Karcos szövegek és odamondogatós hangszerelés – interjú Tarján Zsófival

A legnagyobb hős” című dallal robbant be igazán a Honeybeast zenekar a magyar könnyűzenei életbe. Azóta a menetelésük pedig töretlen, számos díjat bezsebeltek már, és újabb szerzeményeikre is vevő valamennyi korosztály. Hogy mi a titkuk és hogy milyen terveket dédelgetnek a jövőre nézve? Erről is kérdeztem Tarján Zsófit, az énekes-frontemberüket.

Honey2

Viharsarki Kanapé: Milyen hatást gyakorolt az érkezésed a zenekar életére?
Tarján Zsófi: Egy zenekar életében a frontember váltás egy komoly lépcsőfok. Frontember az, aki a zenekarról az első benyomást adja, a frontember a zenekar arca. Amikor „arcváltás” történik, az kockázatokkal jár.
A zenekar előtte egy angolszászabb kultúrát képviselt. Előttem Czuczor Anett volt az énekesnő, aki nagyon jól tudott angolul, gyakorlatilag Ausztráliában nőtt fel. Így az angol nyelvű dalok voltak előtérben. Amikor én megérkeztem, rögtön átváltottunk magyar nyelvű dalokra, mert az én karakteremhez az illett jobban, és ezt követően az utunk arra kezdett tendálni amerre a Portugál című dal megszabta az irányt.

VK: Részben köztudott, hogy Hernádi Judit lánya vagy. Otthon milyen hatások értek? Édesanyád mennyire befolyásolta, hogy milyen zenei vonalon mozogj?
TZS: Nem terelgetett semerre, az én zenei ízlésem úgy fejlődött, hogy én magam választottam meg mit hallgatok. Nem volt rám erőltetve semmi.
Amiben befolyásolt, hogy rengeteg próbafolyamatot néztem végig, láthattam azt, hogy miként alakul egy színdarab: hogy lesz egy olvasópróbából egy kész színdarab. Hogy készülnek a jelmezek, hogy készülnek a karakterek, mit csinál a rendező.
Ezt a folyamatot láttam továbbá egy-egy lemez esetében is: hogy lesz egy versből, egy dalszövegből egy kész kompozíció, egy kész dal, egy kész lemez. Mindezek a folyamatok befolyásoltak.
A mi családunk nagyon szereti a blues és a jazz zenét, ebben nőttem fel. Édesanyám sokat dolgozott és dolgozik együtt Heimlich Gáborral, így a blues-os, kicsit country-s vonal talán így jött.

honey3

VK: Ezt a folyamatszemléletet mennyire tudod belecsempészni a saját munkádba? A legnagyobb hős szamaráról sokan tudják például, hogy a te alkotásod.
TJ: Alkalmazott grafikusi diplomával és ének diplomával is rendelkezem. Készítettem egy storyboard-ot, a történet maga ahhoz az animációhoz készült, amelyet vetítettek mögöttünk a Dal című műsorban. Mivel elég kerekre sikerült, ezért úgy döntöttük, hogy videót készítünk belőle. A videót kiegészítettük pár dologgal és így született meg A legnagyobb hős klipje.

VK: A Dal című műsort mennyire tartod mérföldkőnek a zenekar életében?
TZS: Nagyon-nagy mérföldkőnek tartom. Tulajdonképpen ebben a műsorban való szereplésünk indította el a zenekart a mostani útján. A Dalnak köszönhetően ismertek meg bennünket országszerte. Azóta kapunk meghívásokat városi rendezvényekre, falunapok és fesztiválokra egyaránt, többen ismernek meg bennünket ezek által is.

VK: A dalszövegeitek néha kicsit keserédesek, néha kritikusak. Hogy születnek, honnan merítetek ihletet?
TZS: A dalszövegeket Bencsik-Kovács Zoltán írja, akit úgy szoktam emlegetni, hogy a „zenekar” lelke. Az idén munkáját Artisjus-díjjal ismerték el, mint könnyűzenei zeneszerzőt. De számos más szakmai elismerésben részesült már, és mi is nagyon büszkék vagyunk rá.
Zoli a közéletből meríti a dalszövegeket. Mindenhol impressziókat gyűjt, akár az utcáról vagy emberi kapcsolatokból. Mindezeket összegyúrja stilizált történetekké. A legnagyobb hős az önként vállalt párkapcsolatról szól, míg ennek a folytatása az Egyedül pedig az önként vállalt magányról, a szinglilétről.

Honey1

VK: Milyen érzés volt számotokra, hogy A legnagyobb hőst tavaly az év dalának kiáltotta ki több rádiós is?
TJ: Nagyon-nagyon jó érzés volt! Legelőször a Facebookon bukkantam rá arra cikkre, amely ezzel foglalkozott, rákattintottam, és néztük, hogy tény és való szép sikereket ért el több listán is a dalunk.

VK: Mi a különbség szerinted a vidéki és a budapesti zenei élet között?
TZS: Nagyon nehéz kérdés, nagyon komplikált rá a válasz. A vidék kicsit olyan, mintha buborékban lenne. Van amit elfogadnak az emberek, van amit szeretnek, de akad olyan, ami nem jut el vidékre. A tévében futó zenék, zenés műsorok eljutnak vidékre, mint például a tehetségkutatók vagy különböző zenei csatornák „kínálmányai”.
Természetesen ez nem igaz ez a fiatalabb korosztályra. Ők felmennek az internetre, és olyan zenét hallgatnak, amit szeretnének. Ők éljenek bárhol, tudják használni az internetet, és bármit be tudnak gyakorlatilag rántani a hálószobájukba.
Szemben velük pedig sokan vannak olyanok, akik nem tudnak lépést tartani a korral, nem is érdekli őket a modern technika, de nézik a tévét, és az formálja az ízlésüket, amit ott látnak.

VK: Melyik korosztály harap a legjobban rá a ti zenétekre?
TZS: Ez is egy érdekes kérdés, de nem tudom rá a választ. Azt látom, hogy elég széles rétegnek tetszik a Honeybeast. Vannak kisgyerek rajongóink is, de a koncerteken derül ki, hogy a gyermekközönség mellett komoly fiatal közönségünk is van. A fiatalokat vonzza a karcos szöveg világ, az odamondogatós hangszerelés. De ugyanakkor az eggyel idősebb korosztály is dúdolja a dalainkat. Úgy gondolom elég jól meg tudjuk fogni az embereket magunknak.

VK: Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
TZS: Most készül a zenekar harmadik nagylemeze. Folyamatosan koncertezünk, alakul a klubturnénk is a nyári szezont követően. Dolgozunk, én dalszövegeket tanulok, kaptam Zolitól egy csomó új dalt. Demózgatni kezdünk hamarosan, illetve én készítem az új lemez grafikáját.

Képek forrása: Honeybeast zenekar Facebook oldala

Mia

Reklámok