A húsvét, és ami mögötte van

Tőlem már megszokhattátok, hogy a nagyobb ünnepek, évfordulók környékén mindig górcső alá veszem a szimbólumokat, és azok gyökerét, amely általában a kereszténység előtti hitvilágig nyúlik vissza. Persze mindig tiszteletben tartom az egyházi ünnepeket. Most nézzük meg közelebbről, hogy a húsvét jelképei honnan is eredeznek.

húsvéthétfő

A húsvét angol és német elnevezése, az easter vagy az ostern árulkodó lehet azok számára, akik ismerik kicsit a kelta kultúrkört. A tavasz és a zöldellő erdők, mezők istennője ugyanis nem más, mint Ostara, akit a tavaszi napéjegyenlőség és napforduló idején ünnepelnek. A régiek március 19-e és 21-e között igyekeztek megszabadulni sérelmeiktől, bosszúságaiktól és kiegyenlíteni esetleges tartozásaikat, és ezek terhe nélkül belépni a termékenység időszakába.

A termékenység holdistennőjének egyik szent állata a nyúl, amely hajdanán madár volt. A szárnyas egy nap összekapott egy apróságon az istennővel, aki mérgében négylábú tapsifülessé változtatta, de meghagyta neki a gyorsaságát és azt is, hogy az év egy napján szivárványszínű tojásokat rakhasson, és ezzel örömet szerezzen az emberek számára. Innen ered tehát a tojást rakó nyúl legendája.
Maga a nyúl-mánia a németektől származik, és hazánkban a karácsonyfa állításhoz hasonlóan a 19. században terjedt el, és azóta is tartja magát.
De a nyúlon túl a bárány sem csak Jézus ártatlanságához köthető. A jámbor jószág is számos mitológiában Ostara hű kísérője.

ostara

A locsolkodás szokása, amely kifejezetten hazánkban dívik – igaz már egyre kevesebb helyen – szintén kapcsolatba hozható ősi termékenységvarázslatokkal, de a feljegyzések úgy tartják, hogy a római katonák hideg vízzel locsolták le a Jézus üres sírjánál ujjongó asszonyokat is.
Ugyanakkor a frissesség mellett a hideg kút víz meg is tisztította a falu népét és távol tartotta a lányos házaktól a betegségeket is.

Egyre többekben vetődik fel az ünnep közeledtével, hogy vajon e hagyományok hogy öröklődnek majd át a jövő nemzedékeire, amikor sokszor már faluhelyen is alig látni húsvéthétfőn az utcán kölnivel baktató fiúkat. Az utóbbi években egyre inkább megfigyelhető az, hogy a családok kerekednek fel egy vagy többnapos utazásokra, és az a néhány árva locsolkodó is zárt ajtókba ütközik piros tojás helyett, aki még veszi a fáradtságot, hogy felkeresse az ismerős vagy rokon otthonát.
Jövőbelátónak kellene ahhoz lenni, hogy megjósoljuk mi a valószínűbb: csak a skanzenekben marad meg a húsvéti kergetőzés  a vizes vödörrel vagy a mi korosztályunk leendő apukái lesznek azok, akik csinosan felöltöztetve kerekednek majd fel gyerkőceikkel egy kis locsolkodásra.
Akármelyik felvetés is következzen be, afelől nyugodtak lehetünk, hogy ez a szokás nem fog teljesen eltűnni a palettáról!

A fenti gondolatokkal is kellemes ünnepeket és jó pihenést kíván a Viharsarki Kanapé blog szerkesztősége minden kedves olvasójának!

Mia

Reklámok