A szerelem mindennek az origója – beszélgetés Vészabó Noémivel

Vészabó Noéminek, akit festőművészként ismernek a legtöbben, pár hónapja jelent meg novelláskötete Szeretni egyszer bolondulásig címmel. Noémire ismert emberek, barátok bízták rá legféltettebb szerelmi titkaikat. A szerelem természetéről és korunk férfi-női kapcsolatairól beszélgettem a szerzővel.

Vészabó Noémi könyv

Viharsarki Kanapé: Mennyi munka előzte meg a novellás köteted megjelenését? Mióta tervezgetted a történetek megírását?
Vészabó Noémi:
A költő, az író vagy a festőművész mindig dolgozik. Folyton figyelem a körülöttem lévő arcokat, történéseket én is. Konkrét választ így nem tudok adni.
Elmentem Egyiptomba, hogy kiszakadjak kicsit ebből a világból, egyedüllétre volt szükségem. Ez nem szokatlan úgy gondolom, mert nagyon sok író tett/tesz így. A belső utazásokhoz szükséges, hogy elcsendesedjen körülöttünk a külvilág: ne hívjanak telefonon, ne kelljen randevúkra, kiállításokra járni. Mikor kiutaztam, voltak már a vázlataim, mindegyik igaz történetnek megírtam a gerincét. Az előszó pedig konkrétan Kairóban született egy jó kávé mellett. Miután hazajöttem, folytattam.
Elmondhatom, hogy szerencsém van a kiadómmal, mert nem sürgettek. Azután gyorsultak be az események, hogy Fári István igazgató úr jelezte, hogy elérkezett a kiadás ideje. Ekkor lépett be a képbe hatalmas segítséget nyújtva a főszerkesztő asszony, dr. Szarvasházi Judit. Ő volt a racionális szem, akivel közösen összerendezgettük a történeteket.

VK: Összesen hány novella került a kötetbe?
VN:
Huszonegy történet került bele végül, de gyakorlatilag végeláthatatlanul lehetne írni. Amióta megjelent a kötet, legalább öten felhívtak, hogy ők is elmondanák a különleges történetüket. Azért örülnének, hogyha megírnám – persze név és titulus nélkül – ,mert őrzik a titkot, amelytől szabadulni szeretnének, viszont senkiben nem bíznak meg. Ám velem kivételt tennének, és szívesen látnák vissza nyomtatott formában is mindezt, mert így megszabadulnának a lelki tehertől. Tulajdonképpen pont emiatt született a könyv.

VK: Ha jól értem, minden történet egy-egy titkos szerelmet dolgoz fel?
VN:
Így igaz! Ezekben a történetekben mindig hunyó valaki. A szerelem gyönyörű és szerteágazó, ha igazi szerelemről beszélünk. Van az alapséma, ami a legszebb, mikor két félből egész lesz. Mikor egy férfi és egy nő egymásra talál, kiteljesednek, és mindent bearanyoz a szerelmük. Ez lenne a legjobb, hogyha mindig így történne.
Viszont általában valamelyik fél félrelép. Vagy bekerül a képbe egy harmadik, felesleges szereplő. Így tulajdonképpen nem is olyan sok sémába illeszthetők a szerelmek.
Ezek mind-mind mai történetek hús-vér, ismert szereplőkkel, akiknek kínos lenne, hogyha a titkuk kiderülne. Viszont nálam ezek jó helyen vannak, bár hatalmas terheket ró rám mindez

VK: Hogy botlottál bele ezekbe a szereplőkbe?
VN:
Évekig a Patika Magazinnak dolgoztam, címlap interjúkat készítettem. Ott nagyon sok híres emberrel összehozott az élet, és valahogy mindig barátságok születtek az interjúkból. Én eredetileg festőművész vagyok, így eleve a baráti köröm ismert emberekből áll, akik mindig is bátran rám merték bízni a titkaikat kortól és nemtől függetlenül.

VK: Milyenek az eddigi visszajelzések?
VN:
Számos visszajelzést kaptam már. Szeretik a történeteket, volt, aki azt mondta, hogy már másodjára olvassa végig a történeteket, annyira magával ragadták, nem tud tőlük elszakadni. De van egy titok: a sztorik valamelyikében mindenki picit magára ismer, és itt már megfogtad az olvasót. Utána magáénak érzi az egész kötetet is.

Vészabó Noémi

VK: Rengeteg történetet ismerünk a régi idők szerelmeiről. Szerinted azok miért voltak másabbak, mint a mostani kapcsolatok?
VN:
Azt érdemes leszögezni, hogy mi már csak az illúzióját látjuk ezeknek a letűnt szerelmeknek. Ez azért kicsit színezi a képet. De ahogy Karinthy mondta: „Azért nem jön össze a férfi meg a nő, mert a férfi a nőt akarja, a nő meg a férfit. De úgy gondolom, hogy azért voltak azok másabbak, mint a mostaniak, mert korunk emberei nagyon félnek a felelősségtől. Nem divat manapság már a házasság. Én művészember létemre a házasság témájában konzervatív vagyok.
Szerencsés, hogyha találkozunk a másik felünkkel, nálam ez így történt. De az általam megírt történetek szereplőinél azt láttam, hogy kerestek. De valójában nem találták meg a másik felüket.  Ezért is kacsingatnak ki. Az elköteleződéshez bátorság kell. Ha megvan az igazi szerelem, ha nem kell gondolkodnod, ha tudod, hogy megtaláltad, akkor nem félsz, ennyire egyszerű lehet, ami egyébként borzasztóan bonyolult.

