Kalandozás a tengerentúlon

Szerte a világon élnek immáron magyar honfitársaink, illetve egykori emigránsok és leszármazottaik. Valamennyiükben egy a közös: így vagy úgy, kötődnek a gyökereikhez, fontosnak tartják, hogy ajkukat magyar szó hagyja el és tisztában legyenek népük kultúrájával és történelmével. 
A Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj keretén belül a fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy úgy szerezzenek életre szóló tapasztalatokat, hogy közben megőrzik és továbbörökítik a magyar kultúrát és annak hagyományait. Huszár Vivien is élt ezzel a lehetőséggel. Közel fél évet töltött egy magyar közösségben Kanadában. A kinti magyarok mindennapjairól, ottani élményeiről és elképzeléseiről kérdeztem többek között.

IMG_8090

Viharsarki Kanapé: Mit érdemes tudni a Kőrösi-ösztöndíjról? Te honnan értesültél erről a lehetőségről?
Huszár Vivien: A Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíj Programot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága hozta létre a diaszpóra és az anyaország magyarsága közti kapcsolatok erősítése céljából. A program keretében azt szeretnék elérni, hogy magyarországi fiatalok látogassanak el a diaszpóra közösségeihez, segítsék értékőrző munkájukat és tájékoztatási, közösségépítő tevékenységükkel erősítsék a Magyarországhoz való kötődésüket. A Nemzeti Regiszter honlapján meghirdetett lehetőségre édesanyám hívta fel a figyelmemet, ezt követően a pályázati kiírásnak megfelelő dokumentumok birtokában jelentkeztem.

VK: Mi motivált arra, hogy belevágj ebbe a kalandba?
H. V.: Mindenképpen szerettem volna hasznosítania, bővíteni a tanári végzettséggel szerzett ismereteimet, gyakorlatomat. Megismerni a határon túl élő magyarok helyzetét, és képet kapni arról, hogy miként őrzik meg magyarságukat a már másod-, illetve harmadgenerációs magyar fiatalok. Nem tudtam, mibe is vágok bele pontosan, csak azt tudtam, nagy kihívás lesz számomra.

cserkészbál (1)

VK: A külföldön szerzett tapasztalatok miként hasznosíthatóak itthon?
H. V.: Hosszabb külföldön töltött idő minden ember életszemléletét formálja. A kint szerzett tapasztalatok, legyen szó tanulmányokról vagy szakmai tapasztalatról, az utazás lehetősége mellett kinyitják előttünk a világot. Mindemellett pozitívan befolyásolják a kultúrák iránti nyitottságot, a nyelvtudás fejlődését, a multikulturális környezethez, a sokszínűséghez való alkalmazkodást. És természetesen a mai világban a külföldi tapasztalatok nagyban hozzásegíthetnek ahhoz, hogy nagyobb eséllyel érvényesüljenek a fiatalok a munkaerő-piacon.

VK: Miért esett a választásod Kanadára, Torontóra? Akadt útitársad?
H. V.: Kanadát nem én választottam. Viszont az, hogy én lehettem a Kőrösi Csoma Sándor Program 100 ösztöndíjasából pont az az egy, aki a torontói Rákóczi Alapítványnál tölthetett el fél évet, biztosan nem a véletlen műve. Bár nem volt konkrét elképzelésem az ösztöndíj helyszínét illetően, ma már úgy gondolom, hogy jobb döntés nem is születhetett volna.
Rendkívüli érzés olyan helyen, olyan környezetben, és olyan emberekkel dolgozni, akik értékelik a munkámat, és hálásak érte.
Útitársam nem volt, de szintén a KCSP keretein belül tevékenykedő ösztöndíjas társaimmal sikeresen együtt tudtunk dolgozni akár Torontóban, akár Kanada más városiban, vagy az USA területén.

