Bánk bán, az ember

Minden nagy mű évszázadokkal a keletkezése után is megszólítja a nagyérdeműt, akármilyen formában is kerüljön feldolgozásra. Nincs ez másképp Katona József Bánk bánjával sem, amelyet március idusa előtt már színpadra állított alapos előkészületek után a békéscsabai Jókai Színház.

Bánk fő

A magyar történelem tele van hányatott sorsokkal, tragédiákkal és talán máig nem gyógyuló sebekkel. Európa szívében, a kereszténység őrzőjeként hazánkon végiggyalogolt már annyi náció nehéz bakancsában, hogy dolog lenne összeszámolni. De mégis, minden világégést vagy „sáskajárást” követően „él nemzet e hazán”, ahogy a költő írta.
Katona József drámája, a Bánk bán egy ugyancsak viszontagságos időszakba röpíti a nézőt. Endre király távollétében hitvese, a merániai származású Gertrudis magyar földön hazájának fiaival és leányaival lezülleszti a királyi udvart. Azonban ezt egyre rosszabb szemmel nézi pár nagyúr, többek között Petúr bán, hogy miként bomlasztják az idegenek szeretett szülőföldjét. Minden bizalmuk Melindában, Bánk bán feleségében van, akinek spanyol felmenőihez hasonlóan van tartása. Hiába is ostromolja őt a királyné testvére, Ottó szerelmével, a jóravaló asszonytól kosarat kap.
Titokban Petúr hazahívja az ugyancsak távollévő Bánk bánt, akiben kételyek ébrednek felesége hűségével kapcsolatban, mikor a titkos szövetkezés megbeszélésére a „Melinda” jelszóval léphet csak be. Mindezt a gyanút csak továbbárnyalja Biberach cselszövése, amellyel Ottót kívánja a csábításban segíteni, úgy, hogy annak nénjének altatóport, míg Melindának ajzószert ad.

Bánk1

Innen már valamennyien ismerjük a történetet. Bánk bán, aki titokban tér haza, hamarjában két sebet is kap: megsértik férfiúi hiúságát, felébred benne a féltékenység zöld szemű szörnyetege, és bosszúra szomjazik, de ott robog ereiben a hazafiság vére is, amely nem engedi járomba hajtani országa népét. Ennek a kettőnek az ötvözete, és mellé a királyné vele szemben tanúsított pökhendisége egyenes utat mutatott ahhoz a tragédiához, amely a 13. században is nemzetközi üggyé tudta kinőni magát.
De a Szabó K. István rendező által most színpadra állított drámában a történelmi tények már-már másodlagos szerepet kapnak. Nyilván ahhoz, hogy a cselekményt megértsük, képben kell lennünk a történettel, de az igazi hangsúly a szereplők jellemére helyeződik. Arra, hogy ki kinek a táborába tartozik, ki hogy kíván a másiknak alávágni, és ha kell, nem riad vissza erkölcstelen eszközöktől sem.

Bánk2

Miközben Melindából az udvar gúnyt űz, férje úgy megmarja, hogy a szívós nő összeroppan a terhek alatt. Anyai szíve nem tudja elviselni, hogy gyermeküket Bánk megátkozza, de nőként nem tud szembenézni azzal a szégyennel sem, amelyet ártatlanul a nyakába varrnak.
Biberarch alakja az örök haszonleső karaktere. Számára semmi sem szent, ha kell a gyáva és piperkőc Otto talpát nyalja, de ugyanakkor próbálja jó arcát mutatni a magyar oldal felé is. Kétes tanácsai okozzák az ő vesztét, saját eszközét fordítják ellene fizikálisan is.
Petúr bán és csatlósai a dölyfös, mély nemzeti tudattal bírók megtestesítői, akiket saját keservük hajt előre, és se nem látnak, se nem hallanak. Erőből cselekednek, forró fejjel, hiába kéri őket Bánk és sógora, Mikhál az átgondoltságra. Az ő ellenpontozásuk valahol Tiborc, aki a nép egyszerű gyermeke, tudja, hogy panaszra hiába nyitja is ajkát, nem hallgatja meg jóformán senki. Ezért beletörődik a saját sanyarú sorsába, de a nyomorúságai ellenére is megmarad tisztaszívű, derék embernek, aki a szívére hallgatva igyekszik a jó ügyet szolgálni.
Gertrudis a háttérben részben meghúzódó, de azért lesből támadó negatív karakter, aki hatalmát kihasználva képes egy-egy húzással mások életét sárba tiporni. Bár kineveti Ottó öccse szerelmi álmodozását, mégis mikor látja, hogy Melindával máshogy nem bír el, addig tapossa annak becsületét mások éles nyelvével, hogy abba a feleség, anya, nő beleőrül.

Bánk3

A darab végén Endre király helyében sem sokan lennének. Uralkodóként ránehezedik az a feladat, hogy igazságot tegyen, miközben a könnyeit el kell rejtenie, pedig majd szétszakítja a bánat elhunyt hitvese ravatala mellett. Fájdalmában majdnem halálos ítéletet mér Bánk bánra és a kicsi fiára, Somára, mikor befut Tiborc, és közli, hogy Melinda meghalt, mikor Bánk házát felgyújtották. Ekkor a király úgy dönt, hogy hagyja menni a bánt, hisz’ a sors már rendezte nála a számlát.

Katona remekművét a rendező bár újraértelmezte, a díszletek és a jelmezek tekintetében is, és bár megtartotta az eredeti eseményszálat, a hangsúly Bánkra, mint emberre helyeződik. Nyomon követhetjük az ő lelki vívódásait, és némiképp azonosulni is tudunk vele. Korának szereplői, a szélkakasok, a ficsúrok, a hajthatatlanok vagy a hatalmukkal visszaélők ma is köztünk élnek, és bár nehéz néha beismerni, de nem mindig diadalmaskodik a jó, viszont, mint jól tudjuk a sors nem felejt, és akkor sújt le, mikor a legkevésbé várnánk!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos Facebook oldala

Mia

Reklámok