Egerek és emberek

A békéscsabai Jókai Színház egy igazán elgondolkoztató darabot állított most november végén színpadára. Az egerek és emberek egyszerre mutatja be a ’30-as évek Amerikájának és az akkori társadalomnak olyan „betegségeit”, mint az alaptalan diszkrimináció, a kiközösítés, a mobbing vagy az egymástól való elszigetelődés. Vagy lehet nincs annyira új a nap alatt, és mi a 21. században még inkább szembenézünk ezekkel a lélekromboló szörnyekkel? A Pataki András (Petőfi Színház – Sopron) rendezésében látható drámát megtekintve talán minderre választ kaphatunk.

136294_egerek_es_emberek

Adott két idénymunkás, akik tanyáról-tanyára járva igyekeznek megkeresni a mindennapi betevőjüket. Az eszes és talpraesett George, talán jobb sorsra lenne érdemes, és kis kitartással valóra válthatná álmait, de kissé együgyű társa, Lennie miatt mindig bajba kerül, és hosszabb távon sehol nem tudnak megragadni. A nagy melák azonban nem tehet arról, hogy néha még menekülni is kénytelenek adott munkáltatójuktól. A szellemileg visszamaradott férfi nem hogy tetteivel nincs tisztában, de sajt fizikai erejét sem képes felmérni. Ez utóbbi vezet a John Steinbeck regényéből készült színpadi darab és film tragédiájához is. Azonban nem csak Lennie az, aki társával együtt rossz csillagzat alatt született.

A legtöbb vándormunkás álma az 1933-as válságot követően egy kis darab föld, ami csak az övék, és biztonságot jelenthet akár egy életre is. De sajnos a legtöbbjük esetében a kis farm kaszálóval, valamennyi szántófölddel és karámokkal sajnos csak hiú ábránd marad. Ugyanakkor ez az álomkép képes őket szinten tartani és a hosszú vándorúton lelket önt beléjük a könyörtelen világban, ahol ember embernek farkasává válik a nehéz körülmények között.
A történet szerint a barakkban is sokan meglepődnek azon, hogy George birkatürelemmel bánik az együgyű Lennie-vel, és nem hagyja a sorsára. Mikor ennek okáról faggatják, nemes egyszerűséggel csak annyit mond, hogy ennyivel tartozik annak az asszonynak, aki az óriáscsecsemőt felnevelte.

egerek-es-emberek-jokai-03

Az öreg, csonka kezű Candy személyében is egy egyéniséget ismerhet meg a néző. A sokat látott öreg a maga egyszerű észjárásával, parasztos beszédével és nemes szívével ugyancsak közel tud kerülni a közönség szívéhez. Kiskutyája elvesztését úgy éli meg, mintha egy családtagja távozna az élők sorából, és az sem vigasztalja, hogy egy fiatal kölyköt ígérnek neki sorstársai. (Az ő hű társa az a Johnny, aki színészkutyaként blogol a színház oldalán a darab kulisszatitkairól, és még mindig szerető gazdára vár – szerk.) Benne is munkál a valahová tartozás vágya, mert megtakarított fillérjeit bedobja a közösbe, hogy az új fiúkkal együtt új életet kezdhessenek egy közös otthonban.

A gazda menye, akit sokan cédának állítanak be a barakk lakói közül valójában nem vágyik másra csak figyelemre és törődésre. Bár kelleti magát a férfiak előtt, nem az a célja, hogy a férjét felszarvazza. Feltűnő, már-már zavaró viselkedése mögött egy szeretetre éhes kislány alakja rajzolódik ki, aki benne él legbelül. Mielőtt lesújtana rá a végzet, monológjában elmeséli Lennie-nek életét, és azon vágyait, amelyeket főként külső okok miatt nem tudott megvalósítani. Utóbbi egy nagyon érdekes jelenet. A két szereplő bár egyszerre van jelen a színen, nem egymással folytatnak párbeszédet. Mindketten a maguk dolgait hajtogatják, elbeszélnek egymás mellett. Sokszor bizony még napjainkban is ez történik közöttünk. Ezért is futnak zátonyra az emberi kapcsolatok.

egerek-es-emberek-jokai-12

Számomra a fekete lovászfiú alakja is komoly üzeneteket hordozott. Sose értettem meg igazán, hogy a diszkrimináció miért is van jelen a társadalmakban. Miért kell valakit a származása vagy a bőrszíne miatt kiközösíteni, rosszabb esetben obszcén jelzőkkel illetni? Miért nem lehet egy légtérben vele majdnem azonos munkákat végzőkkel. A szavaiból sugárzik az a megannyi fájdalom, amely feltehetően a születése óta érte testi fogyatékossága miatt is. Ékes bizonyíték a viselkedése arra, hogy egy ember egy idő után bizony olyanná válik, amilyennek a környezete beállítja. A negatív üzenetek már-már gonosszá és különccé teszik a púpos fekete fiút is, de az ő jégszívéhez is létezik egy kulcs, amely ki tudná nyitni azt a bizonyos ajtót, és elvezetné őt egy szebb világba. De sajnos Steinbeck drámájában minden csak feltételes módban marad…

egerek-es-emberek-jokai-01

A most színpadra állított mű számos üzenetet hordoz magában korunk embere számára is. Közhely, de bizony itt is olvasni kell a sorok között, pontosabban inkább a színpadon a csend beszél. Ahogy a szereplők egymásra néznek, megérintik egymást vagy ahogy benne ragadnak egy-egy interakcióban sokszor beszédesebb, mint egy előre jól megkomponált dialógus.
Az egyszerű fadeszkákból összetákolt díszlet is sokatmondó. Egyszerre nyomasztó, de hézagossága lehetővé teszi azt, hogy a réseken beszűrődjön a fény. Az eldörrenő lövések pedig felérnek egy hatalmas „Ébresztő!” felkiáltással is!
Számomra elementáris erővel bírt az, hogy a színészek mennyire átlényegültek az adott karakterekké. Talán még korábban sehol máshol nem vettem ezt ennyire észre. A Lennie-t alakító Katkó Ferenc bárgyú tekintete vagy a kissé buta, de jószívű Candy-t megformáló Kovács Frigyes számomra nagyon maradandót nyújtottak. De Csomós Lajos, Bartus Gyula vagy nem utolsó sorban Czitor Attila és Gulyás Attila teljesítménye mellett sem szabad elmenni szó nélkül.
Ahhoz, hogy minden üzenet célba érjen, kissé ülepednie kellett bennem is a látottaknak, de úgy gondolom, hogyha valaki kicsit szeretne elrévedni az emberi kapcsolatok és a megkergült világ kapcsolatáról mindenféleképpen váltson jegyet erre a darabra! Nem fog csalódni!

Képek forrása: Jókai Színház hivatalos oldala

Mia

Advertisements