VK: A szereplők a történetek végén visszataláltak a társuk mellé?
VN:
Ezek a novellák nem hollywood-i rózsaszín mesék. Egyik történetet sem írtam úgy meg, hogy végül egy édes, vattacukor íz marad az olvasó szájában. A legtöbb történet csattanóval, de nem happy end-del végződik. Ez maga az élet. Ezek nem szomorú történetek, csak elgondolkodtatók. Egy orvos barátom mesélte, hogy napokig emésztgetett néha egy-egy novellát.
Van olyan szereplő is, aki nem tud dönteni több ember között: mindegyikkel másért jó, de így nem lehet, mert senki sem boldog. Ki kell mernünk mondani, hogy az a jó, hogyha két fél találkozik, és legyünk legalább annyira szabadelvűek, hogy azt mondjuk, mindegy, hogy férfi-e vagy nő.
Úgy gondolom e kényes téma kapcsán, hogy bizony az írók dolga is lenne ezzel foglalkozni, felszínre hozni ezeket az elfojtott gondolatokat, érzelmeket.
Meg kellene tanulni elengedni is a másikat. Az utóbbi időben ez egyre kevesebbeknek megy. De meg kell tanulni elfogadni is egymást, és meg kell tanulnunk bevállalósnak is lenni!
Kérdés, hogy be merem-e dobni magam egy-egy kapcsolatban, és majd eldönti a sors mi lesz a folytatás? Ezt csak akkor tudom meg, hogyha megpróbálom.

VK: Szerinted mi nők mit rontottunk el, hogy felbomlottak a klasszikus női-férfi szerepek?
VN:
Mi modern kori nők ugyanúgy élünk, dolgozunk, mint a férfiak. Már rég a múlt homályába veszett az a női szerepkör, amikor a feleség  gyermeket nevelt és a háztartást irányította. De a legfőbb baj az, hogy a nők át akarják venni az irányítást a férfiaktól, ők akarják viselni a nadrágot, és ez természetesen nem jó.
Én például szeretek felnézni a férjemre, szeretem, hogy férfi, és egy percig sem akarom viselni a nadrágot. Én akkor tudok nő lenni mellette, hogyha engedem, hogy ő férfi legyen.
Az édesanyám azt tanította, hogy legyek olyan, hogyha a férjem az utcán megy, akkor legyen egy ember, de ha bejön hozzám a szobába, akkor férfi legyen.
Kemények lettünk, uralkodni vágyunk, harcolunk. Ezzel szemben én szeretem, hogyha a nő lágy: attól szép és titokzatos. Szeretem, hogyha a nő nő mer lenni.
Semmi nem jó, ami erőszak, semmi nem jó, ami szélsőség. Sem a magánéletben, sem a szerelemben, sem a politikában. Nem olyan bonyolult a recept: a nő maradjon nő, és hagyja, hogy a férfi férfi legyen, és fordítva.

Vészabó Noémi: A tánc

VK: Ugyanakkor a szerelem, a szerelem iránti vágy jelen van.
VN:
Mi nők a nyomulással is feldöntöttük a régi egyensúlyt, azzal, hogy nem tudjuk méltósággal fogadni az udvarlást. De ezért is született ez a könyv, hiszen a szerelem mindennek az origója, mindent ez mozgat. Még a nagy történelmi megmozdulások mögött is egy-egy szerelem húzódott általában. Ennek ellenére még mindig tudunk a szerelemről beszélgetni, még mindig nem tudtuk megfejteni. Azért ülünk mi is itt, mert a szüleink szerették egymást. Ölelésből születtünk.
Ugyanakkor minden generáció átéli ugyanazt, mindig újratermeli magát ez a szerelem.

VK: Nem lehet, hogy a túlzott pszichológiai analizálgatással is rontunk napjainkban a helyzetünkön?
VN:
Az ókori jósdák bejárata fölött az állt: „Ismerd meg önmagad!”. Ez a világ egyik legbölcsebb mondása. Az emberek próbálják megfejteni a magasságokat, az óceánok mélyét, a folyók zuhanását, de önmagukat nem ismerik. Azt kérdezik van-e Isten, van-e élet a halál után? Pedig azt kellene megkérdezniük, hogy vagyok-e én, hol helyezkedem el ebben a történetben? Ami elgondolkodtató kérdés lehet sokaknak: van-e életem a halál előtt!
Mindez tehát leegyszerűsíthető, csak le kell róla hántani a felesleges túlagyalást.

VK: Várható a kötetnek még folytatása?
VN:
A téma az utcán a hever, és ez a témakör jóformán kimeríthetetlen. Megérne akár egy külön kötetet társkeresők világa, de lehetne egy külön novellagyűjteményben foglalkozni a negyvenes-ötvenes korosztállyal, ahol sok elvált férfi és nő a félelmei miatt már nem mer új kapcsolatba belevágni. A kiadóm is nyitott a folytatásra, akárcsak én.
Egy jó író, újságíró vagy filmrendező folyton figyel. A férjem, Dézsy Zoltán rendező sokszor a mindennapokban is snittekben gondolkozik, nem tud kilépni a filmezés légköréből.
Jómagam pedig vagy árnyékokat és fényeket látok vagy sztorikat az emberek mögött. A lényeg, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban.

