Lássuk a medvét!

Adós vagyok Nektek egy izgalmas beszámolóval. Mielőtt még részletesebben kitérnék a tusványosi élményeimre, szeretném megosztani Veletek a medvekalandom.

maci2

Mint azt többen is hallottátok már Tusnádfürdő Székelyföld azon része, ahol gyakori vendégek a medvék, és népes kis populációt tudhatnak magukénak. Valamennyi utazó figyelmét felhívják indulás előtt arra a székely mondásra, hogy „A medve nem játék!” Tusványoson ez hatványozottan érvényes! Ugyanis az utóbbi években a szabadegyetem idején és azon túl is, rájöttek ezek a „csöpp” négylábúak arra, hogy könnyebben jutnak eleséghez a panziók környezetében fellelhető kukából, mint sima vadászattal.

Egy népes, fiatalokból álló csoporttal utaztam ki életemben először (de nem utoljára) a festői környezetben fekvő Hargita megyei településre. Az utolsó három este közösen bográcsoztunk. Nem sokkal a szombati nap záró koncertje előtt szobatársammal átmentünk abba a panzióba, ahol a barátnői aludtak, és ahol előtte elfogyasztottuk az ízletes pincepörköltöt.

Épp indulóban voltunk, mikor zajt hallottunk a panzió alatti garázs felől. A korlátnak támaszkodva kikémleltem, bár a női megérzéseim azt súgták, hogy társaságot kaptunk, és mivel csövesek nincsenek a faluban, egy barna, szőrös kukázóra gyanakodtam. S láss csodát, alig másfél perccel azután, hogy ráeszméltünk a látogatóra, a két panziót összekötő úton méltóságteljesen cammogott lefelé egy medve, feltehetően egy fiatal nőstény.

Ijedtünkben visszaszaladtunk a házba, és csak percekkel később hangos nótaszóval és üvegekkel felszerelkezve merészkedtünk lefelé a fesztiválhoz vezető útra. Azonban pár perccel később kiderült, hogy barátunk nem jutott messzire, ugyanis az utca végén lévő panzió melletti parkolóba vetette be magát, ahol a kukát felborítva mint egy nagy óvodás a játékai között, ücsörgött, és mikor elhaladtunk mellette felnézett, és összetalálkozott a tekintetünk! A látszatra aranyos nagylány alig négy méterre tőlünk keresett magának valami harapnivalót!

maci1

A lehető legrosszabb megoldást választva sikítások közepette felhúztuk a nyúlcipőt, és bevetettük magunkat a csapat másik felének szálláshelyére, ahol a fiúk a kiabálásra egy perc alatt lent termettek az emeletről is, és zseblámpák segítségével próbálták a bestiát kivenni a sötétben!

A kisebb sokk és reszketés elmúlta után mintegy tízen indultunk neki az éjszakának, azonban a közös Facebook csoportunkban az est folyamán több poszt is megjelent arról, hogy a mackó még mindig a szállásaink körül ólálkodik.

Szerencsére mire hazatértünk a buliból, addigra vagy jól lakott vagy elfáradt, így mi is nyugodtan, egy életre szóló élménnyel gazdagodva, és a testi épségünkért hálát adva hajthattuk álomra a fejünk!

Képek: Ary Tamás, Kroó Zita

Mia

Reklámok