Az embermentő Karády

110 éve született és 30 évvel ezelőtt hunyt el Karády Katalin, a 20. század legnagyobb dívája, akiről kevésbé köztudott, hogy 1944-ben, a vészkorszakban emberek sokaságát mentette, miközben el nem követett „bűneiért” a Harmadik Birodalom politikai titkosrendőrsége, a Gestapo kíméletlenül megkínozta. A titokzatos szépség életéről Nagy Gyöngyit, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történészét kérdeztem.

031. Hamvadó cigarettavég

Viharsarki Kanapé: Karády Katalin sokak szemében az első igazi magyar díva. Azonban a mai napig keveset tudni az életéről. Milyen út vezette el őt az első komolyabb sikerekhez?
Nagy Gyöngyi:
Valóban, őt tekinthetjük a modern Magyarország első sztárjának, aki egyben a díva szerepében is egyedülálló módon tündökölt, de egyáltalán nem mondható szokványosnak az az út, amelyet ő a sikerig bejárt. Egy hétgyermekes, szegény munkáscsaládban született Kőbányán, és ez, valamint az apai vasszigor meghatározta egész életét. Nagy szerencséje volt, hogy gyermekkorában egy gyermeküdültetési akció keretében kijutott külföldre, Svájcba, itt ugyanis egy merőben más légkör fogadta: itt tanulta meg, hogy nyelvet tudni milyen hasznos, innen hozta magával azt a visszafogott eleganciát, amely később az öltözködésében jellemezte, de ha olvassuk a visszaemlékezését, azt is megtudhatjuk, hogy itt ízlelte meg először azt, hogy milyen önfeledten játszani és félelem nélkül élni. Az apja ugyanis egy despotikus hajlamú ember volt, aki sokszor megverte a gyerekeit, köztük Katalint is. A félelem, a szorongás és az önbizalomhiány tehát egy nagyon meghatározó momentum volt az ő életében, amitől felnőttkorában sem tudott szabadulni. Természetes, hogy szabadulni akart ebből a családi környezetből, ezért nagyon fiatalon férjhez ment. Ez a házasság azonban nem sikerült jól, és a későbbi kapcsolatait is befolyásolta az, hogy hiányzott az életéből egy meghatározó és tanító jellegű „apaminta”.
Az iskolában elég hamar kitűnt, sokszor szavalt verseket, és természetesen már ekkor gyönyörű volt, érthető tehát, hogy ezeket az adottságait felismerve egy egészen szokatlan és új dologgal szeretett volna kitörni abból a munkásközegből, ahol nem volt divat újságot olvasni, moziba, színházba járni, egyszóval művelődni, kulturálódni. 1941-ben írta meg a visszaemlékezését, amelyben elmondta, hogy ő valójában operettprimadonna szeretett volna lenni, ahogy ő maga fogalmazott:

„körülrajongott, lépcsőn lelibbenő, hermelinpalástos, fejdíszes, büszke testtartásos, igazi primadonna…”

Az, hogy 1938-ban felfedezték, egy véletlennek volt köszönhető, de az már nagyon is tudatos döntése volt Egyed Zoltánnak, a korszak híres-hírhedt kritikusának, hogy Kanczler Katalinból amerikai típusú sztárt csinál. Ő választotta neki Karád község után a Karády művésznevet is. A hatalmas sajtóvisszhanggal indult Karády fellépett ugyan színházakban is, de az igazi sikert a film hozta meg a számára. Nem volt tanult színésznő, és még ma is vitatkoznak arról, hogy jó színésznő volt vagy sem, egy azonban bizonyos: ő a megjelenésével, a lényével tudott hatni, na és persze a hangjával. Az igazi sikert a Halálos tavasz című film hozta meg a számára 1939-ben, és ettől kezdve nem volt megállás. Karády filmes karrierje lényegében egy szűk évtizedig tartott, amely alatt 20 nagyjátékfilmnek és 4 rövidfilmnek volt a főszereplője.