Képek forrása: Vészabó Noémi Facebook-oldala

Mia

Reklámok

A tüzet nem lehet megfékezni: bemutatkozik a Feuer Frei Rammstein tribute band

A Rammstein mára idehaza is kultzenekarrá vált. A hajdanán industrial tanz metalként definiált zenekar immáron 2009 óta nem adott ki új korongot, és bár már jó pár éve nem járt felénk, a rajongóknak nem kell egy percig sem csüggedniük: a Feuer Frei tribute band fellépéseivel igyekszik ezt a hiányt pótolni. Erdős Viktorral, a zenekar énekesével beszélgettem.

FF_5

Viharsarki Kanapé: Mikor és milyen felállással jött létre a zenekar? Te hogy került a csapatba?
Erdős Viktor:
A zenekar első felállása 2014 tavaszán jött össze, akkor én még nem voltam a tagja. A Feuer Frei elődjét érdekes mód egy női énekes trombitálta össze. Ez azért számított kuriózumnak, mivel szerintem kevés maszkulinabb zenekar létezik, mint a Rammstein. Jeney Kristóf gitáros és Szendrei Zoltán dobos már ennél a felállásnál jelen voltak, igaz Kristóf akkor még szintetizátoron játszott, mivel a két gitárosa adott volt a csapatnak. Ez a felállás egy darabig működött, majd több tagcsere és technikai problémák miatt úgy döntöttek, hogy megpróbálják egy másik énekessel folytatni.
Nekem akkoriban volt egy saját szervezésű zenekarom, az Angelheart, de éreztem, hogy ez a projekt kezd kifutni, és érdekes mód, épp ez idő tájt szerettem meg igazán a Rammstein zenéjét is. Miután az Angelheart feloszlott, és már belevetettem magam abba, hogy egy saját Rammstein tribute band-et hozok létre, akkor talált meg a hirdetés, hogy egy Rammstein tribute énekest és ritmusgitárost keres.
Ekkor kicsit dilemmába estem, mert a saját tribute-om már majdnem megalakult, viszont adva volt egy teljes zenekar, majdnem kész tracklistával. Így végül elmentem egy próbájukra, elénekeltem az „Amerika-t” –  amit már az Angelheart-tal is játszottunk – , és papírról bevállaltam a „Keine Lust-ot”. Bár aznap egy másik srácot is meghallgattak, úgy tűnik, hogy én jobban tetszhettem, mert végül rám esett a választásuk.
Ezután történt meg a névválasztás. A Feuer Frei-t én dobtam be, nem akartam valami “Ramm-ilyen”, vagy “olyan-stein” nevet, a legtöbben úgyis ilyet választanak. Úgy gondoltam ennek kellően dögös a hangzása, no meg maga a nóta is, szinte mindenkinek beugrik róla a Rammstein, és a bandára jellemző tűz is megjelenik benne. A többiek rábólintottak, azóta pedig ezzel futunk.

VK: Zenei szempontból mik a legjellemzőbb ismérvei a Rammstein-nak? Mire kell legjobban odafigyelni egy tribute band létrehozásakor?
EV:
Alapvetően a két legjellegzetesebb poszt a Rammsteinban az ének és a szintetizátor. Ha ezek bármelyike jelentősen eltér az eredetitől, ha nem közelít ahhoz hangzásban, akkor úgy gondolom, zeneileg nehezen beszélhetünk hiteles tribute-ról. Az ének ezen belül külön egy kényes szempont, mert ugyan a Rammstein vokális részének körülbelül kétharmada nem annyira ének, mint inkább kvázi szövegmondás, de az nem elég, ha valaki ebben jó.
A nótákat ugyanis az teszi olyan különlegessé, olyan fogóssá, amikor bejönnek az énekdallamok, általában a refrénben, ezekhez pedig már kevés, ha valaki jól tud németül dörmögni, el is kell tudni énekelni őket! Szerintem a legtöbb Rammstein tribute itt vérzik el, ének szempontjából legalábbis. A gitárok és a dob a maguk egyszerűségével és letisztult karakterességével teremtik meg, és egészítik ki a szintetizátor keltette, zenekarra jellemző hangzásvilágot, de ugyanakkor ezek megszólaltatása nagyfokú pontosságot, precizitást és odafigyelést is igényel. Illetve a gitárokkal kapcsolatban azt is fontos tudni, hogy a hangolások sem egységesek, konkrétan három különbözőt használnak.

FF_2

VK: Milyen a Rammstein zenekar megítélése idehaza?
EV:
A Rammstein most már mondhatni kultzenekarnak számít, tekintve, hogy 2009 óta nem adtak ki stúdióalbumot. Összesen hat lemezzel rukkoltak elő, amikkel kultuszt teremtettek, de mivel kilenc éve nem jelentkeztek új koronggal, időközben kissé nosztalgiazenekarrá is váltak.
Azonban minden albumukon található volt legalább két-három olyan dal, amelyhez klipet is készítettek, és ezáltal ezek bekerültek a köztudatba. Épp ezért sokan ismerik őket, és sokan szeretik meghallgatni ezeket a dalokat manapság is, bárhol is csendüljenek fel.

