Interjú: Libor Mária, a Limara Péksége gasztrobloggere, az év bloggerinája

Egy olyan kiváló emberrel ültem le egy kávéra Karácsony előtt, akiről túlzás nélkül elmondható, hogy országszerte sikeres gasztroblogger. Libor Máriával, a Limara Péksége bloggerével, a Nők Lapja Café és CaféBlog verseny győztesével beszélgettem.

bloggerina

– Az év legjobb bloggerinája vagy, ami által hatalmas lehetőséget kaptál nyereményként. Milyen érzés?

– Nyereményként kaptam egy laptopot és egy 1 évre szóló szerződést a Nők Lapjával. Óriási megtiszteltetés szélesebb körbe publikálni, ugyanakkor hatalmas felelősség, mert nagyobb súlya van a dolgoknak. Egy nagy előre lépés is, hiszen publikáltam már Stahl Judit magazinjaiba és a Nők Lapja Konyhába is.

– Kanyarodjunk vissza a kezdetekre. Honnan jött a sütés, főzés iránti szereteted? Hogyan és mikor fogalmazódott meg benned a blog ötlete? Egyáltalán tanultad a szakmát?

– Nem tanultam, amatőr hobbiként kezdtem el és csinálom a mai napig is. Igazából 8 éves korom óta él bennem a főzés szeretete, amikor édesanyám 1 évre kórházba került és gondoskodni kellett magunkról és persze róla is. A húgommal együtt láttuk el ekkor a konyhai teendőket. A húgomról gyorsan kiderült, hogy nem vonzza, nem érdekli. Én a mai napig imádok főzni. Sütni körülbelül 9 évvel ezelőtt kezdtem, amikor is édesanyukámtól karácsonyra kaptam egy kenyérsütőgépet. Ezután receptek után kutattam, hiszen azért a kenyérsütés nem egy kisujjból kirázott rutinmunka. A keresgélés közben akadtam rá egy nagyszerű közösségre, amit E. Margit vezetett. Ez körülbelül egy 100 fős közösség volt, durván 30-50 aktív taggal. Csatlakoztam hozzájuk, és mondhatni az első 3-4 évben ide töltöttem fel a saját receptjeimet. Majd egy időre Margit rám bízta a csoport vezetését is. Már akkor sokan kerestek meg, hogy melyek az én receptjeim. A blog a férjem unszolására keletkezett, ugyanis mindig mondta, hogy miért másnak az oldalát szerkesztem, miért nem a sajátomat. És így, egyébként nemrég volt 5 éve, hogy elindítottam a blogot azzal a céllal, hogy egy helyen legyenek a receptjeim és akit érdekel, az itt megtalálhatja.

– Tudom, sokan megkérdezik, de kíváncsi vagyok, hogy tervezed-e, hogy nyiss egy saját pékséget. Ugyan Makón már így is sokan azt hiszik, hogy van egy.

– Igen, naponta kérdezik, de nem tervezem. Meg is mondom, hogy miért nem. Az én blogom, tudásom, ami nem egy tanult szakmai tudás, az otthoni körülmények között nagyon jó. De ha ez egy nagy üzleti vállalkozás lenne, akkor nem lenne ugyanaz, hiszen egyrészt az minőségi romlást eredményezne, másrészt egy vállalkozáshoz magas szakmai tudás kellene, én pedig csak egy lelkes amatőr vagyok. De egyébként naponta kapok önéletrajzokat, hogy vegyem fel őket a pékségembe, ami nincs.

– Nagyon felkapott téma ma az egészséges táplálkozás és az akörüli mizéria. Te mennyire törekszel, hogy egy-egy süteményed mondhatni megfeleljen ennek a társadalmi elvárásnak? Illetve szerinted van-e egyáltalán ez az elvárás, vagy csak remek PR-téma?

– A blog kezdetétől igény volt a természetes anyagok használatára, minél kevesebb mesterséges anyaggal. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy ezeket nem tudod teljesen kizárni. Figyelek rá, hiszen például az ország másik végéből szerzem be a lisztet, pont ezért, hogy tudom, mit tartalmaz. Fontosnak tartom az egészséges táplálkozást, de a szélsőséges diétákat nem pártolom.

limara_4

– Hazai termékeket vásárolsz?

– Abszolút, hazai termékeket vásárolok, sőt imádok piacra járni. Fontos, hogy saját termékeinket helyezzük előtérbe, hiszen ezzel saját termelőinket és ezáltal magunkat is támogatjuk. Többnyire helyi termelőktől vásárolok, úgy mint hagymát, paprikát, répát, stb. A húsokat közeli tanyáról hozzuk, tojást is háztájit használok. A férjem remek alapanyag beszerző, munkájából adódóan nagyon sok helyi embert ismer.

– Mennyire vagy gasztronómiailag nemzetközi? Szeretsz-e más kultúrákból meríteni egy-egy receptedhez?

