“A vidék él, és élni fog! Ezt akarjuk megmutatni!”

Mi visz rá több tévés szakembert, hogy az egész embert kívánó munkájuk mellett belevágjanak egy közösségi médium megvalósításába is? Mi lehet a céljuk? Merült fel bennem a kérdés mikor rábukkantam ismerősöm, Nagy Szabolcs és társai új projektjére, az “Él a vidékre!”, amellyel olyan Csongrád megyei településeket is belekapcsolnak a vérkeringésbe, amelyekről úgynevezett mínuszos hírekben ha olvashatunk a lapok hasábjain.
A videóportál indulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről kérdeztem Nagy Szabolcs riportert.

alaplogo

Viharsarki Kanapé: Hogy jött az ötlet, hogy elindítsátok ezt az oldalt?
Nagy Szabolcs: Maga az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett, de ahhoz, hogy valóság legyen, nagyon sok mindennek optimálisan kellett alakulnia. Bármilyen jó is egy terv, komoly előkészületek, célkitűzés, és partnerek nélkül nem fog működni, így sokáig csak érlelődött.
Három évvel ezelőtt kerültem egy olyan csapatba, ahol azt láttam, megfelelőek az alapok, van mire építeni. Akkor még nyoma sem volt névnek, stílusnak, tematikának. Csak a cél volt, hogy létre kell hoznunk valami jót, valami maradandót. Hasznosat. A többi az elmúlt másfél évben alakult ki. Tavaly tavasszal adtuk be az „Él a vidék!” megvalósítását a gyakorlatban is előremozdító NEA pályázatot. Október elejére lett kész minden, azóta teszteltünk, és fejlesztettünk. Fokozatosan toljuk ki a határainkat.

VK: Mi a fő célkitűzésetek?
NSZ: Hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk idáig, de én azt gondolom, ez nem véletlen. Persze, a megvalósítást az is hátráltatta, hogy országos televíziós munkáink mellett vágtunk bele, ami már önmagában is egész embert kíván. Viszont pont ez adta meg számunkra azt a hátteret, hogy tudjuk, mit, és hogyan akarunk csinálni. Az „Él a vidék!” vezető operatőrével, Révész Zsolttal nagyon jól kiegészítjük egymást, mindketten munkamániások vagyunk, nem csak ülünk, és várjuk, hogy történjen valami. Együtt határoztuk meg az alapvető célokat, az alapján, hogy hol láttunk „piaci rést”. Ez nagyon fontos.
Bár nem vállalkozásként hoztuk létre az oldalt, hanem a ZsupArt Egyesületen keresztül, a piaci folyamatokat hiba lett volna nem figyelembe venni, ha fenntartható, működő dolgot akar létrehozni az ember. Márpedig mi azt akarunk. Elsősorban kistelepülésekkel fogunk foglalkozni, mert bárki, bármit mond, ezeken a helyeken nincs jelen a média. A megjelenő anyagok nagy része videó, mert az interneten csak ez a forma nem fejlődött még ki teljesen szakmailag, és mert a saját tudásunk alapjai is ebben a műfajban a legmagasabbak.
Pozitív példákat, és eredményeket akarunk megmutatni, mert botrányt, balesetet, állatkertben született állatot lehet látni máshol is. Ezek mind tudatosan, és szakmailag megalapozottan hozott döntések, nem cseréljük le a járt utat, csak kiszélesítjük.

VK: Ez hobbi vagy munka számba megy?
NSZ: A hobbijára általában pénzt költ az ember, míg a munkájából bevételt remél. Nekem magánemberként nagyon sok hobbim van, de ha elmegyek riporterként bármilyen eseményre, az nagyon nem tartozik ebbe a körbe. Vannak, akik azt mondják, „válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod”. Szerintem ez nem igaz.
Ha szereted a munkádat, akkor jobb lesz az eredmény, és reggel nem mogorván, hanem mosolyogva indulsz reggel dolgozni, de még csak ez sem lehet egy életen keresztül minden napra igaz. A munka, az munka.
Ha a mostani időszakot nézzük, egyelőre több a befektetett energia és pénz, mint a bevétel, de mindegy mibe vágsz bele az életben, minden kezdet ilyen. Révész Zsolttal azonban folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez megforduljon. Ha nem lennék meggyőződve a sikerről, nem vágtam volna bele. Sokszor láttam már én is olyat, hogy gyere, ezt most csináld meg ingyen, aztán majd lesz bevétel. Ez nem így nem fenntartható.
Ne értsd félre, mindannyian szeretjük, amit csinálunk, de abban egyetértünk, hogy nem azért hoztuk létre az „Él a vidék!”-et, mert nem volt jobb dolgunk. Van egy alapvetően ingyenes, társadalmilag hasznos szolgáltatásunk, a sajtómegjelenés biztosítása közösségeknek, civil szervezeteknek, kistelepüléseknek, akik hasznos, és eredményes munkát végeznek, de nem kapnak nyilvánosságot. Mindenki tudja, hogy erre nagy szükség van, azért nem jött eddig létre, mert a rengeteg munka miatt, ami mögötte van, senki nem mert belevágni. Mi megtettük, de nekünk is ugyanúgy meg kell oldani ennek a finanszírozását, mint bármelyik másik médiumnak. Amit mi létre akarunk hozni, az gazdaságosan fenntartható, közhasznú, magas szintű újságírás, ami rendszeresen eljut a legkisebb településekre is. Nem látok erre példát ma Magyarországon. A cél hasznos, kell lennie mögötte annyi forrásnak, hogy a költségeket kitermelje. Az eddigi tapasztalatok alapján van is, bár az igaz, hogy sokat kell érte dolgozni.

