„Csak teljes gőzzel szeretek csinálni valamit, vagy csinálom becsületesen vagy inkább hozzá se kezdek!” – interjú Mező Misivel

Mikor a Dobozi Közösségi Ház és Könyvtár csatlakozott a Nemzeti Művelődési Intézet ifjúsági kezdeményezéséhez, egyértelműen adta magát, hogy az ő “Leleményes Hősük” Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere lesz. Misivel a munka során könnyű dolguk volt a nagy távolság ellenére is, mivel a helyi mentor, Mező Kitti bátyja. Így olyan részletekbe is beavatta a projektben résztvevőket, amelyeket nem biztos, hogy egy kívülállónak elmondott volna.

mmViharsarki Kanapé: Milyen emlékek fűznek Dobozhoz?
Mező Misi:
A gyerekkorom mindenképp! 🙂 Jó visszagondolni ezekre az évekre, sok szép esemény köthető Dobozhoz. Az utcánkban, a Kaladon (élővíz csatorna) és környéke, a Papholti rész, Szanazug, Liget és még sorolhatnám milyen gyerekkori élményekkel gazdagítottak ezek a helyszínek. Természetesen a tanáraim, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Az életem egyik  legfontosabb pillére  is Dobozhoz köthető a családom, akik mai napig ott élnek.
Engem a sors és a család Budapestre szólított, ahol már jól berendezkedtem, ezért nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy én újra Dobozon éljek. Ha hazalátogatok, egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy erőteljesen látszik az idő vasfoga a településen. Sajnos egyre rosszabb állapotban vannak a házak, az életkörülmények is elég kiábrándítóak, sok a szegény ember, akik egyik napról a másikra élnek. De az ember mindig bizakodik, ezért talán az új vezetés ha becsületesen, kitartóan, szívvel-lélekkel végzi a munkáját, változás állhat be a doboziak életében.

VK: Miként vált életed részévé a zene?
MS:
Én már gyerekkorom óta zenélek, ezért valamilyen szinten kézenfekvő volt a zene. Édesanyám családja muzsikus család volt. Édesapám is a maga módján zenélt. játszott gitáron, és ezekből a zenei kavalkádból mi sem maradhattunk ki!!:)
Mindig is a zene érdekelt, valahogy akkor éreztem magam nyugodtnak, elégedettnek, boldognak ha zenélhettem vagy zenét hallgathattam. Minden embernem az életében kell, hogy legyen egy “ mentsvár”, ahová vissza tud vonulni és saját hangjára tud figyelni.
Sajnos a mai rohanó világban csak a külső, mesterséges hangok tömkelege zúdul ránk nap mint nap, és a saját belső, tiszta hangunkra már nem is tudunk figyelni, vagy mert nem halljuk meg, vagy mert nincs már erőnk keresni. Azt szoktam mondani, hogy a legszebb muzsika a CSEND!
Ha valakinek elég jók az “antennái”, azok érzik, értik és beépítik a csönd által gerjesztett zenét. Sok idő kell hozzá, hogy ne legyen idegesítő a csend, mert annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a zene az életünk része – az otthonunkban, az autónkban, a boltban, a TV-ben, az iskolában, de még a plázás WC-ben is.

VK: Mielőtt megalakult volna a Magna Cum Laude, milyen zenekarokban játszottál?
MM:
Édesapám vezetett egy autentikus zenekart, egy hagyományőrző cigányzenekart, aminek én is  a tagja voltam. Tulajdonképpen az egész család benne volt kivétel nélkül!!:) Először táncos voltam, majd énekes, később gitároztam is.
Majd jött a szakmunkás iskola, ahol megalapítottuk a Három Amigók zenekart. Saját szórakoztatásra csináltuk, de szépen kinőtte magát a dolog. Elején csak iskolai rendezvényeken zenéltünk, később már mindenhová hívtak bennünket.
Volt egy kis bandánk is a Caffé-Sokk, melyen három dalt csináltunk meg 1995 környékén Borsodi Lacival és Almási Fercával. Tiszavirág életű lett ez a formáció sajnos, csak a lemezt tudtuk elkészíteni.
Ezt követte a La Bomba zenekar, amit Hevesi Imivel hoztunk össze. Ez a formáció 1999-2005 működött – legalább is velem.
1999-ben megalapítottuk a Magna Cum Laude zenekart Gyulán, ami a mai napig működik.
Tavaly csatlakoztam a Budapest Bár zenekarhoz, és játszom egy darabban is melynek a címe: Somnakaj. Ez egy sorsjáték, nagyon jó üzenettel bír ez a darab, érdemes megnézni.
Sok szép és kevésbé szép dolgot éltem már meg a színpadon, de az ember mindig csak a szépre emlékszik vissza.:)

budapest bár

VK: Mik azok az értékek, amelyek a mai napig megkönnyítik az utad?
MM:
Fontos ebben a szakmában- mint ahogy másban is- a tudatosság, pontosság, megbízhatóság, hivatástudat, maximalizmus, hitelesség. Én így élem a napjaimat, talán ezért is tartok itt, mert nekem az, amit csinálok az szent és sérthetetlen. Csak teljes gőzzel szeretek csinálni valamit, vagy csinálom becsületesen vagy inkább hozzá se kezdek!

VK: A Rising Starban több hátrányos helyzetű vagy hányatott sorsú fiatallal kerülsz kapcsolatba. Tudsz-e rajtuk segíteni, olyan tanácsokat adni, amelyeket tudnak a későbbiekben hasznosítani?
MM:
Ha kérik, akkor szívesen segítek. De ehhez Ő kell, és nem én. Van. aki el van a világában, ő teljesen jó helyen érzi magát és nem szorul segítségre, hiszen ő mindent tud. Természetesen van a másik oldal, aki bekerül egy ilyen monumentális gépezetbe és kapja a sorstól a pofonokat, mert nem tudja mikor, mit, hogyan kell cselekedni. Ha kérik szívesen ellátom őket tanáccsal, de nem volt jellemző a Rising Starban, minél inkább  a Voice-ban.

VK: Neked volt-e úgy mond mentorod, aki egyengette az utad?
MM:
Senkire nem emlékszem. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még példaképem sem volt, akihez szerettem volna hasonlítani. Én elvoltam a kis világomban, de mindig jött valami, valaki, aki tovább lendített. Eddig én naiv azt hittem ezt magamnak köszönhettem, de be kellett látnom, hogy folyamatosan az Isten formálta az életem és a pályám.


VK: Mi a véleményed a Nemzeti Művelődési Intézet ezen kezdeményezéséről? Szerinted a most elkezdett munka a jövőben milyen hatással lehet az ifjúsági közösségre?
MM:
Ha ezt komolyan gondolják, és nem csak egy projekt, amire uniós pénz van, amit el kell költeni és egy-két embernek munkát tudnak adni, akkor lehet jó, hasznos, motiváló üzenete az ilyen kezdeményezésnek. Sajnos többször találkoztam olyan szituációval, amikor nem jutott célba az, amit szerettek volna, mert a forrást nem arra költötték, amire ildomos lett volna, ezért csalódottság ébredt az emberekbe. Lehet, hogy a mai fiatal generációt nem tudjuk megváltoztatni, de az utánuk jövő generációnál jobb eredményeket érhetünk el.

Sok sikert a programhoz és nem felejtsétek mi szükséges, ahhoz, hogy működőképessé váljon bármi is: Tudatosság, Pontosság, Megbízhatóság, Hivatástudat, Maximalizmus, Elszántság, Hitelesség!

Képek forrása: tv2.hu/rising_star, 2014.szentlaszlonapok.ro

Mia

Reklámok