– Nagyon szeretek mindent megkóstolni. Például imádom az arab- és a thai-konyhát, vagy más nemzet kenyereit is, úgy gondolom, ekkor kinyílik a világ, hiszen új illatokkal, új fűszerezésekkel találkozik az ember. Még a családom is vevő rá. Nem vagyok ugyanakkor mindenevő, eléggé válogatós vagyok, de mindenképp szeretek kipróbálni új dolgokat. A gyermekeimnél is igyekszek arra, hogy tanulják meg szeretni a minőségi ételeket és élvezzék az étkezést. Gyakran megkérdezem otthon, hogy mit szeretnének enni, vagy hogy jó lesz-e, ha ezt meg ezt főzöm. Ezáltal az ebédek is mindig jó hangulatban telnek.

– Ez egyfajta jó gyereknevelés is. Nem?

– Abszolút. Mindig arra ösztönöztem őket, hogy kóstolják meg, egy falatot, nem kell többet. És döntsék el, hogy az számukra jó, vagy nem. Ha nem, akkor ne egyék meg. Nincs értelme erőszakoskodni, hiszen az elveszi az étkezés élvezetét, az evés szeretetét.

– Otthon vannak-e követőid? Segítenek-e sütni, főzni, vagy hagyják, hogy anya kifundáljon valamit mára? Van családi kedvenc?

– Botond néha segít, nem elveszett a konyhában. Mindenkinek megvan a saját szerepe a családban. Tipikus háziasszony vagyok, amit ma divat leszólni. A férjem nem szeret főzni, habár a férfiak nagyon jól tudnak, de ha egyszer nem érdekli, miért erőltessük. Kimondottan egy családi kedvenc nincs. Kenyérfélékből a gyermekem csak fehér kenyeret eszik, mi a férjemmel teljes kiőrlésűt is szoktunk. Igazából ételből bármi jöhet, talán legjobban nálunk a rántotthúsból és a grillfélékből fogy. A környékbeliekkel ellentétben mi nem vagyunk pörköltesek, egyszer egy évben megesszük.

– Több mint 37 ezer követőd van. Több hazai sztárt is megelőzől like-okban. Mit gondolsz, mi a sikered titka?

– Úgy gondolom a kelttészta sokakat elvarázsol, az illata a régi időket idézi. Törekszem arra, hogy a receptek jól követhetőek, pontosabban, elronthatatlanok legyenek. Igyekszem sok ötlettel szolgálni. Elfoglalt szülőknek is készítek recepteket, amelyeket pici munkával meg tudnak csinálni. Ezek például nagyon népszerűek.

– Édes vagy sós?

– Egyszer édes, egyszer sós, vagy felváltva. De a család inkább édes típus.

– Gondolom volt már, hogy nem sikerült valami. Hogyan élted meg?

– Kezdetben az első kenyerek enyhén szólva rettenetesek voltak. Ma már nagyon örülök, hogy tudom, hogyan viselkedik a tészta. Ritkán elő szokott fordulni, hogy az ízvilág nem az, amit várok, ekkor vagy javítok rajta és megcsinálom újra, vagy egyszerűen továbblépek. Igazi kritikus vagyok magammal szemben, ha például nem olyan szép, nem olyan finom.

– Személy szerint régen sokat sütöttem mamámmal, mi mindig egy bevált régi recept alapján sütöttünk. Te szeretsz-e újítani, vagy néha megelégszel ükanyánk receptjeivel is?

– A nagymamás receptek a legjobbak, gyűjtöm is őket. Nagyon sok ismeretlen küldi el régi receptjeit. Ez nagyon klassz. Van, hogy a régi recepteket meg is reformálom. De szeretek újítani is.

183245_10150092773721316_676278_n

– Több éve olvashatjuk a blogodon a Segítsüti mottót. Mesélnél nekünk erről?

– Ez egy 2009-ben indult civil kezdeményezés. Két részből áll, van a segítsüti része, ami egy tavaszi és egy őszi fordulót takar, illetve van egy sok kicsi jótékonysági nyereményjáték is. Nincs egyéb költség, minden befolyt forint sérült vagy beteg gyerekeknek megy. Egyébként fix csapatok vannak, amelyekbe csak felkéréssel lehet bekerülni. Engem 2010-ben kértek fel először, azóta minden évben részt vettem az őszi fordulóban. Úgy gondolom, hogy ez egy szenzációs kezdeményezés, és megtisztelő, hogy felkérnek. Remélem, hogy még sokáig itt lehetek. Az első alkalom volt a legemlékezetesebb. Egy hosszú hétvégéről érkeztünk haza a családommal, megnéztem a segítsüti ajánlásokat és 19 ezer forintnál tarott a citromos-levendulás krémes linzerszív süteményem. Ekkor azt gondoltam, jó lenne elérni a 20 ezret, majd kikapcsoltam a gépet. Negyed óra múlva csörgött a telefonom, az egyik gasztroblogger hívott, hogy láttam-e, hogy mennyinél tart a segítsütim. 2 millió forint volt. Elképesztő érzés volt, rengeteg ismerősöm hívott, még a rádió is bemondta.

segítsüti

– A Szent Gellért Borházzal jó kapcsolatot ápolsz. Honnan jött az együttműködés és mit takar?