VK: Hogy verbuválódott össze a csapatotok?
NSZ: Jelenleg hárman vagyunk, de egyikünk sem ezzel foglalkozik főállásban, és van néhány külső munkatárs. Évek óta ismerjük egymást, és mindenki dolgozott már több-kevesebb alkalommal országos sajtónak, bár ez nem feltétel. Mivel az induláshoz szükséges szakembereket össze tudtuk szedni „házon belülről”, egyelőre inkább azzal foglalkoztunk, hogy stabil háttér legyen.

szabi_avatar

VK: Hogy látjátok, a vidéki emberek mennyiben különböznek a fővárosiaktól, illetve a fővárosiak miként vélekednek a vidékről?
NSZ: Én mindössze pár hónapig éltem Budapesten, abból nem vonnék le messzemenő következtetést. Emberileg azt gondolom nyitottabbak, kitartóbbak, segítőkészebbek a vidékiek, és talán pozitívabban látják az életet. Legalábbis mi többnyire ezzel találkozunk. Amit a legnehezebben viselek, ha azt látom, hogy valaki úgy tesz, mintha azért lennénk, hogy kiszolgáljuk a fővárost. Sajnos van erre példa.
Szakmai szempontból vidéken lassabban lehet előre haladni, de cserébe valamivel nyugodtabb a környezet. Szóval szerintem itt optimálisabb legalábbis az alapokat megszerezni. Az országos médiában is mindent Budapest irányít, a helyi tudósítóknak maximum alkalomszerűen, vagy közvetve van befolyása arra, hogy végül mi kerül a hírekbe. Ajánlunk valamit, aztán vagy kérik, vagy nem. Vagy kérnek teljesen mást. Szelektálás van, mert behatárolt a műsoridő, vagy az oldalszám, vagy a működésre fordítható pénz. Ez is az egyik oka, hogy meg akartuk csinálni az „Él a vidék!”-et. Kevesebb jó dologról maradunk így le, olyan hírek is kaphatnak nagyobb nyilvánosságot, amelyek első körben nem kerülnek be az országos hírekbe. De ha már látják, akkor akár oda is bekérhetik.

VK: Hogy látod, a blogok és videosite-ok mennyire elterjedtek, kedveltek idehaza?
NSZ: Közönség az van. Mostanra már nagyobb is, mint bármilyen más helyen. Az internet hátránya és előnye számomra ugyanaz: mindenki számára elérhető. Bárki hozzá tud, és általában hozzá is akar szólni bármihez. A nyilvánosság jó, ahogyan a vélemények ütköztetése is, de az interneten ez sok esetben nem „civilizált módon” zajlik. Ez a probléma.
Az a fajta szakmai professzionalitás, ami a hitelességet biztosítja, a televíziónak, és a nyomtatott sajtónak régóta sajátja, az interneten még csak pár helyen lelhető fel. Rohamosan nőni fog, de ez nem jelenti azt, hogy az ostobaságok, és értékek aránya megfordulna. Mindkettőből több lesz.
A blogok, és a videó oldalak tekintetében ugyanezt a szakmai és erkölcsi felelősségvállalást hiányolom. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mindig sokkal többen lesznek azok, akik úgy tesznek szert milliós nézettségre, hogy hülyét csinálnak magukból, és miközben szentül meg vannak róla győződve, hogy amit csinálnak, az jó. Sőt, nem csak jó, még értékes is.
Ami engem illet, én nem így szeretnék közönséget szerezni, de elfogadom, hogy van ilyen, és lesz is.

VK: Kiknek ajánlod leginkább a figyelmébe az oldalt?
Annak, aki széleskörűen akar tájékozódni, és nem csak a botrány, baleset, bulvárhírek érdeklik, hanem az is, hogy mik azok az eredmények, és értékek, amikre tényleg büszkék lehetünk. Mindennel szeretnénk foglalkozni, ami érinti, és foglalkoztatja az embereket, legyen szó közéletről, kultúráról, vallásról, vidékfejlesztésről, vagy bármiről.
A vidék él, és élni is fog! Ezt akarjuk megmutatni!

