“Villámlátogatás Erdélyben” – Projektnapló

1415472Határtalanul!

A Makói Általános Iskola 7. b osztályos tanulói vagyunk. Ez év márciusában részt vettünk egy 3 napos tanulmányi kiránduláson Erdélyben. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő lebonyolításával megvalósult pályázatot megnyertük. Célországunk Románia volt, a megnyert pénzösszeg 528.400 Ft, melyből 23 diáktársunknak volt lehetősége Erdélyt alaposabban megismerni: az ott élő embereket, kulturális örökségünket, magyar vonatkozású történelmi helyeinket, híres költőinket, szabadságharcosainkat, vezéreinket.

Előkészítő szakasz

A kirándulást megelőzően előkészítő órákon vettünk részt, ahol előzetes ismereteket szerezhettünk Erdély földrajzáról, történelméről, útvonalunk állomáshelyeiről, népviseletéről, zenéjéről. A megjelölt 3 óra helyett 6 órában sajátítottunk el újabb és újabb ismereteket Erdélyről. A két történelemóra során Erdély történelmével, majd az utazásunk célhelyeinek történelmi vonatkozásaival ismerkedtünk meg. Ági néni mesélt nekünk Transilvaniaról, az erdélyi fejedelmekről, Világosról, a Király-hágóról, és sok más érdekes történelmi adatról. A szaktárgyi foglalkozások keretében szóbeli és gazdag képi anyaggal kiegészített előadásokat hallgattunk meg. Időpontja: 2014. március 03.

Erdély földrajzáról is Ági néni tartott nekünk előadást. Beszélt a sóbányászatról is. Mindenkinek ez ragadta meg legjobban a figyelmét, hiszen tudtuk, hogy Tordán meglátogatunk egy sóbányát. Több földrajzi képződményhez kötődő legendát is elmesélt, például az Anna-tó kialakulásáról szólót.

Rajzórán Anikó néni ismertetett meg velünk különféle erdélyi motívumokat, melyeket le is rajzoltunk. Mesélt a székely kapuba vésett motívumok jelentéseiről, egy rövid kisfilmben egy hagyományőrző székely bácsit is meghallgathattunk. Féltünk, hogy nehéz munka vár ránk, de örömmel nyugtáztuk, hogy ezt a feladatot is teljesítettük. Időpontja: 2014. március 05.

Második alkalommal egy konkrét meglátogatandó helyszínt próbáltunk papírra vetni, Déva várát. Kőmíves Kelemenné történetét Gyöngyi nénivel magyar órán felelevenítettük, Anikó nénivel a várat igyekeztünk grafittal, színessel megrajzolni.

Iskolánk volt tanárnője, aki már nyugdíjas, lelkesen vett részt felkészítésünkben. Ő sok éven át vitt csoportokat Erdélybe, így az ő szívéhez igazán közel áll a téma, a helyszín. Énektanár lévén két székely népdalt tanított meg nekünk, valamint elhozta kalotaszegi népviseletét, amit fel is próbálhattunk.

Fakultatív előkészítő tevékenység

Időpontjai:

  • 2014. február 14.
  • 2014. február 17.
  • 2014. február 21.
  • 2014. február 24.

Osztályfőnökünk, Gyöngyi néni nagyon szereti becsempészni a tanítási órák perceibe a különféle drámajátékokat, szerepjátékokat. 4*2 órában, délutáni foglalkozások keretében ismerkedhettünk tovább Erdély értékeivel. Jeleneteket játszottunk el “A nagyenyedi két fűzfa” című regényből, a Kőmíves Kelemennéből. Megpróbáltuk megidézni egy-egy erdélyi család mindennapjait.

Az utazás

Indulásunkat megelőző egy hétben már mindenki csak március 14-ét várta. Több tanárunk is megemlítette, hogy ideje lenne már elindulnunk, mert olyan izgágák vagyunk, hogy lehetetlen órát tartani nekünk. Másról se tudtunk beszélni, csak arról, ki mit pakol a bőröndbe, hogy érünk át a határon, ki segít majd a pénzváltásban, hogyan értetjük meg magunkat. Volt, aki le sem akart feküdni, mivel reggel 6 órakor indulnunk kellett.

