A keresztény feminista Slachta Margit

Száz éve választották meg Magyarország első képviselőnőjét, Slachta Margitot. A különleges életutat magáénak tudó embermentő asszonyról Nagy Gyöngyi történészt kérdeztem. 

1. Slachta Margit

Viharsarki Kanapé: Slachta Margitot valamennyien úgy ismerjük, mint a magyar parlament első megválasztott képviselőnőjét. Milyen út vezette el őt a politikához?Nagy Gyöngyi: Slachta Margit 1884-ben egy lengyel származású, felvidéki, nemesi családban született, ahol nem volt meghatározó a keresztény vallásos nevelés, sőt a szülők inkább igyekeztek visszafogni a Slachta-lányok, de különösen Margit vallásos buzgóságát. Margit 1903-ban szerezte meg tanítónői képesítését Kassán, és miután ekkor már közel egy évtizede a nők is járhattak egyetemre, ő is ezt tervezte. Apja azonban ezt nem engedélyezte, így a kalocsai Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek tanárképzőjében tanult tovább. Itt élte át élete talán legdöntőbb találkozását: 1906-ban részt vett Farkas Edith előadásán, aki az Országos Katolikus Nővédő Egyesület szociális munkájáról beszélt és célja az volt, hogy védőnőket/patronesszeket toborozzon. Slachta Margitra óriási hatással volt Farkas Edith szuggesztív egyénisége, aki remek szónok is volt, így azonnal bekapcsolódott a patronázs munkába. Ez a munka rendkívül összetett volt (segélyezés, hitoktatás, zene-, és énektanítás, munkaközvetítés stb.) amit Slachta Margit nem azért vállalt, mert úgy érezte, „önkénteskedni” akar, hanem azért, mert itt átélhette a szentírási értelemben vett embertestvériséget, amelynek a középpontjában a szeretettel történő segítségnyújtás és felemelés állt. Ő pedig ezt nagyon komolyan gondolta, amit az is bizonyít, hogy egész életét az Isten-és emberszolgálatnak szánta.

Nagyon hamar kiderült, hogy személyében egy rendkívül sokoldalú, és Farkas Edith-hez hasonlóan karizmatikus egyéniséget sikerült találni, aki a szociális érzékenysége mellett nagyon jó közösségszervező is volt, és műveltsége, mély gondolkodása arra is alkalmassá tették, hogy alkotó-teremtő munkát is végezzen: alapító tagja, szervezője és ügyvezetője lett az 1908-ban létrehozott Szociális Missziótársulatnak, és ő szerkesztette a Társulat lapját is. Rengeteg előadást tartott a dolgozó nők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogás szükségességéről, kiállt a kenyérkereső nők, a családok, és a női egyenjogúság, így pl. a női választójog mellett is. A Szociális Missziótársulat tagjai keresztény feministaként nevezték meg magukat, ami két dolgot jelentett: a keresztény jelzővel a liberális-radikális és szociáldemokrata feministáktól különböztették meg magukat, ugyanakkor nem gondolták azt, hogy a nőnek csakis egyedül a családban van a helye, ezért támogatták a női választójogot, valamint azt is, hogy a nők tanulhassanak. Ebben a tekintetben azonban nem minden, hanem csak a nők számára megfelelő pályák megnyitását követelték.

Slachta Margit alkatának éppen megfelelt ez a Társulat, amely egy apostoli életre egyesült fogadalmas nővérközösség volt, de a szociális munka révén a tagok a közéletben is részt vehettek. Slachta Margit pedig pont ezt szerette volna: közel lenni Istenhez, de mégis szabadon élni, és olyan ügynek szentelni az életét, amelyben tudja érvényesíteni a szentírás parancsait, gondolatait.

1918 őszén a magyar nőknek is megadták a választójogot, de mint tudjuk, egyre nagyobb erőkkel léptek fel a szociáldemokrata-liberális-radikális, egyszersmind nemzetellenes és keresztényellenes politikusok. Mindez Slachta Margitot arra ösztönözte, hogy a Keresztényszociális Párton belül megalapítsa a Keresztény Női Tábort (KNT). 1918-1919-ben a KNT tagjai felkeresték a Budapest kerületeiben lakó nőket: felvilágosították őket az aktuális politikai helyzetről, aki nem tudott írni-olvasni, azt megtanították, hogy minél több nő szavazhasson a majdani választáson. Az 1919 őszén Budapestre érkező amerikai misszió vezetője elé Slachta Margit vezetésével mintegy 35 ezer nő vonult fel! Az is gyorsan kiderült, hogy Slachta Margit remek szónok, több keresztényszociális jelölt mellett mondott kortesbeszédet 1919-ben.