VK: A dél-alföldi régiót hova helyeznéd az ország térképén kultúra és közösségi élet szempontjából?
NSZ: Az utóbbi egy évben volt szerencsém az ország nagy részét bejárni, így azt mondhatom nem látok lemaradást. Minden térségnek megvannak a maga hagyományai, szokásai, a mi régiónk talán egy kicsivel kevesebb figyelmet kap. Bár ez az utóbbi néhány évben azért sokat nőtt.
Alapvető érdekünk az, hogy megmutassuk az értékeinket, mert ma az emberek csak azt veszik észre, ami kiszúrja a szemüket. A dél-alföldi régió szerintem nem rosszabb, és nem jobb a többinél. Komoly kulturális múltja van, erős közösségekkel a legkisebb településeken is. Csak láttatni kell. Bőven van mire büszkének lennünk, de ugyanúgy minden magyarországi régiónak is.

VK: Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
NSZ: Csak pozitívat, persze ezt elmondani el lehet egy olyan konferenciáról is, amin ketten vettek részt. Mi már a kezdetekkor tudtuk, hogy nem vetődhetünk árnyékra, mert hasznos, és hiánypótló lesz, amit csinálunk. Így engem nem lep meg, hogy sokan támogatnak, amivel tudnak. Olyan helyekre, eseményekre is eljutunk, ahová más médiumok csak elvétve, nem csoda, hogy mindenhol szívesen fogadnak. Biztosak vagyunk benne, hogy az irány jó, csak tartani kell.

VK: Terveztek-e együttműködést más médiumokkal?
NSZ: Az „Él a vidék!” alapjának egyfajta cserekereskedelemre épülő rendszert képzeltünk el, most ennek van folyamatban a kidolgozása. Azok az anyagok, amiket elkészítünk, elérhetőek lesznek a partnereink számára, és mi is fogadunk anyagokat. Sőt, azt szeretnénk, hogy egy általunk, ingyenesen fenntartott rendszerben rajtunk keresztül a médiumok egymás anyagait is elérhessék, természetesen forrásmegjelöléssel.
A helyi televíziók nézettsége például, hiába fontosak egy közösség számára, alig pár százalék. Ennek nyilván több oka van, de az egyik, amin mi tudunk segíteni, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt még Csongrád megyén belül sem tudnak sok helyre eljutni.
Az embereknek akarják tudni, hogy mi történik a saját településük környékén, de emellett azt is, hogy mi zajlik a világban. Ha pedig a kettő között dönteni kell, akkor az utóbbit fogják választani. Azzal a rendszerrel, amit mi megálmodtunk, a helyi médiumok úgy tudják növelni a nézettséget, és a műsoridőt, hogy mindez nem kerül nekik több pénzbe.
Persze nem kell azt gondolni, hogy akkor egyszer csak átvesszük az országos televíziók összes nézőjét, de növelni lehet a mostani számot. Ez egy példa nélküli, úttörő modell lehet a vidéki tájékoztatásban, aminek a jelentősége túlmutat a frontvonalba helyezett honlapunkon.

VK: Hogyan tovább?
Ezt az évet úgy kezdtük meg, hogy nagy előrelépést várunk. A hosszabb előkészítésnek köszönhetően minden előttünk álló feladatra megvan a terv, sőt mindenre optimista, és pesszimista verzió is.
A technikai háttér tekintetében eddig sem álltunk rosszul, de azok a fejlesztések, amiket erre az évre beterveztünk, nagyságrendekkel szélesíthetik a lehetőségeinket. Nem könnyű, összességében több milliós beszerzésekről beszélünk, hiszen a videó készítés a legdrágább műfaj, és csak pályázati úton tudunk fejleszteni.
Mivel az „Él a vidék!”-el már most is Csongrád megye lefedését tűztük ki célul, a munkatársaink létszámát is bővíteni kell. Fiatalokkal akarunk dolgozni, a tervek szerint ebben az évben tíz gyakornokot fogadunk majd. Próbaidő után én 3-4 fős bővítést tartok reális célnak, mivel ezt azért ki is kell tudni gazdálkodni. Azt viszont nagyon fontos leszögezni, hogy fizetés akkor van, ha valakit egyedül, megbízhatóan ki lehet küldeni elkészíteni egy anyagot.
Nincsenek előfeltételek, de a markunkat akkor tartsuk, ha megvan az alapja. Cserébe technikai, és szakmai kapcsolati háttér van mögöttünk, amivel országos szintre lehet emelkedni, ha valaki kitartó.

Képek forrása: Nagy Szabolcs, elavidek.hu

Mia

Reklámok