Elérkezett a nagy nap!

1. nap

Érzékeny búcsút vettünk szüleinktől, és izgatottságtól telve vette kezdetét kirándulásunk. A határon mindenki aggódott, de hamar elült félelmünk, amikor kiderült, milyen „apróság” is a határon való átjutás.

Első állomásunk Nagyvárad volt. Megnéztük a Katolikus székesegyházat, ahol Szent László hermáját őrzik, benne a koponyacsontjának egy darabjával.

Ellátogattunk az Ady Endre Múzeumba is, ahol a múzeum vezetője rövid ismertetőben mesélte el Ady életének eddig nem tudott részleteit, például azt, hogy a Holnap című antológiának úgy lett ez a neve, hogy a vonatról leszállva barátai megkérdezték tőle, mi legyen a folyóirat neve, de ő annyira fáradt volt, hogy csak annyit tudott mondani: – HOLNAP!

A római-katolikus püspöki palotát csak távolról tekintettük meg, de így is impozáns látványt nyújtott.

nagyvarad005

Megtudtuk, hogy 100 szobája és 365 ablaka van.

A Király-hágón át vezetett utunk tovább. Mindenképpen megálltunk gyönyörködni a tájban egy-két fotó erejéig, hogy a technika segítségével szüleink máris értesüljenek arról, micsoda csodás tájakon járunk.

Délután Bánffyhunyadra érkeztünk meg, ahol a gótikus református templomot néztük meg. A mennyezete tetszett a legjobban, el is mondták, hogy fából készültek és kézzel festettek. Soha nem láttunk még ehhez hasonlót. Érdekes volt az is, hogy rengeteg terítő díszítette a falakat, az oltárt, az egész templomot. Megtudtuk, hogy a hívő emberek ajándékként, tiszteletük jeléül adományozzák ezt a templomnak.

Itt szeretnénk megemlíteni idegenvezetőnket, Lovász Attilát, aki tudásával, segítőkészségével, rátermettségével mindenkit lenyűgözött. Nem győznénk sorolni azokat az apró momentumokat, amivel felpezsdítette, segítette, kiszolgálta, teljessé tette a 3 napot számunkra. Köszönjük, Attila!

A napnak még nem volt vége. Irány Kolozsvár! Egy kicsit mindenki fáradt, de a cél érdekében megráztuk magunkat, és újult erővel tekintettünk új célpontunk felé.

A Házsongárdi temetőt zárva találtuk, így másnap reggel ide látogattunk el először. Fekvése teszi egyedivé, hangulatossá. Úgy érzi az ember, nem csak a halottak, de az élők is nyugalmat találnak itt a temetőt bejárva. Kós Károly, Apáczai Csere János, Aletta von Der Maet, Reményik Sándor… csak néhány név a sok híresség közül.

Szállásunk a Bethlen Kata Diakónia Központban volt. Nagyon vártuk már, hogy együtt megbeszélhessük az elmúlt nap eseményeit. Az osztállyal együtt töltött esték mindig sajátságosak, ha azt vesszük figyelembe, hogy hajnalban osztályfőnökünk még járt-kelt a szobák között, hogy végre aludjunk.

Miután otthonossá tettük szobánkat, (kihajigáltunk mindent a bőröndből) városnéző sétára indultunk. Megtekintettük Mátyás király szobrát, amiről érdekes információ derült ki. Gheorghe Funar, Kolozsvár egykori polgármestere le akarta bontatni a szobrot. Építészek közölték vele, ha lebontatja, összedől a mögötte álló templom is. Így, hogy ne lássa minden nap munkahelyének ablakából a szobrot, elköltöztette az egész hivatalt egy másik épületbe.