VK: A tribute band-eket hogy fogadja a közönség?
EV:
Sokan kritizálják a tribute zenekarokat. Egyesek egyenesen úgy vélekednek, hogy nincs is rájuk szükség, hiszen ott vannak az eredetik. De az olyan nagy nevek, mint pl. a Red Hot Chili Peppers, a Guns ’n Roses vagy akár maga a Rammstein, jó esetben öt-hat évente ha fellép Magyarországon. A közönség viszont igényli, hogy olyan zenékre szórakozzon, amit ismer, szeret, és mindezek mellett bulis is.
Úgy gondolom, hogy nagy különbség van egy DJ szettje és egy tribute zenekar fellépése között: míg egy DJ csak lejátssza a mixét, addig egy tribute zenekar, mind hangzásban, mind megjelenésben megidézi az adott bandát, az élő fellépés hangulatáról nem is beszélve.
Amikor egyébként én a Feuer Frei-jel a színpadra állok, akkor csak kb. 20 százalékban adom saját magam, 80 százalékban viszont Till Lindemannt, a Rammstein énekesét próbálom, vagyis akit „megidézek”. Csak így tudunk a zenekar tagjaival együtt hitelesek lenni, mert ez a műfaj erről szól.
Nem mondom azt, hogy az ember abszolút ne vigye bele a saját személyiségét, – nem is nagyon lehet ettől elvonatkoztatni – de az arányokra érdemes figyelni. És ez nem is olyan könnyű, mert én, mint Erdős Viktor, egészen másmilyen frontember lennék egy más jellegű zenekarban. De itt a feladat adott, Rammstein tribute énekesként ezt várja tőlem a közönség és ennek kell megfelelnem.

VK: Említetted, hogy a Rammstein-nál az éneken és a szinti játékán túl nagy szerepet kap maga a show. Tőletek ezt május elején, a Crazy Mamában adott koncerteteken láthattam is. Hogy állt össze ez a produkció? Kik voltak az ötletgazdák?
EV: Sok koncertfelvételt kell megnézni ahhoz, hogy egy forgatókönyv megszülessen. A Rammstein előszeretettel „tüzeskedik” a színpadon, egy sor pirotechnikai eszközt vetnek be, hogy látványossá tegyék a showt. Pár ilyen felszereléssel mi is rendelkezünk, de óvatosan bánunk velük, mert például egyszer egy sátorban adott koncertünk közben a viszonylag biztonságosnak ható, tépőzárral a fejre rögzíthető, meggyújtható glória is majdnem balesetet okozott, amikor a gitárosunk, Ráduly „Jeordie Jaxx” Csabi felvette, én pedig meggyújtottam.
A jelmezekkel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a Rammstein szinte minden turnéjára más és más fellépőruhát visz. Mi pedig természetesen arra törekszünk, hogy a fellépések alkalmával hasonlítsunk arra, akit megformálunk. Így a koncertfelvételek alapján próbálunk összerakni valamit. Bohár Ádám, a basszusgitárosunk azért visel kapucnis felsőt, maszkot vagy napszemüveget, mert a Rammstein basszusgitárosa is hasonlóan jelent meg korábban a koncerteken. Kristóf a gitáros szettjét ölti magára: bőrkabátban vagy piros karszalagot viselve tépi a húrokat. Mivel Till, az énekes általában trikóban áll a színpadra, és hózentrógert húz hozzá, így az én jelmezem nagyjából adott. Hasonló igaz Jeordie-ra is. A dobosunk, Zoli a legvisszafogottabb a csapatban: nála az a maximum, hogy felvesz egy szaggatott fekete pólót egy piros nyakkendővel, de ez rendben is van így. Dr. Alpyano, a billentyűsünk pedig egy műtősruhában végzi a „beavatkozást”!

VK: Eddig milyen fesztiválokon és nagyobb rendezvényeken léptetek fel?
EV:
A beszállásomat követően fél évvel, pont mire koncertképesek lettünk, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy megkeresett bennünket a 101Klub egyik DJ-je, aki tematikus esteket szervezett. Az az ötlete támadt, hogy keres egy Rammstein tribute zenekart, akik a rockos szettje előtt egy élőzenés fellépéssel rá tudják hangolni a bulira a közönséget. Egy szerencsés véletlen folytán pedig pont minket talált meg. Így adtuk az első koncertünket az új felállásban a Showbarlangban, teltház előtt.
Ezt követően pedig neki köszönhetően még két alkalommal játszhattunk mintegy 400-500 fő előtt a Dürer Kert nagyszínpadán, illetve ugyanott az Akela vendégeként is volt szerencsénk fellépni a tavalyi Farkasfarsangon.
A fesztiválok közül mondhatni, hogy visszatérő fellépői vagyunk az UKK & Roll nevű fesztiválnak, amelynek a szervezője nekünk is szokott koncerteket intézni, de ugyanez igaz az OGT Fesztiválra is.

FF_1

VK: Hogy fest a nyaratok? Hol találkozhatunk majd veletek?
EV:
Június 21-én, csütörtökön a már említett UKK & Roll Fesztiválon lépünk fel. Ez egy „újraélesztett” fesztivál, a korábbi Megyer Camp utódja, ahol idén már olyan nagy nevek is koncertet adnak, mint a Road, a Pokolgép, vagy a Leander Kills. Mi egyébként közvetlenül utánuk fogunk játszani a nagyszínpadon. Sőt, már külföldi zenekarok is megjelentek a kínálatban. Mivel adott lesz a kellő hely, ezért ide egy látványos showval készülünk, sőt, annyi kulisszatitkot elárulok, hogy az új billentyűsünkkel, Dr. Alpyanoval ezen a koncerten már játszani fogjuk a „Mein Teil” című örökbecsűt is, a hozzá tartozó egyedi műsorral együtt. (A Doktor becenév egyébként onnan ered, hogy „Flake”-t, a Rammstein billentyűsét is szokták így emlegetni – szerk.)
De az augusztus 11-i Dürer Kerti Országos Gothic Találkozóra is meghívtak minket. Ez a rendezvény a dark/gót szubkultúra hazai csúcstalálkozója, ahol a koncertek mellett felvonul ennek a stílusnak minden irányzata. Kiállításokat lehet megtekinteni, és vásárosok sokszor kézzel készített portékáiba beruházni.