Rákóczi tábor 2014

VK: Mekkora magyar populáció él ott? Mennyire őrizték meg őseik nyelvét, hagyományait? Mikor vándoroltak ki zömében?
H. V.:
A Torontóban elő magyarok szerint számuk körülbelül 300 ezerre tehető. Gyakran hallani magyar beszédet a bevásárlóközpontokban, az utcán, bárhol városszerte.
Főként az ötvenes évekre volt jellemző a tömeges bevándorlás az országba. Ezután több hullámban szintén érkeztek magyarok Kanada területére a hatvanas, illetve kilencvenes években. A jobb megélhetés és munkalehetőség reményében ma is sokan próbálják megvetni lábukat az észak-amerikai kontinens országában.
A diaszpórában élő magyarok többsége valamilyen magyar szervezet, közösség tagja. Igyekeznek ápolni hagyományaikat, kultúrájukat. Különféle magyar rendezvényeket szerveznek, táncházakat, vacsorákat, koncerteket. Magyar nyelvű újságokat, hetilapokat, irodalmi folyóiratokat szerkesztenek, működtetnek. A fiatalabb generációt már sokkal nehezebben tudják bevonni a magyar közösségek által szervezett eseményekre, így sokan sajnos már nem beszélik a nyelvet.

VK: Mennyivel másabb az életszemlélet Nyugaton? Mi az, amit magadévá tettél a kintiek világlátásából?
H. V.: A tolerancia mintaképei, és a legmultikulturálisabb hely, ahol eddig jártam. Nagyon ügyelnek arra, hogy mindenkivel egyenlően bánjanak. Saját munkakörnyezetemről elmondhatom, hogy rendkívüli módon motiváló, hogy elismerték a munkámat, ezzel természetesen elérték, hogy jól érezzem magam, és megmaradjon a kezdeti lendület. Senkit sem a származás után ítélnek meg, hanem a nyújtott teljesítmény alapján.

itt-ott tábor (1)

VK: Mennyi időt töltöttél kint? Mik voltak pontosan a feladataid?
H. V.: Fél évet töltöttem Torontóban. Április közepén érkeztem Kanadába, és októberben repültem vissza Magyarországra. Közben, júliusban is jártam itthon, amikor is a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábort segítettem lebonyolítani.
A fogadószervezet, amelyhez fő tevékenységem kötődött a Rákóczi Alapítvány volt. Elnöke, Ayklerné Papp Zsuzsa látta el a mentori szerepet és irányította, segítette munkámat a kint töltött fél év során. Hálás feladat olyan nagyszerű kezdeményezés szervezőjévé és résztvevőjévé válni, mint az alapítvány által finanszírozott Magyarságismereti Mozgótábor.
Ezenfelül májusban elindítottuk Polgár Edina ösztöndíjas társammal a torontói Magyar Filmklubot a többségében magyarok által lakott Rákóczi Villában.
A tavalyi torontói ösztöndíjasok munkáját folytatva a Bóbita című gyermekmagazin havi kiadásainak összeállításával, szerkesztésével is foglalkoztam, amely magyar nyelvű mondókákkal, népmesékkel, játékos fejlesztő feladatokkal szórakoztathatják a Kanadában élő, magyar, többségükben viszont főként angolul beszélő gyerekeket.
Igyekeztem hozzájárulni a Mikes Kelemen Program eredményességéhez is könyvek összegyűjtésével, valamint azok elektronikus nyilvántartásba vételével. A Kanadai/Amerika Magyarság című hetilapba és természetesen a Nemzeti Regiszter honlapjára írtam minden olyan cikkemet, amely kanadai magyarok által tartott rendezvényekről szóltak. Ezek mellett pedig Dancs Rózsa és Szabó Katalin segítségével számos magyar ünnepséget, előadást, irodalmi, kulturális estet szerveztünk.
Ösztöndíjasként számtalan általam, általunk, más magyar szervezetek jóvoltából szervezett eseményen volt lehetőségem részt venni, segíteni, dolgozni, ezáltal pedig megismerni a helyi magyar közösséget, az összetartó erőket, és a széthúzó erőket is. A program célját követve a mi feladatunk mindenképpen az összetartás segítése.

