Emlékezzünk az „elevenen elégő áldozatokra”!

Az Országgyűlés 2000. évi döntésének értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. Szinte hihetetlen, de már 70 éve annak, hogy elkezdődött a magyar zsidók gettóba zárása.

Holokauszt: egy olyan fogalom, amelytől a mai napig sokakat kiráz a hideg vagy elfog a borzongás. A 20. század történelemkönyvének lapjait számtalan helyen vérfoltok festik vörösre. Ilyen többek között a második világégés több mint félévtizede is, amelynek pecsétjét mind a mai napig sokan a lelkükben vagy rosszabb esetben a testükön hordozzák.
A témát számtalan könyv, film vagy színdarab feldolgozta, de sokak számára még ma is felfoghatatlan mindaz, amely a gettókban és a haláltáborokban történt. Érthetetlen, hogy emberek millióit azért hurcolták csak meg vagy küldték a halálba, mert zsidók vagy cigányok voltak. Azokról a politikai foglyokról nem is beszélve, akik azért kerültek a mészárszékre embertelen körülmények közé, mert ellenkezni mertek az aktuális rendszer elgondolásaival és élni merészeltek a szólás szabadságával.

Zsidó deportálás

Maga a holokauszt kifejezés görög-héber eredetű szó. Görögül elevenen égő áldozatot jelent, de zsidó körökben „soa” elnevezést is használják erre a szörnyű eseménysorozatra, amely teljes kiirtást, elpusztítást jelent.
Ahhoz, hogy az egész folyamatot egységesen lássuk, érdemes áttekinteni az 1944 előtti eseményeket is. Már 1920-ban megszületett ugyanis az első olyan rendelkezés, amely korlátozta a nem keresztény vallásúak egyetemekre való bejutását. A numerus clausus kimondta, hogy a nemzetiségek nem tanulhatnak annál nagyobb arányban a hazai egyetemeken, mint amekkora az összlakosságon belüli lélekszámuk. Majd jöttek a béke boldog időként emlegetett esztendők, de a mélyben már fortyogtak jócskán az indulatok. A világ, de főként Európa több országa nem heverte ki igazából az első világháború borzalmait és veszteségeit.

Ahogy azt már többször hallhattuk, a háborút lezáró békék már magukban hordozták egy következő hadakozás lehetőségét. A kérdés csak az volt, hogy mikor robbantják fel azt a bizonyos lőporos hordót. Erre 1939. szeptember elsejéig kellett várni. A németek ekkor rohanták le Lengyelországot, és ezzel a mozzanattal kezdetét vette a talán minden eddiginél több borzalmat tartogató második világháború.
Időközben alig egy évvel a pusztítás kezdete előtt Magyarországon is megjelent az első zsidótörvény, amely az értelmiségi és művészi pályán 20 százalékban engedélyezte a zsidóság arányát, majd 1939 májusában a második törvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette azt, akinek egy szülője vagy két nagyszülője annak vallotta magát. Utóbbi döntés tette lehetővé a későbbi több tízezer zsidó életét követelő fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait is. 1941-től pedig tiltották a zsidók és nem zsidók közötti házasságot, és egyenesen fajgyalázásnak titulálták a házasságon kívüli nemi kapcsolatukat. A pokol azonban a március 19-ei német megszállást követően szabadult el…

A bábkormány sorra hozta a zsidóság ellenes rendeleteket. Ekkor vált kötelezővé a sárga Dávid-csillag viselése és a megalázottaknak még a lakásaikat is el kellett hagyniuk, április 16-ától pedig kezdetét vette a zsidók gettókba való elkülönítése. Az első marhavagonok pedig május 15-én indultak meg embertelen mód telezsúfolva a koncentrációs (megsemmisítő) táborokba. Pár hónap leforgása alatt több mint 437 ezer embert deportálták. A budapesti zsidóság elhurcolását nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította. Azonban ez csak egy átmeneti intézkedés volt. A nyilasok dúlásairól és számos szerencsétlen Dunába lövetéséről pedig mindenki hallott. A megannyi borzalomról pedig csak 18-as karika mellett lehet jóformán beszélni.

Budapest_jewish

A megannyi ártatlanul halálba küldött vagy dolgoztatott áldozat mellett a 30-as évek közepétől más veszteség is érte hazánkat. Miután az értelmiségi réteget is egyre erőteljesebben érintette az antiszemitizmus szele, számos nagy színészünk és művészünk döntött amellett, hogy elhagyja az országot. Így a magyar „szürkeállomány” és művészvilág is alaposan megszenvedte e kifordult világ döntéseit és intézkedéseit.
Ma országszerte ő értük is ég a gyertya és lobog a szélben a vesztőhelyeken elhelyezett koszorúk szalagja.

Képek forrásai: tortenelemklub.hu

Mia

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s