De szeptemberben is lesz még két fellépésünk: az egyik szeptember 1-jén a dunaújvárosi Kaptár Klubban, mely az egyik kedvenc koncerthelyszínünk, mivel mindig óriási a hangulat ott. Szeptember 22-én pedig a Vörös Lyukban játszunk, amely Budán található. De további koncertek is szervezés alatt állnak, az időpontokhoz érdemes gyakran nézegetni a Facebook oldalunkat!

FF_4

Terveink szerint ezeken a fellépéseken születnek majd olyan felvételek, amelyeket a későbbiek folyamán egy újabb videóhoz is fel tudunk majd használni.

Ezúton szeretném megköszönni a Feuer Frei tagjainak, hogy megtiszteltek azzal, hogy a legutóbbi fotózásukkor készült képek a Viharsarki Kanapé blogon debütáltak!

 Fotók: Kis Judit – Juditphoto

Mia

 

SzegedRocks: Keményen a húrok közé csaptak a rockzene szerelmesei

Első alkalommal szervezték meg április végén a SzegedRocks zenei fesztivált a napfény városában. Az egésznapos rendezvény csúcspontja a megjelent zenészek örömzenélése volt a Dóm téren, amelyet több videófelvételen is megörökítettek. A szervezőkkel, Gajda Ferenccel és Révész Zsolttal a fesztivál életrehívásáról, fogadtatásáról és jövőbeli terveikről beszélgettem.

SzegedRocks

Viharsarki Kanapé: Mióta dédelgettétek a SzegedRocks megvalósításának ötletét?
SzegedRocks: Az alapötlet az olasz Rockin 1000 után jött, még tavaly ősszel, hogy kellene egy magyar verziót csinálni.

VK: Mit érdemes tudni a szervezői csapatról?
SZR: 
Sokat próbált szegedi zenésztársaság, akik többször, több helyen is bizonyítottak már, összefogtak. Tulajdonképpen ez egy tíz-tizenöt fős baráti társaság, a lap aljáig sorolhatnám a zenekarneveket, hogy ki, hol játszott, de itt nem is ez volt a lényeg!

VK: Mik voltak a főbb céljaitok a zenei fesztivál megszervezésével?
SZR: Az olaszok Cesena-ban egy amerikai dalt játszottak el egy amerikai zenekartól, a Foo Fighters-től.
Mi úgy gondoltuk, hogy kishazánkban is vannak olyan magyar dalok, amelyek méltóak arra, hogy egy ilyen flashmobon eljátszuk őket. Be is váltották a hozzájuk fűzött reményeinket: jól működött a Tankcsapda és a Sun City dal is a téren.
A két világslágerrel (Billy Idol, Blur) kiegészülve – azok farvizén – reméljük, hogy minél több nemzetközi kattintást érnek el a felvételeink.

VK: Miként épült fel a program? Honnan érkeztek a fellépők?
SZR: Reggel héttől folyamatosan érkeztek a zenészeink az ország minden pontjából. De volt résztvevőnk a Kárpátaljáról, Ausztriából és a Vajdaságból is.
A délelőtt a hangbeállásokból, próbákból állt, kora délután pedig megközelítőleg négyezer érdeklődő előtt mutattuk meg Magyarország legnagyobb zenekarát.
A flashmobot követően koncertek következtek. Fellépett többek között Varga János ex EAST és barátai, a Gőzerő, The Garde, a Sabbath Szombat, a Gypo Circus és a Nyers zenekar is.

VK: Kik voltak a húzónevek?
SZR: 
A résztvevőink között akadtak jócskán profik, például a Beatrice, vagy a Mobilmánia tagjai, rengeteg amatőr zenész. De az igazi „húzónév” az a 400 fős zenekar volt: a flashmob igazán erről szólt!

VK: Milyen volt a fogadtatása a rendezvénynek?
SZR: Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy frenetikus, mi sem számítottunk ekkora sikerre. Jó volt a színpadon állni szervezőként, zenészként úgy, hogy szemben négyszázan húzzák a tust, a köszönetük jeléül.

VK: Pár hete jelentek meg azok a videók, amelyekben jól látszik, hogy a szegedi Dóm teret belaktátok. Mekkora munka előzte meg ezt az “örömzenélést”?
SZR: 
Számokban a fesztivál a következőképp néz ki:
5 hónap szervezőmunka
15 civil szervező
18 videosáv
40 hangsáv
50 önkéntes
200 újságcikk
400 ZENÉSZ egy helyen
4000 néző
210.000 video megtekintés (eddig)
245 000 találat a Google-keresőben
és EGY felejthetetlen nap!

VK: Jövőre is dübörög majd a feszitvál? Addig hogy és miként hallhatnak rólatok a keményebb dallamok kedvelői?
SZR: Igen, mindenképpen, Szegeden már majdnem biztos, de tárgyalunk más lehetséges helyszínekkel is. Jövőre pedig több napos táborunk is lesz.