Az 1920-as nemzetgyűlési választásokon női jelölt nem indult, viszont sor került pótválasztásra. A Budapest I. kerületi mandátumért a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Slachta Margitot indította, de rajta kívül még öten küzdöttek ezért a helyért. 1920. március 25-én azonban Slachta Margit nyert, és ezzel ő lett Magyarország első képviselőnője.

VK: Ennek már száz esztendeje. Hogyan fogadta a közvélemény 100 évvel ezelőtt Slachta Margit színre lépését?
NGy:
Már a kampány alatt kapott hideget-meleget, sokan támadták, de a számok önmagukért beszéltek: 10187 szavazatból 5471 szavazatot kapott! Voltak olyan képviselőtársai, akik – miután már többször hallották beszélni – tisztelték, de voltak olyanok is, akik gúnyolódtak rajtuk, be-bekiabáltak, amikor éppen beszélt. Farkas Edith azzal a gondolattal engedte el a politika világába, hogy „A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politika, hanem véres, szent munka…” Slachta Margit saját politikai hitvallása szerint a kereszténység nem jelszó, és nem csak a nemzetellenes erők – a Károlyi vezetésével feltűnt liberális-radikális-szociáldemokrata, valamint a kommunista politikusok ellen tűzték a zászlóra, hanem azt szerették volna elérni, hogy ez a mindennapokban megélt jelenség legyen mindenki számára, és Slachta Margit azt vallotta, hogy ennek minél többször kifejezést is kell adni, mert ezzel is lehet hatni az egyes emberre, és így a társadalom egészére is. Számára a parlament tehát a szolgálat színtere volt, nem pedig önös érdekeinek fóruma.

VK: Mit érdemes tudni a munkásságáról? Mi valósult meg Slachta Margit ígéreteiből?
NGy:
1920-ban képviselői programját a magyar nők nevében mondta el, és ebben olyan dolgokat nevezett meg, amelyekben valóban változásra volt szükség: a népbiztosítás kiterjesztését, a munkaalkalmak teremtését, a jobb adózási rendszer bevezetését, az árdrágítás és az élelmiszerhamisítás elleni küzdelmet, az élelmezési nehézségek megszüntetését, a lakáskérdés megoldását, az iskolai-, s benne a hitoktatás megreformálását, a család-, az anya- és gyermekvédelmet. Ígéreteiből több minden is megvalósult. 1921-ben a fővárosban az ő ösztönzésére vezették be az iskolanővéri intézményt. Ez a mai iskolaorvosi szolgálat elődje. Sikerült elérnie, hogy a totalizatőr-bukkméker (lóverseny) adót fél %-kal emeljék szociális-karitatív célokra: 1945-ig sok szociális intézmény fenntartásához járult hozzá ez a fél %. Követelte a luxuslakások megadóztatását, azt, hogy a nők kerüljenek be az iskolaszékbe, és a női börtönökben női felügyelőket alkalmazzanak. Ezek is mind megvalósultak. A Nagyatádi-féle földbirtokreform kapcsán sikerült elérnie, hogy ne csak hadiözvegyek, hanem általában minden nő igényelhessen földet. Ígéretei megtartásához külföldről is szerzett segítséget, amit a rászorulóknak, leginkább a gyerekeknek segély formájában osztott ki. Nagyon fontosnak tartotta a női választójogot, és mielőtt 1922-ben életbe lépett az új választójogi rendelet, amely jelentősen csorbította a magyar lakosság választójogát, többször felszólalt ebben a témában is.

Gyöngyi4

VK: Embermentőként is ismerjük. Mit tudunk az 1944-45-ös tevékenységéről?
NGy:
Azt kell mondani, hogy Slachta Margit még az embermentő tevékenységét illetően is kivételt képezett, mert kérlelhetetlen volt és nem volt hajlandó megalkuvásra. Ezt a kemény kiállását az általa szerkesztett Lélek szavában is tetten érhetjük, amelyben már 1942-től igyekezett felhívni a figyelmet, hogy cselekedni kell. Ahogyan egy helyütt mondta:

„Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a gyűlöletet, – merd bent, szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét… És merj tenni. Merd kérni, kívánni, sürgetni olyan hozzátartozódtól, ki munkatáborparancsnok, hogy olyan fölöttese legyen a szolgálatosoknak, amilyen fölöttest az ő fiának kíván a fronton, vagy az ellenség fogságában. Hangoztasd előtte Krisztus örökérvényű igéit: amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak nektek viszont mérni.”