A kolozsvári születésű Mátyás király szülőháza előtt is tiszteletünket tettük. Az óvárosi hangulatot idéző sétánk utolsó állomáshelyére érkeztünk a mai napon. Dénes, az osztály fotósa a kolozsvári éjszakai hangulat pillanatképét örökítette meg. Vagy Ábel volt? 🙂

utazas009

2. nap

Reggel Gyöngyi néni legnagyobb bánatára kipihenve, újult erővel kezdtük a napot. Reggelizés közben azt is megtudtuk, miért is kontinentális a reggelink. Ó, igen! Kihagytunk valakit az eddigiekből. A sofőrünket, Barnabás bát. Szállásadóink egy dologra nem figyeltek, egy légtérbe szállásolták el velünk. Hogy tudott-e aludni? Szerintetek?

Miután a temetőt körbejártuk, Torockóra indultunk. Azt szokták mondani, leírni lehetetlen, amit láttunk. Álljon itt egy kép a szavak helyett. Valóban igaz az, hogy az egyik legszebb székelyföldi falu. Felvállaltuk azt is, hogy kinn március 15-e alkalmából egy helyi általános iskolában ünnepeljük meg hőseinket. Ez a kapcsolat nem jött létre, mert helyette olyan élményben, tapasztalásban volt részünk, amely nem sok embernek adatik meg. Egy gyermekvédelmi központba látogattunk el, ahol félárvák élnek. Nincs lehetőségünk leírni mindent, amit ott hallottunk, de higgyétek el, megérintett bennünket. Ilyen csöndben és némán még soha, egyetlen tanórán sem hallgattunk. Átadtuk a könyvcsomagot, amit ezúton itthon maradt diáktársainknak is köszönünk. Közös fényképet készítettünk az ott élő gyerekkel, és folytattuk kalandokban bővelkedő utunkat.

utazas0001

Jön a nap fénypontja! Attila, az idegenvezetőnk a tordai sóbányában dolgozik. Ide kalauzolt el minket. Az a fura szag, a lift, az óriáskerék, a tó és a csónakok. Soha nem felejtjük el. Innen mindenki tiszta tüdővel távozott.

Egy hölgy mesélt nekünk a bányáról. Lekiálthattunk egy tárnába. Tudjátok, melyik az a szó, amelyik visszakérdez? Az alkohol… Hol? Hol? Hol? És azt, hogy nem lehet a sót nyalogatni a bányában? Na jó, ez nem igaz. A bejárat melletti falak még koszosak, ezért csaptak be bennünket azzal, hogy hasmenést okoz. Beljebb már nyugodtan nyalakodhatott kedvére bárki.

Nagyenyed felé tartunk. Enikő és Evelin felelevenítette a regény történetét. A Bethlen Gábor Kollégiumot épp újítják, ezért ide nem tudtunk bemenni. Az udvaron megnéztük a nagyenyedi két fűzfát, de nem lehet bennünket becsapni, tudjuk, hogy ez a két fa nem az a két fa. 🙂

utazas0004

Hol avatták erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet? Gyulafehérváron. Ide érkeztünk. Nagy várakozással tekintettünk újabb helyszínünk elé, mert nagyon sok történelmi, magyar tananyagunkhoz tudjuk kötni a Hunyadiakat. Megnézhettük volna Hunyadi János és László síremlékét, de sajnos zárva találtuk az Érseki Székesegyházat. A tér, maga a hely annyira tágas, olyan szabad, hogy futni támadt kedvünk. Naná, hogy a végére megéheztünk. Mi mást is ehettünk volna, bizony, kürtős kalácsot. Nyamm!

Második esténk szállásadói csernakeresztúriak. De még milyenek! Pálinkával, áfonya likőrrel várják a felnőtteket, disznópörkölttel és csorba levessel a megfáradt vándorokat.

– Hurrá! – kiáltanak tanáraink. Vajon minek örülnek? Áááá, ez nem lehet igaz, külön-külön vagyunk elszállásolva. Morgunk is egy picit, de üsse kő, legalább alszunk egy jót.

Szálláshelyünk pazar, a kiszolgálás remek, wifi van, vendéglátóink kedvesek, barátságosak. Kell ennél több?