Kép forrása: SzegedRock hivatalos Facebook-oldala

 

 

 

 

 

“Én nem követek trendeket!” – bemutatkozik a Molnár Sándor HAIR szalon

Molnár Sándort Békéscsabán jól ismerik. Derűje és lelkesedése ragadós. Mind a próbateremben, mind a színpadon, mind pedig fodrászollóval a kezében lehengerli stílusával  mindazokat, akik kapcsolatba kerülnek vele.
Legutóbb táncostársával, Kerekes Judittal rájuk mosolygott a szerencse a Piramis című tévéshowban, így Sanyi még közelebb került egy régi nagy álmának a megvalósulásához: saját fodrász szalonhálózatot indíthat el hamarosan.

Viharsarki Kanapé: Szép sikereket értetek el Kerekes Judittal a hip-hop területén. Mióta űztétek együtt ez a sportot? Miként lettél a tanársegédje?
Molnár Sándor: Tizennégy éves koromban megszületett egy döntés bennem, hogy táncos szeretnék lenni. Ekkor felkerestem Judit tánciskoláját, amelyről unokahúgom mesélt nekem.
Már az első órán éreztem, hogy ez más, mint a többi sport. Ez a nekem való. A tv képernyő el már elsajátítottam egyéni mozgáskultúrámat az ikonikus táncosfilmekből merítve ihletet.
Később az idő haladtával már versenycsoportba választottak és valamiért Judit látta bennem a tánctanári vénát is. Szeretek kommunikálni az emberekkel, szórakoztatni őket és egy kis humort  belevinni az életünkben, hiszen ettől  nem olyan unalmas egy foglalkozás.

VK: Nemrégiben indítottad saját fodrász vállalkozásod. Régi vágyad volt, hogy ebben a szakmában dolgoz?
MS: 
Itt hadd eljem ki első modelljeimet drága nővérem játék pónilovait és Barbie babáit. Szegénykèk!
Elmondhatom, hogy azon szerencsés emberek közé tartozok, aki több lábon áll, és mindkét munkahelye egyben a hobbija. Nagyon szerencsésnek tartom magam.
Ami bizonyossá tette azt, hogy ezt a szakmàt választom az az volt, hogy sok éven át hajmodell voltam abban a szalonban, ahol a felkészítés is megtörtént. Úgy vélem, nincsenek véletlenek, minden egyes percét élveztem. Így visszatekintve még azt is, amit annak idején nem.

VK: Miként tudod összehangolni a fodrászatot a táncórákkal?
MS: A táncóráim azok fix napokon vannak, így minden vendég lassan, de biztosan hozzászokott a heti beosztásaimhoz. Amennyire nehéznek és összeegyezthetetlennek tűnt, annyira egyszerűbben mentek a dolgok.

Petra Benkó fényképe.

VK: Judit nemrégiben életet adott ikreinek. A jövőben ki viszi tovább a tánciskolát? Neked mennyire változik meg így a napirended?
MS: Van segítségünk. Olyan tàncosok, akik azért letették azt a tudàst az asztalra, hogy a szülők bizalmába fogadhassák őket minden elért eredményükkel, példamutató hozzáértésükkel együtt.
A sok év alatt már olyan rutint és tapasztalatot szereztem/szereztünk, hogy nem volt nehéz egy kicsit átvenni a stafétát.

VK: Mi a hitvallásod a szépítészet világában? Mennyire követed a trendeket?
MS:
Fontosnak tartom elmondani, hogy én nem követek trendeket. Tanulni megtanulom, és folyamatosan fejlesztem magam, mert ez elengedhetetlen a szépségiparban. De minden egyénfüggő.
Van, hogy egy régi klasszikus frizura állhat jól egy vendégnek, ès nem egy mai innováció. Volt, hogy le is beszèltem a trendi frizuráról valakit, és nem bánta meg.
Sokaknak berögzül egy-egy kép, amit valahol látott. Ezek azonban olyan hajak, amelyek fotózásokra, díjátadókra készültek, és nem egy mindennapi használatra. Ezt néha nehéz megértetnem a vendégekkel. De ami fontos: az a ráhangolódás és a megismerés. Ez a kulcs sok mindenhez.

VK: Mely korosztály fordul meg leginkább nálad?
MS: Nagyon vegyes. Èn ennek örülök, mert így nem unalmas a szakmám.  Most azon gondolkodtam el, hogy milyen érdekes is, hogy amikor egy tinédzser korosztállyal folytatom a társalgást mennyivel lazább, könnyedebb egy téma boncolgatása, ugyanakkor nagyon szeretek a közèpkorosztállyal is beszélgetni komolyabb, érettebb témában.

Bondár Andreea fényképe.

VK: Van-e olyan stílus, amely mindenkinek jól áll? Miként lehet egyénre szabni egy frizurát?
Szerintem nincs. Ez fejforma, arc, fizimiska függő. Ha megtörtént a beazonosítás”, azután felkínálom a lehetőségeket.
Szárításban, hajformázók használatában tudok segíteni, esetleg abban, hogy több lehetőség legyen egy hajkölteményben.

