“Megújulás, szerintem ez a kulcs szó” – rádió akkor és most

A magyar rádiózás napján, december elsején mindenkinek, aki hallgatóként, műsorvezetőként, hírszerkesztőként vagy technikusként érintett ebben a “dobozba zárt” világban, érdemes elgondolkodni azon, hogy hol tart most a Puskás Tivadar által 1893-ban elindított folyamat, és a jövő mit tartogat számunkra az éterben. Erről kérdeztem többek között Nagy Ágnest is, a Rádió 7 főszerkesztőjét.

Image

Aki valaha is mikrofont ragadott magához, és szórakoztatta a hallgatóságot vagy csak simán elbűvölte ez a mai napig sokak számára megfoghatatlan miliő, december elsejére ünnepként tekint. 1925-ben e napon délután öt órakor kezdte el szórni műsorát a Budapest névre keresztelt adóállomás a Rákóczi út 22. szám alól. Kozma Miklós, a rádió és az MTI első elnöke a következő szavakat intézte a megjelentek és a hallgatóság felé az átadókor: “A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges. Mindenki tudja, mit jelent különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó (…) Én, a Magyar Távirati Iroda vezetője, munkatársaim és az igazgatóság nevében fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni (…).”

A szavain igazából nem kell meglepődni. A trianoni békeszerződés után éppen csak magához térő ország a Klebelsbergi szellemben a felemelkedést a kulturális folyamatok fejlesztésében és segítésében, és ahogy azt belénk plántálták, a kiművelt emberfők sokaságában látta. A rádió, mint egy új kultúraközvetítő, szórakoztató és nem utolsó sorban közösségteremtő eszköz ugyancsak ezt a célt szolgálta.
Az ünnepélyes megnyitót hangverseny követte. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta. Eleinte a műsorszórás nem volt egész napos. Kisebb-nagyobb szünetek választották el egymástól a műsorokat, és nem ritkán a megszólalásokat is. Egy-egy blokk végén a műsorvezető bemondta, hogy az adás hány perc múlva folytatódik. Az új médiaorgánum megjelenése a piacon pedig az évek múlásával életre hívott egy új szabályok és sémák szerint működő újságíró generációt, akik legjobb tudásuk szerint igyekeztek már a kezdetektől egyszerre szórakoztatni és értéket közvetíteni.

Miután egy képet kaptunk a kezdetekről nézzük meg a jelent, és tekintsünk kicsit a jövőbe. Nagy Ágnest, a Rádió 7 főszerkesztőjét kérdeztem arról, hogy számára mit jelent a rádiózás és hogy látja ennek a szakmának, jobban mondva hivatásnak a jövőjét.

Miként kerültél a rádiós pályára?

A rádiózás számomra egy nagy szerelem volt mindig is. Még általános iskolás koromban kezdődött. Akkor még hallgatóként az azóta már megszűnt Gyula Rádiót szerettem. Először csak hallgatóként forgott ott a nevem, majd személyes ismeretségre is szert tettem, és mivel jóba lettem az ott dolgozókkal, ezért elkezdtem bejárkálni hozzájuk a stúdióba, ők meg nem küldtek el. Annyira megtetszett a légkör a társaság az ottani munka, hogy el sem tudtam volna mást képzelni magamnak. Egyszer csak ez megszűnt, majd évekig nem is foglalkoztam vele, majd a főiskolán láttam meg egy hirdetést, hogy Szeged közeli rádióba keresnek hangokat. Jelentkeztem, beválogattak, megtanítottak az alapokra, és gyakorlatilag 2004 óta szerkesztő – műsorvezetőként dolgozom. Először öt évet dolgoztam a Rádió Majsánál, majd átigazoltam a Rádió 7-hez, ahol már szintén az ötödik évemet kezdem meg májusban.

Neked ez hivatás, munka vagy szórakozás?

Hivatás, munka vagy szórakozás? Szerencsés vagyok, mert az a munkám, amit szeretek csinálni és még szórakoztat is, de nem tudnék sorrendet felállítani.

Hogy látod a rádió jövőjét? Milyen módon tud az emberek életének szerves része maradni?

Megújulás, szerintem ez a kulcs szó. A technika, az emberek, a zenék, az igények folyamatosan változnak. Ezért elengedhetetlen a folyamatos monitoringozás, a fejlődés nyomon követése. Ma már a legtöbb háztartásban ott az internet, az emberek okostelefonokat használnak, ha egy rádió ezt nem használja ki, akkor előbb – utóbb nem tud lépést tartani a többiekkel, és a lemaradást nehéz bepótolni.

Ahogy a fentiekből is kitűnik a rádiós műsorfolyam a jövőben nem reked meg a fekete dobozoknál, hanem a sokszor még nálunk is okosabb telefonok és tabletek korában igyekszik meghódítani az Y és Z generáció tagjait is az internet és a wifi adta lehetőségek segítségével. Fontos hogy a fiatalokat is megérintse az éter, mert az onnan érkező tájékoztatás már olyan szűrt információkkal dolgozik, amelyek őket is érintik és nem tartalmaznak felesleges “morzsákat”. S nem utolsó sorban a következő rádiós generációt is meg kell szólítani, akik a nagy öregektől elleshetik majd a fortélyokat, és társai lehetnek a hallgatóknak a munkában vagy oda jövet-menet, és színt vihetnek a szürke hétköznapokba.

Mia

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s