Mesél az erdő

A legtöbb állat neve hallatán mindenki tud hozzájuk társítani egy-egy jelzőt, a róka ravaszdi, a bivaly erős, míg a nyulak gyávák. Azonban a Jókai Színház és a Balassi Táncegyüttes tagjai által színpadra vitt mesejátékban, az Állat(i) mesében mindezeknek az ellenkezőjéről is megbizonyosodhatunk!

állati 2

Adott egy békés erdő valahol az Óperencián túl, ahol az állatok boldogan élik a mindennapjaikat. Borz kisasszony szépségével időnként felborzolja ugyan a kedélyeket, és ha kell magát az agancsos polgármestert is felszarvazza, de ettől függetlenül az erdei polgárok mindennapjai nyugalomban telnek, már ha Sunyesz, a lompos farkú róka nem kavarja fel csínytevéseivel az állóvizet.
Egy nap azonban az állatsereg türelme is elfogy, így kerül a lompos farkú barátunk a törvény színe elé. A károgók pedig kimérik rá a súlyos ítéletet, el kell hagynia a rengeteget.

Sunyesz azonban egy percig sem esik kétségbe. Hamar feltalálja magát a derék, szorgos hangyák között is, akiknek az aranykészletét az erőszakos bikák mindig elorozzák. A dolgos, de könnyen félrevezethető Atom Antik a róka megjelenéséig azért estek el a búsás vagyontól, mert sosem végeztek a napi adagjukkal addigra mire a homokóra lepergett. Azonban a róka itt is cselhez folyamodott, ezzel pedig magára haragította az elvadult csordát, akiket spanyol temperamentummal áldott meg az ég.

A főbika egy kisebb csörtét követően, miután látta, hogy a ravaszdi hasznos tagja lehetne cseppet sem tisztességes közösségüknek, üzletet ajánlott a leleményes rezes bundájúnak. Ha három nap alatt az üregi nyulaktól megszerzi a káposztaszállítmányt, és ezáltal az ő földjüket is be tudják kebelezni, visszaadják neki a családi ereklyét, nagyapja zsebóráját.
Sunyesz természetesen áll elébe a feladatnak, és távoli rokonnak kiadva magát, már-már családtaggá válik a monoton hétköznapokat élő nyúlcsaládban. Személyisége és leleményessége színt csempész a reszkető tapsifülesek életébe.

A zenés darab tetőpontján a néző majdnem csalódik első blikkre a főhősben, hogy végig csak szerepet játszott, és személyes érdekeit nézte, amíg a szteppet kiválóan járó nyulak üregben húzta meg magát, de végül kiderül, hogy a tapsik mindennapjainak részét képező gombolyagos játék milyen kalamajkát tud okozni a bikák körben, főleg, hogyha a játék vörös színben pompázik!

Az igényes díszlet Lenkefi Zoltán munkáját dicséri, a koreográfiát ifj. Mlinár Pál állította össze, aki a bikák vezéreként szerepet is vállalt a mesejátékban. Míg a jelmezeket Mlinár Péter, Sunyesz megformálója álmodta meg azzal a szándékkal, hogy a ruhák színe és stílusa még inkább ráerősítsen a karakterekre.

Korábban is volt már arra példa, hogy a Balassi Táncegyüttes és a színház közös produkciót állított a színpadra, de talán ez az első olyan darab, amely már a legkisebbeket is megszólítja. A nézőtéren helyet foglaló apróságok a darab első percétől az utolsóig csendben ámuldozták végig az erdő és a mező valamennyi szeglett bejáró mesejátékot. Jókat derültek a szellemes poénokon, és a mese végre megállapították, hogy bár az állatokat sokszor beskatulyázzuk bizonyos jelzőkkel, de ők is, hozzánk emberekhez hasonlóan képesek abból kimászni, még akkor is, hogyha komoly erőfeszítéseket kell tenniük ehhez.

Képek forrása: jokaiszinhaz.hu

Mia

Advertisements