VK: Sok nőnek macera reggelente elkészítenie a haját. Nekik mit tudsz javasolni? Milyen fortélyokat illeszennek be a reggelükbe?
MS
: Egy jó vágás, fél siker. Ezt tutira garantálom. Nem szokott gondot okozni, de muszáj felmérni a terepet, és ilyenkor olyan terméket ajánlani a vendégnek, hogy könnyebben kezdődjön a reggel. Akár egy tartós hullám, vagy hajegyenesítès is szóba kerül ilyenkor.

VK: Nemrégiben ugyancsak Judittal a TV2 Piramis című játékában mosolygott rátok a szerencse. Említetted, hogy fodrászszalon hálózatot kívánsz nyitni. Ez mikorra várható? Hol nyílna a következő Molnár Sándor HAIR szalon?
MS:
A párom, a társam Szegeden él, ezért nagy valószínűséggel a következő célállomás Szeged lesz. Ha most összeteszem a két kezem, és kívánhatnék, mihamarabb meg fog történni, de majd odafent eldöntik mikor nyílhat meg a következő állomás.

Molnár Sándor HAIR fényképe.

VK: Milyen szolgáltatások érhetőek el jelenleg Nálad? Mivel szeretnéd a közeljövőben bővíteni a kínálatod?
MS: Egy kis különlegesség várható a szalonban, ugyan is -egyelőre csak ennyit szeretnék elárulni-, hogy felcsigázhassam olvasóinkat, hogy hamarosan elindul a  “Lehull a lepel” szolgáltatásom is. Ezekről a social media-ban láthattok, hallhattok legközelebb.

VK: Végül egy szezonváltó, tavaszváró kérdés: mik leszne 2018 hajtrendjei?
Az egyenes frizurák helyét a kócosabb, élesen tépett változatok veszik át, és újra hódítanak majd a göndör fürtök. A frufru már az őszi hajdivatba is elkezdett visszaszivárogni, 2018-ban pedig egyértelműen a toplistás trendek között fog szerepelni.
A rövid frizurák szintén közkedveltek maradnak, méghozzá leginkább azok, amelyek kiemelik az arcot.
Nem is beszélve a nagy hullámokról, a befelé szárított hajvégekről és a kócosnak ható tincsekről.
Az biztos, hogy a következő, divatos frizurák között te is találsz majd olyat, amibe teljesen beleszeretsz!

Képek forrása: Molnár Sándor HAIR Facebook oldala
Studio Pixel

 

 

 

Rúdfitnesz – a nőiesség művészetének elsajátítása

Szinte a hét minden napján nagy a mozgás Gyulán a Nürnbergi utcában. 2017 októbere óta odavárja a mozogni- és kikapcsolódni vágyókat a TT Pole rúdfitnesz stúdió. A sokak kíváncsiságát felkeltő mozgásformáról, pályafutásáról és e izgalmas sportág hatásáról beszélgettem az alapítóval, Török Tímeával.

Hamar a szenvedéllyé vált a „rudazás”

Tímea még 2009-ben bolondult bele ebbe a sportágba, amely Pirner Alma révén jött be az országba pár évvel korábban.

Mint elmondta a XIII. kerületben és Csepelen is működött korábban iskolája.
Azonban az élet úgy alakította, hogy magánéleti okok miatt 2015-ben leköltözött Gyulára, ahol 2016-ban a Corvin utcában újranyitott a TT Pole, új vonalat és színt csempészve a viharsarki város sportéletébe. 2017 októberében az iskola a Nürnbergi utcára költözött, és időközben Sarkadon is kezdetét vette a rúdtánc oktatás.

Vidék kontra főváros

Kíváncsi voltam, hogy mennyiben másabb egy vidéki városban egy ilyen sportág rejtelmeibe bevezetni az érdeklődőket, mint Budapesten. Manapság már jellemző tendencia, hogy minden nagyobb vidéki városban nyitott már egy iskola, ezek zömében minőséget is képviselnek. Ugyankor ez jó pár fővárosi stúdióról nem mondható el, ott hullámzó, hogy milyen felkészültséggel oktatják a betérőket.
Timi elmondta, hogy a vidéki „tanítványok” nyitottabbak, kitartóbbak és kevésbé nyavalygósak, mint a pesti lányok. Természetesen a bátortalanság az itteni résztvevőknél is tapasztalható az elején, de az egyéni motivációk itt továbblendítik mindazokat, akik komolyan gondolják, hogy ezt a mozgásformát választják. Akad, aki alakformálás miatt kezdett el járni, míg mások számára ez kihívás volt.

Érettség is kell a rúdtánchoz

Ahogy Timi, és egykori tanítványából immáron segítőjévé vált társa elmondták a náluk megforduló 20 és 45 év közötti vendégek zöme nem ismeri a fájdalmat, rövid időn belül legyőzi a gravitációt a rúdon, és hamar az iskola működése óta kialakult közösség tagjává válik. Jól érzi magát a teremben, és magával ragadja a helyszín hangulata is.
Az immáron mondhatni edzőtárssá előlépett egykori növendék 2016 novembere óta járt az órákra, és nem kisebb félelmét gyűrte le az órák alatt, mint a tériszonyát. Tehát elmondható, hogy nemcsak a gravitációval és a fizika törvényeivel szállunk szembe, mikor felmerészkedünk a rúdra, hanem a saját határainkat is feszegetjük. Jómagam is öt vagy hat edzés során jutottam el arra a szinte, hogy meg tudom tartani magam, és hanem is kecsesen, de az alapvető forgások, mint a tűzoltó vagy a pillangó fantázia nevet viselőek hely de közel sikerülnek.

