21. századi vérfrissítés – Drakula élt, és élni fog!

Január első napjai óta elérhető a Netflix kínálatában Bram Stroker klasszikusának újragondolt változata. Vlad Tepes (ismertebb nevén Drakula gróf) most olyan oldaláról mutatkozik be, mint eddig még soha.

Drakula

Az alaptörténet követi a regényben leírtakat. A fiatal ügyvéd, Jonathan Harker Erdélybe utazik nagy pénzt remélve egy adás-vételi ügytől. Azonban hamar kiderül, hogy az ódon kastély nemcsak egy labirintus, hanem valóságos börtön is, ahol félvilági lények róják a kietlen folyosókat. A gróf pedig csak napnyugta után bújik elő rejtekéből, és fura mód napról napra egyre fiatalabbá válik. A végzet pedig rövid idő alatt lecsap Johnra, azonban az emberi mivoltát elvesztő ügyvédnek mégis marad annyi ereje, hogy Budapestre meneküljön egy apácazárdába, ahol a rendfőnök nem más, mint Abraham Van Helsing rettegett démonvadász egyik leszármazottja, Agatha nővér.

Agatha nővér és Drakula gróf kettőse köré egy egyedi történetszálat építettek a forgatókönyvírók. A vámpír és esküdt ellensége egyszer fizikai és szellemi harcot vív egymással, máskor pedig szinte izzik köztük a levegő, a néző alig várja, hogy egymásnak essenek, amolyan túlvilági Rómeó és Júliaként.

 Bár az alkotók több szokatlan elemet is beépítettek a történetbe, többek között a Demeter fedélzetén az újvilágba tartó friss házas úriember és fekete bőrű, azonos nemű „emberének” románcát vagy a 2020-ban partra vetődő, és a 21. század vívmányaival és kényelmével hamar megbarátkozó vámpírgróf alakját, aki habzsolja – akarom mondani, szívja magába – az élvezeteket, a mini sorozat élvezhető. Felüdülést jelent az Alkonyat kamaszvérszívói után, és közel sem olyan véres és naturális, mint a True Bloodban elénk tárt alternatív társadalom. Ugyanakkor Coppola 1992-es alkotását nem képes felülmúlni.

Képtalálat a következőre: „drakula netflix plakát”

Számomra ez volt az első olyan, a Drakula-sztorit feldolgozó alkotás, ahol csupán egy múló percig éreztem vonzalmat a gróf iránt, és az első két részben inkább szörnyetegként tekintettem rám, mintsem csábító, emberi vérre szomjazó lényként. Azonban a harmadik, a jelenben játszódó epizódban mondhatni jellemfejlődést véltem nála felfedezni, amely egy meglepő végkifejletben teljesedett ki.

A miniszéria a fentebbi újításai mellett azért is tért el több korábbi vámpírfilmtől, mert fokozatosan leszámolt azokkal a több évszázados babonákkal, amelyek a vámpírgróf alakja köré szövődtek. Ilyen többek között a kereszttől és a napfénytől való rettegés. Azonban a fakaró és a halottak illetve a haldoklók vére továbbra is hatásosnak bizonyul az éj sötét árnyai ellen.

Bár ebben a feldolgozásban sem találta meg Drakula a tökéletes aráját, az újításokkal együtt a viktoriánus korból a napjainkig ívelő történetet egyszer nézhetőnek ítélem meg. A kissé összecsapott zárójelenet bár arra utal, hogy a vérgróf most egy darabig most nem kel ki a koporsójából, nem lepődnék meg rajta, hogyha valami csavar révén rövid időn belül ismét visszatérne mellékszereplőként egy újabb sorozatban a Netflix univerzumában.