A vásárhelyi majomlány nyomába eredt D. Szűcs Csaba

Minden pénteken újabb és újabb részletet ismerhetünk meg Hódmezővásárhely talán legrejtélyesebb egykori lakójáról, Szilágyi Eszter életéről, aki számos titkával együtt szállt a sírba még 1909-ben. A majomlány története már-már épp feledésbe merült volna, de D. Szűcs Csaba jó időben leporolta. A szerzővel kisregényének keletkezéséről, a mű fogadtatásáról és jövőbeli terveiről is beszélgettem.

rémsztori1

Viharsarki Kanapé: Hogy akadtál rá Szilágyi Eszter történetére?
D. Szűcs Csaba: 
Szilágyi Eszter, a hódmezővásárhelyi majomlány történetét 2008 márciusában egy 1909-es helyi hírlap hasábjain olvastam. A Délmagyarország munkatársaként egy készülő cikkem miatt lapozgattam a megsárgult újságot a városi könyvtárban. Nem mindennapi, tragikus és rejtélyes élettörténete azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, hogy megírom a lapba. A róla szóló kisregény gondolata is ekkor született meg bennem.

VK: Hódmezővásárhelyen mennyire ismerték ezt a már-már rémtörténetet?
DSzCs:
Eszter neve mára teljesen feledésbe merült. Életében viszont beszédtéma volt a városban, hiszen többször cikkeztek róla a helyi újságok. Eleink különféle elméleteket gyártottak a származásáról, többen pedig személyesen is felkeresték Újvároson, ahol Lugosi Józsefnénél volt gondozásban.

VK: Mennyire színezted ki ezt a históriát?
DSzCs:
A történet cselekménye kitalált, amibe beleszőttem Eszter nehéz életének egyes eseményeit. A valóságban például szőrös volt, nem beszélt, csak makogott és négykézláb járt. A kisregényben „javítottam” ezeken a tulajdonságain. Rajta kívül több szereplő valóban élt, többet pedig egykor élők ihlettek. Azt akartam, hogy a történet fontos helyszíne legyen a még épülő városháza, ezért a cselekményt 1893-ba helyeztem.

dszucscsaba

Kép a szerzőről

VK: A Facebookon osztod meg hétről hétre a kisregényed részleteit. Milyen eddig a fogadtatása?
DSzCs:
A részletek péntekenként jelennek meg a Hódmezővásárhelyi rémtörténet Facebook-oldalamon, aminek több mint kétszáz követője van, számuk pedig naponta bővül. Kaptam visszajelzéseket az olvasóktól, hogy tetszik nekik a kisregény és izgatottan várják a folytatásokat. Ennek nagyon örülök!

VK: Tervezed-e, hogy esetleg nyomtatásban is közöld?
DSzCs:
Egyelőre nincs szándékomban, bár többen jelezték, hogy szívesen olvasnák nyomtatott formában is. Azért döntöttem a Facebookon való publikálás mellett, mert a mai világban sajnos egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe, az interneten viszont rengeteg időt töltünk, így a kisregény a közösségi oldalon sokkal több emberhez eljuthat. Természetesen ingyenesen.

VK: Dolgozol-e esetleg hasonló, szintén helyi kötődésű legenda feldolgozásán?
DSzCs:
Mindig is érdekelt a helytörténet, az íróasztalom fiókjában több olyan régi, megdöbbentő és vérfagyasztó hódmezővásárhelyi történet is lapul, amiket szeretnék majd a szépírás eszközeivel feldolgozni. Úgyhogy a Facebook-oldalam követői a jövőben is számíthatnak A majomlányhoz hasonló, hosszabb-rövidebb írásokra.

A majomlány történetének újabb része mától elérhető a Hódmezővásárhelyi rémtörténet Facebook-oldalán.