Gyöngyi4

VK: Karádyt hisztérikus rajongással vették körbe. Mi volt ennek az oka, és vajon mi a helyzet ma?
NGy:
Így van, nem volt még egy olyan sztár Magyarországon, akiért ennyien rajongtak volna. A nők utánozták az öltözködését, a hajviseletét, amellyel körükben divatot teremtett, több városban alapítottak klubokat a tiszteletére, és szintén a visszaemlékezéséből tudjuk, hogy naponta több száz levelet kapott, amelyekben egészen különleges kérésekkel is fordultak hozzá. Mindennek oka pedig az volt, hogy egy olyan korszakban tűnt fel, amikor Magyarország megint egy nagy megpróbáltatás előtt állt: 1939-ben tört ki ugyanis a második világháború. Ennek a krízisnek a közepén tűnt fel Karády, aki különleges szépsége mellett ráadásul még minden filmjében odaült a zongora mellé is, és olyasmiről énekelt, ami – valljuk be – még ma is megérinti minden ember szívét. Egy szokatlanul új nőtípust jelenített meg a filmvásznon, az úgynevezett vamp nőt, a végzet asszonyát, ami azelőtt teljesen ismeretlen volt Magyarországon. A rajongók valóban hisztérikusan közelítettek hozzá, és bárhová ment, mindenhol több ezres tömegek akarták látni és hallani. Jó példa erre Debrecen, ahol többször is vendégszerepelt a háború alatt, és ahol ma is működik egy Karády Katalint Kedvelők Klubja. Véleményem szerint Karádyt vagy szereti valaki vagy nem érti, és ezért nem szereti. Ha feltűnik a képernyőn, engem még ma is odaszögez a látványa, a hangja.

VK: Tartották őt férfifalónak, kettős ügynöknek, azonban idővel kiderült, hogy ezek csak városi legendák. Mit lehet tudni a magánéletéről?
NGy:
Tudatosan alakította, hogy mi jelenjen meg róla a sajtóban, ezért még ma is nagyon nehéz eligazodni a róla szóló legendákban, de annyit bizonyosan kijelenthetünk, mert ezt tényként őrizte meg a történelem, hogy Karádyt nem érdekelte a politika, a rajongótábora mellett pedig bőven voltak olyanok is, akik egyáltalán nem szimpatizáltak vele. Ha jól belegondolunk, ennek azért volt oka, mert hiszen a két világháború között még nagyon szigorú erkölcsi normák uralkodtak társadalmunkban, Karády pedig egy büszke, lázadó, provokatív, különc egyéniség volt, aki önállóságát minden körülmények között igyekezett megőrizni, hiszen a gyermekkorában tapasztaltak miatt minden volt, csak olyan ember nem, aki szabadon dönthetett saját kedvtelései, szórakozásai fölött. Ragaszkodott tehát a függetlenségéhez, és az a kép, amely róla az emberekben kialakult, bizonyos szinten hamis volt, hiszen az volt a cél, hogy tökéletesnek és elérhetetlennek állítsák be. Pedig ő egy nagyon egyszerű lelkületű ember volt, akinek nagyon fontosak voltak a szeretetkapcsolatok, a barátságok, szeretett olvasni, utazni.

VK: A második világháborúban befolyását kihasználva emberéleteket mentett. Mit érdemes erről tudni? A Gestapo emiatt kínozta meg?
NGy:
Karády pályáját nagyon sok zsidó származású ember segítette, és a barátai között is voltak zsidók. A háború alatt a szélsőjobboldali lapok nem egyszer minősítették „zsidóbarátnak”, „zsidóbérencnek”. Amikor felszólították, hogy szakítsa meg ezekkel az emberekkel a kapcsolatait, ő ezt megtagadta. Egyik politikai erővel sem rokonszenvezett, a szélsőjobboldaliak ezért kommunistának, a baloldaliak pedig fasisztának tartották, túl sok volt számukra ugyanis az a polgári humanista magatartás, amely a magánéletében jellemezte. A Színészkamara szélsőjobboldali vezetője, Kiss Ferenc be is perelte, amiért a zsidótörvényeket „kijátszva” tovább alkalmazta zsidó származású titkárát. A háború alatt ismerkedett meg Ujszászy István tábornokkal, a kémelhárítás főnökével. Ez a kapcsolat meglehetősen szokatlannak számított, és ez volt az oka annak is, hogy azt hitték Karádyról, ő is kémkedik, ő a magyar Mata Hari.
A Machita című filmjét, amelyben valóban egy kémnőt alakított, 1944 tavaszán éppen akkor kezdték vetíteni a mozikban, amikor a Gestapo előbb Ujszászyt, majd őt is letartóztatta. Három hónapig tartották fogva, és méltatlan módon bántak vele: azon túl, hogy éheztették, többször megverték, a hajánál fogva lógatták ki az ablakon, kiverték a fogait, megerőszakolták.
1944-ben ténylegesen is mentette az üldözötteket. Budapesten ekkor már három lakása volt, amelyekben embereket bújtatott. Mintegy 20 gyermeket is megmentett. Karádynak sokszor felróják, hogy a háború alatt is óriási összegeket kapott a fellépéseiért, arról azonban már kevesebbet beszélnek, hogy a vészkorszakban azért tudta megmenteni sok ember életét, köztük azokét a gyerekekét is, akiket vele együtt vittek ki a Duna-partra!!!, hogy végezzenek velük, mert minden ékszerét eladta, és minden pénzét a nyilasok megvesztegetésére használta fel. Embermentő tevékenységét pedig számon tartják, 2004-ben Világ Igaza díjban részesítették.

