Hello 2014!

Szilveszterkor és újév első napján ellepik a közösségi oldalakat az évértékelő posztok és a fogadalmak. Tény, hogy van egy varázsa az óév utolsó napjának, és az újév legelső óráinak, de igazából a változás nincs naptári dátumhoz kötve.

Ki ne falatozott volna már jókat a bőséges esztendő reményében az újévi asztalról. Ki ne állított volna össze lencselevesből, disznóhúsból vagy halból álló menüt, hogy szép, gazdag és sikeres legyen a hagyomány szerint. A változatos töltelékű rétesekről nem is beszélve, amelyek mindegyike ugyancsak mást és mást jelent. A dió egészséget hoz, a mák az anyagiakat lendíti fel, és így tovább. Eleink úgy tartották, hogy amit az év első napján cselekszünk, az rányomja a bélyegét az egész esztendőre. Ezért igyekeztek mindenkit jól tartani, etetni, itatni, és amennyire csak tudtak kerülték a fáradtságos munkát is, hogy a többi 364 nap ne a robotolásból álljon.

Image

Sokan fürkészik ilyenkor a jövőt. Még ma is szokás ólmot önteni, és annak formáiból találgatni ki lesz az adott lány jövendőbelije, de akik ennél is tovább mennek a kártya lapjait és az üveggömböket is bevetik. A Luca naphoz hasonlóan szokás ilyenkor is gombócot főzni. Az eladó sorban lévő lányok 13 gombócot formáznak ilyenkor, ebből 12-be egy-egy férfinevet rejtenek, amelyik gombóc leghamarabb feljön a vízben, úgy fogják hívni a hiedelem szerint a férjüket.
A petárdázás és a tűzijátékozás szokása is bármilyen meglepő, a régi időkben gyökeredzik. A zajkeltés ősi oka sokféle a gonosz hatalmak, szellemek és az óév negatív energiájának elűzése, de az emelkedett hangulat természetes velejárója is volt egyben. 🙂

Hogy az újévi fogadalmak mikor jelentek meg a köztudatban az az idő homályába vész. Viszont még mielőtt valaki nyakig megmártózna ezek tengerében, érdemes magában pár dolgot tisztáznia. Mert bár szinte minden ezoterikus körökben forgó különös jelentőséget tulajdonít ezeknek a napoknak, a változás mindaddig nem indul meg bennünk, ameddig a múlt kacatjaival és tüskéivel van tele a markunk. Addig nem tudjuk megragadni a szerencse üstökét, amíg végérvényesen nem zárjuk le magunkban mindazokat az életünket befolyásoló tényezőket, amelyek hátráltatnak, és röghöz kötnek. Legyenek ezek emberi kapcsolatok, több éves sebek vagy az év során felhalmozódott, sokszor csak magunkban felduzzasztott sérelmek. Néha ezek kigyomlálása hetekbe, hónapokba telhet, de van amikor elég egy kívülről érkező visszajelzés, és máris borul a kártyavár, és felragyog a nap. A fény ilyenkor elvakíthat minket, és talán megijedünk mindattól az újtól, ami kint vár, de inkább lépjünk bátran előre, és várjuk meg mi történik…

Image

Végezetül pedig hadd idézzem fel az Óz, a csodák csodájának egyik tanulságos jelenetét. Dorothy mindvégig birtokában volt a vörös cipellőnek, amely hazajuttathatta volna őt, de erről nem tudott. A történet végén a Madárijesztő megkérdezi a Jó Boszorkányt, hogy miért nem árulta ezt el neki. A válasz: “Mert nem hitt volna nekem. Neki magának kellett rájönnie!”
Ezzel a gondolattal szeretnék minden kedves olvasónknak nagyon boldog, sikerekben gazdag újévet kívánni! Jöjjetek rá ti is, hogy mik azok a korlátozó hiedelmek, amelyek visszatartanak benneteket, és miután ez megtörtént jó eséllyel fordul egyet körülöttetek a világ!

Mia

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s