Íme peches ifjaink, akik, mivel átszaladgálni nem tudtak a lányokhoz, kínjukban lefeküdtek aludni.

3. nap

Elérkezett utunk utolsó napja. Mintha az idő is megérezte volna, hogy gyászolunk. Borongós, esős időben indultunk útnak. Mit nekünk zord idő! Vajdahunyad vára felüdülés ilyenkor is.

A váraknak van valami különleges hangulata, megidézik a múltat. Átszellemülve bolyongtunk egyik teremről a másikra. Reneszánsz korabeli dalokat játszottak. Mintha a múltba csöppentünk volna. A tágas, magas termek adta lehetőségeket kihasználva a mi Attilánkat éneklésre biztattuk, ugyanis kiderült róla az is, hogy több éven keresztül tagja volt egy kórusnak. A magyar Himnuszt énekelte el nekünk, varázslatos volt. Ezt az élményt is köszönjük neki.

A Hunyadiakról készített totót itt adta elő Kitti és Klaudia. Sok előadással készültünk, de legtöbbjüket a helyszínre való megérkezésünk előtt mondtuk el a buszon. Dénes beszélt a szabadságharc fegyvereiről, Adrienn a művészeti korstílusokról, Zoli Bethlen Gábor fejedelemről…

Nem akarom, hogy befalazzanak! – kiabálják többen a vár alá érkezve.

Hogy is fogalmazzunk? A buszról szemlélve nagyon tetszetős Déva vára. Fentről már csak a kilátás a lenyűgözőbb. Valószínűleg az az egy emberáldozat kevés volt. Ahhoz, hogy a falak megálljanak, kellett volna több is. Gyöngyi néninek lennének ötletei. 🙂 Nekünk, alföldi gyerekeknek a kilátás igen különleges, itthon nincs ehhez hasonlóban részünk.

Azt kérdezed, felgyalogoltunk-e? Dehogy. Libegővel közlekedtünk. Mutatom.

Világos

Itt a világosi fegyverletételről emlékeztünk meg. Koszorút helyeztünk el a Bohus kastély előtt, ahol Görgei Artúr aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló egyezményt. Ki tud többet a szabadságharcról címmel kérdezz-feleleket játszottunk.

utazas0018

Aradon két helyen is megálltunk koszorúzni. Magyarságtudatunk a kirándulás végére felerősödött bennünk, tisztelettel gondolunk őseinkre. Koszorút helyeztünk el a Szabadságszobornál és az aradi vértanúk emlékművénél is.

Értékelő óra

Hazaérkezésünk után mindenkiben benne volt a lezárás, az áttekintés, a közös élmények megbeszélésének vágya. A kirándulásunkat lezáró órán megbeszéltük, hogy ki milyen élményekkel gazdagodott, kinek mi tetszett a legjobban. Felelevenítettük azokat a helyszíneket, ahol jártunk. Ötletekkel láttuk el osztályfőnökünket, hogy egy következő kirándulás alkalmával nekünk, gyerekeknek milyen jellegű programok tetszenek a legjobban, hogyan tudná még bővíteni, javítani az így is tökéletes programkínálatot. Időpontja: 2014. március 24.

Hogy iskolánk minden diákja láthassa, hogy merre jártunk, nemcsak számítógépen megtekinthető projektnaplót, hanem egy száz fényképből álló, szövegezéssel ellátott papíralapú naplót is elkészítettünk. Egy kicsit mindenki odaképzelheti magát Erdélybe, átélheti velünk a látottakat.

Fakultatív bemutató előadás

Az 5. b abban a szerencsés helyzetben érezhette magát, hogy egy délutáni tanulószobai foglalkozás helyett (tanulás helyett) megnézhették a kirándulásról szóló videofelvételt és a száz képből készített naplónkat. Meséltünk nekik élményeinkről, közelebb hoztuk hozzájuk Erdélyt. Igyekeztünk felkelteni érdeklődésüket azért, hogy ők is kedvet kapjanak egy hasonlóan tartalmas és felejthetetlen kiránduláshoz. Időpontja: 2014. március 28.

http://www.makoiiskola.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s