024. Karády gyerekekkel a 40-es években

VK: Miért kényszerült emigrációba? Milyen élet várt ott rá?
NGy:
1945 után lezárult egy korszak, egy teljesen más világ jött Magyarországon, már nem volt szükség sztárokra, főképpen nem Karádyra, akinek a filmjeit és érthetetlen módon a dalait is erkölcstelennek, defetistának bélyegezték és betiltották. Még néhány alkalommal fellépett, 1948-ban készült el az utolsó filmje és a rövidfilmek, de megkezdődött a mellőzése, és ő úgy döntött, elhagyja Magyarországot.
Bizonyosan nagyon megrendülhetett a hite az emberekben, úgy a világban, az életben általában, hiszen őt nagyon-nagyon megkínozták, és nagyon rossz élményeket vitt magával, amelyekről még az 1970-es években is alig volt hajlandó beszélni, és valószínűleg ezért halogatta folyton a hazatérését is! 1951-ben egy trauma után hagyta itt az országot, amelynek a karrierjét köszönhette, de ez a karrier külföldön már nem folytatódott tovább. A barátnőjével közösen nyitott kalapszalonban dolgozott New York-ban.

VK: Szökése után a nevét sem szabadott jóformán itthon kiejteni, kultusza mégis újra- és újraéled. Mi az ő titka?
NGy: A Kádár-rendszerben elég sokáig nem lehetett beszélni a Horthy-korszakról, főképpen nem elfogadó stílusban, de a háborús sokk, a Rákosi-diktatúra túlkapásai, az 1956-os forradalom megtorlása mind ebbe a kategóriába tartoztak. Karádyról is az volt a vélemény, hogy ő annak a korszaknak volt az ikonikus alakja, amit inkább elfeledtetni szerettek volna minden magyarral, nem pedig megismertetni. Rosszul ítélték meg Karádyt, mert ő nagyon is kritikus volt a háború előtti társadalmi berendezkedéssel, ezért nem is nagyon fogadták be sem a művészvilágban, sem a felsőbb körökben, ahová Ujszászy kapcsán ideig-óráig megfordult.
Semmiféle titok nincsen, ezt ő maga is így mondaná, mert őt minden emberi cselekedetében a humanitás, az emberi kötelesség vezérelte. Ha mégis volt titka, akkor az a hangjában, a mozdulataiban, a szemében rejlett, és egész különc egyéniségében, amely nagyon sok emberre volt és van hatással ma is.

30. Karády 1951-ben Lantos Olivérrel

VK: 30 évvel a halála után miként változott a megítélése? Több lett-e egy elérhetetlen díva képénél?
NGy: Manapság divat aszerint minősíteni egy embert, hogy milyen természetű volt a magánélete, mekkora botrányok voltak körülötte, vagy mit hazudtak és hazudnak ma is össze róla a sajtóban vagy az új véleményformáló fórumon, a Facebookon, és ez alól Karády Katalin sem kivétel. Engem történészként és magánemberként is a személyisége és az 1944-es embermentő tevékenységének a legbelső motivációi érdekelnek. Szerencsére egyre inkább ismert tény már az, hogy Karády Katalin nemcsak egy ország szeszélyes „elérhetetlen dívája” volt, hanem valódi, húsvér emberként is tudunk már rá tekinteni, mert tudjuk, hogy a vészkorszakban helyt állt, és ezért a Gestapo börtönén, kínzásán is túlesett.  

„Aki a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt.”

A szegény munkáskörnyezetből induló Karády e szavai mögött tetten érhető az a lelkület, amely őt már saját kortársai között kivételessé avatta. Sikerei csúcsán és pályája feladása után is humanista művész tudott maradni, aki mindig kész volt segíteni a nálánál elesettebbeken.