Slachta Margit mindenkivel hajlandó volt együtt dolgozni ebben az időszakban, akinek hozzá hasonlóan az emberéletek voltak a legfontosabbak. Így munkatársai között ott találjuk a szociáldemokrata embermentőt, Karig Sárát is. A Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága a vészkorszakban mintegy 1000 zsidót mentett meg, köztük Heltai Jenő írót és Márkus Emília színésznőt, és ennek az embermentő tevékenységnek a részükről is volt áldozata: Salkaházi Sára szociális testvért a nyilasok a Dunába lőtték.

VK: Milyen volt a megítélése a második világháborút követően?
NGy:
Slachta Margitot nem a becsvágya, hanem a kötelesség- és felelősségtudata hajtotta, amikor 1945 után is politikai szerepet vállalt. Úgy gondolta, a közélet, a politika továbbra is az egyik legfőbb színtér ahhoz, hogy többet tudjon tenni az elesettekért. 1945-ben még pártonkívüli jelöltként jutott be a parlamentbe, de 1947-ben már a saját pártja, a Keresztény Női Tábor színeiben. És ekkor rajta kívül még 4-en jutottak be ebből a pártból! Gondoljunk bele, mekkora eredmény volt ez, amikor közben a kommunisták a kékcédulákkal csalással jutottak hatalomra! 1945 és 1948 között számtalan jogellenes dolog ellen felszólalt: tiltakozott a magyarországi németek kitelepítése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény ellen. 1947. április 16-án mondta el a parlamentben nagy beszédét a vallásos nevelés értékéről, amellyel próbálta útját állni a tervezett fakultatív, azaz nem kötelező hitoktatás bevezetésének. Ekkor jellemezte Parragi György képviselő úgy, hogy „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.” Azzal az antikommunista, szovjetellenes magatartással azonban, ami őt jellemezte, 1945 és 1948 között már nem sokat tudott elérni. Inkább azt mondhatjuk, hogy egyfajta jelzésértéke volt annak, hogy Slachta Margit, a régi rend egyik szilárd alapokon álló oszlopa ekkor bent ült a parlamentben, és mint egy felkiáltójel, őrködött a többiek lelkiismerete fölött, de törvényszerű volt, hogy keresztény ellenzéki magatartásával előbb-utóbb kihívja maga ellen a sorsot. Ez akkor következet be, amikor a kötelező hitoktatás eltörlése ellen szólalt fel. 1949-ben már nem engedték indulni, és végül ő is belátta, hogy „keresztény ellenzékiként” nem szolgálhat tovább, ezért elhagyta az országot, de nem azzal, hogy végleg disszidál! Visszatérésre azonban már nem volt lehetősége. A Szociális Testvérek Társasága tengerentúli rendházait irányította, míg Amerikában, 90 évesen, 1974-ben meghalt.

VK: Mit tanulhat tőle a 21. század embere?
NGy:
Slachta Margit egy rendkívül sokoldalú, színes egyéniség volt, akitől elsősorban Isten- és emberszeretetet tanulhatunk még ma is. És emellett munka- és ügyszeretetet. Az 1920-ban elmondott kampánybeszédeiben vannak olyan gondolatok, amelyek ma is aktuálisak. Pl. az, hogy „Minket egyszerűen az foglalkoztat, hogy mivel tudunk mi gyakorlatilag hozzájárulni az újjáépítés munkájához.” vagy: „Ma ne azok álljanak elő, akik elsősorban követelnek, hanem azok, akik elsősorban ajánlanak…” Slachta Margit mindig jó példával járt elől, bármiről is legyen szó: istenhitről, emberszeretetről, munkabírásról, segítségnyújtásról. Érdekelte a női egyenjogúság, a női sors jobbá tétele, és hitt abban, hogy a család a legfontosabb egysége a társadalomnak, ami csak egy férfi és csak egy nő között jöhet létre, és minden időben támogatni kell. Nagyon kivételes és nagyformátumú alakja volt a 20. századnak, aki egész életét az embereknek, az Istennek és természetesen Magyarországnak szentelte. A legfontosabb, amit meg kellene tőle tanulnunk, azt gondolom, az, hogy a kereszténységünk nekünk, 21. századi magyaroknak se csak jelszó legyen, hanem megélt valóság.

Mia