A hobbit – a kaland folytatódik

Tolkien mesés világa évtizedekkel megelőzte J. K. Rowling boszorkányait és varázslótanoncait. Sőt talán az angol írónő merített is Középfölde bűvöleteiből. Most ebbe felesleges belemenni, mert a két immáron többszörösen is vászonra álmodott történet más-más miatt lopja be magát a nézők szívébe. Nemrégiben engem A hobbit nyert meg magának.

Tolkien Hobbitja, amelyet korábban Babóként is leemelhettünk a magyar könyvtárak polcairól, már az 1930-as években megnyerte magának az olvasókat Britanniában és rövid időn belül annak határain túl is. Bár a történet alapvetően gyerekeknek szólt, a felnőttek is hamar megtalálták benne azt a tartalmat, amely megszólította őket is. A regény érdekessége, hogy a kedvező fogadtatása biztatta arra a szerzőt, hogy neki lásson A Gyűrűk Ura trilógiának, amelyben azt a csodás világot még alaposabban kiépítette. A hobbit mindegyik fejezetében más és más nép tűnik fel. A fantasy oldalait többek között tündék, orkok és trollok népesítik be. A cselekmény az Öt Sereg csatájában csúcsosodik ki, ahol valamennyi mitikus lény és félszerzet egyaránt összecsap.

the_hobbit

Peter Jackson, aki korábban a Gyűrűk Ura producere és rendezője volt vállalta, hogy A hobbit mind három részéhez is adja a nevét. Az első rész, A váratlan utazás 2012 decemberében került a mozikba. Rá egy évre, alig pár hete pedig a folytatás, a Smaug pusztasága varázsolja el a csodákra kiéhezett közönséget.
Mert nézzük csak meg az elmúlt évek filmkínálatát. Nemrégiben a romantikus hőssé előlépett vámpírok hódítottak, előtte pedig Harry Potter és barátai használták bátran és okosan varázspálcáikat és seprűjüket, de közben Középfölde lakói is nagy népszerűségnek örvendtek. Mindez arra utal, hogy egy olyan modern és felgyorsult világban, ahol szinte minden kérdésünkre létezik logikus magyarázat, igényelni kezdtük gyermekkorunk mesevilágát, amely egyszerre volt néha rémisztő és csodás.

S talán pont ez az oka annak is, hogy engem Zsákos Bilbó, Gandalf és a törpök megnyertek maguknak. Sokkal jobban, mint az előző trilógia idején. Új-Zéland nem mindennapi tájai remek helyszínt szolgáltatnak az újabb sorozatnak is. A cselekmény nyomon követése mellett időnként el-elbambulunk a hegyek-völgyek és erdők láttán. Mindezt az élményt tovább fokozzák az aláfestő zenék, amelyek kiegészítik az egyes jeleneteket.
A történet egyébként ott folytatódik, ahol A Váratlan utazás véget ért. Bilbó a gyűrűvel a zsebében folytatja a törpökkel és Gandalffal tovább útját a sárkány által uralt egykori birodalom felé.  A cél: visszaszerezni a törpök jussát. De hogy az odaút ne legyen egy cseppet sem egyszerű és veszélytelen a csapatnak túl kell élnie az óriáspókok támadását, élvezniük kell a tündék sajátos „vendégszeretetét”, nem beszélve az orkok folyamatos támadásairól. A forgatókönyvírók a harci jeleneteket és a háttérben meghúzódó hatalmi csatározásokat egy törp-tünde szerelmi szállal is megszínesítették. Hogy utóbbiból mi sül ki? Valószínűleg a zárórészben jövő decemberben kiderül.

Az új szereplők közül nekem a leginkább annak a dereglyés karaktere maradt meg. Az egykor virágzó Tóvárosban a derék özvegyembert többen is gáncsolják. Részben azért is, mert annak idején az ő felmenője vesztette el a csatát a sárkánnyal szemben, részben pedig tiszta jelleméért és kiállásáért. Azt követően pedig külön a besúgók figyelmének középpontjába kerül, hogy a tündék birodalmából hordókban kimenekíti Thorinékat. A küldetést teljesítő aprónépek egy darabig tudnak csak titokban meghúzódni a városban, aztán épp fegyverkezés közepette elárulják magukat. Szorult helyzetükből a törpherceg lelkesítő beszéde menti ki őket, aki államférfiakat megszégyenítő módon nyeri meg magának a lakosságot a városka teljhatalmú, kissé alacsony értelmi képességekkel rendelkező, de annál haszonlesőbb urát, aki természetesen szeretne részesedni a hegy mélyében rejtőző kincsekből.

Miután a város is beszáll némi segítséggel a fontos küldetésbe, pár sérült kivételével Thorin és a sokat látott és tapasztalt társai nekiveselkednek a hegynek, és keresik a varázslattal elrejtett bejáratot. Már majdnem feladják a célvonalban az egészet, és visszafordulnak, mikor szó szerint egy utolsó fénysugár megmutatja a helyes utat. Ezt követően pedig kezdetét veszi több színtéren is a küzdelem. Az álmából felvert bestia kifog ugyan az apró termetű harcosokon, és mérgében kirepül megszellőztetni a fejét, a probléma csak az, hogy mindezt a város felett kívánja tenni. Eközben a tündék és a hátramaradt törpék pedig az orkokat próbálják kiverni a szűk utcácskákból.

A második rész ezekkel a jelenetekkel zárul, de már nagyjából ez is előre vetíti micsoda összecsapásokra számíthatunk az utolsó, befejező részben. A harmadik részre azonban még jócskán várnunk kell. Csak december közepén kerül a magyar mozikba. A film és a történet talán egyetlen gyengesége az erős női karakterek hiánya. Persze a tündék között akadnak jelentősebb szereplők, de olyan hatalommal vagy varázserővel bíró nőszemély még nem lépett eddig a porondra, aki ha kell, rendet vágna a lázadozó és dünnyögő lények között. De reméljük a közelgő nagy csatákban még feltűnnek olyan amazonok, akik nemcsak az íjjal és a férfiszívekkel bánnak jól, hanem a szavakat is tudják megfelelően forgatni.

Image

Most a várakozás időszaka következik, de ha nem bírjátok addig Tolkien világa nélkül, és még nem olvastátok a műveit, érdemes azokat is felütni. Ki tudja milyen összefüggésekre bukkanhattok a sorok között.

Mia

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s