itt-ott tábor (2)

VK: Mely országok közül lehetett még választani? Mi a fő munkanyelv, és milyen feladatokat kell ellátnia az ösztöndíjasoknak?
H. V.:
A pályázóknak lehetőségük volt eljutni Európa számos országába (Anglia, Ausztria, Csehország, Németország, Franciaország, Finnország, Hollandia, Írország, Svájc, Svédország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia), az USA államaiba, Kanadába, Ausztráliába, Latin-Amerikába (Argentína, Brazília, Venezuela, Uruguay, Chile), Dél-Afrikába és Izraelbe. A munkanyelv a befogadó ország nyelve, és természetesen a magyar, amennyiben olyan szerencsés az adott ország diaszpóra közössége, hogy még magas a magyar nyelvet beszélők száma. Így én főként a magyar és angol nyelvet használtam.
Minden ösztöndíjas fő feladata a külföldi magyar közösségek, szervezetek munkájának segítése. Ahány közösség, annyiféle tevékenységi köre lehetséges, hiszen mindenhol más és más segítségre van szükség, legyen az oktatás, a szervezés, a hagyományőrzés területe.

ösztöndíjasokkal

VK: Hogy épül fel maga a program? Miután hazatértek, milyen kötelességeitek vannak még?
H. V.:
A program első állomása a pályázati szakasz, melynek során lehetőség van pályázatok benyújtására. Ezt követően a benyújtott anyagok alapján a pályázók meghallgatása történik, és sor kerül az ösztöndíjas személyének kiválasztására.
Amennyiben valakit sikeresen kiválasztanak az ösztöndíjra, sor kerülhet a magyarországi programszakasz megkezdésére, amikor az ösztöndíjas a külföldi programszakasz előtt előzetesen meghatározott tematika szerinti felkészítő oktatáson vesz részt.
Majd a külföldi programszakasz időszakában a nyertes pályázó a célországban, a fogadó szervezettel és a mentorral együttműködve végzi a program célja szerinti tevékenységét.
Lassan mindenki hazaérkezik már külföldről, és itthon lesz lehetőségünk megosztani egymással, a program szervezőivel, az érdeklődőkkel a kint szerzett tapasztalatainkat a december eleji záró hét során.

VK: Mit lehet jelenleg tudni a 2015-ös kiírásról? Kinek érdemes szerinted pályáznia?
H. V.: A 2014. november 19-én tartott Magyar Diaszpóra Tanács IV. ülésén miniszterelnök úr bejelentette, hogy 2015-ben is folytatják a Kőrösi Csoma Sándor programot.
A jelentkezést mindazoknak ajánlom, akik már itthon is foglalkoznak hagyományőrzéssel, oktatással, rendezvényszervezéssel. Akik szeretik a kihívásokat, foglalkoztatják a külföldön élő magyarok mindennapjai, és úgy érzi, hogy hozzá tudna járulni egy olyan magyar közösség életéhez, akiknek akár több ezer kilométerre is az anyaországtól nagyon fontos kultúrájuk, magyarságuk megőrzése.

VK: Hogy tervezed az életed ezután? Milyen területen kívánod kamatoztatni a megszerzett ismereteket?
H. V.: A munkámat továbbra is a Rákóczi tábor szellemiségét, értékeit képviselve szeretném folytatni. Hozzásegíteni újabb száz diákot a jövő évi nagyszerű lehetőségekhez, amit az alapítvány kínálhat számukra, valamint aktív részese maradni a torontói magyar életnek. Remélhetőleg jövőre folytathatom tevékenységemet a program és az alapítvány keretein belül. A Kanadában eltöltött fél évem nem csak munkatapasztalat, de elsősorban olyan élettapasztalat, amelyet minden területen tudok kamatoztatni a későbbiekben.

Képek forrása: Huszár Vivien

Mia

Reklámok