Zséka: Egészen gyerekkorom óta a zenének élek, mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Már óvodás koromban nagyon szerettem szerepelni, édesapukám meg jobbnál jobb zenékkel oltott be már akkoriban. 6 évesen kezdtem el hegedülni, táncolni, ezt követték a színitanodák, népdaléneklés, majd a könnyűzenei irány. 

VK: A közmédia tehetségkutató műsorában, a Dalban tettél szert nagyobb ismertségre. Milyen út vezetett idáig?
Zséka:
Hogy őszinte legyek, elég rögös! 😀 Aki ezt a pályát választja, az tudja, hogy a látszat ellenére ez a tevékenység sok nehézséggel is jár. Viszont nem panaszkodom, rengeteg zenei élményben volt részem az évek alatt, sok-sok élő koncert, tehetségkutatók, fesztiválok stb., ahol sokat tanultam, új embereket ismertem meg, tapasztalatokat szereztem.
A Dalba az akkori zenekarommal az Acoustic Planettel jutottunk be Nyári zápor című dalunkkal, ami azóta is hallható a Petőfi Rádión.

VK: Azóta az Acoustic Planettel különváltak útjaitok. Miként alakult az életed azután, hogy távoztál a zenekarból?
Zséka:
Azóta hogy szétváltunk a csapattal, szólóban és egyéb más formációkban tevékenykedem, saját dalokat, és klipeket adtam ki. Több hazai utcazenefesztiválon megmérettettem magam, ahonnan rangos elismeréseket hozhattam haza. Ezekért nagyon hálás vagyok!

VK: A koronavírus-járvány érzékenyen érintette a zenésztársadalmat. is Te miként vészelted át ezt az időszakot?
Zséka:
Nem volt egy egyszerű időszak, főleg az elején, a karanténőrület alatt. Én akkor költöztem fel Budapestre, és derült égből villámcsapásként ért az egész. Sorra mondták le a koncerteket és rendezvényeket. Viszont nálam nem nagyon volt kényszerpihenő, elég sokat dolgoztam itt-ott, hogy egyenesbe jöjjek, amikor pedig volt egy kis időm, akkor otthon gyakoroltam, tanulgattam, és éneklős videókat töltöttem fel.
Elég lélekölő időszak volt, viszont jó kis önismereti-tréning is egyben, és hasznos felismerésekkel lettem gazdagabb. Azóta szerencsére beindultak a dolgok, bár nem olyan mint előtte, de azért nem panaszkodom, sokat zenéltem mindenfelé a nyáron. 🙂

VK: A Veszprémi Utcazene Fesztiválon elnyerted a szakmai zsűri első díját. Hogy jött a nevezés ötlete? Ez az elismerés milyen díjjal, illetve további lehetőségekkel jár?
Zséka:
Tavaly kezdődött nálam ez az utcazene őrület, akkor indultam el először szólóban Egerben és Szegeden. Előtte már az Acoustic Planettel is belekóstoltunk ebbe, velük is több helyen megfordultunk. Idén úgy voltam vele megpróbálom Veszprémet, ami a legnagyobb szelet az utcazeneversenyek tortájában. 🙂
Már amikor bejutottam nagyon boldog voltam, hát még amikor kimondták a nevem a legvégén… Végig azon imádkoztam, hogy ne maradjon el a rendezvény. Szerencsére jól alakult minden. Megosztott első helyezést értem el a Kellene Kis Kert formációval, így 1-1 millió forinttal lettünk gazdagabbak.

VK: Jelenleg hol találkozhatunk Veled? Milyen terveket dédelgetsz erre az évre?
Zséka:
Most hétvégén indul a Tokaji Utcazene Fesztivál, ahol 2 napon keresztül fogok muzsikálni Tokaj utcáin, és jövő hét szerdán Budapesten, a Citadellove nevet viselő hely előtt, szintén utcazene jelleggel fogok egy rövid szólókoncertet adni 17 órától.
Sajnos a jelenlegi helyzet miatt nehezen lehet tervezni a jövőre nézve, mivel napról napra változnak a dolgok, kormányrendeletek. Viszont én pozitív vagyok, és bizakodó, és mindig a legjobbat várom, ami általában be is szokott jönni! 😀

VK: Mit üzensz azoknak, akik kacérkodnak ezzel a hivatással?
Zséka:
Azt, hogy ne tegyék! 😀

 Viccelek! Mindent összevetve, ez egy gyönyörű hivatás, és valószínűleg én már nem tudnék zene nélkül élni. Szóval aki szenvedélyesen szeret(ne) ezzel foglalkozni, az sose adja fel, és ami a legfontosabb, hogy mindig önazonosan, és szívből csinálja! 

Képek: Zséka Facebook-oldala