Mindmegettük! – elő a fakanalat!

Nemrégiben az a szerencse ért, hogy én lehettem azon „kis kukták” egyike, akik megismerkedhettek a mexikói konyha rejtelmeivel. Mivel még elég bizonytalanul mozgok a konyhában, ezért kissé félve, de annál nagyobb kíváncsisággal vettem bele magam a délutánba.

mexikói

A sors eddig úgy hozta, hogy még nem tudtam igazán elmélyedni a sütés-főzés rejtelmeiben. De ahogy telnek az évek, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy megragadjam azt a bizonyos fakanalat, és kipróbáljak hagyományos és egzotikus recepteket egyaránt.
Utóbbira nyújtott kiváló lehetőséget ez a főzőklubos lehetőség, amelyet immáron harmadik alkalommal valósított meg egy Andrássy úti irodában Böbe és Szidi. A két hölgy, aki az üzleti világban is remekül megállja a helyét, igazi felüdülésként tekint ezekre a főzőcskézős délutánokra. A most lefőzött, sütött mexikói menüsort is lázas, több hetes készülődés és kísérletezés előzte meg részükről. Mielőtt még neki álltunk volna elsőként a desszertnek, beavattak minket olyan műhelytitkokba, hogy otthon miként vetették bele magukat a magyar ételektől elütő ízvilágú fogások elkészítésébe. A piaci körutas beszámolóról nem is beszélve, ahol az ötletgazdák minden második hétvégén nyakukba veszik a csabai forgatagot, és a lehető legjobb és legfinomabb hozzávalókat szerzik be szinte egyenesen a termelőktől.

guac

Creme vanille –  a különböző krémek hallatán sokaknak valami nagyon bonyolultan elkészíthető finomság ugrik be, pedig sok esetben percek alatt össze lehet ütni fenséges falatokat, csak kis kreativitás, kutakodás és jó minőségű fűszerek szükségesek hozzá. Esetünkben sem volt ez másképp! Három tojássárgájából egy késhegynyi só, valamint 10-15 dkg-nyi cukor és igazi őrölt vanília hozzáadásával olyan külsőre is megkapó édességet készítettünk szuflépoharakban, amelyekkel korábban csak a boltok hűtőiben találkoztunk. Ehhez a könnyű, de annál finomabb édességhez eper-banán dzsemet ütöttünk össze minimális cukor hozzáadásával.

Miután a poharak a vízfürdőben fortyogni kezdtek, az előre elkészített húsleves alaphoz Böbéék egzotikus hozzávalókat és fűszereket adagoltak. A kicsit karamelizált zöld citrom vagy koriander olyan egyedi ízvilágot kölcsönöztek a csirkelevesnek, amely szokatlan a magyar konyhához szokott ízlelőbimbóknak. Az külön érdekesség volt többünk számára, hogy ebbe a levesbe nem kellett tészta, de a hozzáadott friss zöldségek igazán laktatóvá és egészségessé tették. Mindezt a vékony csirkehús csak tovább fokozta.

A leves elfogyasztása előtt begyúrtuk kétféle lisztből a tortilla tésztáját, amelyet pihenni hagytunk, és előkészítettük a feltétekhez és a szószokhoz szükséges alapanyagokat. A sokak számára kissé idegennek ható, de némi fokhagymával, paradicsommal és chilivel összekevert avokádóból készülő guacamole egy sima pirítóson is megállja a helyét, de a kissé csípős salsa szósszal és a különböző fűszerekkel bepácolt csirkefajitassal és némi dresszinges salátával igazán falóssá tették a serpenyőben elkészített tortillákat. A kerek tészták gyúrása közben rádöbbentem arra, hogy a sodrófával végzett konyhai „partizánkodás” milyen jól átmozgatja a hátizmokat!

Photo by Karen Tedesco

Bár eléggé berezelve léptem át a főzőklub küszöbét, kellemes élményekkel távoztam. Az asztaltól nemcsak jól lakottan álltam fel, hanem némi önbizalommal és megnövekedett kísérletezési kedvvel is, hogy habár eddig még nem sokat sürögtem-forogtam a konyhában, a botladozásaim ellenére is megálltam a helyem! Rádöbbentem arra, hogy a sütés-főzés mégsem olyan ördöngösség, ahogy sokszor kívülről látszik.

Ezért köszönettel tartozom Böbének és Szidinek! Remélem, hogy lesz még szerencsénk egymáshoz és hozzám hasonlóan sokaknak fognak még szombat délutánonként kulináris élményeket szerezni!

Képek forrása: Mindmegettük Főzőklub Facebook oldala
https://www.facebook.com/Mindmegettuk?fref=ts

Mia

Advertisements