Pár kamasz növendéken kívül szinte mindenki a huszas, harmincas éveit tapossa, és akadnak a soraiban többgyermekes anyukák is, akik néha lepipálják a náluk fiatalabb lányokat is.
Az egy órás foglalkozások során nem maradhat el a bemelegítés, majd ezt követően rátérnek a forgásokra és az erőelemekre. Az utolsó percek pedig a nyújtásról szólnak. Mint megtudtam az egyénfüggő, hogy kinek mely elemek mennek már az elején jobban. Akadnak olyanok, akiknek a látványos forgások jönnek be, míg mások az erőelemekkel boldogulnak jobban.

Férfiak is elkezdhetik

A TT Pole a hét szinte mindennapján várja a mozogni vágyókat. Szerdánként még az urak is csatlakozhatnak a koedukált órához, és próbára tehetik magukat ebben az alapvetően nőiesnek tartott sportágban. A koedukált foglalkozásokat a férfiak szájhősködése hívta hajdan életre, hogy rajtuk nem fogna ki a rúd körüli forgás, és a saját testsúlyuk megtartása. Azóta pedig páran úgy megkedvelték ezt az erősítésnek is simán beillő mozgásformát, hogy visszatérő vendégek, és időnként barátaikat is elcsalják az edzésekre.

A már említett kis csoportos órák mellett, magánórákat is lehet venni azoknak, akik szeretnének gyorsabban fejlődni vagy a párjuknak, baráti társaságuknak szeretnének kellemes és örömteli perceket szerezni egy kisebb showműsorral. Igény esetén a kabarék világát idéző burlesque órákat is tartanak az oktatók.

Hétfőn, szerdán és pénteken statikus erősítő órák is várják azokat, akik szeretnének még jobb formába lendülni. Ezek ugyancsak saját testsúlyos edzések, így fokozottan hatékonya azok számára, akik formásodni és erősödni is szeretnének.

 

A jövőbeli tervek között szerepel, hogy olyan foglalkozásokat is tartanak majd, amikor egyszerre ketten is a rúdon tartózkodnak. Továbbá amint az oktatók megszerzik a kellő gyakorlatot, bővül a terem eszközkínálata és az órarend is, és kezdetüket veszik az aerial hoop órák is, amelyek során a gyakorlatokat már egy-egy plafonra erősített karikán végezhetik el a vállalkozó szelleműek.

A pontos órarend és az iskoolával kapcsolatos egyéb információkért keressétek fel a TT Pole Facebook oldalát. Már az első ingyenes óra után látni fogjátok, hogy a rúdfitnesz nem egyenlő a sztriptízbárokban látható vonaglásokkal. Jóval több annál, táncművészet, amely egyben megidézi a cirkuszok és a lokálok titkos kis világát is!

Képek forrása: TT Pole Facebook oldala

Sikeres évet zártak az aikidosok

Idén ismét Makó városa adott otthont a Magyar Aikido Sportért Alapítvány, a Nemzeti Aikido Szövetség – Magyarország és a Makó Budo Klub hagyományos Aikido Évzárójának. A rendezvényre több mint százan érkeztek az ország minden szegletéből.

boritokep

A szokásokhoz híven, a nap folyamán először az edzéseké volt a főszerep, a technikákat Sensei Molnár János 5. danos mestertől, a magyarországi Yamada szervezet technikai vezetőjétől, valamint Sensei Márton Imre 5. danos mestertől, a Nemzeti Aikido Szövetség – Magyarország általános elnökétől, vezető instruktorától sajátíthatták el az aikidokák.

A tatamira több mint százan léptek fel, akik többek között Veresegyházról, Budapestről, Kalocsáról, Bajáról, Kaposvárról, Karcagról, Veszprémből és Szegedről érkeztek. Az edzéseket követően minősítő kyu övvizsgákra került sor, ahol több tucat aikido és battodo növendék mérette meg magát a vizsgabizottságok előtt. A program a sikeres vizsgák eredményhirdetésével folytatódott, majd elismeréseket osztottak ki. „Az „Év Aikidosa” címet több mint tizenöt esztendeje adjuk át, s ennek az országos eseménynek a helyszíne többnyire Csongrád megye” – tudtuk meg Márton Imrétől.

DSC_0035

A Nemzeti Aikido Szövetség – Magyarország általános elnöke kiemelte: azok kaphatják meg ezt az elismerést, akik az adott esztendőben a legtöbbet tették a sportág fejlődéséért, népszerűsítéséért. 2017-ben a 3. dan fokozattal rendelkező dr. Bezerédi Ákos (Budapest, Kelenvölgyi és Gazdagréti Aikido Klub), valamint a 2. danos Prof. Dr. Borhy László (Budapest, Misogi Aiki Dojo) vehette át a kitüntetést. A kuratórium értékelése szerint, dr. Bezerédi Ákos a magyarországi aikido szervezetek közötti együttműködést segítette elő tevékenységével, Prof. Dr. Borhy László, az Eötvös Lorand Tudományegyetem rektora pedig dékáni és rektori címével is segíti, hogy az aikido a magyar társadalmi életben megfelelő elismertséget érjen el.

DSC_0352

A nap zárásaként az „Az Aikidoban és az Aikidoért” végzett több évtizedes magas színvonalú munkásságáért szakmai elismerést vehetett át Kozma Róbert 4. danos mester (Veszprém, Bushido Aikido Sportegyesület).