– A Borház vezetője keresett meg körülbelül 2-3 éve egy recept miatt. Leültünk beszélgetni és eléggé hasonlóan gondolkodtunk. Itt merült fel egy kenyérsütő tanfolyam lehetősége. Mihály Zoltán felajánlotta a helyet, ahol minden feltétel adott ehhez. Elmondhatom, hogy 2 éve eredményes. Egy tanfolyamon 4-en tudnak részt venni. Volt, aki többször is eljött. Többnyire kenyereket sütünk, időnként kalácsot is. Legtöbben érdekes mód Budapestről jönnek, legkevesebb a helyi jelentkező. Általában teljesen ismeretlen emberek, nagyon ritkán ismerősök. De voltak már nálam más gasztrobloggerek is.

– A blogodnak igazán hangulatos dizájna van. Hogyan készült?

– A logót a húgomtól kaptam ajándékba. Igazából már a levegőben volt, hogy jó lenne kitalálni valamit. A húgom egy grafikus, rajzművész kolléganőjét kérte fel, hogy készítse el nekem. Azt hiszem, ez a logó nagyon jól tükröz, hiszen kis városban élek, piacra járok, biciklivel közlekedek, igaz nem rózsaszínnel. (mosolyog) A logónak vegyes fogadtatása volt, sokan mondták, hogy nem én vagyok. Szerintem tipikus én, és igazán lehet kötni a blogomhoz, ha valaki valahol meglátja.

d

– Nemrég elérhető vagy már mobil applikáción is. Honnan jött az ötlet?

– Karajkó Gábor keresett meg, aki a Szegedi Tudományegyetemen a programtervező informatikus diplomamunkájának szerette volna elkészíteni. Naná, hogy beleegyeztem és mint utóbb kiderült, 5-öst kapott érte. Az app teljes tartalma az ő ötlete volt, a megjelenése hasonló a bloghoz. Nagyon sikeres a fiatalok körében, sokan keresik meg és töltik le. A kedvencem, hogy van rajta egy olyan funkció, amivel a kedvencek közé tudjuk tenni az adott receptet és az wifi nélkül bárhol és bármikor elérhető, illetve jegyzeteket is írhatunk a receptekhez.

– Mennyire követed a kortárs gasztrobloggereket?

– Ma már nem nagyon van időm végigolvasni több ezer blogot, képtelenség követni. Ez régebben még könyebben ment, amikor én kezdtem még alig voltunk körülbelül 100-an. A régiek közül, akikkel személyes kapcsolatot is kiépítettünk már, őket követem inkább.

– Vannak jövőbeli terveid vagy inkább a ma embere vagy?

– Én főállásban anya, feleség és hobbi blogger vagyok. Blogger néha már túlórában is… (nevet) Én sohase terveztem előre, nem volt semmi sem tudatos. Mondhatni, többnyire hagyom magam sodródni. Most viszont van egy terv jövőre, ami egyelőre maradjon még titok.

– Végezetül, nálatok mi lesz a karácsonyi menü?

– Nálunk fontos a hagyomány. Minden évben karácsonykor halászlét főzünk, eddig szegedit, de most a férjem kérésére bajai lesz. Habár én nem vagyok nagy halászlé rajongó, de a férjem és a gyerekek imádják. A menüben elengedhetetlen a töltött káposzta. Mivel nálunk mindig van vendég, így elég sok ételt kell készítenem. Idén kacsasült, gyöngyösleves, töltött hús várható az asztalra. Illetve töménytelen süteményt fogok készíteni. Lesz karácsonyi aprósütemény, beigli is többnyire van ilyenkor, illetve zserbó, ami a kedvenc sütemény a családban, jöhet minden mennyiségben. De minden évben szoktam újdonságot is az asztalra tenni, idén ez a mézeskalács jegyében telik.

Marcsival két és fél óra kötetlen beszélgetés után váltunk el egymástól. Számos olyan kérdésről beszéltünk, ami a hétköznapi emberek napi életét foglalkoztatja. Nagyon sok minden nem került bele az itt olvasható interjúba, de talán később egy másik riportban. A Viharsarki Kanapé nevében szeretnék köszönetet mondani, hogy elfogadta a meghívásunkat és további sok sikert kívánunk Neki.

Dani

Képek forrása: Limara Péksége, Segítsüti

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s