Téli napforduló – a fény győzelme a sötétség felett

Bár nem tartozik szervesen az adventi ünnepkörhöz, a kereszténység előtti időkből ránk maradt hagyományfoszlányok mégis ismerősek lehetnek. A téli napforduló ünnepe vagy ahogy a kelták nevezik, Yule számos érdekességet hordoz magában. De más népek kultúrkörében is találkozunk hasonló szokásokkal. Ismerkedjünk meg most ezekkel közelebbről.

A keltáknál a yule szó kereket jelent. Mindez a körforgásra, a folyamatos változásra utal. Ahogy az évszakok követik egymást, úgy jön egymás után a vetés és az aratás, az élet és a halál. Mindezek elválaszthatatlan folyamatok. Yulekor az újjászületést és a fény visszatérést ünnepelték. A kelták ajtóikra örökzöldekből készített koszorúkat aggattak, amelyeket magyallal és fagyönggyel díszítettek. A legendák úgy tartják, hogy a napforduló idején a Tölgykirály győzedelmeskedik a Magyalkirály felett, a fény legyőzi a sötétséget. Ez időtájt Yule-tuskót égettek, Yule-fát állítottak, táncmulatságokat rendeztek és megajándékozták egymást. Így köszöntötték az újesztendőt. A druidák által levezényelt szertartások legtöbbje a fák körül zajlott, még ezekből az időkből származik a fagyöngy alatti csókcsaták szokása is.

Image

Az ókori rómaiak hasonló mulatságokkal ütötték el az időt ugyancsak december 21-e környékén a saturnáliákon. A pogány termékenységünnepet, amely lakomákat, bálokat és egész közösségeket megmozgató fesztiválokat foglalt magába december 17-e és 23-a között tartották. A másik nagy termékenységünnepük, a Legyőzhetetlen Nap sokban összecseng a Mithrász-kultusszal. A mitikus alak a hagyomány szerint hosszas küzdelem után december 21-én győzte le a sötétséget jelképező bikát. A fárasztó csata után a nappalok hosszabbodni kezdtek, az éjszakák rövidültek, és a fény visszatért az emberek szívébe is.

A feljegyzések szerint I. Gyula pápa december 25-ére helyezte az újjászülető fény ünnepét időszámításunk szerint 350-ben. A rossz nyelvek szerint így igyekezett a pogány elemeket kigyomlálva további tartalommal megtölteni a keresztény karácsonyi ünnepkört, melyben a “világ világossága” nem volt más, mint a szűztől születő kis Jézus, a Megváltó.
Ha már itt tartunk, érdemes kicsit megvizsgálni a mi karácsony szavunk is. Nagyon érdekes, hogy a mi honfoglaló őseink még a keresztény vallás felvétele előtt fát állítottak, amelyet pazarul feldíszítettek. A nagy fa ágaira apró csillagokat és gömböket helyeztek, a tetején kapott helyet egy nagyobb csúcsdísz, egy csillag. A napfordulókor fehér kerecsensólymot is röptettek, mely a megszülető fényt jelképezte az ő köreikben is. A fa a kutatók szerint a világfával volt egyenlő, a kerecsen szó pedig átalakult kissé, és nálunk a kereszténység legszebb ünnepének neve innen eredeztethető.

Image

Azonban ezzel még nem ért véget a különböző népek kultúrköreiben tett kalandozásunk. Legközelebb az ünnepi asztal fogásait és terítékeit közelítjük meg kicsit másabb szemszögből.

Mia

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s